Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-04 / 29. szám
Házi hangversenyen f a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat hangszerkészítő-üzemében avatta föl Lehotka Gábor orgonaművész azt a kétmanuálos, ötregiszteres, 260 sípos, barokk jellegű orgonát, amelyet a frankfurti nemzetközi hangszerkiállításra gyártottak (MTI-fotó'— E, Várkonyi Péter felv. — KS) fffhon wagy Milyen vágy menekít a természethez 7 Milyen nyugtalanság hajt csendjébe bennünket a hétvégeken ? Heti megalkuvásaink, kudarcaink? Sarkunkba érő, felejtésre ítélt gondjaink? A türelmetlenség már szombaton fészkelődik bennünk. Halogatnám a haiaszithatatlant: mosást, vasalást, ezer más dolgomat. Átnézem a leckéket, hogy gond nélkül induljon a hét Morózusan teszek, veszek. Az éjszakai film sem fontos, ágyba dugom az apróságokat Röpke félórát szánok keddi németórám anyagának olvasására. Gyorsan elmúlt a nap ... Másnap megyünk. Hóvi- rágreménységgel indulunk, s a Bartók utcai tetőn már könnyű dalocskákat fújva lépkedünk. Végre itt az erdő: itthon vagyunk. Kis h or hósok és dombok várnak. Ide a szélnek ’ hangja sem ér. A gyerekek előre futnak. — Nézd, ott emberek vannak — kiáltják egyszerre. Valóban. Füst száll nyurgán a turistaház árnyékolta tisztáson, s az erdő szürkéjéből kitetszenek a színfoltok. Fiatalemberek szalonná znak ott Egyikük éppen a forrás felé fut. Milyen jó, hogy itt az üdítő víz a szom. jazóknak. Lemegyünk mi is. Tenyerünkből hörpolünk. Jólesik. Mindig ellágyulok, ha a természet ilyen békés bőkezűséggel adja magát Mintha az örökkévalóságot ígérné, a fogyhatatlant. Hóvirág sehol. Vagy mégis? — Én találtam az elsőt! Velem jössz, ugye? — simogatja a kicsi a virág sovány kis fejecskéjét. — ö a legbátrabb. Tesitvé- rei még készülődnek zöld szobácská j ukban — magyar rázom. A könnyű széltakarta avar alól csak néhánynak bú'bja virít áttörve egy-egy falevélen. (Pihés csibék köszöntik így tojáshéj kopogtatáív- sal a rájuk várakozót.) A gyertyánosban készül a tavasz. — Anyuci! Ezek ikrek! — guggol a csokornyi hagymácskákból bújó szárak fölé a nagyobb. — Ide jelet teszek — kis botot szúr le p és i jövő héten értük jövünk... Jövünk, jövünk... — visszhangozza a kisebb az oldalban. Én meg szüntelenül lemaradok. Megszánnak, botot nyújtanak, s nem az erdő, hanem a két kis akarat húz fel a tetőre, miközben kacagnak gyámoltaia- ságomon. Mire a szántó fölött a nap magára húzza sötétkék takaróját, már az országúton vagyunk. A Gsitoi áruház előtt víg csapatba ütközünk: egy család pár hetes gyönyörű kuvaszkölyök- kel, a birtoklás önfeledt zsivajával megy el mellettünk. Szemünk az ölbefogott apróságon... — Hadd simogassuk meg! — lépünk közelebb, és záporoznak a kérdések: honnan, hová tartanak vele, hogy hívják, s hogy mennyiért? Az utcai lámpa fényénél papírzseb kendőre írjuk a címet — Most fordult a szerencsecsillagunk, lesz kiskutyánk — állapítja meg ragyogva nagyobb lányom, és fáradtság nélkül sietni kezd hazafelé. B. T. UJKERY CSABA : > SZIGETIEK Közművelődés gondokkal A napi termelésről, a jobb munkakörülményekről volt szó a marcali kenyérgyárban. Egy üzemi kiállítás kapcsán találkozott ott a művelődési központ igazgatója, a népművelő és a gyár vezetője. Előkerültek más témák is, így a gyáron belüli köziművelődés helyzete, az érdeklődés színvonala. A gyárvezető, Magyar Tibor szerint a vezetőnek kell megtennie az első lépeseket neki kell példát mutatnia: „Hogyan várjam el a dolgozóktól, hogy aktívan vegyenek részt a programokon, művelődjenek, ha magam sem járok színházba, moiziba, múzeumba?” A művelődési ház pedig segít. Elmemnek az üzemekbe, iskolákba, programokat szerveznek. — Most például újra kezdjük a kórházgalériát — mondja Gombainé Patacsy Éva népművelő. — A kórházban dolgozók munkakörüknél fogva zárt életet élnek, kevesebb idejük marad arra, hogy munkahelyükről kimozduljanak. Helyükbe visszük a kiállításokat; ezeket mindig szívesen fogadják, nagy a látogatottságuk. Annak idején gépkocsi hiánya miatt hagytuk abba ezt a sorozatot, most pedig maga a kórház jelentkezett, hogy kezdjük újra. Kevesebb kiállítást rendezünk, de minőségben szeretnénk többet, jobbat nyújtani. — Sikerült-e Marcaliban a gyerekeket is bevonni a közművelődési tevékenységbe? — Az évekkel ezelőtti fellendülés után most ismét lépésváltásra van szükség. Magyarán: hiába szervezünk programokat a hét végére, a tévé Magilla-sorozatával nem tudunk konkurrálni. Igaz az is, hogy a gyerekek és a felnőttek hétközi munkatempója olyan feszitett, hogy a hét végén már nincs kedvük otthonról kimozdulni. Szép elgondolás volt, hogy a szombaton felszabadult időt az emberek majd művelődésre fordítják, de sajnos nem vált be . .. — Mégis mi az, ami érdekli az embereket, ami kimozdítja őket a lakásokból? — A tárgyi tevékenységek. Például a posta Béke szocialista brigádja szövötan- íolyaman vesz részt. A kórházban, a kenyérgyárban kézi munka-tanfolyamot szerveztek. Jó lenne, ha néha bejönnének hozzánk, ötleteket „lopni”, iskolai, munkahelyi vagy otthoni aktív kikapcsolódási tevékenységekhez. — Mit jelent a személyes kapcsolat a népművelők és a lakosság között? — Marcaliban különösen nagv a jelentősége. A jövő útja: a kisebb közösségeken keresztül eljutni a nagyobbakhoz. S nem szabad görcsösen ragaszkodni a helyi hagyományokhoz. Niklán és Csomenden például már folytak olyan szakkörök amelyekben a finn-ugor népek elkülönülése előtti díszítőművészettel foglalkoztunk. Ismeretlen világ, a foglalkozásoknak mégis nagy sikerük volt. Marcaliban is szeretnénk néhány lelkes embert megnyerni, majd bővíteni az érdeklődők körét a gyárakban, intézményekben is. Ambrus Ágnes Kiállítás a Dunáról A Duna a béke és az együttműködés folyója címmel csütörtökön fotódokumentációs kiállítás nyílt a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központban. Európa második legnagyobb, nyolc országot összekötő ví- ziútját mutatja be a tárlat: metszetek, fényképek emlékeztetik a kulturális központba látogatókat a hatalmas folyó múltjára, illetve a KGST-integrációban betöltött fontos szerepere. A megdicsőülés Zrínyi egy vasból készített kerek kis pajzsot vett föl az asztalról. Kihúzta szabíyáját, és körbepillantott. — Uram! — szólalt meg halkan Cserenkó. — Nem volna jobb mégis, ha sisakot ölténél...? — Minek? Nem azért rohanok ki Szigetből, mert el akarok menekülni. Zrínyi Miklós gróf nagy léptekkel megindult — ki a íüstszagú folyosóra. Behallatszott a szobába a lángok ropogása. Utána ment Juranics, s követték a többiek. Le, a vár terére. Ott szorongott már mindenki. Asszonyok, férjük kezét fogva. Térdükét gyermekeik ölelték. Sírás hallatszott és lángok lobogása. A falon túl zúgott a török tábor. És szünet nélkül pereglek a dobok, rivalltak a kürtök. Zrínyi megállt a maroknyi várbeliek, a megmaradtak előtt. Mellette J uranics, kibontott zászlóval. A kapitány fölemelte kezét, és fennhangon kiáltotta: — Tudjatok jól, mint esküdtem először én, utánam pedig ti, mindannyian hűséget Együtt akarunk élni, és meghalni... Hála legyen az úristennek, hogy eddig semmiféle hűtlenség nem volt közöttünk. Most se legyen!... Íme, mindannyian látjuk, hogy itt már nincs tovább maradásunk. Akkor sem, ha mindnyájan azt akarnék. Mert nem tudunk megmaradni, az ellenség ereje és a tűz miatt. .. Induljunk, vitézek, kifelé ebből a várból! Verekedjünk meg, szemtől szembe, ellenségeinkkel. Hogy halálunk után jó hírünk legyen... Aki meghal, istennel lesz; aki túléli, megmarad becsülete... Volt, aki eldobta a pajzsát, sisakját, és csak a mezítelen kardot markolta a keze. — Járj előttem, Juranics Lőrinc — mondta Zrínyi; — vidd ezt a zászlót! A katonák kiszakították magukat az utolsó ölelésből, és elszántan követték. A törökök a hídon toporogva, mint a prédára leső hiúz, várták a kapu kinyílását. Vagy a parancsot, hogy megrohanják és betörjék. Tudták, hogy a védőknek ki kell jönniük — ha csak nem akarnak a tűzben meghalni. A kapuban Zrínyi megállt Szerecsen Márk mögött Hátranézett. Ott látta maga mögött, kivont fegyverrel, a megmaradt őrséget Intett Horváth Györgynek: — Tárd ki a kaput, fiam! Horváth a keresztrúdhoz lépett, s a földre taszította. A nagy, nehéz tölgy aj tők, súlyuknál fogva, föltárultak. Csend lett, egy pillanatig. Szerecsen Márk megemelte a fáklyát Lövés csattant Szerecsen a melléhez kapott; följaj- dult, s elórebukott. — AUahu ekber! — üvöl- tötték a törökök, és az első sorban állók a hídon, a kapu felé lendültek. Horváth György az ösiz- szegörnyedt pattantyús mellé ugrott. Fölkapta a földről az égő fáklyát^ s az ágyú gyújtólikahoz érintette. Villámot vetve dörrent a mozsár. A vasdarabok széles utat vágva letisztították a hidat a kapu előtt. Kardját magasra emelve kiáltotta Zrínyi: — Jézus nevében, utánam! Napok Dorottya jegyében. Bár a megiljuló vén hölgy névnapját vasamap ünnepeljük, már ma pompás programokat kínál a kaposvári Killián György Ifjúsági es Üttörö-müvelődesi Központ: 15 óra tói rendezik meg itt a Ki mit tud? városa döntőjét. Húsz órakor a Vujicsics együttes muzsikál, s a lábak kólóra lendülnek. Szombaton éri el csúcspontját a vigalomhangulat, hiszen reggeltől farsangi vásárt tartanak a szokott helyein, háromnegyed tíztől térzene szól a Kossuth téren, 10-kor megkoszorúzzák a Csokonai-szob- rot, s ezzel kezdődik a Május 1. utca és a Kossuth utca torkolatában a vidám szabdtéri műsor. Színjátszók, néptáncosak, népi együttesek tarka serege szórakoztatja a közönséget délig. A karneváli felvonulás 15 órakor kezdődik; tiszteletét teszi Karnevál hercege és Dorottya is, maskarások és hagyományőrző együttesek kíséretében. Lesz kiszebáb-égetés is, s még egy sereg érdekesség Aztán a hagyományok őrzői — Tolnából és Baranyából is — szelleme című amerikai vígjátékot „engedi ki a palackból”, ezt a reg sikert, melyet most felújítanak a regi és új nézők örömére. Képünkön a szellemet alakító Peter Ustinov. Arcán a pöttyök nem nyomdaipari melléktermékek, hanem apró halak. A Vörös Csillag mozi délután a Suli-buli című magyar burlesz.kkel járul a farsang hangulathoz, este a Mindhalálig zene című amerikai, látványos revüfilmmel fokozza ezt. A Szabad Ifjúságban a Hárman a stamasztikában című színes amerikai vígjáték szerepel műsorom, főszerepben Goldie Hawn, akit a nézők utoljára ebben a moziban a hét élején az Óvakodj a törpétől című krimiben láttak. A Latinca moa a Kojak és a Marcus Nelson gyilkosságok című kétrészes bűnügyi filmet játssza szombat-vasa map. A kopasz felügyelőt Telly Sa- valas alakítja. Itt egyébként vasárnap 9-kor bélyegfarsangot is rendeznek. Az ifjúság házban gyermekíar- saingot tartanak vasárnap 9- tál: játstfóhazzal, játékvásárral, ólomka torna-cserefel lépnek a Latinca Művelődési Központban 17 órától. A bálok az éjszakába nyúlnak: Dorotitya-bál a Dorottya-szállóban, sváb bál a Kapósban, délszláv bál a Szabadság parki étteremben, rongyos bál az ifjúsá- g házban, pöttyös bál Kapos füreden. A Somogyi Képtár Schéner Mihály és Balázs Irén kiállításával tetézi meg a farsangot- A mozik műsorát is úgy szerkesztették, hogy a tánc, a zene, a vidámság legyen elsődleges. A Mozimúzeum szombat-vasárnap például a Feketeszakáll Ö rőhant ki elsőnek. Majd Juranics, kezében a dunántúli főkapitányság zászlajával. Mellette pedig István- ffy Pál. S utánok a többiek. A kartácstól leterített, hen pergő-jajgató testeken átrohanva Zrínyi leért a hídról; egy zöldturbáno6, aranyláncos aga állt vele szemben. Eiőreugrott. Zrínyi feléje vágott Félreütötte a lesújtó jatagánt, s a következő pillanatban a kardja a török tiszt mellébe hatolt Mikor fegyverét visszarántotta. több lövés dörrent. Zrínyi megszédült Éles nyilallást érzett a jobb oldalában, s egyensúlyát vesztve a földre zuhant Látta, hogy melléje esik Horváth György, Popratovics Farkas; szájukból ver buggyan ki. Műiden erejet összeszedte, s fél kézzel még föltámaszkodott Iszonyú kavarodás volt körülötte. Törökök rohantak rá mindenfelől. Előtte Juranics és István- ffy vagdalkozott, két oldalán Kobak Miklós és Patatics Péter, háta mögött Csáky György meg Bajomi János. — Rajta, fiaim a ... Egy janicsár a taposó lábak közt célba vette a félelmetes hírű gyaúr effendit Csattant a lövés. A puska csövéből szétcsapódó lőpor- füst eltakarta szeme elől azt a pillanatot, amikor Zrínyi mintha taglóval találták volna el, elóreesett. Homloka nagyot koppant a labak taposta földön. Bal halántéka alatt fekete lyuk tátongott. * (folytatjuk.) herével, maszkkés zítéssel. 1(1 és 14 órakor az Ali baba és a 40 rabló előadásával, 16 árától tinidiszkóval. A Csiky Gergely Színház a farsangi jókedvhez hangolta elönti acait Ma 14 óra 30 perckor kezdődik a János vitéz, 19 órakor A revizor előadása. Szombatom 15 é<s 19 óraikor ismét a János vitéz kerül színre. Vasárnap másféle élmény várja a nézőket; Peter Weiss Marat halála című zenés tragédiája szerepel műsoron 15 órától. Egy, a februári előzetes programban nem szereplő premiert is itt teszünk közzé. A Stúdiószínházban ma 19 óra 30 perckor mutatják be Fehér György rendezésében Platon Szókratész vé- döbeszéde című művéből azt a drámát, melyet Jordán Tamás Jászai-díjas színművész játszik Dunai Károly<- lyal. Devecseri Gábor fordította. Buzsákon tartják Marcali és a járás Ki mit tud? bemutatóját vasárnap 15 órától. Az országos diáknapokra és a somogyi művészeti szemlére is itt jelölik ki teljesítményük alapját a versenyzőket. Barcson, a Móricz Zsigmond Művelődési Központban szombaton 9-re az alsó tagozatosokat játszóházi rendezvényre várják, ahol Pintér Éva vezetésével agyagozni, szőni, makramézni tanulhatnak. Utána táncházi mulatság lesz Takácsné Békési Margit irányításával, majd filmet vetítenék. Vasárnap 19 órától a nagyobbaknak videó- diszkót tartanak. A lemezlovas: Gémes Tamás. Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban holnap 10 órakor a Cimborákat vetítik az általános iskolásoknak. Tizenhat órakor táncház — gyerekeknek. Tizenkilenc órától zenés szombat este Bencze Ilona, Maros Gábor, Koltay Zsuzsa, Harsányt Frigyes felléptével. Közreműködik a Pulzus együttes. Kapoly sem marad vasárnap vidámság, muzsika nélkül: 18 órakor kezdődik Detre Annamária és Rózsa Sándor önálló estje, melyen mások is fellépnek. SOMOGYI NÉPLAP
