Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-05 / 30. szám
\ Csendélet ceruzával, festékkel Látogatóban a Balázs János szakkörben Ksu-rmi *»*, könyv én «Mszpövény — beállított csendéletet rajzolnak a kaposvári Balázs János szakkörben a gyerekek. A másik csoport előtt kék. edény «árga drapériával. A falon elismerő oklevél: Kiváló szakkör címmel ismerték eá * harminchárom eve működő kaposvári csoportot- Az ifjúsági ház nemrég újította fel a helyiségeket A szakkör' szabadisko- laként működött néhány esztendeig, majd végleges otthonhoz jutva — az Ady Endre utcában —. folytatták a műkedvelő fiatalok. felnőttek képzését a tehetség- göndOKást Geró Kázmér festőművész foglalkozik, a vele. Mások az érettségi rrtán igyekeznek hasznosítani itt szerzett tudásukat. Kirakatrendezők lesznek, tanítói, tanári pályára készülnek, néháhyan megpróbálkoznak a képzőművészeti főiskolával. — A rajztanítás megújho- dott az általános iskolában. Mit venni észre ebből' itt a szakkörben ? — Az általános iskolai rajzoktatás sokat fejlődött, illőbbre jutottak a gyerekek a szerkesztőkészségben, a színkultúrában. de a téráb- razolasban még mindig elmaradottak. — Talán furcsán hangzik épp itt a kérdés: szeretnek a gyerekek ke»dőkkel. Huszonhat ttzeivpws ül hetente a rajzbakra, közülük a többség csupán néihány éve tartja fontosnak a rajzolást. Érdemes betekinteni a »akkor krónikájába. Sok tehetséges fiatal-bot Vett tanéért képzőművész, építész. Aa emlékezetes generáció: Klimo Karoly festőművész. Pemeczky Géza tnűvé- mettörténész, Szabadot Já~ *os festőművész, Bor* Irt- whs szabrá*7zi>űvész, Németh Jöttéi festőművész, Kő Pál ■aobraszraűvész, ár. L. Szabó Tünde építész. A legfiatalabb »emeedék- Ml Ternyi Andrással, Péter Zoltánnal beszélgettünk. Mind a ketten hatodik cas- tálpamofc. — A Kisfaludy általános Msdtába járok,' két éve vatta* szakköri tag, — Milyen különbséget Mész az takotai ée az itteni najzfoglalkoizáaok között? — Itt a szakkörben részletesebben foglalkozunk a rajzolás alapja rvati, nagyon oda kell figyelni. Az iskolában az elmúlt órán a sxín- eknaéVettei foglalkoostunk — noadtai Fenyő András. — Édesanyám Íratott be a szakkörbe — így Péter Zoltán. — örültek otthon, hogy szívesen rajzotok. A Kaposvári mezőgazdasági szakkózepiskoiabaa szeretnék továbbtanulni. Gerő Kázmér: — A felnek* nem könnyű a szakkörben: a művészeti szak- középiskola első, második osztályának az anyagával ismerkednek. a csoport tagjai. A többség megbirkózik a feladatokkal. Kovács Kati a Munkácsy gimnázium harmadik osztályos tanulója. A kezdőkkel is dolgozik, noha már a haladó csoportban a helye. Közülük i« kiemelkedő tehetségű; büszkék is rá a szakkörben. Három alkalommal járt középiskolái művészeti táborban, legutóbb Tokaj - ban. Itt készíilt rajzaiból mutat néhányat. — Megpróbálom a felvételit a képzőművészeti főiskolán, de megfelelne a tanárképző rajzszaka is — mondja. Rajzai alapján föl- tetlen e területen a helye A haladó csoport huszonhét. fiatalt, felnőttet számlál. Köztük van az alapító tag: Gyarmati Ferencné is. Ruisz György: — Sokan csupán kedvtelésből járnak hozzánk rajzolni. Feladatunk az is, hogy műkedvelőket neveljünk, olyan embereket akik szeretik a művészete— ÁKg bírón» rávenni olykor őket arra, hogy ne csak rajzolgassanak, hanem fessenek is. De nem becsülik eléggé a saját munkájukat A szülők előtt pedig elveszítette perspektíváját a képzőművész pálya. Hajdú Erzsébetnek, a Táncsics gimnázium harmadik osztályos tanulójának viszont hiába mondták a szülei évekkel ezelőtt, hogy járjon rajzót tanulni, csak akkor iratkozott be a szakkörbe, amikor egyszer Herendes» járva megtetszettek neki a festett porcelán díszítések. Borsányi Denise már négy éve jár ide. Kirakatrendezőnek készül. ök és társaik tudják, hogy a Balázs János szakkör olyan lehetősége a városnak, amellyel élni Irfl. Korányi Barna N éhány héttel ezelőtt nemzetiségi olvasótáborok szervezői, vezetői tanácskoztak a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székháziában. I mrnár hagyomány teremtő vállalkozásról van szó. A népfront és az Állami Gorkij Könyvtár a megyei nemzetiségi báziskönyvtárak munkatársainak segítségével már évek óta német, román. szerb-horvát, szlovák nyelvű olvasótáborokban művelődnék, tanulnak a hazánkban élő nemzetiségi szülők tíz-tizermégyéves korú gyermekei. E táborok száma évente 15—20. a táborok szerencsés résztvevői mintegy félezren lehetnek. Az együtt töltött idő 10—14 nap, amely megegyezik egy hagyományos üdülési' terminussal, de tartalmában a valóságosnál sokkal több hasznos időt jelent A fiatalok számára a legfőbb vonzerő az anyanyelv játékos elsajátításának lehetős ege. Az olvasó tá borok azonban ennél sokkal többet ígérnek. A nyelvművelé®, a kétnyelvűség szellemének erősítése mellett a táborok méltó figyelmet fordítanak arra is, hogyan lehetne azon a gondon változtatni, hogy a nemzetiségi lakosság nyelv- használata eltér az irodalmi nyelvtől; hogyan lehetne zavartalanabbá tenni azt az utat, amely az iskolán anyanyelvi oktatástól elveoet a nemzetiségi irodalomhoz, az írott nyelv megfelelő szintű használatához. Ma már tényekkel lehet _ bizonyítani, hogy a középkorosztály nem tanulta meg az irodalmi nyelvet. Az olvasótáborok mű vetődő közösségek, önismeretre, társadalomismeretre, a hagyományok őrzésére, ápolására nevelnek. Erősítik a könyvtár és az iskola, a pedagógus és a könyvtárai kapcsolatát Az irodaion szeretetére neveién, az anyanyelv ápolásának ügyén tál e táborok a demokratizmus iskoláinak tekinthetők, ahol a közösségi létet gyakorolják. Egyenértékű hesiyet kap az ének, a zene, a tánc, a népszokások meg ismertetése ír. Nemzetiségi nyelvű könykiadasunk 1981—1985 között mintegy másfélszáz kiadványt ígér. Ez a szám háromszorosa az előző ötévinek, és az államközi megállapodások segítségével i? sokat segíthetünk a könyv- választék bővítésén. De vajon a nemzetiségek lakta területeken megfelelő választék található-e a könyvtarakban és a könyvesboltokéiul? Jó lenne például, ha az elkövetkező években a tervektől eltérően erősebben bővülne a gyermekirodalom választéka, példány- száma, ha az igényekhez igazodva szaporodna a gyermekeknek szánt anyanyelvű ismeretterjesztő irodalom. Az olvasótáborok lakói a táborok befejeződése után legtöbbször további kapcsolatot igyekeznek tartani társaikkal. Kétségtelen tény. hogy ez részben a közösségi művelődés folytatásának igényéből adódik. A táborok szervezői éppen ezért az idei esztendőben már arra is vél lakkoznak, hogy újból meghívják a régi tábo- rozokat, azokat, akik közben már iskolai tanulmá- n vaukat befejeztek Így kívánnak a művelődéshez közösségi fórumot teremteni. Talán nem reménytelen óhaj, hogy ezek a művelődő közössegek erjesztő* legyenek. a nemzetiségi kiub- mozgalomnak, a nemzetiségi raúveiódesnek. F igyelemre méltó, hogy az Állami Gorkij Könyvtár nemzetiségi olvasás vizsgálatot kezdeményei valamennyi nyeiv- taruhetan az olvasási készség felmérése céljából. Az olvasási, az anyanyelvi kultúra fejlődését szolgálhatná, ha a jövőben a nemzetiségi olvasótáboroknak nyelvművelő körök, klubok megszületését, az irodalom - barátok érdeklődését segítő nemzetiségi író—olvasó tataik őzök rendezését köszönhetnénk. I. M. Megsárgult fénykép Régi kacatok, ftm-lom, szakadozott levelek, feljegyzések, apró emlékek közül került éli a fénykép. Elsárgult papírja, gyűrött sarkai arról tanúskodnak, hogy sok évvel ezelőtt helyezkedhetett el a csoport * fényképész masinája előtt, — Itt repül a kismadár1 — Mégis: az arcok komorak. Csak egyikük mosolyog. Tüskésre borotvált fejű lurkók, szöszke copfos, köténye» kislányok. Cipőt alig egy-kettő viseL Vannak vagy hetvenen. Szabályos rendben állnak az egyetlen felnőtt körül, ö az, aki bizakodva néz a lencsébe: a tanító kisasszony. A régmúlt idők varázsát felelevenítő felvételről árad a szegénység. Nyomasztó szagé épület, beitta magát a falakba a petróleum, a vaskályha füstje. Hetven gyermek szorong a padokban, alig férnek egymástól Ügy van ez, akár a kis bice-bóca idején. Aprók az ablakok, nem sok fény jut be rajtuk a terembe. Most ráadásul szürke odakinn az ág, ólmos eső veri a kis somogyi falu tél- időben sártól lucskos utcáit. Egy csoport — ők a legkisebbek — a betűvetéssel ismerkedik. Mások az egyszeregyet szavaljak kórusban, a többieknek a tanító kisasz- szony a falu határán túli világról mesél. Alrnélkodva hallgatja a szajiati had azt a tok csudát! Hisz a kisasszony messziről, Kaposvárról érkezeti Hány éve* ti? Sok gyerek fejébe ültette azóta a tudomány alapjait A Tanácsköztársaság idején tanfelügyelőnek nevezték ki a huszonéves lányt, de maga sem tudta, mit kezdjen akkor t tisztséggel Aztán múltak az évek, s a kisasszony egy kis faluban találta magát. Az apai polgári ház után egy kis lakrész. Sáros út, petröleumvilágitás, nohatol zavaros, gyanakvó szemek. A gyerekekben reménykedett. Pedagógus volt a csontja velejéig. A jó tanító pedig maga felé fordítja az aprónépet, legyen annak, bármilyen tapasztalata a felnőttek világáról Százfelé kellett figyelnie, hogy minden gyerek úgy érezze: a tanító kisasszony csak vele foglalkozik. ■ Nyáron aztán megérkeztek a rokon gyerekek. Ők ma is úgy beszélnek ezekről a nyaralásokról, mintha egyenesen a paradicsomba csöppentek volna. Mert mi minden élményt jelent városinak az igazi falusi élet! A háború aztán népet vetett a vidám nyaraknak, de a tanításnak ti. A falu közelében állt a front, a lakosságot ki kellett telepíteni. Három hónapon át éltek létbizonytalanságban. Dolgos népek laktak Itt, hamar találtak munkát, kenyérkereseti lehetőséget. Djra megteltek az iskola padjai. Jöttek emberek mesz- szxröü hogy elmondják, mi minden előnnyel jár az, ha a nép a saját javakat beadja a közösbe. Nem mindenütt fogadták őket virágcsokorral, inkább oasotllá- vaL S ki ismeri igázéra az embereket egy ilyen apró helyen? Elindult hát agitáló útjára a tanító. Hány helyen fogadták azzal, hogy „Tárnitó kisasszony, ha nem maga lenne az, bizony, hogy kipenderitettük volna de maga inkább jöjjön, kerüljön beljebb.. Régen »olt Teltek-múltak az évek, s egy szép napon eierkezett a nyugdíjaztatás ideje. Több mint három évtizedes nevelői munka után, ugyanabban a községben. Két év múlva elköltözött a tanító kisasszony a faluból. Kis házát eladta, aprócska nyaralót vásárolt Fonyódon. A nyarakat ott, a teleket kaposvári rokonoknál töltötte. Nézegetjük a megsárgult fényképeket, es eszünkbe jut bogy gyermekkorunkban Hány érdekes történettel szórakoztatott bennünket az a fiatal tanítónő, aki a felvételen a tanítéányai között a lencsébe mosolyog. Mikor mi a visszaemlékezéseit hallgattuk, akkorra sötét haja már fehérbe fordult. Tizenöt éve. hogy örökre elment közülünk. Ambrus Agnv Üj otthonban a nagyatádi zeneiskola Több mint egy évtizedes „vándorlás" «tán végleges otthonra talált a nagyatádi zeneiskola. Az intézmény százhatvan növendéke és .nyolc pedagógusa nemrégiben vehette birtokba a városi tanács régi épületét, melyet a helyi Komfort Ipari Szövetkezet dolgozói újítottak fel es alakítottak át másfél millió forintos költséggel. Az újjávarázsolt épületben kilenc ízlésesen berendezett tanterem nyújt eszményi körülményeket a tanuláshoz. Hamarosan egy ötven-hatvan személy befogadására alkalmas kamaratermet is berendeznek, mely stúdióhangversenyekre ad majd lehetőséget. Az „áthallás” veszélyét különleges hangszigetelési eljárással szüntették meg az építők. A hangszerek, szakkönyvek, hanglemezek, berendezési tárgyak vásárlására fordítható pénzösszeget is ötvenezer forinttal növelte a városi tanács, ily módon nincs többé objektív akadálya a színvonalas munkának. A hivatalos átadásra és a névadásra májusban, a nagyatádi zeneiskola alapításának tizedik évfordulóján kerül sor, » Mfflvelfidfi nemzetiségi fiatalok
