Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
A munkásak szószólója Szó* éve született Schneller Béla Heve fogalom volt a Ta- mácsköztársaság idején Somogybán. Utasításait mindenki komolyan vette, hiszen ismerte határozottságát, következetességét. La tinea Sándor, Tóth Lajos harcostársaként nagy szerepe volt abban, hogy a dicső 133 nap emléke kitörölhetetlenül megmaradt a munkások, a szegényparasztok emlékezetében. Ma száz éve született Schneller Béla, megyénk munkásmozgalmának kiemelkedő harcosa Balassagyarmaton.. Kevés adatunk van a fiatalkoráról, elsősorban akkor ismerték meg Kaposváron, amikor a század »tízes éveiben igazgatója lett a be- tegsegélyeaő pénztárnak. .Akkortól egyre tevékenyebben vett részt a szakszervezeti mozgalomban; ő szervezett és irányított több sikeres bérharcot az első világháború előtt. Élére állt a választójogért és a vasárnapi munkaszünetért tartott munkásmegmozdulásoknak. Amikor kitört az első világháború, mint annyi más 'férfit, öt is behívták katonának- 1918-ban került haza a frontról, s az év őszétől, nagy energiával újra bekápcsoló- dott a mozgalmi munkába. Hamarosan a kaposvári munkások vezetői között találjuk. Az őszirózsás forradalom után egyre magasabbra emelkedett politikai pályáján. 1918. október 31-én beválasztották a kaposvári nemzeti. tanács intéző bizottságába. Akár csak a többi vezető, ő is állandóan úton volt; agitált, szervezett, gyűlést tartott. 1919 januárjától a szociáldemokrata párt megyei, aztán kaposvári vezetőségének tagja. Amikor Kaposvár szervezett munkássága az ellenforradalmi erők ellen tüntetett február 9-én. ő is ott állt a két szónak —- Tóth Lajos, La-tinca Sándor — mellett a Kossuth téri népgy ülésen. A Tanácsköztársaság kikiáltása után azo-nnal megkezdődött a közigazgatás átszervezése. A megyei munkástanács Schneller Bélát március 22-én azonnal megbízta, hogy mint megyei népbiztos alispán! ügykörben a tanács nevében, önállóan, a legjobb belátása szerint működjön. Somogybán április 3-ig mindenütt megalakultak az ideiglenes munkástanácsok, s ebben, oroszlánrésze volt Schneller Béla megyei politikai megbízott határozott rendeíeteneK. Ennek is köszönhető, hogy tagja lett a somogyi direktóriumnak. rábízták a köz- igazgatási ügyosztály vezetései. Az első tanács választásokon a kaposvári, a megyei munkástanács tagja lett. Az a, megtiszteltetés érte, hogy a direktórium nevénen ő nyitotta meg a megyei munkástanács április 14-i alakú-' ló ülését, amelyen dr. Hamburger Jenő is ott volt. E fórumon őt választották meg a megyei munkástanács elnökének. Nagy hatasú beszédében többek között ezeket mondta akkor: „Önállóságra, szabad gondolkozásra kell nevelni a proletárságot. Ne a cifra ruha, hanem a munka alapjan becsüljük meg embertársainkat■. Hatalmunk alapja a munkában roskadozó nép, melyet ezer esztendeig elnyomott a kapitalizmus. A törvényeket most mi hozzuk. Ezekben rengeteg gyűlöletnek kell lennie a múlttal szemben. Legyünk bizalmatlanok a nép volt nyúsóival szemben. Folyton résen kell lennünk, bár ami ügyünk Somogybán biztos. A proletariátus az új Magyar- országot, ha kell minden poklon keresztül, még eleiének feláldozásával is megteremti”. Ez a forró hit élt benne, amikor kiállt a Vörös Őrség megerősítéséért, amikor olyannyira bízott még augusztus 3-án is, hogy a kaposvári szakszervezetek vezetőségi ülésén kijelentette: „Hiába nevetnek gúnyosan a burzsoák, a gyarak, a földek nem kerülnek többé kezükbe .,.” Az ellenség túlereje megdöntötte a Tanácsköztársaságot, a fehérterror elől neki is emigrálnia kellett — Németországba, onnan Francia országba. Csak annyit tudunk róla, hogy Párizsban halt meg, 1938 körül. Schneller Béla emlékét úgy elevenítjük föl most, születésének 190. évfordulóján, hogy elsősorban a következetes, kérlelhetetlen, a munkások ügyéért minden áldozatra kész harcos példáját állítjuk az utódok elé. L. G. Obsitosok Régi barátok, egykori ka- tonatácsaik találkoztak tegnap Kaposváron, a Vörös Csillag filmszínházban, hogy utolsó — jelképes — ünnepi állománygyűlésen vegyenek réstat, mielőtt megkapják az obsitot, azaz, amikor elbocsátják őket a néphadsereg kötelékéből. A kaposvári járásban élő tartalékosok meghatódva hallgatták az elismerő szavakat; szinte valamennyien fölidézték magukban az eltelt évtizedeket, amelyek a hadsereghez kötötték őket. Hiszen ez a korosztály — többségük 1927-ben született — alapítója néphadseregünknek, a fegyveres szolgálat példás teljesítése mellett nagy részt vállalt szocialista hazánk építéséből ás. Többen is fiatalos lelkesedéssel vesznek részt a közéletben, vállalnak sok társadalmi tevékenységet. — Köszönjük helytállásukat, példamutatásukat, munkájukra a jövőben is számítunk — mondotta a bensőséges ünnepség szónoka, Klencsár Gábor, a kaposvári járási hivatal elnö- ke. Ezt tartalmazta a honvédelmi miniszter díszparan- csa is. Köszönetét, elismerést mondva az eddigi helytállásért, megfogalmazva azt a kérést; a jövőben is végezzék munkajrácát úgy. mint az elmúlt évtizedekben tették. Bogó Lászlót, a Teszöv titkárát — elköszönő tartalékost — szólították: a honvédelmi miniszter, a Kátalok honvédelmi-hazafias nevelése, a hadsereg erősítése érdekében végzett negyedszázados munkájáért a Honvédelmi Érdeméremmel tüntette ki. Lukács István hetes! tanácselnök jelképesen átadta a fegyvert a ma szolgáló fiataloknak, kérve őket: őrizzék becsülettel hazánk biztonságát. Ilon Miklós, katonatársai nevében átvéve, ígéretet tett arra, hogy méltóak lesznek a néphadsereg alapítóinak példájához. Géró Mihály ezredes nyújtotta át az obsitot az elbúcsúzó tartalékosoknak, majd a kaposméröi általános iskola Hunyadi János úttörőcsapata nevében Zaccomer László ötödikes tanuló szólt az ünnepeitekhez. Meghatott, köszönő szavak, virág a kitüntetettnek, s azután az ünnepség végeit ért. Befejezéséként Szabó Mónika középiskolai tanuló tolmácsolásában .elhangzott Petőfi verse: A vén zászlótartó. Konténer telefonközpont a közületeknek Enyhíti a kaposvári gondokat év múlva Végleges megoldás: öt r Vám egy konténer Kaposváron. a 48-as ifjúság útja es a Kossuth Lajos utca sárikén. Külseje nem sokait árul el,, pedig tdbbnüllló forint értékű műszer, berendezés rejtőzik benne. Ez a konténer a város új ideiglenes telefonközpontja, amely a közületiknek szolgál nemsokára. Bármekkora öröm is, Hogy március végén megkezdődik a próbaüzem, ez a — mindennel együtt 13 millió forintos fejlesztés — csupán kényszermegoldás. Postás átyáíiiSk és nagyanyáink, akik az aikkotri világszínvonalon működd hírközlőrendszert hagyták ránk, bizonyára nem örülnének az ilyen kényszerű próbálkozásoknak. A jórészt ma is működő örökség az ötvenes évek kezdetéig számított, a világ élvonalába, s a babérokon ülve későm vettük észre, hogy a magyarországi telefonrendszer fölött eljárt az idő. A kaposvári helyzet is oly am, mint néhány évvel korábban az országos átlag, mely miatt —1 a rossz nyelvek szerint — Puskás Tivadar is forgott a sírjában. Reiner Ágoston, a pécsi postaigazgatóság beruházási osztályának vezetője is el tudna képzelni kellemesebb dölgot, mint amilyenekkel kérésünkre foglalkozott, mégis készséggé! válaszolt, s igyekezett némi reménnyel kecsegtetni Kaposvár telefont áihító polgárait. — A régi helyi és távhívó- központ elavult, a kisébb- magyobb fejlesztések során sokszor előfordult, hogy a bővítést másutt lebontott központok fölhasználásával végezték el, így a kaposvári rendszer csupán, nagyobb lett, de korszerűbb nem. A város pedig oly gyorsan fejlődött, hogy a szűkösen érkező pénzekből gazdálkodó posta nem tudta követni e növekedést. Vegülis az országos ébredés segít a somogyi megyeszek'helyen is: még ebben az ötéves tervben megkezdődik a város telefonhálózatának sok millió forintba kerülő re- kons trukció ja. — Miért van szükség a konténerre, ha közel a végleges megoldás? — Mimaenkeppen biztosítanunk kell az átmenetet, mert a nagy program még körülbelül öt évet igénybe vesz, a helyzet viszont már- már elfogadhatatlan volt. A szolgáltatást, a hírközlés biztonságéit a postának addig is biztosítania kell, amíg az új telefoniközpont elkészül. A felújítás — a régi típusú alkatrészek beszerzési gondjaival együtt — folyamatos, a hálózattal igyekeztünk követni a város fejlődését, bár ez nem sikerült minden esetben. A közületeknek, elsősorban a gazdálkodó szervezeteknek egyre inkább égető szüksége van arra, hogy gyors kapcsolatot teremthessenek a külvilággal. A hírközlés és a gazdálkodás egyre szorosabban ösz- szefonódii'k, ezért kell üzembe helyeznünk a kisegítő központot. — Miként kapcsolódik majd ez a városi hálózathoz? — Sehogyan sem. A központnak külön telefomköny- ve lesz, és új telefonsízámai. Csak egymást hívhatják a konténerbe bekapcsolt közületiek. Ezeket a számokat nem lehet hívni a jelenlegi telefonokról, és a most meglevő telefonokat sem lehet fölhívni az új központhoz tartozókról. Sőt: az ilyen próbálkozások csak rontják a helyzetet. Természetesen részletes ismertetést adunk az új központról és a hálózatról azoknak, akik ebbe bekapcsolódnak. Reméljük, minden jól fog működni. Még egy előnye lesz majd a konténer-központnak: 1984től bekapcsoljuk az országos távhívó-hálózatba, így segítségével a telefonok gazdái gyorsan bekapcsolódhatnak a hazai vérkeringésbe. Tehát újabb készülékek kerülnek még az idén a vállalati szobákba, egyesek, már-már telef«ühalmozókká válhatnak, sí elgondolkodhatnak azon, hogy a piros, a fehér, a fekete vagy a lila kagylót emeljék-e föl. Kezdetben bizonyára okoz ez némi kalamajkáit, s az illetékesek nem kapcsolnak azonnal, hogy vajon most melyik telefomkönyvet és melyik hálózatot célszerű alkalmazni... — Miért bízzunk mégis e cseppet sem egyszerű megoldásban? — Csak elsőre tetszik kissé bonyolultnak és rejtelmesnek ez a helyzet: Szék- szar dón a hasonló rekonstrukció idején már működött ilyen kettős telefonrendszer. és jól bevált. A közületek dolgát mindenképpen megkönnyíti majd a konténerközpont, s talán a hálózat túlterheltsége is enyhül. Az átmeneti hálózat létrehozásához sok segítséget kaptunk a városi tanácstól, a munkánkat megkönnyítették, jobbító szándék urakat megértették. — A magánelőfizetők és a telefonra várók ezekszerint ne reménykedjenek? — Egy halvány reménysugárral azért kecsegtethetjük őket: a konténerközpont üzembe állítása után folyamatosan mérni fogjuk a jelenlegi hálózat terhelését. Ha '„jóslásaink” beválnak és javul a helyzet, akkor lehetőség lesz egy néhányszáz új készüléket befogadó mellékiközpomt telepítésére. Ez természetesen a régi városi hálózathoz kapcsolódik majd. És 1987, 1988 körül befejeződik a modern, újra világszínvonalú, nagy kaposvári telefonközpont építése és szerelése, a városi hálózat rekonstrukciója — ez utóbbi persze nagy túrásfúrással jár majd együtt. Ez lesz a nagy műtét, eredménye pedig az, hogy a jelenlegi kapacitás megháromszorozódik. A nagy központot már bővíthetőnek, könnyen fejleszthetőnek építik, s várhatóan igen-igen hosszú ideig ellátja a várost. A prognózisok szerint az ezredfordulón újra azzal dicsekedhetünk majd, hogy a magyar telefon magas színvonalú lesz. Ennek egyik építőköve Kaposvár új központja is. — S a régivel valamint a konténerrel mi lesz? — Az öreg ócskavassá válik. És valószínűleg nem sok könnyet fogunk ejteni miatta. A konténer pedig tovább szolgaihat majd, másutt. L. P. Kis boltok, kis tételek Jobb szállításszervezést! Régi gond s a tanácskozásokon gyakori téma a kis települések boltjainak ellátása. Az igái—göllei áfész- hoz tartozó tizenhat község több mint fele ötszáz léiok- szám alatti, de vannak olyan települések is, mint Pusztasomodor, Cserepes, Tátompuszta, ahol csak 20— 30 család él. Az ottani boltok, érthetően, azonos áruból egyszerre nagy mennyiséget nem tudnak vásárolni. A Balaton Fűszért vezetői az áfész-vezetőkkel tartott februári tanácskozásukon ígéretet tettek arra, hogy a kis boltokba való áruszállításkor megbontják az egységcsomagokat, s kis tételekkel is kiszolgálják őket. Sajnos ez az ésszerű, igényelt gyakorlat még korántsem általános. A szövetkezet több boltosa, vezetője hiába tiltakozik némely nagykereskedelmi" vállalatnál, hogy ne zúdítsanak a boltra egyszerre egyfajta áruból az egy évre szolót; leköti az áru a bolt pénzügyi alapját, s megromlik — anélkül, hogy hozzányúlnának, és csak zavart okoz az ellátásban. Nem csoda, hogy kétségbeesik a boltos, amikor például a Dohányipari Vállalat egyszerre három karton cigarettát szállít egy fajtából, ami csaknem egy évre elegendő egy pusztai boltban. Hogyan legyen akkor választék? A Piért például Scripto toliból csak 50-et, iskolai füzetekből 100 darabot, levélborítékból csak 2000-et szaL lit- A Hermes áfész a takarmánykiegészítőket csak egy-egy konténernyi meny- nyisegben küldi a boltoknak... S a felsorolás.’ meg korántsem teljes. Más szempontból is sürgető az áruszállítások gyakorlatának változtatása. Eddig ha hiányzott valami a kis településeken, könnyen beszerezte azt a lakosság a községben. Az utazási költségek emelkedésével azonban jogos az igény, hogy a napi cikkek helyben is megvásárolhatóak legyenekJó lenne, ha a Balaton Fűszért példáját többen is követnek. mai kommentárunk Ha forog a vízikerék... Alig egy hónappal ezelőtt dr. Kapolyi László ipari minisztériumi államtitkár kaposvári előadását követő vitában hangzott el a javaslat, amelyről nem tudom, mennyire ragadt meg a résztvevőkben, de a közelmúltban újra találkoztam vele. Arról aZ ötletről van szó, hogy ott, ahol megvannak az adottságok, kisebb vízerőművekkel hasznosítsák a patakok, tárolók vizet. Nincs új a nap alatt — mondhatnunk erre. Lehet annak másfél-két évtizede is, hogy egyik somogyi termelőszövetkezet a villany- pásztorat a közeli, bő vizű patakkal üzemeltette. Azaz: onnan nyert hozzá áramot- A gazdaság előnye ezáltal kétszeres volt, hiszen a legeltet esi rendszerhez nem vette igénybe a major villamos energiáját és még a vezetéket sem kellett kiépíteni a több száz méterre fekvő legelőig. Takarékoskodnunk kell az energiával. A fogyasztás, az energia egy főre jutó fel- használása akkorara nőtt, hogy új lehetőségeket kell fölkutatni. Ezért figyelnek világszerte egyre jobban az úgynevezett megújuló energiaforrásokra. A Meteorológiai Társaság legutóbbi ülésén előadás hangzott el arról, milyen lehetőségek vannak hazánkban a légköri energia — a napsugárzás, a szél — hasznosítására. A napsugárzással az a gond, hogy időbeli eloszlása nagyon egyenlőtlen, mégis történtek — és történnek — kezdeményezések „megfogására”- Például Somogybán is a barcsi Tövál, illetve jogutódja, az ÉSZKV jóvoltából. A másik megújuló energiaforrás a szél. Hazánkban • tízméteres vagy ennél nagyobb másodpercenkénti szélsebesség átlagban mindössze egyszázalékos gyakorisággal fordul elő, vagyis ilyen erejű szél tiznaponkent csupán két és fél óra hosz- szat várható. Előfordulnak ugyan rövidebb ideig tartó szélviharok, túl sok energiát azonban belőlük ez idő alatt nem nyerhetünk. A szeles időszakokban viszont — például tavaszonként — igent S erre már megfelelő szélerő- müvei föl is lehet készülni. A hetvenes évek végén ügyanis — épp a hazai kutatások mutatták ki — a napokig vagy hetekig tartó szeles időszakok kezdetét es tartamát a meteorológia, ha korlátozott pontossággal is, de előre jelezheti. Nálunk március, április a legszelesebb hónap, tehát a szélerőmüvek ekkor működhetnek leggazdaságosabban. Persze mindebben jelentősége van a szélsebesség területi ■ eloszlásának is. Itt vannak dombvidékeink, a patakoklMl, amelyek ki- sebb-nagyobb víztömeget szállítanak a völgyekbe — erről beszélt az említett kaposvári tanácskozáson a felszólaló is. Az ezekre építhető törpe erőművek, igaz, nem játszanak döntő szerepet az ■ igények kielégítésében, viszont szinte ingyen adnának energiát. Hogy mennyit? A becslések szerint, ha forognának ezek a vízikerekek, mintegy 1800—2000 háztartás villamosenergia-szükségletét elégíthetnék ki. II. F. SOMOGYI NÉPLAP
