Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-25 / 20. szám
EGYÜTT T avaszias telünk hoszszu, a közművelődési tervek pedig helyenként tartalmas estéket ígérnek, adnak a falunak. Mindenekelőtt hasznos szakmai és szépirodalmi olvasmányokat, azután előadásokat, klubéletet, író—olvasd találkozót stb. Valamikor a falusi embert nem is lehetett volna más évszakban rábírni arra, hogy könyvet vegyen a kezébe, hogy meghallgasson egy-egy előadást, hiszen ilyesmire csak télen szakíthatott időt a gazda. Mert tavasszal, nyáron és ősszel látástól vakulásig dolgot adott a gazdaság az igavonó állatok segítségével megművelt kisbirtok, s még a családokhoz tartozó fiata- ',»k sem gondolhattak ilyenkor másra, csak a kapára, kaszára. Ma már a nagyüzemben dolgozó falusiak mindenkor szakíthatnak időt a művelődésre. Nem azért, mert kevesebb a tennivaló, mint régen, hanem mert a munka dandárját a gép végzi. Mégis: érthető módon ma is a tél az intenzivebb művelődés, a továbbképzés, a klubélet évszaka. A népművelő erre az évszakra tervezi a legfontosabb rendezvényeket, egx-egy új szakkör, művészeti csoport megszervezését, összekovácsolását. Sok faluban persze nincs még főfoglalkozású népművelő, s általában egy- egy pedagógus látja el — idejétől, ambíciójától függően jól vagy kevésbé jól — A január 29-én, szombaton 15.20-kor immár ötödik alkalommal felhangzó műsor házigazdája Beinké Tibor. — Kik szerepeltek eddig a sorozatban ? — Elismert, neves színészeket szólaltattunk meg, akiknek gondolataira, életére a hallgatóik kíváncsiak. Ezt a természetes igényt igyekszünk kielégíteni a jó ízlés határain belül. — Hogyan készül a felvétel? — Elő jellegű az fidás, hiszen két nappal később hangzik el a felvétel után. A kérdések nagy részét a művészek akkor hallják először, hiszen érdekes lehet az azonnali, személyes reakciójuk. a feladatokat. A falu vezetői tőle várják, s leginkább csak tőle. a téli esték szellemi értelemben vett mozgalmasságát, s ha várakozásuknak segítség híján vagy éppen alkalmatlansága, közönyössége miatt nem felel meg. „mossák kezeiket". „Nem csinál semmit a pedagógus, nem tehetek róla” — tárta szét a karját az egyik falusi vezető tavaly télen, amikor az elhagyatott, örökké kongó és hideg művelődési otthon került szóba. Ez a vezető természetesen iskolázott ember, végzettsége, diplomája alapján:'értelmiségi. És a többiek közül is sokan, akik hozzá hasonlóan az eseménytelen téli esték, a pangó kultúrélet miatt a pedagógusoknak tesznek szemrehányást — értelmiségiek. Bizonyító tapasztalat: a falu népe csak akkor vallja magáénak az értelmiségit, csak akkor „lép u tana”, (Bakó József költő, tanító szavaival), ha meggyőződött arról, hogy nem afféle magának való, foglalkozásának bástyája mögé húzódó ember. Magyarán: az értelmiségitől többet vár a falu mint ami a fizetéséért, a megélhetéséért végzett munkája. Természetesen semmiféle paragrafusra, mely többletmunkára kötelez, mely a falu társadalmi és kulturális felemelkedéséért lelkesedést, áldozatkészséget követel, nem hivatkozhatunk. Kizárólag a hivatástudat az, amely e magasztos misszió— Érdeklődés kíséri a műsort? — A köz véleménykutatás szerint sokan hallgatnak bennünket. De a levelek nagy száma is ezt bizonyítja. i— Kik következnek? — Továbbra is szeretnénk elismert művészeket meghívni, de terveink között fiatalok is szerepelnek, akikre valamiért felfigyelt a közvélemény. A most elhangzó negyvenperces műsor vendége a Sin- kovits család. A műsor rövid történetében első esetben ülnek a mikrofon- előtt négyén, akiket a tehetségen és a színház mély szeretetett kívül a vérségi kötelék is összekapcsol. H. A. nak az alapja, amit a falu népe feltételez és méltán elvár minden diplomás embertől, ki sorai között él, dolgozik. Minden értelmiségitől — hangsúlyozom —, és nemcsak a pedagógusoktól. Miért mondom ezt? Mert — ugyancsak bizonyító tapasztalat — az imént említett igényt a legtöbb községben — nem a nép, hanem a falu vezetői — kizárólag a tantestület tagjaira vonatkoztatják, csak tőlük várnak hivatás- tudatot, lelkesedést. Ráadásul ez az igény oly „magától értetődő” néha, hogy a fizetésért kötelező oktatónevelő munkán felül végzett népművelői tevékenységükért még erkölcsi elismerésiben, kellő megbecsülésben sem részesítik a pedagógusokat. Közismert, hogy a pedagógus elfoglaltságának csak egy része (sokszor a kevesebb) az iskolai munka, a tantestületek egy-két tagja szinte roskadozik a társadalmi feladatok terhe alatt. Megjegyzem, magam is természetesnek tartom, hogy a népművelői munka nagy részét a pedagógusok végzik, egyrészt azért, mert ők az értelmiség zöme a falvakban, másrészt, mert szak- képzettségük révén több közük van ehhez a munkához, mint például az orvosnak, az állatorvosnak vagy az agrár értelmiségnek. M ég is el gondolkoztató: azért senki sem bírál meg egy mezőgazdászt, egy vb-titkárt vagy egy gépésztechnikust, mert elfoglaltságára hivatkozva nem vállal előadást vagy szakkörvezetést a falujában, illetve közigazgatásilag a falujához tartozó településeken. Pedig esetenként bizonyára rászolgál a bírálatra. Csakhogy arról sajnos még ma is sokszor megfeledkezünk, hogy azt a bizonyos „többletet” a többi értelmiségitől is elvárná a falu népe, éppúgy, mint a pedagógustól. Együtt. Ezt a címet írtam e jegyzet fölé. s most hozzáteszem: munkamegosztás. Vagyis: a „közös nevező”, az értelmiségi dolgozók együttműködése kívántatik az eredményes közművelődésért, és egyenlő feladatvá Hálás. Itt egyrészt aura gondolok, hogy a tantestületen kívül dolgozó értelmiségiek is vegyék ki részüket a „többletből”, másrészt, hogy a pedagógus kollektívákon belül is „osztódjék” a sok és sokrétű feladat. Hogy valóban a jövő szolgálatának felemelő érzése és ne az ezer gonddal túlterhelt, százfelé szakított ember keserű - sége töltse el a falusi népművelőt. Sz. A. Színházi kívánságműsor a rádióban SZIGETIEK Ostrom után A. török tábor néma és mozdulatlan volt egész este, és másnap reggel sem kezdődött meg az ágyúzás. Ahogy a nap heve erősödött, úgy vált mind elviselhetetlenebbé a mindent átható édeskés bűz. a gyorsan osz- iúsnak induló holttestek sza- ta. Délutánra már oly erős volt a hullaszag, hogy a védők ecetes kendőket kötöttek szájuk és orruk elé. A törökök sem tudták elviselni a dögletes szagot. Mint egy nagy. lomha víziló, lassan megmozdult a tábor, és fél mérföldre eltávolodtak a falaktól. A halottégető máglyák mellé újabbak füstoszlopai kígyóztak az ég felé. Az utolsó ostrom elesettéinek egy részét már a máglyák sem tudták felvenni — és fa hiányában újabbakat nem lehetett gyújtani és táplálni —, ezeket a Szemlék-hegyre vitték. A közkatonák és az alacsonyabb rangú tisztek egy részét ott földelték eL, nagy közös sírokban. A főtiszteket pedig Pecsre szállították. A török táborban folyvást »verték a dobokat, rikoltottak a kürtök éppúgy, mint ahogy ostrom előtt szokták. A védők az első ilyen zenebonára rohantak a helyükre, aztán látták, hogy csak vaklárma az egész, mert nem követte támadás, csupán így akartak nyugtalanítani őket. Újra megindult az ágyúzás. Remegtek a vermek, hullott a föld, de már rá sem figyeltek. Mindenki érezte, hogy ereje fogytán van, s mindent megtett már, amit tehetett. Egymás után omlottak be a falak. Itt-ott keletkeztek kisebb-nagyobb rések. A vár belsejéből ki lehetett látni a török táborra anélkül, hogy a falra fel kellett volna menni ezért. Rég nem volt már az a megkülönböztetés, hogy ki a mesterember és ki katona. Mindenki részt vett a falak javításában. De most már, ha minden katona ezzel foglalatoskodott volna is, akkor is kevesen lettek volna. Az asszonyok és a gyerekek szántén kivették a részüket a munkából. Nem kímélték őket a vadászgató janicsárok puskagolyói. Hullottak szegények, mint az énekesmadarak, ha rossz gyerek parittyája elé kerülnek. Hol itt, hol ott jajdult fel valaki és kapta kötényébe véres fiókáját vagy ölébe asszonyát. Hiába rohant vele, hova is mehetett volna. nem maradt Szigetben más, mint a Mindenható kegyelmébe vetett hit. Ahogy besötétedett. Zrínyi a déli kapu melletti templomba ment. Egyetlen fagy- gyúmecses pislákolt az oltárrá állított talpa« kereszt 30 éves a megyei könyvtár Foglalkozás tizenegyezer olvasóval Az elmúlt évtizedek talán legmarkánsabb jelképes alakja lett az olvasó ember — vallotta Simon István költő. Ebből az elismerésből fény hull a könyvtárosakra is, akik nagy igyekezettel és bővülő számnál ismerettel gyarapították műveltségüket. Harmincéves a megyei könyvtár. Az intézmény munkájáról sokan szereztek tapasztalatot a megyében, ezek körét ezúttal talán bővítenünk is sikerül. A megye művelődéstörténetéről szóló írásokban lapozgatva megállapíthatjuk, hogy a megyei könyvtár akár 150 éves is lehetne, ha a hajdani előd működésében nem lettek volna — hosz- szabb-rövidebb, megszakítások. Gróf Festetics Lajos 1816-ban négyezer kötetet adományozott a vármegyének könyvtár létesítésére, de csaik 1832-ben, a Közjónak felépített vármegyeházán kapott otthont a bibliotéka A nagybajomra sárközy István saját kezűleg készítette el az első könyvlajstromot az állományról, s rakta betűrendbe a köteteket Az a megyei könyvtár, mely harmincadik születésnapját ünnepelheti, 1952-ben minisztertanácsi rendelet nyomán jött létre. Ekkor a Dózsa György utcában működött 1964-ben költözött az intézmény a mai helyére, ahol hamarosan bebizonyosodott: hiba volt az eredeti tervet módosítani, hiszen ahhoz, hogy a korszerű követelményeknek megfeleljen, nem kevesebb, mint kétezer négyzetméterrel kellene bővíteni. A könyvtár mindennapi mellett. A hold fénye bevilágított a seűk ablaknyíláson. Az oltár előtt friss ásá- si nyom látszott, oda temették Bika Andrást. Gvalulat- lam feszület feküdt az eligazított földhányáson. A kapitány megállt mellette, kezeit összekulcsolta, és nézte a szálkás fát. — Hát ez lett a sorsod, testvérem — fohászkodott —, te immár bevégezted. Hősként haltál, ahogy éltél. Dicsőségesen. Érzem, közeleg az én órám is. Istenem, adj erőt, hogy meg ne inogjak! Ügy állhassak eléd tisztán, levezekelve a harccal eddigi bűneimet. Valahol zsoltár hangjai zendültek, vékony gyermekhang énekelt. Szállt a könyörgés magányosan, tisztán csengőn a csdllagfényes éjszakában. A kapitány lehor- gasztott fejjel indult éjszakai ellenőrző útjára. Elszánt kis csapat gyülekezett szeptember 2-án hajnalban a Nádasdy-bástyán a védmű mögött Medvey Benedek, Poky Gergely vezetésével. A várat legjobban a nyugati ostromtdltés veszélyeztette, amelyik az erősen megrongált Nádasdy-bástyához vezetett. A bástya leomlott falán könnyű volt a behatolás. Zrínyi arra az elhatározásra jutott, hogy megkísérlik felrobbantani. Korábbi ostromnál ezt sikeresen elvégezték Horváth Markóéletébe Szita Ferenc igazgató segítségével tekinthettünk be. A színvonalas és folyamatosan fejlődő munkát néhány statisztikai adattal is jelezhetjük. Harminc év alatt megháromszorozódott az olvasók száma, s a kezdeti ötvenezer kötettel szemben jelenleg kétszázti- zenötezer kötet könyvet, bekötött folyóiratot, partitúrát és egyéb kiadványt találunk. A muzsika szerelmesei több mint négyezer hanglemezből válogathatnak; háromszáz mikrofilmtekercs áll a kutatók rendelkezésére, a gyerekek pedig kétezer-ötszáz- hatvan diafilmből kölcsönözhetnek. Az állomány gyarapítására évente ötszáznegyvenezer forintot fordítanak, a tényleges új beszerzés értéke azonban eléri a hétszázezer forintot. 1982-ben 10 millió forint értékű volt a megyei könyvtár állomanya. Délelőtt fölég nyugdíjasokkal, katonákkal találkoztam á írönyvtarbah. a gyerekrészlegbe pedig csoportosan érkeztek a diákok. — Hányán keresik föl rendszeresen a könyvtárat? — A napi átlagos forgalom eléri a négyszázat, de télen, a vizsgaidőszakban ki- lencszáz—ezer ember is megfordul itt. Kölcsönöznek, olvasnak vagy zenét hallgatnak. — Tizenegyezer a beiratkozott olvasók száma. Hogyan sikerült vonzóvá tenni az új olvasók számára a könyvtárat, miként tudták megtartani a régieket? — Évente száz-százhúsz ék, de most a töltések magasabbak és szélesebbek voltak, és állandó őrség vigyázta a bástyát. Minden csendes volt, a hajnal közelgett, homályosabbakká váltak a csillagok, hideg pára lepte el a tájat. Medvey bújt ki elsőnek a fal hasadékán, oldalán lőpor os zacskó függött, csak úgy mint társainak. Minden lépesükre vigyázva haladtak. Tervük az volt, hogy rajtaütéssel hatalmukba kerítik a töltést, és legalább az elejét felrobbantják. A tómeder teljesen száraz volt, bátran ráléphettek. Puskalövés dörrent, úgy hangzott a hajnali csendességben, mintha agyút sütöttek volna eL A töltés tetején kúszó Forró Balázst vette észre az egyik török. Szegény úgy zuhant alá, társai lába elé, mint a szárnyasze- gett madár. Mindenünnen törökök rohantak elő, mintha a töltés hasadékaiból keltek volna ki. A harc rövid és egyenlőtlen volt, a szigetiek heves vagdalkozások közepette kényszerültek vissza a falak mögé, anélkül, hogy egyetlen lőporos zacskót el tudtak volna helyezni. A fel- bolydult janicsárok, még a bástyába is utánuk ugrottáik, de ott már megerősített csapat várta őket, és alig tudtak kimenekülni a védők dühös fegyverei előL (Folytatjuk.) olvasóval gyarapodik az olvasótábor. Főleg a gyerekek száma emelkedik folyamatosan, kétezer-ötszázán vannak. Számukra legszűkebb az intézmény. Hogyan sikerül megtartani olvasóinkat? A könyviorga 1 om ötvennégy százaléka szépirodalom, az ismeretterjesztő műveké pedig negyvenhat százalék. Az arány az utóbbi években változott az ismeretterjesztő művek javára. A, tanuláshoz, a színvonalas munkához nélkülözhetetlen a könyv. — Ezt az igényt miként képes kielégíteni a megyei könyvtár? — Kaposváron nincs másik nagy könyvtár, mint mondjuk Pécsen, ezért igyekszünk minden művet beszerezni a kiadóiktól. Rendszeresen nyolcszázféle művet vásárolunk évente, ezekből több kötetre is van igényünk. Bányászati szakkanvvekböl bizonyára nem rendelünk, hiszen itt aligha keresnék. Figyelembe vesszük tehát, hogy mire van szükség Somogybán. A nem hivatásos kiadókat is megkeressük, ezert például a pécsi egyetemisták közűi sokan jönnek hozzánk egyetemi jegyzetekért. — A megyei könyvtár egyben Somogy könyvtárának „bábája” is. — Elsődleges feladatunk a szolgaitatás, a másik a tanácsi könyvtárhálózat módszertani segítése. A megyei könyvtár megépítése kedvező hatással volt Somogy könyvtári hálózatára. Jobban törődnek a helyi tanácsok a könyvtárakkal. — Közben megváltozott a településszerkezet. — Alkalmazkodtunk hozza. A hetvenes években létrehoztuk a székheiyközsé- gekbem a központi könyvtárakat, a társközségekben pedig letéti könyvtárat létesítettünk. Somogy kétszázötven településén jelenleg há- ramszáznyolc könyvtár működik. — Melyek az idei fő feladatok? — A könyvtárhálózaton belül szeretnénk jobban és hatékonyabban megszervezni az információs szolgálatot. Ehhez rendet kell. termünk a kisebb könyvtárakban, s felülvizsgáljuk a kézikönyv- állományt. Javítani szeretnénk a könyvtárakon belüli munkát, a szolgáltatás színvonalát. Új olvasókat kívánunk megnyerni a könyvnek. El kell érnünk, hogy a létszámában megnövekedett falusi értelmiség az eddiginél jobban éljen lehetősegeivel. Az iskolai oktatás segítése. a községi gyermek- könyvtárak munkájának javítása szintén feladatainkhoz tartozik. Szeretnénk az eddigieknél is jobban segíteni a helytörténeti kutatásakaí, s a közművelődési munkára is nagyobb figyelmet fordítunk. H. B. SOMOGYI NÉPLAP
