Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-22 / 94. szám
ELKÉPZELEM LENINT E lképzelem Lenint, illetve megpróbálom fölidézni magamban azt a képet, ami jórészt olvasmányaim nyomán él, alakult ki, és változik bennem. Érdekes lenne persze erről a változásról írni, a Lenin- képről, amely bizonyára sokunkban változott meg az idők során, s ma is alakul. A róla szóló könyvtárnyi köteteknek talán a századrészét olvastam el, de ezek nyomán — főként, amióta az általa írt cikkeket, tanulmányokat gyakrabban lapozom — lassan elhalványodott bennem a páncélautó tetejéről szónokló lánglelkű népvezér romantikus, hősi alakja, s mindinkább lángésszé lett számomra ez az ember, aki kivételes képessegeit elszánt es szisztematikus tanulással a zsenialitásig fejlesztette, aki azért gyakorolt — és gyakorol ma is — oly maradandó hatast a történelemre, mert nemcsak a haladás irányát ismerte föl, hanem mert képes volt összevetni ezt az irányt a valóságos lehetőségekkel, a történelemformáló tömegek igényeivel, szándékaival, fölkészültségével, hangulatával. Mert kepes volt az összevetés változó eredőjéhez igazodva céltudatosan, olykor kockázatot is válialóan, de mindig taktikusan cselekedni, s mert képes volt — mint a kiváló emberek általában — tudását, napi munkáját, egesz emberi lényét a haladás szolgálatába állítani. Elképzelem Lenint.. Azt a Lenint is, akit még nem Leninnek, hanem Volo- gyának szólítottak, s akinek minderről még fogalma sem lehetett; a kisfiút kepzelem el, akit talán megszidott az édesanyja, amiért közlekedésre az ablakot használja az ajtó helyett, de hamarosan testvéreivel — akár. az én fiam az osztálytársaival — házi újságot szerkeszt, aki a verekedést csúnya dolognak tartja, am aki úszni és korcsolyázni jár, emellett falja a könyveket. Aki tízéves korában figyelni kezd, ha a környezeteben a politikáról szó esik, aki bele-belekoty- tyant a vitákba, s tizenkét éves korában sakkpartit nyer . négy évvel idősebb bátyja ellen. Elképzelem Vlagyimir II- jícs Uljanovot, a kamaszt. Bizonyára mutált a hangja, amikor „távollétetekkel boldogítsatok” mondattal küldte el a bátyjával folytatott hosszú vitákat megzavaró családtagjait. És elképzelem, hogy mit érezhetett az a tizenhét éves fiú, amikor szeretett bátyját kivégezte a cári önkény .... Aztán elképzelem a szorgalmát, ahogy belevetette magát a tanulásba, hogy — mert kizárták — magánúton, másfél év alatt végezze el az egyetemet. Aztán elképzelem huszonöt évesen; elképzelem a börtönben, amint tornagyakorlatokat végez naponta, rendszeresen, amint a gyermekkori titkosírást föleievenitve írja a leveleit, amint láthatatlan írással a nyomtatott könyvsorok közé fogalmazza első tanulmányait, s elképzelem, amint a láthatatlan íráshoz használt tej kenyér- béitartóját a smasszer közeledtére megeszi. Sokféleképpen képzelem el Lenint Elképzelem a száműzetésben, a messzi Szibériában, ahová menyasszonya — később házastársa — követi, elképzelem Petervá- rott, ahol már ő tanít másokat, elképzelem Oroszországtól messze — ahogyan Stefan Zweig írta róla — egy zürichi foltozóvarga nevtelen lakójaként, aki azért tölti könyvtárban minden del- elottjet és délutánját, mert íalszomszédja a balalajkát kitartóan, de istentelenül hamisan pengeti... T ermészetesen a forradalom vezetőjének is elképzelem. Elképzelem a harcait, azt az embert, aki — mint Gorkij írta róla — „engesztelhetetlenül, oldhatatlanul gyűlölte az emberek bajait, lángolóan hitte, hogy a balszerencse nem a lét kiküszöbölhetetlen alapja, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek képesek és kötelesek magukból eltávolítani.. Persze mostanában leginkább a nagy forradalom utáni Lenint képzelem magam elé. Tizenhatórás munkanapjait, s hogy temérdek teendője közben fontosnak tartott megvédeni egy öreg színésznőt a kilakoltatástóL És elképzelem például, hogy Az ifjúsági szövetség feladatai című beszédét milyen belső derűvel mondta el a Kom- szomol kongresszusán, előre tudván, hogy a polgárháború kellős közepén a lelkes fiatalok körében mekkora meghökkenést kelt majd, ha 6 az ifjúsági szervezetek feladatait egyetlen szóval, a „tanulni” szóval jelöli. Egyébként is sokszor gondolok erre a beszédre mostanában, éppen erre, amelyben Lenin a szocialista forradalom politikai és a szocialista építés kulturális szakaszát oly világosan megkülönbözteti, mondván; „Az első nemzedéknek az volt a feladata, hogy megdöntse a burzsoáziát. . . Az új nemzedékre bonyolultabb feladat vár . . . Önök előtt az építés feladata all, s ezt a feladatot csakis úgy oldhatják meg, ha elsajátítanak minden korszerű ismeretet.. S mostanában többször elképzelem, hogy milyen lehetett a haragos Lenin. Munkatársa, Jelizaveta Drabkina szerint Lenin mindenkinél jobban tudott haragudni, és leginkább a bürokrácia megnyilvánulásaira haragudott. „Szörnyen félek — írta egyszer Lenin egy funkcionáriusnak —, hogy heledöglünk az átszervezésekbe, anélkül, hogy véghezvinnénk egy gyakorlati dolgot... Isten- bizony, halálosan félek. Ne essen bele ebbe a hibába, mert csődöt mondunk!” Elképzelem Lenint, aki szerint a nyílt ítélkezés társadalmi jelentősége „ezerszer nagyobb, mint a piszkos huzavona nyilvánosság nélküli piszkos tárgyalása, kulisszák mögötti ... hülye eltussolá- sa . . Elképzelem Lenin életét, ezt a szenvedélyes, égő életet; eszembe jut a halála, s azt kerdem magamtól, hogy boldog volt-e ez az ember, aki kérve-kérte orvosát: mondja meg betegségéről az igazat, s mert nem hitte el, hogy kímélő életmód folytán meggyógyulhat, ereje végső megfeszítésével diktálta a pártkongresszushoz címzett utolsó jegyzeteit. Amikor valóban megbénult, orvosainak íöljegyzése szerint „szenvedés és valamiféle szégyenkezés volt az arcára írva, a szeme pedig örömtől és hálától ragyogott minden egyés, szó nélkül megértett gondolatért .. H alálának okát az orvosi jelentés az általános elhasználódásban jelölte meg, elképzelem a lehető legteljesebb emberi életet élt boldog embert. A legtöbb, róla mintázott szoborra alig hasonlít Nem is hasonlíthat Ácséi Gábor A Bács-Kiskun megyei Kecel környékén kisebb területekre koncentrálódva, de még gazdaságosan kitermelhető tőzeg található, ezért a helyi Szőlőfürt Szakszövetkezet az alacsony bumusztartalmú homoki növénykultúrák talajának javítására tözegbányát nyitott Így évente ezer vagon, olcsón kitermelhető talajjavító anyaghoz jutnak Nők az egészségügyi és szociális ágazatban A szociális és egészség- ügyi ágazatban — az országos tendenciával ellentétesen — Somogybán a női vezetők arányának alakulása csökkenést mutat, kivéve az első számú vezetői munkaköröket. Ott ugyanis örvendetes számuk növekedése, ezt állapította meg az ágazati szakszervezet központi vezetőségének szánt összegezésében az Egészség- ügyi Dolgozók Szakszervezetének Somogy megyei Bizottsága. A nődolgozók aránya az orvosok körében — 1981-es adat — 38,6, a szak- alkalmazottaknál pedig 97,1 százalék. Az ágazatban foglalkoztatott csaknem hatezer dolgozó a három városi kórházrendelőintézetben, illetve a mintegy háromszáz egyéb egészségügyi és szociális, továbbá körzeti egészségügyi szolgálatnál dolgozik, s a foglalkoztatottak több mint SO százaléka nő. Ami az egészségügyi dolgozók képzését és továbbképzését illeti, ez a munka minden Intézménynél a terv szerint folyik. A szakdolgozók alapképzése a kaposvári egészség- ügyi szakiskolában és a nagyatádi meg a kaposvári egészségügyi szakközépiskolában történik, s csaknem minden évben indítanak tanfolyamot általános ápolók, asszisztensnők képzésére, sőt az idén engedélyt kértek a minisztériumtól csecsemő- és gyermekgondozónői tanfolyam szervezésére is. Rendszeres a gyógyszertári asszisztensek képzése. Az elmúlt fél évtizedben csaknem hatszázan kaptak oklevelet a szakosító képzésen való eredményes részvételről, s évről évre nő a felsőfokú végzettségű szakdolgozók száma — a védőnők közül például eddig negyvenen vettek részt kiegészítő képzésben és szereztek főiskolai végzettséget. Javult az egészségügyi dolgozók lakáshelyzete: évente tizennyolcan-húszan élnek azzal a lehetőséggel, amit az Egészségügyi Minisztérium lakásépítési köl- csönakciója kínál, és eny- nyien részesülnek a megyei tanács keretéből is kamatmentes kölcsönben. A helyi tanácsok is segítik a lakásgondok enyhítését, tavaly például a nagyatádiak mintegy harminc egészségügyi dolgozónak biztosítottak lehetőséget tanácsi értékesíté- sű OTP-lakások, illetve szövetkezeti lakások vásárlására. üöicsönösség, érdekazonosság A SZEMÉLYES ÉLMÉNY VARA2SA Hosszú évek után nem a megszokott környezetben, hanem a tabi Béke Tsz-ben tartotta ülését a tsz-szövetség elnöksége. A szövetkezet helyzetét, gazdálkodását, a helyi tanáccsal való együttműködésük tapasztalatait vitatták meg. Az elkapott megjegyzésekből, a közvetlen vagy ellesett beszélgetésekből nem könnyű válogatni. — Ilyenkor mindig sajnálom, hogy az elnök nincs itt. Mert bármilyen híven, szépen beszél is az ember arról. amit itt látott, a szavak nem pótolhatják a személyes élmény varázsát. — Régi szövetkezeti emberek sok mindent tudunk egymásról, de egy ilyen mélyeb bretek intés egészen más. — Ez igen! Sok osztályba sorolt, magyaros étterem megirigyelhetné ezt az ebédlőt! Nincs, ember, aki megmondaná, hogy valamikor borjúnevelő volt Gátlástalanul feltörő, az őszinte elismerés szavainak füzérét lehetne idézni. Meg az együttérző örömét is: egy csaknem kilátástalan helyzetben levő szövetkezetben sikerült úrrá lenni a nehézségeken. Nem véletlen, hogy az elnökség épp ebben a nagyüzemben szervezte meg kihelyezett tanácskozását A megye szövetkezeteinek 47— 48 százaléka a tabihoz hasonló, kedvezőtlen körülmények között gazdálkodik, és mindenképpen tanulságos, hogy a politikai, az állami és a gazdasági összefogás eredményeként miként sikerült itt elmozdulni a mélypontról, visszaszerezni az emberek bizalmát, és rangot adni a jó ideig meglehetősei lebecsült mezőgazdaságnak. Kovács Ferenc elnök tömören,' őszintén tárta a testület elé az 1978-as több mint nyolcmillió forintos pénzügyi hiánytól a máig vezető út főbb állomásait. Nem titkolta a mai gondokat, az újonnan keletkezett nehézségeket A módszerekről esett a legtöbb szó, hiszen a tapasztalatok hasznosíthatók leginkább más, hasonló helyzetben levő gazdaságban is. Ha rangsort kellene fölállítani, feltétlenül az összefogás fogalma kerülne az első helyre. Farkas István, a nagyközségi tanács elnöke a tanács és a szövetkezet gyümölcsöző együttműködéséről szólt Elengedhetetlen ez a területen élők szociális, kulturális, egészségügyi helyzetének céltudatos javításához. Balassa Béla, a siófoki járási pártbizottság első titkára úgy minősítette, hogy részben ez az együttműködés, résziben a személyi feltételek megváltozása volt a kulcs a gyors ütemű fölemelkedéshez. Maga Kovács Ferenc is ezt mondta: „Képtelen lett volna a szövetkezet megoldani feladatát, ha nincs érdek- azonosságon alapuló közös munka, alkotó együttműködés a szövetkezeten kívül álló szervekkel. Sok energiát megtakaríthatnánk, ha minden szinten ilyen együttműködés lenne.” Nem egy elnökségi tag véleményét, érzéseit fogalmazta meg Árvái József, a karáéi szövetkezet elnöke, mikor azt mondta: — Jól ismerem az itteni változásokat, és egyre jobban érzékelem a gazdaság kisugárzó hatását. A tabi a klasszikus példája annak, hogy a tárgyi és a személyi feltételek megteremtése milyen döntő fordulatot hozhat ott ahol gond van. Tanulni lehet itt, és teszik is ezt a környező tsz-ek — a tabiak pedig mindenkor készséggel segítenek. A valamikor krónikus szakemberhiánnyal küzdő gazdaság ma ott tart, hogy a térségből egyre többen jönnek ide szakembert elcsábítani. Nem a vezetők tiltakozása az oka, hogy a csábítás eredménytelen marad — a szakembergárda ragaszkodik ehhez az üzemhez. S épp Balassa Béla hívta föl rá a figyelmet, hogy szellemi fel- készültsége aiapján a Béke Tsz nagyobb szerepet vállalhatna a térség káderutánpótlásában. Ezzel összefüggésben került szóba a középvezetők hiánya és az, hogy érdemes volna a tabi szakközép iskolát technikummá fejleszteni. Á gazdálkodás fejlődéséről csak néhány adat hangzott el az eszmecserén; annál több arról, hogy mi minden történt az itt dolgozó emberek szociális helyzetének, egészségügyi .ellátásának javításáért, a közművelődésért, a kulturált környezet megteremtéséért. A hajdani tsz- iroda ma a szövetkezet esztétikusán, igényesen berendezett klubháza. Az elnökségi tagok nagy érdeklődéssel nézegették a szövetkezet történetének állandó kiállítását Izgalmas, beszédes dokumentumgyűjtemény ez. Az egyik tablón a lullai tsz-ről írt újságcikkben olvasható: „Volt itt viszály, volt itt baj, volt szegénység. Volt...” A hat községből álló mai szövetkezetre vonatkoztatva még igazabb a tíz évvel ezelőtti megállapítaa V. ML Veszélyes hulladékok Átmeneti tárolót létesítenek Cálosfán Több tudományos egyesület — együttműködve a Környezetvédelmi Intézettel — országos tanácskozást rendez a közeljövőben a veszélyes hulladékok kezeléséről, s ezen az összejövetelen megvitatják a kapcsolódó beruházások helyzetét, a hulladékégető berendezések hazai gyártásának lehetőségeit is. Szó esik majd arról is, miként bánnak az igen veszélyes ipari hulladékokkal a felületkezelő üzemekben. A téma időszerűségét az adja, hogy e téren pillanatnyilag nem éppen megnyugtató a helyzet: évente átlagosan 300—350 ezer tonna veszélyes anyag keletkezik a termelésben, ezek ártalmatlanítását vagy gondos kezelését két éve törvény írja elő; ebből a nagy mennyiségű — embert, környezetet fenyegető — anyagból azonban mindössze 60—80 ezer tonnányit ártalmatlanítanak, a többit a gyárudvarokon tárolják. A törvény azt is előírja, hogy ezekre az anyagokra úgy kell vigyázni, mint a feldolgozásra váró ipari nyersanyagokra, ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy olykor egyszerűen nyoma vész a veszélyes hulladékoknak: csatornába engedik, eltemetik... Pedig az Állami Terv- bizottság átfogó programot fogadott el az ilyen hulladékok ártalmatlanítására — a terv végrehajtásával az Ipari Minisztériumot bízta meg —, a kivitelezés azonban akadozik. A megyei tanácsok közül jó néhány húzódozik a különlegesen veszélyes hulladékok tárolására alkalmas lerakótelepek kijelölésétől, másutt a vállalat szívesen építene lerakótelepet, de évek óta hiába vár területtelhasználási engedélyre. Pedig a telepek építésére adott határidőből egyre kevesebb van már hátra: alig több mint három év .,. S egyre gyűlik a veszélyes hulladék. Nemcsak a gyárudvarokon foglalja el a helyet, zsúfoltságot okozva, hanem a környezetnek is ártalmára van. — Somogy környezetvédelmében is az egyik legnagyobb gond a veszélyes hulladékok kezelése, illetve biztonságos tárolása — tájékoztatott ár. Tarján LÁszlóné megyei környezetvédelmi titkár. — Várhatóan 1986-ra készül ei Pécs közelében az a regionális lerakóhely, amely Baranya, Somogy és Tolna megye igényeit elégíti ki. A telep helyét már kijelölték. Addig azonban minden megyének magának kell megoldania ezt a feladatot, átmeneti jelleggel. Somogybán jelentős menynyiségű veszélyes hulladék — galvániszap, olajos oldószer — keletkezik, illetve gyűlik össze évente, s ez igen veszélyes a környezetre. Átmeneti tárolására megfelelő helyet kerestünk a megyében. A Magyar Állami Földtani Intézet vizsgálatai alapján Gálosfa térségének találtunk alkalmas területet. A gálosfai tároló azért is előnyös, mert nincs messze azoktól az ipari üzemektől — így a Patyolattól, a VBKM kaposvári gyárától —, ahol a veszélyes hulladékok keletkeznek. h. r. SOMOGYI NÉPLAP