Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

Tisztelt Szerkesztőség! Munkám során sokat utazom tömegközlekedési esz­közzel a Dcl-Dunántúlon, sokszor tapasztaltam jót is.rosz- szat is, A hiányosságok miatt eddig még sohasem emel­tem szót nyilvános fórumon, de amilyen bosszúság' 1982. november 19-én ért — s rajtam kívül még kb. 150—160 személyt —, afelett már nem tudtam szemet hunyni. A Kaposvárról 12.20-kor Budapestre induló gyorsvö- natról Dombóváron pályafenntartási munkák miatt le. kellett szállni, és Kúráig autóbuszon szállítottak bennün­ket. Kurdon az állomáson egy négy kocsiból (1 első osz­tályú, 3 másodosztályú) álló szerelvény állt. Mivel az utolsók között érkeztünk az állomásra, még reményünk sem volt arra, hogy ülőhelyhez jussunk. Kénytelenek vol­tunk legalább ISO—160 utastársunkkal együtt végig állni a Kurd—Budapest közötti „csekély” 145 km-es szakaszon. Az álldogálás közben azon töprengtem: talán így akarja a MÁV elvenni a lakosság kedvét az utazástól, vagy esetleg ülőhely nélküli vasúti kocsik üzembe állítá­sát tervezik, és mór szoktatják ehhez az utazóközönséget? Nagyon remélem, hogy nem így lesz. Akkor pedig nem értem: miért nem lehet akkora szerelvényt összeállítani, hogy az utasok le tudjanak ülni. Tisztelettel: Bordás /ózsef Kaposvár, Szig-éuári u. t Tisztelt Szerkesztőség! Bordás József panaszát megvizsgáltattam. Megállapí­tottam, hogy npvember 19-én a Kaposvárról 12.20-kor in­duló gyorsvonaton előre nem jelzett csoport utazott. Ilyenkor a szerelvényeket általában megerősítjük, de je­len,esetben az átszállásos forgalom miatt Kurdon erre nem volt lehetőség. , Vonatszemélyzetünk jelentése szerint a Sárbogárdiól egyesített bajai vonatrészben szabad ülőhelyek voltak; elfoglalásukra az álló utasok figyelmét felhívták. Kedves utasunktól a kellemetlenségért szíves elnézést kérünk Tisztelettel: Fényes /ózsef vasútigazgató MÁV Vas tióa 7eatós-á ea. Pécs Történelem és közgondolkodás A Kossuth Könyvkiadó gondozásában könyvalakban .megjelentek a „Történelem és közgondolkodás” címmel tavaly júniusban Egerben rendezett elméleti tanács­kozás előadásai, vitái. A konferencián ismert társa­dalomtudósok,. oktatási, tö­megkommunikációs szak­emberek, írók közreműködé­sével három fő kérdéskört vitattak meg. Elemezték a történelmi tudatot formáló, meghatározó társadalmi té­nyezőket, közelmúltunk né­hány kérdését a közgondol­kodásban, valamint a törté­nelemszemlélet formálásá­val kapcsolatos tapasztala­tokat. A kötet elhangzásuk sor­rendjében tartalmazza a ta­nácskozáson elmondott elő­adásokat, a napirenden sze­repeit három témakör vitá­járól készített összefoglaló­kat, a vitavezetők zársza­vát, Az eszmecsere szükség­szerűen rövid rezüméjének elkészítésekor a szerkesztők ügyeltek arra, hogy a könyv ne csak a tanácskozás mon­danivalójának lényegét, ha­nem annak atmoszféráját is. tükrözze. Nagydíjas majonéz A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat Balato­ni Igazgatósága — mint is­meretes — a szezonális üz­letek dolgozói számára a té­li hónapokban is gondosko­dik munkalehetőségről. Evé­gett kötöttek szerződést a' székesfehérvári hűtőházzal, melynek értelmében 1982 első és negyedik negyedévé­ben összesen 40 millió 612 ezer forint' értékű munkát teljesítettek. Egymillió 126 ezer kiló kocsonyahúst, 1 millió 169 ezer gombócot, 452 ezer kiló levesalapot és 126 500 kiló majonézt gyár­tottak, illetve csomagoltak. A téli foglalkoztatást öt he­lyen végzik: 3 üzemben ké­szítik a kocsonyahúst, egy helyen a gombócot, s a hi­degkonyhán gyártják a ma­jonézt. Ezekben az üzemek­ben 13!)-an dolgoznak. A pannóniások által készített majonéz (természetesen a hűtőház márkajelével) az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron nagydíjat nyert. Siófokon kívül Balatom- földváron is szerveztek téli foglalkoztatást, Balatonbog- láron és Márián pedig a SZOT-üdülőkben berende­zett édesipari üzemekben vállalták a munkát a Pan­nónia szezonális üzleteiben dolgozók. XXXIX. évfolyam, 8. szám 1983. január 11., kedd Tv-y/ossza A Hét meg a nyolc! Alighogy vége lett vasár­nap este a Deltának, elkez­dődött a Delta, Igaz, a ra­vasz szerkesztők Kudlik Ju­lit kivonták á forgalomból kár! —, és Hajdú Jánost állították a kamerák elé, hogy a huncutságot észre ne vegye a nagyérdemű. Az energiáförrások kutatásáról, az. ismertek, hatékonyabbá teleiéről sóztak el A hétben terjengős álriportfilmet. Szó se róla, fontos téma. Pocsé­koljuk a drága energiát. Lám, egy tévés reklámíiim azt bizonygatja, hogy még oda is húszforintos benzin meghajtású járművön já­runk, ahová a király gyalog. Egy másik a szemünkre hányja, hogv a háziasszony már akkor begyújtja a gáz­tűzhely rózsáit, amikor még azt sem tudja, milyen levest főz hitvesének. Egy harma­dik szerint, ha a guta ütés környékez bennünket a nagy meiegtől, mi megátalkodot­tak — ahelyett, hogy az energiaközvetítőt állítanánk takarékra — ajtót-ablaköt tárunk a hűvös levegőnek. (Én mindig lehűlök, ha va­lakik — akik így pocsékol­ják a drága pénzenergiát e filmekre — ki akarnak okí­tani !) A hét természetesen a maga kifinomultabb módján teszi ezt. Indirekt módon csatlakozik a kampányhoz, elöl járva a jó példával. Ha nyersanyaggondjaid vannak, iktass a műsorba olyan ol­csó filmet, meiy közben a néző kikapcsolja a készülé­ket. s ily módon takarékos­kodik az . elektromos ener­giával. Jelentsd be, hogy még hat héten át minden szombaton ugyanezt teszed majd, akkor teljes a siker. Jelentsd be, hogy ezután még hat szombaton, ötven­öt-ötvenöt percben ugyanezt tálalod, akkor még 330 per­cet nyertél az elektromos energia pazarlóitól. Hiszen, ha jeles költőinket, művé­szeinket meg lehetett utal­tatni egy egész országgal attól, hogy a csapból is . a műveik, s még inkább az „így láttam. . .’’-szerű visz- szaemlékezés-műsorok csö­pögtek, akkor ez ingersze- gényebb adástípusnál ez nem lehet gond. Gyűlik bennem az ener­gia, hogy pocsékoljak. Csak- azéríis! Esküszöm, ha sokat bosszantanak, én felpatta­nok a benzinzabálómra, és Kaposmérőig meg sem ál­lok! Így mulat a magyar, azt Á hét, meg a nyolcát! L. L. Amerikai fotósok kiállítása Tizenkét amerikai fotómű­vész alkotásaiból rendezett kiállítás nyílt hétfőn a mis­kolci fotógalériában a Mű­velődési Minisztérium, vala­mint a városi ifjúsági és út­törőház közös rendezésében. A megnyitón részt vett George Forner, az Egyesült Államok budapesti nagykö­vetségének tanácsosa is. A bemutatott színes és fe­kete-fehér fotók többek kö­zött az Egyesült Államok táji szépségeit, a nagyváro-* sok forgalmát, az utca éle­tét, az amerikai emberek mindennapjait mutatják be. Kikosa razva „Négercsók" Abonyból Az abonyi Üjvilág Termelőszövetkezetben immár több mint két éve gyártják a „Négercsók” néven közkedvelt édessé­get. Nagy a kereslet, napi tizenöt—tizenhat ezer kartonnal készítenek, amelyet folyamatosan szállítanak a megrende­lőknek (MTI'-fotó: Király Krisztina felv. — KS) Fenn az emeleten — Szép jónapot! Hogy van? — Vagyok, vagyogatok, de magát már jó ideje nem láttam repülni. — Albérletet keresek. Annyi az utánaszárnyalás, egy vacak lyuk miatt. — Válogatós. Mert magát a szomszéd hangos bugása is zavarja. Én pedig tudnék itt egyet. — Hogy itt? Mindig is ez lett volna az álmom, egy ilyen bizei első emeleti. Reggelente az ajtóból lá­gyan kisiklani. Mit kérnek ér te? — Ha jól tudom, aratás után két országúti kanyar magjainak összeszedését Hiába, a mai árak... — És a korábbi lakó hová lett? — Szomorú eset... — Tán beázott a lakás? — Karácsonykor levesbe került. — Mondhatom, bíztató.. A férj egyik legfontosabb hétvégi foglalatossága a háztartásban sínylődő asz- szonykák megsegítése. ,Leg­alább a boltba menj el!” — próbálja olvasó, tervezgető állapotából a nej kibillente­ni. Ilyenkor aztán a férj — mindig a legnehezebb fel­adat jut ránk — „Már sze­gény Bíró Dávid is meg­mondta ...” — kijelentéssel az ABC-be indul. Az élelmi­szerüzlet előterében azon­ban, mikor a leszakított új­ságszélre felírt tételeit szem­ügyre veszi — természete­sen a boltban elő nem ‘Ven­né —, érdekes jelenséget tapasztal. Szinte felfedez. Már az ajtónál fegyelme­zetlen sorok kígyóznak. Sej­tése azonban, hogy banán vagy legó jött, hamis. Mikor a pénztártól eljövő vásárló­tól könnyed mozdulattal el­venné üres kosarát, megle­petés éri. Kioktatás. Ez nem az övé lesz. Erre a kosárra épp eleget várt a megszer­zője. A tizen hatodik sor- banállói'al mutogató jelbe­széddel tárgyalta meg a fontossá vált műanyag hol­mi .illetékességéi. így aztán kénytelen kelletlen a férj is sas módjára néz kosárkonc után. A sor azonban vége­láthatatlan. Most van a krí­zis: vagy elunja ezt az ál­lapotot, és hazamegy — esetleg csak kenyeret vesz, kosár nélkül, azt úgyis be­csomagolva adják, nem kell mutogatni —, vagy vár-vár a maga kosarára. Hamaro­san kiderül: kezdeményező képessége nulla, élelmessége nem kevésbé. Már valósá­gos kasztok állnak a sora­kozó tömegben. Elöl a kis­mamák, kispapák, aztán „a kórházbaszegényapámhoz- sietek"-csoport, majd a „Szervusz Sanyikám, jó, hogy jössz, hozod a kosa- rat”-félék. így aztán a férj a legutolsó pipogya alakok, az egyszerű magatehetet­lenek társaságában várja, hogy valaki — talán téve­désből — kettőt szerez, így átadja neki az egyiket. Fe­jében ekkorra már minden megfordul. Tehetetlen, csa­ládját éheztető alaknak lát­ja magát. Mit ér az én éle­tem, gondolja. Aztán várat­lanul megvilágosodás éri: Sietve a parkírozóba lép­del, ahol valósággal színes kosarak garmadában válo­gathat. Ha már nekem nincs Babetta motorom — gondol­kodik. el — öt kosárral a kezében hazafelé ballagva. B. J. Nem ő Két favágó bekopogtat egy kis ház ajtaján. — Hello Jim! — Hello — dörmögi a ház gazdája. — Eddie-vei az imént egy holttestre bukkantunk az erdőben, és azt gondol­tuk, te vagy az. — Hogy néz ki az illető? — Hát körülbelül ugyan­olyan termetű...1 — Piros Handling van rajta? — Nem, barna. — Akkor nem én va­gyok! Öröm — Drágám, csodálatos álmom volt: azt álmodtam hogy még legény ember va-1 gyök, és megterem a ke­zedet ... — De miért őrölsz any­nyira ? — Mert kosarat adtál. Skóték bora- A skót vendégségben volt a barátjánáL — Mivel kínált? — kér­di a felesége. !— Borral. — Jó volt? — Hogy is mondjam. . Ha kissé rosszabb lett vol­na, akkor egyáltalán meg sem lehetett volna inni. Ha pedig valamivel jobb; akkor ő maga itta volna meg. Megmenekült — Maga az egyetlen ten­gerész, aki megmenekült az elsüllyedt hajóról. — Igenis. — Hát akkor gratulá­lok... Hogyan csinálta? — Jelentem: eppen sza­badságon voltam. Ismétlés — Felperes! Maga a múltkori tárgyaláson ,azt állította, hogy az alperes két pofont kent le magá­nak, most meg azt mondja, hogy négyet... Mi az igaz­ság?! — Az kérem, hogy azóta még egyszer találkoztunk. Cenzúra — Hát te, hol voltál, Pé­ter? — Kórházban. Cenzúráz­tak. — Cenzúráztak ? — Igen. Kivágtak belő­lem néhány fontos részt. űmfwyp SOMOGYI ^ Az MSZMP Somos? megyei Bizottságának lapja, •Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár. Latinra Sándor u. 2. Posvaeim: Kaposvár Pí.í 31. 7401. leleron: 11-510, 11-511. 11-512, Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. La tinea Sándor u. Z. Tel.: 11-516. Postacím: Kaposvár, Pf.: 31. T401 Felelős kiadó: Balajcza János. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hirfapkézbeMtő postahivataloknál és kézbesitőknéL Előfizetési díj egy hónapra J4 Ft, negyedévre 102 Ft, fél évre 204 Ft, egy évre 400 Ft, Index: 25 967 ISSN 0133—0608 Készült a Somos.v megyei Nyomdaipar} Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Május l. u. 10L. Felelős vezető: Farkas BéJa igazgató. Kéziratokat nem érzünk met és nem adunk vUwza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom