Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-20 / 43. szám

SZEMBESÍTÉS Lapszemle 1945 kora tavaszáról „Most végre felröppenhet a szabad szó piros rakétája a fekete magyar égre". (Népszava, február 18.) Február 22-én, csütörtö­kön jelenik meg a Népsza­vában a „Belővés" címet vi­selő írás: „Naponta többször meg­történik. hogy robbanássze­rű zajra leszünk figyelme­sek. Az utcán néhány em­ber egy ' pillanatra megáll, de a legtöbb közönyösén, dolga után siet. Tud jár, hogy az oroszok robbanta­nak beomlott házakat, köz­lekedési akadálya-est. AkaJ azonban mindig valaki, aki „nagy szakértelemmel" megállapítja, ■ hogy ez a mennydörgésszerű hang be - lövéstől szármázik. Termé­szetesen német bclövéstől. Hogyan tudnak a németek Komárom és Székesfehérvár környékéről Budapestre be­lőni. az őt legkevésbé ér­dekli. Neki csak az a fon­tos, hogy nyugtalanságot keltsen. bizonytalanságot az őt hallgató asszonyokban, akik félelemtől dobogó szív- *vel mennek tovább. Ezek a bárgyú stratégák voltak azok. akik mikor Buda ka­pitulált és a vár ormára ki­tűzték a vörös lobogót, azt a hírt terjesztették, hogy a , németek Újpesten átjöttek a Dunán, és a Nyugati pálya­udvar félé nyomulnak elő­re. Ezek voltak azok, akik a körülzárt Budapesten a „fel­szabadító" hadsereg megér­kezéséről regéltek és kije­lentették, hogy annak egyik páncélos es« már beíutott az Üllői útra. Hogy miért eppen az Üllői útra, ez az ő titkuk maradt. Vigyázza­tok, elvtársak, ezekre a ve- szcdelrr.es pánikterjesztők­re, akik még mindig fel- íelbukkannak a bűzös Szá­las!-rendszer mocsaráoól és bánjatok velük érdemük szerint". Élelmiszer érkezéséről ad hírt a Népszava február 23- án. pénteken: „Orosháza népe ismét ta­núbizonyságot tett mindig segíteni akaró testvéri ér- , zielmeíről. Szarvas lakóival összefogva újabb nyolc va­gon élelmiszert juttatott el Budapest lakosságának. A főváros betegei részére még két zsák magyar teát is küldtek. Orosháza 'népe a jövőre is gondol: nagy lel­kesedéssel megindította az építőmunkát., Egyes közszükségleti cik­kek házilagos előállítását szorgalmazza a Népszavában február 24-én, szombaton navilágot látó javaslat: „Nincs gyufa!... könnyen pótolható, ha felújítjuk az acél-kovabapló hármast, mo­dern kiadásban. Nincs élem! A zseblámpát kukoricacsutkával pótolhat­juk, ha izzásba hozzuk. Nincs cukor! A cukor pót­lására házilag előállítható az úgynevezett „szaladó®" — vagy ahogy Jókai nevezi Aranyember című regényé­ben. „Felséges mézédes csi­ramáié''. Konkolytól meg­tisztított és. egy éjszakán át áztatott búza csírájából ké- szül”. Indul, az élet, épül a régi romjain. És az asszonyok? Hol vannak ők? Erre vála­szol a Szabadság riportja: „Nézzétek, ott mennek a XIV. kerületben. Szárnba- -vesznek minden elhagyott orvosi rendelőt. tápszert visznek a csecsemőknek, napközi otthont szerveznek a gyermekeknek, közösen mosnak. A VIII. kerületben élelmiszert gyűjtenek, a VII.-ben székházat, fészket vernek, a VI.,-ban most szer­vezkednek, a IX.-ben gyű­lése znek. Február 25-i, vasárnapi számában a Népszava hírül adja: „A főváros támogatása le­hetővé tette, hogy a „Pon­tos idő” óra üzem a város főbb helyein ismét üzembe helyezze a nyilvános órákat. Elsőként a Nemzeti Színház előtti órát kapcsolják be, majd pedig fokozatosan ke­rül sor a többi hat órára”. összeállította: Tusa István Hogyan is történt? VÁLASZOL: DR. ANTOS 1STVÁNNÉ Éppé* szünetelt a sző­nyeg bőm házas. Az utcán nagy inkább az utca romjai között ismerős gyerekekkel találkoztam. Rongyosak, piszkosak, kiéhezettek és elhagyatottak voltak. „Ide hallgassatok — mondtam nekik, -r- Itt van a Damja­nich utcában a német biro­dalmi iskola. Engem kibom­báztak, ti is hontalanok hagytok, gyerünk oda. Ha fák lesztek, vigyázok rátok. Túléljük a háborút, a szov­jetek már egészen közel vannak”. Mire az iskolához értünk, hgész kis hadsereget alkot­tunk, mert magunkkal hív­tuk az utcán kóborló gye­rekeket. De jöttek maguktól is, egyre többen, mintha ha­rangszó csalogatná őket. Amikor a felszabadító szöv­et katonák hozzánk is el­jutottak, több száz gyereket találtak a volt német biro­dalmi iskola három épüle­tében. 4* til;« Elhívtak a szovjet pa­rancsnokságra, a Benczúr utcába. Megkérdezték, mi­ben segíthetnek. Élelmet, ruhát, gyógyszert kértem. Le is írták pontok szerint a „kívánságlistát”. Ahogy visszaérkeztem, ott gőzöl­gőit az udvaron két hatal­mas bogrács gulyásleves. Szőttjei kiskatonák hozták, de a kapuőrök nem enged­ték kiosztani, mondván, er­re csak Erzsi pajtás adhat engedélyt. Engem neveztek a gyerekek pajtásnak, mert tanárjelölt létemre bizonyá­ra fiatalosan nézhettem ki. Semmi sem lett a lakmá- rozásbóL Visszaküldtem a bográcsokat gulyáslevessel együtt, sarkonfordultam, és ismét a parancsnokságra mentem. Megmondtam, ilyen kiéhezett gyerekeknek nem hús kell, meg más ef­fajta nehéz koszt, mert at­tól rosszul lesznek, hanem tejpor, szárazabb kenyérfé­lék. Igazat adtak, és azon­nal intézkedtek. Állandóan éreztük a szov- ■ je t emberek támogatását. Nemcsak élelmezték az el­hagyott és elárvult gyereke­ket, de amint az idézett új­ságcikkben is szó esik ró­la, felszerelésükről, tüzelő­jükről is gondoskodtak. A parancsnokság szerződést kötött velünk, amelynek magyar nyelvű szövege így szólt: ^Átengedjük dr. A Ti­to* Istvánnénak a német bi­rodalmi iskolát a nemzetkö­zi jog alapján, hogy ott a demokráciát erősítő intéz­ményeket létesítsen”. Alá­írta Zamercev várospa­rancsnok, Komarov és Nyi- kolajev, a Szovjetunió ma­gyarországi vagyonát keze­lő hivatal két gazdasági ve­zetője. Ünnepélyesen fel­avattuk az ifjúsági és — amint az elnevezést később kiegészítettük — kultúrtele- pet, amely hivatalosan is felvette Petőfi nevét. A telepre látogató szov­jet katonák, tisztek sokat meséltek a pionírokról, s tulajdonképpen a felszaba­dulás pillanatától kezdve ér­lelődött a gondolat, hogy új ' magyar gyermekszervezetre ran szükség. A Gyermek ba­rátok Egyesületének rendez­vényein már pajtásnak szó­lították egymást a lányok, fiúk, 1945. november 20-án pedig a mi gyerekeink rész­vételével, a felszabadulás után elsőként zászlót bon­tott a József Attila úttörő­csapat, Ettük ós veiük Cigányművelödési tanácskozás Darányban A Somogy megyei Műve­lődési Központ hívta életre azt a tanácskozást. melyet tegnap délelőtt tartótunk a darányi művelődési házban a cigányság részvételéről a művelődésben, oktatásban. Eljöttek a megye minden ré­széből, sóit más megyékből is, ahol a beépülésnek ha­sonló eredményei, gondjai vannak. Az előtérben Szabó Gábor fotókiállitása mér megalapozta az ankét és klubtalálkozó hangulatát; belém vésődött az a képe, melyen egy tétovaságot ki­árusító arcú putrilakó látha­tó, feje felett a szemöldökét rajzoló Geraldine Chaplin fényképével...! Világok vá­lasztják el őket, nem föld­rajzi értelemben. Király Zoltán, az SMK igazgatója köszöntötte a vendégeket, köztük az el­nökségben helyet foglaló dr. Balassa Tibort, a megyei ta­nács kulturális elnökhelyet­tesét. Ezután dr. Horváth Sándor, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának osz­tályvezetője emelkedett szó­lásra. hogy megyei képet vázoljon élénk e témakör­ben. Elmondta, hogy So­mogybán körülbelül 20 000' cigány' él, a lakosság 5,6 szá- ’ zaleka. A gondjaikkal való •foglalkozás, felemelkedésük elősegítése társadalmi