Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-16 / 89. szám
T ehetetlenségében toporog. Rohanna ki innen; ki a fehér falak zárkájából, szedné a lépcsőket hármasával, hatosával: maradna is, kössék őt a kiságyhoz, láncolják oda jó erősen, a szíve köré is láncot fonjanak ... A látogatásnak vége; egészséges embereknek utcán a helyük! Folyik az embertőmeg, kanyarog le a lépcsőn. Sodródik ő is, vézna testét csaknem összeroppantják. Szeme vörös, haja csapzott... Éjszakai műszak mögötte. Negyedik ezen a héten. Kimerült. Kettőre fordítja bentről a kulcsot, fordítaná háromra, négyre is, hogy ki- rekessze a gondola tzuhata- got, álomzuhatagot. Alomnélküli alvásra vágyik, így pi- ------------h enni estig, műszakkezdésig. Ne tovább, mert dolgozni kell; pénz kell. Fölriad, mert fölriasztják. Az ablakon tűi aszfaltot bontanak, a gép Iszonyú kerregése a dobhártyáján. Lekászálódik az ágyról, az órát nézi: alig múlt tíz. Három órát ha aludt. Akárcsak tegnap, tegnapelőtt, azelőtt... — Félrerántja a függönyt, fény fröccsen a szobába- Nézi az aszfaltszaggatókat. Utálja őket. Az alvásnak már fuccs, pedig aludhatna még; kettőtől- van látogatás. A fürdőszobában megnyitja a csapot. Homloka mögött összeáll a menetrend: megfürdik, hajat mos, megszárítja, az ágyat beveti, felöltözik, a presszóban iszik egy kávét, míg becsomagolják a sütit, a pici nagyon szereti, kettőre be is ér ... Kibújik a hálóingből, ágyra hajítja. Vonzza az ágy. Enged a csábításnak; a víznek kell öt perc. Hanyatt fekszik, a plafonra mered, ahol gyermekarc, még egy. A kinti berregés megtölti a szobát, monoton nesszé szelídül... Fölriad; az előszobában víz nyújtózik, folyónak sekély, alsólakó szitkozódásá- hoz bőven elég; úszik a fürdőszoba is, persze. Elzárja a csapot... Sokára sikerül rongyba-vödörbe menekítenie a temérdek vizet. A hajmosási terv végképp elúszott. Beül a kádba, kihúzza a dugót; mire testét beszappanozza, eltűnik a víz. Tussal választja le bőréről a fehér habot A tükör előtt időz; megakadna-e testén férfiszem? Ha kívánná valaki, ha ölelné valalp, s ha lihegése annak a valakinek a lihegésével pörgölődne összetapadt testük fölött, ha ... ha... — akkor talán enyhülne a fájdalom, felej- tődne a kín. A tükör keskeny, mégis! Szinte elveszik benne. Nézi magát, és nyugtázza: Ha melltartó nélkül, könnyű kis ingben járna- kelne, megfordulnának utána a férfiak. De miért is rejti testét? Mert elege volt a férfiakból? Férfiak? A férjén kívül egy valaki érintette a mellét, egy börzsönyi osztálykirándulás után. Tizenöt éves se volt, a buszban meg sötét. Smárolt mindenki; 'ő se lógott ki a sorból. És csók közben érezte hirtelen szíve fölött a szomszéd fiú remegő kezét. Hagyta,' mert jólesett... A férjét is a teste ígézte meg. Egyik sportverseny után nyitott rá, épp zuhanyozott. Azt mondta, bocsánat kislány, és vetkőzni kezdett. Tus alá állt, szorosan mellé, s kisfiús arcán folyt a víz. Felajánlotta, hogy megmossa azt a gyönyörű hátát __Megfordul a t ükör előtt, s a hátát nézi Mi szépet talált benne? Nem mondott se nemet, se igent. A betolakodó szappanért nyúlt, ő meg hirtelen elzárta a piros csapot, kiugrott a tus alól, zúdult csak a hideg a fiúra. Pajkos idők!... Tekintete lejjebb csúszik. Ha így folytatja, semmivé fogyhat Tapogatja a mell alatti csontokat, bár tapogatni ss kéne, látszanak jól. Szeméi lehunyja, hogy lássa évekke' ezelőtti - önmagát, s e kép zeit látvánnyal hátrál a tü körtől, hátrál a szobába, neki az asztalnak. A felborult óra nesze nyittatja ki a szemét Üristen, már ennyi idő! Magára kapkodja ruháit: melltartót nem vesz, bár tudja, lázadásnak ez édeskevés. A lépcsőző tömegből hozzácsapódik néhány szó: — Nicsak! Jól látok? Eszter, te vagy? — Klári! bukik ki Eszterből, alig hallhatóan. Csak a kórházon kívül kerülnek beszédes közelségbe — Mi van veled? Hogy lefogytál! Kid van benn? Mi újság? — dől a szó Kláriból. HÁMOR VILMOS Lánc, lánc, esz terlánc — Hosszú história. Mesélj már, olyan rég, hány éve is? — Hát? Azt hiszem, hét, igen hét, mondogatja a vékonyka arcon görbülő száj; hét, hét, hét, sírja már. ;— Mi a baj? Mondd már! •— Szomorú emberek vidító ja voltam? Értettem a nyelvükön ? Szerettek ? .. Álom-álom..; Jó-jó, igaz volt, de én már régesrég nem vagyok az az Eszter. Gyűlölöm az embereket Szá- nakozók. A hátam mögött talán ki is röhögnek. Igazi szeretetet csak a gyerekeitől kaphat az ember. Ha az a rohadt sors hagyná! De nem hagyja! Minden összecsapott fölöttem. Nincs kiút... Két lányom van. A nagyobbik, Krisztina, hétéves, csintalan, életre való kislány. Anyu neveli már két éve; anyu nyugdíjas. Muszáj volt elkülöníteni a kisebbiktől, mert attól féltem, hogy a Tündiké, 6 most ötéves, szóval attól, hogy valami kárt tesz a nővérében. T ündiké, az ő tündére magatehetetlen.És szellemi fogyatékos..! — önála a szeretet abban nyilvánul meg hogy átöleli a nyakad, alig kapsz levegőt vagy az arcát dörzsöli az arcodhoz, és egy óvatlan pillanatban harap. — Krisztina látta Tündiké első eszméletvesztését Nem akartam még egy idegbeteg gyereket, ezért vittem az anyuhoz. Tündiké nem tud Járni, nein tud beszélni; gyógyíthatatlan. Intézeti ke- 'zelésre szorul. A kérelem több mint két éve az egészségügyi osztályon van, ahol vágy lehengerlőén vagy szá- nakozóan beszélnek velem, és amikor már nagyon unják, hogy a nyakukra járok, ígérnek is. Már elértem hogy a százhatvanötödik besorolási szám helyett a harmadikat kapta, de az intézet felépítése még csak terv. Ígérték, hogy megnézik más megyében ... ígérték, írnak majd... majd... majd? Hiába hangoztatom: egyedülálló vagyok, a volt férjemre nem számíthatok. Mikor még együtt éltünk, hazaérve a munkából, Tündérem a nagyszobába zárva rugdossa az ajtót, az apja meg a kisszobá_________ ban alszik. Dél~“ után háromkor. A pici meg nem evett, deréktól bokáig egycsu- rom pisi... Elváltam. Azt hittem, találok idős. nénit, aki gondozza, míg dolgozom. De amikor kiderült, hogy az én Tündérem beteg, kifogásokat keresve meghátráltak. A kórházi főorvos rendes volt: ideiglenesen be________ fogadták, de azóta is egyfolytában rettegek: mi lesz, ha kiadják? Hogyan dolgozom akkor? 1 Ki tart el bennünket? — Tudom, a Tündikétől kapott szeretetet nem várhatom Krisztinától, de tja csak vele lennék, talán lefoglalna annyira, hogy nem kínozna folyton a gondolat: nem lett volna szabad megszülnöm. Amikor ezt megtudtam, már késő volt. Világra jött, és nincs helye t világban ... A presszó kerek asztalkáján fényképek hevernek, mindkét pohárban hideg kávé. A presszó előtt is csak ennyit: — Ha akarod, holnap felugróm hozzád. Hol is laksz? Esztert üzenet fogadja: ajánlott levele van a postán. Odasiet, átveszi, olvassa a feladót: egészségügyi osztály. A posta előtt már nem fékezi keze remegését; feltépi a borítékot, szakad a levél is. A járdára térdel, könnyével küszködve olvassa össze a szavakat. E szter már a lépcsőházban, fel a negyedikre; egyenesen a konyhába, elő a szeduxe- nekkel, vizet a pohárba Egyik kezében szeduxenku- pac, másikban a pohár víz. Nézi. A szeduxenkupac fehér falú kórházi szobává változik; markában látja le- kőtözött lánya szemét. A vizespohárból Krisztina mosolyog rá... — Ne, ne, ne. ne! — ordítja. Mindkét keze a teste mellé zuhan; gurulnak szanaszét a pirulák, megakadnak a tócsában, az üvegszilánkokban. BerkovitsösztöRílíjasok számadása a Műcsarnokban Jobbra: Romvári János: Befeléfordulás Alul jobbra: Katona Zsázsa: Babérlevél Alul balra: Csikvári Péter: Memento Kondor Bélának (Fotó: Hauer Lajos — KS) * 1 Konczek József Se körmök, * se fogak V Se körmök aranyhorgai, se fogak nulla-malmai, se feszülő embermagok, se felparázsló testzugok, se Zs.-nek barna őz-szepie, se V.-nek manóláb-keze, se A.-nak árnyas dombjai nem tudták kimondani, hogy most is ugyanaz vagyok, hogy fémtükrödként villogok, hogy verset írni szinte fáj, mert nem kell írni, csak muszáj. Szépen magyarul — szépen emberül Sportnemzet vagyunk Szólásmondásainkról Így jegyeznek bennünket, s méltán, még mindig. Csodálkozhatunk-e hát, ha a sportkifejezések behatoltak mindennapi nyelvünkbe, szólásaink sorába is. Igaz, ez más nemzeteknél is megtörtént, de hogy mi oly szívesen élünk velük, immár a hivatalosabb nyilatkozatokban is, abban kétségkívül szerepe lehet sport iránti nemzeti vonzalmunknak. S hogy a sportok közt Is a labdarúgás a legnépszerűbb sportág nálunk, az talán kiderül sportszólásainkból is: „lesre állították a fejlődő országokat” — hallhattuk a rádió egy külpolitikai műsorában. A budapesA z öregasszony még hosszú ideig nem tudott elmozdulni a szélesre tárt kapuból, * mikor elindult is, néhány tétova lépés után — mintha valamin gondolkodna — megállt, ránehezedett a kampós- botjára. Egy hely ben topor- gott tanácstalanul, majd — amerre a lábai vitték — továbbcsoszogott, a hátsó udvar felé. Benézett a baromfiudvarba, pár marék kukoricát dobott a tyúkoknak. Szeme a kiszáradt itatóedényre tévedt; teletöltötte a locsoló- kannából, amibe még az öregember készítette óda s vizet kora reggel. Délutánra átmelegedett az is a napon a nagy melegben, — A szőlőnek főt tesz ez a száraz meleg — motyogott az öregasszony —; annak jót... Csak lesz-e, akt leszüretelje? Botjával hangosan kopogva indult vissza a ház melletti betonjárdán a nyári konyhába, onnan az utcai szobába. Letakarta ágyterítővei a bevetetlen maradt ágyat, s mintha innen is hajszolta volna valaki, újra kibotorkált az udvarra. Kerner Tibor Egyedül Most kezdte csak érezrji igazán, mennyire elfáradt. Nagy sóhajtással leült a ház oldalánál a kispadra. Ezt a padot szerette, mert kényelmes; ezen tudott a legjobban megpihenni. Olyan magas forma pad volt, épphogy leért róla a lába. Az öregember magának alacsonyabbat fabrikált; 6 meg azt szerette, azon szokott üldögélni délutánonként — ott. mellett«. Beszélgetni, nézelődni azon volt jó. Újságot olvasni a karosszékben szeretett az öregember, bent a verandán vagy a nyárikonyhában az asztal melletti hokedlin, t aztán legtöbbször el is bóbiskolt olvasás köz-, ben. Az öregasszony megigazította a kampósbot végével az alacsonyabbik pádon a félrecsúszott kispárnát, majd ismét fölszaladt belőle a sóhajtás: — Látod ex lett a vége. A szavak hangtalanul hagyták el reszkető ajkát. — Láttam én ezt rajta; mostanában olyan mogorva, visszahúzódó lett. Régebben nem szokott ez ilyen gorombán visszamondogatni — lesett az öregasszony az árválkodó kispadra. — Attól lett-e ilyen, hogy a lábán a seb nem akart begyógyulni vagy más baját is érezte már? Ki tudja? Talán maga se. Mert mondani nem mondta; panaszkodni ez sohase szeretett, orvoshoz elmenni meg végképpv nem. A napokban is hogy rám morgóit, aszongya: hogy te mást se tudsz, mint azt hajtogatni, hogy ergye az orvoshoz, meg hogy jobban vigyázhatnál magadra, nem vagy már húszéves, meg ilyesmiket. Minek — aszongya — mindenért piszkálódni? Ez rosszul esett akkor az öregasszonyát. de nem szóit. Jdegvénült ez is, velem együtt” — gondolta. Csak hát azért az a szó, az öregembernek az a mondata azóta is karistolja, rágja ott beüti. Ötvenöt évi házasság után ezt kapja az ember, hogy „piszkálódik”. Pedig ő most is csak a javát akarta..; Az öregasszony fölállt, s becsukta a nagykaput. A nagy riadalomban az is tárva maradt, mikor a mentő elment az öregemberrel a marcali kórházba. Infarktus — 02 orvos szerint Most vette csak észre, hogy a házban is minden tárva- nyitva: a szoba, a veranda, a nyárikonyha ajtaja is. Ezeket is sorban becsukogat- ta, s újra visszaült a ház melletti kispadra. A nap már nyugodni készült. A diófa árnyéka fölkapaszkodott a ház falára, egyre följebb kúszott a párkány felé, lassan betakarva az öregasszonyt. A sötéttel ráborult, beterítette a magány. S talán először életében érezte igazán: mit jelent egyedül maradni, egyszál magában. Teljesen egyedül. ti nemzetközi vásárról pedig, ugyancsak a rádió fórumán mondta el egy nyilatkozó, hogy „nagyon kevés olyan terméket találtunk, amely — úgymond — nem rúghatott volna labdába”. Vagyis, amely nem indulhatott volna esélyesen a BNV- díj elnyeréséért, ámbár a labdába rúgó áru (kivált, ha az áru történetesen egy kiváló magyar futballabda) képzavarnak sem utolsó. De az ökölvívásban sem állunk nagyon messze a világszínvonaltól, nem csoda, ha irodalmi hetilapunk kritikusa (úgy látszik, nem esik messze e sportág a szakmájától) kétszer is az öklözés- ből vette szólásanyagát ugyanabban a bírálatban: „méltóságteljes hallgatással vagy övön alulinak nevezhető ütésekkel... fejezve ki kételkedésüket (a kritikusok) ... Ha lesznek övön alul támadók, azok az utolsó fejezetre fognak hivatkozni”. Persze itt is be-becsúszhat egy képzavar, amelyet azonban csak az élesebb szemű bírók (bírák) vesznek észre: „ettől Soltész (Pysztaitól) úgy megijedt, hogy egy épkézláb ütést nem tudott bevinni ellenfelére” — hallhattuk egy sportközvetítésben az ökölvívó bajnokságról. Az ökölvívásban az ép kéz használata rendben is volna, de a láb használata már övön fölül s alul egyaránt sportszerűtlen dolog. Vigyázzunk hát a sportszólásokra is, nehogy leverjük a lécet újszerűén merész stílusunkkal, mert köny- ilyen odakerülhetünk a kispadra. (Nem a pálya szélére, hanem arra, amelyet boldogult nebulókorunkban szamárpadnak emlegettek beszéd- és értelemgyakorlatra oktató .derék tanítóink.) Mert az sem egészen mindegy, hogy mikor és hol használjuk ezeket a színes új stilusvirágokat. Szilagyi Ferenc
