Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-22 / 44. szám
NE EGYMÁSRA MUTOGATÁSSAL! H ogyan neveljen együtt iskola és család; milyen legyen a szüle és a pedagógus kapcsolata együttműködése ? A tavaszi tantestületi nevelési értekezleten tanácskozási témaként szerepel a2 iskolákban ez a kérdéskör. A szülők, a tanári szobák világán kívül állók azonban vajmi keveset tudnak a belső vitákról. A fogadóórákon, a családlátogatásokon, a szülői értekezleteken találkozik a szülő és a tanár, vagy amikor egy-egy ellenőrző- könyvi „szives invitálás” értesít valakit: jöjjön be, mert a gyerekkel ilyen, olyan gond vart Most, a felvételi értesítőik után, a szülői értekezletek tartásának időszakában talán nem felesleges — egy minisztériumi tanulmány megfigyeléseit is felhasználva — szólni arról: miként alakul és milyen tennivalókat hordoz napjainkban a család. és az iskola együtt- m unkáik odása ? A két fél egymásra mutogatása, úgy látszik, állandósuló kísérőjelensége . ko- runknaík. Ez a szakemberek véleménye, és kimondva vagy kimondatlanul ez a nézet a családok tekintélyes részében. Sok iskolában pedig leplezetlenül hangzik a nevelőtestületi értekezleteken és máshol is: a családi nevelés hibái az oktatási intézményekben „csapódnak le”, és az iskolák elég gyakran „nevelhetetlen gyerekeket” kapnak. Szinte sztereotípiának hat az olyan valós elvnek a hajtogatása, hogy eredményes nevelés csakis együttesen lehetséges, sőt az iskola feladata elsősorban, hogy ebben összhangot teremtsen. A társadalmi változások alapjaiban módosítják a szokásrendet, a magatartási formákat, családokon bélül is. Körülbelül 400 ezer családban ingázik a családfő, két és fél millióra tehető a munkaidőn túl is dolgozó szülők száma, például akik a háztájiban, kertben, szolgáltatóiparban vállalnak munkát. Előtérbe került tehát a család fogyasztási és gazdálkodó funkciója, felváltva a korábbi termelés- központúságú kisközösséget. Mindez, sok egyéb tényezővel együtt, sok ösztönössé- get, oda nem figyelést és sietséget, bizonyos értelemben elfáradást okoz a családok életében. Tudományos megfigyelés bizonyítja, hogy a családokban túlságosan sok rossz hatású esemény zajlik a gyerekek előtt. Esetenként a seülő az idő hiányát túlzott szigorral próbálja ellensúlyozni, máskor meg indokolatlan enyheséggel „nevel”. Esetlegesek a büntetésformák is. Ami pedig az alkoholizmust, a családi nevelésre társadalmi méretekben károsan ható jelenséget illeti: egy nagyközségben nemrég megkérdeztek 700 kisdiákot az apa italozási szokásairól. Megtudták: a hét több napján italos az apa a kérdezett családok 17 százalékában, egy nap részeg 14 százaléknál, ünnepen néz az üveg fenékére 27 százalékuknál . .. A szülő és a nevelő találkozásának lehetősége, gyakorisága, a kölcsönhatás egymás nevelési munkájára nélkülözhetetlen a jelenlegi nagyméretű családi szokás- váltások korában. És korántsem az iskola szervezett közösségi programjaival kellene a családi nevelést kiegészíteni (esetleg éppen pótolni) ! Műveltségben hátrány- nyál érkezik ma az iskolai életbe a gyerekek egy százaléka, legalább 100 ezer gyermek pedig különböző módon veszélyeztetett, hátrányos környezetben él. Nem kapják meg tehát a fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükséges, megfelelő családi „hátországot”. Mindezek — és még sok más negatív tényező — ellenében kell(-ene) hatnia a pedagógus „családorientáló” módszereinek, al// Zrínyi-újdonságok Áz nolajlégió" Űj kiadványokról kaptunk hírt a napokban; a Zrínyi Katonai Kiadó megjelenés előtt álló könyvekből küldött szerkesztőségünkbe néhányat. Gyere vissza címmel adják közre a népszerű költő, Ladányi Mihály verseskötetét, mely az életműben a tizenharmadik. Az első még 1959-ben jelent meg Az ut kezdete címen. Ladányi Mihály igy küldi új, gyűjteményes kötetét: „ ... miféle verseket ajánlok itt az olvasó figyelmébe: olyanokat, amelyek mögött a szerző élete, életmódja és életének gyarló lehetőségei szinkronban vannak a versek szövetével, azzal a színes (olykor sötét) anyaggal, amelybe élete felvetőszálai közé belesző ite ábrándjait egy eszméről, indulatait a szerelemről, véleményét a társadalomról, és az összejött — vagy összesem-jött -kapcsolatokról.” Barkovits István Az „olajlégió cimű munkája a „Ka- onapolitika fiataloknak” sorozatban jelenik meg a közeljövőben. A Pentagon távlati dédelgetett tervei között szerepelt a Rapid Deployment Force, egy gyorsan felvonultatható haderő, különleges rendeltetésű expedíciós sereg létrehozása; a napjainkban leginkább „olajlégiónak” nevezett gyorshadtest olyan jellegű katonai erő, mely mindig is létezett az Egyesült Államokban — ezt igazolja Barkovits, István könyve —, napjaink RDF-je akciókban, vérben és brutalitásban rendkívül gazdag időszakra tekinthet vissza. Bizonyára sokakat vonz majd Radovan Zogovic Ott fenn, a hófödte hegyekben című regénye, mely 1941 42 telén, Crna Gora — ez az író szülőhelye — hóborította csúcsai között, egy partizándandár törzsében játszódik. Különös hangvételű, tartalmában és tanulságaiban sem mindennapi történet: két régi ismerős, egykori illegális kommunista — Milos parancsnok és Mrksic nyomdász-újságíró — fojtott, bizarr mozzanatoktól sem mentes, egyre éleződő, végül visz- szavonhatatlanul elmérgesedő konfliktusát jeleníti meg. Azt a fontos erkölcsi kérdést veti fel Zogovic feszes szerkezetű, izgalmas műve, hogy kinek van igaza; a hatalmat önkényeskedve kisajátító vezetőnek, — aki egyébként puritán, minden áldozatra kész jellem is —, vagy beosztottjának, aki a fasizmus elleni élethalálharcot, a politikát és a nép feltétlen szolgálatát a saját fejével is végig akarja gondolni. A vakfegyelem és az értelmes, forradalmi fegyelem problémája bontakozik ki a regényben. Az író nem ismeretlen a magyar olvasó előtt: 19ll- ben A szerelemről utólag című verseskötete, 1980-ban pedig Az erőd bevétele című elbeszélése jelent meg nyelvünkön is. kai mazva a kialakítiható kapcsolatok minden lehetséges formáját! Léteznek erre jó, ötletes kezdeményezéseik, túl a hagyományos családlátogatásokon vagy a szülői értekezleteken (amelyekről sajnos, rendszerint éppen a „problémás” gyerekek szülői maradnak távol.) Özdon az egyik lakótelepi iskolában az úttörőcsapat a felnőttek bevonásával szervezett programokat. Bács megyében több helyen brigádokat kértek fel a gyerekek otthoni segítésére, rendszeres látogatására. Ebben a megyében tartanak számon egy másik, igen hasznos nevelési kísérletet is: kisebb úttörőrajok a vezető tanárral együtt ellátogatnak családokhoz és éppen a „problémás” szülők jelenlétében, beszélgetnek, vitatkoznak gyerekük dolgairól. Okos ötlet volt .másutt az úgynevezett lakóhelyi ügyelet megszervezése. A szülői értekezlet spontán formáját vezették be Nagytoátonyban, Szentlőrincen; akkor tartanak megbeszéléseket, amikor sürgető kölcsönös mondanivalójuk van, s nem ragaszkodnak mereven a naptárhoz. Sok helyen nemcsak gyámügyi feladatokat lát el az osztályfőnök, a szülői munkaközösség, hanem bevonják a szülőt — a szükséges mértékig — az iskola életébe. Kérik tanácsát, hívják kísérőnek kirándulásokra, múzeumlátogatásokra, közös filmvetítésekre, vegyen részt hasznos előadásokon. Igen jó szülői ötlet helyenként — és követésre érdemes —, hogy az apa, anya meghív kisebb gyerek- csoportot a munkahelyére; pályaválasztáshoz, egy-egy foglalkozás megfcedvelteté- séhez is jó recept ez a módszer. Máskor — mint Békéscsabán, Gyomén már rendszeres — iskolai szakköreik vezetését, bíznák értő, szülőkre a nevelők, Ahol tehát megpróbálják a tanár—szülő kapcsolatokat korszerűvé formálni, hozzáigazítani a család és a társadalom változásaihoz, változó lehetőségeihez és igényeihez — ott kellően egyeztethető a családi és az iskolai nevelés jó néhány tennivalója. Így kialakulhat az a hasznos munkamegosztás, aminek — végső soron — az veszi hasznát, akiért fáradozni érdemes: a diáikgenerációk sora.., M. V. Ki mit tud — Kaposváron ? Szókratész féligazságai Alaposan megleckéztették a közönséget és a szereplőket a szervezők a Ki mit tud? vasárnapi — második — kaposvári elődöntőjén az ifjúsági házban. Elsősorban fegyelemből. A színházterem ajtajában cerberusok álltak — egyelőre alabárd nélkül —, és vigyáztak arra, nehogy a néhány perc késedelemmel érkezett szülők, gyermekek, pedagógusok — legalább kétszázan — a műsorszámok közötti szünetekben bejuthassanak az erősen foghíjas nézőtérre, mit sem törődvén azzal, hogy időközben több diákot rosszullét fogott el a zsúfolt előtérben. Aki mégis beférkőzött, szellemi teherbíró-képességből vizsgázhatott; öt és fél órán át „bombázták” agyát a legkülönbözőbb műnemekhez és műfajokhoz sorolható produkciókkal, fittyet hányva a kiírásban feltüntetett ama követelményeknek, hogy égy műsor nem tarthat tovább három óránál. Bevallom, magam pótvizsgára szorulnék: a népzene, a klasszikus zongoraszonáta, a polbeat, a rock, az átszellemültséget sugárzó óda és a mulattató hírlapi tárca egyidejű befogadásához és átlényegítéséhez nincs „készülékem”. A különböző jellegű produkciók egymást „hatástalanítják”, ezért üdvözítőbb lett volna a népművészeti, zenei, irodalmi produkciókat külön esteken bemutatni, már az időtartam miatt is. Ha tehát a rendezvénysorozat címében föltett kérdést a szervezőkre is vonatkoztatjuk, feleletül bízvást föleleveníthetjük Szókratész nevezetes véleményét: senki nem tud semmit. Hiba volt egyetlen csoportba összegereblyézni mindazokat, akik a Ki mit tud? további fordulóira, az országos diáknapokra és a művészeti szemle későbbi rendezvényeire szeretnének eljutni. Nem indokolta viszont a fentebb említett agnoszticista bölcsesség felidézését maga a műsor. Bár kétségtelenül felsorolhatunk néhány kedvezőtlen tapasztalatot — például azt, hogy nemcsak ezen a rendezvényen, de a Ki mit tud? egész eddigi folyamatában jóval számuk és arányuk alatt képviseltették magukat a szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézetek tanulói, s nyilván tettekre ösztönöz az a tény is, hogy a vers- és prózamondók mezőnyében nem egy rosszul artikuláló, beszédhibás diákra bukkanhattunk — mindezek ellenére üdítően hatott látni és hallani a Sok-sok lelkes és tehetséges középiskolást vagy főiskolást. A műsornak legalább kétharmada a két kaposvári gimnázium diákjainak produkcióiból állt. Általános tapasztalat: a Táncsics vers- és prózamondóinak felkészültsége országos viszonylatban is kiváló, érzik, értelmezik és értik a választott darabot, kiejtésük többnyire szép, de nem mesterkélt, egyszóval remek csapat. Zenei nevelés dolgában a Munkácsy gimnázium vezet. Énekkaruk nem hétköznapi élményt szerzett a Magos a rutafa és a Gergely- járás előadásával, hasonlóan szép reményekre jogosít kis Kamaracsoportjuk, spirituálékat is éneklő vokálegyütte- sük, tehetséges zongoristáik, fuvolistáik, kamaraénekes-je- löltjeik. Lám, mit tehet egy- egy akadályokat nem ismerő pedagógus! Mert a produkciók sikere mögött lehetetlen föl nem ismerni két kitűnő tanárember, Klujber László és Dorogi István munkájának eredményeit. Végül két arc a részvevők közül; a személyes „kiválasztottak” arcai. Kerekes Éva, a Táncsics gimnázium diákja. Ha Arany-verset mond, ha egy orosz népballada dramatizált változatában működik közre, egyaránt szuggesztív személyiség, anyanyelvi kiejtését tanítani kellene, dramaturgiai érzékenységét, hangszínének sokrétűségét, lámpa- iáztalan határozottságát ugyancsak. Gáspár Tamás a Munkácsy gimnáziumból: humoros, jópofa, gyönyörűen artikuláló és módfelett pódium- képes „fenegyerek” egy Fekete István-tárca interpretálásakor, felkészült fuvolista, határozott irányítója egy ügyes kamaraegyüttesnek. Az ifjabbik Johann Strauss pizzicato-polkájának általa áthangszerelt változata zenészbravúr, előadása szintén. Lengyel András és polgárháborúk Libanonban Összegezés A palesztin mozgalom gyengítése Szíria szempontjából azért fontos, mert az forradailmasí-tólag hathatott az alavita szekta által uráli szíriai szunnita (arab és kurd nemzetiségű), illetve drúz tömegekre. Izrael szempontjából azért fontos a palesztin mozgalom fölszámolása (de legalábbis meggyengítése), mert így könnyebben annektálhatja Ciszjordá- niát és a Gázai-övezetet, illetőleg a „nyitott kapuk” (hidak) politikájával kö'ny- nyebben kényszerítheti távozásra az ott élő palesztin tömegeket (az elmúlt 15 év alatt, az 1967-es megszállástól egyébként több mint 150 ezer palesztin vándorolt ki, s ez a mai ciszjordániai lakosságnak majdnem húsz százaléka). Ezzel párhuzamosan gyorsabban folytathatná a zsidó telepek létesítését (a Begin-kormány öt év alatt háromszor annyi zsidó telepet hozott létre, mint a munkáspárti kormányok tíz év alatt). A másfél évig tartó (1976. június 1-től 1977. szeptember 21-ig), a palesztin progresszív erők elleni, a keresztény-konzervatív erők melletti szíriai beavatkozás rendkívül sok áldozatot követelt és óriási volt az anyagi pusztítás is. Az első fél év alatt (1976. július 1-től 1976. december 8-ig) több mint 50 ezer ember vesztette, életét (ötször annyi, mint a polgárháború előző egy éve alatt összesen, s az anyagi kár is ötszöröse volt annak). A szovjet kormány 1976. július 11-én jegyzékben hívta föl Szíriát csapatai azonnali 'kivonására, Izrael néhány hónapos (100 napos) háborúja nem kevésbé volt gyilkos: majdnem 20 ezer volt a halálos áldozatok száma. A szovjet kormány 1982. június 14-én jegyzékben szólította fel Izraelt csapatai azonnali kivonására. 1976. július 7-től Nyugat- Bejrútban a szíriai bombatámadások, ágyúzás következtében szünetelt a víz-, a géz- és az energiaellátás. A városrészt járvány fenyegette. 1982. július 27-től Nyugat- Bejrútiban az izraeli bombatámadások, ágyúzás következtében szünetelt a víz-, a gáz- és az energiaellátás. A városrészt járvány fenyegette. 1976 nyarán a szíriai tüzérség lőtte Teli al-Zaatart, előkészítve a terepet a fa- langisiták számára, ötvenegy napi ostrom után háromezer a lemészái-olt-legyiikolt palesztinok száma (ekkor vette át az elesett főparancsnok, William Haui tisztségét Bé6ii Dzsemájel). 1982 szeptemberében — miután az izraéli csapatok elfoglalták Nyugat-Bejrútot — előkészítették a falangisták számára a terepet „a terroristák felkutatására”. Szabna és Satila palesztin menekülttáborokban — amelyekben természetesen ekkor már egyetlen palesztin fegyveres sem volt — lemészároltak 328 embert, 36 óra alatt (és 900 az „eltűnitek” száma). A táborokra zúduló megtorlás előtt pár nappal lett merénylet áldozata a Falang „egykori” főparancsnoka, a „megválasztott” elnök, Bésir Dzsemájel. Amikor Szíria 1976/77-ben a Falang szövetségese volt, Chamoun. felhívta a palesztinokat" Libanon elhagyására, s mindössze annak a 150 ezernek engedte volna meg a maradást, aki 1967 előtt már Libanonban élt. Amin Dzsemájel kormánya 1982. november 19-én törvényerejű rendeletet hozott, miszerint kib. 200 ezer palesztinnak távoznia kell Libanonból... Szíria és Izrael libanoni katonai jelenléte között azonban van egy alapvető különbség: az utóbbi nyíltan megszálló, ellenséges hadsereg, az előbbi p>edig a törvényes libanoni kormány által is aláírt arabközi szerződésekben 'rögzített Arab- foözi Békefenntartó Erők részeként tartózkodott az országban egészen a fezi csúcs második (1982 szeptemberi) felvonásáig (ez ugyanis nem hosszabbította meg jelenlétét). így aztán már-már azonossággá vált a korábbi különbség: a libanoni kormány véleménye szerint mindkét katonai erőt feltétel nélkül ki kell vonni az országból (a palesztin erők még nem távozott egységeivel együtt). Átfogó rendezés — a palesztin haza megteremtése, az összes érintett állam szu- verenitása — nélkül nem lesz béke sem a cédrusok, sem az olajfák alatt. (Vége.)
