Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-17 / 64. szám
A rádiót hallgatva A történelem faggatása A címet' kölcsön vettem, és némiképp átalakítottam. Mindkettőt előre megfontolt szándékkal. Hiszen az Eszmék faggatása című rádióműsor-sorozat is egyike azoknak az adásoknak, amelyekről e hasábokon sző lesz. Vagyis arról a küldetésről, amelyet a Rádió vállalt, különösen az utóbbi időben. Dokumentumjáték, mint Asperján Györgyé, riportok, mint Zeley Lászlóé, portréműsorok, mint Rapcsányi László Vas Zoltánnal készített beszélgetése vagy Csák Elemérnek Berecz Jánossal készített interjúja, esetleg épp a közeli jövőben adásra kerülő Marosán György- arckép mind, mind közelmúltunk. történelmünk földerítésének, magyarázatának, értelmezésének igényével készültek. Van ebbe* valami kampányszerű? Hiánypótlásról van ázó? Különös keletje van a múlt időnek? Adósság egy korosztálynak, amely nem élte meg, csak hallomásból es hiányosan ismeri az úgynevezett fényes szelek időszakát? Alighanem mindez együtt. Ahhoz pedig elengedhetetlen a história, a történelem. Egy magas közéleti tisztséget viselő személyiség a minap mondta épp a Rádióban: ha valaki nem tudja, honná* jött, könnyen eltévesztheti azt is, hová megy. A történelemmel sok baja költ mindig az ismeretterjesztésnek. Pedig azt gondolná az ember, a múltbéli események, cselekedetek, jelenségek lezárultak, befejeződtek, pont került a mondat végére Nem lehet tovább folytatni. Tények ezek, amelyeknek hatása, következménye természetese» va», de meg nem történtté tenni nem lehet őket. A tényeit Iledig '— ez közismert —szigorú dolgok. Vitatkozni velük reménytelen, tudomást bob venni róluk ostobaság. Csakhogy a tények akkor segítenek nekünk a dolgok megismerésében, ha elemezzük, értelmezzük, csoportosítjuk őket. A bizonytalan dolgok, események köré legendák, mítoszok fonódnak, néha olyan sűrűn beszőve, hogy elvesznek a legélesebb kontúrok is. Ezért kell le- pókhá lózni a történelmet: rendet teremteni, jól áttekinthető, világos magyarázatot adni a feltett kérdésekre. Valami ilyesmit tesz a Rádió is. Méghozzá nem tanári katedráról, szónoki emelvényről. Inkább hangosan gondolkodva igazít el, és tesz félreérthetetlenné félreértett dolgokat. Ez pedig nem könnyű feladat. Olykor nem is éppen népszerű. Manapság jobban „fizetik” a nemet, mint az igent. Sikkesebb ellentmondani, mint mondani. Egyebek között ezért is értéke* — szinte fölbecsülhe- tetlen — a Rádiónak ez az ónként vállalt küldetése. Szakmai szempontból meg azért, mert megtalálja azokat, akik hihető és hiteles választ adnak a jó kérdésekre. Egy rádióriport sikere általában fele-fele arányban oszlik meg kérdező és kérdezett között. Jól kérdezni is nehéz dolog, s ha már megvan a jó kérdés, ugyancsak nehéz megtalálni hozzá a legalkalmasabb személyt, aki válaszol. S ennek sok összetevője van. Mindenekelőtt hitelesnek kell lennie, s népszerűén, szabatosan kell fogalmaznia. És ha mindez megvan, nem árt az sem, ha szuggesztív, hatásos személyiség közvetíti a gondolatot, hogy az „át is jöjjön a készüléken”. Így összefoglalva könnyű- I 'nek látszik a dolog. A valóságban azonban nincs recept. Nehéz előre megmondani, kiből váiik jó riportalany. Ez az a puding, amelynek a jósága csak akkor válik el, ha már megették. , M. T 1 Épületszobrászati remekművek kiállítása 1 Kandidátusportré A politikai magatartás kutatója Értékes gyűjteménnyel gazdagodott az egri Dpbó István Vármúzeum. A gótikus palota földszinti termében kiállítás nyílt Marco Casag- rande remekműveiből és a munkásságát szemléltető dokumentumokból; a bemutatót az év végéig tekintheti meg a közönség. Casagrande, aki a Velence melletti Campea de Miangé- ban született eg^y kádármester tizedik gyermekeként, az épületszobrászat jeles meghonosítója volt Egerben. A tehetséges olasz művészt 150 évvel ezelőtt, 1833-ban Pyrker László egri érsek hívta Magyarországra, s az akkor épülő bazilika monumentális épületszobrászati A budapesti Múzeumi Restaurátor- és Módszertani . Központ munkatársai — az Unesco múzeumi szakszövetségének megbízásából — többnyelvű muzeológiai szakszótárat szerkesztenek nemzetközi összefogással. A szakemberek eddig 1700 szakkifejezés francia, angol, német, magyar, orosz, spanyol, dán, román, svéd, eszperantó, cseh, lengyel és portugál jelentését gyűjtötték össze; úgy tervezik, hogy az Akadémiai kiadónál megjelenő szakszótár húsz- esetleg huszonkét nyelvű lesz. A megjelenésig azonban még több évi munka: gyűjtés és kutatás van hátra. Alapításának; 800. évfordulóját ünnepli az idén Szentgotthárd. A jubileum ünnepségeinek sorát március 31-én nyitják meg, megemlékezve a nagyközség felszabadulásáról. Május 22- én avatják föl Szentgotthárd alapítójának, HL Béla ki-' rálynak szobrát, Gömbös László szobrászművész aJko- tását. A jubileumi nagygyűlést augusztus 20-án tartják. E napon adják át az emlékplaketteket azoknak, akik a legtöbbet tették a település fejlesztéséért, miután ünnepi tanácsülésen értékelik a *00 percet a 800 éves Szentgotthárdiért társadalmi munkaakció eredményeit. Az évforduló alkalmából díszítését bízta rá. Marco Casagrande életművének jelentős részét Magyarországon alkotta. Az egri bazilika díszítési sikerei után az esztergomi bazilika szobrainak elkészítését is rábízták 1841-ben. A most nyílt kiállításon részben azok a dokumentumok láthatóak, amelyeket a múlt évben Conegliano városa ajándékozott Egernek. Helyet kapott a tárlaton a művész több eredeti alkotása is, közöttük egyik fiatalkori műve, az az 1826-ban készült keresztelő Szent Jánost ábrázoló fehér márványszobor, amelyet ugyancsak Pyrker László megrendelésére alkotott. A szerkesztő bizottság a gyűjteményt terminológiai szakszótárnak, a világ valamennyi múzeumi szakemberének szánja. Számítanak arra, hogy a kötetet fölhasználják majd a képzésben, a szakszövegek fordításához, tolmácsolásához. Útbaigazítója, munkaeszköze lehet a dokumentátoroknak, könyvtárosoknak és mindazoknak, akik a múzeumi munkával kapcsolatban állnak. A szakszótár hozzájárulhat az elméleti munkák szövegezésekor ma még tapasztalható bizonytalanságok fölszámolásához, egyes fogalmak nemzetközileg elfogadott, végleges tisztázásához. több kiállítást is nyitnak. Április 29-től várja a közönséget a nemzetiségi és helytörténeti gyűjteményből összeállított állandó bemutató. Május 4-től 20-ig tekinthető meg a szentgotthárdi gyűjtők bélyegkiállítása — a megnyitóra a jubileumot köszöntő kétforintos címletű bélyeget bocsátanak ki —, május 17-en nyi- i lik a településtörténeti ki- j állítás. i A kulturális rendezvények közül kiemelkedik a szombathelyi szimfonikusok május 21-i hangversenye, itt hangzik majd föl először Balázs Árpád Liszt-díjas zeneszerző kórusműve, amit az évfordulóra irt. Miskolcon kezdte tudatos évest Édesapja a Lenin Kohászati Művek lakatosaként dolgozott Az iparvidéki lét lenyomatat hagyott Jávor sz- ki Andrásban egy életre. Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett A Magyar Népköztársaság ösztöndíjasa volt. Vártáik vissza Miskolcj-a* a Földes Mihály Gimnáziumba, de nem akart örökké „a má fiunk,” lenni, ezért vá- Xastaújjbta Kaposvárit, a Táncsics gimnáziumot, az albérletet Döntéseiben már akkor is « tudatosság dominált — Hatvannégyben kerültem a Táncsics gimnáziumba, hetvenegyig voltam ott tanár, Hetvenben nősülteim, (két gyerekünk van. A felesegem « mezőgazdasági főiskola adjunktusa. Hetvenegyben lakást kaptunk, és ez az év volt az, amikor a tanítóképzőbe kerültem. Docens, a marxizmus—le- miniiamius tanszéken tudományos szociakamust tanít. A két oktatási forma, a tanári lét két változata közötti különbséget így fo- gjaJmazzia meg: — Még mindig nosztalgiám van a gimnázium utón; elsősorban tanár vagyok, az is maradok: imádok oktatni. Ami viszont a gimnáziumi tanári téttől lélekben eltávolított, az a következő volt abban az ■ időben: a fiatal tanárit a testületben idősebb, nebulóként kezelték, az állandó rajtaütések, ellenőrzések sem tették lehetővé a tanári személyiség alkotó mórion való kiibontakozását. Viszont négy év munkája lemérhető a tanítványokban. A főiskolai tanári lét kötetlenebb, nagyobb az öuáfOó- sag, lehetővé teszi a kutatómunkáit Amikor vadaszte- nor* kellett, a nagyobb önállóság mellett döntöttem. — A főiskolán pártti,tikárként is tevékenykedett. — Huszonhat évesen,, 1966- bam leltem tagja a pártnak: akkorra válaszoltam meg magamnak azokat a kérdéseket, amelyek addig nyitottak voltaik bennem, illetve akkor tudtam dönteni a fegyelem vállalásáról. Már a gimnáziumban is tagja voltaim, a vezetőségnek; a főiskolán 1975 januárjában választottak titkárnak. Ma azat mondhatom erről, hogy embernevelő volt, sok miin- demfbem helyre tett. Nagyon sokat köszönhetek ennek: keserűséget í*. sikeréin* én vt is. Gondolom, az a jó beosztott, aki vezető is volt, mert nemcsak a részt, hanem az egészt is átlátja. Amikor átmentem a középiskolából a tanítóképzőbe, feltettem magamban, hogy a következő tíz óvnék döntenie keli az élet egészéről is: hetvenegy Ő6/e>n megkezdtem tanulmányaimat az ELTE tudományos szocializmus szakán, ugyanakkor hozzáláttam a doktori disz- ssaerúk-ióm íráséihoz is. Hetvennégy májusában volt a doktori szigorlat, másnap reggel mentem vissza a záró tudszoc-szigorlatra. Hetvennégy őszén jelent meg az első tanulmányom a KISZ kiadásában, ez voltaképpen a doktori, disszertációm. Kutatni, tovább munkálkodni azonban úgy nem lehetett, hogy köziben pártitIlkádként szétponciózom az időt, az energiáit. Én mindig utáltam a tehetetlenség pátoszát. Ezért újra' döntöttem.' — A doktori cím megszerzései után a DISZ történetét kutatta. — Valóban. Dél-dunántúli méretekben gondolkodtam, már a kandidátusi disszertáció témáját sejtve benne. A Pairttorténeti Intézetben azonban a történekm háttér kujtathatatíjansiágáról győződtem meg, így csak A DISZ története Somogybán című munkám jelenhetett még 1978-ban. Akikor fogalmazódott meg bennem, hogy a saját témámon belül Kaposváron nem kutathatok. Konkrét aktuálpolitdkai kérdéssel kell foglalkoznom! S nem is Magyarországon, tanéra meg kelteire próbálni az SZKP-aspirantúrát. . — Ebhez viszont oroszul kell tudnia a jelöltnek, mégpedig nem is akármilyen fokon! — Ügy van.- Harmincnyolc éves voltam, s hozzá keli venni azt isi, hogy rendkívüli gyatra a nyel vérzőkéin. Nincs ná jobb kifejezés: embertelen szenvedés volt megtanulnom oroszul olyan fokig, hogy napi hatvan-het- ven oddaknyt szakszöveget olvassak szótár nélkül. Hetvennyolc nyaraitól ón oroszul éltem. Feleségem szintén megpályázta az aspi- ramtúrát, de az utolsó pillanatban kiderült, csak > én mehetek; egy éjszaka voltt a döntésié, s következmenye három és fél óv tett... TudHúsznyelvű muzeológiai szakszótár készül Csillés kislány a korongon Annak idején nem irányítható autóval játszottak a gyerekek. Megtette a kuko- ricacsuhéból házilag készített vagy fából faragott lovacska is. A babát ugyanúgy lehetett ringatni, öltöztetni, mint a mai műanyag csodákat. Nem is unatkozott a régmúlt idők aprónépe, hiszen egyszerű játékai azt a szerepet töltötték be, amit éppen kiosztott rájuk ... Pöttöm baba a kaposvári kézművesek boltjának polcán. Kukoricacsuhéból van, mégis igazi remekművet hozott létre készítője. Babra- munka ez, ám a természetessége vonzó. Veszik is sokan. A .gyerekkori emlékek, a tetszetős kivitel vásárlásra készteti a boltba betérőket. Odébb kerámiából, készült dáma és csibét tartó kislány. Kedves, karakteres figurák, és lényükből sugárzik a> jókedv. A csuhébabát a kerámiafigurákat az ékszereket a bárdudvarnoki Rácz Jánosné készítette. Korábban a Fazekas Háziipari Szövetkezetben dolgozott, a tabáni festette. A kísérletező kedvű, új formákat kereső fiatalasz- szony azonban önálló munkára vágyott, ezért létrehozta kis műhelyét, s azóta ott készíti a szebbnél szebb játékokat, dísztárgyakat. Az agyagozásban, a kezdeti lépéseknél Honty Márta is segítette. A csuhefigurák gyermekkori élmény eredményei, ám korántsem volt olyan könnyű elkészíteni őket, mint ahogy gondolta. Ezért szétszedett egy Csehszlovákiában készült babát, úgy leste el technikáját. Rácz Jánosné valamikor bábozott is; ez sokban segítette a já- tekkészi tesneL egy kislány figurát és hús- vétra ismét új leányka, születik p-najd a korongon. Szeretném, ha „neki” is olyan nagy sikere lenne. Kicsit nosztalgikus ez az alak, de a ma embere vonzódik hozzá. Ezt az igényt próbálom kielégíteni, a csuhé és az anyag segítőégével. — Egyik ötlet szöli a másikat — mondja. — Újítani kell, hiszen sokan vagyunk kézművesek, az emberek pedig az újdonságot, a gondolatébresztőt keresik. Karácsonyra például készítettem Rácz Jánosné szinte állandó meghívottja a népművészeti vásároknak. Most éppen Pécsre készül. Ez is mutatja munkájának elismerését. Ambrus Ágnes mia kell, hogy erősen ese- ládlközpoinítú vagyok, így ez a döntés sokszorosam nehéz volt. Egészem addig szenvedtem, amíg tudományos vezetőm, egy csodálatos orosz asszony, Jablokova — Almacskámak hívtuk — »ízt nem mondta, hogy kössek kompromisszumot vétgire önmagámmal, én nekik értékes ember vagyok. Vegye figyelembe, hogy nemcsak magamat, hanem egy főiskolát képviseltem ott, Moszkváiban; presztízskérdés volt, hogy a vizsgáimat jelesre tegyem Iq, még oroszból j*. Szép, kemény időszak volt! Másfél éivig tartott a szervezetit munka, le kellett tennem négy minámurttvissagát. Minket tudományos szocializmus képzésben és part- irány itásna való kepaastoen részesii tettek. — A kutatómunka megkoronázásaként írta Az ifjúság politikai magatartásának társadalompszichológiai tényezői és formálásuk « fejlett szocializmus építésének időszakában című kandidátusi disszertációját. Azon túl, hogy a témaválaszita» bizonyara közös döntés eredménye, mii indította epe a szinte előzmények nélküli itudamáiny terültre ? — Pedagógusként természetesein érdekelt a magatartás kérdése tanítványa, személyiségként pedig történelmi szinten. Eddigi elet- utamon — mivel sokfele közegben éltem —, fogtaikoe- tatott a kérdés társadeúíTki-lag is. A demokratikus rsviga- tartáshi anyái tapasztaltam. Tolerancia és empátia hiányát Nem biztos, hogy az előremutató magatartásnak umfoimizáltan kék jelentkeznie ! Az igazságtartalmakat csak egyfajta magatartással kapcsolták, a többitől megvonták a bizalmat Ez volt az egyik motiváció. A másik, és ez talán .szül) - jektav: vtsziolygok a özsent- roid-paiternalista viszonyok - tőd'. Az előbbinek bizonyos nem halaidé folytonossága van az emberi kapcsolatosban, az utóbbi még inkább hiiesterizáH: a vezető és a beosztott, illetve a közösség és a beépülni vágyó vászomy- lataöam kimutatható. Ahol a vezető atyai viszonyt épít ki beosztottjaival, hátat vár tőlük; ha a beosztott nem reagál így, hádátlainBaigjgial vádol ja. A közösség is, bár én inkább aiz ilyesfajta közösséget ériJetocsoportnak, klikknek nevezem, betöltheti az atya szerepét... Izgalmas kérdés: vam-e lehetőség olyan beépülésre, hogy a közösség nem beolvasztja, hanem az autonom! tanát elismerve befogadja a személyiséget. Ami a disszertáció témáját illeti, nyolcvanegyben háromszáz fiatallal teremtettem kontaictust mámdien rétegből, egy 58 kérdésből áldó ívvel. — Úgy gondolom, kutatásának eredményeit, amelyeket tudományos újdonságoknak is nevezhetünk, sokam olvassák majd érdeklődve a főiskolai Tudományos Közleményekben, a Tájékoztatóban, az Útközben páctfo- lyddratban. Engedjen, meg egy személyes kérdést. A kandidátusi fokozat somogyi, humán tárgykörű elnyerői közül olyan kevesen marad-' taik a megyében, hogy egy kézen megszánt!adtatok. Ja- vonszfci András, a fikxaófiai tudományok kamdiidátusa hol folytatja pályáját? — Itt, Kaposváron, a ta- natóképző főiskolán. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP Kyolcszáz éves Szentgotthárd
