Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
GGböfös Sándor BETEGÁGYON Eljön az idő, mikor minket is szeretteink által fehér lepedőbe terít a halál. Eb vagy kutya, mindegy — -Mondanánk, de akkor már nem tudunk beszélni. öntudatlanul, később tudva vállaljuk a sorsot, hagyjuk magunkat pelenkázni, hogy majd elkaparhassanak. Mások állnak körül minket a bölcsőnél, a koporsónál is, semmi nem fejezi ki jobban az ember tehetetlen voltát, egymásrautaltságát, mint a születés és a halál Mikor már nagyok és erősek leszünk gőgre lobbanva vagy szelíden utat, teret követelünk a halhatatlanság felé, nem tudva, hogy nincs örökkévalóságt csak folytonosság van: múlt, jelen és jövendő. Tisztára mosdatottan és némán fekszünk majd a ravatalon feloldva nyüszítéseiktől. Érmeinket mellünkre tűzik, s voltunkat urna vagy fejfa jelzi, és még valami: tetteink. Tettek, a'csipetnyi lét értelme és aranykarátja! A betegség rabszíjai közt ágyaszélen a halállal még felesel az ember önigazolást keresve bántódásokért s dadogva bocsánatot kérne és megbocsátana. Élni mégis érdemes, s ha lehetne, vállalnám újra e fikarcnyi létet. «TO#*«- r-'py”'-” Irita. Galambost Edit festménye Vasgolyó két üveg közön Hói vannak azok a régi szép békeidők, amikor a felvidéki drótostót így kínálta magát az ablak alatt: „Dró- taani, fotózni van-e valami?” Most, ha a hatodik emeleti lakótelepi lakásom ablakát a szemközti sorház egyik erkélyéről csúzlival kilövik, cipelhetem az ablakkeretet az üveges ktsz-be; ha esóik, ha fúj, s várhatok m egy hetet, cipelhetem vissza, s várom a következő belövési, míg háztartási biztosítási ügyben levelezek ... A szemközti házbői másodízben követtek el merényletet ablakaim ellen.. Tettes természetesen nincsen, nem is keressük. Mivel haragosom sincsen odaát, csak arra következtethetek: az én ablakom esik kézre a merénylőnek, én vagyok lötá- volságon belül. Lehet, az is irritálta tette elkövetésére, hogy az ablak frissen mosott volt, s a délutáni napfényt a szemébe tükrözte. Következésképpen nem keli annyiszor ablakot mosni, mondtam is a feleségemnek, A körzeti biztos is benézett, szem ügyre vette a kí- vül-belül törött ablakot, az üvegek között fénylő kétde- kás acélgolyót, és szakszerűen kiszámította a golyó röppáilyáják Elvileg . berajzoltuk a szemközti lakóház egyik erkélyét. Tenni persze semmit nem lehet. Nem is kértem, van a rend őreinek ennél komolyabb feladatuk is. De azért figyelnek. Egyszer hátha jobban kidugja fejét a mesterlövész a loggián kiépített lövészárokböl. Jegyzőkönyvet biztonság okáért fölvettünk, s miután tisztáztuk, hogy anyám „ts”- sel és nem ,,cs”-vel írta nevét, átadtam , magamat a magánnyomozás izgalmainak. Vagyis előbb lég- és víztelenítettem a vaksi ablakkeretet. Ehhez fólia és léc kellett. A közeli építkezés ígért beszerzési lehetőséget. Aztán ugv döntöttem, magánügyemet nem hárítom át az államra, így a dóm bői dali maszek építkezéshez mentem. Egy üveg sörért vételeztem terítőnyi fóliát és lécet. Akkor jött a tulaj, és kérdezte: „ez meg mi?” Malteros barátom járatossága nem volt meglepő: „ö szerzi be az U-szeget.” Ezzel legalizálva volt az ügylet. Az «blak légteVenítése megtörtént. Csak a víztelenítésben nem voltam biztos: a nyugvó nap fénye több lyukacskán át vigyorgott be a szobába és a szemembe. Ez azon,ban- még mindig jobb, mint ugyanoda egy vasgolyó. Az üvegre várás öt napját egyrészt azzal töltöttem, hogy megpróbáltam hinni a meteorológiai jelentéseknek, másrészt titkon a függöny mögül és nyíltan az erkélyről figyeltem az eiienseg emeleti rejfekállását. A függöny mögül a következőt állapítottam meg: egy tizenéves fiuka rendszeres érdeklődéssel figyeli a fólia lötyögését. Az erkélyről egeszen másnak látszott a fiatal mesterlövész viselkedése. Ha meglátott, azonnal teljes unalmat árult él, véletlenül sem nézett a kilőtt ablak félé, sőt sürgős elfoglaltsága miatt visszaoi- dalgott a lakásba. Pacáéból ógus barátéra is — akit e célból egy üveg konyak feláldozásával meghívtam családi hadszínterünkre — megállapította: a fiú viselkedési mutatói alapos gyanúra adnak okot A néma szembenállás ódáét ellentámadást váltott ki: A papa is megjelent atlétatrikóban az erkélyen, far- kasszemnézésre. A távolság meglehetősen nagy a két Bagoly mondta... Erdőországban nincs távirati iroda, mert itt mindenkt tud mindent. Például tegnap reggel hat óra negyvenöl perckor a Kaméleon a Béka fülébe súgta a hírt: — Képzeld, a Bolha megcsípte a szibériai Tigrist! Azonnal működésbe lépett a bioáram láthatatlanul, de érezhetően. Harminc perc múlva Erdöország legtávolabbi szögletében már a Bagoly mondta a Verébnek a Kaméleon és a Béka hírét, igy: > — Barátom, az Elefánt kékre-zöldre verte a bátor Bolhát És mindezt fényes napaélj Hé mát mondaná. épület köpött, közte ftzűetso: is van, így se bemutatkozásra, se kézfogásra nem nyílt módunk. Aztán megoldódott a dolog. A buszmegállóban, futottunk össze. Gondoltam megkérdem tóle: egy esetleges ablakhiány milyen káromkodásra inspirálná szomszédomat, de 6 taktikusain megelőzött. Közölte: kár a szemeimet az erkélyükre méregetni. Enikőt ki nem engedi oda. Ha valami mégis történne, ülöm ti présért fog följelenteni. Kérdésemre elárulta, hogy Enikő 21 éves, és a köztünk levő négy évtizedes korkülönbség ebbe a kategóriáiba esik. Az utolsó ablaktalan nap' estéjén a fiukét újra a függöny mögül szemléltem. Szemrehányóan figyelte a lefegó fókát, valahogy igy: mi az, tata, maguknál meddig tart egy üvegezés? Nem beszélve arról, hogy rontja a városképet.. Most újam napfényben úszik az ablakom. Eső a héten nem volt, nem is ígért a meteorológia. Csak emiatt tartottam a beázástól. A közel-keleti híreket hallgatva — miután most már vám egy haragosom — váróra a következő belövést Van egy ismerősöm a aördülőcsapágy- gyárban. Holnap fölkeresem Azt hiszem, hosszabb álló- harcra keld berendezkednem. Benkő Károly nem hirmém el, de a két szememmel láttam ... A Seregély A seregélyfelhő rászakadt a szőlőre. Az erőszakos madarak válogatás nélkül csu- pálták az éretlen és az_ éreti fürtöket. A tülekedésben az éles szemű Seregély észrevette, hogy a gyümölcsfák között levő víkendház teraszán fajansz kistányéron szép szemű szőlő mosolyog. Egy hessenéssel ért a tányérhoz, és jókedvű mohósággal falta a szemeket. Néhány pere múlva a seregélyfelhő hangos rebbenés- sel rugaszkodott a levegőbe. Az éles szemű Seregély a start előtt még lenyelte az utolsó szemet, majd finom erőlködéssel kloákájából a fajansz tányér közepére tette névjegyéi, < A a öreg meet te gúr- lyufca M m eMo« —»mm---------i---------*— f élig szívott cigaretták között, botját «Bonban hetykén a karján hintartatja. nem támaszkodik rá. Mert 6 megmutatja! De meg ára! Ne féltse őt Iduka, mint a gyereket. A múltkor is hogy kárált: meg ne próbáld, verd ki • fejedből! Jaj, istenem, bánom, hogy említettem egyáltalán. Megvagyok én már anélkül, hagyd a csudáiba. Tudod, hány éves vagy, vén szamár? Nyolcvanhat múltál, öregem ... ö nekivágott mégis. Pontosan a terv szerint: egy pihenővel a villamosig, ott ügyes helyezkedés a járdaszigeten.. hogy közéd kerüljön az ajtóhoz, aztán a bot, a kapaszkodás, már fönt is vagyunk! A megállókat számolni kell persze, no meg ügyelni, nehogy a kitérőt is belevegye. A tér sarkán kell leszéilLnd, szemben a patikával. Ormán egy szuszra elcsoszoghat a szökőkútig, a kényelmes fehér pádon kinyújtóztathatja a lábát, aztán fürgén át a Petőfi utcán, befordulni a második sarkon, s úgyszódván heüyoen is van. A járda fölé magasodó otromba bódogdapom olvashatja: „Jól jár az órája — Ha Ferber az. órása!” Itt a vi li amus ’ Mos t vigyázzunk, úgy ni! No, még egy kicsit, már jó is. Ráadásul épp az ajtó mellett várja egy üres hely. Hiába, ma szerencsés napja van. Nem volt látogatás, délelőtt mégis beszökoti Idukáhoe. Egy nővér észrevett* ugyan, de nem szólt. Iduka örült nagyon, a színe is visszajött, könnyedén ült föl az ágyban. — ZoH bácsi! Nahát! Jó napot, Zoli bácsi! Tán csak meg tetszik ismerni ? V agy nem? A nő csontos arca váratlanul tárult eléje. Az irrten' még sehol nem volt, most meg itt vigyorog a szeme előtt, még a dohányszagú, bántó lehelet is megcsapja. — Takácané ... — ayögi az. óreg a szomstaéd ülésről áthajtó vénasszony felé. — Igen, igm, én vagyok. A Kati. De régen is láttam magukat És Iduka néni ? Jói. van? — Köszönöm kérdését. .. Nincs valami jól. Beteges. — Ugyan, ne mondja. És imi a baja? — A nyoftrvam év, Katikára, a nagy idő. Az a mi bajunk. Amúgy a szive de javulgat Ma is voltam bent náda, pedig nincs látogatás, de az építkezés miatt lebontották a kerítés», arról az udvar fedői... — Kórházban vám? — Hogyne, már régen. Aztán mindig az óráját emlegette, hogy az neki ott bent mennyire hiányaik. Itthon megvolt nélküle. Mondom, elviszem én akkor a Fájber A Madár A Madár biztonságot adó helyéről, a Fiatal Tölgy tetejéről már többször hallotta a motorfűrész vijjogását, de nyugodt volt, mert feltételezte, hogy Erdőországban is olyan tervszerűség van, mint Emberországban: csak a mát meghalt fák törzset fektetik a földre. Pár nap múlva egy hajnalharmatos reggelen megdöbbenve tapasztalta, hogy három idegen toporog fája, a Fiatal Tölgy körül. Percek múlva parányi ágában ts megremegett a Tölgy: éles acélfogak martak a testébe, pedig minden tavaszon új ágak tucatjával és friss levelek ezreivel gazdagította az Erdőt. Mégsem úgy van, mint Emberországban ., .? A Madár görcsösen kapaszkodott a Fiatal Tölgy földre csapódó ágába, pedig szárnyai gyorsröptűek. . Falai József hős. Arról meg haMani se •tart Hogy ém már nem ■ taáck víSanyosna szállni, meg *KK a a sok autó. De én csak edhootam. Azt mondja a Fájber, szerdára kész is Vesz Déhát tudja, milyenek ezek az iparosok : nem lett kész. Jöjjek pénteken. Na, máma péntek, eljövök. De ha most se készült el vede, visszavonom a megbízás*. Ez a Fájfoer . .. Akár az apja. Dehát akikoriban még könnyen beugrottam két nap múlva, egy hét múlva ... — Nem itt akart leszállni, Zoltán bácsi? — A patika? Hát már volt a kitérő? Annus József Kitérő — Igen. de nem álltunk meg, a másik már bent állt... — Jajistenem! Állítsa már meg ... Szóljon, hogy ne induljon, várj ön! Remegve igazgatja a lábát, hadonászik a bottal, közben hol a Takácsaié, hol a vezető felé kiált, nehogy elinduljon a kocsi. — Ez a Takácsaié... — motyogja, amikor lent meg- támaszkodik, s háta mögött elcsattog a szerelvény. — Mindig ennyit fecsegett Soha nem szerettem, ha átjött IdukáJxxz. Szerencse, hogy elköltöztek. Mikor is? Pár éve, de tán régebben. Mindegy, no. Illetve nagyon is nem mindegy: bár soha ne ismertem volna. Most majd fönnmaradtam miatta. És azt se érkeztem végiggondolni, mit mondok a Fájbemnak, ha megint nem készül el az óra. Mert megmondom! Meg én! Talán így: Fájber úr, maga az apjától csak a hazudozást tanulta ... No, ez azért erős egy kicsit. Talán finomabban is lehetne: rendiben van kérem, adja vissza az órát, majd keresek egy tisztességes mestert... Vagy: Fájber úr, végeztünk, én önnél most jártam ültojára! így, igen, röviden és határozottan. Tudom biztos, el- tátja a száját. Lepottyan a szeméről a nagyi tó! Fájber úr, végeztünk __ — Jó társasága vwn az öregnek: magával dumál.. Két suhanc engedett utat neki. Röhögtek. — Impertinens! Takmyo®, jampec ... gigerlik! — találta meg végre a szót,' amelyet aztán hangosan u tárnak Életének teljében, alkotói munkásságának virágában távozott el Cságoly Klára text.Utervező iparművész. A magyar textilművészet 1968- as, kiindulópontként számon tartott kiállításán részt vett ő is; ironen datálható művészi indulása. Eleinte csomózott szőnyegeket, majd a francia gobelint ógobelin technikával váltó faliképeket, kárpitokat készített. A gobelin szigorú, nem enged vágott Bizony, későn, A két kamasz rég befordult a sarkon, mire 6 megállt, megtá- maszk adott, és a szót »ag- isoné telhet te volna. A pádon átvette a leckék: — Fájber úr, végeztünk! Én önnél utódjára jártara . J És punktum! Esetleg még a hosszú pulira is ráütök g tenyeremmel. így! Nem durván, nehogy kárt tegyek; csak éppen ... De ez taláaa fölösleges is. A hangot kell jói eltalálni. A hangot! — Parancsol? — kérdezte / a pad másik végén, üldögélő szem üveges úr. — Semmi, semmi ... — kapta oda a fejét, majd ruganyosán fölállt, a bottal irányba fordította magát éa elindult. Az ormótlan reklámtábla fényben fürdött. A délutáni nap a treGektarazott a szemközti ház tetején, csillogott a szomszédos áruház kirakata, de Fedber úr feketeüveg cégtáblája is. Ablakában ott ingott hangtalan a * nagy álló óra, alatta a gravírozott tábla: PONTOS IDŐ. Megállít az. ajtó előtt. — Fájber úr, ameaiany*ben... — Ijedten gombolta be a kopott felöltő legfelső gombját, kalapját is megigazította. — Persze, ha mégis elkészült! úgy termésaa- tesen... A gorombaság különben sen* volt kenyerem soha. És. akkor holnap a látogatásra már vihetera .., Jói elmagyarázom majd, hogy vigyázzon rá. Ha et- szundít napközben, no meg éjszakáira is. Legjobb azt betenni a nesaesaenbe, vagy mégis inkább a karján hagyni ... Keze a kilincs felé nyüä. Nem találja. — A kilincs? MerrőL le? Ez nem is az ajtó ... Ez egy rács. Vasrács. Én nincs rajta semmi kilincs... És mit mond az a fekete betűs tábla ott az üveg mögött: ZÁRVA... Hiszen éppen ez ázz ha kiírja, akkor miért nem enged be? Hiszen a ..zárva” „vsam azt jelenti, hogy... Vagy a „nyitva” jeleníti ... Már nem ár-iti is tudom, ez a Fájber teljesen összezavarja az embert ... Fájber úr, . véges- tűnk ... Én önné! utoljára .. E lőbb csak egyik kezével mankóit a rácsba, majd hirtelen odakapott a másikkal is. A bot pattogva bukfencezett a lépcsőről a járdára. Az öregember rák ulcsoltódott a vasrács két apró téglalapjára, tesite rángatózni kezdett, mintha a hideg vasból erő« áram futna izmaiba. Térdre ereszkedett. Karjai hihetetlenül megnyúltak, ujjal azonban görcsösen tovább markolták a pálcákat. Szembe vele, odabent as üveg mögött némán lengette a pontos időt a nagy őr* sétálója. Fönt, az otromba reklámbádogom pailanatra megrebbenf, majd surrogva felröppent egy balkáni gerle. lazaságot: a szövés váflto»tathaitattan. Éppen ezért Cságoly Klárának viszonylag kevés műve van. Annál gazdagabb azonban vázlatiüae- tének tárháza. A természet struktúráinak rajzai, ritmusának megfigyelése, a formák gazdag mozgalmassága, a jelenségek rögzítései — textil falikép terveinek előzményei önmagukban is értékes grafikai lapok. Ezópusz után, szabadon Cságoly Klára rajzai T. A.
