Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-30 / 75. szám
A Macskák bemutatója Budapesten „kontinenspremier” volt Európában eddig csak a szigetországban játszották. Az ősbemutató Londonban, a New London Theatre-ben volt. A Madách Színházban a magyar gyakorlat szerint szokatlanul hosszú próbával készültek a nem mindennapi feladatra. Az énekpróbakat már az ősszel elkezdték. A produkcióban a Madách Színház művészeinek szine-javán kívül több vendég is szerepel. A koreográfiát operaházunk balettigazgatója, Seregi László készítette. A magyar fordítás Romhányi József munkája, a darabot Szirtes Tamás rendezte, a szcenikus, a díszlet- és a világítás tervezője Götz Béla Zene és matematika Zene és mindenség közös kulcsa a szám — mondta Szabolcsi Bence. Olyan magvas megállapítás ez, melyet nem árt egy kicsit mélyebben átgondolni, s melyből később talán messzebbre mutató következtetések is levonhatók. Először — az ókori görög tudatosságra jellemző módon — a neves matematikus és csillagász, Piithagorász fedezte föl: valami összefüggés van nagyság, méret, hosszúság és hangmagasság között. A történet úgy mondja, Püt- hagiorász egy kovácsműhely üHőimek kopogását figyelve döbbent rá: minél nagyobb az üllő, annál mélyebb hangot ad. A megsejtés volt a lényeges, mely elindította őt azon az úton, hogy különböző hosszúságii és vastagságú 'húrokat . kifeszítve megállapította: a zenei hangközoK törtszámokikal kifejezhetek. Mégpedig ügy, hogy miinél konszonánsabb, tehát az emberi fűinek minél tisztább hangzású egy hangköz, annál kisebb számokból írható föl a tört, tehát annál pontosabban arány lámák, hasonlítanak egymásra az üllők Tálán ez volt az első általunk isimert konkrét lépés a zene és a számviszonyok rejtett, belső kapcsolatának földerítésében. Ha térben is időiben ugrunk egyet, a következő tanulságos történelmi pillanatot érhetj üik "tetten. A középkori kolostorok egyikében a szerzetes muzsikus rájött, hogy két vagy több szólamban csak akikor lehet pontosan, fegyelmezetten együtt enekelni, na a szólamok megfelelő időközönként lépnek csaik tovább, egyenlő időszakokra szabdalva ezzel a köznapi időt, az éneklés idejét. Megalkották a különböző ritmusértekeket, s mar le is írták. A különböző kottaertéiceK voltaképpen — ha a legkisebb elteket vesszük alapul — ennek a legkisebb értéknek a többszörösei, tehát számokkal, mennyiségiekkel a: fejezhetők. Meg tovább lépve újabb, minden eddiginél átfogóbb zenei-matematikai vívmány megszületésének vagyunk tanúi. Bach és kortársai megalkották — pontosabban mondva fölismerték — a jól temperált hangrendszert, amely az egész akikor isméid hangmezö összes hangját egymástól ugyanolyan távolságira osztotta föl, szabályozva, mondhatni homogenizálva. Eriinek következtében a zenében gondolkodó szellem már nyugodtan elvonatkoztathatott a konkrét, abszolút hangimagasságok- tól, számibeli leg kifejezhető összefüggésekkel helyettesíthette. Ügy is fogal- "azhatúirx, hogy aritmetikaílag leírhatóvá vált a hangok egymástól való térbeli és időbeli távolsága, valamint egyidejű összefüggéseik (az akkordok) rendje is. Az utóbbit nevezi a kor „számozott basszus”-írás- nak, amely név önmagáiban is sakiat mond. Ide vezethető vissza elvben a Kodély-módszer alapját képező relatív szolmi- záció is, ugyanis az egyes (szolmizálható) hangközök ekkor már relatíve is értelmezhetők, az abszolút hangmagasságról leválasztva is ugyanazt jelentik. Ahogy rövid írásunkban a ma felé lépdelünk a zenetörténet térképén, sokasodnak a kínálkozó példáik, melyek a zene és az ember' logikai-matematikai gondolkodásmódja, a zene és a racionalitás közötti sokrétű, áttételes kapcsolatot illusztrálhatják. Az egyik legmegdöbbentőbb példa Bartók műveinek arányrendszerével kapcsolatos. Amikor Lendvai Ernő megisejtetbe és először föltárta, hogy Bartók szerkesztése milyen szigorúan követi az aranyimetszés törvényszerűségeit, először hitetlenül csodálkoztak a hozzáértők, nem értve azt, amit már Dante is tudhatott: ráció és emóció végsősoron egy és ugyanazon dolognak a két sarka. Bartók ösztönösen és tudatosan az arany- metszés szabálya szerint formálta műveit, ezért is érezzük oly organikusnak s ugyanakkor oly megbont - hatatlamul szilárdnak. Sohönberg egyenjogúsí- totta a hangok közötti kapcsolatok viszonyált. Tagadta a hierarchiát, a dominanciát, előhírnöke volt annak a kornak, mely már úgy gondolkozik az emberről, mint egyenlősített egyének halmazairól. A zenetörténet is tükrözi a történelem s az emberi tudat változásait. Nem tekinthető véletlennek az sem, hogy Xenakis, a görög zeneszerző éppen a második világháiború után ír először olyan zenedarabot, amelyben az úgynevezett „sztochasztikus módszert" alkalmazza, mely távolról a matematikai statisztikával, a halmazelmélettel, a valósdinűségszámítással rokonítható. S ráadásul vakmerőén emlékeztet az Bmipá- re State Building stílusaira A művésziből azonban nem vész ki az ember. A hatvanas években a lengyel Lutoslawski, aki Xanafcisihoz hasonlóan szintén matematikai pályára (is) készült, rájön arra, hogy' a komponista remekül alkalmazhatja a bizonytalansági tényezőt mint zeneszerzői módszert. A véletlent, s a behatárolt véletlent bizonyos módon beépíti darabjaiba, s ezzel a determináltsáigtól fázó ember szívét síkéiül egy kicsit átmelegítenie egy nagyon is tudatosan megkomponált, s mégis egy kicsit az új emberi szabadságra emlékeztető zene megalkotásával. Váczi Tamás BEMUTATÓRA KÉSZÜLNEK A Werthert már megírták Bár a „hivatalos” bemutató csak pénteken lesz, az Erkel bérletesek már szerdán, a Komor István bérlet tulajdonosai csütörtökön megtekinthetik Valentyin Katajev—Bercrnényi Géza A Werthert már megírták című színművét. összeállításunkkal útikalauzt igyekszünk adni a színházi eseményhez. Az író Az odesszai tamtócsaládból származó Valentyin Katajev 1097-ben született. Harcolt az első világháborúban. A forradalom után bekapcsolódott az irodalmi életbe. Költőnek indult, de első nagy sikerét Sikkasztok című kisregényével aratta, amely a NEP-korszak furcsa, ellentmondásokkal teli világát idézi. Magyarra Sárköii György, a Mint oldott kéve szerzője fordította e művet. Ezerki- lencszázharminc'ketiőben született meg úttörő jelentőségű termelési regénye, a Hajrá!. Ezt Bálint György „24 órás eposznak” nevezte, teljes joggal. Ezerkilencszázhar- mmchatban kezdte publikálni azt a regénytrilógiát, amely magyarul is számtalan kiadást megért, s különösén első része, a Távolban egy fehér mtorla népszerű a gyerekek körében. Sokszínű, nemegyszer formabontó prózája a hatvanas években Újult meg ismét; viták kereszttüzébe is került a Szentkút (1066), a Gyógyír feledésre (1067) miatt. Mindkét mű megjele/it magyarul, akárcsak a Szkuljani temető. E művek nem szoríthatok be sem a regény, sem a tanulmány, sem a memoár szűkén értelmezett műfaji keretet közé. írói önvallomások, lírai számvetés a múló évekkel. Színpadi szerzőiként Magyarországon főként A kör négyszögesítése című komédiája révén ismerjük. A kaposvári Csiky Gergely Színház 1974-ben mutatta be A műveltség netovábbja című. darabját. A „társszerző” A Werthert már megírták című Katajev-művet Bere- ményi Géza alkalmazta színpadra. A fiatal író huszonhárom éves korában tűnt föl A svéd király című novel- láskötetteL Több filmforgatókönyv, tévéfilm szerzőiéként is ismert. Legendárium című laza szerkezetű regénye — műfaja: családregény — 1076-ban jelent meg, és nagy kritikai sikert aratott. Szépírói munkáját szinte . kiegészítik azok a szociosanzonok, amelyeket Cseh Tamás zenéjéhez ír. Színpadi szerzőként a vígszínházi Légköbméter, a kaposvári Halmi előadásán ismertük meg, társszerzője volt a Harmincéves vagyok című musicalnek is. Drámái Trilógia címmel jelentek meg tavaly a Magvető kiadónál. A társulat A kaposvári Katajev—Béreménél bemutató — amely egy polgárfiú szerelméről, meghurcolásáról, az ocsú- dásról és öntudatra ébredésről szól — Gothár Péter rendezi. ö volt a Halmi színpadra állítója is. Az idén A revizort vitte színre. A főbb szerepeket Máté Gábor. Gail Erzsébet — a Stúdió K tagja mint vendég —, Bezerédy Zoltán, Lukáts Andor, Jordán Tamás, Spindler Béla alakítja. Zeneszerző: Selme- czi György. A díszleteket Szegő György és a rendező tervezte. Leskó László könyvespolc Előadóművész-fesztivál A Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar Rádió és a Radnóti Miklós Színpad április 11-e és 18-a között az idén is megrendezi az előadóművész-fesztivált. A már hatodik ilyen kulturális seregszemle legfontosabb célja, hogy képet adjon előadóművészetünk jelenlegi helyzetéről és a figyelmet új, fiatal tehetségekre irányítsa. A jelentkezők sorában feltűnően sok a huszonéves művész, aki vidéki színházaknál több jelentős feladatot is megoldott. A résztvevők között olyan neves előadókat is találunk, mint Bálint András, Császár Angéla, Pálos Zsuzsa, Tolnai Miklós, Bánffy György, Géczy Dorottya, Sütő Irén. A fesztivál — a szervező bizottság szándéka szerint — színesebb lesz az eddigieknél. Babits ■ és Juhász Gyula költészetén kívül — amely, két kiváló költőnk születésének centenáriuma alkalmából, az eseménysorozat ,,kötelező anyaga” — mai magyar költők műveinek is külön estet szentelnek. A fesztivál szerkesztője Dorogi Zsigmond, rendezője Gosztonyi János. Az esteknek a Radnóti Miklós Színpad, a pesti Vigadó kamaraterme, az Egyetemi Színpad és a Fészek Művészklub ad otthont. »Alá*» JÓZSEF n C^ánciskola Rohantak, hogy minél előbb elérjek a faluba vezető utat, a platánokat, a szélső házaikat. Tudták mindketten, hogy a platánok alatt kell majd elválniuk. Ma már nem láthatják őket együtt. Végire eljutottak a falu széléig, s a platánok alatt véglgzíuhaintak a füvön. Mellettük az országúton szekerek zörögtek, de sem arra, sem a szőlő felé nem figyeltek. Még égette a levegő a torkukat, de a félelem lassan elcsitult bennük: itt már biztonságban vannak, nem messze a falu, itt már úgy elbújhatnak, hogy senki sem találja meg őket. Megegyeztek, hogy Kar- czák tánciskolába megy, Neviczky meg hittanórára. Eszükbe jutott, hegy a tánciskola es a hittanóra egy időben van: Bacsáki tisztelendő úr hetente egyszer a templomiban tart hitoktatást, azt pusmogják róla, hogy engedélye sincs rá, de a.z e’ődje oly mértékben elhanyagolta a hitoktatást, hogy kötelességének érezte, pótolnia kell a hiányosságokat. Bacsáki tisztelendő úr nemrég került a faluba, s első ténykedése az volt, hogy megkereste a katolikus szülőket: engedjék meg, hogy a templomban nyári hitoktatást tartson a gyerekeknek. Neviczky azt találta a legjobb megoldásinak, ha most elmegy a templomiba, végigüli a hittanórát, hogy aztán este újra találkozzon a barátjával, Kerczákkal. A templomban vagy öten lehettek, amikor Neviczky belépett az ajtón; Baicsáki tisztelendő úr még nem kezdte el az orrát Neviczky leült az első padiba, már csaik egy hosszú lóca választotta el a gyómtató- füukétől. A lócán szoktak ülni azok a fiatalok, akik a vasárnapi nagymiséken gyóntak és áldoztak. Ez így alakult ki, még a régi időikben, s Bacsáki sem akart ezen változtatni. Az oltár fölött pirosló Mária-kép dőlt előre, kétoldalt pedig egy-egy szobor nézett a hívekre. Neviczky az egyikről tudta, hogy Szent Anitái, de hogy a másik szobor kit ábrázol, arról sejtelme sem volt. Talán egyszer megkérdezi Bacsáki tisztelendő úrtól, ha éppen lesz elég bátorsága hozzá, és nem felejti el. Még nem ismeri eléggé ezt az új papot, csak annyit tud róla, hogy a hegyekből, a nagyon magas hegyeikből jött ide, a sok nehéz gyaloglással megerőltette a szívét, ezért szuszog mindig olyan hangosan a miséken meg a nyári külön hittanórákon is. A nagymiséken ő szokott mi nistráln i, S a papnak, ha elkezdi a hosszú latin imáikat — „mert imádkozás lehet az, mi más iemne”, tűnődött mi- mástnálás közben Neviczky — Többször meg kellett állma, s közelről úgy hatott hogy többszőr is mélyeket lélegzik, mielőtt újra rászánná magát az éneklésre, azazhogy a dallamos, fülbemászó ima folytatására. Voltok hosszú sörök, amiket kívülről tudott már ő is, ilyenkor alig várta, hogy oda étjén a pap s együtt folytassák az éneket Igaz, csak magáiban mondta a szöveget de ez is tetszett neki. Sohasem hitte volna, hogy ennyi idegen szót meg tud jegyezni .., (Folytatjuk.) | Szovjet regények Kaimról távlatiról Néhány nappal a felszabadulás évfordulója előtt két figyelemre méltó szovjet regény jelent meg. Szerzői ré-, gi ismerősei a magyar olvasóknak is. Grigorij Baklanov 19äS-ban hívta föl magára a figyelmet A főcsapástól délre, illetve a Két tűz között című háborús témájú művével. Kiemelkedőt az 1941 júliusa című könyvével alkotott, ebben a Nagy Honvédő Háború első napjait ábrázolta a krónikás hitelességével: a döbbenetét, a kapkodást, majd az egyre észszerűbb cselekvést. Most a Kossuth Könyvkiadó és a Kárpáti Kiadó közös gondozásában megjelent új műve, az Örökre tizenkilenc évesek. Egy filmforgatócsoport Ukrajnában egy újra kiásott lövészárokban ráakad Tretyakov csontvázára. A fiatal hadnagy 1944-ben, a nagy támadáskor esett el. és azóta örökre tizenkilenc éves maradt. Az ő rövid, de eseményekben gazdag életét eleveníti föl Baklanov regénye úgy, hogy az összefonódik egy nehéztüzérségi egység katonáinak súlyos küzdelmeivel, azoknak a harcosoknak a sorsával, akiknek egymástól sókszor élesen elütő egyéniségét, jellemét, magatartását kendőzetlen realizmussal, emberismerettel világítja meg a neves szerző. Nála is ismertebb név hazánkban Jurij Bondarevé; 5 a mai szovjet próza egyik 1 egrnarká nsabb egyénisége. Végigharcolta a háborút. E zerkilemcszá zöt.ven h a rom - ban jelenít meg első novel- lás kötete, de igazán figyelemre méltó alkotásokkal csak a XX, kongresszus után jelentkezett. Utolsó ágyúlövések című kisregénye a megújuló háborús próza egyik legizgalmasabb alkotása. Film is készült .belőle, akár csak az 1972-es Égő hóból. Csend és Ketten című legényével nagy szerepet vállalt a személyi kultusz idejének; őszinte feltárásában. Part című regénye magyarul két kiadást is megért; egy német asszony és eigy szov jet féríü kapcsolatának megfogalmazásával három évtized eseményeit öleli fel, teljesen újszerűén ábrázolva a fasizmus elleni harc végnapjait. Most a Magvető kiadó Világkönyvtár sorozatában jelenít meg 1 960-as regénye, a Választás. A Lenin- és állami -díjas író művét többféleképpen értelmezte a kritika, abban azonban egyetértés született, hogy vele új alkotói periódusba jutott a szerző. Még soha nem írt ennyire polifonikus művet, még soha nem nézett szembe a filozofikus összegzés igényével a végső kérdésekkel. A Választás fordulatos cselekményű, az olvasók legszélesebb rétegeinek, figyelmére számot tartó könyv. A kerettörténet' egy fantasztikus, tragédiával végződő találkozást mond el: harminc évvel a háború után egy velencei hotel teraszán kezet fog Vasziljev festőművész és Signore Ramsin. Az „olasz” úr halottnak hitt régi barát, Ramzin volt hadnagy. Baklanov könyvét Antal Miklós, Bondarev regényét Soproni András fordította. L. L. SOMOGYI i
