Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-09 / 7. szám
Rendszeresen rendezzenek tárlatokat Az iskolagalériák mívészetbaráfgkat nevelnek Hallani a problémáit, növekszik á művek száma, nehéz az elhelyezésük, sok arra méltóbb alkotás raktárban, műtermek magányában várja a pillanatot, hogy találkozhasson közönségével. Valós nehézségigei állunk szemben, hiszen éppen művészeti életiünk és művelődéspolitikánk eredményeként vált olyan tempójúvá a fejlődés, hogy a Művészeti Alap négyezer bejegyzett képző- és iparművésze nehezen jut kiállítási lehetőséghez. Márpedig az évekig tantó várakozás a legtöbb esetben árt a festői, szobrá- szi kibontakozásnak. Tény azonban az is, hogy a nehézségek leküzdése szüli a megoldást célzó lelemények egész sorait így például a ma már megszokott jelenség, hogy Vácott, Kere- pes tárcsán, Salgótarjánban kórházakban és Érden, Hatvanban vasúid állomásokon, Százhalombattán, Visegrádion vendéglőkben, Sajóbábony- ban, Csepelen, Martfűn üzemekben, Kölesden és Hódmezővásárhely környékén központokban rendeznek időnként jól megszervezett kiállításokat S nyilván másutt is. Mindez növeli a közönség létszámát, hidat épít mű és az ember között. -Van más nagy lehetőség is: az iskolagalériák. Az utóbbi időiben az egész országban megalapozottan terjed ez a módszer, s hozzájárul az íz- lésfejlesztéshez, az esztétikai neveléshez, s ami nem utolsósorban lényeges: ifjú művészbarátokait nevél. Mindez szerencsére nem csupán ötlet, nem elmélet, hanem sok helyen élő gyakorlat. így például a debreceni Tóth Árpád, a kiskun- halasi Szilády Áron és a ráckevei Ady Endre, a kaposvári Táncsics Mihály gimnáziumban rendeznek rendszeresen tárlatokat. A tokaji gimnáziumban Bakal- lár József mozaikja, a kecskeméti szakmunkásképző intézetben Óvári László nagy méretű murális munkája fogadja a tanulókat, köszönti őket a képzőművészet, s jó közérzetre serkent. Ilyen szempontból kiemelkedő a - gödöllői Agrártudományi Egyetem épülete, ahol Do- manovszky Endre, Fajó János, Pátzay Pál, Fóth Ernő, Borics Pál szobrai, mozaikjai teremtenek magas színvonalon szervezett környezetet. Ehhez tásul hamarosan Amerigo Tot bronzfala. K alesd arról nevezetes, hogy ott mindlen iskolás egy képzőművészeti kísérletezés alanya Baranyai László népművelő jóvoltából, aki kiál- kitásokat szervez, gyűjteményt létesített a község művelődési házában, és igen nagy diaanyaggal segíti elő a kulturálódási gyerekek, felnőttek között egyaránt. ■ Legutóbb Dunakeszi vállalt kiemelkedő szerepet azzal, hogy Kollár Albin általános iskolai igazgató intézményében rendszeresen fogadja a képző- és iparművészeik kiállításait. Zenei és irodalmi műsort is szerkeszt a megnyitókon, s mindez visszahat az egész tanulóifjúságra. Igazolja ezt a képzőművészeti szakkör nagyobb hatékonysága, s azok a meszelt falak, amelyek e program hatására az elmúlt évek során benépesültek színes gyermekrajzokkal. Immár három éve dolgozik Csepelen is az iskolaga- lória Molnár József tanár irányításával. Itt ismét újdonságot tapasztalhatunk. Egyrészt következetességet; rendszeres folyamattal mutatják be a csepeli gyerekeknek és egyre inkább a szülőknek, azaz a felnőtt lakosságnak a magyar képző- művészeti műhelyek muzeális értékeit így a legutóbbi esztendőkben láthatták a szolnoki, vásárhelyi, fővárosi festők, különböző stílusok reprezentánsainak művészetét, idősebb mesterek és fiatal képzőművészek alkotásait. A hatás egyre áthatóbb, ami abból is adódik, hogy ismert művészettörténészek nyitják meg a tártaitokat, ők írják a katalógusok bevezető