Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-20 / 16. szám

Falusi számvetés A mezőgazdaságban minden év­szaknak megvan a jellegzetessége A természet szabta ritmus szerint él, vég­zi dolgát egész évben a földet művelő, állatot tartó ember, s mikor a termé­szet pihen, ő számot vet és tervez. Ez a két tevékenység szorosan összetarto­zik. A termelőszövetkezetek irodáinak ablakai ezekben a hetekben késő éj­szakáig világosak, a könyvelő- és szá­mítógépek szinte áttüzesednek a rajtuk ,,átvonuló” adatok millióitól. Készül a nagy család egyévi munkájának ösz- szegezése. S ezekre épül majd az új év — az új feladatok — terve. összeállításunkban ennek az idő­szaknak jellegzetes pillanatait igye­keztünk megragadni. Azt is, ami a nagyüzemi gazdaságban történik, azt is, ami a kicsi, de fontos részegységé­ben, a háztájiban. Mert ahogy a számvetés és a tervezés egységes fo­lyamat. éppúgy egymásra épül a nagy­üzem és a háztáji gazdaság. ÖSSZEHANGOLTAN A központi gépműhely be­járatánál hosszú CB-antenna nyúlik a magasba. Téli na­pokon - ritkán szólal meg a rádió; a mezőgazdasági csűcsmunkák idején azon­ban szerepe van — mikor gyors segítség kell a határ­ban levő, meghibásodott esz­közök kijavításához. Most más tevékenység jelenti a legfőbb munkát: elő kell ké­szíteni az erőgépeket, a munkagépeket az uj felada­tainak elvégzésére. Korszerű, jól fölszerelt műhely, példásan rendben tartott gépudvar — ez jel­lemzi a somogvsárdi Hala­dás Termelőszövetkezetet. Az iroda üvegfalán át látni a nagy szerelőcsarnokban folyó szorgos tevékenység minden mozzanatát. — A műszaknak mindig ez a legnagyobb munkája — mondja Heim István mű­szaki vezető —, bár az is igaz, hogy a klasszikus ér­telemben vett téli nagyjaví­tás fogalma már a múltté. — Az ütemezést a mező­gazdasági munkák sorrendi­sége határozza meg — tette házzá Langmár Ferenc fő- agronómus, aki gyakori vendég a műhelyben. — Azt, hogy mennyire zavar­talanul és milyen ered­ménnyel oldják meg felada­taikat a növénytermelés­ben dolgozók, az elsősorban ebben az épületben dől el. — Így aztán bevált mód­szer — veszi át a szót He­im István —, hogy a javí­tási tervünk összeállításakor, egyeztetünk. — Nyilván a kora tavaszi feladatokhoz szükséges esz­közök előkészítése folyik most. — Mindig az elsők a ta­lajművelő eszközök, az ekék, a tárcsák. Ezek kijavításá­val lassan készen is leszünk. Munkaeszközök csöröm­pölnek, kékes-sárga szikra pattan a hegesztésnél, talpig olajos szerelők dolgoznak a szétszedett gépeken. — Vezetővel, energetikus-, sál együtt negyvenen dol­gozunk itt. Az a gyakorlat nálunk — és igen sok elő­nye van —, hogy az erőgé­pek javításakor közreműkö­dik az a traktoros is, aki a gépen dolgozik. Ö ismeri legjobban a munkaesziközét, ő tudja az értékeit és a gyengéit. Az, hogy a javí­tásban közreműködik, ga­rancia arra, hogy valóban kifogástalanul indulhat majd a gép. — Milyen az alkatrészel­látás az idén ? A műszaki vezető széttár­ja a karját. — Nem jobb és nem rosz- szabb, mint korábban. Az bizonyos, hogy ebben az évben az anyagbeszerzőnk­kel én még nem váltottam tíz szót. Állandóan úton van. — Mint mindennek egy mezőgazdasági üzem gaz­dálkodásában, az alkatrész- felhasználásnak is van ter­ve... — Itt is elsődleges szem­ponttá vált a takarékosság — folytatja a mondatot He­im István. — Azon vagyunk, hogy minél kevesebbet vá­sároljunk. Mivel a fölszé- reltségünk jó, amit lehet, ki­javítunk, felújítunk. A CB-rádió e napokban ritkán szólal meg, akkor is más okból, mint például csúcsmunkaidőben. Hogy tavasszal, nyáron a határból hányszor kérik majd a mű­hely segítségét, jórészt at­tól is függ hogy az olajsza­gú műhelyben milyen minő­ségű munkát végeznek most a szerelők, a traktorosok. A továbblépés útja Minden termelőszövetke­zet alapvető törekvése a nyereséges gazdálkodás. Emellett természetesen részt vállalnak a község kulturá­lis, közművelődési életéből és feladatuk az is, hogy kü­lönböző szolgáltatásokkal hozzájáruljanak a települé­sen élők igényeinek kielégí­téséhez. Ezek vezérlik hosz- szú idő óta a böhönyei Sza­badság Termelőszövetkezetet is. s., ilyenkor, a számvetés idején együtt kerül mindez a, mérleg serpenyőjébe. — Gazdálkodásunk szín­vonalának megőrzését tűzte ki. célul már a tavalyi ter­vünk is — mondta Illés László, a termelőszövetkezet elnöke. — A legnyeresége­sebb a növénytermesztési ágazatunk volt, több mint hat és fél millió forintot hozott. Az állattenyésztés szerényebb haszonnal járt, de nem keceljük hirtelen haragú gazdaként; a fej­lesztését tervezzük. Többi tevékenységünk szorosan kapcsolódik a falu életéhez. Melléküzemágunk több bö­hönyei nek is ad munkalehe­tőséget. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára teremtett munkát a helybe­li asszonyoknak; együttmű­ködésünk eredményeként a múlt évben 19 millió forint értékű bérmunkát végez­tünk. Most két csarnok bő­vítését tervezzük. A község és a környék ellátása érde­kében 2500 sertést dolgoz­tunk föl, és értékesítettünk. A tej boltunk Is nyereséget hozott. Terményboltunk forgalma tavaly meghalad­ta a 3,5 millió forintot. — Mindezek ismeretében milyen célokat tűznek ma­guk elé? — A fő irányvonal a gaz­dálkodás biztonságának megőrzése, ehhez viszont el­engedhetetlen a munka ha­tékonyságának fokozása. Az elmúlt években elvégeztük a komplex meliorációt szántó­inkon és gyepünkön. Sokat várunk a száz hektárnyi szőlőnktől. Tavaly ebből még csak 27 hektár ter­mett Ebben - az ágazatban lehetőséget adtunk dolgozó­inknak részes művelési«, s jól járt ezzel a nagyüzem, s jól jártak a tagok is. — Melyek azok a terüle­tek, ahol az idén változtat­ni kell? — Javítani szeretnénk egyes háztáji szolgáltatá­sokon, a fuvarozás rend­szerén, a tejbegyűjtésein; szeretnénk elkerülni a tava­lyi műtrágyaellátási gondo­kat. Megemlítem, hogy 246 nyugdíjasunk van. Valami­kor ők dolgoztak értünk; a róluk való gondoskodás kö­telességünk, s a mai ötszáz dolgozónak azon az úton kell továbblépnie, amelyen ők indultak el. — Lesz tehát mit meg­beszélni a zárszámadáson. — Több mint tízmilliós eredménnyel számolunk. A tavalyi munkát összegző “seményen ezért várjuk a 'obbító szándékú, akár elis­merő. akár kritikus vélemé­nyeket. mert a továbblépés­hez az is nélkülözhetetlen. v Évzárás — háztájiban Mátyás Jánosné felvásárló — hirdeti a tábla Szabás közepén egy takaros házon. A vidám, pirospozsgás asz- szony épp tálcákra rakja a tojást. Beszélgetésünkből hamarosan kiderül, hogy a szaíbási tojás még csak egy- ötven, ám mire a kaposvári boltokba vagy a piacra ke­rül, egy forinttal drágább... — Szívesen végzem ezt a munkát, hiszen így egész nap itthon lehetek, bár a zsákcipelésböl ugyancsak kijut nekem. Azt sem tehe­tem meg, hogy ha később jön valaki, ne adjak neki tápot vagy ne vegyem át tőle a terményt. A forgalom után kapom a béremet, de keresek annyit, amennyit a beutazás költségeit és fá­radalmait is számítva egy városi gyárban, üzemben kapnék. — A faluban Mátyás Já­nosné hizlalta a legtöbb sertést. — Ehhez az életvitelhez hozzá tartozik az állattar­tás. Családunk már rég­óta hizlal disznót leadásra; tavaly húszon felül tudtunk szállítani! Szerencsés év volt, nem történt elhullás. Két anyakocát tar­tunk, ezeknek a malacait nevel­tem föl. Az udvaron új ólak épülnek. A férj — Kutason gépkocsivezető a tsz-nél — az ól végleges kialakí­tásával foglalko­zik. — Mit tervez­nek erre az évre — kérdezem tőle. évben megnyomjuk) egy ki­csit; szeretnénk kicserélni a* öreg autónkat. — Mi kell a nyereséges háztájihoz? — Az egészséges állomány mellett munka és takarékos­ság. És természetesen az; hogy jól együtt legyen a család, segítsük egymást. — Az ólak bő­vítéséből is kitű­nik, hogy szeret­nénk növelni a hí- zóáliományL Egy koca meghagyását tervez­zük. Ügy érzem, a munkám mellett még el tudom látni az így megnövekedett állo­mányt. — Mit hozott a hazahoz a sertés-hizlalás tavaly ? — Abból építettük az óla­kat, fizettük ki a mester­embereket. Még ebben az Mit csinálnak másként 1983-ban? A kérdést néhány tsz-el- nöknek tettük föl. A Somogy jádi Alkotmány Tsz elnöke, Tóth László. — Mindenekelőtt a bére­zés eddigi rendszerén kívá­nunk változtatni. Pályáza­tunk alapján mi is szeret­nénk a között a 70 tsz kö­zött lenni, amelyik az idén lehetőséget kap a nagyobb húzóerejü kísérleti bérfor­mák bevezetésére. Ha erre mód nyílik, természetesen a munkaszervezés egész ed­digi rendszerén változtat­nunk kell. Ha a kiemelkedő teljesítményért arányosan nagyobb bér is jár, ha a leg­jobb és a legfegyelmezetle- nebb dolgozó között nem csupán pár száz forint „dif­ferenciái.'’, kiderülhet, hogy adott munkahelyen keve­sebb ember, kisebb önkölt­séggel és jobban képes el­vegezni ugyanazt a mun­kát ... Az idén kezdődik gazdaságunkban az intenzív gabonaprogram is. Ennek során. 5,6 tonnás búza és 9 tonnás kukoricahozamot kell majd elérnünk. Meg­győződésem szerint ez lehet­séges, hiszen adottak a bio­lógiai alapok, a szellemi „kapacitás”, s most a mű­szaki feltételek is biztosítva lesznek: 17 millió forint ér­tékű új, nagyteljesítményű gép segíti majd ezt a mun­kát. A zamárdi Magyar Tenger Tsz elnöke, Borsodi Ottó: — Ezekben a hetekben kez­dd a munkát új mezőgazda- sági gépbontó-, illetve fel- újítóüzamünk. Az Agrotek- kel és a tsz-kerrel hoztunk létre gazdasági társulást. A Balatonendréden egy valahai pulykaólban kialakított mű­hely 12 szerelője elsősorban az NDK-gyártmányú gépek bontását, illetve felújítását végzi majd. Pótalkatrészek gyártásához is rendelkezésre állnak a megfelelő szerszám­gépek. Ez az új tevékenysé­günk többek között a me­gye gazdaságainak is régi gondját orvosolja. Ugyan­csak még az idén szeretnénk beindítani azt az új szolgál­tatásiunkat, amelynek kere­tében az Agiotek által for­galmazott gépek szervizelé­sét végezzük. Az asszonyok téli foglalkoztatását egy ci­rokfeldolgozó üzem beindí­tásával kívánjuk teljessé tenni. Az alaptevékenység­gel kapcsolatos újdonság, hogy a meglevő Sizáz mel­lé újabb ötven hektár szólót telepítünk. A görgeteg! Búzakalása Tsz elnöke, Magyar József: — Hagyományos növénye­ink közül megszüntetjük, a burgonya termelését, ugyan­akkor növeljük a dohányét. Így várhatóan nem csökken a nyereség, és az ágazatban dolgozók foglalkoztatása is teljes marad. Tovább bő­vítjük ipari és melléktevé­kenységünket. Egy forgácso- lóműhely kezdi meg a ter­melést, s beindítjuk tavaly föltárt homokbányánkat is. Az idei változtatások kulcs­szava a nagyobb nyereséges­ség. Összeállnak a számok Kása Józsefné, a csoko- nyavisontai tsz főkönyvelő- helyettese ottjártunkkor épp a háromezredik (!) számlát ellenőrizte. — Már novemberben megkezdődtek a leltárok, s nem szünetelt a munka szil­veszter napján sem. Mosta­nában nincs szabad szom­bat, sőt olykor vasárnap sem. A zár&zamadásnak feb­ruár első hetére el kell ké­szülnie, és addig még több­száz számlát, bizonylatot kell átbogarászni A sok ezer adatból végül kettő marad: a költségek és a bevételek végeredménye. Ezek össze­vetéséből derül ki, mennyi volt a tsz évi nyeresége. — A legutolsó műveletet rendkívüli izgalom és vára­kozás kíséri s nem csupán itt, az irodán. Gyakran még a boltban, vásárlás közben is leállítanak a tsz-tagok a kérdéssel: tudják-e már, milyen évet zárunk. — Hadd kérdezzem meg én is ugyanezt.., — A gazdaság nyereség- terve kilencmillió forintot írt elő. Annyi már bizonyos, hogy nem csupán ezt, hanem a tavaly elért 12 milliós eredményt is sikerül felül­múlnunk. Meretics Lászlóné köny­velő a vasárnapját is az iro­dán töltötte. — Hogy számolják el a vasárnapi túlórát? — Szó sem volt túlóráról. Egyszerűen ez a feladat, amit el kell végeznünk. Ha nem jöttem volna be. ma ki sem látszanék a papírok­ból. — Azt mondják, hogy a tsz-ekben túl sok az íróasz­tal és túl sok a papír ... — Láthatja, hogy mind­össze hárman vagyunk itt, a könyvelésben. Tíz éve sem voltunk kevesebben, pe­dig azóta sok új ágazat in­dult be a tsz-ben. s az el­végzendő feladatok is bo­nyolultabbak lettek. Hason­lóan sommás véleménynek érzem azt is. miszerint az irodaiak inkább csak a zár­számadás előtt dolgoznak. Tény, hogy ez a legnagyobb erőfeszítést követelő mun­kánk, akad azonban dol­gunk — s ezt vezetőink tudják a legjobban — egész évben. A papír valóban sok­kal több, mirt tíz éve, ami­kor kezdtem. Aligha győznénk a számolást, ha az időköz­ben hozott könyvelőgépek nem segítenének. Böhm Jánosné épp az ál­lattenyésztési ágazat gyógy­szerfölhasználásának adata­it összegezte. — Sokan gondolják mo­notonnak és unalmasnak az irodai munkát. Én csak egy éve csinálom, s máris kez­dem látni a szépségeit. Ami kezdetben sivár számtenger­nek látszott, ma már átte­kinthető „olvasmány”. A számok lassanként össze­állnák, és egyre beszédeseb­bek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom