Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-17 / 90. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, E C Y E S U L J E T E K I Ara: 1,40 Ft SOMOGYI®*" AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXW. évfolyam, 90. szám 1983. április 17., vasárnap Változatlan irányban Nincs megállás hétvégén sem Zabos borsó, zab és csillagfürt a vetőgépekben öt éve, 19"8 ban kezdte építeni Siófok—Fokihegyen az új ok­tatási központot a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat Néhány tantermet már elfoglaltak a tanulók, a munka azonban még folytatódik. Képünkön: a készülő torna- csarnok kupolája. Pártküldöttségünk hazaérkezett Berlinből Nagy jelentőségű esemény volt — nem csupán a szoro­san vett pártéletnek, hanem egcsx belpolitikai életünknek is — a Központi Bizottság e héten lezajlott ülése, ame­lyen mérlegre tette a XII. kongresszus óta végzett munkát, és meghatározta a párt további feladatait. Nagy várakozás előzte meg az ülést, és közvéleményünk megkülönböztetett figyelem­mel tanulmányozza az ott el­fogadott, teljes egészében nyilvánosságra hozott doku­mentumot. Nem új módszere pártunknak a két kongresz- szus közötti — felezőnek, fél­idősnek nevezett — számve­tés. Ennek a mostaninak az előmunkálatai is hosszú hó­napokra nyúlnak vissza. A határozat lényegét, sum­máját dióhéjban összefoglal­va, azt mondhatjuk: a XII. pártkongresszuson kitűzött irányvonal jó, helyes, időtál­ló. Akkor is, ha az azóta el­telt három év alatt az „útvi­szonyok tovább romlottak, il­letve nehezebbnek bizonyul­tak, mint amilyeneknek előre látni lehetett. Ennek ellenére nem kellett megváltoztatni, módosítani az irányt, néni kellett lemondani a XIL kongresszus egyetlen lénye­ges célkitűzéséről sem. Ezeket lényegében sikerült eddig is elérnünk, ha nem is minden ponton é* korántsem teljes mértékben. Megvan a reális íghetösege annak is, ha a hátra levő két esztendőben megvalósíthatjuk mind a kongresszus határozatait, mind a VL ötéves terv főbb előirányzatait. Az kell hozzá, hogy még teljesebben kihasz­náljuk a szocialista társadal­mi rend szüntelen megújulá­sának képességét, miközben még jobban dolgozzunk, még sokkal nagyobb fizikai és szellemi erőfeszítéseket te­gyünk. Tehát: megnövekedett és növekvő nehézségek kö­zepette is változatlan irány­ban, sokkal hatékonyabb munkával! Ez a lényeg. A feladatok természetesen fejezetekre tagolódnak a dokumentumban, de jól ki­vehetően a legszorosabban összefüggnek egymással. Nem választható el példának okáért külpolitikai, nemzet­közi mnnkánktól a gazdasági epitőmunka. Nem kedvez hazai fejlődésünknek a fe­szült nemzetközi helyzet, az imperialista körök törekvése a katonai erőegyensúly meg­bontására, a fegyverkezési verseny ránk kényszerítésé­re. Népünk nagyra értékeli a tényt, hogy hazánk belpoli­tikai helyzete kiegyensúlyo­zott, szilárd a néphatalom, hogy partunk az egész nép javara betölti — nagy törté­nelmi felelősséggel — társa­dalmi vezető szerepét. A bel­politikai helyzet kiegyensú­lyozottságának természetesen a jelenlegi nemzetközi és gazdasági nehézségek próba­tételt jelentenek. De álljuk e próbát Nem szűkölködik a Központi Bizottság határoza­ta kritikus-önkritikus megál­lapításokban. Rámutat, hogy e külső nehézségek élesebb megvilágításba helyezik munkánk gyengeségeit Népgazdasági gondjaink rendkívül nagyok, a vártnál is súlyosabbak. De épp ezért számít óriási eredménynek, hogy sikerült fenntartani az ország nemzetközi fizetési képességét; az eladósodási folyamat lassult és megállt Sajnos, ezt az önmagában igen nagy eredményt na­gyobbrészt nem munkánk hatékonyságának javításá­val, nem a termelés minő­ségi jellemzőinek kibonta­koztatásával — a termelé­kenység javításával, a ter­mékszerkezet korszerűsíté­sével, jobb irányítással, vál­lalati gazdálkodással, koope­rációval, energia- és anyag- takarekossággal, a munkaerő leggyümölcsözőbb felhaszná­lásával — sikerült elérnünk. Mindebben csak szerény, kezdeti eredményeket köny­velhetünk el. A kongresszus határozatá­nak megfelelően eddig sike­rült megőriznünk társadalmi méretekben az életszínvona­lat Az első két évben, ha csak kis mértékben is, há­rom százalékkal, de növeke­dett az egy főre jutó reál- jövedelem. Az idén valame­lyest csökkenni fog. Ám az egész öt esztendőt tekintve — ha sikerült munkánkat lé­nyegesen hatékonyabbá ten­nünk — elérhetjük az ere­deti célt, a szinten tartást Továbbra is ez áll pártunk és kormányzatunk törekvé­sének középpontjában. A nemzetközi és gazdasági körülmények megváltozása tükröződik az ideológiai, szel­lemi életben is. Felerősödtek egyes körökben felelőtlen, zavaros, ellenzékieskedő né­zetek és magatartásformák. Hangoztatóik, képviselőik gyakran nincsenek is tuda­tában annak, hogy a szocia­listaellenes nyugati propa­ganda puszta eszköznek pró­bálja felhasználni őket. Az ideológiai munka egyik leg­fontosabb tennivalója, hogy tovább erősítse a szocialista hazaszeretetet, és más népek megbecsülését az internacio­nalizmust, ezzel is visszaszo­rítva a helyenként feléledő nacionalista megnyilvánulá­sokat Sokrétű, bonyolult felada­tokat ír elő a Központi Bi­zottság a kommunisták, a pártszervezetek számára. Erősítsék eszmei-politikai, szervezeti és kivált cselekvé­si egységüket; álljanak ki határozottabban politikánk védelmében és megvalósítá­sáért; bátorítsák mindenütt az új, előrevivő kezdeménye­zéseket. Szükség van a pár­ton belüli, a közös álláspont kialakítása előtti alkotó vi­tákra, a pártélet demokratiz­musának megfelelően; de a viták lezárása után egyetlen kommunista sem képviselhet „a kertek’ alatt”, vagyis kü­lönféle körökben eltérő ma­gánvéleményt. Nem felszólító, hanem ki­jelentő módban fogalmazott mondattal zárul a határozat: „Pártunk politikájára, né­pünk összefogására, a szocia­lista rendszer megújuló ké­pességére építve megoldjuk az előttünk álló bonyolult feladatokat, megvalósítjuk a XII. kongresszus határozata­it, és előbbre jutunk a szoci­alizmus építésének útján.” Ez a kijelentő mód erőt és magabiztosságot sugároz, cse­lekvésre sarkall. — A március 22 -i eső óta órákat, félnapokat dolgo­zunk, kisebb-nagyobb idő­közönként a csapadék mindig „meg látogatott bennünket” — mondja kérdezetlenül is Toldi János, a nagybajomi tsz föagronómusa. — A két- háromhetes eltolódás után lassan fölborulnak a mező- gazdasági szabályok. Fontos­sági sorrendet alakítottunk ki, így; most egyszerre há­rom helyen vetünk. A száz hektár tavaszi takarmányke­verék közül 14 hektár zabos borsó kerül a földbe. Az idén 160 hektár csillagfürt vetését terveztük, ebből negyven még hátra van. A 140 hektárnyi zab vetését — ha rá tudunk menni a föl­dekre — a napokban elvé­gezzük. A nagybajomi termelőszö­vetkezetben meghatározó nö­vény 1200 hektár gabona. —■ Tavaly mindössze a Fényképet hozott a posta Pécsről. Régi ismerősöm küldte; évtizedekkel ezelőtt egyazon faluban nőttünk, cseperedtünk. A felvétel azo­kat a perceket örökítette meg, amikor az utolsó mo­torvonat kigördült a falu állomásáról — ezzel a moz­zanattal ugyanis megszűnt ez a dél-somogyi vasútvonal, azóta több autóbuszjárat bo­nyolítja le a forgalmat. Nézem a képet, ismerősö­ket keresek a le- és fölszál­lók között, de csupa ismeret­len arcot látok. Pedig biz­tosan abból a faluból valók, ahol sokáig én is otthon vol­tam. S most mégis idegenek a „búcsúzó vonat” utasai. Rövid az út a rokonok há­záig; az autó épphogycsak vánszorog, így jobban szem- ügyre vehetem a járókelő­ket. No, most már fölisme­rek néhány idősebb asszonyt, botozó öregembert: az egy­kori községalapítók leszár- mazottait. Hogy közülük kit hogy hívnak, tudom, s azt is, melyik utcában hol van a házuk — azt már később hallom, hogy ők itt az utol­sók ... Régi portán, de új házban beszélgetünk arról, hogy itt meg amott sem lakik már az a család, amelyik az én emlékeimben él. S többnyi­kalászosaink egyharmadára jutott műtrágya. Hétseáz hek­tár fejtrágyazása és vegy­szeres gyomirtása még vár ránk. Az áttelelés után a fejlettség és a tószám is jó. Ha a kiválónak mutatkozó gabona továbbra is így fejlő­dik, szép eredmény várható. Gépekkel már nem mehetünk a gabonatáblákra, hiszen a széles keréknyomok nagy károkat okoznának. A kapos- fői társulástól kaptunk légi vegyszerezésre ígéretet, az idő azonban őket is földhöz köti. A meg-megújuló szél- rohamok . miatt nem tudnak fölszállni. Ez a körülmény azonban kedvez az előkészített mag­ágynak, gyorsan szikkad a föld, így a vetést három he­lyen végzik egyszerre. Ha pedig újra esősre fordulna az idő, akkor sem lesz meg­állás: az épülő iskola föld­munkájában segít a nagyba­jomi tsz. re az új lakók nem a ré­gieknek a gyerekei, unokái, hanem olyan családok, ame­lyek házat vásároltak a fa­luban és itt telepedtek le. A régi falu gyorsan befogad­ta őket, ők meg ugyancsak hamar asszimilálódtak: föl­vették a ritmust, sőt meg­gyorsították a fejlődést. A csuda tudja, hogy az én is­merős öregjeim sürgették-e volna a regi vegyesbolt he­lyett ezt a csinos üzletet, a kocsma mellett a presszót, hiszen nekik már szinte rá­állt a lábuk a bevásárlási gyalogsétákra, a presszóká­vét meg egyik se kívánta ... Nyolc-tíz év körüli gyerek pördül be az ajtón, s ott­honosan fölpattan az egyik hokedlire. Segíteni jött, mondja, s nagybátyám meg­magyarázza a helyzetet. A fiú a szomszédból való, ott bolt vele a vetésnél is, s most is az érdekli, nem akadna-e neki valamilyen megbízás. Pestről költözött le a család, hallom a felvilá­gosítást, megvették a szom­széd házat, udvarral és gaz­dasági épületekkel, s most jószágot hizlalnak. A mun­Szombaton a késő esti órákban hazaérkezett Ber­linből a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Sortól Istvánnak, a Politikád Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökhe­lyettesének a vezetésével a Német Szocialista Egység- párt meghívására részt vett Gáspár Sándornak, a Szak- szervezeti Világszövetség el­nökének, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárá­nak vezetésével szombaton hazaérkezett Nicosiából a SZOT küldöttsége, amely kokból kiveszi részét a fa­mília apraja-nagyja; a vá­roslakókból igazi falusi gaz­dálkodók lettek. Vállalkozók. Életvitelt, megszokott munkát cserél­tek — úgy is mondhatnám: szerencsét próbálnak. A fa­luban egyébként minden megvan, ami a viszonylag jó körülmények fogalomkörébe tartozik: villanyvilágítás, ve­zetékes ivóviz, posta, a nem­rég javított úton buszok-köz­lekednek. Az istálló meg a pajta némi átalakítás, reno­válás után ismét eredeti rendeltetése szerint használ­ható, a kertben ez is, az is megterem. Amott az egyik házban szintén városiak — nyugdí­jasok — vállalkoztak arra, hogy megpróbálkoznak a fa­lusi élettel. A másik házat lebontották, s ugyancsak más vidékről érkezett csa­lád épített szép, új házat a régi helyén. Amerikái magyarokkal is találkozhattam volna a fa­lumban, ha éppen összehoz velük a véletlen. Nemrég tértek tússzá az óhazába, s a Mara-évfordulók alkalmá­ból rendezett nemzetközi tu­dományos tanácskozáson. A küldöttség tagja volt Huszár István, a Központi Bizottság tagja, a Társada­lomtudományi Intézet fő­igazgatója és Lick József, az MSZMP KB Politikai Főis­kolájának rektorhelyettese. részt vett az SZVSZ főtaná­csának 35. ülésszakán. A küldöttséget a Ferihe­gyi repülőtéren Földvári Aladár, a SZOT elnöke fo­gadta. itt telepedtek le, vállalva, hogy ebben a közösségben folytatják az életüket. A falu képén látszik, hogy egyikük sem választott rosz- szul. S ezt a növekvő „ide­genforgalmat” aligha bán­ják a tősgyökeresek, hiszen — vélhetik, okkal — nem lehet ez olyan rossz hely, ha az idegenek szeme is megakad rajta, és alkalmas­nak tartják fészekrakásra. Nem jár már a vonat — busszal sereglenek majd a vendégek a falu ünnepnap­jára: a búcsúba. Maholnap itt az ideje. Mennyi új arc lesz majd abban a forga­tagban! Emlékszem, Jancsi meg Vendel rendre beosont a kiskapun, hegedűvel, úgy délidőben: ők ketten nem­csak azt tudták, hol fogad­ják őket szívesen, hanem a legtöbb házigazda nótáját is ismerték. Hogyan lesz most, az idei búcsún? Jancsi meg Vendel már biztosan nem járja a falut. Ám valószínű, hogy ezúttal is akadnak vállalkozók, akik muzsikájukkal nótázásra ser­kentik, jó kedvre derítik a régi porták új lakóit is. Hern esz Ferenc Vállalkozók Gáspár Sándor Nicosiában tárgyalt ERŐSÖDJÉK & SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ NÉPEK EGYSÉGE!

Next

/
Oldalképek
Tartalom