Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

Andropov üzemlátogatáson Ái interkontinentális fegyverek is napirenden Genf ben Hun leaf egyelem munkástól a miniszterig Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára hétfőn látoga­tást tett a moszkvai Ordzso- nikddze Szerszámgépgyár­ban, s a Szovjetunió gaz­dasági életének legidősze­rűbb kérdéseiről mondott beszédet. Beszédében örömmel ál­lapította meg, hogy az SZKP KB-n^k a Szovjet­unió gazdasági feladatait megszabó, múlt év novem­beri plénumán hozott hatá­rozatai támogatásra találtak a munkásság, a szovjet em­berek körében. Ez annál is értékesebb, ment ag ország előtt valóban nagy felada­tok állnak, s ezek megoldá­sát ma még Sok nehézség hátráltatja, A központi bi­zottság ülése megállapította például, hogy a szovjet gaz­daság nem teljesíti több, az ötéves tervben megszabott mutatóját Nem növekszik megfelelő ütemben például a munkatermelékenység. Az üzemekben az indokoltnál több anyagot használnak fel és sokszor túl nagy a mun­karáfordítás. Mindenki ismeri például a tervmódosítás kifejezést De egyszer sem hallottam még, hogy a módosítás a tervfeladatok növelését je­lentette volna — állapította meg a főtitkár —, ha módo­sításról beszelnek, az min­dig a feladatok csökkentését Jelenti. A termelés tehát csökken, a fizetés pedig vál­tozatlan mennyiségű marad. Kijelentette, hogy a rend- teremtést a munkafegyelem megszilárdításával kell kez­deni. Bár-milyen sok élmun­kása van ugyanis az or­szágnak, csupán az ő erőfe­szítéseik nem elegendőek a szovjet gazdaság előtt álló feladatok megoldásához A fegyelemre mindenhol szük­ség van: a munkahelyén, a tervfeladatok teljesítésében, az állami életben. Ez még csak anyagi ráfordítást sem igényel, viszont óriási eredményekkel járhat. A munkafegyelem megszilár­dítását természetesen nem lehet leszűkíteni néhány perces késések kicsinyes szá­monkérésére, mivel az vo­natkozik a technológiai elő­írások betartására, az üze­mek szállítási kötelezettsé­gének maradéktalan telje­sítésére s a termelő munka minden elemére. A munka­fegyelem betartását a mun­kástól kezdve a miniszterig mindenkitől szigorúan szá­mon kell kérni. Jurij Andropov egyebek között megköszönte az üzem dolgozóinak a meleg fogad­tatást, az iránta tanúsított bizalmat, amelyet — mint mondotta — munkájával igyekszik igazolni. Hangsú­lyozta: úgy tekinti, hogy ez nem személyének, hanem az egész központi bizottságnak és a politikai bizottságnak szól. Hétfőn Genf be érkeztek a hadászati nukleáris fegyve­rek korlátozásáról tavaly júniusban megkezdett szerv- ■ jet—amerikai tárgyalásokon részt vevő küldöttségek. A decemberben befejeződött második fordulót követő szünet után holnap találko^ zik ismét első ízben a Vik­tor Karpov nagykövet ve­zette szovjet, és az Edward Rowny nagykövet irányítá­sával tárgyaló amerikai kül­döttség. A delegátusok meg­érkezésükkor a repülőtéren rövid nyilatkozatot adtak. Az elsőként Genfbe érke­ző Edward Rowny amerikai nagykövet — Paul Nitzéhez, az ugyancsak Genf ben fo­lyó eurostratégiai tárgyalá­sokon részt vevő amerikai küldöttség vezetőjéhez ha­sonlóan — nyilatkozatában mindenekelőtt a nyugat­európai közvélemény meg­nyugtatására törekedve Wa­shington megegyezési szán­dékát bizonygatta, A diplo­mata kijelentette, hogy az interkontinentális balliszti­kus rakéták számának csök­kentésében, illetve az erről létrehozandó egyezményben látja a genfi