Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-19 / 91. szám

Motocross OB Németh hazai pályán is bizonyított A napsütéses vasárnap dél­előtt és a szín­vonalas moto- cross-verseny hatalmas töme­get csalogatott ki a Hangár-domb­ra. Az országos bajnokság írj ab b fordulóján a so­mogyiak legin­kább arra voltak kíváncsiak, hogy a tavaly „trón­fosztott” Németh Kornél az idei két forduló győ­zelme után mire lesz képes hazai környezetben ? Már a szombati edzéseredmé­nyek sejtetni en­gedték, hogy a „trónfosztó” Gyu- rászik László ez­úttal sem okoz gondot a somo­gyiak legjobbjá­nak. Az I. osztályúak első fu­tamában Németh — koráb­bi hagyományait feladva — egyből az élre tört, s már az elején hatalmas előnyre tett szert. Még azt is meg­engedhette magának, hogy kímélje a motorját, s szinte félgőzzel versenyezve ma­gabiztosan győzzön. Gyurá- szik motorja az első per­cekben kidőlt — láncszaka­dás miatt — a sorból, így kettőjük párharcának meg­szűnt még a lehetősége is. A kaposváriak közül Simon Ferenc indult még a 250-es kategóriában, s ebben a fu­tamban a 6. lett. Az 500 ecm-eseknél Komáromi Ist­ván a 2. helyen haladt, ami­kor sebességváltója meghi­básodott. Így volt kénytelen tovább motorozni — s dicsé­retére — dobogós helyen ért célba. Barna Attila ígéretes teljesítménnyel a 4. helyen állt, amikor bukott; ez visz- szavetette a 6. helyig. Rof- rica Károly 7.-ként haladt át a célvonalon. A második futam rajtja kísértetiesen hasonlított az előzőre. Németh újra első­ként indult, s a tőle meg­szokottnál valamivel köny­Németh „magasugratás” közben tolt, de egyenletes motoro­zással fölküzdötte magát az 5. helyre, összesítésben is az 5. lett. Rofrics ebben a fu­tamban bukott, mégis sike­rült kilencedikként célba érnie. A másodosztályúak részére a második bajnoki fordulót rendezték meg. A beneve­zett 65 sportoló helyett csak 37 indult, mivel a jórészt öreg motorok közül az előző versenyeken több fölmondta a szolgálatot. Az utánpótlás seregszemléjének szép szín­foltja volt, hogy az újonnan alakult nagycenki egyesület 2. és 4. helyezésével betört a crossozók éltáborába. A kaposváriak legjobbja, Bráz András sérülés miatt nem indulhatott, így csak két ha­zai versenyzőnek sikerült jegyzett eredményt elérnie. Horváth György ezúttal is teljesítette mindkét futamot, s a 12. lett. Az újonc Bérdi György a 17 értékelt ver­nyedebb tempóban is a me­zőny nagy részét lekörözte. Simon Husquarnájáról a ki­pufogó egy része leesett, de így is teljesíteni tudta a tá­vot és 8. lett. Az összesítés­ben a 6. helyet szerezte meg. Komáromi motorját nem tudták megjavítani, de hi­bás sebességváltóval is elin­dult, s megszerezte az össze­sített 3. helyet az 500 cent­eseknél. Barna rosszul raj­Baráti szövetségben Tanulmánykötet a magyar — szovjet kapcsolatok történetéből A Szovjetunióhoz való vi­szony a magyar történelem központi kérdése a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom győzelme óta . . . Ezzel a meghatározó jelentőségű mondattal kezdődik az a kö­tet, amely ennek a viszony­nak immár hat évtizednél is nagyobb történetét tekinti át. Harmadik kiadásban, de lé­nyegesen bővített tartalom­mal jelent meg dr. Berecz János: Baráti szövetségben című munkája, amely sokol­dalúan és szinte minden részletre kiterjedően összeg­zi, elemzi és mutatja be a magyar—szovjet barátság fej­lődésének eseményeit és ta­nulságait Abból a természetes barát­ságból indul ki (ez egyéb­ként az első fejezet címe is), amely nyomban 1917-ben for­málódott, amikor mintegy százezer magyar internacio­nalista ragadott fegyvert a szovjet hatalom védelmében, majd folytatódott a két mun­káshatalom, Szovjet-Orosz- ország és a Magyar Tanács- köztá rsaság közötti kapcso- latokban, együttműködésben. S bár nálunk győzött az im­perialista túlerő, leverték az első magyar proletárhatal­mat, ezeknek a dicsőséges napoknak a tapasztalatai, ha­gyományai és hŐ6i emlékei még ma is elemei, történel­mi bázisai a magyar—szovjet barátságnak. Gazdag d okúmén tumérté- kű (amely egyébként az egész kötetre jellemző) az a törté­nelmi sorrendben következő fejezet, amely a két világhá­ború közti időszakot és a ma­gyar nép felszabadítását ma­tatja be. Igen differenciáltan világítja meg a kor társa­dalmi, tudati rétegződését, nem egyszer ellentmondásait. Újszerűén állítja elénk a Szovjetunió felszabadító sze­repét abban is, ahogyan nem­csak a fasiszta csapatokat űz­te ki hazánkból, hanem kü­lönféle diplomáciai lépések­kel igyekezett elősegíteni Ma­gyarország nemzetközi státu­szának rendezését. A törté­nelmi múltban gyökerező ba­rátság nemes gesztusának is volt tekinthető, amint a nyu­gati hatalmak tétovázásai, irántunk tanúsított bizalmat­lansága idején, 1945 szeptem­berében közölte a szovjet kormány, hogy hajlandó föl­venni a diplomáciai kapcso­latot még a békeszerződés megkötése előtt. Tulajdon­képpen ezzel vezette be ha­zánkat egyenjogú résztvevő­ként a nemzetközi életbe. A fejlődés további útja nagy vonásaiban már eléggé ismeretes, mégis igen sok tekintetben tud újat nyújta­ni Berecz János könyve. Kü­lönösen azzal, ahogyan elem­zi az eseményeket, megvilá­gít ja-az adott időszakok nem­zetközi hátterét is. A barátság gazdag évtize­deit mondhatni mindenre ki­terjedően mutatják be a kö­tet fejezetei, melyeknek kü­lön értékét jelentik a gondo­san válogatott — s jórészük­ben már archív érdekessegű — felvételek. Kiterjednek e fejezetek és képek gazdasági és kulturális kapcsolatainkra, együttműködésünkre éppúgy, mint a nemzetközi küzdelem­ben folytatott közös részvé­telünkre, állam- és pártközi kapcsolataink jellemzőire, melynek a legkülönfélébb ta­nújeleit tapasztaljuk, mindin­kább gyarapodva és széle­sedve. Ezek módszeres bemu­tatása nagy értéke ennek a munkának, amely ezáltal igen hasznos — például iskolai könyvtárakban nélkülözhe­tetlen — kézikönyv szerepét is betölti. E mellett eppen tárgyilagos hangnemével, a tényékre alapozó előadás^ módjával, a nemzetközi poli­tikai és világgazdasági ösz- szefüggések figyelemfölhívó megvilágításával meggyőző erejű tanulmánykötet. A kö­zös elveken nyugvó közös ér­dekek szolgálatának hosszú és meg nem szűnő folyama­ta bontakozik ki a lapokról. Kézzelfogható és vitathatatlan adatait, realitását tárja elénk e mintegy kétszáz oldalnyi mű annak, amit néhány esz­tendeje, a szovjet párt- és kormányküldöttség látoga­tásakor így foglalt szavakba Kádár János: „Nem véletlen szeszélyből, nem néhány em­ber elhatározásából, hanem azonos szocialista, kommu­nista elveinkből és céljaink­ból, népeink közös érdekei­ből következik, hogy együtt haladunk”. L. Z. Vöröskeresztes aktívák járják a házakat Öregek a lakótelepen és a városkörnyéken Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalon) Kadarkát—Balaton- k ereszt úr (14) Balatonkeresztúr, 50 néző. y.: Ignáczi. Kadarkút: Túaann — Tóth, Masán, Némethi, Kujbus, Bako­nyi, Benke, Nagy, Szigeti, Rácz, Kövest. Edző: Schán György. Balatonkeresztúr: Nemes — Bó- dis, Major, Bakos, Szántó, Bux- batxm, Bánfi, Horváth, Mike, Gaál, Lónncz. Edző: Szabó Zol­tán. Góllővő: Rácz. Jók: Né­meth, Kujbus, illetve Bakos. Balatonkeresztúr ifi— Kadarkút ifi 2:0. Lázár István Somogysárd—K. Közlekedési SE 2:0 (1:0) Kaposvár, 100 néző. V.: dr. Csapó. Somogysárd: Németh — Takács (Dávid), Sági I., Klenovics, Szá­lai, Vancsura (Belovics), Szu- kics, Sági J., Serei, Lukács, Ma­li. Edző: Máli Miklós. KKSE: Havaida (Tóth) — Palkovics, Mi­ke, Varga, Csajági, Szita, Pintér, Fehér, Szalai (Szilvás), Szín ka, Bélteki. Edző: Jónás Sándor. Góllövők: Máli, Lukács. Jók: Németh, Sági I., Sági J., Szalai. KKSE ifi—Somogysárd ifi 1:0. Szántó László lárlelle), C. Kovács (Csurgó), Hajdú I. (Marcali), Bátori (Latinca SE), Vinkler- (Tab), Holdosi (Barcs), Bocz (La­tinca SE), Markek (Csurgó), Péntek (Csurgó). senyző közül a 13. helyet szerezte meg. Tóth Tibornak csak az első, Kiss Péternek pedig a második futamot sikerült végigmotoroznia. Schmidt János mindkét fu­tamból idő előtt kiállt. A verseny dobogós helye­zettjei : , 250 cctn; 1. Németh Kor­nél (Yamaha, KKSE). 2. Nátó János (Yamaha, H. Petőfi SE), 3. Halász László (Yamaha, Zalka MMK). 500 ccm: 1. Czuni László (Yamaha, ZMMK), 2. Borka János (Suzuki, Kiskunlachá- za), 3. Komáromi István (Yamaha, KKSE). II. osztály: 1. Gyurászik Kálmán (CZ, Kiskunlachá- za), 2. Török Gyula (Yama­ha, Nagycenk), 3. Lang Ru­dolf (CZ, H. Petőfi SE). Kaposváron és a városkör­nyéki községekben csaknem tizennégyezer időskorú ember él; a lakosság tizennégy szá­zaléka. Közülük igen sok az alacsony nyugdíjas öreg, akik nemcsak anyagilag, hanem szociálisan is gondozásra szo­rulnak. A vöröskereszt váro­si vezetősége most felméri az időskorúak helyzetét, felderí­ti, hogy kik azok, akiknek segítségnyújtásra van szük­ségük. A munkát — kísérleti jelleggel — a kaposvári Bé­ke-Füredi lakótelepen, a Ság- vári utca környékén és So- mogyaszalóban kezdik meg. A tapasztalatok alapján, ha szükséges, módosítanak a szempontokon, majd kiter­jesztik az egész Kaposvárra és környékére. A munkát ötven vöröske­resztes aktíva végzi társadal­mi megbízatásként. A megyei szervezet felkérésére az aktí­váknak tanfolyamot indítot­tak a házi gondozásról, a betegápolásról. Ezen az okta­táson ott voltak azok is, akik részt vesznek a felmérésben. Nagyatádon megvizsgálták már az időskorúak helyzetét, s ennek alapján kiemelten foglalkoznak a lakótelepeken vagy a várostól távol, egye­dül élő időskorú emberekkel. Megváltozott a családszer­kezet Somogybán is:rohamo­san csökkent az együtt élő generációk száma. Kaposvá­ron az elmúlt évek során ki­épült a szociális gondozás in­tézményrendszere, emelke­dett a segélyezésre fordítha­tó összeg. A társadalmi gon­dozásra és gondoskodásra szo­rulók szociális helyzete, csa­ládi körülményei azonban je­lentősen különböznek egy­mástól. A városi tanács 1. Latinca SE 2. Kiss J. SE 3. Boglárlelle 4. Tab 5. Kaposgép VL 6. Csurgó 7. Barcs 8. Karád 9. Kadarkút 10. Somogysárd 11. Fonyód 12. VBKM Vasas 13. Marcali VSE 14. K. Gazdász 15. KKSE 16. B.keresztúr 22 15 22 14 22 14 21 13 22 12 22 12 22 10 22 8 4 60 5 51 5 64 4 38 4 42 7 47 7 48­4 10 42- 2 10 35­5 10 34­6 10 28 4 11 28 8 10 24 5 13 40 6 14 17- 1 17 15­30 33 ■18 31 •33 31 21 30 •35 30 ■29 27 •24 25 44 20 47 20 •49 19 39 18 •42 18 34 16 •44 13 •46 10 78 9 BALÁZS JÓZSEF | m C^ínclfkolu A forduló válogatottja: Both (Boglárlelle), — Rei­chert Z. (Tab), Fejes (Bog­A két fiú — mert időköz­ben Kerczák is odaért hoz­zájuk — semmit sem értett a lány méűitatlanikodásából. Hogy miért haragszik az ap­jára? Hogy milyen városiba mehettek volna már vissza ? S hogy miért rekedtek itt? j Így aztán Lili még megfog- hatatlamabb, még titokzato- sab lett, mint az első per­cekben, amikor megismerték, amikor „meghívta” őket ká­posztát kapálni. Neviczky* ennél többet akart tudni. — Ha a Szamoson túl laksz; akkor ismerned kell a Vak Légióst... — kíváncsis­kodott. — Ismerem — legyintett Lili lemondóan. — Nem sokára bál lesz nálunk — folytatta Nevicz­ky. — A Vak Légiós fog játszani... — Ö a panyolai hegedű- művész ... — húzta el a szá­ját Lili, aztán elnevezte ma­gát. — Az apám szokott zon­gorázni vele, csakhogy a Vak IégiÓ6 nem ismeri a kottát. — Nincs jobb zenekar most a környéken. Még egy szaxo­fonos is játszik, ő az első szaxofonos Magyarorszá­gon ... Mi ismerjük, nagyon jól ismerjük — még Kerczák is bizonygatta, hogy nagyon' jól ismerik Magyarország el­ső szaxofonosát. — Arról a zenészről ne beszélj nekem többet — in­tette le a fiút Lili. — Miatta maradt itt az apám. És miat­ta kellett itt maradnom ne­kem is, az apám hisz neki . . Pedig csak egy csavargó. Elindultak a torkolathoz. Lili a vállára lökte a kapá­ját, s olyan szaporára fogta a lépteit a barázdában, hogy a két fiú alig győzte követni. Mintha minden mérgét a rohanásban, a keskeny kis barázdán akarta volna kitöl­teni, oly ingerülten taposta a földet. Kiérve a szekérútra, a fia­tal kőrisek árnyékában állt meg, és megvárta az utána loholó két fiút. Innen mesz- szire el lehetett látni, de a nyugalmas, napfényes árpa­táblák látványa meg jobbat elkeserí tette. — Azt mondja az apám, boldogok lehetünk, mert nem éhezünk — mondta keserű­en. Régebbi és újabb bosz- szúságaira gondolva szagga­tottan, indulatosan nevetgélt. Innen már csak lassan sé­táltak a torkolat felé, Ker- czák lemaradva kettőjüktől, a kellemes árnyékban maga előtt rugdalta a labdát. Kis idő múltán Lili bevárta, és megkérdezte tőle: — Te sem hallottál az el­tévedt tankról? — Tankról? — lepődött meg Kerczák fölkapva a lab­dát — A barátod sem hallott róla — legyintett Lili Ne- viczkyre. — Pedig erről be­szélnek. Van, aki éjfélkor látta. Átússza a Szamost. Utat vág magának az erdőn. A Nyírségben kóborol. Nap­palra akkora lyukat vág ma­gának a homokba, hogy el­bújhat benne. Van, aki csak a lánctalpak nyomát látta, a homok elnyeli a hangját, ezért aztán olyan, mint egy óriási kísértet — Még nem hallottunk ró­la, de majd megkérdezzük Libust — csóválta meg a fe­jét Neviczky. — öt kérdezitek meg? Amikor ő maga is hetekre elbújik, hogy akkor jöjjön elő, amikor senki sem szá­mít rá. Még az apám sem tudja, merre jár. Azt beszé­lik róla, hogy figyelmeztette a parasztokat, ha el akarták őket vinni. Valamikor, pár éve, de nem tudja azt sen­ki sem biztosan. Mert hon­nan tudhatta volna, hogy kit akarnak elvinni! Egy 'rossz zenész! Ha pedig, no igen, ha pedig tudta, akkor együtt dolgozott ő is azokkal... — Lili hangjából fűtött a gyű­lölet. — Es az apám — de ezt már csak magának mond­ta — egy ilyen ismeretlen emberben bízik, egy szélhá­mos zenészben. Elfelejti, ho­gyan kerültünk ide. — Hogyan? — érdeklődött Neviczky. — Szénásvagonban. Csak jött a vonat, aztán itt letet­tek bennünket.. . Ezt ti úgysem értitek — halkította le a hangját Lidi. — Nem nagyon — értett egyet mind a két fiú. — Sem ezt nem értjük, sem a tan­kok Egy tank nem tévedhet el... — A tank? — ütötte fői a fejét Lili is, mintha csak most hallotta volna először. Kerczák egyre feltűnőbben pislogott körbe. A tankot ke­reslte, hátha itt bukkan föl mellettük. Atvillant az agyán az is, hogy amikor a szőlő­ben jártak, elmehettek akár az eltévedt tank mellett is, ahonnan nagyon jól láthatták az ő kis lopásaikat. De csak egy pillanatig gondolt erre, aztán ki is nevette saját ma­gát, hogy ilyen hihetetlen hírt egy pillanatig is komo­lyan vett. (Folytatjuk.) egészségügyi osztálya koráb­ban reprezentatív felmérést végzett. Ebből kiderült: az idősek 35 százaléka magára - hagyott, . illetve társadalmi gondozást igények A mostani felmérés során arra is választ keresnek, hogy kinek milyen gondozásra van szüksége. Ezzel jobban ter­vezhető lesz a városban a szociálpolitikai tevékenység. A gondoskodást igénylő idő­sek jelentős része nem a pénzt, hanem a szeretetet, a nagyobb érdeklődést hiányol­ja, s azt kéri, hogy „nyissák rá az ajtót”. A felmérés so­kat segít majd az így élő idősek felkutatásában is. Hozzájárulnak ennek a mun­kának a sikeréhez a városi jelzőszolgálat tagjai is: a kör­zeti orvosok, az ápolónők ér­tesítik az aktívákat a rászo­ruló idősekről. A jövő év végéig tartó munka az idős emberek hely­zetének javítását szolgálja. A. A. Május 5-től Filmfesztivál Miskolcon Elkészült a május 5-től 10-ig megrendezésre kerülő huszonharmadik miskolci filmfesztivál végleges prog­ramja. A vetítések során a híradó-, az animációs, a do­kumentum- és a népszerű filmek kategóriájában ösz- szesen hetvenhárom, a hosz- szú dokumentumfilmekből pedig kilenc kerül a közön­ség elé. A versenyfilmeket tizenhárom tagú zsűri bírál­ja el, amelynek elnöke Be­recz János, a Népszabadság főszerkesztője. Döntésük alapján adják ki a Szak- szervezetek Országos Taná­csa, valamint a Borsod me­gyei és Miskolc megyei vá­ros tanácsa által alapított nagydíjakat, a Honvédelmi Minisztérium, a Tv és a kö­zönség díját, továbbá a ka­tegória díjakat. A 23. miskolci filmfeszti­vál programját gazdagítja, hogy ez alkalomból Miskol­con rendezik meg a máso­dik közművelődési filmfóru­mot. Porfelhőlovagok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom