Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-23 / 69. szám
Múzeumi tanulmányok Somogyitól A Somogy megyei Múzeumok köziemenyeinek ieg- ujaöb —' negyedik — kötélé iy79-től lüBi-ig kalauzolja az olvasót a régészét, a néprajz, a múzeumi tudományok te- ru.emu végzett kuuaiásos- Dan. (A sorozat koraooi ku- tete 1978-Dán hagyta el a megyei nyomdát, s meg az idén megjelenik az oióujk, a jövő ev eiejen pedig a hamuik kötet iát napvilágot.) Tizenhárom uorgozatot közöl e kiadvány jegaisseob szarna, ' csaknem íiarpmiszáz pidaion, gazdag rajz- es ieny- képuiuszuaeiovai. Atiogo la- nunnany Magyar Katmáue: az ispansági es nemzetségi Központok Hetvenes cvctoen kezdődőit kutatásait log.a.ja össze munkájának első i e- szeoen. (A tanurmany tovao- bi részleteit a közlemények következő számaioan olvas- tiatj.uk. S örvendetes, hogy a kötet tanulmányai küiou- külon is megjelennek, a múzeumi haiozatoan megvásárolhatok lesznek.) A somogyi nemzetségi es ispánságí központok Kutatasa eieg korán, inar a hetvenes évek erején megkezdődött Somogybán. t>o- mogyvaron az rtWr-öen alapított kupavári bazilika feltárása jelentette az euso állomást. A . Dazilika környékén folytatott kutatások elsősorban a bencés apátság egyes korszakait es. a Kolos lorszar- nyak épületeit — a kápolnát a gaaoasagi epiileteket és a temetőket — tárták föl. A megye másik ispansági központjaként számon tartott.területen, Segesden is a hetvenes években kezdődtek régészeti ku Látások. Középkori vár sáncait es egy temetőt sikerült föltárni eddig; ehhez kapcsolódik az ötvöskó- jiyi várkastély kutatása. Ba- bocsán, Bodrog-BüpuSíZtán, illetve Kádpusztán kezdődtek még kutatások; Kaposszant- jákabon ia«l-ben fejeződött be a föltárás és a műemléki helyreállítás. A tanulmány szerzője részletesen foglalkozik a bodrog-büpusztai nemzetiségi központtal. Érdeklődésre számot tartó olvasmány, hiszen egy „régész naplójába” pillanthatunk be. A feltárások során felszínre került leleteikről készített fényképek és rajzok szántén fölcsdgázzák az érdeklődésünket, s örömmel vennénk, ha ‘ kiállításon is bemutatnák ezeket a kincseket. Ezüsthaj- tűk, pénzek, gyöngyök, bronz■ korongok, Bitterek, oroszlángriffes bronz pártadísz, bronzrozétták szerepelhetnének a tárlaton. A zselici tájvédelmi körzet nagylepkefaunáját mutatja be Uherkovich Altos; do.gozatában ötszáznyole- vannyolc fajt ismertet. Többségük az utóbbi években honosodott meg a Zselioben.- A tanulmány jelentőségét emeli, hogy e táj természeti viszonyainak a feltárása a mai napig hiányos. Két tanulmány témája a somogyi parasztgyerekek életét ö»eli föl. Kitérj/ Judit Vi- kár Béla és Gönczi Ferenc, illetve Együd Árpád nyomába szegődve folytatta a falusi gyerekek életének kutatásai. A szerző megállapítja: a Somogy megyeben tevékeny- kedő gyűjtőknek nem kell szégyenkezniük, de az elméleti összegzések meg hiányoznak. Megszívlelendő vélemény! Együd Árpád a népi sportszerű játékokból válogatott e^y csokorra valót azzal a szándékkal, hogy közreadásukkal a ma gyerekeinek nyújtson élvezetes szórakozást. Huszonegy játékot ír le, pedagógusok figyelmébe ajánlva. A cigány lakosság hiedelemvilágáról keveset tudunk, Szapu Magdának a kapos- szentjakabi „oláh” cigányoknál gyűjtött anyagából föltárul előttünk életük, melyet démonok, erdei szellemek népesítenek be. 197k-ban emléktáblát avattak Bél Mátyás tiszteletére Balatonkeresztűron. Bel Mátyás hagyatékáról írt tanulmányt Mészáros Balázs, örvendetes — állapítja meg —, hogy a múzeumok fölfigyeltek Bél Mátyás kéziratos hagyatékára, több megye előkészítette már ezeknek a kiadását, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete pedig napirendre tűzte a gyűjteményes kiadást. A Sompgy . me- „ gyei Múzeumok igazgatósága csatlakozni kíván a társ- múzeumok kezdeményezéséhez. A , kötetben olvashatunk még a balatonboglári rézkori temetkezésről, égy csökö- lyi polgári szűr restaurálásáról, a kelet-ázsiai lakkmű- Vekről, illetve Gyergyai Albertról, Zichy Antalról, a Krnetty hadosztályról és első világháborús tábori levelezésekről. Horányi Barna Hagyományőrzők Udvarhelyen Somogyud varhely alig ezerötszáz lelket számláló falu, néhány kilométerre Nagyatádtól. Üj házak épülnek a régiek helyén, s ritka az olyan ember, aki ha egyszer gyökeret eresztett itt, elkívánkozna innen. A nyugdíjas Győri Mihálynéval járjuk a falu utcáit. — Alig marad már régi ház! — S mutatja: — Építkeznek mindenfelé. — Azért egy megmarad — célzok az ipartörténeti értéknek számító kúttal szembeni épületre. Tudom, az udvarhelyiek büszkesége ez a magányos, kissé már dülede- ző porta. Tájház lesz belőle! Ez volt a fiú közös akarata. Csizmadia Lajosné, az általános iskola magyar—történelem szakos tanára tizes- négy esztendeje került ide. Szakkört alapított, s diákjaival összegyűjtötte a föllelhető emlékeket; régi korsókat, tálakat, fényképeket hordtak az iskolába. S amikor összegyűlt egy kiállításra való, a régi iskolában szorítottak neki helyet. — Kértük az idősebbek segítségét is — meséli Csiama- diáné. — Előbb csak arra hogy mondják magnóra a meséket, a balladákat, majd arra, hogy tanítsák meg a fiatalokat az egykori játékok, használati eszközök készítésére. S ők segítettek, mert magukénak érzik a falujukat. Ök is szeretnék, ha a falu értékeket tudna fölmutatni. A Ö9 éves Kuti Gyorgyné summásénekekre tanította a gyerekeket, s most a szövés mesterségét szeretné továbbadni ; a 75 éves Kálmán Lajosáé a tojásfestésben jeleskedik. Győri Mihályné meséit megcsodáltuk már megany- nyi művészeti szemlén. Mester Ferenc bácsi balladákat elevenít föl... Mester bácsi méltatlankodik: — Még gyerek voltam, amikor a téesz majorjánál, a borsófejtőtői vagy százötven méterre csontokat ástak ki. Temetőnek kell ott lennie, méghozzá török korinak! Egyszer szóltunk is a múzeumnak, de senki sem jött ki, hogy megnézze. Pedig sok minden napvilágra kerülhetne ott. Semmi érték sem veszhet el __ . Csizmadia Lajosné meséli: — Őrizzük, ápoljuk a hagyományokat, de kérdés, hogy mi.. az igazi érték, mit kellene elhagynunk, s mire kellene még nagyobb figyelmét fordítanunk. Bizony, elkelne a segítség ... Udvarhelyen nem tagadják, hogy mindenki megteszi a tőle telhetőt. Így valóra válik nagy tervük: lesz tájház is a faluban. Kiállítást rendeznek be itt — még az idén. Ebben a múzeum is segít. No, meg a falu is fölajánlotta munkáját. N. J. Új világot nyit szemünknek Charles Berlitz a nyelvekről Lakkzománc készítését tervezik Otvöskiállítás Marcaliban A művelődési j ház galériája rendszeresen tó- | rumot ad a so- ! mogyi amatőr al- ; kotoknak: a na- 1 pókban nyílt meg itt Dabóczi József kaposvári ; építész ötvöski- állítása. Húsz eve Pécsen szerepeltek először munkái, azóta rendszeressé váltak kiállításai. A megyei amatőrbemutatókon is minden esetben lehet rá számítani. A marcaliak úgy ismerhetik, mint az új városközpont tervezőjét. Ötvösként először mutatkozik be a városban. Mitologikus tárgyú domborítások alkotják a kiállítás java részét; Dabóczi egyaránt merít a görög forrásokból és a magyar hiedelemvilágból. Balladái hangvétel jellemzi motívumait. Ötvöstárgyak készítésével i$ szívesen foglalkozik; edényei nemesen egyszerűek, Amikor Charles Berlitz még gyerek volt, mindegyik családtagja más nyelven szólt hozzá: anyja franciául, apja angolul; nagyapja németül, unokanővére és dajkái spanyolul... Háromeves korában, amikor már négy nyelvet ismert, azt hitte, azért beszélnek körülötte olyan sokféleképpen, mert minden embernek megvan a maga külön nyelve, és mindenáron szerette volna „megtalálni” a maga saját nyelvét. Nyolcéves korától kezdve egyébként minden évben megtanult egy- egy új nyelvet a nagyapjától, ő 58 nyelvet ismertA most 86 éves Berlitzet a világ tizenöt legnagyobb nyelvésze között tartják számon. Huszonhét nyelven beszél vagy olvas és ezek közül is csak tizenötnek az alkalmazásakor használ szótárt. — A nyelv nem egyszerűen szóhalmaz — mondja Berlitz —; ennél sokkal több és fontosabb dolog. Pszichológiai arculata van: képet ad a különböző kultúrájú emberek gondolkodásmódjáról ! Elég, ha csak ezt az orosz jelzőt említem: kraszivaja vagy ktasznaja, mindkettőt szép nőre alkalmazzák, mindkettő a krasz- nij, vagyis vörös jelentésű szóból származik, ennek azonban semmi köze nincs a politikához, hiszen a vörös mindig kedvéit szín volt Oroszországban; évszázadokkal ezelőtt is. Egyébként a kínaiak is kedvelik: számukra a vörös az öröm, az ünnep, az esküvő színe, a fehér pedig a halálé és a gyászé. — Aki csak egy nyelvet tud — mondja —, olyan emberhez hasonlít, aki egy gyönyörű, tágas épületben lakik, de soha nem hagyja el szobácskáját. Egy űj nyelv megtanulása új világot nyit szemünknek: fölér egy űj földrész fölfedezésének örömével. Amikor megismerünk egy idegen gondolkodásmódot, mintha a mi saját személyiségünk is újjáalakulna Berlitz több mint száz tankönyvet irt. Anyanyelvek című könyvében többek között az egész világ minden részéből olvashatunk káromkodásokat, szidalmakat. megismerhetünk olyan nyelvbotlásokát, amelyek „megváltoztatták a történelmet” és sok nyelvtörténeti érdekességet is ta’áihatunk. Íme, néhány az utóbbiak közül! — Berlitz szerint a nyelv valószínűleg a madarakéhoz hasonló különböző hangjelzésekből fejlődött ki. Az első szavak kétségkívül figyelmeztetések voltak az ellenfél számára, hogy elriasz- Szák. .. — Az olasz .„ciao!” üdvözlés föltehetőleg a schiavo, vagyis rabszolga szó eltorzult formája, s. ezt jelentette: „a te rabszolgád vagyok !” — A szavaik hosszúsága csalóka. Például a Hawaiiszigeteken egy apró halnák, amely a korallzátonyok között úszkál, ez á neve: ho- mohumokuku nokkuapuaa, ezzél szemben az óceánban élő óriáshalat így hívják: o. — A kínai írás a jó jelzőt a nő és a gyermek jelentésű ideogrammák összekapcsolásával írja le. A nő ideogrammája és fölötte a tető ideogrammája nyugalmat jelent, két nő ideo- gramma civakodást... A jelenleg használt 2796 nyelvnek és körülbelül 7500 dialektusnak 90 olyan beszédhang az alapja, amelyeket emberi lény ki tud mondani'. Berlitz számára továbbra is az a legnagyobb rejtély, „miért alakítottak i ki a különböző emberek különböző nyelveket”. Az egyik legnehezebb nyelvnek Berlitz a baszk nyelvet tártja. Bonyolult szerkezete és szókincse miatt mondják róla a spanyolok: „Amikor az isten meg akarta büntetni a sátánt, megparancsolta neki, hogy hét évig tanuljon baszkul”. Ezzel szemben; szerinte a világ egyik legkönnyebben megtanulható nyelve az angol, amelyet a kínai után legtöbben beszélnek a világon. Ha valaki olyan sok nyelvet tud, mint Berlitz, végül is melyiket ismeri sajátjának? — Azt. amelyiken ak-’ kor szólal még, ha szöget ver a falba és közben a kalapáccsal az ujjára üt — mondja Berlitz. Az ő esetében ez a ny.elv a francia. mesterségbeli tudását bizonyítják. A marcali műhely —: tárgyalkotó közösség — bővítését is tervezik; új technikaként szeretnék bevezetni a lakkzománc készítését. A HÉTKÖZNAPI HÁZASSÁG Az őszinteség határán innen és túl Hallottam véleményt, miszerint boldogabb, de legalábbis zavarta tártabb az a' házasság, amelyben kölcsönös a képmutatás... Így volna? T. Z. szavai másról árulkodnak. — Házasságunk hat éve alatt mi sem mondtunk ki mindent, amit gondoltunk; a kezdeti felhőtlen időszak után pedig egyre többször kellett magamba fojtanom á csalódottságomat. A szerelem ködében nem vettem észre, hogy mennyire eltérő életszemléletet, igényeket és elképzeléseket hoztunk magunkkal. Azóta tudom: feleségem is szinte naponta úgy érezte, hogy megbántottam. Sok keserűséget okozott neki „hálátlanságom”. De hát nekem soha nem volt igényem például tízfogásos családi lakomákra, s bosszantottak a félórai evés érdekében tett aránytalan erőfeszítései, az éjszakába nyúló tortasütés! Jobban örültem volna egy pár virslinek egy kevésbé fáradt és hálát nem váró feleség oldalán ... Ez persze csak apróság, de hát ilyen apró tüskéket döftünk egymásba. Volt azonban egy vonásunk, amely megegyezett: valami tartózkodás, a nyílt szótól való félelem. Össze-összekaptunk, de soha egyikünk sem öntötte ki, ami a begyében volt. Nemrég azután egyik ismerősünk, akit mellesleg titokban irigyeltünk harmonikus „min- tahazasságáért”, tanácsért fordult hozzánk. Megdöbbentőn hallottuk, hogy a látszat ellenére mindennaposak náluk a viszályok. Elpanaszolta, hogy kapcsolatuk — számára megalázó módon — egyenlőtlenné vált. ö mindig érzelmes alkat volt, nagy lángon égő, az asszony ugyanakkor visszafogottabb, * érzéseit sem tudja kimutatni. Mint elmondta, házasságuk kezdetén ez nem okozott nagyobb góndöt, hiszen minden figyelmüket lekötötte a két kiesd gyerek, az otthon- teremtés, a pályakezdés. Most azonban az önmagában is kohéziót teremtő „nekigyürkö- zések” elmúltával kettejük kapcsolata került nagyító alá. A férfi számára elviselhetetlenné vált, hogy egy si- mogatás vagy egy ' kedves szó csak neki fontos. S világosan látta, hogy az ezzel kapcsolatban általa provokált kesernyés szóváltások mindkettőjükben komplexust alakítottak ki. Az asszonyban az ébreszt gátlást, hogy tudja: férje minden mozdulatát lesi, és várja a hiányolt gesztusokat. Képtelen erre a szerinte kötelezővé tett kedvességre. Ugyanakkor talán r bűntudatot is ébreszt benne, hogy a másik kilenc év után is szerelmes, az érzés minden nyűgével. A férfi . nem képes beletörődni a kölcsönösség hiányába. Meglehet hiúságát is sérti, hogy állandóan neki kell engednie. Később bevallotta, hogy azért kért tőlünk tanácsot, mert úgy látta, nálunk megvan a kölcsönösség, mi megtaláltuk a mindkettőnk számára kielégítő közös „normát”. Voltaképpen ez a túláradó nyíltság hozta ná- lünk felszínre a lappangó ellentéteket. Este az ismerős családról beszélgettünk, s csak véletlenül terelődött a szó saját dolgunkra. Egyszerre csak évek óta magunkba fojtott sérelmeket vágtunk egymás tejéhez, s kölcsönösen megdöbbentünk, hogy a másikban mennyi keserűség halmozódott föl... Hirtelen zúdult ránk a szokatlan őszinteség. Üjabb és újabb viták következtek, s világos lett, hogy jóformán csak a gyerekekért érzett felelősség és néhány kényelmi szempont köt' össze bennünket. Ugyan elkerülhető lett volna-e a mostani válság, ha kezdettől őszintébbek vagyunk? Az egymás igényeihez való alkalmazkodás megtanulható, csakhogy ezt a tanulást az esküvő után kellett volna elkezdeni. Most már túl sok bennünk az előítélet, egyxe- másra a panaszainkat vágjuk a másik fejéhez.., Pedig ebben a vitában nem lehet- nyerni. Pontosabban: nem az a fontos, kinek van igaza, hanem hogy megoldást találjunk, .túljussunk a holtponton. (Folytatjuk.) Bíró Ferenc [SOMOGYI I NÉPLAP