tárgyalások alapvető célját. Ugyanakkor említés nélkül hagyta az Egyesült Államok nukleáris arzenáljának túlnyomó többségét képező egyéb ha­dászati fegyverfajtákat, amelyek csökkentését, illet­ve a tárgyalásokba való be­vonását a szovjet fél már régebben javasolta. Kényte­len volt elismerni viszont azt, hogy a nemzetközi köz­véleményt fokozott mérték­ben foglalkoztatja a leszere­lés ügye, s ennek valami­lyen formában a genfi tár­gyalások munkájában, azok eredményében is tükröződ­nie keil. Edward Rowny ko­rábbi, washingtoni nyilat­kozatában különös fontossá­got tulajdonított a bizalom­erősítő intézkedéseknek. Viktor P. Karpov nagy­követ nyilatkozatában Juri.i Andropov december 21-i be­szédére utalva leszögezte; a Szovjetunió őszinte, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló meg­egyezésre törekszik az Egye­sült Államokkal a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó genfi tárgyalásokon. Kormánybeszámoló Töretlen barátság A lengyel külpolitika alapjait sem a jelenlegi bo­nyolult nemzetközi helyzet, sem a lengyelországi belső változások mélyreható fo­lyamata nem ingatja meg. Annak fő pillérét, akárcsak az elmúlt 38 évben, tovább­ra is a Szovjetunióhoz fű­ződő barátság és együttmű­ködés szövetségi kapcsolata képezi. Ezt hangsúlyozta Stefan Olszowski külügyminiszter, aki a lengyel külpolitika időszerű kérdéséiről szóló kormánybeszámolót ter­jesztette elő a szejm hétfőn kezdődött kétnapos ülésén. Rámutatott, hogy Lengyelor­szág nagy jelentőseget tu­lajdonít az európai szocialis­ta országokkal fenntartott kapcsolatok sokoldalú fej­lesztésének, es annak, hogy szilárduljon a Varsói Szer­ződés országainak egysége, bővüljön a KGST kereté­ben megvalósuló gazdasaga integrációja. Olszowski a továbbiakban kifejtette, hogy tavaly első­sorban a szocialista közös­ségen belül sikerült megszi­lárdítani Lengyelország helyzetét, amelyet a válság korábban meggyengített. Hangoztatta: az Egyesült Államok és más NATO- tagországok lengyelellenes politikája eddig sem hozott eredményt s a jövőben is kudarcra van ítélve a kü­lönféle szankciók, beavatko­zási kísérletek irányvonala. Lengyelország továbbra is nyitott marad a más társa­dalmi rendszerű országokkal való békés együttműködés fejlesztésére, belügveibe való beavatkozási kísérleteket azonban nem tűr meg. Ti*- és tízezer ghanai kénytelen elhagyni e napokban Nigériái, ahol vendégmunkásként dolgozott. Képünkön: a kiutasított ghanaiak, már a nigériai határ után, Benin földjén menetelnek (Teiefotó: AP—MTI—KS) Mosoly és más semmi! Még mielőtt vasárnap elindult volna George Bush alelnök nyugat-európai kőrútjára, kétféle amerikai álláspont körvonalazódott. Az egyik szerint Bush fel­adata egyértelműen a hideg- háborús elképzelések támo­gatása, a ,, szovjet veszély” érzetének ébrentartása s — ami mindebből következik — az Egyesült Államok „ke­mény magatartása” — a nullaváltozat — rakényszerí- tése a N ATO-partnerekre. A másik felfogás ezzel ellenté­tes. Abból indul ki, hogy az alelnök küldetése — mint a The Washington Post fogal­maz — „csaknem képtelen” hiszen még az NSZK-ban is csupán Kohl kancellár az aki leginkább kitart a Reagan- féle nullaváltozat mellett, s Rómában, Londonban inkább hajlanak ésszerű kompro­misszumra. Mi lehet az igazság? Az, hogy az alelnök alighanem üres táskával indult Nyu- gat-Európába. Sokan úgy vélik: semmiféle amerikai módosító indítványt nem ho­zott magával, s csak keve­sen hajlanak aTra a véle­ményre. hogy tíushnak van felhatalmazása esetleges egyéb javaslatok megvitatá­sára. Első állomásán. Bonn­ban namely források tudni vélik, azt keresi tárgyaló- partnereivel, hogy miként lehetne a Reagan elnök ál­tal meghirdetett, úgynevezett nullaváltozat helyett Géni­ben más tervet letenni az asztalra, anélkül, hogy az USA súlyos presztízsveszte­séget szenvedjen. Sajnos, a jelekből ítélve a stratégiai koncepcióban Washington makacsul védel­mezi korábbi álláspontját. Nyugat-Európában pedig már hivatalos és nem hiva­talos megfogalmazasban mind gyakrabban látnak napvilágot — a Szovjetunió számára elfogadhatatlan nullaváltozattól eltérő — megoldás-ötletek. A bonni, a párizsi, de a brüsszeli és a római közvélemény rugal­masságot követel az Egye­sült Államoktól. Nyilvánvaló, hogy követe­lésüket Bush alelnöknek minden tárgyaláson megis­métlik. S erre aligha vála­szolhat azzal, hogy az USA megtette a maga módosító javaslatait. Ugyanis a Szov­jetunió, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­leté ésszerű, az erőegyensúly megőrzésén alapuló javasla­tain kívül más indítványról a világnak nincs tudomása. Bush alelnök üres bőrönd­je körútja végén elnehezül­het. Megtelhet szemrehá­nyásokkal, bár kerülhet bei* sok életrevaló javaslat is, jeléül annak, hogy Nyugat- Európában másként 1ítélik meg a világ dolgait mint az óceánon túl. Különösen a sorsdöntő kérdésekben hú­zódhat mély szakadék a két kontinens között. Az alelnök misszióját ezért minősiti csaknem képtelennek a te­kintélyes washingtoni új ág. Shultz Japán ban A háztáji tehén te hárem lábbal a közön földjén áll fi cél egyelőre a saját szükséglet megtermelése A parázs viták elültek kö­rülötte. Ma már egységes­nek tekinthető az a véle­mény, hogy a háztáji gazda­ságokat jelentőségüknek megfelelően kell kezelni, mi­közben szerepüket semmi­képpen sem szabad túlérté­kelni. Erről, és a Szovjet­unió több mint 30 millió kisgazdaságának helyzeté­ről, az ország mezőgazdasá­gában és az élelmiszerprog­ram végrehajtásában betöl­tött funkciójáról nyilatko­zott Alekszandr Ijevlev me­zőgazdasági miniszterhe­lyettes Kovács Bognár Sán­dornak. az MTI moszkvai tudósí tójának. Az utóbbi három évben számos párt- és állami ha­tározat foglalkozott a ház­táji gazdaságokkal, s ezek nemcsak azt állapították meg, hogy szükség van rá­SOMOGYI NÉPLAP juk, hanem meghatározták a gazdálkodásukkal kapcso­latos fő célt is: játsszanak minél nagyobb szerepet a tulajdonosok önellátásában — mondotta a miniszterhe­lyettes. A háztáji termelés jelenleg a Szovjetunióban a mezőgazdaoagi termelés va­lamivel több mint egyne­gyedét adja: viszont a nagy­mértékű saját felhasználás miatt — eltérő mértékben — csak kisebb része kerül kereskedelmi forgalomba. A hús és a tej esetében példá­ul csak néhány százalék ez az arány. A falusi családok mintegy 30 százaléka ugyan­akkor semmiféle ház körü­li gazdálkodást nem folytat. A háztáji fejlesztésében rej­lő legfőbb tartalék — hang­súlyozta Ijevlev —, hogy ezek a családok is termel­jék meg a szamukra szüksé­ges mezőgazdasági termeket, s így csökkentsék azok ke­resletét a boltokban. Voltak olyan kísérletek is, hogy a háztáji gazdaságokat árutermelésre rendezzék be. Grúziában például olyan telepeket hoztak létre, ame­lyek töbD száz baromfi vagy 30—40 sertés nevelésére al­kalmasak. A növendékálla­tot és a takarmányt a gazda a közös gazdaságtól kapja, majd — szerződés alapján — ugyancsak a kolhoznak, illetve a szovhoznak adja el ' a felnevelt állatokat. A me­zőgazdasági minisztérium vizsgálatai azonban kimutat­ták,. hogy ezek a gazdák csak azért tudtak kiemelke­dő jövedelemre szert tenni, mert számukra a többieké­nél jóval kedvezőbb gazdál­kodási feltételeket teremtet­tek. Ezt a helyi vezetők is elismerték, s ma már kévés a Szovjetunióban az olyan körzet, ahol a háztáji tevé­kenység célja nem a saját szükséglet kielégítése. — A háztáji semmiképpen sem léphet túl a kisegítő gazdaság szerepkörén — mondotta a miniszterhelyet­tes, majd hozzáfűzte: ez nem jelenti azt, hogy bárki ne adhatná el esetleges fe­leslegét a piacon. Nyilatkozatában a mező- gazdasági miniszterhelyet­tes kitért arra is, hogy a háztáji gazdaságok jó lehe­tőséget biztosítanak a falun élő mintegy 10 millió nyug­díjas korú, de még munka­képes ember foglalkoztatá­sára. Szükség is van rájuk, mert a fiatakik közül csak kevesen hajlandók munkaidő után ismét dolgozni. Alekszandr Ijevlev hang­súlyozta, hogy a kolhozok és szovhozok segítsége nél­kül nem képzelhető el a háztájiban a termelés. (Egy szovjet közgazda így fogal­mazott: ,.A háztáji tehen is három labbíil a közös gaz­daság földjen áll”.) A me­zőgazdasági irányító szer­vek ezért arra ösztönzik a kolhozokat es szovhozokat. hogy * háztáji propagálásán és a' szakemberek tanácsán kívül adjanak konkrét se­gítséget az egyéni gazdálko­dáshoz. A takarmányellátás­ban és a növendékállatok juttatásában sikerült is je­lentősen előrelépni. Az el­következő évekre marad azonban a kdsgépellátás fo­kozatos megszervezese — mondotta a miniszterhelyet­tes. Sajáté*, az eddigiektől el­térő forma a városi lakos­ság „háztájija”. A gyakorlat­ban ez a városkörnyéki földterületek közös művelé­sét jelenti. Magyarul kert­barátok szövetségének lehet­ne nevezni ezeket a cso­portokat, amelyekből évente ezernél is több alakul. Az elkövetkezendő években még gyorsabb ütemű fejlődésre lehet számítani, mindenek­előtt a gyümölcs- és zöld­ségtermesztésben. A cél itt is az — a kikapcsolódáson kívül —, hogy sajat szük­ségletre termeljenek mind­azok. akik kedvet és erőt ereznek magukban ehhez — mondotta nyilatkozatában Alekszandr Ijevlev mező- gazdasági miniszterhelyet tes. A távol-keleti kőrútjának első állomásán, Tokióban tartózkodó George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn tárgyalt Naka-szone Jaszuhiro japan miniszterel­nökkel. A megbeszélések kö­zéppontjában a nemzetközi helyzettel, s a kétoldalú kap­csolatokkal összefüggő kér­dések álltak.­Első helyen a szovjet— amerikai fegyverzetkoriáto- zási tárgyalásokat tekintették át. Nakaszone hangoztatta, hogy kormánya a reagani „nulla-megoldást” támogat­ja. már csak azért is, mert Tokió — úgymond — tart a szovjet közép-hatótávolsagú rakéták esetleges azsiaí átte­lepítésétől. Shultz külügyminiszter — értesülések szerint — a ja­pán aggodalmaknak elébe menve ígéretet tett arra, hogy Washington a jövőben tájékoztatja tengerentúli szövetségesét a szovjet— amerikai tárgyalások pilla­natnyi állásáról. Az amerikai—kínai kap­csolatokat illetően egyetér­tettek abban, hogy a Pe­king és Washington közötti jó viszony kulcsfontosságú az ázsiai beke es stabilitás szempontjából, s ebben a vonatkozásban Nakaszone szerencsésnek nevezte Shultz küszöbön álló pekingi láto­gatásának időzítését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom