Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-03 / 1. szám
Spanyolországban Irnn városában ismeretlen tettesek agyonlőttek két csendőrt. A képen: elszállítják a holttesteket (Teiefotó — AP—MTI—KS) A hét három kérdése Hogyan alakul a ke- * • let—nyugati viszony az újévi nyilatkozatok tükrében? Az új esztendő alkalmából sorra-rendre megnyilatkoztak a vezető államférfiak a világ minden országában. Szavaikból vagy abból, hogy mire helyezik a hangsúlyt, következtetést lehet levonni szándékaikra, az új évben alkalmazandó taktikájukra. s az egybevetés lehetővé teszi bizonyos mérleg elkészítését is. Nos, a szovjet vezető testületek (a párt, a kormány, a legfelsőbb tanács) együttes újévi üdvözlete nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a fegyverkezési' hajsza megfékezését kívánja. Ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy a Szovjetunió következetesen fogja ezután is védelmezni a saját érdekeit csakúgy, mint szövetségeseiét, barátaiét. Jurij Andropov interjút adott Kingsbury Smith-nek. ennek a tekintélyes. idős amerikai publicistának, aki három évtized leforgása alatt több alkalommal is kért nyilatkozatot a Szovjetunió vezetődtől. Az Andropov-lnterjú újra tartalmazza a jelentős szovjet fegyverzetkorlátozási javaslatokat és utalás történt benne egy szovjet—amerikai csúcstalálkozóra is. j Reagan elnök ezt kővetően bizonyos fokig enyhül- tebb hangnemben nyilatkozott a genfi fegyverzetkor- látozási tárgyalásokon várLondonban. a Trafalgar téren, az újévet köszöntő harmincezres tömeg, hajnaltájt agyontaposott két fiatal nőt. Képünkön: egy harmadikat, rendorgyűrűben ápolnak (Teiefotó: AP—MTI—KS) ható előrehaladásról, de egyelőre még nem szólt maga is a csúcstalálkozóról. Az amerikai sajtó találgatásokat közölt arról, hogy Eugene Rostow, az USA fegyverzet- ellenőrzési és leszerelési hivatalának igazgatója a „kemény vonal” képviselője eiöbb-utóbb távozik helyéről. Ugyanakkor híre járta, hogy Paul Nitze viszont, a genfi amerikai tárgyalóküldöttség vezetője figyelmeztetésben részesült, mert egy nyilatkozatában megegyezési lehetőségekről szólt.., Az amerikai magatartás legalábbis kétarcú. De egyesek már ezt is haladásnak mondják, emlékeztetve a korábbi elutasító washingtoni megnyilatkozásokra. Még a pápa is foglalkozott újévi üzenetében a leszerem AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Moszkvában Bejelentették, hogy Grramiko külügyminiszter január második felében az. NSZK-ba utazik. — Párizsban Cheysson külügyminiszter közölte, hogy februárban Moszkvába látogat. — J assz er Arafat megbeszélést folytatott Kreisky oszt- kianceliárral. KEDD: Bejrut mellett. Khaldé- ba.n amerikai—izraeli— libanoni tárgyalások kezdődtek. — Az amerikai külügyi szóvivő szerint az TiSA bizonyos feK-ilá- gosítóeoikat kéirt az ropov-javaslatokról. SZERDA: Moszkvában bejelentették. hogy Gromiko az NDK-ba is eáilátógát, január második felében. — A lengyel parlament, a szejim, határozatot hozott a hároméves tervről. CSÜTÖRTÖK: Andropov nyilatkozatot adott Kingsbury Smith amerikai publicistának. — Reagan elnök - valamivel enyhébb fogalmazásban nyilatkozott a szovjet fegyverzetkorkátozási javaslatokról. — Finnországban . kisebbfajta kor- :n,ajn;y v<a volt Kaiévá Sorsa megmaradt kormányfőt posztján, három kommunista miniszter távozott. PÉNTEK: A szovjet vezető testületek újévi üdvözletükben a fegyverkezési hajsza megfékezését sürgették. — Reagan újabb nyilatkozatában azt mondta: haladást remél Géniben. — Mitterrand elnök a francia hadsereg atom fegyverzetének korszerűsítését helyezte kilátásba. SZOMBAT: Arafat újévi üzenetében a ...Sídosaeno-/ fordult és megbékélésre szólított fel. — F.melik a japan költségvetés katonai kiadásait. — A pápa az egyenlőségen alapuló leszerelés fontosságáról szólt. VASÁRNAP: Harcok Észak-Libamon- ban mohamedán csoportok között. — Elmélyült a. portugál kormányválság. növekszik az ktő előtti választások valószínűségé. — Egyhetes nyugat-európai körútra indult a japán külügyminiszter. léssel, a világot fenyegető fegyverkezési hajszával, s az egyenlőségen alapuló leszerelés fontosságát hangsúlyozta. Mik a kilátásai a hármás, amerikai—izraeli—libanoni tárgyalásoknak? önmagában véve az amerikai diplomácia sikereinek mondhatják Washingtonban, hogy sikerült tárgyalóasztal meüé ültetniök Libanon képviselőit az izraeli delegációval együtt s hogy megindult a tárgyalássorozat az izraeli—libanoni kapcsolatok jövőjéről. Felváltva egyszer a libanoni Khaldébam, másszor pedig az észak-izraeli Kiriat Smonában találkoznak a küldöttségek. Egyelőre azonban még a napirendben sem tudtak megállapodni. Az ellentétek lényege az, hogy lábadton szeretné először a területén lévő külföldi csapatok, közöttük az izraeliek távozását elérni, erről akar mindenekelőtt tárgyalni, Tel Aviv képviselői viszont előbb a két ország viszonyának rendezését kívánják elérni, beleértve az Izrael biztonsága szempontjából fontosnak ítélt garanciák libanoni megadását. Hármas tárgyalásokról tulajdonképpen nem nagyon lehet beszélni, mert a világ számára nyilvánvaló, hogy az USA itt nem közvetítő, nem döntőbíró, hanem nagyon is elkötelezetten áll Izrael oldalán. Legfeljebb csak a látszatot szeretné megmenteni adott esetben, s úgy tűnne fel. mint az izraeli érdekek figyelembevétele mellett egyes arab érdekek védelmezője is. Sajnos, az arab álláspont most sem egységes, az arab erőket napjainkban is sikerült megosztaniok az imperialista ügynököknek. 3 Mik a céljai Kínának • Afrikában? Csao Ce-^jang kínai miniszterelnök Afrikát járja. Egy hónap alatt tíz országba látogat el. Kereken húsz esztendővel ezelőtt Csou En-laj, az akkori kínai kormányfő hasonló körutat tett, ő akkor még a maói gondolatot kívánta népszerűsíteni, azt állítva, hogy „Afrikában forradalmi helyzet alakult ki". Az akkori pekingi nézetek megriasztották nemcsak az afrikai fővárosok úgynevezett „mérsékelt politikusait” és üzletembereit, hanem nem egy esetben még a kisembereket is. Most mások Kína céljai a miniszterelnök afrikai kőrútjával. Peking nem ösztönöz semmilyen „forradalmi változásra”, sőt, például, Rakatban Csao Ce-jang kínai támogatást helyezett kilátásba ama marokkói törekvések számára, amelyek a nyugat-szaharai „lázadás” leverésére irányulnak. Kína ki akarja terjeszteni kapcsolatait és például az afrikai országokban piacot keres a kínai portékáknak. Az együttműködés más formáit is keresi: Algériában például vasutat fognak építeni a kínaiak. A kínai kormányfő tárgyalásai során igyekszik elfogadtatni vendéglátóival azt a gondolatot, hogy K ina is a harmadik világhoz tartozik, sőt, hogy annak vezető szerepiére hivatott. Csáo Ce-janig alighanem azt akarja bizonyítani kőrútján, hogy Kína és Afrika közös feladatokat kell, hogy vállaljanak. Érdekes azonban megfigyelni, hogy már korántsem olyan „automatikus” szovjetellenesség diktálja Kína afrikai „nyitását”, mint korábban. A pekingi hangváltást alighanem az is indokolja, hogy észrevették: a primitiv szovjetellenesség Afrikában sehol sem találhat igazi követőkre. P. J. (Folytatás az 1. oldalról) kát tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakéták és nehézbombázók: alkotják. Kölcsönösen elfogadható megállaposás keresése csak úgy képzelhető el. ha valamennyi hadászati fegyver- fajtát és a stratégiai helyzetet meghatározó valamennyi tényezőt figyelembe vesszük. • A Szovjetunió a maga részéről azt javasoljhogy 1990-ig fokozatosan ^csökkentsék az interkontinentális ballisztikus rakéták és a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták indítóállásait, valamint a nehézbombázók számát olyan szintre, hogy mindkét fél 1800 egységgel rendelkezzék, azaz 25 százalékkal csökkentsék e fegyverek számának plafonját, ahogyan azt a SALT—II. megállapodás is előírja. Egyenlő, közös megállapodásban rögzített szintre csökkentenék a hordozó- eszközökön elhelyezett nukleáris töltetek számát is. Ez kétségkívül hatalmas és radikális lépést jelentene a nukleáris szembenállás enyhítésének és a háborús veszély elhárításának útján. Elvi jelentőségű, hogy e megállapodás végrehajtása során a csökkentések valamennyi szakaszában a Szovjetunió és az Egyesült Államok azonos helyzetben lenne biztonságát tekintve és megmaradna hadászati téren közöttük a paritás. A fenti javaslatban a Szovjetunió figyelembe veszi az Egyesült Államok rendelkezésére álló előretolt ál- lomásoztatású nukleáris eszközöket is, amelyek a Szovjetunió és szövetségesei határainak közvetlen közelében helyezkednek el. A Szovjetunió számára ezek hadászati rendeltetesü fegyverek, mivel őkét semmi nem ellensúlyozza szovjet részről. (A Szovjetunió nem rendelkezik hasonló fegyverekkel az Egyesült Államok területének közelében.) Éppen ezért a szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakéták, a tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakéták és a nehézbombázók számának csökkentésekor az előretolt ál- lomásoztatású amerikai nukleáris eszközök aránya a hadászati egyensúlyban folyamatosan növekedne. A Szovjetunió javaslatai ezért feltételezik, hogy a hadászati nukleáris erők kölcsönös csökkentésekor az Egyesült Államok nem fogja, növelni más olyan nukleáris eszközeit, amelyek képesek elérni a Szovjetunió területén levő objektumokat. Ellenkező esetben az Egyesült Államoknak lehetősége nyílna az eljövendő megállapodás alapjainak kijátszására. A szovjet javaslatok nem korlátozódnak a hordozóeszközök és a nukleáris töltetek számának csökkentésére, hanem arra irányulnak, hogy a hadászati fegyverek minőségi korlátozásának útján is sikerüljön előrelépést elérni. A Szovjetunió ezért javasolja néhány új típusú nukleáris fegyver betiltását, többek között mindenfajta telepítésű, hatszáz kilométernél nagyobb hatótávolságú szárnyasrakétáét. A Szovjetunió fellép azért, hogy korlátozzák a már meglevő nukleáris fegyvereknek a megállapodásokban rögzített paramétereken túli fejlesztését, A Szovjetunió egy sor olyan javaslatot terjesztett elő, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti hadászati stabilitás erősítését és a két ország közötti bizalom elmélyítését szolgálja. Az amerikai fél nem hajlandó hasonlóan átfogó módon megközelíteni a kérdéskört. Mindenezelott azt állítja, hogy előbb a ballisztikus rakéták csökken lését kell megkezdeni, a többi fegyvertípusehoz pedig csak ezután kell hozzálátni. Az az amerikai javaslat, hogy a felek 850 egységre csökkentsék ballisztikus rakétáik számát, első pillantásra úgy tűnik, hogy jelentős csökkentést jelent és figyelembe veszi az egyenlőség elvét is. Valójában azonban a Szovjetuniónak kétszer annyira kellene csökkentenie ballisztikus rakétáinak számát, mint az Egyesült Államoknak. A ballisztikus rakétákon kívül az Egyesült Államok több mint 550 nehézbombá- zóval is rendelkezik — ezek számának csökkentését az első szakaszra vonatkozó amerikai javaslatok nem irányozzák elő —, miközben a Szovjetunió sokkal kevesebb ilyen fegyverrel rendelkezik.- A javaslat végrehajtásának eredményeként megközelítőleg 1400 hadászati hordozóeszköz maradna meg amerikai oldalon, a szovjet fél pedig másfélszer kevesebb ilyen eszközzel rendelkezne. A hordozóeszközökön elhelyezett nukleáris tölteteket tekintve az Egyesült Államok majd háromszoros fölényt érne el. Hogy az amerikai megközelítés mennyire összeegyeztethetetlen az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvével, az különösen világosan nyilvánul. meg abban, hogyan értékeli az amerikai fél a szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták kérdését. Amennyiben az amerikai javaslatokat teljes egészében elfogadnák, a Szovjetunió kénytelen lenne leszerelni ilye.ri rakétáinak 90 százalékát, noha ezek a Szovjetunió hadászati védelmi képességének alapját alkotják. Az amerikai terv tulajdonképpeni célja igy vagy úgy a Szovjetunió védelmi potenciáljának gyengítése. Az Egyesült Államok viszont ugyanezeknek az egyoldalúan értelmezett javaslatoknak az alapján módot nyerne arra, hogy jelentős mértékben megnövel je az, i nterkontinen tál is ba 11 iszti- kus rakétáin lévő robbanó- töitetek számát és folytassa hadászati potenciáljának erősítésére irányuló, már kidolgozott programját Világos hogy az amerikai megközelítés nem a kölcsönösen elfogadható megegyezéshez vezető utat tartja szem előtt — a „csökkentésekről” szóló amerikai javaslat a Szovjetunió egyoldalú leszerelésére irányul és ezzel egyben az amerikai hadászati fölény megszerzését szolgálja. Igen nagy eltérések mutatkoznak a két fél közö’t a hadászati fegyverkezési hajsza korlátozásának rendkívül jelentős kérdésében is. Miközben a Szovjetunió kortkrét közös lépéseket javasol. hogy a most folyó tárgyalások keretében megállapodás szülessék a fegyverkezési hajsza valamennyi lehetséges csatornájának betömésére mind mennyiségi, mind pedig minőségi téren, addig az amerikai megközelítés hosszú évekre előre programozza ezt a fegyverkezési hajszát, mégpedig olyan területeken, amelyeken az Egyesült Államok fölény megszerzésében reménykedik. Érdemes itt emlékeztetni arra is, hogy Washington egyéb gyakorlati lépéseket is tesz a fegyverkezési hajsza újabb fordulójának megindítására. Folytatja, sőt fokozza hadászati potenciáljának növelését különösen az MX és a Trident—2 rakéták fejlesztésével és telepítésével. Ezek a rakéták nagyszámú robbanótoltettel, nagy robbanóerővel rendelkeznek, az eddigi ilyen fegyvereknél pontosabbak és az amerikaiak saját bevallása szerint az első csapás mérésére szolgáló fegyverek. Ezért utasította el az Egyesült Államok az Ohio-típu- sú tengeralattjárók fejlesztéséinek, építésének, valamint az ezekkel analóg szovjet tengeralattjárók építésének és fejlesztésének korlátozására irányuló szovjet javaslatot. Az amerikai megközelítés konstruktiv voltának világos hiányán az sem változtat, hogy az amerikai küldöttség a tárgyalások második fordulójának legvégén javaslatot terjesztett elő a ballisztikus rakéták fellövéséről szóló tájékoztatásról. A baj nem az, hogy ez a javaslat különbözik attól, amelyet a Szovjetunió terjesztett elő ebben, a vonatkozásban, hanem az, hogy e javaslat előterjesztésével egyidöben az amerikai fél elutasította — méghozzá komoly alap nélkül elutasította — a szovjet fél lényegesen messzebb menő, korábban előterjesztett javaslatait, amelyek a válsághelyzetek kialakulásának megelőzésére és a bizalom erősítésére irányultak. A Szovjetunió a létrejövő megegyezés keretében a következőkről szeretne megállapodásra jutni: meg kell tiltani a nehézbombázók és a repülőgép-anyahajók közlekedését bizonyos, a másik, fél területeivel határos, közösen megállapított területeken, időben értesíteni kell egymást a nehézbombázók és az előretolt állomásozta- tású repülőgépek tömeges felszállásáról, a tengeralattjáró rakétahordozók számára olyan övezeteket kell kijelölni, amelyekben tilos lenne a másik fél Számára bármilyen akciót kezdeményezni hajókkal szemben. Ezek a javaslatok nagymértékben és hatékonyan hozzájárulnának a válsághelyzetek kialakulásának megelőzéséhez. Az amerikai fél a tárgyalásokon nem óhajtotta megvizsgálni azt a Szovjetunió által előterjesztett javasla- ■ tot. amely sűrített formában tartalmazza azokat a tételeket. amelyek a létrehozandó megállapodás vázát alkothatnák. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából mondott ünnepi beszédében világosan értésre adta: „A fegyverkezés további fokozásának programjai a Szovjetuniót nem kenyszerithetik arra. hogy egyoldalú engedményeket tegyen. Az amerikai kihívásra kénytelenek leszünk saját megfelelő fegyverzetrendszereink ki- fejlesztésével válaszolni: az amerikai MX rakétákkal analog saját rakétáinkat, az amerikai nagy hatótávolságú szárnyasrakétákkal saját hasonló rakétáinkat szembeállítani, amelyekkel a kísérletek egyébként már folynak.’’ A kérdés most az, vajon hajiandó-e az amerikai fél a megállapodáshoz vezető útra lépni. „Jó lenne azt remélni, hogy az Egyesült Államok erre az igazságos, konstruktív . álláspontra adott válaszában jószándékról tesz tanúbizonyságot. Ez elősegítené a siker elérését a tárgyalások sikerének előmozdításához’’ — idézi befejezésül ismét Jurij Andro- povot az SZKP Központi Bizottságának lapja. Az USA-belt Miamiban, ahol az Vesztendő ntolső napjain faji zavargás robbant ki, tovább tart a feszültség. Képünkön: sisakos—gázálarcos nemzeti gárdisták készültségben 1/ ■■ I ■■ , F Kölcsönösség, egyenlőség, biztonság \