szöivegeit Az iskolagalériák fényesebb jövő előtt állnak, pedig a jelen is bíztató. A fejlődés útja, menete abban jelölhető meg, hogy egyre több tanintézetben váljon honossá ez a mozgalom. S ami szintén járhatók követendő irány: jusson a mai magyar képzőművészet terméséből egy-egy mű minden iskolába vásárlás és adományozás révén. Ez az a sarkpont, mely növeli, növelheti a művészetbarátok táborát, és megszünteti azt a terméketlen állapotot, hogy a képek, szobrok raktárban rostokoljanak. U M. Vendégszereplés Budapesten A művészeti együttesek támogatásáért A megye áfészei közül a balaton- máriai tartja form a legtöbb művészeti együttest a tanácsokkal együttműködve. Kulturális rendezvényeknek szívesen adnak otthont a balatonmáriaiak. A szövetkezet vezetői erőfeszítéseket tesznek azért, hogy más szervekkel összefogva a nehezebb gazdasági körülmények között is tartani tudják az eddigi színvonalat, és hogy az 191S3. évi kulturális célkitűzések megvalósuljanak. A legnagyobb sikereket a szövetkezet balatonszentgyörgyi Kis Balaton Tánc- együttes érte el tavaly. Ók képviselték Samogyot a szövetkezeti néptáncosok IX. országos találkozóján, és szerepeltek a siófoki gálaműsorban is. Kulturális csere formájában kéthetes vendégszereplésen voltak Franciaországban, majd fogadták a francia együttest. Részt vettek a buzsáki búcsún és a balatonföldvári folklórfesztivál eseményein is. A balatonkeresztúri női énekkar fellépett a bogiár- lellei dalos találkozón, a somogyi művészeti szemle nagyatádi megyei döntőjén, a Kodály-ünnepségek kapcsán pedig Kaposváron a népzenei találkozón. Több műsort adtak Kodály Zoltán tiszteletére. November 7-én a KPVDSZ kulturális napok keretében az eddig felsorolt két együttes, a somogysám- soni népdalkor, a szőcsény- pusztai asszonykórus, a ba- latomberényi Kobzos-Pödrös együttes es a vörsi pávakör adott színvonalas műsort Somogyzsitfán. Természetein ezek su együtteseik kivér tel nélkül részt vettek a somogyi művészieti szemle ’82 eseményein. Jó néhány sikeres író-olvasó találkozót, ismeretterjesztő előadást szervezett tavaly a szövetkezet A mezőgazdasági könyvhónap megnyitóját Balatonszent- györgyön tartották. Galam- bosi László és Tímár Máté voltak a szövetkezet író vendégei. Arany Jánosról Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója tartott előadást. Meghallgatták dr. Szili Ferenc Szülőföld és haza, dr. Nemes Kálmán A hatékonyság növelése az áfész-efeben című előadását. Tengerdi Győző általános iskolai tanár a Kodály-élet- művet méltatta. Most a balatonszentgyörgyi Kis Balaton TáncegyütFelújították a nagyatádi József Attila kollégium homlokzatát. A megszépült épület falfestési tervét Szakonyi László, az ÉSZKV főmérnöke társadalmi munkában készítette Á humanizmus kútfője Száz óve született A lek széf Tolsztof tes készül a februári, Pécsett megrendezendő dél- dunántúli táncantelógiára. Ugyancsak februárban Budapesten. az Atri ura-száUó- ban adnak műsort, ahoi Somogy népművészete mutatkozik be. Bizonyos, hogy szereplői lesznek a boglár- lellei és a földvári fesztiváloknak is. A '■balatonkaresz- túri női kar szerepelni fog az országos szövetkezeti kórusfesztivál tamási tea illeti döntőjén. A szövetkezet valamennyi együttese részt vesz a somogyi művészeti szemlén. Magyar emlékek külföldön címmel Bejczy László tart diafilmes előadást. Meghívta a szövetkezet ifj. Farkas Lajost, a népművészet mesterét Nádudvarról; feketecserép munkáiból rendez kiállítást. A harmadik Tolsztoj volt az orosz irodalomban. Egynek a nevét, aki ugyanúgy Alekszej volt, a magyar olvasó nem ismeri; Lev Tolsztojét viszont annál inkább; az övét, Alekszej Nyikolaje- vics Tolsztojét, a Golgota, az Első Péter írójáét is majdnem ugyanannyira, ha mé- ricskélés egyáltalán lehetséges volna. Szerb Antal 1941-es világirodalom-történetében még fel sem bukkan Alekszej Tolsztoj neve, holott akkor már csak néhány esztendő volt hátra az életéből: 1946- ban, közvetlenül a második világháború után hunyt eL Pedig az akkor ötvennyolc éves írónak addigra több műve is napvilágot látott magyarul, ráadásul a legfontosabbak, a tolsztojá életmű alappillérei is. 1926-ban a Pesti Hírlap Aelita című fantasztikus regényét közölte folytatásokban, utána egymástól függetlenül két kiadó is megjelentette könyvalakban. 1926-ban a gyomai Kner Nyomda az Első Péter csírájának tekinthető Péter cár napja című hosszabb elbeszélését adta közre; a Golgota Kálvária címmel 1937-ben; az Első Péter Nagy Péter címmel 1938-ban jutott el a magyar olvasókhoz. Féja Géza 1941 üben, a Szovjetunió elleni hadbalépé- sünk esztendejében írta: a keleteurópai humanizmus kútfői, mondanivalójuk tiszta emberi beszéd.” A magyar irodalmi közvélemény legjobb formálód már ekkor letették voksukat Alekszej Tolsztoj mellett. Az, hogy Szerb Antal nem említi, bizonyára nem értékítélet, s ma már aligha tudnánk megállapítani, miért siklott el fölötte. Abból a néhány adatból, amelyet följegyeztünk, világosan látható, hogy mi, magyarok, nem késtünk el fölismerni a harmadik Tolsztoj világirodalmi jelentőségét — tanúsítja ezt az is, hogy — olyan nagy magyar író fordította, mint Németh László, aki az Első Pétert tolmácsolta újra az ötvenes években. Alekszej Tolsztoj 1883. január 10-én született a szamarai kormányzóság Nydko- lajevszk nevű városkájában grófi, de magyar értelemben véve már csak hétszil vafás nemesi családból. Édesanyja nem tehetségtelen írónő volt, fiát ennek ellenére a péter- vári műszaki főiskolára adta. ö azonban sohasem szerezte meg mérnöki diplomáját; író akart lenni. Versekkel kezdte: két lírai gyűjteménye meg is jelent, ám hamarosan áttért a prózára. Első felfedezőinek egyike Makseira Gorkij volt. 1910-ben írta róla: „ . >. kegyetlen, igazságos szeretettel ábrázolja a kor- társ nemesség szellemi és gazdasági romlását...” E mondatával Alekszej Tolsztoj munkásságának egyik leglényegesebb pontját ragadta meg: osztályát ábrázolta, a polgárságba hajló nemességet, ám korántsem nosztalgikusan, sajnálkozva, hanem visszanézve, fölülemelkedve és túllépve rajta. Ismeretes, hogy Alékszej Tolsztoj 1917 után Franciaországba emigrál! 19651~es hazatérése, „megtérése” éppen azzal magyarázható, hogy túljutott Majdcsaktesz valahogy Egy időszak lezárult, elérkezett a számadás ideje. Mint minden értelmes lényekkel benépesített bolygon, így van ez az Epszilon- Galaktika Űsködje mögötti Öscsöndben található apró kis bolygón, Majdcsaklesz- valahogyon is. A majdcsak- leszvalahogyiak leginkább a földi tojásokra emlékeztetnek. Van köztük nagy tojás, van közepes, díh kicsi, van apró, sót .még apróbb — mindegyik egyéni kvalitása szerinti méretű. Képességeik így szemmel láthatóan megkülönböztetik őket. Szellemi adottságaik a társadalmi ranglétrán betöltött helyüket is meghatározzák. A nagy tojások felül, a kicsik alul. tgy van rendjén, így van ez jól. Majdcsakleszvalahogy rendkívül sportszerető ország; csapatai és egyéni versenyzői közül a legjobbak a galaktikai I. osztályban szerepelhetnének. Ha lennének. Csakhogy ... (... valahogy .. . nem jön össze ... nem lehetséges ... jó volna ., . valaki ha valamit tenni tudna ... de ne sokat, mert hátha azt hiszik róla, hogy tehetségesebb tojás ...) Csakhogy az élvonalban nem szerepel csapata. Tavaly még volt, nem is egy! Aztán kiesett. Mindegyik, mert ... valahogy ... nem jött össze ... — Pedig mi aztán mindent megtettünk! — hangoztatták. Mindenkik. Hogy ki mit tett, arról pontos adatokat nem rögzített a központi adatrögzítő számítógép, így a bizonytalanság homályába vész a felelősség is. A tény azonban tény. Majdcsakleszvalahogy a legutolsó a Galaktikában, már ami a sportéletet illeti. Nem utolsó viszont az eredményességben. Legalábbis ez derül ki a beszámolókból, amelyeket az egyes sportágak szövetségei terjesztettek év végi értékelésként az országos főhatóság elé. Ezekből kiderül ugyanis, hogy — bár voltak apróbb hibák — összességében eredményes évet zártak: egyre többen sportolnak az országban, egyre szebb ruhákban, egyre jobb sporteszközökkel. A minőségi fellendülés épp a küszöbre érkezett, s már csak egy hajszál választja el a kiugró teljesítményeket, mert az utánpótlás-neveléssel nemhogy baj nincs, de egyszerűen kiváló; a tehetséggondozás, a kiválasztás, a tehetségmegtartás soha nem tapasztalt módon megvalósult, hiszen ebben az évben például már négy olyan fiatalt is itt sikerült tartani az országban, akik el sem akartak menni. Egy szó, mint százezer: eredményekben gazdag évet zárt Majdcsakleszvalahogy, s az elkövetkező időszakban minden okuk megvan a sportszerető embereknek, hogy reálisnak érezzék a célkitűzést, és elhiggyék: az új évben is majdcsakleszvalahogy. Gy. ^. osztálya, a nemesi-polgári osztály kisszerűségein, értetlenségein, s olyán termesze- ’ tes módon illeszkedett bele az új rendbe, hogy az sokáig szinte gyanússá tette a balos irodalmárok szemében. Titka az a humánum volt, amelyet Féja Géza is említett. Alekszej Tolsztoj hazaszeretete, életimádata, mélységes humanizmusa magától értetődően állította az új társadalom mellé. Benne élt, benne lélegzett anélkül, hogy feladta volna a múltját. Hogy mennyire nem „megtért gróf” volt, jól és érdekesen példázza hazamenetele utáni első regénye, az Ibi- kusz. A szovjet szatíra kezdete, sok mozzanatában Ilf- Petrov későbbi munkájára, a Tizenkét székre emlékeztet. Az emigránssá váló ügyeskedő kispolgár szatírája: ilyet csak az tud írni, aki belülről küzd valami ellen és valami mellet. Alekszej Tolsztoj állásfoglalása élesen egyértelmű : az alakulóban lévő szocializmus gyöngeségeit kihasználó kispolgárt, a nep- mant pellengérezá ki. Az Ibikuszt — immár véglegesen otthon — művek hosszú sora követi. Tolsztojnak legendásan nagy munkabíró képessége volt. Komyej Csukovszkij följegyezte róla, hogy volt év, amikor fölváltva egyszerre három művön is dolgozott. Talán ez az oka annak, hogy a Golgotát — írója szavával: a hazatérés, a hazába vezető út regényét — még befejezte, de Első Péterének a végére már nem tudott pontot tenni. Rá is illik, amit Bartók Béla sóhajtott halála előtt: „Csak azt sajnálom, hogy teld bőrönddel kell elmen,nem.” Egy negyvenes évek eleji 'vallomása nagyszabású írói programot sejtetett hátralévő esztendeire: „Négy kor csábít ábrázolásra: Rettegett Iván és Péter kora, az 1918-1920- as polgárháborús időszak, és a mi jelenlegi, páratlan lendületű és fontosságú korszakunk.” Nem minden valósult meg belőle, kárára a szovjet, s kárára a világirodalomnak. Magyar monográfusa így foglalta össze jelentőségét: „Tolsztoj életműve nemzedékének legnagyobb tanulsága és tanítása volt: eleven emlékezés a múltról, amely jelenné változott, tragédiákról, amelyek hol véresek, hol rútul elsikkasztottak voltak.”
