Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-22 / 44. szám
Szeretik a könyvet Szűcs Istvánná, a marcali Noszlopy iskola Kossuth- könyvbizományosa, elővesz egy kis füzetet, s mindösz- sze két adatat olvas föl belőle: — Nézz», amikor négy esztendeje elkezdtem ezt a pártmeglbízatást, sikkor egy évben 11 ezer forint értékű könyv fogyott el az iskolában. Tavaly viszont már 29 ezer forint értékű Kossuth- kiadváey talált gazdára. Kik a rendszeres vásárlóik? Pedagógusok, az iskola technikai dolgozói, s a tanulók közül is többen. A füzetben sok tucatnyi név, alattuk pedig az olvasható, ki milyen és hány forint értékű könyvet vett Sokan, szívesen vásárolnak. Szeretik a könyvet, szüntelenül törekszenek ismereteik gyarapítására. Szűcsné pedig megrendeli a keresett k iadványdkat. — Ismerőn» pedagógustár- saim érdeklődési körét, hiszen csaknem három évtizede vagyok itt az iskolában. Ismerem a gyerekek új könyvek iránti szeretetét, így a megrendelést ennek alapján állítom össze. Bizony nemegyszer előfordult, hogy a megérkezett művek percek alatt elfogytak, pedig töo- bet kértem, mint amennyire előzőleg jelentkeztek. Szűcs Istvánná maga is nagyon szereti a könyvet. — Miként végezhetném ezt a munkát eredményesen, ha nem így volna. Korábban. nagyon sok könyvet vettünk magunknak is. Most csak, olyan műveket szerzünk be, amelyeket az egyetemre járó gyerekeink hasznosítani tudnak. Különös gonddal foglalkozik a tanulókkal, köztük az első és második osztályosokkal, hiszen a rendszeres olvasókat látja bennük. — Először egy-egy képeskönyvvel ismertetem meg őket Majd, ahogyan ők is elsajátítják az olvasás tudományát, megismerkednek a betűvetéssel, ügy megyünk lépésről Lépésre előre, mind több szöveges olvasmányt adok részükre. Meséitekére őket a könyvekről, a legjobbak jutalmat kapnak: könyv jelzőt, könyvborítót. Gazdag az iskolai könyvtár, mégis ellátogatunk tanítványaimmal a városi könyvtárba, hogy mielőbb otthon érezzék benne magukat, rendszeresen látogassák, kölcsönözzenek. Gyakran szervez és rendez az iskolában a Kossuth Kiadó könyveiből kiállítást és vásárt A látogatásunk előtti napon több száz forint értékű könyvet vittek el a felnőttek és a gyerekek. A Farkas a farkasok között című regényből 15, a Világtörténelmi Enciklopédiából 13 fogyott, de még nyolcat keljeit rendelni. Mindezek után nem lepődtem» meg, amikor néhány felsős tanulóval beszélgettem, s «mondták, mennyire szeretik a könyvet, mennyi minden érdekli őket az útleírástól az élővilágig, a különböző népek, nemzetek történelméig. Láttam az örömet az arcukon, amikor Szűcs tanárnő egy-egy könyvajánlása az ő tetszésüket is megnyerte. Ezek a gyerekek maguk is könyv- terjesztők, mert a megvásárolt, kölcsönzött könyvet otthon a szüleik is elolvassák. Kezdődik az óra, elköszönünk Szűcs Istvánnétöl. Csapán egyet kérdezünk még tőle: — Mi az iskolai könyvbizományos öröme? Nem sokat töpreng, amikor válaszol: — Főként az, ha tapasztalom: gyerekeim, tanítványain» •valóban szeretik a könyvet, az olvasás ólet&le- mükké válik, mind több ükkel találkozom az iskolai és városi könyvtár állandó látogatójaként. Szalai László Nincs szebb látvány annál, amikor egy igazi szakmunkás kézbe veszi az alkatrészt, amelyet 6 esztergált; a készterméket, amely az ő munkája révén kerülhet a boltokba, esetleg más országokba. Bármennyire furcsa a hasonlat, olyan ez, mint amikor a nősülés előtt álló legény amúgy istenigazában megnézi a kiválasztott lányt. Gyönyörködik benne, aztán büszke rá. Sohasem felejtem el, amikor egy gyárlátogatás alkalmával a főmérnök megállt a teljesen összeszerelt gép mellett. Intett nekem, hogy nézzem csak, milyen izgalommal próbálják a különféle részegységeket, milyen gonddal tisztogatják a különben csil- logó-villogó atomerőművi berendezést. A legjobb szakmunkások izgatott csoportja azért maradt meg bennem annyira, mert rám is átragadt a nagy tudással, érdeklődéssel végzett munka öröme. Régi ismerőst is találtam közöttük, ő valamikor teljesen másfajta munkát végzett, aztán Csepelen megtanulta ezt az újat, s azóta is szívesen csinálja. A mostani gazdasági helyzet kulcsszavainak számít a termékváltás, a munkaerő átcsoportosítása, a gyors átállás egyik termékről a másikra a piac igényeinek megfelelően. • Ezzel általában mindenki egyetért mindaddig, amíg nem neki kell valami mást megtanulnia, esetleg máshol munkát keresnie. Olyankor már gyakori a kifogás, sőt az értetlenség. Természetes ez, hiszen mindenki ragaszkodik — ameddig nem erős a gazdasági kényszer — a régihez, a megszokotthoz. Aki egész éietében elektroncsövet szerelt, még elképzelni sem tudja. hogy most valamilyen más termék áll össze a keze alatt A varrógép mellett ülők, akik eddig a nagy szériát szokták mesg, egész biztos, hogy morognak, amikor a kereskedelem rendeléseinek megfelelően hol ilyen ruhára, hol olyan kabátra állnak át, mégpedig sokkal sűrűbben, mint bármikor. Már tavaly fölerősödött az a jelenség, hogy akit nem is olyan régen, tanítottak be valamilyen munkára, kezdheti „elölről”; akinek eddig egy szakmája volt, másikat is elsajátít mellé, mert változnak a termékek, más a technológia. Arról nem beszélve, hogy a termelésből valamikor régebben irodába kiemelt munkások közül néhányan visszakerülnek a műhelyekbe, meri ott hiány van. Senki se gondolja, hogy ezek „csak” műszaki problémák, hiszen minden döntés emberek sorsát érinti. Sokkal könnyebb eredményt elérni, ha a kommunisták, a KISZ- esek,. a szakszervezeti tisztségviselők összehangoltan jó közhangulatot alakítanak ki a nem egy esetben kényszerű változtatások elfogadtatásához. Sokkal olajozottabban állhatnak át, ha ők kiállnak az új mellett, már akkor felkarolják az ügyet, amikor megvalósítás előtt áll. Ehhez persze szükség van az előzetes tájékoztatásra is. A régi munkások megéltek már jó néhány termék- es technológiaváltást. Ha valaki megkérdezi tőlük, milyen gépen kezdték, mit gyártottak először, szinte nevetve idézik a „hőskort”. Többségük érzi azt, hogy a saját érdeke a korszerűsítés, még ha ez erőfeszítéssel jár is együtt, idősebb korban már nehezebb megbarátkozni az új gépekkel, új termékekkel. A politikai munka keretei évről évre szélesebbre tágulnak, most már sok minden belefér ebbe, ami régebben kívül rekedt. Így rugalmasabban fogjuk fel azt, milyen pártfeladatot kaphat egy-egy kommunista az üzemben. Időről időre megbízhatnak néhány tagot azzal, hogy köny- nyitsék meg a továbblépést társaik meggyőzésével, esetleg bátorításával. Sokan egy kis baráti ösztökélésre szívesebben ráállnák a szakmai továbbképzésre, az új technika birtokbavételére. Különösen fontos, hogy a fiatalokkal foglalkozó kiváló szakemberek plántálják át tanítványaikba a minőség, a pontosság iránti szigorú igényt. Ezzel együtt pedig a változásra való fogékonyságot is. Amikor arról beszélünk, hogy mit tehetünk a meglévő gondjaink mérsékléséért, ezek közé sorolhatjuk a megfelelő üzemi közhangulatot Is. Ez pedig csak a kommunisták állandó és hatékony politikai munkájával érhető el. A műit év szeptemberétől új helyiségben működik Fonyódon a Gelka felújító és karbantartó üzeme. Korábban korszerűtlen, lebontásra ítélt épületben dolgoztak a kirendeltség munkatársad. Az új épületben új gondokkal kell megküzdeniük. Spanics Antal üzemvezető elmondta: nem az átköltözés, hanem a vállalatnál történt átszervezés teremtett átmenetileg a korábbinál kedvezőtlenebb helyzetet. Az idén január 1-től a Kaposvill-hoz tartozik a háztartási gépek, híradástechnikai eszközök javításával, karbantartásával foglalkozó részlegük. A hűtőgépjavítást és a többi feladatot továbbra is a Gelka budapesti központja irányítja. Megszolgált elismerés Huszonhat esztendei szolgálat után köszönt el társaitól a barcsi Gábor Andor egység két csokonyavison- tai munkásőre — Dobnya József és Balogh Lajos — most vonultak tartalékállományba. Mindketten szép elismerésekben részesültek szocialista hazánk önzetlen fegyveres szolgálatáért. Kiváló munkásőrök, parancsnokok voltak, kitüntették őket a Hasa Szolgálatáért Érdemérem különböző fokozataival, a fegyveres szolgálat után járó kitüntetésekkel. A napokban a községi pártszékházba hívták őket, s ott a barcsi városi párt- bizottság vezetői és a munkásőrség parancsnoka köszöntötte őket. Díszes borításban egy levelet nyújtottak át nekik, ebben a pártbizottság köszönetét, elismerését fogalmazták meg. Ez a testület fogadta egykor a munkásőrségbe lépésükkor eskütételüket, majd a hosz- szú évek során figyelemmel kísérte pártmegbízatásuk teljesítését. . „Köszönetünket, elismerésünket fejezzük ki a munkásőrségben több mint 25 éven keresztül önzetlenül végzett példamutató tevékenységéért. Azért a hitvallásért, hogy a munkásőrség alapításától, létrehozásának első pillanatától vállalta a megtisztelő, nehéz szolgálatot, s azt több mint negyedszázadon át becsülettel végezte.” Most hűtőpultok, hűtőládák, nagykonyhai berendezések, presszógépek garanciális javítását és karbantartását vállalják. A Keszthelytől Siófokig tartó partszakasz tartozik hozzájuk. Tavasszal és nyáron kampányszerűen zúdul a nyakukba a munka, az üzem 16 dolgozójának azonban télen, a holtszezonban is elfoglaltságot. kell biztosítani. — Ezen a ponton ért kellemetlenül bennünket a profi 'bontás — mondta az üzemvezető. — A tavalyi hétmillió forintos árbevétel harminc százaléka származott kisebb háztartási gépek javításából, lakossági szolgál tatásból; a munikaerő rugalmas átcsoportosításává! korábban meg tudtuk oldani mai kommentárunk A levelet szép emlékként őrzi meg mindkét tartalék- állományba vonult munkás- őr. Több ez, mint egyszerű formaság: a becsülettel végzett, az önzetlenül vállalt munka, fegyveres szolgalat méltó elismerése. Egyre kevesebb az olyan munkásőr, aki elsőként, alapítóként fogott fegyvert. Az elköszönőktől, a helyüket fiataloknak átadóktól mindenütt maradandó, felejthetetlen ünnepi egységgyülé- seken vesznek búcsút. Ám arra — főként ahoi többen szerelnek le, vonulnak tartalékba — ritkán van mód, hogy méltóan köszönjenek el tőlük, úgy, ahogyan valamennyien megérdemelnék hosszú szolgálatuk alapján. Ezért dicséretes, követésre méltó a barcsi városi párt- bizottság példája. Nemcsak azért, mert egy díszes borítású levélben fejezték ki elismerésüket a testületben végzett hosszú, önzetlen szolgálatért, hanem azért, mert átérezték, mennyivel emberibb, elvtársibb az, ha lakóhelyükön, munkahelyükön vagy otthonukban nyújtják át a köszönő, elismerő sorokat. Akkor arra is lehetőség nyílik, hogy — az ünnepi egységgyűlésen kívül — személyesen is köszönetét mondjanak népünk, szocialista hazánk önzetlen szolgálatáért! a javításokat, és biztosítottuk a dolgozók téli foglalkoztatását is. Most a Kapo«- vill-hoz tartozó egység három alkalmazottja csak a híradástechnikai eszköz-bk hibafelvételét végzi, a javítás nem helyben történik. Nyáron a Baialon-part is- kainak száma sokszorosára emelkedik. A kérdés az, hogy miként tud majd eleget tenni a megnövekedett igényeknek a kis létszámú kirendeltség. Állandó partnereik is vannak: a Duna-vidéki Vendéglátó Vállalattal, a Volán vállalattal, valamiint az Utasellátóval állnak szerződéses kapcsolatban. — Tudom, hogy szükség van ránk — mondta az üzemvezető —, most mégis akadozik a megrendelés. Lajos Géza Változó igények Munkát keres a fonyódi javító Sz. L. Mit ér a magyar dolgozó munkája 7 Teljesítménykülönbségek az iparban A kérdésre — Mit ér a magyar dolgozó munkája? — ,közvéleményünk eléggé eltérő választ szokott adni. Vannak, akik azt felelik, hogy sokat, .liSzen — ez közismert — napunk nemzetközi mércével nérve is elég magas a mérnökök aránya. Mások viszont arra hivatkoznak, hogy a ma- ,yar dolgozó is csak annyit .rhet, amennyi teljesítményt — képletesen szólva — „letesz” az asztalra. A diploma önmagában még nem emeli a munka, a teljesítmény értékét. A külpiacon csak a termék, vagy a felkínált szolgáltatás értéke lehet mérvadó. Ezért a dolgozó sem érhet többet, csak annyit, amennyit a piac elismer. Kihez mérjük magunkat? Ezzel már egy másik kérdéshez érkeztünk: mihez hasonlítsuk a magyar ipar teljesítményét? Ha kevésbé fejlett országokat választanánk, akkor nem kis elégedettséggel számolhatnánk be a hazai ipar kiváló eredményeiről. Csakhogy ez öncsalás, önámítás volna. Reális képet csak akkor kaphatunk, ha mindenekelőtt a környező európai országokhoz, azok között is elsősorban az élenjárókhoz mérjük a teljesítményünket. Ezt teszi a KSH is, több évtizede. Az osztrák és a magyar ipar termelékenységét például 1965-től rendszeresen vizsgálják. Azt is figyelemmel kísérik, hol tartunk az európai szocialista országokhoz viszonyítva. A népgazdasági, ipari, mezőgazdasági, ágazati szintű elemzéseket 1961-től az Ipari Minisztérium kezdeményezésére vállalati nemzetközi összehasonlítások is kiegészítik. Az eddig elvégzett vizsgálatok nem kevés tanulsággal szolgáltak, s néha kellemetlen meglepetést okoztak. Azt, hogy Magyarország közepesen fejlett ország, sokszor mondogatjuk. De már kevésbé ismert, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, az ipar egyes részterületein. A munkatermelékenység színvonala lényegesen alacsonyabb, mint jó néhány fejlett európai tőkés- és szocialista országé, köztük az NDK-é és Csehszlovákiáé is. Emellett a szervezetlenség, a magas energia - és anyagfelhasználás is csökkenti az ipar eredményeit. Ha az alapvető termelőfolyamátokban korszerűsödött is a technológia, megújultak a gépek, a kisegítő folyamatok — az anyagmozgatás, a csomagolás stb. — elmaradottsága teszi nehézzé, hogy jobb eredményeket érjen el a szakember gárda. Mi és az osztrákok Az általános megállapításnál többet árul el a kétoldalú összehasonlítás. Az osztrák— magyar ipar termelékenységét például először 1965-ben hasonlították össze, majd 1975-ben megismételték a munkát. A végeredmény figyelmeztető volt: a magyar iparnak jelentősen alacsonyabb a termelékenysége, s tíz év alatt sem sikerült csökkenteni a hátrányt. Sőt, növekedett is. Az 1975-ben végzett vizsgálatok megállapításai ma is helytállóak. Az osztrák ipar termelékenységi színvonala 75 százalékkal múlja felüTa magyart. A papíripar, az építőanyag-ipar és a bányászat termelékenysége Ausztriában több mint kétszerese a magyarénak, Négy iparágban az osztrák ipar előnye 56—90 százalék közötti, további öt ágazatban, köztük a magyar szempontból lényegesebb élelmiszeriparban a különbség mérsékeltebb, az osztrák ipar előnye 15—iö százalék. A gépipar alágazatai között egyetlen olyan akadt, ahol a magyar vállalatok munkatermelékenysége volt sokkal ma gasabb: ez a közúti jármű- gyártás. Itt az osztrák termelékenység még a felét sem érte el a magyarénak. A különbséget több ok magyarázza. 1965—75 között a magyar iparfejlesztésben még az extenzív elemek domináltak, míg az osztrák ipar mar intenzivebben részt vett a nemzetközi munkamegosztásban. Emellett az osztrák gépipar belső kooperációja is fejlettebb volt, s a háttéripar is jobban kiszolgálta a gépipar igényeit. Közepes munka, magasabb tizetés? Még egy érdekes adalék, amely egyúttal az élőmunka hatékonyságára is fényt derít. 1975-ben egy napra számítva ,az osztrák iparban 7,7 órát dolgoztak az emberek: a magyarban majdnem 9 órát, Tehát az alacsonyabb teljesítményt itt több munkával érték el. Vagyis megint bebizonyosodott, hogy Magyarországon sem dolgoznak kevesebbet, sőt, még többet is. Mivel a munka irányítása, szervezése még sok kívánnivalót hagy maga után, észrevehetően kisebbek a teljesítmények, mint a fejlettebb országokban. Amiként a világ minden dolgozója, a magyar is szeretne magasabb bérhez, több jövedelemhez jutni. Kérdés azonban: igényt tarthatunk-e az átlagon felüli életszínvonalra, ha csak közepes a teljesítőképességünk ? Erre a kérdésre a következő cikkünk végén fogunk választ adni. , Kocsi Ilona (Folytatjuk,) A Létszámhiány sók nehézséget okozott eldig is. Most tovább gyarapodtak . a gondok; néha egy munka elvégzéséhez csak egy embere van az üzemvezetőnek. Betegség vagy szabadság esetén pedig egy sem. — Az új körülmények új feladatok elé állítanak bennünket. Megvizsgáljuk a vállalatokká! kötött szerződéseket: olyan megoldást próbálunk találni, amely mindkét fél számára elfogadható lesz. Más szolgáltató vállalatoknak és szövetkezeteknek háttérkarbantartást és javításokat vállalunk, s fölvesszük a versenyt az egyre szaporodó szolgáltató kisvállalkozásokkal. Űj megrendelők is jelentkeznek, mert mind több a kisvendéglő, a kifőzde — mondta Spanics Antal. Az üzemvezetés lélemé- ny ességére, üzleti érzékére van szükség azért, hogy a Balaton déli pántján a megváltozott körülményeknek megfelelően megtalálják helyüket a szolgáltató üzemek között. M. I. SOMOGYI NÉPLAP II tudás hatalom
