Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-31 / 76. szám
A PÁLYA KEZDETÉN Nem tartanak már zöldfülűnek Horváth Kálmán gépész- mérnök, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végzett a vízvári tsz ösztöndí- jasakérnt. Nyolc hónapja dolgozik a gazdaságiban, ínég ménes munlkaiköri be- osrtása. A pályakezdéssel és letelepedéssel járó gondjai, tapasztalatai azonosaik a legtöbb fiatal szakembeiével. Különösen rokonszenves az a mód, ahogy e gon- dcfc mielőbbi orvoslására törekszik. — Kisebb, önálló feladatokat kaipok: egy szervizterv összeállítását, egy gép munkavédelmi leírásának el- kesEwteset. Az egyetemen ta- muKakból egyelőre nem sokat tudóik hasznosítani. Van. akinek ez kedvét szegi s anrol panaszkodik, hogy nem kap végzettségének megfelelő feladatot. Én inkább örülök, hogy lehetőségeit 'kaptam a tapasztalat- szerzésre. — Az egyetemen sok kor- szervi ismeretet szereztünk, de soha nem láttunk például egy nagyjavításkor darabjaira szétszedett traktort. ■Megtanultunk jövőbe mutató módszereket, de nem értünik a „bütyköléshez”. Pár hónap alatt tapasztaltam, mennyi gyakorlatiasságra és leleményes ,, pótmegoldásra” van szükség, hogy a gépek minden munkához ideiében rendelikezesünkre álljanak. Vannak persze ötleteim, elképzeléseim a mostaninál még ésszerűbb és szervezettebb műhelymunkáról, csakhogy aligha volna rokonszenves világmegváltó tervekkel előállnom. amíg szerelőktől is jócskán van ellesnivalóm Az egyetemen szerzett ismeretanyag optimális műszaki szintet, mintaszerű alkatrészellátást, magas fokú műszerezettséget tételez föl. Naivitás lett volna azt ‘képzelnem, hogy egy kis tsz-be*n a tanultak nyomban és áttétel nél-' kül hasznosíthatók. Meglepődve hallom, hogy kikerülve milyen sokan csalódnak; én az ittenieknél íosszabb körülményekre számítottam. Ügy gondoltam például, hogy az emberekkel nehezebb lesz megtalálnom a hangot. De alig voltam itt két hete, máris mindenkit személyesen ismertem, bejártam a telepeket, gyűjtöttem a benyomásokat. Most, nyolc hónap után, úgy érzem. befogadtak. > Hereszinyén kaptunk kétszobás szolgálati lakást. Feleségem ott tanít, gyerek- klubot vezet, és most veszd át a könyvtárosi teendőket. Én is Hereszmyén vagyok ifjúságii klubvezető. Láthatja: bekapcsolódtunk a falu életébe. A beilleszkedés mindig kettőn áll; aki magára zárja az ajtót, hamarosan elszigetelődik, s rossz közérzetről kezd panaszkodni. Meg* arról, hogy nem tudott gyökeret verni. De hát nem elég lakni, élni is kell a faluban. Hétvégén a szomszédnak segítettem fát fűrészelni, azután meg a kertben dolgoztam. Disznót is alkarok hizlalni. Az ember mindjárt könnyebben kijön a sokat panaszolt pályakezdő fizetésből. Végül is jól érezzük magunkat. Igaz. ezért teszünk is valamit; nem csupán a számlákat nyújtjuk be. Vank Lm jós, a homok- széntgyörgyl tsz dénesmajori növendéküsző-telepének vezetője 1980-ban végzett a kaposvári mezőgazdasági szakközépiskolában. Két évvel később szarvasmarhatenyésztői szaktechnikusi vizsgát tett. Alig múlt húsz éves. — Ügy gondolom, a beilleszkedés elsősorban azoknak okoz gondot, akiket igazából nem is nagyon érdekel tanult szakmájuk, akik — s" vannak ilyenek — csak „jobb híján” választották a mezőgazdasági pályát. A kényelmes iskolai évek után megrettenti őket az első hajnali kelés, a nadrágra fröccsenő sár. Engem azonnal a „mély vízbe dobtak”, s örülök, hogy így volt. Igaz, az iskolai gyakorlatokon én is csak mintaszerűen fölszerelt kiváló telepeket láttam, tudtam azonban, hogy egv gazdaságban nem csupán ilyen kirakat munkahelyek vannak. Édesanyám a gazdaság pátosfai telepén dolgozik. Mar kisiskolás koromban is gyakran segítettem neki; ismertem egy kis telep hét-' köznapjait. Minden nehézségével együtt is vonzott ez a munka, így nem ért csalódás. Az első hónapok azért így is sok nehezseggel jártak. A telep dolgozói szinte kivétel nélkül évtizedes, tapasztalattal rendelkező, idősebb emberek; hamar beláttam, hogy többre megyek, ha mindenben kérem a tanácsukat, mintha utasítgatok. Már az első hetekben éreztem a felelősséget is; hol azért kaptam letoiást, mert a trágya nem volt elszállítva. hol azért, mert nem volt megfelelő az almolás. Idő kell, hogy az ember ne vesszen el a feladatokban, mindenre kiterjedjen a figyelme. Apróság például: a nyáron már úgy szerveztük a munkát, hogy az állatok hajnalban es estefelé legeljenek, mikor jobb az „étvágyuk”.. Ilyen kis fortélyok sorától függ a telepvezető munkájának megítélése. Ügy érzem, most már senki sem tekint zöldfülűnek : igaz. még jócskán van tanulnivalóm. Ha meglesz a kellő gyakorlatom, szeretnék továbbtanulni a kaposvári főiskolán. Különösebb előmenetelre nem vágyom, inkább a szakmát szeretném jobban megtanulni. Igaz, örülnék, ha utana bekerülhetnék a gazdaság most elkészült József-majori szaktelepére. Fiatalokot, mezőgazdaságban dolgozó szakembereket kerestünk meg. A helyszín, a szakmai képesítés különböző, a közös vonás egyedül az, hogy valamennyien a pálya elején tartanak. A beszélgetés témája is mindenütt ugyanaz volt: milyen volt munkábaállásuk. A pályakezdőknek egy működő rendszerbe kell beilleszkedniük, s hogy ez a legkevesebb zökkenővel történjen, a pályakezdők ré széről igen nagy fokú alkalmazkodóképességre van szükség, az üzem részéről pedig megfelelő fogadókészségre. S megfe lelő összhang van-e az iskolában tanultak és a mindennapok gyakorlata között? A lap munkatársai arról is érdeklődtek, hogy ítélik meg a fiatalok saját helyzetüket, felada taikat, s végzettségüknek megfelelő munkát látnok-e el. Szóba kerültek a munkakörülmények s nem utolsó sorban a munkára, a közérzetre ható lényeges tényező: az erkölcsi, anyagi megbecsülés, a pályakezdő életköriilmé- nyei. ' , „ A kérdés mindenütt ugyonaz volt. íme, a pályakezdők véleménye. Hiányoznak a középvezetők 19WU augusztusában pályázott útján került a tabi Béke Termelőszövetkezetbe Orbán András. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem iizemszervezöi szakán végzett. Munkahelyének megválasztásában nem kis szerepet játszott az, hogy alföld' fiatalember a dombok közé vágyódott. — Persze nemcsak ez vezetett. Gödöllőn a somogyi diákklub ülésén már hallottam erről a tsz-ről, tudtam sok gondjaiéi, kedvezőtlen adottságáról, és olyan meggondolás is vezetett, hogy egy gyengébb gazdaságban talán többet lehet tanulni, másrészt nagyobb lehetőségek vannak a képességeim kibontakoztatására. Hogyan kezdtem? Volt, ami egyezett az elképzeléseimmel, volt, ami nem. Ebben a szö- . vetkezetben olyan kollégáim vannak, akik végtelenül megkönnyítették, a beilleszkedést,’és ez döntő dolog. Masrész.l. amit gyanítottunk már az egyetemi évek alatt s itt igen keményen tapasztaltuk: a képzés túl tudományos, kevésbé készíti föl az embert a gyakorlatra. A beilleszkedés kettőn áll Uzemszervezőiként egyedül vagyok, s munkám elvégzéséhez elengedhetetlen, hogy áttekintésem legyen az fegész gazdaságról. Az első hetek az átfogó ismeretek megszerzésével teltek, aztán egyre több és több konkrét leiadatot kaptam. Mire ténylegesen bedolgoztam magam, következett a katonaság. Tudom,, hogy szükség van rá, de az igaz, hogy a pályakezdő fiatalember így valójában kétszer kezdi a pályát, fél év helyett, így másfél—két évre nyúlik az indulás. — Végsősoron nyolcvanegy szeptemberétől kezdhettem igazán. Ügy erzern nekem is részem ván abban a lépésről lépésre történő előrehaladásban. ami itt történt. Persze biztos, hogy többel is hozzá tudnék járulni, ha . .. A kollegák véleményét is mondom, egyre nyomasztóbban hiányzik az üzemben az irányítás egyik lépcsőfoka. Mióta megszűntek a technikumok, egyre kevesebb a rátermett középvezető. Rengeteg olyan munkát kell elvégeznie a mérnöknek, ami technikusi végzettséget kíván, így lényegesen kevesebb idő marad a valóban mérnöki igényű üzem- és munkaszervezésre, új eljárások bevezetésére, egyszóval arra, amivel a gazdasag fölemelkedését jobban szolgálhatok. Félreértés ne essek: én valóban szeretek dolgozni és ha száz százalléknak tekintem összes munkámat, akkor körülbelül ebből hatvan százaléknyi az, amelyhez valóban kellenek az egyetemen szerzett ismeretek! Nem azért mondom, abból a másik negyven százalékból is lehet tanulni, de szertntem az lenne ideális, ha az ösz- szes munkából legalább heb ven—nyolcvan százaléknyi mérnöki igényű volna. Hiszem, hogy eljutunk ide, mert meggyőződésem, nem csupán itt Tabon gond a megfelelő színvonalú középvezetők hiánya. — A közérzetre sok minden hat. A kollégákkal vad jó kapcsolatot emli tettem, berendezett szolgálati szobában lakom, s ígérték: ha megnősülök, kapok szolgálati lakást. Nem szoktam panaszkodni az anyagiakra sem; fontos, hogy az ember a kívülálló szemével is mérlegelje magát. A vágyaimhoz — nagyon hiányzik egy kocsi— kevés a pénz; amit dolgozom, ami a munkám, ahhoz megfelelő. Talán szerencsés voltam a választásommal, de végsősoron jói érzem itt miagam. és tudom azt is, hogy bennem is van még tartalék — hogy jobba« csináljam, ami a dolgom. Nem elég csupán várni Kubikné Tarodi Mária üzemszervező agrármérnök tavaly végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Somogyi származású fémje — aki évfolyamtársa volt — a buzsáki termelö- szove Ékezette 1 kötött ösz- töndíjszerződést; őt követte, mikor szülővárosa és gyakorlati idejének színhelye, Kecskemét helyett Buzsákra jött. — Bevezettek az irodába, ahol már négyen ültek, és csak annyit momdtatk, én leszek a tsz-ben a harmadik közgazdász . .. Egyetemi éveim alatt nem voltak illúzióim, nem szőttem világmegváltó terveket sem, aiz első hónapoík mégis egy kicsit elkedvetlenítettek. Munkaidőm nagyobb részét adminisztrációs részfeladatok teszik ki, olyanok, amilyeneket bármelyik érettségizett irodista el tudna végezni. Adatokat gyűjtök a könyvelés részere. értékeléseket csinálok. Eddig alig volt végzettségemnek megfelelő, önálló, sikerélményt adó feladatom. — Olykor már azt kérdezem magamtól, yniniek kellett a tsz-rek egy harmadik közgazdász. A választ keresve néha úgy érzem, voltaképpen csak mint a férjem ^tartozékát” vettek föl. öt most fogják kinevezni növénytermesztési ágazatvezetőnek. latom, hogy építenek a munkájára: velem alighanem csak úgy számolnak, mint aki egy-két évig dolgozik, aizrtán majd gyesre megy. és ki tudja mikor lesz állandó munkaerő... A magúk szempontjáiból igazuk van. mégis: annyi tanulás és tervezget«* után nehéz beletörődnöm, hogy nem illik táplálnom különösebb szakmai ambícióikat. . — Igaza van, hogy nem ©lég csupán várni a jelentősebb megbízatást, hogy én is előáll hatnék ötletekkel, javaslatokkal; hogy ezt vagy azt szeretnem megcsinálni. Szóvá tehetném, hogy a közgazdász munkája akkor kaanatozma igazán, ha nem csupán a gazdálkodás helyzetét regisztrálná, hanem az elemzések megelőznék, előkészítenek a döntéseket. Sajnos, ez nem ilyen egyszerű. Tapasztalnom kellett, hogy óriási a szakadék az egyetemen tanult elmélet és á gyakorlat között; egyszerre tudok túl sokat és túl keveset. A komolyabb elemzőm unkához gyakran nem állnak rendelkezésre az alapadatok sem. Az is kétséges, hogy a gyakorlati lehetőségek vagy a szervezés szintje folytán megvalósítható volna-e például egy matematikai módszerekkel kidolgozott munkaprogram. Végül talán megkapnám, hogy fői 'akarom fedezni a spanyolviaszt. De hát hogyan kezdhetnék ilyen munkába? Lényegében még a ga zdaságot sem ismerem. Ha valaha majd rám -bíznak egy kezdőt, azt hiszem, mindenekelőtt körülviszem a telepeken, a ma_* jorokban, úgy mindjárt beszédesebbé válnak a számok. — A körülményeink? Első pillantásra nyilván irigylésre méltónak látszanak; alig kerültünk ide. három szó-' bás, kertes szolgálati lakást kaptunk. Kocsink is van. Igaz, például egy színházi előadásra, Kaposvárra már nem jutunk el. Drága a benzin, a fizetésem pedig csak háromezer forint,. Táskán lakunk, s egyelőre senkit sem ismerünk. Barátok es szórakozási • lehetőségek nélkül nehezen megy a beilleszkedés. Belátom persze, hogy itt sem elég csupán mindenre várni, hogy rajtunk is áll, sikerül-e gyökeret vernünk. Végül is most mindenekelőtt tanul- nunk, tapasztalnunk és bizonyítanunk kell. ♦ A kép eléggé összetett. Megyénk mezőgazdasági üzemeiben az agrárvégrettsé- gűeknek mintegy a fele fiatal. Külön magyarázat nem kell ahhoz, hogy az ágazat előtt álló mind nagyobb feladatok megoldásában döntő szerepük van. A termelés minőségi fejlődésével, az évről évre növekvő követelmények között, nagyon is lényeges, hogy tanulmányainak befejezése után mennyi idő múlva válik az üzem számára teljes értékű, alkotó emberré a pályakezdő. Épp annyira nem közömbös ez a gazdaság szempontjából, mint a hivatása gyakorlását kezdő fiatal szempontjából. A vélemények a különbözőség mellett jó néhány azonos megállapítást is tartalmaznak. Gondolunk itt például azokra az észrevételekre, amelyekben kifogásolták a mindennapok gyakorlatára való fölkészítés hiányát. Mondhatná bárki, négy véleményből következtetni nem lehet. Am ugyanilyen gondokról adtak számot egy jó fél évvel ezelőtt sokkal szélesebb körű tanácskozásukon a termelőszövetke zeti agrár szakemberek. S igy már mindenképpen megszívlelendő a vélemény. Mint ahogy nemcsak Kubikné Tarodi Mária és Orbán András tette szóvá, hogy nem minden esetben végeznek a végzettségüknek megfelelő szintű munkát. A megyei tsz-szövetség mellett működő ifjúsági bizottság épp a közelmúltban észrevételezte a szövetség elnö- ségénél, hogy a technikusi képzés beszüntetése következtében az egész megyében hiány van középszintű végzettsé güekből. S hiába van jó elgondolás „fenn”, ha hiányzik'a láncolatból, aki azt végrehajtsa vagy közvetlenül irányítsa a végrehajtást. Másrészt nem születhet jó elgondolás „fenn", ha mindennapi ügyintézés szétaprózza az elmélyült munkát végző idejét. A kép bonyolult és nem minden tekintetben megnyugtató. Változtatni rajta épp olyan érdeke az oktatási intézménynek, az üzemnek, az érintett szerveknek, mint az egyénnek. A jobbítás akaratával bizonyos, hogy valamit mindenki tehet.
