Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
Száz éve halt meg Richard Wagner Aki megváltásra várt Ellentm ond á-sosabb személyiséget aligha találhatunk anna: a hatalmas homloké. alacsony, jelentéktelen külsejű férfiúnál, aki éppen száz esztendeje hunyta szemét örök álomra Velencéiben. S ellentmondásosabb fogadtatásra is kevés életmű talált a Richard Wagnerénél. Híveinek száma mérhetetlen a földkerekségen — ellensége talán annál, is több. Ki a zenedráma megújítóját latja benné és szinte megmámo- roeocük végtelen dallamaitól, tömör és szuggesztív énetobesaédeitől, hangszerelésének eredetiségétől, hőseinek sziklaszilárd jellemétől és filozófiai nézeteinek állítólagos mélységétől, ki az érzelmi ridegség, a mesterkéltség, a hamis mí- toszteremtés és az antiszemitizmus bélyegét süti rá. Sigmund Freud és tanatvá- nyai az anyakotnplexusok megnyilatkozását vélték észrevenni Tanmháuser, Lo- bengrm, Trisztán vagy Parsifal törekvésében az égi szerelemre, a férfilélek szakadatlan vágyát a megváltásra, a feloldódásra és íel- oldozásra, Németország történetének ama gyalázatos tizenegy esztendejében pedig epipen a hatalomra törő, vad übermenso hét látták megtestesülni Wagner Grál-lovagjaibarv, a gyengéket térdre kényszerítő szőke bestiát, a vagány kiállású Wehrmacht-fiúk ősapját. Irodalma is könyvtárakra rúg. Egy vonás azonban — a kivétel talán csak Thomas Mann csodálatos és ma is hallatlanul korszerű eszméje, a Richard Wagner szenvedése és nagysága című — rendszerint lemarad a portréról. Ennek a sokszínű, apróságokban olykor eszmei vargabetűkre is hajlamos muzsikusegyéniség nek. következetes antikapitalizmu- sa, amelyről — mert a legnemesebb eszme is lehet ürügy a bűnös gyakorlatihoz — nem feledkezhetünk meg csupán azért, mert a fasiszták ,,a fajok regenerálására” használták ki érvként, kör- m önfon lan 'Wagnerhek a magámtulajftaa elleni kirohanásait. Sokam és soksizor hivatkoznak arra — az államforma es a társadalmi rendszer fogalmainak összezagyválá- sával —, hogy Wagner színpadán csupa szép és jólelkű, alattvalóinak boldogságáért fáradozó uralkodót találunk, olyan szeplőtelen alakokat, mint a humánumtól már-már csöpögő Hermann őrgróf, a jóságos Madarász Henrik, a jegyesének hűtlenségét bölcsen megbocsátó Marke király, továbbá Amfortas, minden uralkodók legszánandóbbi- ka vagy Wotan. Tagadhatatlanul jelen vannak ezekben a figurákban a kegyetlen Barbarossa császárok, a világbirodalmukat hódításokkal létrehozni szándékozó Hohenstaufenek vélt jellemvonásai, s vitathatatlanul ott az illúzió: a német fejedelemségek egyesítése csak egy vaskezű uralkodó irányításával — Wagner szerint pártfogója, II. Lajos bajor király vezetésével — lehetséges. A mai táflgpila- gos szemlr lőnek aateiban észre kell vennie: as életműben éppúgy párosít a királypárt iság a kapitalizmus- és vallásé Llenesaéggel. ahogyan a jó király — npssz föidesúr ellentétpárja a középkori magyar mondákban és népmesékben. Nehéz volna összes zárnia! ni például, hányszor hangzanak el a szegények, az elesettek megsegítésére induló lovagok — elsősorban Lohengrin és Parsifal — szá. jából ezek a szavak: szabadság, igazságosság; hogyan válik a rajnai kincs, az arany állandó jelzőjévé a Nibelung-tetralógiában az átkozott, s mennyiszer említi szomorúan Hans Sachs, a Mestendalnokiok halhatatlan 'cipészmester költője a mindenfelé uralkodóvá lett hiúságot és kapzsiságot. Wagner nap lójegy ze beiből és esztétikai munkáiból — egyebek között a magyar nyelven is olvasható barna könyv” számos utalásából — tudjuk: Alberich, a Rajna kincsét elrabló és az emberiséget végveszélybe sodorni akaró nibelung alakjával ugyanazt a — gazdaságot és politikát lassacskán hatalmaiba kerítő — gátlástalan tőkésréteget igyekezett jelképesen bemutatni, amelyet negyven esztendővel később Thomas Mann is oly hitelesen rajzolt meg. Igaz, nincs bizonyítók arra, hogy Wagnert megte- gyintetfce volna a marxin* — Sokáig gondolkoztam, hogy mit csináljunk a lakótelep szélén lévő lepusztult játszótérrel. Nagyszerű ötletem támadt... Bikaviadalt kell' rendezni! i — Bikaviada-alt? — Bikaviadalt. Tegnap láttam a televízióban egy biakviadalt. Spanyolországból közvetítették. Stadionban tartották; bika. torreádor, vörös kendő... A torreádor azzal vadította a bikát. i — Magúknak színes televíziójuk van? — Nem, de a riporter megesküdött, hogy vörös. Mi van a parkunkban? Egy-két hinta, néhány csenevész bokor. Ha ültetünk is növényeket, és ki sem tapossák, akkor is évtizedekbe kerül, mire kinéz valahogy. A játékokat meg egyből tönkre teszik. Egyetlen kivezető út nyílik — a bikaviadal. Az egész város rólunk fog beszélni. Az első kertészeti vállalat, a/melyik nyereséggel tar... mos akkoriban fölerősödő szele, azt azonban több életrajzírója is megemlíti, hogy ifjúkorában szívesen olvasta az utópista szocialisták. írásait. S amikor Schopenhauert és Nietzschét, az akarat- és erőszakfilozófiákat emlegetjük vele kapcsolatosan, a haladó eszmeáramlatokról sem kellene megfeledkeznünk. Az elmúlt hetekben, halálának századik évfordulójára készülődve elősoroltuk jellemének kétségtelen fogyatékosságait, eszmerendszerének hibáit, ingatagsagát méltattuk, és méltatjuk ze- zerződ lángelméjét Csak . ntha a lényegről feledkeztünk volna el: arról, hogy a kincs, amellyel egykor sellőfe játszottak,, amelynek birtokában Alberich a világot fenyegette, amelynek visszaszerzéséért Siegmund és Siegfried az életét áldozta és amelyet Brümwhtide, a csodálatos waíkür a zeneirodalom leglenyűgözőbb összhangzatai közepette adott vissza a Rajnának mindörökre, nem más, mint a tőkés tulajdon jelképe Az életmű pe<fcg: gyönyörű legendasonazat arról, hogyan szabadult meg az emberiség a kapzsiságtól, a hiúságiéi, az erőszakos hatalomtól. S ez többet mond egy-két tucatnyi felületes pamfletnő, még akkor is, ha az Istenek alkonyát és a Judentum in der Musikot ugyanaz a személy Ua. Lengyel Andris — Nem rossz, és konkrétabban hogy képzeli? — Nos. veszünk egy békát. Vadat, félelmetesei, feketét. Torreádornak meg felveszünk valakit a filharmóniától, új osztályt szervezünk ... . — Állj, és a balesetvédelmi szempontok! Mi lesz, ha a bika fellöki a torreádort Kit fognak lecsukni?... Ez így nem megy! — Akkor válasszuk ei egymástól dróthálóval a bikát meg a torreádort vagy a bikát zárjuk ketrecbe, és kívülről bök dós se a torreádor. — És ha leszúrja ,a bikát? Hogy biztosítsuk a bikaellátást, hogy tudjuk előre kiszámítani. mennyi fogy. hogy csináljuk meg vakvilágba , a költségvetést. Nem, a bikát nem lehet leszúrni. A z Eg «teát kereste. Falujában azt. mondták neki a sswrasaé- dók, hogy az állomáson ahoi leszáll, a vonattól nem kell sokat gyalogolni, s tatái majd egy taxit, azzal eljut oda. De nem volt taxi. Ment az örvénylő tömeg után, és felült az ütött-kopott sárga villamosra, menet közben az Ég utcáról érdeklődött, de azt mondták neki, az nagyon új lehet, és valahol a város szélén keresse. Legjobb, ha átszáll az X vonal rüs az megy a lakótelepek felé. Aztán egy idő, sok dioptriás szemüveget viselő férfi azt tanácsolta, hogy a Feketeföld városrészbe menjen, ő úgy tudja, hogy a 69/Y-os busz végállomásánál lesz az az utca, az újság nemrég írta, ott adtak át újabban lakásokat, a tehertaxik mind arra járnak mostanában... Persze ne olyan utcát keressen ott, mint egy községben vagy a régi városokban. Ott össze-v issza kanyarog... Az már a jövő szazad ... vagy ki tudja? Boriska szépen megköszönte a jótanácsot, az öreg még beszélt volna, de jött a kék busz, amelyen szédült, hányinger kerülgette, mert folyton kanyargóit, hirtelen fekezelt, és a kosarai miatt szidták az asszonyok. Egyre jobban feit attól, hogy végképp eltéved, és nem fog visszatalálni az állomásra, a rokonok se keresik, nem várhatnak rá, mert nem írta meg hogy jön. A végállomáson se ismerték az Ég utcát. Elindult a tízemeletes pontházak felé. Többen úgy vélték — és ó hitt nekik —, hogy az ott levő téren túl bizonyára megtalálja. A teret elérve, érezte, hogy nehezednek és fájnak a lábai. Talált egy padot; leült, és kibontotta egyik kosarát, megevett két piros almát. A játszótér felől két kislány jött Észrevették, s az egyik odafutott hozzá. — Néni, adjál almát! — Talán kérek? — mondta neki, de a gyerek csak azt mondta: — Adjál, adjál! És ő szétosztotta a kosár tartalmát. E gy pöttömnyi koromfekete hajú kisfiú, akinek nem jutott már alma, a másikat kezdte bontogatni. — Ezt nem! — csattant fia a hangja, és indult tovább. Merre is? Ügy érezte, hogy veszedelmes betonerdőben jár. Építési terület szélén haladt el, behemót gépeket csodált meg. de a dobogásuk nem tetszett neki. Valamikor, gyermekkorában járt utoljára a városi rokonoknál, akkor egészen más volt ez a sűrített világ. Sokkal barátságosabb, rámosolyogtak az ismeretlen emberek is; az utcasarkon kút, asz- szonyok állják körül. Kezükben kék, fehér, piros kannák. Folydögál a víz, a beszéd, az idő. Ezek az utcák sehol. Szétverték, semmivé tették mindet. Elképzelni se tudta már pontosan az otthonsncú Szilva utcát, pedig álmában járt ott nem is olyan régen. Tiszcsiklandozm kell, attól is megvadul. És nem karddal, mert ez kárt tehet benne, hanem ... dákóval. A biliárdasztalt levisszük a pincébe. — Azt nem nézi senki, hogy a torreádor dákóval csiklandozza a ketrecbe zárt bikát, a látogatottság zéró lesz, a nyereség is. i — Nyereséges lesz. &l- csóbb jegyeket adunk ki. Kisebb befektetéssel dolgozunk, úgy menni fog. Nem kell a drága bika, szerzünk egy vadkant. De h onnét! Így is tiszta ráfizetés! — Szerezzünk egy bakkecskét, annak is van szarva, és az is döf! Így már kifizetődő lesz. — Miért bakkecskét, inkább egy nőstényt, azt meg is lehet fejni, és elél a fala fehérben volt Az akác éppen virágzott, télé volt a levegő hódító illatával. Különös álom. Nem járt senki azon az utcán. Nem ugattak a legvadabb kutyák se. Mennyire hiányoznának itt, ebben a kalickákra osztott betonvilágban a kutyák, a tyúkok meg a dörgölődző cicák. Ezen töri haladtában a fejét, és lassan egy másik terecskén találja magát Körös körül hunyorgó ablak- szemű házóriások. Az egyik pad mellől bozontos kutya ugrik felé, ugatja, de a póráz jó rövid. Tudja, hogy nem szabad félnie az állattól, megérez az mindent. Ö sose ütötte a kutyát, mert az olyan, mint a gyerek. Nagyon hálás; ha szeretik. S ezt biztosan megérzi Azt is, ha gyűlölik. A kutya szemét szokta figyelni, abban bent» csillog az érteBÁLINT GYULA GYÖRGY B&riska az Ég utc keresi lem. Beszélgetni szokott velük. Megértik. El se tudja képzelni, hogy van * olyan ember, aki elzavar a háztól egy hű őrzőt Odahaza azt is beszélték, ő nem hitte el, amikor lebontották a városi családi házakat, akkor sokan szélnek eresztették a szegény házőrzőket. Borzasztó lehetett Az éhes kivert kutya nagyon magányos. Kóborol, eszik, amit tud, és aztán elvadul. ■r % jből próbálkozik: a M kutyás kislánytól szeretné megtudni, merre is az Ég utca. Rázza szőke fejét a gyermek, és nézi a két kosarat Az egyik üres; mi lehetett benne. A kislány alig múlt hétesztendős, sose járt falun. Félénken megkérdezi, hogy a né- ai honnan jött — Kislányom, nagyon messziről: az én falumból, és eltévedtem. De szerencsétlen is vagyok! Segítsél nekem, hogy eltaláljak a buszállomáshoz. Már sötétedik, és nekem meg kellene találnom az Ég utcát — Jöjjön el hozzánk néni! — mondja a kislány. — Nekem nincsen nagyanyám. Boriska a kutyát nézi; az csóválja a farkát Érti minden szavát, nagyon okos állat A kislány megfogja a jobb kezét, s elindulnak hármasban. Ellenkezni szeretne, de mintha varázs bénítaná. Gondolatai számyaszegett galambok: nem tehetem, nem. Az Ég utcában, nekem ott lenne a helyem, a családi körben... Péter sógor csodálkozva nézne rám; nagy úr lett belőle a kötélgyárban, talán még szégyellne is a buta, kevés beszédű vön, még etetni sem keü. Torreádort sem a filharmóniától szerződtetünk, hanem majd maga ingerli a kecskét! . — őszintén szólva kicsit furcsán néz ki a dolog. Állatkínzás ez, meg nevetséges is. — Nevetséges, nevetséges, ugyan. .. Mi, nevetséges!... Ez az, öltözzön bohócnak, és egyből a helyére kerül minden! Cirkusz lesz a játszótéren. — Én már kinőttem abból a korból. De tudja mit, adjuk ki a kecskét sétalovaglásra. Reggeltől estig dolgoztatjuk. Nem kell bohócruha, drótháló, dákó: ott ülök öltönyben és szedem a pénzt. — Ebbe beledöglik a kecske! i — Bele bizony, és akkor nem lesz bikaviadal. De hagyjuk ezt az ostobaságot, nyissunk kerthelyiséget, tartsunk beatkoncerteket. Felveszünk húsz rendezőt... Bratka László fordítás. vidéki rokont Húgára sem emlékszik pontosan. Eta kicsi korában is válogató* és szeszélyes volt: amikor foltozott szoknyát akart anyánk ránkadni, sikoltozott, «Iké- kült és földre vetette magát ... Apám, szegény, nagyon szerette ... Nem verte meg Mi ezért nem szerettük. Mert kivételezett vele— Belőle titkárnő lett valamelyik Hivatalban . . . Egyszer, nagyon régen azt írta haza néhány mondatos levélben: „Nincs semmi értelme a fir- kálgatásnak, nagyon messzire gurultunk mi a családi fészektől... Nincs témánk! Jó kenyeret sütnek itt is, kukoricán nevelt tyúkot meg hoz a takarítónő, mivel tanyájuk van.. Ezt írta. Bezzeg régen milyen örömmel fogadták tus ötkilós, fehér kenyeret és a két pár tyúkot. Majd leszakadt a keze, de hozta.. Nem köszönték meg. Leültették, s ő leróva a testvéri adót még aznap az éjjeli személlyel mindig visszautazott, mert a szobákon yhás lakásban nem volt fölösleges fekvőhely. Húga gépírónő, sógora szerelő volt akkor. Sóvár nyak. szegények, falusi rokonok csomagjaira szorulók. Kár nekem emlékezni. Nem kellett volna elindulnám, de nem hallgattam senkire, mert nem hittem el; hogy ennyire kifordult önmagából ez a város ... É* utca? Egy szűk ajtójú emeletes ház előtt megálltak. — Itt lakunk mi —mondta a kutyás kislány. — Zöld utca 7/b. Lifttel megyünk,- a kilencedikre. Kihúzta kezét a gyereké* bői, és nem sikerült félelmét fekete kendőjével eltakarni. — Tessék jönni, Bogár se fél — szólt rá a gyerek, mert nem akart belépni. Megérkeztek. Anyuka nyitott ajtót, s rögtön azt kérdezte: — Kit tetszik keresni? Aa Ég utcát....? Azt nem t»- domn... A kislány kézen fogta a zavarával bajlódó, idős asz- szonyt, és bevezette a szűk előszobába. Ekkor határozotton édesanyja elé állt: — Ö lesz a nagyanyám! Nekem is kell! — Jó — mondta az any*>i ka —; pihenjen égy kicsit á néni. Mi is a neve? Borioka. Majd megpróbálunk se* gíteni. Férjem a városházán dolgozik, ő majd kiigazodik a házdasungelben ... Megfej nállhatom valamivel? — Nem. Aranyos, hogy nem dobott ki, de nagyon eltévedtem. Fáztam is mán, a lábaira se jók, és... Ha ez a kislány nem szán meg Nagyon jó gyerek!... — Az persze, gyerek ő ja; mint a többi — mondta anyuka, és visszakérdezett: — A néninek van gyereke; unokája? — Nincs, öreglány, család cselédje lettem ... Egyedül maradtam. A faluban nincs már rokonom, csak itt a városban, de ők se szí v'esem látnak, érzem és tudom, mégis, eljöttem Nem írtara nekik, nem tudnak semmit, alkatnak nyugodtan... Megjött apuka, de ő se t*- dott semmit az Ég utcáról; Kikapcsolták a tévét, elmúlt már tóz óra. Egy könyvben keresgélt, aztán telefonálta Tanácstalanok voltak. Nem lehet az, hogy Ék vagy Kék utcát keres? Boriska a fejét rázta, és sírni kezdett akár a gyerek. Nincs Ég? B ecsapták szegényt, gondolta felnőttes komolysággal a kislány; akit elkerült az álom. Vigasztalta Boriskát, és anyját kérlelte: — Velem alszik, ugye? Velem ... — Hogy gondold kislányom? — aggályoskodott anyuka. A kislány átölelte apja lábait: — Engedd meg apuci, hogy ő legyen a nagyanyáim! Legyen! Boriska sokáig nem tudott aludni a két nagy fotelba és egy székből tökölt ágyban. Végül jóval éjfél utón, amikor az utcai zaj teljeses elült, legyűrte az összesűrűsödött láradtság. Ragyogóan tiszta kék eget látott, fel. hőtlent, s azt motyogta: de távoli az ég ... S végleg elaludt ... Eduard Ugulava Bikaviadal
