Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-26 / 21. szám

I Béketüntetés volt a kaliforniai Vandenberg légitámaszpont bejáratánál. A de­monstráció résztvevői az MX-raketák próbafelbocsátása ellen tiltakoztak. A képen: a rohamrendőrök elhurcolják az egyik tüntetőt (Teieíotó — AP—MTI—KS) Tímár Mátyás sajtótájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) kontingenst hozott létre. 1983-ban a legfontosabb feladat a népgazdaság fize­tőképességének megőrzése. Ehhez nélkülözhetetlen a külgazdasági egyensúly to­vábbi javítása, a külkeres­kedelmi forgalomban a múlt évinél nagyobb kiviteli több­let elérése. A hitelpolitika fő célja, hogy a fizetési mér­leget javító fejlesztéseket, az exportképes és gazdasá­gos termelést támogassa. Ugyanakkor bankszerű esz­közökkel, a hitelnyújtás kö­vetelményeinek növelésével hozzájáruljon ahhoz, hogy a vásárlóerő a tervezett ke­retek között maradjon. A be­ruházási hitelnyújtás alap­vető feltételei nem változ­nak, Ugyanakkor a bank szigorúbban ellenőrzi a hitel­szerződésben kikötött felté­telek teljesítését és ha el­maradásokat tapasztal, él a szerződésben foglalt jogaival és szankciókat alkalmaz. A beruházási hitel kiemelt területe továbbra is az ex- portpövelő, illetve az impor­tot gazdaságosan helyettesí­tő fejlesztések finanszírozá­sa. Erre a bank 8.1 milliárd forint hitelt folyósít. Ebiből eddig 6,8 milliárd forint hi­telre vállalt kötelezettséget. Tímár Mátyás elmondta: az elmúlt két év alatt . az iparban és az élelmiszergaz­daságban energia-racionali­zálásra több mint 5 és fél- mi lliárd forint hitelt folyó­sítottak. A tervezett ener­giamegtakarítás évente mint­egy 187 ezer tonna fűtőolaj­nak felel meg. Energia-ra­cionalizálási beruházásokra az idén 1,4 milliárd forin­tot irányoztak elő. A VI. ötéves terv hulla­dék- és másodlagos nyers­anyag-hasznosítási program­ja részeként a Magyar Nem­zeti Bank eddig összesen 35 beruházáshoz 4,4 milliárd forint hitelt nyújtott. Az idén a legfontosabb feladat: a folyamatban levő beruhá­zások mielőbbi befejezése. Az MNB elnöke beszámolt arról, hogy a gazdaságos anyagi elhasználás! és tech­nológia korszerűsítési kor­mányprogram végrehajtása során paiyázati felhívást ad­tak ki. — A hitelfelvevőknek ér- . zékelníük kell a megsze­rezhető külföldi források költségének változását is — mondotta Tímár Mátyás —, ezért a banknak rugalmas kamatpolitikát kell folytat­nia. Ehhez a hitelpolitikai irányelvek kereteket adnak. Ha a nemzetközi kamatszint tartósan, mérséklődik, elkép­zelhető, hogy ennek megfe­lelően a Magyar «Nemzeti Bank is csökkenti a legma­gasabb kamatlábakat. Az MNB elnöke szólt ar­ról is, hogy a forgóeszköz- hitelezésben az eddiginél szigorúbban. jár el a bank azokkal a vállalatokkal szem­ben. amelyek készletgazdál­kodása nem megfelelő. Ugyanakkor az exportjukat dinamikusan bővítő, vagy nagy összegben exportáló vállalatok termelésükhöz a szükséges mértékben forgó­alap megelőlegezési hitelt vehetnek igénybe. Az ex­porthoz felvett rövid lejára­tú forgóeszköz-hiteleknél a kama t visszatéri tés mértéke 5 százalékkal emelkedik. Ceausescu kitüntetése Magyar vezetők köszöntése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége ked­den az Októberi forradalom érdemrendet adományozta Nicolae Ceausescunak, az RKB főtitkárának. román államfőnek 65. születésnapja alkalmából. Az SZKP KB és a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége üdvözlete rámutat: a Szov­jetunióban jól ismert Nicolae Ceausescu hozzájárulása az alapvető társadalmi-gazda­sági változások megvalósítá­sához. a szocializmus romá­niai felépítéséhez és a szov­jet—román együttműködéí fejlesztesenez. A szovjet ve­zetők az üzenetben jó egész­séget, sok sikert kívánnak Nicolae Ceausescunak Ro­mánia javára kifejtett tevé­kenységéhez és azokhoz az erőfeszítéseihez, amelyek a két ország kapcsolatainak további fejlesztésére irá­nyulnak. * » * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke távirat­ban köszöntötte Nicolae Ceausescut, a Román Kom­munista Párt főtitkárát, a Román Szocialista Köztár­saság elnökét 65. születés­napja alkalmából. (MTI) Kvicinszkij Géniben Kedden megérkezett Géni­be az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról fo­lyó szovjet—amerikai tár­gyalásokon résztvevő szovjet küldöttség. A delegáció ve­zetője, Júrij Kvicinszkij a genfi repülőtéren elmondta: közeledik az idő, amikor vá­lasztani kell: vagy megálla­podás a nukleáris szemben­állás szintjének csökkentését célzó közös lépésről, vagy a .fegyverkezési, hajsza újabb szakasza. A kudarcok alagútja? Módosították a halálbüntetést Csiang Csinget életfogytiglani börtönre ítélték Időszerű találós kérdés: az D is baj, ha olcsó, az is baj, ha drága — mi az? A vá­lasz: az olaj. Tévéd, aki úgy véli, mindez rossz tréfa. Bi­zonyság rá a Kőolajexportá­ló Országok Szervezete olaj­ipari minisztereinek hétfőn Genfben véget ért rendkívü­li tanácskozása. Ilyen látványos kudarc talán még soha nem érte az OPEC-et, mint most. Med­dőnek bizonyult a kvótavita, vagyis annak eldöntése, hogy i a tagországok naponta meny­nyi olajat termeljenek ki és dobjanak piacra? öt héttel A ezelőtt a bécsi tárgyaláson 18.5 millió hordóban álla- f , podtak meg (1 hordó egyen- " lő 159 liter). Ezt most 17— 17.5 millió hordóra szerették volna csökkenteni, de a csökkentést mindegyik or­S: szag a többiektől várta. A „nemzeti önzés” nyo­mán bizony keserű kifaka- dások hangzottak el a genfi találkozó után. A „ki ki azt csinál, amit akar” felfogás ugyanis , hátrányosan érint­heti az OPEC pozícióit, s aligha hagyja érintetlenül a nemzetközi olajpiacot. Több „fekete arany” — óhatatla­nul csökkenő árak. Bár Genfben most nem állapod­tak meg árváltozásban, va­lószínű, hogy a korábbi, 34 dolláros hordónkénti alapár előbb vagy utóbb lefelé in­dul. ha a kínálat túlmegy az OPEC által egészségesnek minősített határon. ü Sokan persze azt mondják erre: annyi baj legyen! Csakhogy ha csökken az SOMOGYI NÉPLAP olajexportáló országok bevé­tele, ez megingathatja a nemzetközi pénz- é!s hitel­piacot. Arról nem is szólva, hogy az OPEC-ben jonéhany olyan ország található — elegendő Venezűelá t vagy Mexikót említeni —, amely hitelekre szorul. Az árcsök­kenés ezenkívül — bármily furcsa — negatív hatással lehet a nemzetközi kereske­delemre, visszafoghatja né­mely olajtermelő állam im­portját. Más oldalról nézve, a világ kényelmesebbé vál­hat az olajat helyettesítő energiaforrások fölkutatásá­ban. Márpedig minden ké­sedelem súlyos anyagi kö­vetkezménnyel járhat. Mert az olajkincs közben egyre apad ... A genfi kudarc kikezdte az OPEC hierarchiáját. Ügy tűnik, Szaúd-Arábia — végleg vagy csak ideiglene­sen — elvesztette hangadó szerepét. A szaúdi miniszter hasztalan próbálta jobb be­látásra bírni kollégáit, azok ezúttal fölülkerekedtek mind ár-, mind kvótaügyben. A magyarázat egyszerű. A Perzsa-öböl menti országok­ban — bármily jelentős olajexportjuk — összesen 11,5 millió ember életszínvo­nalát érinti a nemzeti be­vétel, A többi OPEC-tagál- lam népessége viszont meg­haladja a 333 milliót. Vagy­is: a nemzeti jövedelem te­kintetében más helyzetben van a ritkán lakott Szaúd)- Arábia, mind mondjuk Ve­nezuela, vagy Nigéria. Egy hónapon belül másod­szor ültek tárgyalóasztalhoz az OPEC államok szakmi­niszterei. Kiutat most sem találtak belső gondjaikra. El­lenkezőleg, mintha még mé­lyebbre ásták volna magu­kat a kudarcok alagútjában. Gy. D. Kedd esti pekingi bejelen­tés szerint, a várakozások­nak megfelelően, életfogytig­lani börtönbüntetésre módo­sítottak a két évvel ezelőtt halálra ítélt Csiang Csing- nek (Mao ce-Tung özvegyé­nek) és legfőbb munkatár­sának, Csang csun-Csiaonak a büntetését. A kínai törvé­nyek értelmében a halál- büntetést módosítani lehet, amennyiben az elítélt a fel­függesztés időtartama alatt megbánást tanúsít. Mint azonban a hivatalod közle­ményből kitűnik, ez sem Csiang Csing, sem Csang csun-Csiao esetében nem kö­vetkezett be. A közlemény, szerint a kétéves felfüggesztés idején Csiang Csing es Csang csun- Csiao „nem szállt szembe kihívó módon” az árnövelé­sükre irányuló erőfeszíté­sekkel. Ez azonban elegendő volt ahhoz, hogy a kínai vezetés megkímélje az or­szágban még mindig sok kö­vetővel rendelkező „balosok” két markáns személyiségé­nek az életét. Felhívjuk kedves kaposvári és vidéki vendegeink figyelmét, hogy a • DONNER vendéglőben (Kaposvár Csík Ferenc sétány) 1983. január 1-től kezdődően naponta hangulatos cigány zenével családias hangulatot biztosító üzletben, mérsékelt árakon naponta íriss halászlét, túróscsuszával valamint minden igényt kielégítő egyéb ételkülönlegességeket kínálunk. Naponta 22 órától disco-zenét szolgáltatunk. Diseo-szünnap: kedd. Zene-szünnap: csütörtök. Nyitvatartás: 0.2 óráig. Telefon: 13-183 Vendegeit várj« Nagy József szerződéses üzletvezető A bécsi tárgyalások elé Csütörtökön ismét benépe­sül a bécsi Hofburg bálter­me, a nevezetes Redouten- saal, amely 1973 óta, kere­ken tív éve ad otthont a haderőcsökkentési tárgyalá­soknak, hivatalos nevén „a közép-európai fegyveres erők. és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről folyó tárgyalásso­rozat” üléseinek. A január 27-én kezdődő, immár 29. forduló jó alkalom arra, hogy leitárt készítsünk, hol is tart a mind a mai napig kézzelfogható eredményt fel­mutatni nem tudó tárgyalás- sorozat. A karácsonyi és újévi szünetre hazautazó 19 nem­zeti küldöttség két javaslat­tervezetet hagyott a tárgya­ló asztalon. Az egyik, a négy közvetlen státuszú szo­cialista ország, a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország által tavaly februárban beterjesztett do­kumentum, amely abból in­dult ki, hogy az addig elért részér edmények lehetővé tennék az első haderőcsök- kehtési megállapodás konk­rét kidolgozását, megszöve­gezését. A tervezet megfogalmazói arra az állaspontra helyez­kedtek, hogy bármilyen ala­csony szinten is, de indul­jon el valami dokumentált, szerződéses' csökkentés Kö- zép-Európaban. A javaslat- tervezet a csökkentés első szakaszára szólt, kizárólag a Szovjetunióra és az Egye­sült Államokra rótt kötele­zettségeket, de feltételezte, hogy az első egyezményt szükségszerűen követi a má­sodik megállapodás, amely a bécsi tárgyalásokon résztve­vő többi közvetlen státusszal rendelkező ország számára is határozottan körvonala­zott kötelezettségeket tartal­maz. Különben a Szovjet­uniónak es a többi három említett szocialista ország­nak nem fűződne érdeke az első megallapodas megköté­séhez. A Varsói Szerződés tagor­szágai úgy ítélik meg, hogy februári tervezetükben érté­kes kompromisszumos lépé­seket tettek. A Szovjetunió ebben több mint kétszer akkora mértékű csökkentést vállalt, mint amekkorát a tervezet az Egyesült Álla­mok számára előirányzott. Kihagyták belőle a légierők személyi állományának kor­látozására vonatkozó része­ket. az első szakaszban mel­lőzték a fegyverzet csökken­tését érintő utalásokat és végül lehetővé tették, hogy a kísérő intézkedések része­ként — részleges formában — ellenőrizzék az első sza­kaszban vállalt végrehajtá­sát. Mint emlékezetes, a négy szocialista ország ta­valy februári kezdeményezé­se eredményeként 900—900 ezer főre redukálódna mind­két oldalon a Közép-Euró­pában állomásozó haderők létszáma, melyen belül 700— 700 ezer fő lenne a száraz­földi haderők felső határa. A nyugati fél nem fogad­ta el a javaslatot, mert: A tervezet nem tisz­tázta a létszámkérdést — a NATO-tagországok továbbra sem fogadják, el a szocialis­ta országok újonnan kicse­rélt adatait és VSZ-tűlerót tételeznek fel az adott tér­ségben —, illetve 2. Nem tartják kielégí­tőnek a kisérő, illetve ellen­őrző intézkedések köret. A tárgyalóasztalon hever a másik dokumentum is, a NATO-tagországok múlt évi júliusi tervezete, amely hét évre szóló forgatókönyvnek tekinthető. A szocialista or­szágok fő kifogásai a kö­vetkezőkben foglalhatók össze: a nyugati dokumen­tum határozott visszalépést jelent az egy évvel korábbi állapotokhoz képest, mivel a júliusi tervezet továbbra is erőlteti az említett létszám­vitát — a nyugati, álláspont szerint annak tisztázása nél­kül a tervezetben foglaltak nem valósíthatók meg —, másrészt a kompromisszu­mos hajlam leghalványabb jele nélkül megrekedt az úgynevezett kísérő, vagy ki­egészítő intézkedéseket ille­tően az 1979-ben ismertetett nyugati csomagterv mellett, melyet akkor a szocialista országok kereken elutasítot­tak. A júliusi NATO-tervezet további negatívuma és fo­gyatékossága, hogy az 1973- ban közös erővel kialakított mandátummal szemben a NATO-tagországok ezúttal hallani sem akarnak a fegy­verzet csökkentéséről — s ezért nem mellőzhető a tár­gyalások hivatalos eLneve- zese, bármennyire is nehéz­kesnek tűnik, — továbbá ha­tározottan egyoldalú elő­nyökre kíván szert tenni a redukció nyomán. Például, egesz szovjet hadosztályok kivonását követeli minden különösebb ellenszolgáltatás nélkül. Végül a tervezetben emiites nélkül marad az a korábbi szocialista javaslat is, hogy a haderőcsökkentés végrehajtott második szaka­szát követően egyik fél köz­vetlen résztvevő országa se rendelkezhessék az egyik fél haderőinek 50 százalékát meghaladó katonai poten­ciállal. Ebben a javaslatuk­ban a szocialista országok arra próbáltak garanciát kapni, hogy a NATO a had- eröcsökkentést nem használ­ja fel a nyugatnémet Bun­deswehr túlzott mértékű megerősítésére. Magyarország — mint is­meretes — nem közvetlen resztvevője a bécsi tárgya­lásoknak, hanem úgynevezett „szárny-ország”, amelyre más kötelezettségek vonat­koznak, mint a közvetlenek­re. A júliusi nyugati javas­lat rank nézve is tartalmaz néhány hátrányos, megfogal­mazást, így mindenekelőtt a kísérő intézkedés térén. A NATO-tervezet megpróbál­ja elmosni a határt a köz­vetlen és a közvetett státusz között — már ami a kötele­zettségeket illeti —, és az ellenőrzésben magyar es bolgár nemzeti érdekeket is sértő gyakorlatot kíván kö­vetni. Áz idézett 1973-as aiapmegállapbdás e tekin­tetben világosan és egyértel­műen elhatárolja a jogokat és kötelezettsegeket. Ha el­fogadnánk a tavaly júliusi nyugati tervezet ide vonat­kozó részeit, akkor a NATO ellenőrzési lehetőséghez jut­na valamennyi szocialista ország területén, ellenkező esetben viszont az Egyesült Államok teljes mértékben elrejthetné haderőit az el­lenőrzés eiől. Összegzésül megállapít­ható, hogy az álláspontok ellentétesek és pillanatnyi­lag merevek. A VSZ Politi­kai Tanácskozó Testületének prágai dokumentuma meg­erősítette a szocialista or­szágok tavaly februári ál­láspontját; ném várható, hogy ahhoz képest nagyobb engedmény, vagy kompro­misszum szülessen., A szo­cialista országok megítélése szerint a két álláspont kö­zeledése alapvetően a nyuga­ti fél politikai szándékától függ és e tekintetben bizo­nyos összefüggés felfedezhe­tő a héten Genfben folytató­dó rakétatárgyalások és a bécsi fórum munkája, illet­ve sorsa között. A bécsi tár­gyalásokról tudósító újság­íróknak ráadásul új nevet is meg kell jegyezniük, mi­vel — feltehetően és alap­vetően a washingtoni szemé­lyi harc eredményeként — lecserélték a Bécsiben tár­gyaló amerikai küldöttség vezetőjét, Richard Staar nagykövetet. E tény önma­gában nem ad különösebb okot az optimizmusra —, ép­pen az említett politika: szándék hiánya miatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom