Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-09 / 289. szám

4 Nevezeteiben: olyan vég­játék, melyben az egyik partner jó, előre kiszámítja lépéseit, erőszakosan tá­mad, és módszeresen állítja fel a mattcsapdát, az ellen­fél pedig... nos, ő csak bi­zonytalankodik, támadást indít tétován, majd vissza­vonni, ki-ki tér a rohamok elől, húzza-halasztja a dön­tést arra számítva, hogy of­fenzívabb modorü játékos­társa időzavarba kerül — csakhogy ez a taktika leg­feljebb a hosszabbítás ki­erőszakolására lehet alkal­mas. A játszma szükségsze­rűen ér véget a meghízható stratégia nélkül, manővere­ző sakkozó vereségével. S a „parti” tétje — egy ország — magától hullik a győztes ölébe. Mi mást te­hetne hát a vesztes: menti a veszett fejsze nyelét, ele­mezni kezdi az elhibázott leiJéskombinációkat, töri a fejét, hogyan kelthetett voi- na zavart a lényegesen t»- paaztedteibb ed lenfél veóei- rnében egy tftsEtec*« be csempészesével, hogyan húz­hatta volna le egyik bástyá­ját a partner sáncának vo­nalára. Így készül a későb­bi mérkőzésekre. S nem egy odúi. Szék un ■ ctensok es kibicek tömege tolong ugyanis mostanában azon asztal mellett, melynél <w 1944. év magyarországi eseményeit igyekeznek új­rajátszani történészek, pub­licistáik, hadtudományi szak­emberek, művésaetóistori- kusok. Az egyik éijatekos Bokor Péter, a téré Szaost- rh mk-soroczatanak kitfuő író®», szerkesztő)« és ripor­tere, akt most izgalmas so tesryúkőbetben tette tómé namdazt, ami az adásokból kimaradt vagy kimarad. Bár módszeréhez nem Ildik az igazságok: magvas megfő- gakmazaaa, Írásai — ísssrlso mást megelőzően — azt a b'öweUoee.tetést sugallják: tudathasadásos állapodba« sakkasztalhoz ül®» — ki­váltképpen, ha nem babra' nagy a játék — nem egy- •nerúen hiba. de bús is. S soktáblás szirautoá* mwwwéi ugyanis csaknem iTsndainstyáan skizofrén sae- nké&ytségek voltak valami­lyen mértékben. Höttl dok­tor például a filozófia és az irodalom tudora volt, bécsi zsidók barátját, meggy óző- ctenes demokrata — aki Misában 1944 tavasza és ősze között demokraták és zsidók ezreit küldette a halaiba a nemet titkosszolgálat ma­gyarországi korifeusaként és Himmler személyes képvi­selőjeként Edmund Veesen- rrtayer, a Führer teljhatal­mú magyarországi megbí­zottja már negyvenkettőben sejtette, Sztálingrád után p$dig egyértelműén ..el­könyvelte” a fasiszta Né­metország vereségét, ám —* mert egy fölesküdött porosz tiszt becsiülettkódexében egyetlen bekezdés sem emlí­ti az önálló gondolkodás jo­gát, a döntését pedig még kevésbé — készséggel vett részt a Margaréta-terv ki­dolgozásában, buzgón har­colt a ..zsidói-;érdes végleges megoldásáért” — tudjuk, milyen „sikerrel’'... Alfred Treníker, fővárosunk egyko­ri Gestapo-f önöké nem ér­zett gyűlöletet — még eL- lenszenivet sem! — a halói- daliakkal és a polgári el­lenállás képviselőivel szem­ben, ám korrekt és engedel­mes rendőr módjára járt elöl a „veszélyes elemek” letartóztatásában, a kínrvnal- latóscfc és a kivégzések el­rendelésében . .. Prana No­vak sem követett ei bűrut. „Csak” a zsidókat Auach- wibfca száúlító vonatok me­netrendjét egyeztette becsü­letes, azófogadó hivatalnok­ként. Szörnyűsége*, ahogyan ezek ae. átlagemberek — mert nem fenevadak, ezt Bőkor töbtosaöc is nyomaté­kosan tudatja velünk — ma­gyarázatokat keresnek, ideo­lógiaikat konstruálnak tette­ikre, szörnyűséges az a ri­degség, mellyel hazánk megszállásáról, a kormány éa a k«cnánya> sarokba szorításáról, aa antifasisz­ták letórtóztatásáról és meg- kanaasárói, a deportálások­ról nyilatkoznak, ahogyan a körülmények hatalmáról fe­csegnek, az áliítóíagos kény- szerűségre hivatkaznak lép- ten-nyonvon. Még elkeserí­tőbb, hogy ugyanez a ref­rén ismétlődik „a másik fél” vallomásaiban. Olyan, tetőtől talpig németeMenes diplomaták beszámolóiban, mint Ujváry Dezső, az isz­tambuli magyar konzulátus volt vezetője vagy Veress László, a külügyminiszter személyes megbízottja, aki a német elhárítást az orrá­nál vezetve szervezte meg 1943 nyarán a magyar—an­gol tattoos tárgya iasdtaait a Márvány-tengeren. És ami­A magyar felsőoktatás a felszabadulás után / A második világháború magyarországi hadiesemé­nyei nehezen felbecsülhető kárt okoztak a hazai okta­tásügynek, s ezen belül kü­lönösen súlyosak voltak a felsőoktatás veszteségei. Nem csupán az egyetemi épülete­ket érő bounbatalálatokra, a nyugatra hurcolt vagy meg­semmisített, nagy értékű íelsaerelesekre kell itt goií- ctotnun.k, noha az anyagi kár is rendkívüli voR. Még­is elsősorban az a pusztulás ötlik emlékezetünkbe, ame­lyet a háborús események a magyar felsőoktatásban szellemi tekintetben okoz­tak: tudományos életünk el­némított, elüldözött vagy éppen megsemmisített sze­mélyiségeire, az olykor pó­tolhatatlan intellektuális veszteségekre kell utalnunk. A felszabadulás után nyomban meginduló újjáépí­tés ilyen módón kétirányú: anyagi és szellemi természe­tű volt, s az utóbbi tekin­tetben hirtelen nagy tarta­lékokra is bukkant az or­szág. A Horthy-korszakban elnyomott vagy éppen kény- szerűségből külföldön mű­ködő tudósaink sora kezd­hette meg újra hazai egye­temi katedrákon munkáját, s e tekintetben a háború sebei váratlanul gyors ütemben kezdtek behegedni. N agyf orma tumú szeméi y isé­gek munkába állása különö­sen fontos volt akkor, ami­kor a minőség kérdése köz­ponti problémájává vált a hazai egyetemi képzésnek. Ahogyan a közoktatási tár­ca gazdája, Ortutay Gyula miniszter mondotta 1947- ben: „Felsőoktatásunkban mutatkozik meg talán leg- szembeszökóbben a minőség hanyatlása, Már évtizedes problémánk ez. Így Műegye­temünk felszerelésének, ok­tatási lehetőségednek évtize­des mulasztásai voltak, és minderre csak a pontot tet­te rá az a bomba támadás, amely a felszabadulás után szinte lehetetlenné tette a komoly mérnökképzést, mű­egyetemi képzést. A bölcsé­szeti karainkon folyó tanár­képzés rúvósüllyedéséről nem érdemes szótanunk, mert kari üléseken, kong- T-esszusi megbeszéléseken szintén hosszú évek óta be­szélnek már erről proíesz- sZoraink és a közoktatás ve­zetői. Orvosképzésünk leg­utóbbi siralmas elhanyatlá- sáról éppen Fri gyesi rektor ur emlékezett meg rektori záróbeszédében igen nyo­matékos szavakkal.” Az anyagi pusztulás és a minőségi képzés gondjai mellett társadalmi problé­mák is harcba szólították a közoktatásügyi kormányza­tot. A munkások és parasz­tok gyermekei a Horthv- korszakban tényleges szá­muknak tragikus módon meg nem felelő arányban kerülhettek csak közép- és felsőfokú iskolába. A* «I­len forradalmi rendszer nemcsak elhanyagolta, ha­nem sokféle módon tudato­san is hátrányos helyzetbe hozta ezeket a néposztályo­kat kultúrpolitikájává]. En­nek a nagyon súlyos hely­zetnek a felszámolására jöttek létre a népi kollégi­umok, amelyekben középis­kolai tanulók, illetve egye­temi és főiskolai hallgatók ezreit oktatták. Az oktatás­ügyi tárca már 1945 decem­berében esti tagozatos cso­portokat indított á Budapes­ti Tudományegyetemen és a Műegyetemen. A munkásosztály és a fel­sőoktatás izmosodó kapcso­latainak más jelei is voltak. „Munkások a tudományért — tudósok a munkásokért” néven mozgalom indult meg, amelynek keretében a há­borúban súlyosan megron­gálódott felsőoktatási in­tézmények és tudományos intézetek helyreállítására! önkéntes társadalmi munkát ajánlott fel a gyári mun­kásság, s cserébe a tudósok természet, és társadalomtu­dományi előadássorozatokat tartottak. Sorra épültek új­já az orvosi kar klinikái, a Műegyetem intézetei. A köz­oktatási kormányzat — az általános iskola nagyszabású programja mellett — rend­kívüli eréllyel szorgalmazta a/, állami költségvetés fel­sőoktatási szektorának nagy­arányú növelését, különösen a hároméves terv megindu­Pénteken stúdiószínházi bemutató Ö, azok a szép napok diri­méi tart bemutatót pénte­ken a kaposvári Gsiky Ger­gely Színház stúdiója. A mű szerzője Samuel Beckett, a dublini születésű Nobel-d i - jós író, aki pályáját a pári­zsi Écöle Normale Supé- ríeure angol lektoraként kezdte. Életének döntő ese­ménye volt az a barátság, mely a nagy ír származású angol íróhoz. Joyce-hoz fűz­te: fordítója, tanítványa, táskára lett az Ulysses szer­zőjének. Írói áauu-latámiák ki­alakulásában rajta kívül Proust is hosszá járulhatott, akiinek íráamúvészetérői ta­nulmányt irt Beckett Első regénye, a Murphy 1938-ban, Londoniban jeleni, meg. (Magyarul 1972-hein adta ki a Magvető.) Hőse, egy elmegyógyinteaeti ápoló már jellegzetesen beeketti hős. A siker azonban várat magára; csak 1952-ben, a Godot-ra várva című drá­májának megjelenésekor, szmpadre kerülésekor éri ei. Pedig akkor már mögötte van a MoUoy és a Malone meghal című regény. is. Amikor 1989-ben megkapta a Nobel-díjat, olyan életmű volt mögötte, melynek da­rabjait az említett drámán kívül a Végjáték, * Minden eiesendök, Az utolsó tekercs, A játszma vége, xr. Ö. azok a szép napok. atta. alkotják. CoUn Wilson, m angol „dühös fiatalok” egyik leg­jobb kritikusa írta: „Ha egy természeti csapás következtében Beckett vala­mennyi műve — egy kivételével — elpusztulna, ez mit sem változ­tatna az író oeuvrejéről alko­tott képünkön: bármelyik művét nézzük is, egy­aránt reprezenta­tív mindegyik.” Beckett mo- nománikus megszállottság­gal írja ugyanazt darabjai­ban — a féregletíg ekdege- nütést, a félelmet a meg nem nevezettről Minden műve egyetlen hosszú da­dogás. József Attilával, « lét dadog... Műveinek nagy része a hdrosimiai és naga- saaki atomiofotosnás utáni évekbe« aaüietett, s asz atomháború — írja Mihályi Gábor egy tamulmámában — Bénik ett »erőében az em­váció szinte mindé« Be~ ckett-műből kiolvasható, mégis egyetlen , értelmezése csupán a műveknek, így az Ó, azok a szép napoknak is, A variánsok négtelen sora bontható ki a sores félig, majd nyakig földbe süppedő kiroaxtwKtamn túli nő vég­telen mooológjátoölL, melyhez csak asszisztál a partnere. Wimtnie szarepe — meggyő­ződésem — egyike a dráma­irodalom legnehezebb szere­ber önmagától való eh idege­né terének végső foka, a de- ®en«áiódás utolsó atádüu- TO. aíwnkor a homo sápién* mar nem tud többé paratv- esalnj szellemi ■ erófeszítóne termek emek, a modem ci­vilizáció és tenhináka hatal­maknak. amikor meg szán­dék« is annyira etidiegened- nek tőle, hogy idegem, ellen­séges hatalom képét öltve, «zwmóeford Pináik Vele, es el­pusztítják. B* a* erős srekeewt nv«R peinek; ' szünet nélküli szószmötölését, „értelmetlen” — össBhatasában mégis je­lentéssel bkó — nvotyogá.s- monológjat úgy keH néző elé • vinni a szülésznőnek, hogy a figyelem egy percre se lankadjon. Pogány Ju­dit Jászai-dijas színmű­vésznő készül a szerepre, pasr-tnere az ugyancsak Já- szai-díjas Jordán Tamás lesz. Ascher Tamás rende­zésében és díszletében ad­ják elő Beckett kétrészes s.nnrnűvét U L, Nevelésről Ajándékozás a családban A családtagok Iránti aae­retet, figyelmesség egyik formája az ajándékozás. A különböző alkalmaknak — névnap, születésnap, kará­csony, nőnap — lassan ter­mészetes velejárója ez a köz­vélemény szerint is. Miben án az ajándékozás pedagó­giai jelentősége? Sokszor nem is gondoljuk, hogy nülyen erős a kisebb - nagyobb gyermekek szer» tetigénye, a velük való törő­dés iránti/ vágy. Rendszerint nem elégednek meg a szű­kük részéről megnyilvánuló mindennapos gondoskodás ­láss idején. Módszeres erő teszi teaesnek eredménye­ként az 1947—48-as évre a koznktaía.s úgy az összes tárcát megelőzte Witsegve- tési tekintetbe*». De nemcsak: szánaezerú vagy anyagi értelemben volt megfigyelhető a felsza­badulás utáni évek roppant arányú fejlődése. Számos alapvető szerkezeti és mód­szerbeli kérdésben is átke­rült változást elérni. A 30- as években Magyarországom igen rosszak voltak a felső­oktatásban részt vevők bel­ső arányai: az összhaUgató- sóan«k akg több mint két százaléka volt gazdászhall­gató, miközben ugyanazon évben közel 32 százalék volt jogász. Az egészségesebb és korszerűbb arányok kialakí­tása is az első esztendők feladata volt tehát, ahogyan az egyetemeken folyó tar­talmi munka modernizálása is ekkor ment végbe. „Le­hetetlennek kell tartanunk azt, hogy például bölcsész­karunkon mód adódjék ar­ra, hogy professzoraink egy­két jelentéktelen speciális részletkérdést, amelyek tu- • dománvos értéke lehet igen nagy, nyolc féléven keresz­tül adjanak elő, és a hall­gató, a maga szaktáigyaból, egy egységes didaktikai, pe­dagógiai és az egész tárgy- 1947-ben, és a tantervek korszerűsítésével, az egye- ra kiterjedő szakismereti anyaggal ne távozhassak el” — mondotta a miniszter térni katedrák felfrissítésé­vel ekkorra valójában már hozzá is láttak egy új típu­sú felsőoktatás alapjainak lerakásához. r. t. **1, mert úgy érzik, hogy az „jár” nekik. Valami többre is vágynak, a mindennapo­kon túlmutató figyelmesség­re. Ezért fordulnak nagy ér­deklődéssel a különböző csa­ládi események felé. Az ün­nepi asztal, a gyertyával dí­szített születésnapi torta, a kisebb-nagyobb ajándékok együtt nagy mértékben erő­sítik a családhoz való tarto­zás érzését. Egyre több is­kolai osztályban, napközis csoportban próbálják szokás­sá tenni — néhány kedves szóval, jelképes kis ajándék­kal — a névnapok, születés­napok közös megünneplését, kiegészítve ezzel a családi nevelést A család«« belüli ajándé­kozásoknak, meglepetések­nek nálunk évszázados ha­gyományai vannak. Milyen érzékletesen írja le Arany János szép versében az „ap­rónép” kutatását a madár­látta kenyérdarabkák után és felujjongó örömét a kis nyúl láttán, amelyet édes­apjuk hozott nekik. Modern korunk gyermekei is kere- sik-lesik az apai, anyai „ta­risznyát”, a benne rejlő „madárlátta" holmit meg a „vásárfiát” — ha erre érek során rászoktatjuk őket. Le­het a* ai ajándék egészen kis értékű, jelképes dolog is, maga a figyelmesség, a gyer­mekekre gondolás a lényeges benne, az általa is kisugár­zó anyai, apai szeretet az egészen kicsi vagy már na­gyocska gyermek iránt. Egy néhány forintos dolog is nagy örömet okozhat, ha gyermekünk a vele való tö­rődés jelének fogja fel. Ha sikerül a „nagyoknál", a felnőtteknél ezt a szokást kialakítani, akkor már köny- nyű elérni, hogy gyerme­keink is ugyanígy tegyenek, ök is hozzanak-küldjenek valamit szüleiknek, testvé­reiknek, ha kiruccannak a szülői házbóL Ugyanis az ajándékozás pedagógiájá­ban fontos alapelv: kapni és adni egységének érvényesí­tése. Ezt a kívánatos szem­léletet kezdik el kialakítani az iskolában, óvodában, töb­bek között az anyák napjára, a nőnapra elkészített kis ajándékokkal, figyelmessé­gekkel, meg a többi ünnep­re való felkészítéssel. Ezt kell erősítenie a szüiöi ház­nak. Ma a családok jelentős ré­szében nagyon draga holmik megvételére is telik, ezért sok helyen az ajándékozás­ban sokan kizárólag az anya­gi értéket látják, becsülik! Csak a drága dolgot tartják „igazi” ajándéknak. Bizo­nyos nem kívánatos divat, versengés alakul ki egyes körök családi ajándékozásai­ban is. PL a közepesen érettségiző nagyfiú ajándék­ként kap egy Ladat, mert futja rá a családi költségve­tésből, a kis általános isko­lás valahogyan eljutva az év végére japán kazettás mag­nót kap. Ennek karos peda­gógiai hatását aligha kell bi­zonygatnunk. Ugyanis kétfé­le mérték érvényesül így a gyermekekkel szemben. Az egyik a bőkezű családi elis­merés — bármilyen gyenge teljesítmény esetén is. A másik az iskolai mérték: az éven át végzett jó vagy ki­váló tanulmányi munkáért, társadalmi tevékenységért egy könyvjutalom, esetleg elismerő emléklap. És az előbbiek devalválhatják az utóbbiakat. A másik gond: a gyermekek későbbi életére kihat a fenti helytelen aján­dékozási gyakorlat, szemlé­let. Végül is jelentkezhet a „ha van pénz, van meló, hajtás” felfogásban, s ab- i ban, hogy a társadalmi elis­merésért is „hajtó”, dolgozó felnőtteket megszállottak­nak tartják, s nem becsülik őket, nem követik őket, in­kább kigúnyolják. A gyakori értékes ajándékot nem elég­gé értékelik. Minden családban helye van a különböző alkalmak, ünnepek során történő aján­dékozásnak, az egymás irán­ti tisztelet, szeretet jeleként. Helyes gyakorlata segíthet a családhoz tartozás érzésének kialakításában, azoknak a nemes szokásoknak a meg­gyökereztetésével, melyekről szóltunk. Ezekkel is nevel­hetjük gyermekeinket arra, hogy a saját családi ottho­nukban saját gyermekeik körében majd kialakíthassák a meghitt, derűs családi lég­kört, családi életet. Dr. Szelcndi Gábor Beckett bábui kor már csupán egyet-en lé­pés hiányzott a kitöréshez- a inattcsapdá-ból' — a kor­mányzó a defenzíva mel­lett döntött... Szánté süt az elkeseredés a hadsereg nemetel lenes irányzatához tartoeó két volt főtiszt.. Hardy Kálmán és Aggteleki Béla megnyilat­kozásaiból : nem értik - há­rom és fél évtized múltán sem a legfőbb vezetes di­lettantizmusát, a szövetséges hatalmakkal tervezett tár­gyalások késleltetését, Hor­thy kiessiheimi útját. fel nem foghatják, miért fejező­dött be óriási, botlással a „Kállay-kettős”, miért vég­ződött kudarccal a kiszállá­si kísérlet azon a napsüté­ses októberi vasárnapom. Igaz — és való — magya­rázatot c.srspan kettőtől ka­punk Bokor „riporta lan j'a:" közöl. Kovács Imrétől, a neves baloldali sziocioigrá- fustól. a Magyar Paraszt,part egykori főtitkárától es a ro- kovKzaenves Gennano Veroli- nótól, a Vatikán érsekétől, aki negyvennégyben még keadő. fiatal papként segí­tett útlevéliiez vagy mene­dékhez sok ezer zsidót és üldözött antifasisztát Bu- /dapesten az azóta elhunyt, szép emlékű Angeto Rótta mmci-us oldalán. Izgalmat ébreszt, msska­datlan belső feszültséget gerjeszt ea a könyv, s cso­dálkozást, elkeseredést Mert nincs eík esentóhb. mimt látói, hogyan mulaszt­ja el valaki sorozatban » „nyerő” tépéseket, hogyan juttat egy nemzetet, egy országot a seakadéftoba a ha tároaatianság vagy az óva «•«kodás, a cselekvés halo­gatása akkor, amikor a te­hetőség adott. A rútság mellett csak Bokor teterjú- sitüusa és írásmódja föi- emeäö a Minerva és a Kos­suth áltól közösen kiadott, számos ckikumeivtumíotóvaj illusztrált kötetben. Tárgy» - lagoesága, tisztelete a part­ner iránt, egyszersmind azonban a vadasz-felkészült­ség, melynek birtokában mindig képes sarudba szorí­tani a csapdából küyújiH vagy kitömi készülő vadat Ez az „objektív elkötelezett- ség" avatja könyvét nem­csak izgalmas olvasmánnyá, hanem rtelkutoahetetten for­rásmunkává ia. Lengyel András KÖNYVESPOLC Végjáték a Duna mentén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom