Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
I L emez lehel nagy kazettás magnó. Pózán, doh. Dohok. Cles tronnhltafntamok. Zongora. ANfcor is? Hol is? Ritmus. Ritmus, ritrwus. A bendzsó meg a zongora. A klarinét. És megint a trombita, élesen. De mire a hang kiér ide a teraszra, már elcsendesül. Mégis. Hói és mikor is? A platánok törzséről hám- Sfc a szürke kéreglap. Meg a levelek. Ázottan, de harsogó sárgán hullanak a sétányra, útra, asztalokra. Az üres székekre. Színesen, de halálosan. Mint egy néptelen város. A kihalt presszó meg a terasz. A folyó színtelen. Párába oldódik a túlpart. Az a nő ott csak körmöt, körmöä a pléhasztal lapján. Még csak újságot sem tett a levélpapír alá. Fut a golyóstoll»; fel sem pillant az írásból. Ül feketén; fekete ballonban, fekete csizmában és szétázott, fekete hajjal. Milyen sápadt. A pózán. Meg a dobon a seprő. Hói? Miiven teremben? Nincs verwieg rajtunk kf- eül. Csak a nő meg én Odabenn, a boltihajtásos kis presszóban a kávéiőeőnő meg a pincérlány. Támasztják, a pultot, d is kúrálnak. Már mentem volna, da megszólalt ez a zene. A part néma A teraszon ködtől nedves, kopott pléh- asztalok. Rácsos székek. Falevelek. Lelhet, hogy esni fog. Terem, drapériákkal. A zenekar a színpadon. Szálkás padló. Vörös függönyök az ablakokon. Tél. Vagy késő ősz. Piszton meg szakszofon. A szakszofon mélabús altja. Meg a dob. Megbillen a székem, csendül a pohár a hamutartónak ütöd ve. A sötét boltihajtás alól előjön a pincérlány. Van az arcában valami közönséges, már amikor beültem ide, megfigyeltem. És erős a hasa meg a combja. A szűk szoknyában. De a feszes pulóver meg a kis, fehér kötény mégis izgat. Fű ízű csókja volt! A fogak. A száj puha melege. És az a fű íz! < — Parancsol? — Hogyan ? Ja .egy konyakot meg. Hozzon. — Elmosolyodom, hogy szövetséget kössünk. De nem veszi a lapot. Fázósan megdörgöli a karját, odabenn meleg volt. Indul vissza. Elmegy a nő mellett, lassít, közönnyel nézi. A nő nem tekint fel. A haja eltakarja az arcát, amint előredőlve ír. Űjabb szám a kazettáról. Ének. Yes Sir, that’s my Baby... Autó közelít az úton. Megáll a fák alatt. Ketten kiszállnak. Két férfi. Öltönyben. Az egyik visszahajol a kocsiba, beszél valakihez. Nevetés. Távol vannak, nem értem őket. Nevetés. A férfi ellép a kocsitól, kiszáll egy szőke lány. Hosszú combok. Fehér bunda, fehér csizma. Hatalmas szőke haj. Kocsiajtó csapódik, jönnek. A lány hangosan nevetgél, siet, a férfiak loholnak mellette. Bemennek a bolthajtásos helyiségbe. Látom a kocsit a fák alatt. Ezüstszínű. Lapos. Hazai rendszám. Peregnek a falevelek, befedik a tetejét Befedik a sétányt. Zongora, bőgő, bendzsó. A szakszofonos a színpad szélén állt, hátradőlt, ívben, felzúgott a taps, amikor befejezte a szólót. Aztán a dob. Dobszóló. A vörös drapériákon felírás. Fehér, kivágott betűk. Három óla} nyomat a falon, három portré. És a dobszóló. A táncosak addig várakoztak. Hol is volt ez? Melyik kerületben? Lustán bújik elő a sötét bői a pincérlány. Leteszi a konyakomat. Nem szói. Nem iszom. A pincérlány feszes szoknyája. Milyen vastag a combja! Magas szárú cipőt « Szakonyi Károly elbeszélése a Központi Sajtószolgálat 1982. évi novella- és tárca pályázatán noyeUa-kaáegóriában U, díjat nyert. hord, persze. Végigsétál az «varral teli teraszon. A fekete .1*6 lettek! a hajába túr, meglátja a lényt, ■ mintha csodálkozna. — Egy teát! A lány bólint, eltűnik. A nő hátradől a széken, keresztbe veti a lábát, átolvassa a levelet Javít, olvas. A hajába túr. Nyolc, tíz méter lehet költünk. Szép a térde. Rám néz. Nézzük egymás. Nem veszi le rólam a tekintetét, mégsem vagyok biztos, hogy igazán engem figyel-e? Tartja a kezében a levelet, s néz felém. Keskeny szemrés. Sápatag bőr, vékony, de színes rajzolatú száj. És vékony orr. A taps. És a tánc, amikor Szakonyi Károly Dixieland újra az egész zenekar játszott. SzálU a por. Fellocsolták a padlót, de szállt a por. Yes Sir, that’s my Baby_ Rettenetesen sovány vöU. Csontos. Magas, csontos. Fehér blúzban, kék szoknyában. Azt mondta, kalauznőL Izzadt a tenyere. Visszamentünk a többiekhez, a nagy fali tükörből látni lehetett a termet. A fehér abroszon bortócsák. Valaki azt mondta, ideje menni. Mindenki a párjával. A zaj meg a szakszofon mélabúja. A dixieland, összekulcsoltuk a kezünket. A csontos ujjas szorítottak. Sima haja volt. Odahajtottam a fejem a vállára, éreztem a bőrét. Sokat ittam. A blúzon át is megcsapott a teste párája. Nem használt kölnit. Mindenki menni akart, egymásba kapaszkodtunk, kiértünk a kultúrház elé az útra. A nők sikongva nevettek, a férfiak tapogatták őket, mi csak szorítottuk egymás kezét.r Felágaskodott és megcsókolta a szám sarkát. Nekidőltünk a falnak, csóko- lóztunk. Fű íze volt a szájának. De nem hagytam abba. Nagyon szenvedélyesen csókolt, nem akartam megbántani. Hazakísértem, felmentem vele, az előszobában a nővére fogadott, terhes volt, talán a nyolcadik hónapban, a nyakán meg az arcán májfoltok, örütt, hogy a húgának van egy fiúja. A férje a konyhában vacsorázott, beköszöntünk, ruhák lógták a frego/in, mosott ruha meg főzelékszag volt. És egy gyenge körte fényénél... A pincérlány hozza a nőnek a teát. Leteszi, de a nő szakadatlan engem néz. Nézzük egymást A megírt levél a kezében, de engem figyel. Gyenge körte égett a lámpában. Menjünk a szobába, mondta a nagyhasú nővér. Likőrrel kínált, császárkörtével, nem bírtam megtűrni. Magunkra hagyott m csipkék, ágyneműk meg szekrények között. tag « kályhát is megrakta. A díványon üttün/c, s miután a nővére kiment, 6 megint elmondta, hogy kalauznő villamoson, de ez cseppet sem érdekelt, átöleltem, engedte a szoknyáját is meg a blúzát. Rettenetesen vézna volt. kis mellű; a combja sem volt formás, de forró; a hasán a felgyűrt szoknya, kombiné, harisnyatartó. Hevesen ölelt, olyan vadul, ahogy az utcán csókolózatt. Valamilyen iskolára akarják küldeni, azt mondta, hogy tanuljon, mert tervük van vele a központban, kérdezte, menjen-e? Ezt sokszor megkérdezte, minduntalan, amint csak közben-közben megpihentünk. Soha nem adtam rá feleletet, 6 pedig egyre kétségbeesettebben faggatott, aztán azt kérdezte, szeretem-e. Erre is csak mosolyogtam, mint aki nem akar kitérni, csupán elodázza a választ. Később a nővére bekopogott, hogy 6 most már lefeküdne. Fogtam a kabátomat, elköszöntem. Teázik. összehajtja a levelet, borítékba teszi, ázik a tea a forró vízben. Megkavarja a gőzölgő italt Kortyint Az ezüstszínű kocsit belepi az ősz. Klarinét, dob. Black Eyes... A dixieland kikúszik a bolthajtások alóL Hol lehet a pinoérlány? Másnap megirtam egy lapot, odaadtam egy Győrbe utazó ismerősömnek, hogy adja fel, ha megérkezik a városba. Pár sorban közöltem, mekkora bosszúság, hogy a cégem áthelyezett a Dunántúlra. Nem is tudhatom, mikor találkozunk. Egyszer a Moszkva téren utánam kiáltott. Boldogan, meglepetten, szerelmesen Tudtam, hogy megkapta a képeslapot. És várt. De hátra sem néztem, felugrottam egy 59-es villamosra, eltűntem a szeme elöl. A nő megint engem néz Kibontja, kihajtogatja a levelet, ölvas néhány sort, javít Iszik a teából. Meg kell keresnem a pincérlányt Fizetnék. A nő leteszi a csészét, összeszorított szájjal olvas, aztán hirtelen félkézzel ösz- szegyűri a papírt És maga mögé hajítja. Rám tekint Fogva tart a szemével. Felállók. Elmegyek mellette, hogy bemenjek a bolthajtásos terembe. A nevemet hallom. Megfordulok. — Nekem szólt? — Tessék? — A nő arcán kis ijedtség, kis zavar. Meglepetés. — Mit mond? Hogy én ?!..., — Nem, semmi, semmi! . ., — intek. Benn harsog a dixieland. A pincérlány a pultnál leteszi a cigarettáját, bemondom a fogyasztásomat, várja a pénzt A kávéfőző- nő szórakozottan figyel. — Űj felvétel? — kérdem, csak úgy mellesleg, a zenére. — Üj. A . legújabb. A dixieland band. Szereti ? Schéner Mihály rajza Bános János Kezemre bilincselik Mint vetítés után mojuik vásznak foszforé®zkáló oltára előtt Árnyékom plakátja a tűzfalon s a nagy vetítő: a Hoki belepisál a kéményekbe bugyborog is az éjszaka-aszfalt emel bárkára ablakok lobbanásaihox leskelek: tán a függönyök mögött le kattint ja valaki a Holdat vagy szívemet: már kényelmet!«* hogy átvilágít rajtam kényelmetlen hogy árnyékomat kiplakátozza a Hold amikor a vámosok kezemre bilincselik a dűlőutat ’ csempészárumat - hogy elmegyek egyszer a mögöttem napok albérlete bezúzott üres kirakat ToActi G>u/o Kodály Még szól a tücsök, mintha idézni bennem egy délutánt, amikor Kodály bejött a szobámba s szólt vala: — Nézzük, van-e somogyi furulya? S kezében, mint arany jogar világított a száraz bodza, börtön fölött, a múzeumba . •. Mert az volt! Rozsdás rácsa mögött pásztorok lakása vasban, de kezükben bicska. A Szabadságot igy faragták tört csontra, som fa botra .I Csak állt a mester. Nézte: a büszke szarvas, koronás páva \ miről is zeng a vármegye házba? — A kés a dalnak társa! — Nézett. Olyan volt, mint a penge és nyelvemen a válasz is: — Az volt mindig e tájba —, és szavammal kezemből is elébe téve zengett, mint citera pengés* ( a kanászok faragó-kése ... Puskapor szénnel keverve, bizsok metszésébe kenve a Dallam vonalét követte, mint borostyán a /ét, a rajz, az ősi forma, r messzi szállásról, Somogyba . ? Néztem, nézte s kezébe véve, » mint kottát olvasta tovább, ■/' amit a dal s gép soha, ~ de Egy, ha más is vonalai Cidrusfán a szalakóta, mintha kotta-fej lett volna .J Balta tükre és az üveg — valami tündér-felület — dala sugárzott... Hegedű a furulyával s makkja alatt c zsandár, vadkan .'.1 Jv,.. Itt váratlan >V levelemre térve át, — mit Csöngén olvasott — munkácsi soraim idézve, .. mint aki messze-messze lát, maga is mint a pásztor állt, Így kelti most is ébresztve bennem , azt a délutánt, amikor Kodály a sorsról és a versről szólva bejött hozzám a múzeumba és szólt vala: — Nézzük, van-e somogyi furulya? Kisfaludy Károly Tollagi Jónás Pesten Barátom! kulcslyukon ne nézz keresztül; én tettem azt, de! meg is adtam árát. Hogy az ember okos maradjon, olvasni szükséges: e végre néhány deáikírókat raktam e& ládámba. Ma épen előszedem őket, midőn a mellékszobában éneklést hallok, de a világért se tudtam, férfi- vagy asszony torok zeng-e? Curiosdtástól unszoltatván a kulcslyukon nézek keresztül, s im tükör előtt áll egy drágán öltözött személy, s írásból énekel, mellette egy hosszú ember hadomáz kezével, s az az egész scálát kiejti képével. Péteri Gyula FELADATOK No. kérem tisztelettel, a férfiak megint öregebbek egy évvel, a nők pedig öt évvel fiatalabbak. Ezen ne tessék csodálkozni: én sem értem, de a feleségem azt mondta, hogy ez így van. Egyébként csak arra szeretném felhívni az igen tisztelt emberiség figyelmét, hogy ebben az évben néhány égetően sürgős feladatot kell megoldani. Ilyen feladat például, hogy ekevasat kovácsoljunk a kardokból, az ágyúkból, a gépfegyverekből, az atombombákból (és ha lehet: az anyósom nyelvéből is). Ez használna a mezőgazdaságnak, mert eke vasban évszázadokig nem lenne hiány, használna nekem, mert egyrészt nem kellene attól félnem, hogy bombázzák a területemet. másrészt hallhatnám látványos vihogásomat is, mert nemt lenne nemzetközi helyzet és a külpolitikai rovatban dolgozó kollégáim kénytelenek volnának saját verseikkel megtölteni a rovatot. További nagyon fontos feladat, hogy néhány embert kilőjünk az űrbe. Mert akkor nem lesz többé zűr. Kilövésre javaslom azokat, akik háborút akarnak, akik gyűlölettel hirdetnek, akik harácsolnak és a társadalom nyakán élősködnek. Lőjük ki azokat, akik a haladás fékezői, a kölcsönös megértés akadályozói és lőjük ki Zsuzsmolya Kázmért, a negyedik emeletről, mert az a piszok Zsuzsmolya naponta azzal bosszant, hogy elmeséli a Szabad Európa rádió süket dumáját. Már többször elhatároztam, hogy Zsuzsmo- lyát tettlegesen fogom báM- talmazni, de jogász barátaim szerint Hálunk « hülyéket nem szabad büntetlenül megfenyíteni. . A tudósokat arra kérem, legyenek szívesek két-három héten belül feltalálni az infarktus, a rák és az emberi butaság ellenszerét. De közben ne akarjanak engem lebeszélni a dohányzásról és az evésről, mert hiába nyomják a sódert, én nem figyelek oda! Azt is fölösleges megtiltani, hogy a nők után szaladgáljak, mert az én koromban az ember már nem szaladgál, legföljebb slattyog, de abban sincs semmi, mert a múltkor kilométereket slattyogtam egy csinibaba után, s akkor megdöbbenve rájöttem, hogy nem tudom, miért slattyo- gok utána ... Kérem az igen tisztelt emberiséget, hogy a lehető leggyorsabban — minden bürokratikus huzavonát mellőzve — lásson Hozzá a felsorolt feladatok teljesítéséhez! És akkor nem hiába kívántunk egymásnak boldog új esztendőt! (A p*HMh üj Szóból) Ajtóhoz lapulva várom, mi lesz a dologból? s hajam a kilincsre tekeredik, de fájdalmasan csak akkor ve- vém észre, midőn a fogadóbeli inas belép, hirtelen hátra nezeik, s egy fürtöt Kusza-kasztok, meüyre a kilincs zörren, s az enek megszűnik. Az inas elmonda: hogy szotnszédném egy híres altista enekesné, s ma fogja épein magát pxodukál- ni. Gondolhatod: mint vágytam öt nyilván is hallani; mert nálunk néhány csepü- evó s egyéb bukfenrzes embereken kívül ilyetén mestereik nem fordulnak meg. Az inas zártszékkel kínál: mit használ a szék, ha be van zárva? mondám, inkább innen vigyünk széket. Erre viszonzá: csak bízzam reá, ő szerzend úri helyet. Ment s nem sokára hozott czédulát. Rendelt órára theatrumba megyek; előnyújtván a kártyát, első emeletre, egy re- kesztékbe vezetnek. Ott bámultam a tolongó sokaságot, midőn egy ifjú, kit mar tegnap a kávéházban láték, hozzám szövetkezik. Urasa- god maga vagyon? — mond — talán ndm lesz terhére társasagom? Absolute neon, feletek, őt mellém ülni kényszerítvén. Sok beszéd után monda: Cornelia derék éne- kesné; de nagy ellensége s ócsárlója nemzetünknek, hogy minden hangért ezrekkel nem adózunk. Hadd legyen ellenség! viszonzám, nincsenek _ huszárjai sem ágyúi. — Az nincs, felel, de vannak szép szemei, s azok néha huszároknál is több kárt okoznak. Mi ifjak ma kifütyötnd akarjuk, s mint jó hazafit az urat is ezen frigybe meghívom. Ha így van, mondám, szívesen! miként szokták? Tessek engem ■ utáixxa*!, felel. Azalatt muzsika kezdődik, mély csendesség lön, a kárpit feilhúzatik," és az énekesnő kilép; társam lassan fütyöl. en hirtelen kidugom» a fejemet, s két ujjómmal olyant füttyentek, hogy a theatrum is visszahangzott belé. gondolván, ha az ember valamit tett, tegye igazán. Erre alól tapsolnak, lármáznak, s minden sa«m felém lövel; ennek okát tudni óhajtván társamhoz fordulok, az elillant; s a kies folyosóra megyeik utána, egy úr haragosan eláll ja utamat, keid ven; én f üt vöt tem-é? Igen is! felelék biztosan. Arra ő felzúdui. fe- nyítni kezd, miként merem a köztársaságot zavarni, s hogy tetteméit adóznom kell. Hasztalan kertem. hogy compescálja nyelvét, folyvást dörgött, s neveimet kér- dé; de én okos voltam, s nem mondtam meg — több ember szorong öszve, s mind ellenem voltak; már már szepegni kezdék, akkor láp-, falvi törtet elő. megpanasa- lom a dolgot, ő azon haragos urat hátra vonja, * min ekelőtte magamhoz térek, a nagy zúgas nevetségé be oszlik fel. Tele oomfusióval, megmen* tőmtől kí-serve térek szállásomra, ahol megértem a dolog mivoltát: hogy azon ifjú, ki megcsalt az énekesnél szereti, s most valamin ösz- vezendülvén, engem válasa- ta bosszúja eszközének. Az ember könnyen hiszi érméi fogva könnyen csata- tik — aztán bosszankodik. (1823) SOMOGVI .NÉPLAP m
