Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-22 / 94. szám

ELKÉPZELEM LENINT E lképzelem Lenint, il­letve megpróbálom fölidézni magamban azt a képet, ami jórészt ol­vasmányaim nyomán él, ala­kult ki, és változik bennem. Érdekes lenne persze erről a változásról írni, a Lenin- képről, amely bizonyára so­kunkban változott meg az idők során, s ma is alakul. A róla szóló könyvtárnyi kö­teteknek talán a századré­szét olvastam el, de ezek nyomán — főként, amióta az általa írt cikkeket, tanul­mányokat gyakrabban lapo­zom — lassan elhalványo­dott bennem a páncélautó tetejéről szónokló lánglelkű népvezér romantikus, hősi alakja, s mindinkább láng­ésszé lett számomra ez az ember, aki kivételes képes­segeit elszánt es szisztema­tikus tanulással a zseniali­tásig fejlesztette, aki azért gyakorolt — és gyakorol ma is — oly maradandó hatast a történelemre, mert nem­csak a haladás irányát is­merte föl, hanem mert ké­pes volt összevetni ezt az irányt a valóságos lehetősé­gekkel, a történelemformáló tömegek igényeivel, szándé­kaival, fölkészültségével, hangulatával. Mert kepes volt az összevetés változó eredőjéhez igazodva céltuda­tosan, olykor kockázatot is válialóan, de mindig takti­kusan cselekedni, s mert ké­pes volt — mint a kiváló emberek általában — tudá­sát, napi munkáját, egesz emberi lényét a haladás szolgálatába állítani. Elképzelem Lenint.. Azt a Lenint is, akit még nem Leninnek, hanem Volo- gyának szólítottak, s akinek minderről még fogalma sem lehetett; a kisfiút kepzelem el, akit talán megszidott az édesanyja, amiért közleke­désre az ablakot használja az ajtó helyett, de hamaro­san testvéreivel — akár. az én fiam az osztálytársaival — házi újságot szerkeszt, aki a verekedést csúnya dolognak tartja, am aki úszni és kor­csolyázni jár, emellett falja a könyveket. Aki tízéves ko­rában figyelni kezd, ha a környezeteben a politikáról szó esik, aki bele-belekoty- tyant a vitákba, s tizenkét éves korában sakkpartit nyer . négy évvel idősebb bátyja ellen. Elképzelem Vlagyimir II- jícs Uljanovot, a kamaszt. Bizonyára mutált a hangja, amikor „távollétetekkel bol­dogítsatok” mondattal küld­te el a bátyjával folytatott hosszú vitákat megzavaró családtagjait. És elképzelem, hogy mit érezhetett az a ti­zenhét éves fiú, amikor sze­retett bátyját kivégezte a cári önkény .... Aztán elkép­zelem a szorgalmát, ahogy belevetette magát a tanu­lásba, hogy — mert kizár­ták — magánúton, másfél év alatt végezze el az egye­temet. Aztán elképzelem huszon­öt évesen; elképzelem a bör­tönben, amint tornagyakor­latokat végez naponta, rend­szeresen, amint a gyermek­kori titkosírást föleievenitve írja a leveleit, amint látha­tatlan írással a nyomtatott könyvsorok közé fogalmazza első tanulmányait, s elképze­lem, amint a láthatatlan íráshoz használt tej kenyér- béitartóját a smasszer köze­ledtére megeszi. Sokféleképpen képzelem el Lenint Elképzelem a száműzetésben, a messzi Szi­bériában, ahová menyasszo­nya — később házastársa — követi, elképzelem Petervá- rott, ahol már ő tanít máso­kat, elképzelem Oroszország­tól messze — ahogyan Stefan Zweig írta róla — egy zü­richi foltozóvarga nevtelen lakójaként, aki azért tölti könyvtárban minden del- elottjet és délutánját, mert íalszomszédja a balalajkát kitartóan, de istentelenül ha­misan pengeti... T ermészetesen a forra­dalom vezetőjének is elképzelem. Elképze­lem a harcait, azt az em­bert, aki — mint Gorkij írta róla — „engesztelhetetlenül, oldhatatlanul gyűlölte az em­berek bajait, lángolóan hit­te, hogy a balszerencse nem a lét kiküszöbölhetetlen alapja, hanem olyan nyava­lya, amelyet az emberek ké­pesek és kötelesek maguk­ból eltávolítani.. Persze mostanában legin­kább a nagy forradalom utá­ni Lenint képzelem magam elé. Tizenhatórás munka­napjait, s hogy temérdek te­endője közben fontosnak tar­tott megvédeni egy öreg szí­nésznőt a kilakoltatástóL És elképzelem például, hogy Az ifjúsági szövetség feladatai című beszédét milyen belső derűvel mondta el a Kom- szomol kongresszusán, előre tudván, hogy a polgárhábo­rú kellős közepén a lelkes fiatalok körében mekkora meghökkenést kelt majd, ha 6 az ifjúsági szervezetek fel­adatait egyetlen szóval, a „tanulni” szóval jelöli. Egyébként is sokszor gondo­lok erre a beszédre mosta­nában, éppen erre, amelyben Lenin a szocialista forrada­lom politikai és a szocialis­ta építés kulturális szakaszát oly világosan megkülönböz­teti, mondván; „Az első nemzedéknek az volt a fel­adata, hogy megdöntse a burzsoáziát. . . Az új nemze­dékre bonyolultabb feladat vár . . . Önök előtt az építés feladata all, s ezt a felada­tot csakis úgy oldhatják meg, ha elsajátítanak minden korszerű ismeretet.. S mostanában többször el­képzelem, hogy milyen lehe­tett a haragos Lenin. Mun­katársa, Jelizaveta Drabkina szerint Lenin mindenkinél jobban tudott haragudni, és leginkább a bürokrácia meg­nyilvánulásaira haragudott. „Szörnyen félek — írta egy­szer Lenin egy funkcionári­usnak —, hogy heledöglünk az átszervezésekbe, anélkül, hogy véghezvinnénk egy gyakorlati dolgot... Isten- bizony, halálosan félek. Ne essen bele ebbe a hibába, mert csődöt mondunk!” El­képzelem Lenint, aki szerint a nyílt ítélkezés társadalmi jelentősége „ezerszer na­gyobb, mint a piszkos huza­vona nyilvánosság nélküli piszkos tárgyalása, kulisszák mögötti ... hülye eltussolá- sa . . Elképzelem Lenin életét, ezt a szenvedélyes, égő éle­tet; eszembe jut a halála, s azt kerdem magamtól, hogy boldog volt-e ez az ember, aki kérve-kérte orvosát: mondja meg betegségéről az igazat, s mert nem hitte el, hogy kímélő életmód folytán meggyógyulhat, ereje végső megfeszítésével diktálta a pártkongresszushoz címzett utolsó jegyzeteit. Amikor va­lóban megbénult, orvosainak íöljegyzése szerint „szenve­dés és valamiféle szégyenke­zés volt az arcára írva, a szeme pedig örömtől és hálá­tól ragyogott minden egyés, szó nélkül megértett gondo­latért .. H alálának okát az orvo­si jelentés az általá­nos elhasználódásban jelölte meg, elképzelem a le­hető legteljesebb emberi éle­tet élt boldog embert. A legtöbb, róla mintázott szoborra alig hasonlít Nem is hasonlíthat Ácséi Gábor A Bács-Kiskun megyei Kecel környékén kisebb területekre koncentrálódva, de még gaz­daságosan kitermelhető tőzeg található, ezért a helyi Szőlőfürt Szakszövetkezet az ala­csony bumusztartalmú homoki növénykultúrák talajának javítására tözegbányát nyitott Így évente ezer vagon, olcsón kitermelhető talajjavító anyaghoz jutnak Nők az egészségügyi és szociális ágazatban A szociális és egészség- ügyi ágazatban — az orszá­gos tendenciával ellentéte­sen — Somogybán a női vezetők arányának alakulá­sa csökkenést mutat, kivéve az első számú vezetői mun­kaköröket. Ott ugyanis ör­vendetes számuk növeke­dése, ezt állapította meg az ágazati szakszervezet köz­ponti vezetőségének szánt összegezésében az Egészség- ügyi Dolgozók Szakszerveze­tének Somogy megyei Bi­zottsága. A nődolgozók ará­nya az orvosok körében — 1981-es adat — 38,6, a szak- alkalmazottaknál pedig 97,1 százalék. Az ágazatban foglalkoz­tatott csaknem hatezer dol­gozó a három városi kórház­rendelőintézetben, illetve a mintegy háromszáz egyéb egészségügyi és szociális, to­vábbá körzeti egészségügyi szolgálatnál dolgozik, s a foglalkoztatottak több mint SO százaléka nő. Ami az egészségügyi dolgozók kép­zését és továbbképzését il­leti, ez a munka minden Intézménynél a terv szerint folyik. A szakdolgozók alapkép­zése a kaposvári egészség- ügyi szakiskolában és a nagyatádi meg a kaposvári egészségügyi szakközépis­kolában történik, s csaknem minden évben indítanak tanfolyamot általános ápo­lók, asszisztensnők képzésé­re, sőt az idén engedélyt kértek a minisztériumtól csecsemő- és gyermekgon­dozónői tanfolyam szerve­zésére is. Rendszeres a gyógyszertári asszisztensek képzése. Az elmúlt fél év­tizedben csaknem hatszázan kaptak oklevelet a szakosító képzésen való eredményes részvételről, s évről évre nő a felsőfokú végzettségű szakdolgozók száma — a védőnők közül például ed­dig negyvenen vettek részt kiegészítő képzésben és szereztek főiskolai végzett­séget. Javult az egészségügyi dolgozók lakáshelyzete: évente tizennyolcan-húszan élnek azzal a lehetőséggel, amit az Egészségügyi Mi­nisztérium lakásépítési köl- csönakciója kínál, és eny- nyien részesülnek a megyei tanács keretéből is kamat­mentes kölcsönben. A helyi tanácsok is segítik a lakás­gondok enyhítését, tavaly például a nagyatádiak mint­egy harminc egészségügyi dolgozónak biztosítottak le­hetőséget tanácsi értékesíté- sű OTP-lakások, illetve szövetkezeti lakások vásár­lására. üöicsönösség, érdekazonosság A SZEMÉLYES ÉLMÉNY VARA2SA Hosszú évek után nem a megszokott kör­nyezetben, hanem a tabi Béke Tsz-ben tar­totta ülését a tsz-szövetség elnöksége. A szövetkezet helyzetét, gazdálkodását, a he­lyi tanáccsal való együttműködésük tapasz­talatait vitatták meg. Az elkapott megjegyzések­ből, a közvetlen vagy ellesett beszélgetésekből nem könnyű válogatni. — Ilyenkor mindig sajná­lom, hogy az elnök nincs itt. Mert bármilyen híven, szé­pen beszél is az ember arról. amit itt látott, a szavak nem pótolhatják a személyes él­mény varázsát. — Régi szövetkezeti embe­rek sok mindent tudunk egy­másról, de egy ilyen mé­lyeb bretek intés egészen más. — Ez igen! Sok osztályba sorolt, magyaros étterem megirigyelhetné ezt az ebéd­lőt! Nincs, ember, aki meg­mondaná, hogy valamikor borjúnevelő volt Gátlástalanul feltörő, az őszinte elismerés szavainak füzérét lehetne idézni. Meg az együttérző örömét is: egy csaknem kilátástalan hely­zetben levő szövetkezetben si­került úrrá lenni a nehézsé­geken. Nem véletlen, hogy az el­nökség épp ebben a nagy­üzemben szervezte meg ki­helyezett tanácskozását A megye szövetkezeteinek 47— 48 százaléka a tabihoz ha­sonló, kedvezőtlen körülmé­nyek között gazdálkodik, és mindenképpen tanulságos, hogy a politikai, az állami és a gazdasági összefogás eredményeként miként sike­rült itt elmozdulni a mély­pontról, visszaszerezni az emberek bizalmát, és rangot adni a jó ideig meglehetősei lebecsült mezőgazdaságnak. Kovács Ferenc elnök tömö­ren,' őszintén tárta a testület elé az 1978-as több mint nyolcmillió forintos pénz­ügyi hiánytól a máig vezető út főbb állomásait. Nem tit­kolta a mai gondokat, az újonnan keletkezett nehézsé­geket A módszerekről esett a legtöbb szó, hiszen a ta­pasztalatok hasznosíthatók leginkább más, hasonló hely­zetben levő gazdaságban is. Ha rangsort kellene fölállí­tani, feltétlenül az összefogás fogalma kerülne az első helyre. Farkas István, a nagy­községi tanács elnöke a ta­nács és a szövetkezet gyü­mölcsöző együttműködéséről szólt Elengedhetetlen ez a területen élők szociális, kul­turális, egészségügyi helyze­tének céltudatos javításához. Balassa Béla, a siófoki já­rási pártbizottság első titká­ra úgy minősítette, hogy rész­ben ez az együttműködés, résziben a személyi feltételek megváltozása volt a kulcs a gyors ütemű fölemelkedés­hez. Maga Kovács Ferenc is ezt mondta: „Képtelen lett volna a szövetkezet megolda­ni feladatát, ha nincs érdek- azonosságon alapuló közös munka, alkotó együttműkö­dés a szövetkezeten kívül ál­ló szervekkel. Sok energiát megtakaríthatnánk, ha min­den szinten ilyen együttmű­ködés lenne.” Nem egy elnökségi tag vé­leményét, érzéseit fogalmaz­ta meg Árvái József, a ka­ráéi szövetkezet elnöke, mi­kor azt mondta: — Jól ismerem az itteni változásokat, és egyre jobban érzékelem a gazdaság kisu­gárzó hatását. A tabi a klasszikus példája annak, hogy a tárgyi és a személyi feltételek megteremtése mi­lyen döntő fordulatot hozhat ott ahol gond van. Tanulni lehet itt, és teszik is ezt a környező tsz-ek — a tabiak pedig mindenkor készséggel segítenek. A valamikor krónikus szakemberhiánnyal küzdő gazdaság ma ott tart, hogy a térségből egyre többen jön­nek ide szakembert elcsábí­tani. Nem a vezetők tiltako­zása az oka, hogy a csábítás eredménytelen marad — a szakembergárda ragaszkodik ehhez az üzemhez. S épp Ba­lassa Béla hívta föl rá a fi­gyelmet, hogy szellemi fel- készültsége aiapján a Béke Tsz nagyobb szerepet vállal­hatna a térség káderutánpót­lásában. Ezzel összefüggés­ben került szóba a közép­vezetők hiánya és az, hogy érdemes volna a tabi szak­közép iskolát technikummá fejleszteni. Á gazdálkodás fejlődéséről csak néhány adat hangzott el az eszmecserén; annál több arról, hogy mi minden tör­tént az itt dolgozó emberek szociális helyzetének, egész­ségügyi .ellátásának javításá­ért, a közművelődésért, a kulturált környezet megte­remtéséért. A hajdani tsz- iroda ma a szövetkezet esz­tétikusán, igényesen beren­dezett klubháza. Az elnöksé­gi tagok nagy érdeklődéssel nézegették a szövetkezet tör­ténetének állandó kiállítását Izgalmas, beszédes doku­mentumgyűjtemény ez. Az egyik tablón a lullai tsz-ről írt újságcikkben olvasható: „Volt itt viszály, volt itt baj, volt szegénység. Volt...” A hat községből álló mai szö­vetkezetre vonatkoztatva még igazabb a tíz évvel ezelőtti megállapítaa V. ML Veszélyes hulladékok Átmeneti tárolót létesítenek Cálosfán Több tudományos egyesü­let — együttműködve a Kör­nyezetvédelmi Intézettel — országos tanácskozást rendez a közeljövőben a veszélyes hulladékok kezeléséről, s ezen az összejövetelen meg­vitatják a kapcsolódó beru­házások helyzetét, a hulla­dékégető berendezések hazai gyártásának lehetőségeit is. Szó esik majd arról is, mi­ként bánnak az igen veszé­lyes ipari hulladékokkal a fe­lületkezelő üzemekben. A té­ma időszerűségét az adja, hogy e téren pillanatnyi­lag nem éppen megnyugtató a helyzet: évente átlagosan 300—350 ezer tonna ve­szélyes anyag keletkezik a termelésben, ezek ártal­matlanítását vagy gondos ke­zelését két éve törvény írja elő; ebből a nagy mennyisé­gű — embert, környezetet fe­nyegető — anyagból azonban mindössze 60—80 ezer ton­nányit ártalmatlanítanak, a többit a gyárudvarokon tá­rolják. A törvény azt is előírja, hogy ezekre az anyagokra úgy kell vigyázni, mint a feldolgozásra váró ipari nyersanyagokra, ám a tapasz­talatok azt mutatják, hogy olykor egyszerűen nyoma vész a veszélyes hulladékoknak: csatornába engedik, elteme­tik... Pedig az Állami Terv- bizottság átfogó programot fogadott el az ilyen hulladé­kok ártalmatlanítására — a terv végrehajtásával az Ipari Minisztériumot bízta meg —, a kivitelezés azonban aka­dozik. A megyei tanácsok kö­zül jó néhány húzódozik a különlegesen veszélyes hul­ladékok tárolására alkalmas lerakótelepek kijelölésétől, másutt a vállalat szívesen építene lerakótelepet, de évek óta hiába vár területtelhasz­nálási engedélyre. Pedig a telepek építésére adott ha­táridőből egyre kevesebb van már hátra: alig több mint három év .,. S egyre gyűlik a veszélyes hulladék. Nem­csak a gyárudvarokon fog­lalja el a helyet, zsúfoltságot okozva, hanem a környezet­nek is ártalmára van. — Somogy környezetvédel­mében is az egyik legna­gyobb gond a veszélyes hul­ladékok kezelése, illetve biz­tonságos tárolása — tájékoz­tatott ár. Tarján LÁszlóné megyei környezetvédelmi tit­kár. — Várhatóan 1986-ra ké­szül ei Pécs közelében az a regionális lerakóhely, amely Baranya, Somogy és Tolna megye igényeit elégíti ki. A telep helyét már kijelölték. Addig azonban minden me­gyének magának kell megol­dania ezt a feladatot, átme­neti jelleggel. Somogybán jelentős meny­nyiségű veszélyes hulladék — galvániszap, olajos oldó­szer — keletkezik, illetve gyűlik össze évente, s ez igen veszélyes a környezetre. Átmeneti tárolására meg­felelő helyet kerestünk a megyében. A Magyar Állami Földtani Intézet vizsgálatai alapján Gálosfa térségének találtunk alkalmas területet. A gálosfai tároló azért is előnyös, mert nincs messze azoktól az ipari üzemektől — így a Patyolattól, a VBKM kaposvári gyárától —, ahol a veszélyes hulladékok keletkeznek. h. r. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom