Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-21 / 93. szám

Eljött a tavasz, és újra benépesedett a határ. Gé­pek százai indultak el, em­berek ezrei láttak hozzá az évenként ismétlődő, de min­dig újat jelentő feladataik végzéséhez. Bizakodva, a többet, a jobbat akarás szándékával. Az igyekezetnek csak újabb ösztönzést ad, hogy általában szépen teleltek a gabonák, Ígéretesen fejlőd­nek, — sok függ most az embertől, az ápolási mun­kák szervezésétől, elvégzé­sétől. Csaknem százötven- ezer hektár elvetése vár ezen a tavaszon a nagy­üzemekre és a kisgazdasá­gokra, s mindent beleszá­mítva hozzávetőlegesen a feladat felénél tartanak. A kissé szeszélyes április vál­tozó mértékben, de min­denütt visszavetette a mun­kákat Ez a hét meleg napsu­garával új lendületet vál­tozást hozott. A határban jártunk, s e tavaszi napok örömeibe, reményeibe és gondjaiba igyekeztünk be­pillantani. ÁPRILIS A HATÁRBAN Intenzív műfrágyahiány Délutánra várták a nö­vényvédő repülőgépet, aztán 1.1 -kor kiderült, hogy hiába készültek. Pedig egyes gyom- irtószerek kijuttatásához már épp a 24. órában voltak. A természet nem vár a kés­lekedő gépre. Ez csupán egy a somogysaili tsz főagronó- musának mostani gondjai közül. — Nagyobb baj, hogy pil­lanatnyilag ötven vagon komplex műtrágya hiányzik a vetésekhez — mondta Ősz Nándor. — Már a naprafor­gót is csökkentett műtrágya- adaggal kellett elvetni, most pedig úgy látszik, hogy a 900 hektárnyi kukoricavetéshez nem jut alapműtrágya. Az ígérgetés folyamatos volt, a szállítás nem. Péten az ügy­intéző mindössze annyit mon­dott, nincs utasítása arra, hogy belföldi szállítmányt vagonba rakhat. A félévi megrendelésünkből 300 ton­nát májusra, 200 tonnát júni­usra igazoltak vissza. De hát mit kezdjek én júniusban a műtrágyával, amikor most kellene?! Hogyan szállítsuk ide ezt a mennyiséget pár nap alatt teherkocsival? A szállítási távolság több mint száz kilométer. Ha a bünte­tést vállalva megtesszük is, a gyár vasúti tarifát térít csak. Kész ráfizetés, és amúgy sem győzzük. A szomszédos tsz-ben el­mondták, hogy Pétre érkező kocsijuk 143. volt a műtrá­gyára várakozó járművek so­rában. Egyéb kötelezettségei A szemle napja miatt a gyár csak április 10- én kezdte meg — s csupán helyben — a hazai nagyüze­mek kiszolgálását. — Nem ilyen anyagellátást reméltünk, miikor, bekapcso­lódtunk az intenzív gabona- programba. Gazdasagunk a szerződésben azt vállalta, hogy 450 hektáron a tavalyi­hoz képest 14 mázsával nö­veld a kukorica termésátla­gát, de ugyan hogyan ter­meljünk 9,3 tonnát hektá­ronként ilyen feltételek kö­zepette . .. Azt pontosan tu­dom, hogy nemtel jesutés ese­tén mennyi büntető kamatot kéül fizetnünk, csak azt nem, hogy honnan vegyek most műtrágyát. Az IGP kereté­ben kilencmillió forint érté­kű új gépet kívántunk mun­kába állítani. E vásárlások­hoz még novemberben 1,7 millió hitelt kaptunk. Négy- százezer forint törlesztése máris esedékessé válik, az ígért IH—traktor és eke azon­ban még meg sem érkezett az országba. Pedig a meg nem levő gépet már decem­berben „állományba” kellett vennünk. A főagronómus érthetően ideges. Csekély vigasz szá­mára, hogy a munka a ha­tárban jól halad. A hét kö­zepéig befejezték a napra­forgó vetését, s már meg­kezdték a kukoricáét. A hat gépre egyenként 150 hektár jut, így várhatóan már a következő hét elejére végez­nek a ku kori ca vetéssel. Kötelező karbantartás Az idő a munka bármeny­nyire sürget, az előírás kö­telező: ötven légi óra után a helikopteren el kell végezni a karbantartást. — Egy jó óra múlva az­tán újra indulunk. Iharosberényben a múlt vasárnap volt a második, amikor a hétvége nem ho­zott pihenőt. A régi öregek megfigyelése igazolódott: kö­kényvirágzás idején mindig számítani kell az idő zordra fordulásával. Ahol pedig olyan a vetésszerkezet, mint itt, pont ebben az időszak­ban torlódnak a munkák. A több mint háromszáz hektár len felét sikerült csak elvet­ni az esőig, s mikor folytat­ni lehetett a munkát, sürge­tővé vált a repce vegysze­rezése. A hétvégi vetéssel aztán utolérték magukat, a len gondját letették, s a rep- eefénybogár sem tehet már kárt a lassan virágba boruló táblákon. Az idei év az első, hogy ezt a légi műtrágyázást al­kalmazzák a gabonáknál. Egy kicsit a kényszer vitte rá e jó módszer alkalmazására az üzemet, az őszi műtrágya­hiány miatt nem kapta meg a gabona a kellő mennyiségű tápanyagot. A tsz-ker és a környék üzemei siettek az iharosberényiek segítségére, tartályokat adtak kölcsön — hogy fogadni tudják a har­mincötezer liternyi műtrá­gyát, s szombati-vasárnap megállás nélkül keringett a gépmadár... Meg egy óra, és kész a kötelező karbantartás. Üjra indulhatnak. Sürget az idő. A hivatalos tavaszi határ­szemlét ezen hét elején tar­tották a jákói Aranykalász Termelőszövetkezetben. A te­repjáró kora reggel óta rót­ta a határt a bizottság tag­jaival. Az erőteljesen fejlődő, ha­ragos-zöld gabonatáblák sza­vak nélkül is a gondos mun­káról beszéltek. Ami eddig az emberi igyekezettől füg­gött, megtették a jó termés érdekében: biztosították a szükséges tápanyagokat, el­végezték a vegyszerezést a gyomok ellen. A szövetkezet talán legnagyobb, száztíz hektáros táblájában most a fő munkát a burgonya ülte­tése adja. — Ebből nyolcvan hektár­nyi lesz a közös burgonya — jegyzi meg az elnök, Hor­váth László —, így egyben ültetjük el a háztájit is. — A tábla mutatja: jócs­kán van még ültetni való. — A hideg, esős idő egy kicsit visszavetett bennün­ket. Korábban április ötödi­ké körül szoktunk ott tarta­ni, ahol most: a feladat hat­van százalékával elkészül­tünk. A kukoricával is csak a hónap vége felé indulha­tunk. — Tavaly ez a kis szövet­16 óra a kukoricás műszak A göllei tsz vezetőit ezek­ben a napokban könnyebb a határban megtalálni mint az irodán. Hétfőn délben a C 14—15-ös táblán akár vezetői értekezleteit is tarthattak volna. Teljes erővel dolgo­zott a kukoricavető brigád Kis Király János ágazatveze­tő irányításával. — Ne csodálkozzon, hogy ilyen figyelem kíséri ezt a munkát; lényegében most dől el, hogy a tavalyi 8,7 után sikerül-e kilenctonnás vagy annál is nagyobb ho­zamot elérnünk. A vetésterv­ből az idén kimaradt az egy­re több növényegé&zségügyi gondot okozó napraforgó, nőtt viszont a kukorica ve­tésterülete. Sok függ az idén ettől az U27 hektártól. Reg­geltől este 10-ig, 11-ig folya­matosan mennek a gépek; a mai 16 órás műszak végére a munka felénél leszünk. Ha az idő kedvez, a hét végére földbe kerül a kukorica. A gazdaságokat járva gyakran hallható a vélemény: könnyű a göllei földeken jó eredményt elérni. A hét ele­ji látogatás ismét arról győ­zött meg, korántsem csak az adottságok jók Göllében. Pél­dás a munka szervezettsége, és a vetésre előkészített táb­la talajmunkája is. Nem véletlen hát, hogy Itt kerül sor a nádudvari ipar­szerű termelési rendszer egyik fontos fajtakísérletére. Az öt legjobb jugoszláv ku­koricafajtából vetnek majd a gölleiek 1—1 hektárnyit, ver­senyeztetve a gazdaságokban ma használt legjobb ameri­kai pioneer fajtákkal. kezet volt a megyében az egyetlen, amely a tíz tonna fölött termelők csoportjába lépett. Mit tettek a rekord megismétléséért ? — A mi homokos terüle­teinken döntő a termőföld tápereje. A múlt őszön és az idei tavaszon szántóterüle­tünk huszonöt-harminc szá­zalékát szervestrágyáztuk. Elvégeztük az őszi mélyszán­tást, lezártuk a talajt, úgy érzem, ami eddig rajtunk állt, azt megtettük az ered­ményes kukoricatermelés ér­dekében. — Ezek szerint a szemle­bizottság jó tapasztalatokat szerezhet az Aranykalász ha­tárában ma? — Kisebb hibák azért akad­nak. Nagyon tönkrementek a mezei útjaink, ezeket fel­tétlenül rendbe kell tennünk az idén, már megrendeltük a terveket a vízgazdálkodási társulástól. Aztán egy két helyen van még egy kis szépséghiba, szalmakazal- maradék; azon vagyunk, hogy mielőbb eltűnjön ez is. A gazda képe a határ, sze­retjük a rendet. Egyes, jelentkezz! A lábodi Zöld Mező Ter­melőszövetkezet múlt év de­cemberében építette a CB- rádióhálózatát. Azt mond­ják, máris mérhető a hasz­na: bármi történik az egy­mástól távoli telepeken, gyorsabban érke­zik a segítség, rugalmasan lehet intézkedni. Pezsgő, trakto­rok dübörgésé­től hangos az élet a nagykorpá- di majorban. A szalmabálákkal körülbástyázott hajdani dohány- pajtákban a vető­burgonyát válo­gatja a rinyabe- senyői asszony- csapat. , Zsákok­kal teli vontatók fordulnak ki a magas pajtákból. Szomszéd­ságában a körülkerített hol- landiágy-telepen tarka ruhás asszonyok: a nagykorpádi női csapat. — Nem is olyan egyszerű ez a gyomlálás. .. Az Időjárás, a belvizek miatt háromhetes késéssel számolnak a berzencel szövetkezetben. következtében a gyorsan fejlődő gabona vegyszerezése most a legfontosabb. Minden perc földi gépek napról napra nagyobb kárt tehetnek a szárba szökkenő kalászosokban Az esők utáni fölmelegedés számít — így tartják, mert a Deszkákon ülnek, fáig hasalnak, mert csak így érik el a hollandiágy közepén a gyomokat anélkül, hogy le­taposnák vagy megsértenék a szépen fejlődő dohánypa- lantákat. — Estére kelve, bizony, a világon mindene fáj az em­bernél. Kis papírdobozokba, majd nagy vékába gyűlik a gyom, a megtisztított részekre pe­dig hull az öntözővíz. — A jó terméshez első­sorban jó palánta kell — mondják —, így aztán nem szabad sajnálni a fáradsá­got. A harmadik — a lábodi — asszonycsapat sincs mun­ka nélkül. Ök erdősítenek, facsemetét ültetnek. — Szükség van minden dolgos kézre — jegyzi meg Varga Jártás elnök. — A kitavaszodással nem keve­sebb, hanem egyre több a munka. A százhúsz hektár burgo­nya fele a földben van; a hét végére akarnak vele vé­gezni. A hét elején indult el a rinyabesenyöi határban a napraforgóvető gép — kétszáz hektár elvetése vár ra. S ha kellően melegszik az idő, a hét végén el kell kezdeni a kukorica vetését is. Május első hetében meg indulni kell a dohányülte- téssel. — Egyes, jelentkezz! Egyes, jelentkezz! — szólal meg a rádió. Az elnököt keresik... SOMOGYI . néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom