Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

Máriái mecénások Sokan mosolyognak raj­tuk, mások csodabogaraknak tartják őket és elképedten kérdezgetik: hogyan, pártfo­golhat egy mindössze hét­százötven dolgozót foglal­koztató kis szövetkezet hat amatőr művészeti együttest. amikor évi nyeresége alig több mint tízmillió forint. Pedig tavaly is csaknem fél­milliót költött tiszteletdíjak­ra, ruhákra, a csoportok szállítására ... Hogyan le­hetséges, hogy az átlagos nagyságú áfész egyik együt­tese a rádió népzenei műso­rainak állandó szereplője, #a másik egy rangos külföldi fesztiválról hozott haza elő­kelő díjat, a harmadik az ország pávaköreinek élme­zőnyebe küzdötte föl ma­gát? Rejtély ... Sovány ma­gyarázat, hogy az ein óz — ifjabb éveiben — magi is nódolt a közös éneklés szen­vedélyének,' s hogy a kultu­rális ügyekkel is fog atkozó igazgatási osztályvezető ma is lelkes tagja egy női kar­nak. Miért oly bőkezű mecé­nás hát a Balatonmária és Vidéke Áfész, miközben ha­sonló nagyságú egyesülések­ben évenként alig jut több száz-százötvenezernél a köz­művelődésre ? Miért szív­ügye az áfésznak a Kisbala- ton táncegyüttes, a vörsi pá­vakor, a somogysámsoni népdalkör, a szőcsénypusztai asszonykórus, a balatonbe- rényi Kobzos-pödrős .Együt­tes és • a balatonkeresztúri női kar sorsa ? Pándi Margit igazgatási osztályvezető válasza szokat- lamágával lep meg. Nem­csak a • szövetkezeti gondo­latra hivatkozik, nem egy­szerűen az úgynevezett em­beri tényezőkre, hanem azt is számos példával bizonyít­ja, hegy nemcsak a gazdasá­gi eredmények hatnak a közművelődésre, hanem a kulturális tevékenység is visszahat a gazdálkodásra. Például a munkaerő-gszdál- kodárra. Tucatszám vállal­tai«. munkát hivatásos keres­kedők és gazdasági szakem­berek a márlai áfésznái csak ■ azért, mert mecénást" tevé­kenysége által rokoasTesivas- sé vált számukra, mert a rendezvényeken, a próbákon is rendszeresen megjelenő vezetők meg tudták győzni őket arról:, a vállalatnál nem a rideg nyereségköz­pont ús ág a kizárólagos szem­pont. Az, hogy a hat együttes évenként nyo!cvanszor-ki- lencvenszer, lép föl a kör­nyék apró településein, másféle gazdasági érdeket is szolgál. Ha ugyanis — pél­dául épp a művészeti cso­portok rendszeres vendég- szerepléseivel — sikerül a tanácstól, az iskolától meg­fosztott kicsi falvak magu­kat elárvultnak érző lakói­ban némi összetartó erőt kialakítani, az elvándorlás bizonyíthatóan lassul vagy meg.-zűrök, tehát az áfész piaci lehetőségei sem ■ szű­külnek jelentősen, mert nem lesz szükség üzleteik és ven- dé&látóipari egységek soro- zaios fölszámolására. A kul­turális tevékenységre fordí­tott összeg tehát — ezt a ■következtetést sugallja a balatonmáriai áfész példája — busásan megtérül. Ezt igazolták ■ már többször a KPVDSZ-napok, amelye­ken mind a hat együttes rendszeresen részt vett, s bizonyítja tavaly a somogy- zsltfai ünnepség is, amely- •re százával kellett a szom­szédos falvak felbuz­dult lakosait szállítani, oly r.a.gy volt az érdeklődés, i de ezt bizonyítja a szövet­kezet által szervezett számoz ismeretterjesztő előadás és író—olvasó találkozó* sike­re is a kisközségekben. Afféle közhely, hogy .az eredményes munkához jó közérzet is kell, nemcsak érdekeltség. A jó Közérzet­hez pedig a közművelődési tevékenység által teremteti kohéziós erő. Ám jártam- ban-keiíemben manapság egyre kevesebb gazdasági egységet 'találok, amelynek vezetői ebben a szegemben cselekszenek. Ezért érezhet­jük példamutatónak a ba­latonmáriai áfész módszereit. S épp ezért , kívánjuk, hogy példáját mások is, többen is kövessék. L. A. SZÍ NESZ ÓRIÁSOK Somlay és Csortos emléke Nevelésről A tanulás ellenőrzése A félévi értesítők mutat­ják, hogy mennyire volt eredményes a gyermek tanu­lása. A gyengébb eredmé­nyeik javítása vagy a jó eredmények megtartása ér­dekében szükséges a szülők további részvétele a tanulás segítésében. Ennek egyik fontos eszköze a tanulás el­lenőrzése. Nem jelentékte­len a szülői ház hatása — ezt mutatják azok az adatok is, amelyek szerint minden száz alsó tagozatosból 41 otthon tanul, a felsősöknek pedig 82 * százaléka. A szü­lők érdeklődése a tanulás irápt fontos motiváció a ta­nulásban. Ha a gyermek tudja, hogy megnézik a fel­adatát, szívesebben és ered­ményesebben dolgozik. A rhásik fontos ok: a rend­szeres ellenőrzés segít ki­alakítani bizonyos jó szoká­sokat. Hogyan ellenőrizzük a tanulást a családban? Először néhány szót az ál­talános ellenőrzésről. Ennek során nézzük meg, hogy mennyi feladat vár aznap a gyermekre, milyen szóbeli és írásbeli leckéje van. Ezt vagy a füzetekből, vagy az órarendből tudhatjuk meg. Kísérjük figyelemmel gyer­mekünknél, hogy időben hozzákezd-e a tanuláshoz, s kellő érdeklődéssel tanul-e! , Azt sem árt megnézni, hogy nem ábrándozik-e el a zenehallgatás, a beszélge­tés nem vonja-e el figyelmét a tanulnivalótól. Arra is ügyelnünk kell, hogy az otthoni tanulás közben is tartson szünetet, óránként 10—15' percet. A szoba meg­felelő megvilágítása szintén fontos. Még nagyobb tanu­lók is hajlamosak arra, hogy szinte félhomályban tanuljanak, „még látok” jel- szóval^ A szóbeli feladatok ellen­őrzésének első lépése: meg­tudni gyermekünktől; ho­gyan szokta tőlük számon kérni a leckét a tanár. Mit kell tudni szóról szóra és mit lehet saját szavainkkal elmondani. Hogyan kérik tőlük a lényeg kiemelését, szükséges-e a felelés során vázlatpontokat felidézni ? Mindezek * már fontosabbak, ha új iskolába kerülnek gyermekeink. A szóbeli felmondásakor a szülők hagyják nyugodtan beszélni gyermeküket, ne állítsák le állandóan kérdé­seikkel. Ha elakad, segítse­nek neki — de ne úgy. hogy szájába adják a feleletet. In- I kább próbáljanak ' rákérdez- 1 ni! Ebben vagy saját isme­retükre, vggy a tankönyv, munkafüzet anyagára tá­maszkodhatnak. Az írásbeli feladatok el­lenőrzése során olykor a legjobb megoldás — így a matematika tanulása során is —. ha elmondatjuk gyer­mekünkkel, mi volt a fel­adata, hogyan végezte el és miért így oldotta meg. Kér­jük. hogy mondja el nekünk , a feladatmegoldás lépéseit! Ha erre képes, akkor nem­csak holt ismeretei vannak. A tanulás ellenőrzésében nagyon fontos a tanulók önállóságra való nevelése. A képtelennek látszó gondolat igaz lehet:' ellenőrzéssel el­juttatjuk a tanulót az ön­állóságig. A rendszeres el­lenőrzés során ugyanis ki­alakítjuk a helyes tanulási szokásokat és a felelősség- tudatot, megértetjük a gyermekkel az önellenőrzés fontosságát. Gsak akkor mondja fel nekünk a lec­két. ha már'ellenőrizte ön­magát, ha előzőleg felmond­ta magának. Már a legki­sebb gyermek is büszke, ha valamit önállóan végezhet, és bíznak benne. Ez jobb munkára sarkallja. Ha szí­vesen és eredményesen ta­nul, akkor meg úgyis oly­kor ő kéri a szülőt, hogy hallgassa meg megoldását, beszámolóját. Féltévé, ha kölcsönös a szeretet, az ér­deklődés a gyermek és a szülő között. Az otthoni tanulás segíté­sében, ellenőrzésében egyik eszköz lehet az ellenőrző könyv. Ebből nemcsak a ta­nulásra vonatkozó adatokat tudhatják meg a szülök, ha­nem azt .is, hogy melyik tárgyból hogyan tanúi gyer­mekük. (Már ‘persze akkor, ha az iskolában beíratnak vele minden jegyet. Mert az sem jellemző mindenütt.) A szülői értekezlet, a fogadó­óra, a családlátogatás mel­lett az ellenőrző könyvecske valóban egyik segítőeszköz lehet a szülő és a pedagó­gus kapcsolatában. Dr. Szeléndí Gábor Néhány napnyi különb­séggel most volna százéves a magyar színháztörténet két kimagasló egyénisége: Som- lay Artur és Csortos Gyula. Sómlay 32. Csortos 38 éve halott. Legendák maradtak volna csupán, ha a filmsza­lag nem őrizné meg szá­munkra játékukat, így még az ifjú nemzedékek is lát- hatták-láthatják őket a Filmmúzeumban, a Televí­zióban. Színészériások vol­tak. Somlay Artur 1883. feb­ruár 28-án született. A Víg­színház színésziskoláját vé­gezte el, majd a Felvidéken és Erdélyben játszott. Szin­te követhetetlenül sokat Somlay Artur változtatott színházat; 1905— 1907-ig a Vígben lépett föl, aztán jött Miskolc, majd is­mét a főváros, a Nemzeti, a Renaissance s újra a.Víg. Haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. Budapest szinte valamennyi -színpadán meg­fordult, sokat dolgozott kül­földön is. Nyugtalansága hajtotta. Nehezen alkalmaz- kodónak, magányosnak, zárkózottnak, hallgatagnak, hirtelen haragúnak mondot­ták, de senki sem tagadta, hogy mind a színpadom mind az életben lenyűgöző egyéniség. Legnagyobb sike­reit modern művekben arat­ta, új színjátszó, stílust ho­zott a színházi életbe. Ezért is tért oly gyakran vissza a Vígbe, ahol modern szer­zők hozzá hasonló alkatú figuráit kelthette életre. A Csortos Gyula klasszikus szerepekkel csak élete végé felé barátkozott meg. Az idősödő művész bölcsességével a negyvenes években már nagyon tudta fegyelmezni magát, enyhe gúny vált rá jellemzővé, s az embertársai fránti gyen­gédség — amit titkolni igye­kezett. Leghíresebb színpadi sze­retjei közé sorolhatjuk a Bánk bán Tiborcát, áz Őri muri Szakhmáry Zoltánját, Tennessee Williams Hattyú­dalának Thomasát, Wilder A mi kis városunk című darabjának Rendezőjét, Hauptmann Naplemente előttiének Clausen tanácso­sát, a Lear királyt és Ka- renint. Nagyon sok filmben ját­szott, nemcsak magyar pro­dukciókban, például német filmekben (A lassú halál, A vasútkirály), s az osztrák Egy asszony, aki minden­kiében' nyújtott kimagasló alakítást. A háború előtti rengeteg magyar filmből is csak néhány címet emelünk ki: Halálos tavasz, Semmel­weis, Haláltánc, A felszaba­dulás után talán legmará- (Ündófib. •' legemlékezetesebb szerepét játszotta el Radvá- nyí Géza filmjében; ő volt a Valahol Európában mély emberségű idős muzsikusa. Csortos Gyula 1883. már­cius 3-án született, lexiko­nok 250 szerepét sorolják föl. A legváltozatosabb íi- gúrákat keltette életre. Deb­recenben, Szegeden, Temes­váron játszott, 1907-ben ke­rült az akkor megnyílt Nép- , színház-Vígoperához. A kö­vetkező évben már a Ma­gyar Színház tagja, egyetlen évadban tizenkét főszerepet játszott, köztük A Sasfiók Flambeau-ját. Ettől kezdve nála is nehéz követni a szín­házakat, amelyekben rész­ben éves szerződéseket, részben szerepeket vállalt. A Vígszínházban óriási siker­rel játszotta a Színészt Mol­nár Ferenc Testőrében, Já­nost, Bródy Sándor A me­dikusában. 1927-ben szerző­dött a Nemzeti Színházhoz, ahol legjelentősebb alakítá­sa Shyloek A velencei kal­márban, Falstaff A windsori víg nők ben. 1932-ben a Víg­színházban kapta ‘élete két falán legjelentősebb felada­tát: Molnár Ferenc Liliom- jának címszerepét és a Nap­lementében Clausen taná­csost Aztán jött a Nemze­tiben Ezra Manpon az Ame­rikai Elektrában és Lucifer Az ember tragédiájában. Szerepei nagyon sokfélék voltak: a tragikustól a leg­alpáribb bohózatig, de a sok közül alig néhány akadt amelv kielégítette. Egy-egy jó feladatért még szerző­désszegésre is képes volt. A felszabadulást súlyos betegen érte meg. Utoljára 1945 májusában lépett szín­padra. Csehov A medve cí­mű darabjában Szmmnov szerepében. Filmjei felsorolhatatla- nok. A felejthetetlen, újra és újra műsorra tűzött Hyp- polyt, a lakáj 1931-ben ké­szült. Aztán a sok közül né­hány: Lila akác. Az új föl­desúr, Légy jó mindhalálig, Az aranyember, A 111-es János vitéz. Havasi napsü­tés, A szűz és a gödölye, Szerelmi láz. De jó is volna most, szü­letésük századik évfordulója alkalmából moziban, képer­nyőn viszontlátni néhány felejthetetlen alakításukat! Hiszen ezekben, élnek még ma is, és éinek tovább. E. M. Különös kívánság A magas, szőke fiatalem­berrel a könyvtárban talál­koztam. — Olyan könyvet szeret­nék olvasni, amelyben bol­dog emberek szerepelnek — mondta a könyvtárosnőnek, és mélyen a szemébe nézett. — Nem lesz könnyű — válaszolta némi tűnődés után a szemüveges lány. — Hiszen az irodalomban szin­te alaptétel: az a téma, aki szenved. Akinek baja, bá­nata van. Legföljebb önfel­áldozó regényhősöket tudok ajánlani. Különben is: kit érdekelnek a boldog embe­rek? Azok, akiknek minden sikerül az életben; akik megelégedettek; akik min­denből csak a szépet veszik észre? A férfi élénken tiltakozott: — ■ Az önfeláldozó egyál­talán nem érdekel. A különc se. Manapság ritkán talál ■ olyat, aki akár egy széket is odébb tesz önzetlenül. — Gyenge érv. Foglaljon helyet — tolt eléje egy sár­ga műbőrrel bevont ülőal­kalmatosságot a könyvtáros. És a férfi beszélni kezdett: — Nyolcévi házasság után elhagyott a feleségem. Egyik napról a másikra elköltö­zött tőlem. Azt mondta: rég­óta várta már az alkalmat, hogy megszabadulhasson et­től az élhetetlen frátertől. Ez vagyok én. Élhetetlen, akit csak kihasználnak az emberek; aki mindenkivel csak jót tesz, akinek nincs magához való esze. Eddig is csak a gyerek miatt habo­zott, de most már az sem érdekli. Elmondta, mielőtt utoljáira rámvágta az ajtót, hogy velem egyszerűen nem bírja tovább, ezért megy el; összieköltözik egy teherfuva­rozó kisiparossal, aki másod­állásban birkatenyésztó szakcsoport-tag, s szállítója, árubeszerzője zöldségke­reskedő húgának meg di­vatbutikos nagynéniének. Van „Opel kapiténja”, két­száz négyszögöl tartós hasz­nálatú telke, desedai rálá­tással, és kétszobás, beren­dezett szövetkezeti lakása a Kinizsi-lakótelepen; színes televíziója, Hi-fi-tomya, s mindenekelőtt nálamnál tízszer több sütnivalója. összeszedtem a törmelé­ket, vacsorát adtam, a gye­reknek, elmosoigattam, ki­kérdeztem a leckét, s mi­után lefektettem, égy mál­naszörp mellett elkezdtem gondolkodni, ki is vagyok én tulajdonképpen. Huszonnyolc éves, jó megjelenésűnek mondható, technikusi képesítésű fia­talember, aki pár évvel ez­előtt úgy gondolta, hogy életét a munkájának és a családjának szenteli. Abban a gyárban dolgozom ma is. ahol érettségi után elkezd­tem. Soha nem voltam kü­lönösebben tehetséges, de kitartásom, szorgalmam, úgy mondták, példamutató. Ha szállítás előtt két nap­pal még csak félig volt ö&z- szeszerelve a gép, az éjsza­kára bentmarad ók között mindig megtaláltam a ne­vem. Kommunista szomba­tok után a dicsőség­táblán ugyancsak főhelyen, keretben. Volt olyan, hogy a megbeszélt társadalmi munkán egymagám jelen­tem meg äz óvodában par­kosítani, játékot festeni; en­nek ellenére maradtam, s végigcsináltam a napot... Jöttek a kollégák: — Nyugdíjba megy a főnök, nem gondolod, hogy kelle­ne valamit venni neki? Rád gondoltunk a vásárlásnál, hiszen olyan jó ízlésed van. aztán majd összedobjuk a pénzt” . — mondták. A fele fizetésem ráment a mívesen faragott készletre, az italra, a könyvre. Min­denki nagyon elégedett volt, a főnök , örömkönnye­ket hullatott, az ötletadó kedves kollégák pedig kö­zölték: részüitet csak elseje után tudják kifizetni, hiszen megérthetem, hogy mennyi a kiadás, az OTP-tartozás, a gyerek új lemezjátszója is sokba kerüLt, a villabóvíté;- röl meg jobb nem is beszél­ni ... A következő hónap elején csak egynek jutott eszebe a dolog; ő a fizetési kötelezettségének átüteme­zését' kérte, mert megérke­zett New Orleans-ból az anyósa, s most országjárásra keli vinni, az pedig sokba kerül.. . Az egyik ünnep előtti jutalome'.osztás meg­beszélése közben épp a nagy főnök re vártam valami ügyben, s amikor a kávét bevivő titkárnő félig nyitva hagyta az ajtót, hallottam a nevemet. „Igen a... — mondták —, kétségkívül az egyik legkiválóbb műnk i- erő, érvelt fennhangon az szib-titkár, de azért gondol­játok meg: mást is ösztönöz­ni keli! Ö úgyis becsülete­sem csinálja, ha ezúttal ke­vesebbet adunk neki ...” A borítékok átadása után kide­rült. a nemrég alakult vál­lalati munkaközösség« tag­jai részesültek a legnagyobb anyagi elismerésben, akik — kétségtelen — sokat dol­goznak, de a vállalati juta­lom talán mégsem a mufi- kaközösségi munkáért van. Én viszont nem érek rá Kü­lön . pénzt keresni. — A családi életet hol rontotta ei? — kérdezte a. Könyvtáros ? T- Amikor nem tudtam leplezni leendő feleségem iránti vonzalmamat. Tudta hogy bármire képes vagyok érte, bármit megcsinálhat velem. Főzök, mosogatok, ta­karítok, bevásárolok, mi­közben ő a barátnőivel a cukrászdákban, presszók­ban meg a fodrásznál idő­zik. Talán valóban megér- demlam a sorsomat... De még nem adtam föl. Szám­vetésre készülök, ezért ké­rek olyan könyvet, amely boldog emberekről szóL Körtési Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom