Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

történetekre. A fiatalember a szakérettségi után — a már jó előre kiszemelt Pécsi Tanárképző Főiskola vagy a budapesti Oleg Ko- sevo.i Intézet helyett a párt rendelkezésére állt. Az egyetemi tanulmányokra csak később kerülhetett sor, történelem, filozófia, szociológia, végül francia nyelv és irodalom szakon. A hőskort jórészt az államigazgatásban töltötte Balázs József. Vajon hogyan igaAz intézeti munkamegosztásban Balázs Józsefnek korábban az azóta megszűnt elméleti osztály vezetése, négy esztendeje pedig a nyugati tőkés országokkal foglalkozó osztály irányítása jutott. Természetesen van önálló kutatási területe is: az európai biztonság és együttműködés témaköre. — gyakorlati tapasztalatai sem hiányoznak, hiszen. 1974-bea egy évig dolgozott Genf ben az európai biztonsági konferencia előkészítő tanácskozásain — valamint Franciaország külpolitikája Helyismeretet számos rövidebb utazásán kívül egy hathónapos párizsi tartózkodása során szerzett a híres egyetem, a Sorbonne szociológiai ösztöndíjasaként. Valamennyi téma sokrétű felkészültséget igényel: jártasságot a történelemben és más társadalomtudományokban, egyik vagy másik nép szokás- rendszerének, mentalitásának alapos ismeretét, irodalmi műveltséget, művészeti tájékozottságot Egyszóval: „mixelt” tudomány ez.

— De nélkülözhetetlen a gyakorlatiasság, a rugalmasság is, az a képesség, hogy képzeletben bele tudjunk bújni a tárgyalópartner bőrebe, mégértsük véleményének indítékát S ez nem összeegyeztethetetlen elvi álláspontunkkal. A megértés ugyanis még nem jelent egyetértést.

A Magyar Külügyi Intézet a legkisebb testvér a keleteurópai országok politikakutató intézményei között. Nem kerülhetem hát el a kérdést, miközben házigazdám felesége. a nagyon elfoglalt, sokat utazó szakértő türelmes hitvese, a Vasas egykori kitűnő kézilabdázója ínycsiklandó szendvicseket tesz elénk a beszélgetés sokadik órájában:

— Gyakran taláikozdk-e a realitások alapján gondolkodó szakember előregyártóit közhelyekkel?

— Korábban előfordullak összezördülések, hiszen ismert fény. hogy a politika tudományos megalapozásának nálunk nincsenek olyan régi hagyományai, mint Nyugaton vagy néhány testvérországban. Az utóbbi évekből azonban nem emlékszem ilyen afférokra. Magam is zöld utat és igen nagy bizalmat kaptam ahhoz, hogy kutatóként, előrejelzések megfogalmazójaként — a tévedések kockázatát is vállalva — tárgyalópartnerként, de hazai és külföldi publikációimban, így például a Külpolitika című, intézetünk gondozásában megjelenő folyóirat hasábjain is az értelmes kompromisszum álláspontját képviseljem. (1967 óta kb. 150 tanulmánya, brosúrája és cikke jelent meg, ebből mintegy húsz idegen nyelven is.)

A beke, a

biztonság ügyét szolgaija Balázs József gyakori rádiószerepléseiben, első könyvében és a hamarosan megjelenő másodikban, s a Nyugaton a magyar elet enciklopediajanak számító New Hungarian Quarterly című folyóiratban. Ugyancsak a fentebb említett elvek misszionáriusaként jár-kel a magyar vidéken. Mert sokszor hívjak előadásokra gyárak, üzemek dolgozol, egyetemek es főiskolák diákjai, értelmiségi közösségek.

— Jobb, ha mi mondunk el őszintén bizonyos dolgokat, ha mi tárjuk föl az igazságot, mint ha az emberek rövidhullámú rádióadásokból szereznek ^egyoldalú információkat. Persze nem csupán a tájékoztatás tartalma lenyeges: a formája, a külsőségei is. A közönség unja az egyhangú felolvasásokat, a hangulat nélküli, száraz tényközlést. Ezért szeretem, s tartom nélkülözhetetlennek előadóként is a politikai ,.show”-t Az oklottság, a könnyedség, a humor stb. szerintem, nem túlzás, a demokratizmus egyik megjelenési formája. Van azonban ennél sokkal lényegesebb tanulsága is vidéki útjaimnak: a magyar társadalom valamennyi osztálya és rétege, többségében felnőtt állampolgár, s elvárja, hogy így is kezeljék. Sajnos, van másfele tapasztalatom is. Többször találkoztam már olyan vezetőkkel, akik ma, a reformok, a demokratizmus továbbfejlesztése idején is úgy gondolkodnak: az állam én vagyok, én mondom meg, mi a szocializmus, s aki ebben kételkedik, az magára vessen, azzal „baj” van. Kötelességemnek tartom, hogy küzdjek az ilyen szemlélet ellen.

A reformok szele szükségszerűen elsöpör az útból minden elöregedett tilalomfát, idejétmúlt szempontokat, és felold bénulásos görcsöket. S a szél irányának meghatározásában, sebességének szabályozásában egyre n'agypbb szerep jut a politika higgadt kutatomak, az elkötelezetten is tárgyilagos szakértőknek.

A szakértő, aki például a Willy Brandttal vagy Egon Bahrral Budapesten folytatott egyik-másik konzultáción is részt vett, akinek kapcsolatai a moszkvai Amerika- kutató Intézettől a Francia Szocialista Párt vezető ideológusaiig és külpolitikusaiig vagy a washingtoni State Departmentig terjednek, s aki most Japán iránt kezd komolyabban érdeklődni — ,,a japánok a politológiában épp olyan nagyok, mint az eletkronikában” —, a kiadós beszélgetés végén a lelkemre köti: ne felejtsem el megemlíteni. hogy első somogyi előadását egykori munkahelyén, a Kutasi Állami Gazdaságban tartotta, s erre módfelett büszke. S ha eltettem is már jegyzetfüzetemet, ne hagyjam ki az arcképvázlatból: szülein kívül rengeteg barátja, ismerőse él Somogybán,; elsősorban Kaposváron és szülőföldjén, a nagyatádi járásban. Nyugdíjasként is Somogybán szeretne majd letelepedni egy falusi házban, es élni szenvedélyének, a kertészkedésnek. Természetesen nem azzal a rezignáltsággal, zárkózottsággal, amely fiatalkori olvasmányainak akkoriban csodált hőseit. Julien Soréit, Ducién Leu went, Fabrizio del Dongót vagi’ David Séchard-t jellemezte életük vege felé Ma más szél fújdogáí.

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

Showman — így összegezi véleményét egyik közös ismerősünk Balázs Józsefről, a Magyar Külügyi Intézet osztályvezetőjéről, a szervezett hazai politikakutatás egyik úttörőjéről. A tömör jellemzést bizonyítja, hogy az épp ötvenéves férfi neve rendszeresen szerepel a Budapestre érkező külföldi újságírók „kívánságlistáin”. Évente húsz-huszonöt háttérbeszélgetést folytat, illetve interjút ad, többször nyilatkozott olyan világlapok munkatársainak. mint a Le Monde és „testvére”, a Le Monde Diplomatique, valamint a Die Presse, a Stem, a Die Zeit, a Journal de Génévé. A nemzetközi tudományos tanácskozásoknak, amelyeken ő is képviselte a magyar politológiát, se szeri, se száma, s jó egy évtizede ott bábáskodik a legfontosabb külpolitikai döntések előkészítésénél. Óraadó tanára a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemnek, itt nemzetközi politikatörténetet tanít, az MSZMP Budapesti Oktatási Igazgatóságán több mint húsz éve filozófiát ad elő, az MTA es a TIT szakbizottságainak és tucatnyi más szervezetnek is tagja. Műn ka nyel ve a francia, de olvas más nyelveken is.

Tehát showman .. . Kényelmes intézeti szobájában, majd tágas budai lakásán, a falakat szinte- elborító töméntelen könyv és népművészeti tárgy árnyékában már-már kicsúszik a számon a kérdés: milyen volt a gyerekszobád. De megelőz.

— Szabásról származom, nagyon egyszerű és nagyon szegény családból. Apám urasági cselédként, majd napszámosként kereste a kenyeret öt gyermekének. Nemcsak gyerekszobám nem volt, de 1948 előtt saját házunk sem; sokszor az istállóban aludtam a helyszűke miatt. Nyolcéves koromban aratni jártam, s kapálni. Később, az elemi iskola elvégzése után hasznát is vettem az ott szerzett tapasztalatoknak a Kutasi Állami Gazdaság dolgozójaként, s tizenhárom éves fejjel a föidosztó bizottságnak aféle póttagja voltam. írnokként. Tudatomat tehát a paraszti lét formálta. Ma sem tudom elviselni a felelőtlenséget, a lezserséget, ma sem savasén hagyok félbe munkát, ahogyan gyerekkoromban, kapálás közben sem egyenesedtem ki egy pillanatra sem, amíg végére nem jutottam a sornak. Serdületlen kölyök- kémt kezdtem ismerkedni a marxizmussal, hála Császár Imre bácsinak, a föidosztó-bizottság elnökének. Kitörölhetetlenül élnek emlékeztemben az evakuálás szörnyűségei, azok a napok, amikor a Zsebében elkallódtam családomtól. Szovjet katonák találtak rám és juttattak vissza, néhány napi keresés után, apámékhoz. Ma is lehangol, ha arra gondolok: nyolc rokonom pusztult el a háborúban. Ezért is gyűlölöm az erőszakot, ezért vallom, hogy sem az emberi, sem a politikai konfliktusokat nem szabad hatalmi eszközökkel megoldani, ezért törekszem, ahol lehet, értelmes és egészséges kompromisszumokra.

Élve a spontán beszélgetés lehetőségével, faggatni kezdem a könyvespolcot. Déry, Füst Milán, Németh László, Cseres Tibor, odébb külföldi klasszikusok: Stendhal, Balzac, Flaubert; Maupassant, Zola szinte valamennyi műve. Albert Soboul hatalmas Könyve a nagy francia forradalomról, Tarle munkája Napóleonról. Tekintetemből értheti a kérdést Bálám József, mert máris nevet, máris felei:

— Igen, frankofil vagyok. Könnyedségük, műveltségük, gondolkodásuk tisztasága miatt szeretem a franciákat. Éamaszkoromban szinte faltam klasszikusaikat, s vollak irodalmi ambícióim is. De a sors másfelé sodort.

Ami itt következik, sok vonatkozásban emlékeztet az ötvenes évekről olvasott típuszodott el az akkori politika útvesztőiben az akkor még tapasztalatlan ifjú, fölismerte-e a torzulásokat, mennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon az esetleges előítéletektől ?

Rflvkl időre szakítsuk meg az életpálya

állomásainak felidézését, mert a magyar politikakutatas egyik szervezett intézményéről van szó. Ennek a közvéleményünk előtt meglehetősen kévéssé ismert intézetnék három osztályán összesen negyvenen dolgoznak. A pártvezetés és a Külügyminisztérium négy feladattal bízta meg a politológusokat. Az első es talán a legfontosabb: tudományos elemzések' készítésé a világpolitika eseményeiről, az egyes országok, gazdasági és katonai tömbök helyzetének alakulásáról, a közeli és távoli jövőben várható fejleményekről. A második feladat: szakértői vélemények készítése a külpolitikái döntésekhez. A harmadik funkció: a kapcsolatok fenntartása és fejlesztése más államok politológiai kutatóintézeteivel, rendszeres eszmecsere a baráti és a tőkés országok szakértőivel, rész.vétel nemzetközi tanácskozásokon. Nem kevésbé lényeges a negyedik funkció, a külpolitikai propaganda sem. hiszen jól tudjuk: az utóbbi években rohamosan nőtt állampolgáraink információéhsége.

— Ez valóban a mai ötvenesek nemzedékének dilemmája, nagy próbatétele volt. Jómagam, ellentétben jó néhány okos kortársammal, sohasem állítottam, hogy már akkoriban tudtam volna, melyik a helyes irány. Egy kérdés megítélésében azonban, ezt nyugodtan mondhatom, egy szemernyire sem hatottak rám a a kötelező teóriák. Szüleim otthon látástól vakulásig dolgoztak, mégis üres volt a padlás. Apám öt gyerek után tizennégy hold földet kapott negyvenötben, tehát egyből közepparaszt lett, de az adó, illetve a kötelező beszolgáltatás teljesítésébe nekem is be kellett segítenem, a fizetésemből. Érthető, hogy ez nekem nem tetszett, nem . látszott szocializmusnak. S itt-ott a nyilvánosság előtt el is mondtam véleményemet. Megdorgáltak, lehordták, mert állítólag túlságosan engedtem befolyásolni magamat a parasztság helyzetétől. Rám sütötték a „narodnyikság” bélyegét, de különösebb bántódásom nem esett. Maradhattam az állami apparátusban. Később pedig a budapesti V. kerületi KISZ- bizottság szervezőtitkáraként, több évig tanárként is tevékenykedtem, 1970-ben a Külügyminisztériumba kerültem, 1972-ben pedig az újonnan alapított Magyar Külügyi Intézet osztályvezetőjévé neveztek ki.

Egy politikakutató Szabásról

Lengyel András