fel- ' adat, s ez történelmi leg ki­alakult hátrányos helyzetük­ből is következik, nem faji vagy nemzetiségi kérdésiként kezelendő. Tennivalóink súlyozásánál — mondta — érdemes népe­sedésük tendenciáját is fi­gyelembe venni, azt, hogy az utóbbi tíz évben létszá­muk 40 százalékkal nőtt a megyében, A korábbi, több- generációs családok egyre inkább megszűnnek, ezt bi­zonyítja, hogy a családok száma az említett évtized alatt 28 százalékkal elmél­kedett Kedvező, hogy a fia­tal családok kiválása révén a lakásokban egyrészt csök­ken a zsúfoltság, másrészt az új csaladok távolabb ke­rülnek a hagyományos élet­mód szokásaitól Dr, Horváth Sándor részletesen elemezte lehetőségeiket, szociális helyzetüket, a bei illeszkedés feltételeit. Ez utóbbi téma­körnél hangsúlyozta azt is, hogy kulcsfontosságú kérdés foglalkoztatottságuk minő­sege. Jelenleg a férfiak 96 százaléka dolgozik, a nőik foglalkoztatottsági aránya 63 százalék. Mivel a cigány- dolgozók 5 százalékának van csupán szakképzettsége, ez meghatározza a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyüket. Az azonos mennyi­ségű és minőségű munka anyagi elismeiéséban viszont nincs hátrányos megkülön­böztetés. Döntő fontosságúnak ne­vezte a jövő szem pontjából a közoktatásban való rész­vételt. A hátrányok ledolgo­zása érdekében elengedhetet­lenül szükséges minden hát­rányos helyzetű cigánytanu­lót óvodai, vagy legalább is­kolai előkészítő nevelésben részesíteni. Növekszik azok­nak a száma, > akik 14 éves korukra befejezik az általá­nost Kedvező, hogy az el­múlt évtizedben emelkedett a továbbtanulók százalék- aránya. Tavaly 354-en je­Az utolsó Nem öohányMK, de már több mint fél órája szívta a kocsma sűrű füstjét. A fuvaros brigádot várta, ö a brigádveaető, itt szokták megfoeseélim az utolsó fordu­ló után a másnapi ‘imunlka- tervet. Ma korábban jött egy ki­csit, mint * a többiek. Már végzett az irodában, és ott­hon sem találta a helyét. Több mint három éve el­hagyta a felesége. Mert ivott. Akkor tényleg ivott... Négyszer volt sikertelen el­vonókúrán, most jött meg az ötödiitkiből. Mindig 6 kérte, hogy utalják be. majd mi­kor megjött, kezdődött min­den elölről. Először szégyell- te, majd egyre jobban gyű­lölte szenvedélyét — beteg­ségiót —, de az eddig erő­sebbnek bizonyult nála. Nem tudott rendesen dolgozni és a családdal sem sokat törő­dött — az önmagával vívott harc kötötte le. Pedig hány­szor megfogadta, hogy nem iszik. De a barátok, a társa­ság meg a gyenge akarat. . . A keresetből maradt is, meg nem is. Egy korsó, még egy korsó, és aztán nem volt megállás... Hirtelen ki vágódott a kocsmaajtó: megérkezett a brigád. Friss esőezag áradt a pufajkákból, • — Mi az, mester, már itt van ? — kérdezte az első belépő. — Akkor másna iszunk — röhögött fel a mögötte jövő. Pillanatok alatt gazdára ta­láltak a még üres székek. Sercentek a gyufafejek, és újabb, most már magasabb füstfelhö gomolygoU fel az ivóban. A . bri gádvezető elővette noteszét. — Három kocsi kell hol­napra a majorba. Cukorré­pát fognak ... De nem fe­jezhette be a mondatot. — Hét korsó sört, főnök úr! — vágott a szavába egy rekedt hang. A brigádvezető nem foly­tathatta, amit mondani akart. Körülnézett; heten voltak az asztalnál. — Tudhatod, Jóska, hogy én nem isizom. — Na ne vacakolj már — szólt, aki a rendelést fel­adta. — örülünk, hogy meg­jöttél, meg kell ezt ünne- petail — De én nem iszom! — mondta, és már folytatta volna a munkaelosztást. — Itt a hét korsó finom sör — lépett a pincér az asztalhoz, és sietve kezdte lekapkodtm a, zsúfolt tálcá­ról a habban totyogó korsó­kat. — Na, isten, isten — szólt a nagy bajuszul ‘Kovács, és már nyúlt is a sörért — Én nem iszom, ne is haragudjanak — tiltakozott a brigád vezető. — Csák nem sért meg bennünket? — szólt a run­dó megrendelője. — Ide figyelj, Kiss Jósika! Ha nem hagysz békén ezzel a sörrel olyat teszek, amit magam is megbánok! — Nem akarlak én téged leitatni csak meghívtalak egy korsóra. Már ez is baj? _ Mindig így kezdődött; va­laki fizet egy kört, majd azt követi a második, a harma­dik ... — Na, egye fene, egy kor­só nem a világ — mondta a brigádvezető, s ő is fel­emelte a korsót. A többiek máir ittak. Mielőtt felhajtot­ta volna a sört, szeme a kopasz Kiss Jóskán akadt meg Épp a habot törölte a szájáról, közben nagyot ka­csintott a mellette ülő nagy bajuszú Kovácsnak, fejével meg a „Mester” felé intett Kárörvendőo összemosolyog- taik. — Hát így állunk? — szólt a brigád vezető, s a félig felemelt korsót teljes erőből a kopasz Kiss fejé­hez vágta. Kiss a fájdalom­tól akkorát üvöltött, hogy hirtelen mindenki elhallga­tott a kocsmában. Sörtől és vértől csöpögő kopasz fejé­hez kapott, és felugrott az asztaltól. — Kötszert — szólt a nagy bajuszú. Kovács a csapos­nak. A többiek egy pillanat­ra megdermedtek. A „Mes­ter” is megijedt attól amit tett. hiszen addig a'legrésze­gebb állapotában sem bán­tott senkit. Aztán lassan megnyugo­dott. Érezte, hogy győzött. Az utolsó, az ötödik elvonó­kúra sikerült. Mélyet szívott a’ füstös levegőből, és ismét kinyitotta a noteszét. — Ott tartottam, hogy három kocsi kell a major­ba, három meg a vasútállo­másra ... A többiek egyetértőén hümmög'tek. Mezei István lentkeztek, bár egy részük meg sem kezdte tanulmá­nyait 30 százalékuk pedig lemorzsolódott. A közműve­lődésbe való beilleszkedé­sükről szólva elmondta, hogy a lakosság körében meglevő előítéletek feloldását a köz­művelődés eszközeivel is siettetni kell. Az oktatási és közművelődési intézmények helyzete, összehangolt tevé­kenységé különösen fontos a felnőtt cigánylakosság alap- ismereti tanfolyamainak szervezésében. Dr. Kozák Istvánná, a Mi­nisztertanács Tanácsa Hiva­talának osztályvezetője a té­ma országos képét adta be­számolójában. Kiemelte a nem cigáinylakosság rétegei­ben elvégzendő felvilágosító munka jelentőségét az in­tegráció elősegítésére. Fog­lalkozott az oktató-nevelő munka feladataival, és re­ményét fejezte ki a jövőt illetően, hiszen ma , mér azoknak a gyerekei kerül­nek óvodába, iskolába, akik maguk is belekóstoltak a tanulásba. Szabad József, a megyei művelődési központ főelőadója arról számolt' be, hogy az intézményhálózaton belül önálló munkaterületté fejlesztették a cigá.nylakos- ság közművelését. A ci- gá-nyiíultúra ápolásával, az eredeti motívumkincs felku­tatásával és őrzésével a nem­zeti folfclórkultúra is gazda­godik, hangsúlyozta az elő­adó. Példákat sorolt, olyan közösségeket említve, ápol már jó úton járnak efelé. ■Nagyon sokan szóltak hoz­zá, vita is' kialakult. Hely­hiány miatt csak néháhyra utalunk: Mihalícs Veronika, a KISZ Somogy megyei Bi­zottságának titkára saját ta­pasztalataival fűszerezve mondanivalóját a részvétéi közösségbe emelő hatásáról beszélt; az együttesekben, szakkörökben tevékenyke­dők hamarabb beilleszked­nek. Horváth László né a ka­posvári Vörös Hadsereg úti iskola igazgatója szép ered­ményekről adhatott számot, ugyanakkor megkérdőjelezte a pedagógiai gyakorlatot: szabad-e azonos felmérése­ket végezni ott, ahol a ta­nulók 42 százaléka hátrány- nyál indult ? Krompák György, volt szentjakabi klubvezető a közösségek anyagi támogatásának fon­tosságára hívta fel a figyel­met. A nap a megye cigány- klubjainaik, együtteseinek bemutatójával zárult L. L. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom