Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-27 / 22. szám

✓ A diplomások és a közművelődés Az ország főiskolásai és egyetemistád nemsokára is­mét kirajzanak, hogy ismét úgynevezett téli népművelé­si gyakorlaton vegyenek részi. Jól ismerik a kirándu­lásnak ezt az egészen spe­ciális formáját, amelynek az a célja, szerepe, hogy őket. a leendő értelmiségie­ket bekapcsolja a közműve­lődésbe. Nemrég rövid, de eles vita zajlott róla egyik kulturális hetilapunkban. A vitában mas-mas véleményt képviseltek a fiatalok és a népművelők, csupán egyben értettek egyet: a téli nép­művelési gyakorlat jelenlegi tormájában ngm sokat ér. A vita miaut vészjelző megtette a magáét, sőt újabb meditá­ciót, eszmecserét váltott ki az értelmiségiek szerepéről, s arról, hogy ebben milyen részt vállalnak a különböző egyetemek, főiskolák. legnagyobb egyetemünk, az Bőt vös Iorá.nd Tudo­mány Egyetem Közművelő­dési Titkárságának vezető­jével, dr. Vasy Gézával ezekről a bésdesekrdl be- Kzetgettűnk. — A szakembereket, a mi esetünkbe»» tanárokat, tudó­sokat képző felsőoktatási m- tézményeknek nagy a fele­lősségük abban, hegy a fia­tal diplomások: résztvevői, alakítód legyenek lakóbe- lyűkőin. a közművelődésnek — mondja dr. Vasy Géza. — Rengeteg kezdeményezés született ennek érdekében, keretbe foglalása a közmű­velődési bizottságok mega la- krtásával történt. Az elöz­mény az oktatási miniszter utasítása. (1976-ban rendelte el a közművelődési bizott­ságok szervezését, s részle­tesen kidolgozott irányelve­ket is közrebocsátott. Az operatív feladatok ellátásá­ra hozták létre a közműve­lődési titkárságokat. Ennek ugyan már hét éve, de a legjobb helyen, eltelt né­hány esztendő, amíg a' bi­zottságok, titkárságok meg­találtak a legmegfelelőbb működési formákat. — Céljaik változatlanok maradtak? — Sem c^tjaáBk, sem 46 feladataink nem változtak. Közéleti érdeklődésű, társa­dalmi felelősségtudattá, poli­tikailag, ideológiailag mű­velt közösségi embereket kell nevelni, akik képesek a közművelődésbe®, rájuk váró feladatok megoldására. A mi egyetemünkön, az E2LTÉ-m számos közösség szolgálja ezt a célt. Művészeti együt­teseink közül az énekkart, az Universitas együttest említem. amelynek tagjai mar diplomásként vidékről is vissza-vissza járnak, Aa öntevékeny művészeti együt­teseknek nevető ereje vám, nem beszélve arról, hogy a lehető le#ratékonyebb mó­don készítenek föl a későbbi közművelődési munkára. Az, aki öt évig énekelt, táncolt, vagy részi vett egy irodalmi színpad munkájában, meg­felelő jártasságra tett szert ahhoz, hogy ő maga is cso­portot vezethesse®. Vagy ha erre nem válíaSkoarfk, hát megőrzi az igényt az együtt Februárban Jancsó-sorozat a tv-ben Alig van még egy olyan filmrendezőnk, akinek mun­kássága, művészete körül annyi vita zajlott, aki a közvéleményt annyira meg­mozgatta, maga mellé vagy maga éllén hangolta Volna újra meg újra, mint Jancsó Miklót. Itthon és világszer­te. Hantnincéves voít.— 1951- ben —, amikor friss diplo­mával először kisfilmeket forgatott. Első játékfilmjét 1958-ban rendezte (A haran­gok Rómába mentek), de igasd pályakezdésének a kri­tikusok 1962-t tartják, ami­kor az Oldás és kötés elké­szült Az utóbbi húsz évben hazai és külföldi műtermei, ben dolgozott; rendezett színiháziban, a televízióban, sőt könnyűzenei műsort is. A Magyar Televízió ki­lenc hétig egy-egy Jancsó- fiimet mutat be. Az eiső film a már említett Oldás és kötés lesz február 5-én. Írója Lengyel József; Somló Tamás fényképezte. Fősze­replői : Ajtay Andor, Dóm­ján Edit es Latmovits Zol­tán. A következők a Herná­di—Jancsó páros müvei lesz­nek. Hernádi Gyula forgató- könyvei alapján készült, s ebben a sorrendben is kerül a képernyőre: az Így jöttem (1964) , a Szegénylegények (1965) , a Csillagosok katonák (1967) , a Csend és kiáltás (1968) , a Fényes szelek 1968), a Sirokkó (1969), az Égi bárány (19?®) és a pá­lya néhány alkotását kihagy­va a Magyar rapszódia (1978). Az operator továbbra is Somló Tamás, majd Ken­de János. Toíbb filmben is találkozhat a néző Kozák András, Laű- novits Zoltán, Madaras Jó­zsef, Drahota Andrea, Ju­hász Jácint, Balázsovits La­jos, Bálint András, Cserhal­mi György és még sok ne­ves magyar, illetve külföldi művész egy-egy nagyszerű alakításával. • • • Egészen * másfajta közeg- \ben születtek azok a filmek, amelyeknek bemutatása ugyancsak február első he­tében kezdődik a tv-ben. A svájci filmművészetről keve­set tudunk, a mozik műso­rán is csak elvétve látni egy- egy művet. Németh Agnes sorozatszerkesztő a mad svájci fiiranadvieszet íegjete­sebb alkotóinak munkái® keresztül kívánja megismer­tetni ezt a számunkra kissé szokatlan, néha kissé „lan­gyosnak” látszó világot Pe­dig a látszólag eseményte­len. környezetiben is egyik napról a másikra megvál­tozhat manóén, mint például az elsőként bemutatásra ke­rülő Meghívás egy szombat délutánra című, 1973-ba® készült Claude Goretta-fikm- ben. Goretta másik alkotása a Nem is olyan rossz ember (1975) és Rolf Lyssi Hogyan csináljunk svájcit? (197® című filmje mellett négy Alain Tamner-mű kerül a képernyőre: a Jónás, aki 25 éves lesz 2000-ben (1976). A világ közepe (1974), a Nap­sugaras évek (1981) és a Messidor (1979). eoeklesne, a tBözrisséghez tartozásra. Kezdeményez­tük, hogy minél nagyobb saanaban alakuljanak klu­bok, korok az Eötvös KJ*ib keretén, belül vagy a karo­kon. A nepanu v eiőszakosok szakmai gyakorlatuk része­k黫 vezetik ezeket a ki­sebb közössegeket tháktanv saik bevonásával. — Mennytre tevékenyek e tekznt etben az egyetemis­ták? — Egyekwe az egyetemis­táknak. mintegy a fele tölti szabad idejenek egy részét valamelyik egyetemi közös­ségben. Szeretnénk egyete­mek közötti kapcsoia trend­szert kiaJakítaim, működő­képessé tenni. — Jövőbe mutató elképze­lés? —' A különböző munkate­rületek közötti együttműkö­désre nagy szükség tesz a mostan» hallgatóknak. Épp ess a2 oka, hogy egyébként is szorgalmazzuk az egye­temközi akciókat: tavalyi zsambéki nyara egyetemün­ket a pedagógusjelöltbe és művészeti főiskolások szár­máira szerveztük, a tek nép­művelési gyakorlatokon, a régészeti, nepcajsá leielme**- tő táborozáson is szívesen latunk más egyetemekről ér­kező hallgatókat. — Vali egyszer egy ^Egye­temisták a kozmuvelode- sert” okáé.-. — Ennek zenesében a nat hallgatóink. művészeti együtteseink Mógrád megyé­be jártak, es járnak most is, különféle művelődési programok közreműködői­ké««.. Rendhagyó teodialom- orakaá. tartaoak, hangver­senyt adnak, üonepélyekesi lepnek föl — válásáét dr. Vasy Géza. A főiskolai, egyetemi koi- tuiraLis élet színvonala, vonz­ereje — egyúttal mindig fokmérő is. Minél tartalma­sabb. minél több hallgatót mozgósít, annál bizonyo­sabb, hogy a diplomát szer­ző fiatalokra számítani le­het a közművelődésben is munkahelyükön, lakóhelyü­kön. Persze az egyetemi művelődési közösségek — még ha jói is működnek — teljesen azért nem helyette­sítik a közművelődés gya­korlatából vett kóstolókat. A téli közművelődési gya­korlatok nem szűnnek meg, de át keß alakulniuk, mint azt a vita is jelzi. Az EL- TÉ-n például előkészítő szak- kollégiummal kísérleteztek. Hogy milyen eredménnyel, az majd a helyszínen — a falvakban, a kisvárosokban derül ki — nemsokára. V. F. £. Gyermekraiz- és játék- kiállítás Kecskeméten A keceli Borbély Erika Anyám tyúkja című alkotása (Batik) (MTI-fotó — Karáth Imre felvétele — KS) Kecskeméten a Szórakaté- nusz Játékműhely és Mú­zeum országos pályázatot hirdetett Petőfi Sándor szü­letésének 166. évfordulója alkalmából — a költő ver­seinek és életének egyes mozzanataihoz kapcsolódó rajzok, játékok készítésére. A beérkezett 3200 alkotás közül a legszebb 330-ból ki­állítást rendeztek, s a legsi­keresebb 36 mé szerzőjét egyéni dijakkal jutalmazták. A kiállítást március 15-től Kiskőrösön is bemutatja k. Hangversenykrónika Hegedűs Szófiából Aligha bántak meg elhatá­rozásukat azok a kaposvá­riak, akik kedden este One- ife kalandjai helyett az Or­szágos Filharmónia kamara- bérleti hangversenyét része­sítették előnyben- hfincso Dimitrov bolgár hegedűmű­vész és zongorakísérője, Vio­letta Popova, a szófiai kon­zervatórium tanára — Iáét, nálunk eddig ismeretlen muzsikus — ugyanis a me­gyei könyvtár előadótermé­ben olyan élménnyel aján­dékozta meg a közönséget, amelytől a leg józanabb hall­gató is csak elragadtatással nyilatkozhat. A fiatal hegedűs darabvá­lasztása is elismerésre mél­tó. Händel E-dúr, Beethoven C-moll es Cesar Franck A- dúr szonátája — túl azon, hogy e három hatalmas mű­vet egy kétórás koncerten előadni megerőltető munka is — három különböző világ üzeneteit hozza. Kiegyensú­lyozott kedélyállapotról ta­núskodó, technikai szem­pontból nem túlságosán, rit­mikai lag viszont annál ne­hezebb, kellemes udvari mu­zsika az első darab: egy nyu­galmat és vigaszt hiába ke­reső ember szenvedélykitö- réseinek es rezignáltságának gyönyörű megörökítése a második, a boldogság és a feloldódás ahg szabályozott hangzuhataga a harmadik. A formák hatalmának lelki- ismeretesen engedelmeskedő barokk, a hagyományos ke­reteket vadul szétfeszíteni akaró kései klasszicizmus és a tradícióknak már-már fittyet hányó kései roman­tika tehát együtt. S bolgár vendégünk mindegyikben otthonosan mozgott... Mert tökéletesen képzett művész, aki hangszerével azt csinál, amit akar. Hege­dűhangja olyan tömör és ér­ces, amilyet az áttetszőbb hangzáshoz szokott hazai hegedű iskola képviselőitől ritkán hallhatunk. Még pia- russimói is markánsak, vala­mennyi hangnak van eleje és van vége, csúszkálást a legérzékenyebb fül sem fe­dezhetett föl a láthatóan nagy kedvvel, jó formában muzsikáló művész produk­ciójában. A tónus minden fekvésben kiegyenlített, so­hasem vékonyodik el, soha­sem vastagodik zeneietlen- né. Mindehhez jön még Di­mitrov játékának vitalitása, elsöprő lendülete, amely egyszer sem vezet a kotta utasításainak figyelmen kí­vül hagyásához, a kompozí­ciók átértelmezéséhez. A ritmus a ritmikai szempont­ból kritikus részeknél is fe­szes marad, mint a Handel szonáta táncdallamai vagy a Beethoven-szerzemény utak-' só tétele. Bár a szólista al­katához a drámai fogantató- sú reszek állnak közelebb, a költői bb, érzelmesebb han­gulatokhoz is van érzéke: a Beethoven- és a César Franck-kompozíció lassú té­teleiben úgy énekeltette hangszerét, olyan biztonság­gal varázsolt efcj belőle ezer­nyi színt, ahogyan csak ki­vételes tehetségű művészek tudják. Merte vállalni pél­dán! a Beethoven-szonáta el­ső tételének variációsoroza­tában, hogy hegedűhangját időnként kifejezetten eicsű- fítsa a fájdalom, a dühkitö­rés, a kétségbeesés hitele­sebb ábrázolása érdekéből. Ez a már-már ösztönösnek ható, mindig a zene lényegé­ből eredő tudatosság jelle­mezte valamennyi kompozí­ció előadását és két ráadás- számát is. Violetta Popova megbízha­tó partner, ritmikai és di­namikai szempontból egy­aránt híven követte Dimit­rov hegedűjátékát. Produk­ciójáról részletes ítéletet mondani azonban — a ren­delkezésére bocsátott hang­szer rossz állapota miatt — lehetetten. F„ A. UJKERY CSABA s SZIGETIEK A Nádasdy-bástyán Egy lagimundzsi óvatosa® kidugta rajta a fejét, és ol­dalra nézett, Poky felé. Hang sem jött ki a torkán, ahogy meglátta az izzadt, piros, eltorzult arcú vitézt, aki lándzsáját egyenesen feléje hajította. Nem volt ideje visszarántani a fejét, mert abban a pillanatban átjárta nyakát a fegyver. Hörögve esett előre, teste súlyával ki­szakítva a rést. Dühös ordítossás hallat­szott, majd lábdotoogás, az­tán csend. Az átszakított fal ajtónyi nyílásából hideg pinoeszagú levegő áramlott ki. Poiky füleit, nem hallott semmi neszt A nyílás elé ugrott, és bevágta lándzsá­ját. Üvöltés hallatszott, de abba® a pillanatban egy rúd lökődött ki a végén éles vashoróggal, ami belevágott a hadnagy mezítelen vállá­ba, és erős keaek; beránstot­ták, hogy felső teste eftűnt a nyílásban. Medvei nem tudta nézni bajtársa kínlódását. Melléje ugrott, és szúrt. Abban a pillanatban őt is vasborgok ragadták meg; és lerántot­tak. Egy janicsár ugrott Irt a nyíláson. Körbepülantott; látta, hogy a közelben nincs senki. — Hléri! — rikoltotta. A bástyán álló katonák dermedten látták, hogyan ugrik be mind több janicsár, s magukkal hurcolják a két hadnagyot. Valaki Zrínyiért futott. Az események szempillantás alatt követték egymást. A vergődő Pokyt és Med- veyt a janicsárok földre nyomták, hármán is térdel­tek a hátukon, lefogva a kezüket, közben a többiek gyors csapasokkal levágták a fejüket A tassaradt udvar fiakl­je, mint a szivacs, itta be a két hadnagy vérét. A jani­csárok a két fejet lándzsa- végre szúrták, s nagy üvöl­téssel rohamoztak a védmű felé. Beleugráltak az árok­ba, és kapaszkodtak fölfelé, a tapasztás nélküli sövény fonataiba® — Allah! Allah afebarf! A bástya udvarára mind több és több janicsár özön­lött. — Közdbük! Mit bámul­tok?! — kiáltotta a lihegve érkező Juranics, és fölkap­va egy 1 súlyos boronát a b ástya udvarban nyüzsgő tö­rökök köiaé vágta. Eldördültek a védők pus- - kái, pendültek az íjak ide­gei. Zrínyi futott hajadonfőtt, kezében kivont szablya. Lob­bant az első, szurokkal át­itatott koszorú, és repült, kesernyés füstcsóvát hagyva maga után. Aztán mint megannyi üstökös, ' a többi. Akit a lángoló szurokcsep- pek értek, jajgatva ugrált. vagy hemperegve igyekezett edoltani lángoló ruháját. Istvánffy Pál egy hordót emelt a feje fölé; szikrázva égett a vegßbe erősített ka­nóc. — Most! — kiáltotta Zrt­hyi. Istvánffy a törökök sűrű­jébe hajította a lux-dót. Két embert levert a lábáról, az­tán kékes l ila, öles lángot vetve hatalmas dörrenéssel felrobbant. Szürke füstgomolyagban kezek, lábak, törzsek repül­tek a magasba, volt, ame­lyik a falon túlra. Süket csend állt be a rob­banás után. S hogy elosz­lott a füst, élő törököt nem Lehetett látni a bástyában, csak vérző csonka testeket. — Isten velünk van, hogy nem robbant föl az árok — mondta Zrínyi. — Dobáljá­tok ki a török hullákat! A katonák hozzálátták. A két hadnagy földi maradvá­nyait is megtalálták. Mezí­telenek voltak, mert ruháik­tól fejük vételekor megfosz­tották a zsákmányra éhes ostromlók. A detonáció bedöntötte a falba vájt akna nyílását is. Ahogy elült a zaj, tisztán hallatszott, hogy a bástyato­rok két oldalán folytatja a munkát a tömök. Hiába les­ték őket fonró vízzel, tüzes vasakkal, a tetők megvédtek az alattuk dolgozókat — Jöjjön, . nagyságos uram! — kiáltotta Esapethy Balázs Zrínyinek, hogy meglátta a Hegy-bástyán öles alakját ' — Mi van? — kiáltott vissza a kapitány. — A N adasd yn kész® va­lami'! Zrínyi letette a tagadban levő pergEnmentet egy boro­nára, indultában még ma­gyarázott valamit Mártanak, aztán gyors léptekkel indnii Eszipefch.weL A falról látszott, hogy a törökök rőzsekötegefcet hor­danak be a bástyrttoroitna 1 levő tetők alatt. — Elkészültek — mondta csendesen Zrínyi. — Magam is azt hiszem — mondta Eszpethy. Közben Alapy is oda ér­kezett. — No, Gáspár, a török már tömi befelé az aknákat, holnap robbantaná fog — mondta Zrínyi. Alapymak borússá vált a tekintete, és mogorván mondta. — Szeptember negyediké vagyon. A felséges király úr rég ideérhetett volna, s már vissza is Győrbe, ha akart volna. Vagy ha maga nem is, de harmincezer jó. katonával engedte volna Károly fő­herceget; már talán török császár se lenne! (Folytatjuk..) SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom