Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-28 / 23. szám
Felelősség gondjainkért Kitekintés a munkahelyről Nem mondanék igazat, ha azt írnám, hogy- a szerdán Barcson, az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat központjában tartott pártnak előadását élénk vita követte. Sarudi Csabánaka megyei tanács elnökhelyettesének tárgyilagos előadása azonban szemmel láthatólag lekötötte a hallgatóságot*, noha olyan dolgokról is szót ejtett, amelyekről munkahelyi fórumokon, a tévéből, a rádióból meg az újságokból mar értesülhettek a vállalat dolgozói. Igény a tájékoztatásra Az újságíró előbb-utóbb megtanul — vagy igyekszik — olvasni az arcokról, s érzelmekre is következtet. Az előadónak es hallgatóságának ezen a barcsi találkozásán például arról beszéltek a tekintetek, hogy az építőipari munkás — akár városi lakos, akár a közeli községekből való ingázó volt — korántsem éri be a közvetlen munkahelyét érintő kérdések ismeretevei, tájékozódási igénye ennél jóval nagyobb körre terjed. Nyugdíjkorhatár felé közeledő es huszonéves munkások néztek egymásra, amikor a megyei tanács általános elnökhelyettese arról szólt, hogy a külföldi piacokon egyre nehezebb elhelyezni a magyar árukat, illetve csak akkor kelendő a portéka, ha az árajánlat mellett kifogástalan minőségű terméket kínálunk. Arra meg többen is rábólintottak, hogy a jelenlegi körülmények közepette fokozott mértékben előtérbe kerül az ellátás színvonalának, a kiszolgálás minősegének a javítása, és az, hogyan intézik ügyeinket, milyen hangnem jellemzi az ügyfélfogadást az intézményekben ... • * • Lakások, iskolai tantermek építésére, egeszsegügyi intézmények létesítésére, illetve korszerűsítésére az idén is soivat költünk Somogybán. Hogy mindebből mi valósul meg a Dráva-parti varosban és a környező településeken, tisztában vannak vele a barcsi vállalat dolgozói, de azt is tudják, hogy ha az észak-somogyi vagy a közép-somogyi falvakban szorít a cipő, a lehetőségek pedig igencsak szűkösek, a gond megoldása ott a legsürgetőbb. Az előadótól megkérdezték, mikor valósul meg Kaposváron a tüskevári vasúti felüljáró. (A válaszból megtudhatták, hogy az idén hozzáfognak az építendő felüljáró nyomvonalán álló épületek szanálásához, s jövőre talán elkezdődhet az építés.) A kérdésből nem derült ki, viszont a vállalat jellegéből következtethetünk arra, hogy a beruházás sorsa azért érdekli őket, mert gyakran visz útjuk a megyeszékhelyre, ezen az úton érkeznek a városba, és a sorompónál a kényszerű várakozás bizony sok — hasznos munkára is fordítható — idejüket elveszi. Megértették, hpgy a „sorbaállás” az egyes beruházások indításánál viszont igencsak indokolt a mostani gazdasági körülmények között • • • Értik a feladatot: k írnek- kinek többet kell tennie a maga munkaterületén, jobban kell eini azzal a jövedelemtermelő kepesseggel, amellyel a dolgozó és az egész munkahely rendelkezik. Ez az. amit „házon belül” tehetnek. De hogyan segíthetik — például — a kereskedelmi ellátást, a boltok áruválasztékának növelését? Tevőlegesen erre aligha akad lehetőségük, viszont javaslatot, illetve kérdést hallottunk ezzel a témával kapcsolatban a szerdai pártnapon. Az egyeztetés akadozik Jobban kellene élni a kis- határmenti áruforgalom lehetőségével ebben a térségben, mert ily módon is bó- víthetrtek a választékot a kereskedelemben — mondta Jankovics István, s megkérdezte: terveznek-e előrelépést ezen a téren. Sarudi Csaba . elmondta: nem is annyira a lehetőségek kihasználásával van baj, inkább az árucikkek egyeztetése akadozik a hazai és a j ugosziáv partnerek között Érthető,, hogy kereskedelmünk képviselőit olykor megfontolásra készteti az áru mellé tett ár. s csak számítások után döntenek arról, megkössek-e az üzletet. Terveznek viszont oiyanáru- kiáliitast, ahol magyar részről bemutatják mindazokat a cikkeket, amelyeket fölkínálnak a partnereknek a kishala rmon ti áruforgalomban. Az érdeklődés tanúsítja: a dolgozok foglalkozásuktól, munkahelyüktől függetlenül olyan gondok megoldásában is segítenének, amelyek csupán közvetve érintik őket. de úgy vélik — s ez a jó —, őket is érintik. Hiszen mindannyian itt élnek — ebben az országban, ebben a megyében. Hernesst Ferenc A telefon nem luxus Elkezdődött a távközlési év. Tartalma és mondanivalója röviden összefoglalható: legyen minél jobb, gyorsabb, szorosabb az, emberek közti kapcsolat, tudjanak érintkezni és értekezni egymással a földkerekség lakói. Beletartozik ebbe a- távközlési programba a rádió, a telexes a telefon, amely a XX. század utolsó negyedében a mindennapi élet, a kultúra, a gazdasági fejlődés szerves része. Maradjunk ezúttal a telefonnál! — A telefon nem luxus — mondja Pammer János, a Posta-vezérigazgatóság szakosztályvezetője, aki sok év óta egyik fő irányítója a telefonhálózat fejlesztésének. — A távközlés műszaki színvonala meg kell feleljen a gazdasági struktúrának. Pontosabban: meg kellene felelni. Köztudomású, hogy a Magyar Népköztársaság a gazdaságilag közepesen fejlett országok közé tartozik, de a távközlés — vegyük szűkebben: a telefon — tekintetében messze elmaradt ettől a színvonaltól. Ennek okát hosszan lehetne vizsgálni, ám ettől egyetlerj egy- gyel sem lenne több telefonunk. Induljunk ki inkább abból, ami van, s nézzük, mit hoz a közeli jövő! Egyetlen összehasonlító mérőszámunk van: hány ■„ telefonbeszélőhely” (nem szép kifejezés, de ez a hivatalos) jut száz lakosra. Az európai lista élén járó svéd- országban 80, Olaszországban 34, Csehszlovákiában 21 volt 1982-ben. Nálunk egy évvel ezelőtt 12,1, s jelenleg 1983 elejen 12,42. Alig van európai ország, ahol ennél kevesebb volna. Pedig hogy még egy kicsit a számoknál maradjunk, a múlt évben Budapesten 4056, a vidéki városokban 12100 új telefont szereltek föl, s ezek túlnyomó többsége lakásokba, magánelőfizetőkhöz került. Erősen lehangoló viszont, hogy ugyanakkor 300 ezerről 325 ezerre emelkedett a telefonra várakozók száma országosan, s nagyonis lehetséges, hogy az év vegére ez a 350 ezret is eléri. Ami — feltételezve a lehetetlent, vagyis azt. hogy közben nem emelkedik tovább a várakozók száma — azt jelenti, hogy a mai ütemben körülbelül 22 év. alatt lehetne kielégíteni az igényeket. Akkor hát: mekkora jelenleg a „telefonforgalmunk” és mit várhatunk a távközlés évétől? 1982-ben egy-milliárd-szaz- kilencvennégymillió telefon- beszélgetést bonyolítottunk le; ezenkívül 94,6 millió volt belföldi helyközi és 5,12 millió . nemzetközi beszélgetés. Az viszont ismét az elmaradás bizonyítéka, hogy a belföldi helyközi hívások közül 41.5 millió, a nemzetköziekből pedig 900 000 meg kézi kapcsolással jött létre. Mégis vigasztaló, hogy mindkettőnél ez a kisebbik rész. S jelentős eredmény az is, hogy 1982-tól az ót megyei Talajjavítás meszezéssel II Dél-Somogyi Állami Gazdaság javaslata város és Kecskemét telefonelőfizetői is — éppúgy, mint évek óta a budapestiek — közvetlenül tárcsázhatják 27 európai ország számait. Tovább javul a telefonhelyzet 1983-ban. A tervek szerint összesen 19 ezer főállomást kapcsolnak be országosán. Javítják a főváros és a többi — távhívással elérhető —- helység kapcsolatát azzal is, hogy befejezik a budapesti távhívóközpont bővítését. Kaposvár a jelenlegi telefonközpont fenntartása mellett új, konténer- központot is kap, Hajdúböszörményben pedig a konténerközpont fölváltja a régi — kézi kapcsolású — központot. Dunakesziben olyan telefonközpontot helyeznek üzembe, amely távhívásra is alkalmas lesz. Bizonyára van köze az idegenforgalomnak is ahhoz, hogy a legnagyobb fejlesztések Pest környékén és a Balatonnál lesznek. Az előbbinél folytatják az úgyneve-/ aet't rural-hálózat (közismert névén: falusi rendszerű, kézi kapcsolású telefonközpontok) korszerűre, crossbarra cserélését. Tavaly a Du- na-kanyarbán történt meg a csere, az idén Bicske és környéke kerül sorra. A Balatonnál ugyancsak nagyszabású korszerűsítési munkák kezdődnek, illetve folytatódnak, ennek során 1983- ban megkezdik a veszprémi új telefonközpont építését, s a hetedik ötéves terv kezdetére automata telefon lesz csaknem az egesz Balaton- parton. Ugyancsak jelentősen növekszik a nyilvános telefonok hálózata. 1983 és 1985 között összesen 1507 távhívásra is alkalmas nyilvános telefont szereinek föl, s ezek közül 203-at telefonnal teljesen ellátatlan területeken. Idegenforgalmi központokban, üdülőhelyeken, határátkelőknél lesznek ilyen nyilvános telefonok, s onnan — természetesen megfelelő érmek, többnyire fém tízforintosok bedobásával — belföldi, némelyik fülkéből nemzetközi távhívásokat is lehet lebonyolítani. Ezek a telefonok könnyen megközelíthető helyeken lesznek, éjjel-nappal működnek — s nem utolsósorban a helybeliek gondosságától függ, hogy meg is maradjanak. Ezek már világszínvonalú tervek. Ha megvalósulnak, sok tekintetben elmondhatjuk, hogy gazdasági fejlettsegünknek megfelelő telefonjaink, telefonösszeköttetéseink is vannak. Készülnek azonban a távlati tervek. Annyi mar biztosnak latszik, hogy az ezredfordulóig — tehát a következő 17 év alatt — elérjük a száz’ lakosra jutó 28—30 telefon - beszél őhe - lyet. Legyen ez a vigasz azért, hogy ez év — a távközlési év — végén még csak 12;74-nél fogunk tartani, V. E. Külpiacon a magyar cserépkályha Korszerűsítették az építészeti tervtanácsok rendszerét Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter új rendelete; eszerint korszerűsített formában és nagyobb hatáskörben újjászervezik az ÉVM tervtanácsát s egyidejűleg megszüntetik Budapesten és az öt vidéki nagyvárosban hasonló feladatkört ellátó testüíet működését. Az új intézkedés annak a korszerűsítésnek a része, amely szerint az utóbbi egy évben — néhány kivételtől eltekintve — valamennyi megyei tanácsnál létrehoztak a településrendezési és építészeti albizottságot. A helyi szakértőknek és várospolitikusoknak, társadalmi egyesületeknek ez a tanácsadó testületé a gazdagabb helyi ismeretek birtokában megalapozottabban véleményezheti az egyes települések, térségek rendezési, terület- fejlesztési programjait, terveit. Így tehát teljesen átveszik Budapest és az öt vidéki nagyváros tervtanácsának feladatait. A rendelkezések szerint a rövidesen újjáalakuló ÉVM- tervtanács az érintett építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes " vezetésével, az érdekelt minisztériumok, országos hatáskörű szervek, szakmai, társadalmi szervezetek, egyesületek és felső- oktatási intézmények képviselőivel, továbbá az érintett terület településrendezési és építészeti albizottságának vezetőivel több megye területére kiterjedő vagy egyéb országos jelentőségű terület- fejlesztési es rendezési terveket véleményez. Azt vizsgálja, hogy a tervek érvényesítik-e a központi fejlesztési elveket, előírásokat, mennyire veszik figyelembe az egyes területek természeti, műemléki és egyéb adottságait, tehát megfelelnek-e a társadalmi, és szakmai igényeknek. A tervezőknek a fejlesztési dokumentációk végleges elkészítésekor nyilatkozni kell arról, hogy miként tettek eleget a tervtanács véleményét összegező ajánlásoknak. A tervek végleges elfogadására jogosult tanács vagy egyéb szervezet döntési jogkörét azonban nem csorbítja a tervtanács véleménye. mert elfogadása nem kötelező. A véleményezésnek ugyanis az a célja, hogy még munka közben segítse a helyes tervek kidolgozását és a döntés alapos előkészítését. A savanyú talajok javításának Somogybán mar vannak hagyományai. Nem véletlenül, hiszen ezek a talajok teszik ki a megye szántóterületeinek 18 százalékát, s a-mezőgazdasági üzemeknek mintegy a ' negyedet érintik. A talajjavítás lehetőségei azonban a pénzügyi feltételek korlátozottsága miatt az utóbbi 15 évben mérséklődtek. A 20 mező- gazdasági nagyüzemből kilenc termelőszövetkezet, kettő állami gazdaság. Szántóterületüknek az aranykoronaértéke nem éri el a 17-et. A 17 aranykorona alatti szántóterületek nagysága a belső-somogyi szántóknak több mint a felét teszik ki. A Dél-somogyi Állami Gazdaság a térség és a megye meliorációs gondjainak enyhítésére meszezési célprogramot javasolt. Ez a célprogram 21 ezer hektárnyi szántóra, majd a második javaslat szerint összesen több mint 27 ezer hektár savanyú, vagyis alacsony PH-értékű szántóra terjedne ki, s 11, illetve 20 mezőgazdasági üzemet érint. Ehhez szükség volna arra, hogy az érintett gazdaságok 70— 80 szazaléaos támogatást kapjanak központi forrásból, Illetve a fennmaradó 20—30 százaléknyi összeget termelési költségként — négyéves elszámolási kötelezettseggel — könyveljék el,’ a jobb adottságú üzemeknek pedig engedélyezzek, hogy a meliorációs fenntartási alap terhére kémiai talajjavítást végezhessenek. A beruházási érték majdnem 85 millió forint, s a központi támogatás költségéi — a számítások szerint — két év alatt megterülnek. E program megvalósítását a Del-somogyi Állami Gazdaság meliorációs kivitelező részlege vállalná. Biztosítaná a szükséges talajjavító anyagokat, ezenkívül rendelkezik a gyors és minőségi munkák kivitelezéséhez szükséges személyi es technikai feltételekkel is. Az idén kétezer egyedi tervezes ű cserépkály háhöz elegendő. míves szépségű csempét bocsát ki a Balassagyarmati Építő Szövetkezet kályhaesempe-gyára, összesen mintegy tizenegy millió forint értekben. A tavalyi év közepe óta működő kisüzemből ebben az esztendőben már külpiacra is szállítanak. A múlt évben a stuttgarti magyar napokon kiállított termékük felkeltette egy NSZK-beli cég figyelmét, és a mintaként kiküldött két kályha is tetszést aratott. Sajátos üzleti kapcsolat a'akuit ki egy svájci iakbe- rendezö vállalkozóval, aki ügyfeleinek felajánlja saját tervezésű kandallóit; a kandallók csempéit azonban Balassagyarmaton gyártják. SOMOGYI NÉPLAP
