Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
Gróf János nem vett vonatjegyet A pesti cipész lábodi malacai Két évvel ezelőtt Hitt József nyugdíjas gondolt egv nagyot és eladta budapesti lakását. Cipész volt az Üllői úton, a legendás Fradi-pá- lya mellett. Eladta, pedig minden a fővároshoz kötötte. A barátok, munkatársak nevetve búcsúztatták, legyen csak falusi szántóvető. megbánja majd. A Dunán átívelő hidak, az Arany János lépteit őrző, gyönyörű Margitsziget, a zsibongó pesti sugárutak helyett egyhangú esték, bolháktól va- karódzó ebek képét festették eléje. Felesége patosfai lány volt. egyik falusi rokonuk pedig lábodi, így — az utóbbinak ajánlatára — Lábodon vettek egy elhanyagolt, régi parasztházat. Két dolog volt legfőbb igényük: csendes környezet és falusi levegő. — őszintén szólva — kezdi a beszélgetést Hitt József — nem a fővárosból való menekülés miatt jöttünk Lábodra, ennél sokkal súlyosabb okunk volt rá. Feleségem szívinfarktusa után egyik orvos ismerősünk javaslatára döntöttünk így! Nejem mindaddig a balatonfüredi és a soproni szanatórium között ingázott. Lehangoló időszak volt, csak a látogatások alkalmával találkoztunk. Ügy látszott, hogy eltűnik arcunkról a mosoly, pedig korábban jókedvű. vidám család hírében álltunk. Így aztán megvásároltunk itt egy házat, azért nem mondom hogy ezt, mert most már rá sem lehet ismerni. — Hogyan fogadta be kettőjüket a falu?' — Még annyit: a feleségem azelőtt egy nagy pesti cég állandóan külföldre utazó dekoratőre, reklámszakembere volt. Csodáltam is a beilleszkedését. Kezdetben az egyhangúnak látszó falusi élet, bizony, próbára tett, mindaddig, amíg föl nem fedeztük azokat a foglalatosságokat, amelyek teljesen újak voltak. Például a galambházépítés, a vete- ményezés, a kirándulás; később vettünk egy malacot, kocának fagytuk, és a következő < ,en már leadtunk hat hízott sertést Pedig, Hofit idézne, azt sem tudtuk először, melyik az „indulási oldala”. A falubelied érdeklődve figyelték igyekezetünket, és szívesen elbeszélgettek velünk, ha valamiben tanácsot kértünk'. — Segített-e ez a környezet a felesége egészségi állapotán ? — Nem vagyok babonás — nevet Hitt József és megkopogtatja alulról az aszta 11a pót —, de még nem is: merjük a körzeti orvost Időközben ránk nyit a felesége. Otthonkás, fejkendős falusi asszonnyá vált. Szája szögletén mosoly: — Jöjjön, nézze meg a négy „gyerekemet”! Itt han- cúroznak a szomszéd szobában . .. A fűtött nyári konyhába belépve érdekes látvány fogad : négy apró malac esik süvítve az asszony melegítőjének. Egyik cifrább a másiknál, kettőnek az első lábacskáján sebtapasz. — Egyik kocánk tizet ellett Ez a négy éretlen volt, már az állatorvos is kimondta rájuk az áment. Most megpróbáljuk őket tápszerrel fölnevelni. Nagy az örömünk, mert úgy látszik, mind a négy megmarad. A malacok vadul nekiesnek a fölkínált cúcliriák, Hitt József pedig a kapuig kísér bennünket: — Hívtak már az itteni modern művelődési házba, lenne alkalom a szórakozásra, a művelődésre is. Mosolyogtunk a feleségemmel, hiszen ezt hagytuk ott Pesten : a mozit, a tárlatokat, a színházat. De nyertünk is helyette: az asszony egészségét, én pedig az önbizalmamat Ha úgy hozta volna a sors, talán parasztként is el tudtam volna tartani a családomat Békés József Szülői értekeelet volt november 28-án az ádándi mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben, ahol a batéi Csapó József már második éve tanul. A fiú kissé megdöbbent, amikor meglátta kisírt szemű édesanyját. — Tudod, fiam, ma szabadul a Gróf János ... A tizenhat éves fiú ebből mindent megértett. Mostoha- apja, akitől édesanyja már öt éve elvált, kétéves börtönbüntetésének végéhez ért... — Már hetek óta rettegésben élünk. A kishúgod éjjel gyakran felriad álmából, fél, hogy jön az apja. Gyere haza. édes fiam, és maradj velünk pár napig! A Gróí azt írta a börtönből, ha nem fogadjuk be iámét, kiirtja az egész családot.. Jóska hatéves volt, amikor meghalt az édesapja. Édesanyja újra férjhez ment, de már az első napoktól pokol volt az életük. Most újra kezdődik minden? Nyomasztó. már lassan feledésbe merült emlék villan fed előtte. Négy vagy öt éve történt: édesanyja az udvaron át menekült a kertek felé, nyomában eltorzult arcú férje rohant, kezében késsel... Majd a gyermekkorában átélt borzalmakra gondolt, az utcán és udvaron eltöltött éjszakák dermesztő hidegére, az akkor még alig totyogó húgának verésektől kékfoltos kis testére. Torkát düh és harag szorította össze. — Megyek, édesanyám! Otthon aztán, ahogy teltek az órák, úgy nőtt a feszültség. Este volt, m4r nyolc óra is elmúlt, de Gróf még nem jött Reménykedtek, hogy talán nem is jön. Jóska lefeküdt, de nem jött álom a szemére] Eszébe jutott gyorsan lepergett gyermekkora, melyet nagyszüleinek szeretet«, szülőfalujának meleg derűje, a pajtásokkal eltöltött idő megszépített ugyan, de mindezt beárnyékolta a csaknem egy évtizede tartó családi viszály. Korábban a nagyszüleinél Lakott, mert nem tűrte meg otthon a mostohaapja. De az öregek már meghaltak, nem mehet hozzájuk. Nyugodt éveknek azok számítottak, amikor Gróf börtönben ült betörés és lopás miatt. Két börtön- büntetés között a volt feleségével, Jóska édesanyjával tartatta el magát. Jóska a nagyszülei halála után végleg hazaköltözött. Édesanyja új élettársat választott, akivel 6 is szót értett. Abban bízott, hogy most majd talán minden rendeződik... Gondolataiból a kintről beszűrődő veszekedés lármája riasztotta fel. Magára kapott pár ruhadarabot, bele- lépett a csizmába, és indult Megjött a Gróf! Ugyanaz az eltorzult arc, mint régen. És üti az édesanyját! Jóska a nálánál húsz kilóval nehezebb embernek ugrott. Az anyja élettársa a fiú segítségére sietett, és kituszkolták az utcára az ordítozó férfit... Utések záporoztak még ott is, és repült Gróf János után a már előre elkészített zsák, benne az utolsó ruhadarabokkal. — Most elmegyek, de visz- szajövök, és kiirtom áz egész családot! — mondta a felbőszült férfi. Elcsendesedett az utca. — Végre elment! — sóhajtott fel az asszony. — De hód van Jóska? Szaladj utána — mondta élettársának —, mert még megöli a fiamat! Jóska korábbról már ismerte mo6tohaapja trükkjeit, ezért a vasútállomásig követte Grófot, nehogy az titokban visszatérhessen. A batéi állomáson találkoztak. — Vettél jegyet? — kérdezte Jóska. — Nem, és nem is fogok! '— mondta Gróf János, azzal megragadta a fiút, s újra elkezdődött a verekedés, csalk most már vadabbul és kíméletlenebbül, mint korábban. Közben az állomásra ért Grófiné életté rsa is, aki szét akarta választaná a verekedőket. Amikor látta, hogy mindketten véresek, az állomás irodájába rohant, s rendőrért, mentőkért telefonált. A verekedés hevében Jóska előtt újabb emlékeik szikráztak fel: lángoló ruhahalom a ház udvarán — Gróí saját ruháit gyújtotta fel, mikor el akarták küldeni a háztól, s gumiragasztót öntött a lángok közé, hogy ezzel szítsa a tüzet. . . Édesanyja szégyellte a szomszédok előtt az esetet — szégyellt* egész életüket —, és szétrugdalta az égő rongyokat. A tűz elaludt, Grófot egy hónapig nem látták, édesanyja hetekig nyomta az ágyat másodfokú égési sebekkel... Űjabb kép: mostohaapja gázpalackot szorongat kezében, és azzal fenyegetőzik, hogy felrobbantja a házat és elpusztítja a családot. — Nem, ezt nem lehet tovább bírná! — Erejét ősz- szeszedve mellbe akarta rúgni Grófot. Az alkoholtól és a verekedéstől egyre lankadó férfi megcsúszott az állomás nyirkos rámpáján, így gégefőn érte a rúgás. Az eszméletlen férfi hörgése, a bizonyosság sejtése megder- mesztette. Végignézett magán. Em bert ölt... Közben megérkezett a rendőrség, kiértek a mentők. Gróf Jánoson már nem lehetett segíteni. Jóska tudta: ez a szörnyű esemény visz- szavonhatatlanul és végérvényesen lezárt valamit. De miért 5, és miért így? Talán másoknak már korábban közbe kellett volna lépniük. Grófné csaknem fél éve hasztalan próbálkozott azzal, hogy volt férjét kijelentse a lakásból. Miért egy többgyermekes család vállára nehezedik egy börtönbüntetett apa rehabilitációjának terhe, veszélyeztetve ezzel a fiatalkorúak fejlődését, életét? Megszoktuk volna, hogy tétlenül nézzük a mellettünk lezajló családi tragédiákat, és csak akkor avatkozunk be, ha a viszálynak már áldozatai vannak...? Vajon a taszári tanács és annak ifjúságvédelmi albizottsága ismerte-e a Gróf család sorsát? Ha nem, miért nem? Bárhogy ia dönt a bíróság, a megcsonkított gyermekkor és mindaz, ami a batéi állomáson történt, Jóska egész életére kihat Csaknem két hónapja letartóztatták. Azóta börtönben van. Kezét a térdére teszi, és rámnéz. — Mezőgazdasági gépész szeretnék lenni. Most vannak a félévi vizsgák, én meg itt... Mezei István Több mint hatmillió forint gyógynövényért UJKERY CSABA SZIGETIEK .a. . cau Küzdelemben Megkezdődött az életek kótyavetyéje, ahol egy emberé annyit sem ér, mint egy törött bögre. Az iszonyú öldöklést a nap sem tudta nézni, felhőt vont arca elé, és szürkeséget bocsátott Szigetre, ahol — nem túlzás mondani — patakokban folyt a vér. A jó angyalok mesz- sze repültek, a halálé megtelepedett. Az első hullámot letarolták a lövegek. A nyugati falon levő rés előtt Juranics és Istvánffy harcolt a védők élén. Először a szerdengecs- dik érték el a nyílást. Gk voltak azok az önként vállalkozó szerencsefiai, akik csak a csatában szerzett érdemeik miatt remélhették az állandó zsoldot, rangot, méltóságot. Mint éhes sáskák a zsenge zöld hajtásokat, úgy lepték el a rés környékét, létrák emelkedtek és vaskarmok mélyedtek a felszaggatott fal peremébe. Repültek a kötélre erősített horgok, megakadva egy-egy felszakadásban, és máris hárman csimpaszkodtak rajta, igyekezve fölfelé. A rés előtt sűrű sorokba tömörülve próbálták. áttörni a védők lándzsaeréjét. Istvánffy, Bajomi J ános, Csáky György, Kobak Miklós ötven vitézzel az ingadozó fal tetejen vágták, szúrták, ütötték a felbukkanó törököt, Istvánffy oly dühvei vagdal kozott, mintha köly- kei állnának mögötte. Szakadt róla a veríték, mezítelen felső testét csak vékony ng fedte, felette finom széni! sodronyinge volt. Egy épülő szilánk felvérezte .lomlokát, keze fejével megdörzsölte. Eltorzult, véres, szétmázolt arca félelmetes volt. Asszonyok rőhantak, gőzölgő nagy üstöt hoztak. Korom Liza mocskos arcára, a harc hevében a ruha hasa7 dékán elővillanó kebleire nem figyelt senki. Egy kócos, kisírt szemű, szakadt ruhájú asszonnyal rikoltva zúdította alá a katlan tartalmát. A forró kátrány sisteregve ömlött alá, az iszonyú üvöltés túlharsogta az ágyúk dörgését Akit csak egy csepp ért a letörölhe- tetlen nyúlós masszából, rettentően szenvedett. A rés elé állított scharfan- tin apró vasdarabokkal volt töltve, Juranics vezényszavára dörögve, sisteregve szántották a vasdarabok a véres utat, a tópartig lekaszálva a rohamozókat. — Allah! Allahu ekberü — UlériU — Jézus!! v — Istened ne legyen!! Por, füst és vérszag keveredett a füliedt levegőben a kiáltásokkal. Akiket nem terítettek 1« a golyók, és elérték a falat, könyörtelen fegyverekkel tigris bátorságú vitézekkel találkoztak. Zrínyi az egyik ostromhelytől a másikig száguldozott. Alapi és Cserenko nem győzték követni és aggódni érte a golyózáporban. Zrínyi irányított és harcolt. Ahol feltűnt szakállas, vállas alakja, újult erővel szorították vissza a rohamozókat. A belső vár kerek tornyának tetején bíztatóan lengett a hétsávoe magyar zászló, szaggatott, elrongyolódott selymével hirdetve, hogy áll még Sziget, dél kapuja. A leghevesebb harc a Ná- dasdy-bástyánál tombolt Bika András mint egy (kerub, hajadonfőit, hatalmas, kétélű pallosával állt a véd- mű új falán. Poky és Med- vey voltak tiszttársai. Dél felé járt az idő, amikor az első janicsárnak sikerült beugrani a leomlott falon. Mint amikor gátja szakad a duzzasztott víznek, úgy özönlöttek diadalordítás közepette be a többiek, a karóba húzott, megpüffedt janicsár aga bűzös teste mellett. Égj' bülük hasi felkapta a várbeliek által zsákmányolt és kitűzött bíborzászlót, és meglengette a bástya fokán. — Elbám du líTlah! Allah!! Zúgott, morajlott az egész nyugati ostromló sereg, közel érezve a győzelem dicső pillanatát. A bülükbasi kezében a zászlóval, nyomában harcosaival előretört. Egymás után vágták le Zimáni Pál és Forró Balázs vitézeit. Bika András robusztus alakja. mintha az égből pottyant volna, úgy jelent meg közöttük. A nagy erejű látva a végveszélyt, átrohant a bástyafalra, és leugrott a küzdők közé, az árok előtt. — Krisztus segíts! — kiáltotta, két kezével marokra fogta félelmetes fegyverét, harcolni kezdett. Elsőnek a bülükhasit hasította ketté. A bíborzászión taposva irtotta tovább, villogó fegyverével a pogányt. Recsegtek, ropogtak a koponyák, csontok, rottyantak az inak, András nyomában új erőre kapták a védők. Medvey és Poky a bástya torokba szorított törököket mészárolták, és hajították át őket a falon. A törökök hátrálni kezdtek, és hiába volt a hátulról előre törők nyomása, mint kaszáláskor a fű, hullottak rendre. Somogybán 21 áfész és három ma- ’ gánfelvásár- lö telephelyei előtt állnak meg rendszeresen a Herbária nagykanizsai kirendeltségének gépkocsijai. Somogybán körülbelül 280—300 család foglalkozik gyógy növénygyűjtessel Megyénk rendkívüL gazdag gyógyító füvekben, virágokban, gyökerekben. Tavaly 112 fajta növény került a raktárakba. Volt olyan népesebb család, amelyik 80 ezer forintot keresett ezzel. A felvásárlók 6.2 millió forintot fizettek ki a gyűjtőknek (2,6 millióval többet, mint az előző évben). Igaz az is, hogy tíz év óta nem kedvezett any- nyira az időjárás, mint 1982- ben. Somogy a megyék között a legjobbak közé kerüli a gyógynövénygyűjtésben. A jó eredmény ellenére a lehetőségeket még korántsem használták ki. A gyógynövénynek jó külföldi piaca van: valutát jelent ez az országnak. Hasznos lenne, ha többen bekapcsolódnának a munkába. Magukhoz tértek a pattantyúsok és újra felugattak az ágyúk, a tüzet pontként zárta a „Margit” hangja. A töltésen szétfröccsent a rohamozok oszlopa. (Folytatjuk.) A Herbária az áfészokkal ezekben a napokban köti a szerződéseket, azoknak pedig. akik kisgazdaságokban vállalkoznak körömvirág, majoránna, sáfrányom szek- rica termelésére, megadják a szükséges szaktanácsot. Egy önvédelemre ítélt család tragédiája
