Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-20 / 43. szám

Ara: 1,40 Ft VILÁG PROLETÁRJAI,’ EGYESÜLJETEK! SOMOGYINÉPUP AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI B I Z0TTSÁGANAX L A P J A XXXIX. évfolyam, 43. sióm 1983. február 20., vasárnap KÖZÉRTHETŐÉN Nehéz lenne arról statiszti­kát készítem, hogy hányán vittek haza külóaltie hivata­li, üzemi anyagot, vázlatot, beszámolót pénteken délután elegáns diplomatatáskájuk­ban. Egész biztos, hogy a két­napos szabad hétvége szinte kínálja a lehetőséget a nyu­godt fölkészülésre. Ezt tá­masztotta alá néhány ismerős, aki elmondta Őzt a találko-' záskor. Egyikük külön ki­emelte, hogy elsősorban a polcon lévő könyvek, szótá­rak otthoni közelsége miatt vállalja az üzemi gyűlésen majd elhangzó beszéd „ma­gyarítását”. Elsősorban azért figyelemre méltó az avatott és az alkal­manként főikért „nyelvészek’ hétvégi tevékenysége, mert szorosan kapcsolódik közéle­tünk erőteljesebb demokrati­zálásához. Ki ne szenvedne a körülményes, homályos fogal­mazások miatt egy-egy fóru­mon, sot a főhatóságok osz­tályvezetőinek rádió-, tévé- nyilatkozatát hallgatva ős nézve. Lehet-e úgy felvetni a problémákat iz emberek előtt, megértetni a feladato­kat, ha nem tudjuk világosan elmondani, amit akarunk.. Ez persze nemcsak megyei, hanem országos jelenség. Sze­rencsére most már egyre gyakrabban hadat üzennek az ilyen „stílusnak”. Most pél­dául nyelvészek szálltak síkra amellett egy e heti budapesti vitán, hogy javuljon végre a nyilvánosság előtt megszóla­lok fogalmazása. Nemcsak formai kérdésről van ugyanis sző, hiszen a terjengősség, a körülményesség, a homályos fogalmazás leszoktatja az em­bereket az önálló gondolko­zásról. Sajnos, még nem minden szakember politikus is egy­ben, mégpedig olyan értelem­ben, hogy lehetőséget kapva a fontos döntések előkészítésé­re, ne a szakmai csillogást vá­lassza, hanem a szerény tájé­koztató szerepét. Hiába szór­ja ugyanis az adatokat, a szakszavakat, ezzel inkább nehezíti a téma megértését. A politikus szakemberek — sok ilyen van a megyében — min­dig • befogadó közeg összeté­telének figyelembevételével tájékoztatnak, nem tévesztik össze a tanácsülést, a falu­gyűlést, a termelési tanácsko­zást a szakmai szimpozionnal, közérhetően, egyszerűen fog­lalják össze, milyen eredmé­nyeket értek el a településen, az iparban vágy más terüle­ten, milyen feladatok állnak előttük, s ebben milyen tá­mogatást adhatnak a jelenlé­vők. Ez a világos beszéd, ez késztet cselekvésre. Ez azonban sokkal gondo­sabb fölkészülést kíván min­denkitől. A közéleti érdeklő­dést tovább növelné például, ha egy-egy tanácselnök, gaz­dasági, tömegszervezeti veze­tő alaposan megfontolná, hogy mit értenek meg és mit nem azok, akik előtt majd — akár szobán, akár írásban — beszámol. Nemzetközi hírű professzorok példát adnak a televízió különféle műsorai­ban, amikor az átlagnéző színvonalához alkalmazkodva mondanak nagyon érdekes szakmai és politikai véle­ményt — mégpedig gyönyörű, ízes magyar nyelven. Egyre többen vállalnak ön­kéntes „beszédgondozást”, csöppet sem irigylésre méltó, amire valóban kiirtják a te- kervényes, körülményeskedő stílust. Egész biztos, hogy megrövidítik a szabad idejü­ket a hétvégére vállalt mun­kával, ugyanakkor örömet szereznek mindazoknak, akik majd glvassák vagy hallgat­ják a most már közérthető szín Mieczyslaw Rakowski magyarországi látogatása Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívá­sára Budapesten tartózko­dott Mieczyslaw Rakowski, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának tagja, miniszterelnök-he­lyettes és a kíséretében levő Stanislaw Ciosek szakszerve­zeti miniszter. A lengyel vendégekkel ta­lálkozott Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első ti tikéira. Mieczyslaw Rakowski lá­togatása során megbeszélé­seket folytatott Aczél Györggyel, a Politikai Bi­zottság tagjával, a Központi. Bizottság titkárával, Gáspár Sándorral, a Politikai Bi­zottság tagjával, a SZOT fő­titkárával és Sarlós István­nal. Tárgyalásaikon eszmecse­rét folytattak a politikai, gazdasági, kulturális együtt­működés kérdéseiről. Külön figyelmet szenteltek azoknak a feladatoknak, a me i Vek a gazdasági együttműködés fejlesztését szolgálják. A vendégek tájékozódtak a magyar szakszervezetek munkájáról, valamint a szak­szervezeti káderképzés és továbbképzés tapasztalatai­ról. és ismertették a lengyel szákszervezeti . mozgalom helyzetét. A lengyel miniszterelnök­helyettes részt vett a vecsé- si Ferihegy Tsz zárszámadó közgyűlésén és a hét, végén a főváros és a Dunakanyar nevezetességeivel ismerke­dett. Bővíti a tavalyi fejlesztés után termékskáláját a Fővárosi Kézműipari Vállalat bárod telepe. Az idén először vállalkoz­tak nehéz-konfekcióáru'gyártására: női kabátokat' készítettek, egyelőre kis sorozatban. A próbák jól sikerültek, így a jövő­ben ilyen és hasonló, termékekkel gazdagodik az üzem kíná­lata. Hazánkba látogat a lengyel külügyminiszter Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására február 21-én hivatalos, baráti lá­togatásra hazánkba érke­zik Stefan Olsowszki, a Len­gyel Népköztársaság kül­ügyminisztere. (MTI) A Sióban tovább tart Befejeződött a léli vásár vásár, a téli holmi nagy ré­szét eladták. Jókor jött a hideg, az alaposan megké­sett tél növelte a keresletet. Több mint kilencmillió .fo­rint értékű áru talált leáraz­va gazdára. A Zaelic Áruházban ke­vésbé sikeresnek minősítik ezt a vásárt. Igaz, itt csak harmincszázalékos volt az engedmény, s ezért kereste föl kevesebb, -vásárló az áru­házát. A vásári készlet negy­ven százalékát adták el. A siófoki Sió Áruházban a téli ruhák és cipők nyolc­van százalékát vitték el a vásárlók negyven százalék­kal olcsóbban. A vásárra négymillió forimit értékű áru­val készültek. A megmarad­talkat sem akarják nyaraltat­ni a raktárakban, ezért a jö­vő hét keddiétől pótvásárt rendeznek szombatig. Fél­émen. adják majd a portékát. Tegnap volt az idei téli kiárusítás utolsó . napja. Szombaton már meglehető­sen kicsi forgalmat bonyolí­tottak le az üzletek. A pon­tos mérlegről még nem tud­tak beszámolni a megkér­dezett kereke dók. mert az ádatok összesítésével hétfőn végeznek,' ám a legfontosab­bakat már föl tudták be­csülj; i. , Kaposváron a Somogy Áruházban jól sikerült a Száraz utak, de... Amikor tegnap érdeklődtünk a somogyi utak állapota fe- lől^ már két napja nem esett hó a megyében. Mégis dol­goztak a közúti igazgatóság emberei és gépei, mert a szél sok' helyütt ráfújta a hideg miatt. tartósan meg­maradt havat az utakra. A legrosszabb Marcali és környéke helyzete volt, több gép küzdött arrafelé a hó­fúvással, azaz — ahogy az utak őrei reménytelen bele­nyugvással mondták — csi­nálták a helyet az újra ér­kező fehér lepelnek. ' t Somogybán * valamennyi út járható volt tegnap késő délutánig. Az alsóbbrendűe- ket is megtisztították; pél­dául Mezőcsokonya és So- mogysárd, között kellett be­avatkozni, és a csillag vári bekötőutat is le kellett ta­karítani. A nappali enyhe olvadás miatt sók volt az átfolyás, és ezeken a helyeken este­felé általában megkezdő­dött a jegesedés is, ezért a sószóró járművek rendsze­resen cirkáltak, és a vészé-, lyes részeket sózták. Erdők főzött és mellett különösen vigyázni kell. Aki az út- üg.velet telefonján érdeklő­dött, azt a tanácsot kapta: óvatosan, a veszélyeket elő­relátva lehet közlekedni. Az utak nagy része száraz volt, de ... A fokozott elővigyá­zatosságra, a váratlan hely­zetekre való fölkészülés szükségességére figyelmeztet minden autóst a holládi tra­gédia is (hírrovatunkban szólunk róla). Ha lapiínk megjelenéséig nem változik a helyzet, a fenti „intelmek” és információk mára is ér-' vénxesefc. , , Korszerűbb körülmények között Több esztergalyost képeznek Marcaliban Keresettek a szabók, bőrdíszművesek Négy évvel ezelőtt hat tanteremben szorongtak a marcali szakmunkásképző­sök, nehéz körülmények kö­zött, két műszakban folyt az oktatás. Nagy volt az öröm, amikor 1980-ban átköltöztek az új épületbe, ahol’ tizen­egy — szertárral ellátott — terem, szociális helyiségek várták a pedagógusokat és a diákokat. Több gyereket tudtak felvenni, s eggyel több osztály indulhatott az év elején. A 325 diák az au­tószerelő. a géplakatos, a villanyszerelő, a kőműves, az' esztergályos, a nőiruha- készítő és . a bőrdíszműves szakmát tanulja. — Az itt végzett lányok­nak nem okoz gondot az el­helyezkedés — mondja Ba­lázsi Jenő igazgató. — A marcali üzemek már várják a tanulóinkat. A fiúk lehe­tőségei változóak, attól füg­gően, hogy milyen szakmát sajátítottak el. Főként a Medicor tapsonyi gyáregysé­ge, a SÁÉV, az A fit, a Vo­lán és a téeszek keresik a szákembereket A Meszteg- nyőn létrehozott termelő­szövetkezeti villamos szere­lőüzem újabb munkalehető­séget kínál. Az üzemekben a felvételnél sokat számít a tanulmányi eredmény is. Tanulóik a szakma . gya­korlati fogásait az üzemek­ben sajátítják el. A marca­li könnyűipari üzemekben átadott, korszerűsített csar­nokokban üzemi körülmé­nyek közé kerültek á tanu­lók, megoldódott a csoportos képzés gondja, s. könnyebb, hatékonyabb lett a szakok­tatók munkája is. A vil­lanyszerelő szakmában a mérőterem ma már követel­mény, erre az iskolának 250 ezer forintja volt. Négy mé- róasztalt vásároltak, melyek­hez külön helyiséget alakí­tottak ki: 15 tanuló korsze­rű szakmai felkészítését se­gíti ez majd évfolyamon-’ ként — Az esztergályosoknál létszámnövelést tervezünk — mondta az igazgató. Az itt végzettek el tudnak he­lyezkedni más szakmákban is. A járási igények teljes kielégítésére több vasipari szakmát kellene oktatni, án* a fejlesztési lehetőségek korlátozottak. Tavaly az iskola megyei társadabnimunka-pályáza- ! tot nyert; tizennégyezer órát dolgoztak a tanulók. Azala- ' pozástól a pályaépítésig rendkívül sok szak- és se­gédmunkát végeztek. Most beneveztek az országos pá­lyaépítési munkaversenybe is, négyszázezer forint érté­kű társadalmi munkát vál­lalva az elkövetkezendő másfél évre. A tanulmányi versenyeken is megállják a helyüket a gyéreitek. T óvábbképzés Tanfolyamokat tartottak az Egyik Vállalatnál. Sok tanfolyamot. Tették ezt jó szándékkal, a dolgozók ál­talános és szakmai művelt­ségét emelendő. Elnyerték vele az Egyik Müvek elis­merését is, a vidéki gyár oktatási tevékenysége min­dig jó példaként szerepelt a fővárosi tanácskozásokon. Különösen azért szerepelt jó példaként, mert a Másik Művek szakemberei jártak le vidékre előadásokat tar­tani az Egyik Vállalathoz. Egészen véletlenül ez a cég volt az, amelyekhez az Egyik Művektől mentek a főnökök a fejtágítóra ^ló- adónak. Ily módon cserebe­rélve azután honoráriumot is vehettek föl azokért az előadásokért, amelyeket nyugodtan megtarthattak volna a saját cégüknél is — ingyen. Nos, ez az apró véletlen- ség még rrPm is lett volna oly nagy baj; az Egyik Mű­veket nem juttatta koldus­botra a Másik Művek szak­embereinek kifizetett sze­rény összeg, s fordítva is hasonlóképpen nézett ki a gazdasági terhelés. Ám a furcsán vándorló honoráriu­mok „bibéjén" túltett az a tóctiny hiba, áofv ta.nfo_­lyam ide, tanfolyam oda, egy cseppet sem okosodtak sem az Egyik, sem a Másik Vállalat dolgozói. Beültek szépen a szemináriumokra — az idő alatt sem kell, a munkával bíbelődni jelszó­val, avagy valóban palléro- zódni akarván — türelmesen végighallgatták a hallgatán- dókat; néhány hónap múlva átvették, az . igazolást az ilyen-olyan pótképesített- ségröl, és változatlan agy- tartalommal dolgoztak to­vább. Az Egyik Vállalat és a Másik Vállalat statisztikai adatai arról árulkodtak, hogy a képzettek, a tovább­képzettek és a legeslegto- vábbképzettek aránya e cé­geknél nevetségessé teszi az országos átlagot, ám a vál­lalatok termelési mutatói­ban ez a fokozott okosság egyáltalán nem öltött testet. Mindez eléggé hosszú ide­ig teljesen észrevétlen ma­radt, hiszen a Művektől ke­resztbe érkező emberek és egyenesen kapott dicséretek nem fokozták a gyárak .ille­tékeseinek 'éberségét. De hát történt egyszer, hogy ezek a statisztikák valahol összevetésre kerültek. Fő­képpen a termelési mutató­kat kezdték firtatni bízó-. nyos körökben, és a magas hely nagy számolgatásai közben előbukkantak egyes mellékkörülmények, például az is, hogy miként lehet el-, érni ilyen nagy képességű emberekkel ilyen kis ered­ményeket. A vizsgálódás nem terjedt túl e tényrögzítésen, ám ez épp elegendő volt ahhoz, hogy az Egyik Vállalat meg­alakítsa oktatás-hatáskutató csoportját. De ennél az ál­lomásnál végzetes hiba ke­rült a szépen működő gépe­zetbe. Az egyik kutató ugyanis véletlenül értelmes és tetterős fiatalembernek bizonyult, s szintén véletle­nül ö lett a csoportvezető. Azután teljesen váratlanul komolyan vette a feladatát. Kutatott, keresett, vizsgáló­dott, meghajtotta munka­társait, mint Singer a var­rógépet. Eltelt~ néhány hónap, és az Egyik Vállalat igazgató­ja. valamint az Egyik Mű­vek vezérigazgató-helyettese kitűzte a napot, amely arra szolgált, hogy meghallgas­sák a kutatocsoport vélemé­nyét, azután — hozzátéve a maguk bölcsességét — ismét sikert arassanak a magas helyen a cégüknél folyó el­mélyült tudományos munka bemutatásával. El is érkezett a terminus. Az igazgatók jóindulatú arckifejezéssel fogadtak a csoportvezetőt, és mérfék- tartó határozottsággal ki­jelentették, hogy meg kí­vánják tekinteni az írásos jelentést a szóbelik előtt, jlztán leesett az álluk. A fiatalember ugyanis kijelen­tette, hogy írásos jelentés nincsen. Viszont szóban igen rövid idő alatt közölni tud­ja ' a vizsgálódás tudomá­nyos tapasztalatait. És kö­zölte. — Kutattunk, kerestünk, felmértünk és lemértünk.. A továbbképzettségi és a ter­melési mutatók fordított aránya pedig abból az egy­szerű tényből ered, hogy ezek a tanfolyamok nem tanfolyamok. Megismertük az előadókat. A Másik Mü­vektől érkező szakemberek többségével csoportunk tag-' jai együtt jártak egyetemre. Csak mi előbb végeztünk, mert — mint felmérésünk­ből kiderült — előadóink hatvan egész hét tized szá­zaléka egyszen, a többi pe­dig kétszer, illetve három­szor megbukott. Aztán vala­kik bedugták őket a Mű­vekhez. A tanácskozás ezután ha­mar véget ért. És lett is eredménye. Megszüntették a kuiatócsoportot. £ Mrihár Péter /

Next

/
Oldalképek
Tartalom