Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
N égyen ültek szorosam a kocsiban. Jóval Linz után jártak már, amikor megbillent a nap, hajtottak, a határon sebesen átkeltek, mindenesetre al- konyaitban értek Regen&burg- ba. Szürkület. Ilyenkor szokta mindig elfogni őket a pánik: hol alszanak, hol szállásolják el magukat. Rájuk tört. Hiába voltaik kedélyes utazók, zsá- giereikben, legbensőbb reflexeikben élt az éjszakától való félelem. Kiszálltak, hirtelen neki' akartak esni a városnak, föl- talmi, bekebelezni kedves szépségét, vártomyait, ha- mamgjadt, zegzugos régi utcáit. Kirajzolódtak az épületek a halványuló égre. De nem estiek neki a városnak, álltaik csak tétován az autó mellett, aztán hirtelen nekieredtek — azonnal, azonnal szállást keresni, szállodát, hotelt, fogadóit, ahol álomra hajthatják majd a fejüket. A, nem is az álom. Az álom már kit érdékelt, csak a biztonság. Meg hogy a csomagtartót nem kell lepakalni, garäz« vagy udvar. Törtettek. Az előkelő hotelben élő- keíóen fogadták őket. — Tessék megnézni. A hotelsaolga halkan és egyenletesen vezette őket. Nézték a szobákat Nézték a folyosót Nézték a kilátást Süppedés szőnyegem át ha- ‘ ladtalk, mint az elveszett követek. Megfizethetetlen volt a szálloda. Uzsgyi tovább, szégyenkezve kikata-ódtalk. — Mondtam, hogy idejében keressünk szállást — nyögte Kálmán festő. Puha arcát idegesen markoláseta. — Nem kapunk. — Kapunk. Nem kell pánikba esni — rántotta vállára a felöltőt Imre író. Rohantak az utcán, az asszonyok a nyomukban. Imre csak felületesen .„nyugtatta Kálmánt. Zsiigenei remegtek. Ó, nem attól, hogy lantost éppen nem kapnak sná Klódét. És ha nem kapnak. Tovább hajtanak hajnalig, vagy megalusznak pár órát a pezsgöszínű Zsiguliban. Régi zajok és toff égések kínozták Inkább: a félelem tompa morajai. Teherautók- álltak meg a ház előtt, a szobában mindenki megáll ott, ahol van, egyik: a tányérral a kezében, a másik az újságot tartja mereven, harmadik megáll a könyvla- pozásban, megdermedtek. Őket viszik? A szomszédot ? Hirtelen elhatározással a, falhoz ugrik valaki, leoltja a villanyt. Késő, persze késő. Ha jönnek-, úgyis fölverik a házat. Még gyanús is a villanyoltás. Torokban a szív, csurog a tenyéren a veritek. No, ezt már nem lehet kiheverni. A régi félelmek marokra fogták a májat, tüdőt, agyat. Szombat volt és Németország: ilyenkor sók a szállóvendég. Pénzük van, otthon unják egymást. Idegenben nem annyira. Egy másik városban. Zsúfolásig voltak tömve a szállók, itt-ott már pirosodtak is a bajor pofalemezek. Hiába, pirosaik TÖRŐ ISTVÁN HEGYMENET Csak szív legye« elég, lábak dobbanásait visszaveri a hegy, s csúcsok fénylenek — tüdőtartályok feltőltödtek, kell, ha kevés az oxigén, s csak lendít a kwnha test, mi jól bírjuk a hosszú hajtást, lassan dobjuk el kölönceink, s ha rézsűt megyünk is. balra — jobbra, de biztosam megérkezünk. ezek az emberek, a vér nagyon átszövi a kötőszövetet, ez az igazság. Már a harmadik hotelnél tartottak, Kálmán nem be- scaélft, bél-ülről tovább hergelte magát. Az ötödik visszautasításnál kitört rajta a pánik. Sapkáját földhöz vágta, ordítani kezdett — Megmondom minden városban, hogy idejében álljunk be valami dög szállodába vagy fogadóba! Hiába pofázok. Rohadjunk a kocsiban éjszaka? Vagy vágjuk be magunkat az árokba? Nem és nem akartok idejében megállni! Még ez a kirakat, még az a selyemsál! Még ez a szentkóp! Előbb biz/tomságbam kell lennünk! Felesége csitította. — Mindig ezzel jössz. Majd megialszunk valahol. Ez kirándulási, most kóborolunk Európában, nem pedig be- szállásctLunik! Ha még nem vetted volna díszre. — Nagy Gyurkovics Tibor Kutya rr • őrzi álmunkat kegyesen lehajolt a földhöz vert sajkáért, és leporolta. Továbbmentek. Nem voit életveszélyes. Kapva kaptak az első sztráda ments leágazáson:. hamarosan befutottak Nickeflsdorfba, s onnan nem messze a Gasthof előtti térre. Kálmán ment be tárgyaltai a feleségével. Aggodalmaskodva JOt* vissza. — Van szállás. Egy öregasszony s egy öregember vezeti a fogadóit Kérdezték, vacsorázunk -e, nyilván nekik az a pénz. És nem értettem pontosan, valami hatvan márka egy éjszakára. HaxmiTichait márka volt, egyszerűen fogadták őket, lerakodhattak egy órán bejük — És hova tehetjük a kocsit? — Van udvar. — Nem kell leszerelnünk a csomagtartót? — Nem kell. Van Hund. Megnyugodtak, a sötétben Kálmán betárolt az udvarra, aztán békésen megvacsonáz- taik fönn, fölszabadultat» nevetgélve kisded biztonságukban az emeleti szobácskábán. Rájuk se lehetett ismerni. Leballagtak a fogadó somrtsé- sége, s végre elvetették magukat A sör — tökéletes volt. Soha nem látott sör. Arany. Finom fémszekrény volt fölerősítve a falra, abból eresztették. Habja, íze, hidege, konzisztenciája olyan vélt, amilyennek csak elképzelni lehet a sört. Beleremegtek a gyönyörűségbe. Nem nagyon sokáig, mert a szomszéd nagyobb teremben valami fér- fiitársaság rázendített a sörgyújtotta nótákra. Ügy Látszik, ez Németországiban ei- kertilhetetLen. — Mit Németországban ? — gondolta Kálmán —, Magyarországon is elkerülhetetlen. Még jó, ha nem állnak rá a meztelen hasamra a Balaton partján fényes csizmáikban, mikor vadászataikról arra ruccannak. A jó sörrel a gyomrukban azért hamarosan elszende- rülteik. Reggel idejében indultak. Az öregember vasvi 1-lával a kezében búcsúákodott — Valójában hány éves? — Hatvankettő. — Volt a háborúban? — Ajaj. Persze. — Men^? — Tobn&nál harcoltam Rommeäial Aztán a nyugati hadszíntér. — Megsebesült? — Kétszer. — Elvesztetté a háborút, — Na. ja. — Sajnálja ? — Na, ja. — Miből éltek a háború alatt? — Ebből. Apámé volt ez a kis tanya. — A fogadó ? — Hartvanhánomban építettük. — Jól élnek. — Na, ja. — Mindig jól éltek? — Sokat dolgozunk. — Mi magyarok vagyunk. — Na, szép. — Járt már Magyarországom? —■ Á. Nincs idő. Nekünk nincs ennyi szabadság, mint maguknak. — Én. festő vagyok és tanár az Iparművészeti Főiskoláin. — No, szép. Sok szabad sága van. kott? — Nem. Rádiót haUgwtok néha. — Märt hallgat? — Katona-muzsikát. Azt — Egyedül dolgoznak a Édességével? — Két fiam van, azok segítenek néha. — Jól megvannak. — Na, ja. Itt. Városban nagyon rossz. Huligánok, bandák mászkálnak, szétverik: az épületeket. Anarchia. Rend kellene. Kézbe venni Itt azéirt megvagyunk. Ezért élek. Szeretem a gyerekeket, a menyemet, na az a menyem, az a fekete asszony a fekete kutyánál, aki simogatja a fekete kutyát, az az. Meg a kutyát is szeretem. Káknánék akkor fordultak meg. Döbbenet«» látvány fogad 6a őket. O tt volt a kutya. Nagy. szobányi vasketrec- -ben állt a fekete németjuhász. Piros nyelve étónken himbálózott a fekete fiatalasszony keze körül. Tisztán tartható lakótermében olyan volt, mint a természettől elzárt vad, akit csak idomítva és pontosan használnak. Olyan volt, mint egyéb rendes kutya. Magyar- országon vagy Svédországban, egy fekete farkas. Csak a ketrec változtatta volna meg? Az ég kihasított négyszögében a vasrácsok csillogtak a korai napban. — őrizte a Hund a ma guk csomagját, meg az álmukat — mondta mosolyogva a német gazda. — Mert éjszakára kiengedjük. Káümánék zavartan néztek egymásra. Bólogattak, -telkösizöntek, gyorsan dhaj- tortrtak. — Nektek nem olyan volt...? — Imre hátrafordult a nőkhöz, aztán elhallgatott Mind a négyen hallgattak, egészen a francia határig. KORNISS PÉTER FOTÓI Kelemen Lajos Pákolitz István Fázni fogsz GALAMB Hallgatlak, s a téren közben kürtölve hajt át egy mentőkocsi; sír a vak aggódás, nőttön-nö, mivel váló nyugalmad megvolt csordája nem áll elő, hogy simogasson, mint egykor anyád keze, hálás meleg — képed örégecske árkait nézve arcodra látom, mit művel szívedben a döbbenet; lapulj, ahogy a lehevert fű takarózni könnyű csöndet kíván magára, eredj, dőlj a díványra, idekint fázni fogsz; én niajd tartom a hitet, amíg e szanaszét alvó világ halkan megrecseg; duhogó hó benti súlya alatt azt álmodom, hogy fölkelek. Noétól Pieassóig szünetleftül mozgósít, világnyi küldetéssel uszít a békességre; nem szegi kedvét-szárnyát, meggyötnk bár a kányák; a fegyveré úlás kórfjen gallyával fotónk röppen, ahogy fortyog a század, úgy teirebélyül ága; a békés jóhírt szólja reményzöld lobogója. Hansgeorg Stengel A kérdések kérdése Történetünk kisváraská- jában három orvos praktizál: a fogorvos, a fülorvos meg a körzeti orvos; akik közül a legutóbbinak az ég világon semmi köze sincs mondandónkhoz, mivel annak rendje s módja szerint épp az imént nyitotta ki rendelője ajtaját, s szólt ki rajta: • — Kérem a következőt... Nem így a fogorvos. És nem így a fülorvos sem. A fogorvosnak fáj a füle. Félbe is szakítja a rendelést, kifüggeszt egy kartonlapot az ajtajára („Rögtön jövök!”), s elmegy a fülorvoshoz. ' i A fülorvosnak fáj a foga, félbeszakítja a rendelés}, kifüggeszt egy kartonlapot az ajtajára („Rögtön jövök!”), s elmegy a fogorvoshoz. A fogorvos a főorvosi, a fülorvos a fogorvosi váróban ücsörögi elvégre fogorvosunknak a füle. főorvosunknak a foga fáj. Namármost. A fogorvosi váróban fészkelódni kezdenek a betegek, köztük a fülorvos is. S a fülorvosi váróban szintúgy fészkelódni kezdenek a betegek — köztük a fogorvos is. i Kétórai hiábavaló várakozás után a fogorvosi váróban egyszerre csak háborogni kezd valaki: — Micsoda disznóság megint! Hagyják órákon át itt ülni az embert. Mintha idő- milliomos lenne!... Nekem fáj a fogam, ez elemi emberi jogom kérem, s tessék, itt a sorszámom, már régen kinn kellene lennem!... A többi helyeslőén bólogat, (ki-ki saját fájós fogára gondolván közben), mígnem egy idős asszony végre megszólal: . — Épp a fülorvostól fövök szegény beteg fülemmel. Ott is ugyanígy ülnek az emberek, ugyanígy mérgelődnek. A roló lehúzva, senki sem juthat be ... Bolond egy história, mindhatóm. A fülorvosnál — vé- letlenül épp ez idő tájt — pontosan ugyanaz játszódik le. Hja, ha csak egyetlen páciens személyesen ismerné a fogorvost vagy a fülorvost! Minden másképp sülhetne el, mivel a két idős asszony (mármint a‘ fogfájós meg a fülfájós) a váróba lépve már jó órával előbb felsóhajtott volna, imigyen: — Hiszen itt ül a doktor úr! Hát ezért! Csakhogy minél inkább leszedik róluk a keresztvizet, annál kisebbre húzza össze magát zavarában a fülorvos és a fogorvos. Egészen addig, míg ki nem pattan az isteni szikra a fejükből. (Nem hiába koptatták any- nyi éven át a padlókat az egyetemen!) Mindketten kilopóznak a váróból. Persze lábujj hegyen, s elviharza- nak áldásos működésük szin. tere felé. S itt történetünk atya* fordulóponthoz érhetne — magam is hallottam ilyesmiről —, hogy a két orvos egészen pitymallátig sorozatban* elszáguldozik egymás mellett. Csakhogy kinek használnak ezzel? A fülfájós fogorvosnak? A fogfájós fülorvosnak? A várakozó betegeknek? * Fog- és fülorvosunk tehát nem rohangál oda s vissza a végtelenségig egymás mellett, hanem szem betalálkozik. Méghozzá hajszálpontosan félúton (kimérhetóen). így van ez rendjén. (Elvégre egyszer tán a valóság is produkálhat ily esetet!) S ekkor már nekünk is csupán egyetlen, noha döntő kérdésünk lehet: Melyik fogja hazakísérni a másikat — elsőként?! Fordította; Makai Tóth Mária SOMOGYI NÉPLAP
