Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-10 / 58. szám

-könyvespolc""] Nyitott kapu Lipták Gábor új kötete Eerevczi Béni s-zerint a balatonfüredi Liptáik-ház ..belakott múzeum’. Illyés Gi/vJ-a pedig eképpen köszön­tötte a házigazdát valame­lyik születésnapján: „ÉK itt a környéken egy gróf. bizo­nyos Festetich, aki megpró­bált valami ilyesmit csinál­ni, mint most Lipták Gábor. Neki nem egészen sikerült, Liptáknak, igen . . .” Sokan idézték már ezt a tréfás kö­szöntőit, ha a Liptálk-ház sa­játos „irodalmi szalon” jel­leget akarták meghatározni. Magyar és külföldi saellemi masgysiágok jöttek — és jön­nek — ide, s mozognak e közegben otthonosan. Aki elmegy innét, visszavágyik. Bemek festmények, dús- anraiag könyvtár .. . Egry József tíz balatoni képe. Fe- neneai Béni rajzai, plakett­jei. Borsos Miklós szobrai, grafika i. Régi bútorok. Egy XVT. századi berakott lako­dalmas asztal például, s kö­rülötte a népművészet re- mékei. A dedikált könyv- és keziratgyü j teme ny áttétei n­téséinez hetek ‘kellenének. A Petőfi hodakni Múzeum szakemberét (mielőtt védetté nyiitváinétiattáilc a gyűjte- reieniyt.) nagyjából sewmba vették a 'kéziratokat, az iro- öaterntórténeti vonatkceasú fényképeket, diákat, fvbm-te- kercseket. összesen 7 012 te­véiét, 778 mű kéziratát, 6 069 fotót, egy szuszáknyi nega­tívat 58 • válogatott fihntó- kercset őriz a . Lipták-ház. Ftíenk í vü! tíz vendégkönyvet tele hazai és külföldi híres­ségeik bejegyzésevei. És több mint háromszáz kéeápattal teái dossziét Csak két érde­kességet említek a kéziratok közöl: Németh László A két Bolyai című művének etted váiltozatát és Szabó Lőrinc „A huszonhatodik év” szo- oettköteténeik kéziratát £ negysoeiíi költemények kö­zül sokat Baiatonfüreden irt a költő. Riportok, emftékiratoÉc, szí­ves jegyzetek sokasaga fog- teritoocaoiit eddig is a magáin- múaeurama fejlődött Ui.ptak- hea történetevei, tárgyaival, vendégerveb Asoat a sajátos tegjkönrei, amely a hazat a Betetoi-meWék irodalmi „snaricojévá’' varázsolta. Most maga a házigazda, a népsze­rű író faggatja a vendég- koítyvekeit csakjnema három évtized „tanúit”. A Nyitott kapa című mű bevezetőjé­ben hangsúlyozza: nem nap Jé*, nem memoárt írt, csu­pán* azt vetetne papírra, ami a régi képék, vendégköny­vek nézegetése közben eszé­be jutott. S nm mindem ju­tott eszébe! Azt is megvált­ja, hogy nehezen látott a munkához, hiszen a roppant anyag áttekintése, a lénye­ges elemek kieme&ese nem könnyű feladat. A vendégkönyvekbe*» a magyar szellemi étet tágra- gyxjgóbb nevei mellett Qtta- svmodo, AhmadiUina, Arghe- n. Szinsonon, Rozsgyeszt- venszkij 'bejegyzése. Egy helyütt Szabó Lőrinc east írja: „Elnémulok”. A datum: 1957. szeptember 10. »Nagyon rosszul esett ez a bejegyzés” — emlékezik Lép­téik Gábor. — „Mondtam ne­ki, ne keserítsen ilyen meg­gondolatlan jóslatokkal. Er­re írt még néhány sort.” »Mivel Gabus valami biz­tatót kért — hót remélem, holnap a VilágkiráJy leszáll házzá űrhajón a Hetedik ég­bő», és mellére tűsí a haiil- hataitlainság héit gyémántot arany nemtudonamijét!” Másnap Illyésekhez ment. Onnét Pestre, kórházba. Ok­tóberben meghalt. Az „Amiről a kövek be­szélnek”, az „Aránylód”, az „Ezüsthíd” szerzőjének új ifcöinyvében fényképek, ko­moly és tréfás bejegyzések nyomán vándorol a közel­múlt évtizedeit, a régi bala­toni» nyarakat idéző emléke­zet. Meggyőződésem, a jövő irodalom- és művészettörté­nészei halasak lesznek ezért a könyvért Lipták Gábor­nak. ümpqfi András Nyugalomra vár az iskola Hangversenypódiumon Sajáitos világ az iskoláé. A társiada lom többi intézmé­nyétől. az is megkülönbözte­ti. hogy mindennemű társa­dalmi-politikai, tudományos vagy müs'm'ki változás jóval később csapódik le az okta­tási intézményeikben, mint másutt. Mondják is ezért né­ha. hogy az iskola eredendő­en konzervatív. A miikor a 800. esztendő karácsonyán császárrá koro­názott frank uralkodó. Nagy Károly — így nevezték ké­sőbb a történetíróik — a ki­épülő feudális rend szerves részeként létrehozta a terü­leti megoszlás elvén alapuló iskolahálózatot, tulajdonikép­pen a ma is létező iskola­rendszerek alapjait vetette meg. N i ncseo Európának olyan, országa, ahőil a//, isko­láztatás gyökeresen eltérne az 1200 éves fundamentum­tól. Az intézménye* iskola tehát ősrégi, századokat túl­élő hagyományokkal, ami­ket nem lehet és nem is kelt egyik napról a másikra fölszámolni. Minden iskolá­nak ege tőén nagy szüksége van nyugalomra, külső és belső állandóságra, maii di­vatos kifejezessél: stabilitás­ra. ' Mióta csak iskola létezik, a skatriüáíás melkülözhetetlen feltétele az eredményes taní­tásnak. Érvényessége k i terv­ied a tananyagra, az iskola szervezeti rendjére, az okta­tás irányításának rendszeré­re egyaránt. A gyors, ugrás­szerű változások legtöbbször súlya» zavart <koe.nak aiz is­kolaiban. kaplkódóvá teszik, elbi aonytalaní t ják a pedagó­gusokat, s igv végeredmény­ben az oktató-nevelő mun­ka színvonala csökken. Mostanában nsöunk iss más országokban is sokan tüte» következtetésekre jut­nak a gyarapodó tudományos ismeretek láttán; azt sürge­tik, hogy az új kutatási ered­ményeik miinél előbb őszülje­nek be ser. iskotiad tananyag­ba. Ha a művei ődésirányítás helyt adna az ilyen igények­nek, legalább öt-hait éven­ként ki kellene cserélni az iskolai taniterveket, tanköny­veket. Ez pedig képtelen­ség .... Persze acut se higgyük, hogy hoesz.ú évtizedekig nin­csen SEÜkség a tananyag hozzáigajzításáira a kor köve­telményei hear Igaz. hajda­nán akár ötven-száz évig is ugyanaz vsát a tananyag az iskolákban. Amikor például a XVI.' században a jezsui­táik Eu r ópa-szerte létrehoz - ták híres középiskoláikat, a mai gimnáziumok ősét, köz­ponti _ tantervét is kidolgoz­tak; a kísérleti kipróbálás után ez volt érvényben 1599- töl 1773-ig; ennek alapján folyt a tanítás a jezsuiták iskoláiban mindenütt. Hivat­kozhatnánk Mária Terézia nevezetes Ratio Educatiomi- sára is, amely egyetlen kor­rekcióival csaknem kilencven évig volt mérvadó. Hasonló igénnyel porond­ra lépni ma eszteiemseg vol­na. Viszont évtizedenként sem szia bad megváltoztat™ a tananyagot! Ne feledjük, amilyen gyorsan születnek az új tudományos ismeretek, olyannyira el is avulnak, ezért semmi esette sem az iskolában kell lecsapódni rác a tudományos változásoknak. Az iskola akkor alt feladata mogaslatán, ha nem éven­ként elavuló ismereteket közvetít, hanem szilárd alap- műveltséget nyújt minden nemzedéknek — természete­sen fölkészítve őket a vál­tozáshoz való idomulásra is. Mindig a tananyag reform- ja szokta kiváltani a legerő­sebb foki!ékeseket a pedagó­gusok körében. A változé­konyság azonban egyéb té­nyezőkkel is összefügg, nem egyszer a magasabb szintű oktatási irányítás 'hiibáival. Az 1972-es oktatáspolitikai partba tanxjzat végrehajtásá­nak. tapasztalatait értékelve a Központi Bizottság tavaly áprilisban leszögezte, hogy „a változások mennyisége és egy részüknek nem kellő megalapozottsága kedvezőt­lenül 'befolyásolta az iskola stabilitáséit, nem szolgálta az oktatás szanvomailámak, il­letve a tanulók ismenet&zimit- jérnék kívánatos emelkedé­sek eltoizonytailainította a pedagógusokat, s bírálatot váfttott ki a közvélemény­ben.” Vámnak olyan elemei is a stabilitásnak, amelyek mun­kahelyenként eltérőek. Ilyen például atz isfkola légköre, a tanács iskolafenntartó tevé­kenységének színvonala, az isfcoílai demokrácia sibb. Né­ha aiz is bizonytalanságot szül, ha a művelődéspolitika céljai tűd általánosak, s eb­ből errefele érteVnezéi s*ár­ntezhat. . , Káros az is. ha az iskolákat, irányító, ellen­őrző tanácsok nem a taná­rok érdemi munkáját helye­zik előtérbe, tehát hogy szín­vonalasam tanít-e, hanem a tanítással nem összefüggő, külső feladatokat. Nyugatom és folyamatos fejlesztés — erre van szük­ség most az iskoláikban. A két fogalom egyébként nem zárja ki egymást. Eötvös Jó­zsef 1868-ban, a népoktatási törvény elfogadásakor óva intette közvetlen munkatár­sait es a pedagógusokat az elsietett lépesektől: a peda­gógiai siker szerinte nem a pillanatnyi hevülettől függ, hanem a tevékenység folyto- nossáigaibdA és a következe - tességtőL Nemzetközi pedagógiai összevetések szerint mostani tamterveink tartalma korsze­rű. ezért bátran ki lehet áll­ni az újítások metlett. Az is­kolák nyugtámat a követke­ző éveikben nem ért támadás erről az. oldalról. Minden sta- billitásmak persze csak akkor van értelme, ha az egy kor­szerű és kiegyensúlyozott helyzet fönntartására irá­nyul. Iskoláinkban ilyen helyzet van most 'kialakuló­ban ; ennek megőrzéséhez várják a pedagógusok a tár­sadalom segítségét. r. k. i. Nincs a háttérben sem festett, sem vetített díszlet, nincs jelmez és nincsenek színpadias mozdulatok, a ze­nekart zongora helyettesíti, mégis meggyőzőnek érezzük a párját elsirató Didó ki­rálynő szomorúságát, a ka­masz Cherubin szerelemil- tasságát, Manón csodálkozá­sát a frissiben kapott arany­ékszer láttán, s meggyőző­nek a vőlegényét visszaédes­getni akaró Musette kacér- sagát. Illúziót kelt a szép színű, nagy vivóerejű hang és a kifejezés tudatossága a Somogyi Képtárban rende­zett családias hangulatú ka­marahangversenyen. Nem mulaszthatom el a kérdést: miért pem az ope­raénekesi pályát választotta Balatinecz Márta, a kapos­vári zeneiskola tanára. — Diákkoromban Nagyatá­don zongoristának készül­tem, s csak később, a Zene- akadémia pécsi tagozatára kerülve kezdtem el barat­kozni az operaéneklés gon­dolatával. Tanárom, a feled - hetetlen Réti József és ké­sőbbi két segítőtársam, Keönch Boldizsár és dr. Slpor Jenó sem találta túl­zottnak az önbizalmamat. Többször kaptam esélyt ar­ra, hogy Pécsett operaszin- padra léphessek. Így hát ta­nár lettem.» Pedagógiai munkámban, úgy gondolom, a siker sem kevesebb, mint a kudarc. Olykor úrrá lesz rajtam a szomorúság, de el­fojtom, s a hangversenypó­diumon igyekszem vigaszra lelni. Balatinecz Márta szinte a teljes klasszikus dalreper­toárt végigénekelte már Monteverditől Kodályig és Glucktól Hindenithig. Köz­reműködött szinte vala­mennyi jelentős Händel- és Haydn-otatórium előadá­sain, énekelte Mozart es Verdi gyászmrséinek szop- réns2ólóit, s a nagy nyilvá­nosság előtt is jó néhány­szor bebújt képzeletben leg­kedvesebb operahősnői — a melankolikus kis Mimi, az értelmetlenül elpusztuló Ma­nón, a szerelméért életét ál­dozni kész Liu — bőrébe. A névsor provokatív kérdésre ösztönöz: — A romantikus világfaj- datewn, a mindenáron áldo­zatokat vállaló nő volna Ba- latínecz Márta eleteszane- nye? — Nem feltétlenül. Elfe­lejtettem említeni: meg a Puccini-szerepeknéi is szíve­sebben személyesíteném meg Santuzzát a Parasztbecsü­letben. S nem az vonz, hpgv Santuzza is áldozati bá- ranyka, hanem a szenvedély, a vadság. Mindenekelőtt azonban a tudatosság jellemzi tevé­kenységét a tanteremben, szólamvezetői munkáját a Víkár Béla vegyeskarban, s a megfontolások irányítják kamaraénekesi pályáját. Meg a nyughatatlanség. Kot­tákkal teli táskát cipel a ze­neiskolába és vissza, több­ször volt alkalmam elcsodál­kozni kísérletező kedven: hol Dvorákot „fedezi föl” magának és rögvest műsorra is tűzi ciganydal-feldolgoza- sait, hol finn rokonaink mu­zsikájának népszerűsítésére vállalkozik és búvárkodik szenvedélyesen Elias Lönn- rot nyelvében. Sokat utazott — énekelte oratóriumok fő­szerepeit Nyugat-Európá- ban és legszebb népdalain­kat Vietnamban, a dzsungel közepén csaknem húszezres hallgatóság előtt —, s kutat, keres, próbálkozik szakadat­lanul. Talán így jutott el az élet' teljességéhez — az operaszínház bezártsága, a kötelező presztízsharcok he­lyett ? — Szeretek tanítani, utaz­ni, verseket olvasni, könyv- és hanglemezboltok polcain órákig keresgélni, s minde­nekelőtt énekelni. Szeretem Kaposvárt, mert egyre in­kább érzem a kibontakozás lehetőségét. Lengyel András Regi népi hsn^SZCrsk. Miskolcon a bontod—Mis­kolci múzeum kiállítótermében „Régi népi hangszerek” rímmel kiállítás nyílt e hónap elején. A tárlaton bemuta­tott hangszereket az ország különböző gyűjteményeiből vá­logatták össze. Képünkön egy kecskeduda feje Vasarely Budapestre látogat Victor Vasarely, a Fran­ciaországban élő magyar származású, világhírű festő­művész március 11-én Bu­dapestié erkezöc A kiállítás anyagát — csaknem 400 művet — Va­sarely a magyar államnak ajándékozta. Budapesti lá­togatása alkalmából a Szép­művészeti Múzeumban ta­lálkozik a magyar kulturá­lis élet képviselőivel, s elő­adást is tart. Gondolatban már napok óta a vasárnapra készült. Barátjával erre a napra be­szélték meg a félbehagyott sakkparti folytatását. Egyko­ri munkatársa, aki több mint fél éve betegeskedett már a veséjével, szellemes sakko­zónak bizonyult, így a be­teglátogatások kellemes sakk­délutánokká alakultak, s kapcsolatuk barátsággá fej­lődött. — Nem szabad elkapkod­ni ezt a szépnek ígérkező végjátékot — mondta a már- már lábadozó beteg, a IS. lépés utón, majd mindketten, fölírták az állást, hogy a következő vasárnap folytas­sák a játékot. A házigazda a világos figurákat vezette, övé volt most a lépés joga is. i Kiváncsi volt, mit lép s világos elsőnek. Délután ba­romra beszélték meg a ta­lálkozót, de ö már kettőkor elindult hazulról. A fagyos szél, az arcába csapódó hó- pelyhek fölfrissitették. Jó­kedvűen taposta a havat, s már előre érezte a jót lá­tott szoba melegét és a szo­kásos kávé illatát. Néha wppan valami meg magyarázhatatlan rossz ér­zés fogta el, de gyorsan ei- hessegette magától a kelle­metlen gondolatokat. A ka­pu nyitva volt. Meggyorsí­totta lépteit, ám az előszoba ajtaját zárva találta. A hátsó lakrészhez más it, ahol barátjának apja lakott. Párás meleg csapott az ar­cába, ahogy benyitott a konyhába. A hetvenöt éves férfi az asztalnál ült, s épp kenyerdaraókát mártott egy bögrébe, amelyben tejeikave gőzölgőit. — Jó napot: Béta ideha­za van' Az idős ember fölnézett bögréjéből; szemében fájda­lommal vegyes közöny. — Béla meghalt, még csü­törtökön hajnalban, a kór­házban . . . Üljön le, ide a székre! — matatott maga mellé. i J^eiitL Felszegem szoron­gatta a magával hozott sakk­táblát. Tudta, hogy súlyos beteg a barátja, de hogy ilyen gyorsan... — Tudja, mióta beteges­kedem. A lábam, meg a szivem... Most mégis ő ment el előbb ... Negyven- három évesen — mondta az öreg. Akadozó mondatok, tétova szavak monoton zsolozsmája következett. Az öreg kérges keze megremegett, amikor búcsúzásra nyújtotta. — Jöjjön rí. máskor he. Ha rossz a fejszéje vagy va­lamilyen szerszámra van szüksége, tudja, hol lakom*.. A kapuhoz érve még egy­szer visszanézett a zárt elő­szobaajtóra. Mögötte sötét csend lapult. Eszével felfog­ta, de megsem tudta elhin­ni barátja halálát. Zsebéből előhúzta a gyű­rött cetlit, amelyen az utol­só befejezetlen játszma állá­sa állt Vajon mit lépett volna? Mit mondott volna és hogyan élt volna tovább, ha pár év, pár hónap még megadatik neki? Félbeszakí­tott játszma — félbeszakított élet. Apja és nagyapja jutott eszébe, ök úgy hatvan után kezdték búcsúztatni barátai­kat. Minden ■távozó ismerős­sel életük lett rövidé bb, míg végül az ó koporsójukat is kikisérte a falu a temetőbe. S most a harmincasok és negyvenesek... Felkavarta ez a mellette elsuhanó, befejezetlen élet. Barátja olyan játszmába kezdett, amelynek nincs győztese és nincs vesztese; amelyben totem kerülhet időzavarba. Mean István SOMOGYI NÉPLAP VÉGJÁTÉK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom