Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-22 / 94. szám

Illyés-emlékest a ianíittépzőben Nemzetiszínű zászlón gyászszalaggal helyezték el Illyés Gyula fényképét a Kaposvári Tanítóképző Fő­iskola kollégiumában, és szerdán este kegyelettel emlékeztek meg a XX. szá­zadi magyar líra egyik leg­jelentősebbikének munkás­ságáról, az egy hete elhunyt költőről. A dr. Szíjártó István szer­kesztette műsorban a hall­gatók Illyés Gyula verseivel tisztelegtek a költő emléke előtt, majd dr. Kanyar Jó­zsef kandidátus, a levéltár igazgatója, a főiskola cím­zetes tanára méltatta meleg szavakkal az elhunyt mun­kásságát. Illyés többször járt Somogybán is.. Ezeknek a látogatásoknak az emlékeit idézve fölelevenítette a ka­posvári színházi bemutatót — Lélekbúvár, 1969 —, a somogyjádi ősbemutatót — Az Eden elvesztése, 1967. —, Illyés találkozását a ka­posvári cukorgyári munká­sokkal, a csurgói diákokkal. A drámaíró Illyésről be­szélt dr. F. Komáromi Gab­riella docens. Már nem le­hetett jelen a beteg Illyés a Kegyenc kaposvári előadá­sán. A drámaíró művéről írott jegyzetében F. Komá­romi Gabriella a magyarság sorsáért felelősséget érző költő pályaképét rajzolta meg. Takáts Gyula ihletett sza­vakkal fejezte ki, milyen örökséget kaptunk Illyés Gyulától. A műsor végén egy hangfelvétel idézte a költő szavait; a Kongresszu­si zászlók című versét mondta el Illyés — a gyász csendjében... Böhm Vilmos hagyatéka Böhm Vilmos Svédország­ban élő leszármazottai a kö­zelmúltban a Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeumnak adományozták hagyatéká­nak értékes darabjait. A Munkásmozgalmi Múzeum­ban a közgyűjtemények új szerzeményeit bemutató, május 8-ig látogatható ki­állításon a közönség elé ke­rül Biró Mihálynak Böhm Vilmosról készült grafikája, iratgyűjteményéből néhány levele, diplomáciai okmá­nyai, emléklapjai. Böhm Vilmos a Tanács- köztársaság idején szociali- zálási, majd hadügyi nép­biztos, a vörös hadsereg fő- parancsnoka volt. A Tanács- köztársaság bukása után emigrált. A porcelán új útjai Portrévázlat Szász Endréről A hazakerült hagyaték darabjai közül különösen érdekes az az emlékkönyv, amelynek bejegyzései kö­zött Bíró Mihály, Garami Ernő, Gábor Andor, Gárdos Mariska, Haász Árpád, Já­szai Samu, Károlyi Mihály, Kunfi Zsigmond, Madzsar József, Reinitz Béla, Rónai Zoltán, Stromfeld Aurél, Szakasits Antal, Vértes Mar­cell, Weltner Jakab sorai olvashatók. A fényképek nagyobb része a Tanácsköz­társasághoz kapcsolódik, feltűnik rajtuk Kun Béla, Stromfeld Aurél, Bokányi Dezső, valamint Böhm Vil­mos és családja. A többi fénykép a bécsi emigráció­hoz, valamint Böhm Vilmos diplomáciai tevékenységé­hez kötődik. Lipcsei kiadók Budapesten Szász Endre as utóbbi években újabb meglepeté­sekkel fordította magára a figyelmet Hollóházi szak­emberekkel együttműködve bársonyos fényű, a színek és vonalak szépségét évszá­zadokig megőrző porcelánla­pokat öntetett ki, ezekre nemcsak táblaképeket, ha­nem később a győri színház, majd a Hilton szálló részére hatalmas, szimbolikus fres­kókat festett: szórópisztolyok és törlések segítségével. E technikai újítás bevezetését kémiai és technológiai kísér­letek sora előzte meg. „So­kat olvastam és kísérletez­tem — írta —, s közben rá­ébredtem, hogy milyen káp­rázatos lehetőségek rejlenek a porcelánban. Volt úgy, hogy szinte vakon festettem, munka közben mindig az égetés utáni színekre gon­dolva .. Szász Endre többéves szer­ződést kötött a hollóházi gyárral, s minden évben hosszabb-rövidebb időt tölt a faluban. Már működik e korszerűen berendezett stú­dió, ahol fiatal szakmunká­sokat is oktat, újabb és újabb lehetőségek után ku­tatva. Általában az éjszaka csendjében dolgozik: ecset­tel, szórópisztollyal, törlések­kel, textildarabokkal, ujjai­val, tenyerével, meg még sok más módon. A technika nagyon fontos, de valójában másodlagos — vélekedik Szász Endre. A festésnek úgy kell mennie, mint a helyes autóvezetés­nek: reflexszerűen, de a ké­pen nem szabad látszania az anyaggal való küzdelemnek. Én is küzdők az anyaggal, de ez nem tartozik a közön­ségre. Nagyon fontos, hogy a művész kinek dolgozik. Az absztrakt csak önmagának fest, meg néhány sznobnak, akik azt állítják, hogy értik. Ezek a piktorok a dekorációt összetévesztik a képzőművé­szettel. Pedig annak mások a feladatai. A művészet leg­izgalmasabb területe, hogy meg kell fogalmaznia az em­bernek az új morált, s aki erre képtelen, aki ezt nem tudja, az nem művész. Aki csak „dekoratív”, az nem ta­nít meg senkit. A hollóházi műhelyben látható mutálgyak többsége egyelőre mintapéldány, de már készülnek (ofszet eljá­rással) sokszorosított dísztá­lak is. Formailag is bővül­tek a lehetőségek. Láttunk a gyár stúdiójában figurális mintázatokkal ellátott por­celánhegedűket, kávés- és teáskészleteket, kecses és szokatlan alakú padlóvázá­kat Most már idehaza is hallatlanul népszerű, bár külföldön jobban ismerik, mint hazájában. Goldblatt Noel Szász Endrét „az év­század művészének” nevez­te. Egyik monografusa: Ray­mond S. Stites Picassóval és Salvadoré Dalival hozta pár­huzamba. Itthon két könyv is készült róla, a budapesti tavaszi fesztivál idején pedig a Vígadó Galériában ren­deztek kiállítást legújabb műveiből. Dr. T. E. A hagyományokban gaz­dag könyvváros, Lipcse tíz kiadójának háromszázötven könyvét és számos folyó­iratát mutatja be az a ki­állítás, amely tegnap nyílt meg a budapesti NDK kul­turális és tájékoztató köz­pontban Szak- és szabadidő- irodalom címmel. A kiállítás könyveinek legtöbbje a háztartással, a divattal, a kézimunkákkal foglalkozik, vagy az állat- és növénybarátok, kiskert­tulajdonosok kaphatnak be­lőlük szakmai tanácsokat. A tapasztalt szakemberek gaz­dag választékot találnak a tudomány és a technika te­rületén alkalmazható szak­könyvekből, amelyek az egyetemi oktatást és a ku­tatást is segítik. A könyvtárlat május 5-ig tekinthető meg. Az utcáról a hátsó udvaron túlra már nem láthatott Ügy gondolta, azé az emberé le­het a ház, akihez Kerczák hozzávágta a labdát, aiki meg­fenyegette őket a biciklipum­pával, aki úgy lökdö&te Lilit, mintha azt csinálhatna vele, amit akar. Most semmi ked­ve nem volt találkozni vela Még elvenné tőle a zseb­lámpát meg a biciklit, óva­tosnak kell hát lennie. Az udvarról lépéseket hal­lott. A kerítés mellől jól kive- hette, hogy egy férfi lép ki Lili ajtaján, aztán egy má­sik, alacsony kis ember, va­lahonnan a ház mögül, a hátsó udvar sötétségéből búk­kal. fői, és beoson a nyitott ajtón. A távozó férfi végiglopa­kodott az udvaron, közben igazgatott valamit a ruháján, aztán óvatosan kinyitotta a kiskaput, és vigyázva, hang nélkül bezárta maga mögött. Az utcán már kihúzta magát, mind a két kezét zsebre vág­ta, ráérősen távolodott, amíg el nem nyelte a sötétség. Neviczky otthagyta a bi­ciklit a kerítés mellett, dró­tot vett ki a zsebéből, és a kormányt a kerítéshez dró­tozta, majd a szomszéd náz udvarára lopózott Ha be is esteledett már, nem azért ke­rékpározott át két falun is, hogy most anélkül, hogy bár­miről is meggyőződött volna, hazamenjen. Hátra osont, oda, ahol Lili szobijának az ablakát sejtette. A lába eié világított, de azért jól látta, hogy ezt a szobát nemrég toldották a régi házhoz. Benézett az ablakon. Aszó­ba sarkában, a padlón kis viharlámpa égett, lesrófolva, de azért adott annyi fényt, hogy a függöny résein át apránként szemügyre vehet­te a szobát Szemben az ab­lakkal, az ajtó mellett állt a szekrény, s közel hozzá, a fal mellett húzódott az ágy; az ágy végében óriási duny­ha magasodott, a földön pár­nák hevertek, kísérteties fe­hérségbe vonva az egész szo­bát. A fiú halk nyöszörgést apró ágyreccsenéseket haL- lott Mintha Lili mondana valamit vagy tiltakozna va­lami ellen, suttogva beszélt, hol elharapta a szó végét, hol sóhajtozva, fojtott zihá­lással nyökögött Kattan a zseblámpa: a kis kerek fény elindul a szobában. Neviczky látta, hogy meztelenül fek­szenek az ágyon. A dunyha elzárta a zseblámpa sugará­nak az útját de azért még kivehette, hogy Lili és az alacsony férfi ijedten lecsú­szik áz ágyról. A megriasz­tott férfi vaktában tapoga- tódzott az ágy alatt a ba­kancsa után, s közben a dunyha is lecsúszott a főid­re. Neviczky visszarohant a biciklijéhez Lapult a kerí­tés mellett, félve, zavartan figyelte az udvart a hátsó szoba ajtaját Nemsokára ki is lépett rajta a bakancsos kis ember, eltűnt a hátsó udvaron, futva vetette bele magát a sötétségbe. Közben kijött az udvarra HÉTVÉGI A rügyfakasztó, virágba szökkenő tavaszt ajánlja ro­vatunk a kirándulók figyel­mébe. Képünkkel úti célt is sugallunk: ez az öreg gőzgép — Dizonyára ideiglenesen — került az újvárfalvi Noszlo- py-múzeum eié. Ezernyolc­százkilencvenötben gyártot­ták a Magyar Királyi Állam­vasutak gépgyárában, Buda­pesten, öt és fél atmosphera — úgy írom, ahogy az emb­lémán olvastam — nyomásra. Három hete még a Szeren­csés-porta közepén állott, az­óta „lába keit”, s meg sem állt e kúriáig. Ajánljuk a régi gépek szerelmeseinek fi­gyelmébe ... Marcaliban másfajta ren­dezvény lesz: a Somogy me­gyei zeneiskolások negyedik Kamarazenei találkozóját szombat-vasárnap tartják a helyőrségi művelődést ott­honban. A megnyitó ünnepé­lyes keretek között holnap 10-kor kezdődik. Vasárnap 10 órakor már a díjakat oszt­ják, és gálahangversenyt ad­nak a győztesek. Az esemé­nyen a kaposvári, a barcsi, a marcali, a fonyódi, a nagy­atádi és a siófoki zeneisko­lások vesznek részt. Nádudvar fekete kerámiája címmel nyílik ma 17 órakor kiállítás — Winkler Ferenc zalai néprajzos ismertetőjé­vel — a barcsi Dráva Múze­umban. Fogalom volt egykor a nádudvari fekete cserép — idézzük tőle —, az alföldi régi vásárok kedvelt áruja. A község apraja-nagyja tapos- ta-vágta, munkálta az agya­got Idősb Fazekas Lajos élesztette föl a hajdani szép mesterséget 1852-ben, népraj­zosok támogatásával. A kiál­lítás tíz év munkájából ad ízelítőt Érdekes programra buk­kantunk a csurgói műsorfü­zetben: szombaton 9 órától népi játék-, néptáncbemutató Lili is. Forgott maga körül, hátha észrevesz valamit — Lili — szél oda neki a kerítés mellől a fiú, közben eloldotta a kerítéshez dróto­zott kormányt; fölpattant az ülésre, és az utcai kapuhoz hajtott — Már azt hittem, hogy a rendőrség van itt — mondta fáradtan Lili. Egyáltalán nem sértődött meg. — Mit akarsz? — ásított egyet A fiú nem szállt le a bicikli­ről, csak úgy a nyeregből tá­masztotta a kaput — Megmondjam? — kér­dezte. — Ahh — legyintett Lili, és a fiú nem érthette félre; ha ilyen gyerekesen viselke­dik, otthagyja. — Nincs senki a házban? — óvakodott be a kapun a fiú, és megállt Lili előtt — Alszanak — intett Lili a ház felé — Te is a leg- roszabb pillanatban tudsz jönni. Ennek van a legtöbb pénze, te ki« buta — mar- már szótagolva korholta a fiút — Mosít aztán várha­tom, amíg újra eljön hoz­zám... — Ez a kis cirkuszos — intett a yXiú a kert felé, amer­re a kis ember az imént el­futott (Toiytai juk.) lesz a Csokonairól elnevezett művelődési központban. A já­rási-városi úttörőelnökség rendezi. A kisegítő iskolások művészeti szemléjét a nagy­atádi Gábor Andor Művelő­dési Központban tartják szombaton 15 órától. A város és járás bábcsoportjainak be­mutatója viszont már reggel 9-kor elkezdődik. Ugyanaz­nap fél tízkor a helyőrségi művelődési otthon hirdetett játszóházi programot a gye­rekeknek. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központ népmű­velői már ma várják a gye­rekeket, hogy levetítsék ne­kik a Pál utcai fiúkat, 14 órakor. Holnap 10-kor kezdő­dik a bábmatiné és a ter- ménybáb-bemutató. S miköz­ben e sorokat írjuk, újabb meghívót kaptunk kézhez Marcaliból: ma 17 órakor a művelődési központban meg­nyílik a negyedik országos népművészeti kiállítás megyei bemutatója. Kaposváron a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban ma 13 órától orvosi tanácsadó szolgálat működik. öröklő­dik-e a tehetség? címmel dr. Czeizel Endre, a neves ge­netikus tart előadást fél hat­tól. Szombaton fél kilenctől kezdődik itt a horgász ifjú­sági szakbizottság ülése. Ki­lenckor az úttörők színjátszó- fesztiválját nyitják meg. A Somogy megyei Művelődési Központ szabadidőklubjának mai programja: grafikai já­tékok. Az Edosz Művelődési Ház Unió klubjában ma ér­dekes előadás hangzik el 18 órakor a fiatalok nyelvezeté­ről. Előadó: dr. Szirmay End­re. Angliáról és Skóciáról tart útiélménybeszámolót Szvitacs István a nyugdíjas pedagógusok klubjában, mely a Latinca művelődési köz­pontban található. A Csiky Gergely Színház­ban ma 19 órakor kezdődik Katajev—Bereményi A Wer- thert már megírták című drámája. Fél órával ezutáa a stúdióban Beckett O, azok a szép napok című műve ke­rül színre. Szombaton, ha­sonló időpontokban ugyanez a két darab szerepel a prog­ramban. A mozik közül a Vörös Csillag a Talpig olajban cí­mű francia vígjáték-kaland- filmet ajánlja Bemard Blier főszereplésével. A Szabad If­júságban A vadászat című szovjet bűnügyi és az Ez Amerika című amerikai do­kumentumfilmet vetítik. A Latinca mozi az Egy kis nap­fény című bolgár alkotást játssza: az alapszituáció sze­rint holttest maradványait lelik egy hegyi nyaraló kút­jának fúrása közben. A Mo­zimúzeum ma a Kis kiruc­canások című svájci, szom­bat-vasárnap előjátszásban a Dutyi dili című amerikai filmet kínálja Sydney Poitier rendezésében. Itt a vasárna­pi mesemozi a Vízi mese! A Vörös Csillag matinéja pe­dig a Sivatagi show. SOMOGY) NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom