Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-12 / 292. szám

Csohúzo üzem koprodukcióban

Csöhúzó üzem telepítéséhez UNIT 200 vonópadokat is kiszolgáló egységeket gyártóinak tőkés exportra a Csepel Gépgyár Kaposvári Egyedi Nehézgépgyárában. A berendezéseket a Bültmann és a Csepel gyár készíti koprodukcióban. A berendezés helyszíni szerelését és irányítását a kaposvári gyár szakemberei végzik.

Nem mindegy, milyen áron

A sertéstenyésztés fejlesztési programja a hatvanas évek végén indult. Legfőbb célja az úgynevezett sertésciklus megszüntetése, az egyre magasabb szintű, folyamatos lakossági ellátás biztosítása és az exporttervek megvalósítása volt. Régebben a szabadpiaci árak kereslet-kínálat alakította

mozgása nyomán a túl gazdag állományú esztendőket hiányokkal terhes évek követték a túlkínálat okozta csökkenő felvásárlási árak miatt. Ez persze visszafogta a tenyésztési kedvet.

A megoldást a modern, iparszerű termelőbázis megteremtése jelentette. A program során — 1975-ig — 284 új nagyüzemi telep létesült. A vágósertés-termelés 1970 és 1980 között 691 ezer tonnáról -1,2 millió tonnára emelkedett, s Magyarország felzárkózott a fejlett sertés- tenyésztéssel bíró nemzetekhez. Olyannyira, hogy az egy lakosra jutó sertéshús- termelésben Dánia után a második helyet foglaljuk el a világ országai között.

Az ágazat fejlődésének közelmúltjáról, s a jövőről kérdeztük dr. Kovács József professzort, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanárát.

— A teleprendszerék kialakításakor elsősorban a technikai problémák megoldásával törődtek a tervezők, s figyelmen kívül hagyták az állatok biológiai igényeit. Nem rendelkeztünk keltő nagyüzemi tapasztalatokkal, ezért túlzott műszaki szempontok érvényesültek a racionális meggondolás helyett. A sokféle hizlalási mód, a teljesen zárt teleprendszer nem alkalmazkodott eléggé a nagy teljesítő- képességű fajták biológiai, etológiái szükségleteihez. így az üzemi teljesítmények nem feleltek meg a tenyészállatok génanyagában meglévő képességeknek sem a szaporulat, sem pedig a

SOMOGYI

KRÓNIKÁJA

Szánkót röpítő hó helyett langvmeleg tavasza időt hozott a Mikulás. Az elmúlt napokban ilyen tamáskodó megjegyzések kíséretében kerültek vissza a szekrénybe a bundák, a kabátok: „Lehet, hogy az idén a karácsony ! helyet cserélt a húsvét.tal ?” Nem lenne jó! Az. viszont kétséget 'kizáróan zsebbe vágó ajándék, hogy az ígérgetett igen kemény tél helyett eddig kifejezetten áprilisi az idő és jóval kevesebóet kell fűteni.

Az év utolsó hónapjának első hetében

mindenütt meggyorsultak

az évzárással, a tervezéssel kapcsolatos munkák. Vannak üzemek, intézmények, melyek ezekben a napokban mar az idei feladataik túlteljesítésén munkálkodnak — példa erre a csokonyavi- sontai gépjavító társulás —, és vannak, akik már bizonyossággá! látják, nem sikerül a kitűzött célokat elérni, így van ezzel például a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára, aliol hiába jobbak az országos átlagnál a termelékenységi és egy eb mutatók, létszámhiány miatt mintegy háromszáz tonna fonallal kevesebbet gyártanaik, mint tervezték. Nem egyedi az 5 gondjuk, a nehezedő körülmények a termelés sajátosságainak megfelelően minden gazdálkodó egységnél jelentkeznek. Az ellensúlyozásuk érdekében végzett erőfeszítésekre jó példa volt az a kiállítás, melyet a héten az elektron- csőgyár rendezett a megye könyvtárban. Azokat a gyártmányaikat mutatták be. melyeket a termékváltás érdekében másfél év óta folyó, következetes gyártmányfejlesztő munkájuk során alakítottak ki. Olyan berendezések ezek, melyeket eddig csak tőkés importból lehetett beszerezni, es ma már ott tartanak, hogy minden harmadik forint az új termék eladásából származik.

Az ipari üzemekhez hasonlóan a mezőgazdaság naik is az évzárás, a nyolcvan- hármas termelési tervek elkészítése jelenti a legnagyobb feladatot. Lelkiismeretes pontossággal végzik a

leltározó bizottságok

a nagyüzemek javainak

részletes számbavételét.

Sok helyen már a heten elkezdödtek a munkahelyi tanácskozások is, ahol kisebb közösségek értékelik a sajat erőfeszítéseik tapasztalatait, megbeszélik, hogy a jövő feladatainak teljesítéséhez mit vár tőlük a nagyüzem. Feladatokról tanácskoztak három napig Kaposváron a megye településeinek népírontelnökei. Csaknem két évtizedes hasznos hagyomány, hogy évente egy alkalommal valamennyi mozgalmi vezető együttesen tekinti át a végzett munka tapasztalatait, együttesen keresd az újabb ellentmondások, feszültségek, feladatok megoldásának útját. •; A cselekvési egység itt kifejezésre jutott szándéka jól nyomon követhető a fai úgy üléseken, is. A múlt héten a marcali és a kaposvári járás újabb huszonöt településén tartották meg ezt a fórum jellegű, közéleti rendezvényt. A legtöbb szó általában arról esett, hogy a most készülő tanácsa gazdálkodási tervek végrehajtásához társadalmi Összefogással milyen segítséget adhat a lakosság, illetve a helyi erőket miként lehet jobban mozgósítani a célok elérése érdekében.

A fontos életszínvonal-politikai intézkedés, az ötnapos munkahétre való áttérés tapasztalatait tekintette át a hétéin megtartott üléséin a Kaposvári Városi Tanács végrehajtó bizottsága. Megállapította a testület, hogv tervszerűen, megfelelő előkészítés után, a múlt év második felétől folyamatosan vezették be az ötnapos munkahetet, az áttérés nem hatott kedvezőtlenül a termelésre, az ellátásra, a gazdálkodásra és a dolgozók' jövedelmére Különös figyelmet fordítottak a lakossági ellátással kapcsolatos ágazatokban szerzett tapasz-^ tálatokra. Többek között

kedvezőjén],

hogy nőtt a csütörtöki be- vásáriónapot tartó kereskedelmi egységek száma, indokolatlannak látszik viszont a minimális forgalom miatt — néhány nagy ABC szombati tizenhét óráig tartó nyitvatartósa. Ez és néhány tanulság arra int, hogy továbbra is rendszeresen figyelemmel kell kísérni a róvidebb munkaidő társadalmi, gazdasági hatását és ennek ismeretében kell megtenni a szükséges intézked éseket.

Közelednek az ünnepek. Nemcsak a rohamosan növekvő kereskedelmi forgalom uta.1 erre, hanem az is. hogy tegnap, szombaton mindenütt teljes termelés foiyt. Ezzel cserébe válik ünnepnappá december 24-e, pantek.

Vörös Márta

súlygyarapodás terén. Ma már tudjuk: a genetikai állomány tartástechnológiájához kellett volna szabni az iparszerű telepeket, és nem fordítva.

— A ciklikusság kiküszöbölését és a mennyiségi fejlesztést a program sikerrel hajtotta végre?

— Igen, ezek az eredmények vitathatatlanok. De nem ökonomikus irányban leptünk előre. A telepek zöme például — a fűtőanyagok akkori viszonylagos olcsósága miatt — energiát nem kímélve oldotta meg. a szaporítást es a hizlalást. A nagyüzemek a beruházásokra először hetven, később ötven százalékos állami támogatást kaptak. Sok helyütt — némi túlzással — légkondicionált, ablak nélküli, teljesen zárt istállók létesültek, vas- és fémfei- szereléssel. Ezek a telepek a folyamatosan növekvő költségek: az energia-, anyag- és eszközárak miatt egyre drágábban termeltek.

— Mi tehát most a fejlesztésben követendő út?

— Alkalmazkodni kell a szállások átalakításakor, az új istállók létesítésekor az állomány biológiai igényeihez, hogy mind jobban kihasználhassuk az állatok genetikai adottságait. A hagyományos tartás értékes elemeinek és a modern formáknak az ötvözete adja

azokat az iparszerü, nagyüzemi telepeket, amelyék a gazdaságossági számítások szerint is megfelelnek a kor követelményeinek. A soron lévő feladatok egyszerüsítest is jelentenek. Olcsóbb eljárásokat, hosszabb élettartamú istalloberendezéseket, a természetes anyagok — például a fa — fokozottabb alkalmazását.

— Az előrelépéshez megfelelő fajiak is szükségesek. Hogyan állunk e területen

— Eajlavalasztekunk — a genetikai munka eredményeként — v.iagszinvunalü. De nagyon fontos mindenütt az adott feltételeknek leginkább megfelelő fajták pontos kiválasztása, hiszen ez az alapja a hozamoknak. A meglévő iparszerű zárt épületeit kivaioan alkarmasait a „kényes” korban levő adatok eineiyezesere. A kevéooé igényes fajtáknak viszont fűtés néiküii, természetes szeiiózésü, egyszerűbb szállásokat erdemes epileni.

— Vannak-e jelei ezeknek a törekvéseknek?

— A gazdaságok fejlesztőmunkáját ma már az esz- szerüségre, a takarékosságra való törekvés jellemzi, az, hogy az állomány minél olcsóbban érezze jól magát, minél kisebb ráfordítással hozza a hasznot szaporodásban, gyarapodásban

egyaránt.

n.- l.

Ezer tonna kenőolajat takarítottak meg

Űjabb húsz üzemmel bővült az idén a takarékos kenőolaj-felhasználást szolgáié szikpméter felhasználóinak köre, így összesen már százhúsz termelőszövetkezetbein, közlekedési és szolgáltató vállalatnál alkalmazzák a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet ötletes műszerét. A hordozható kis berendezés olyan mérésekre alkalmas, amelyek alapján megállapítható, hogy a jármüvek motorjainak kenőolaját mikor kell cserélni, miáltal elkerülhetik az olaj pazarlást A kutatóintézet munkatársai bebizonyították, hogy az előírásokhoz képest gyakran 40—50 szazaié.tucal meghosz- szabbithato az olajcsere ideje, azonban az olaj minőségeinek rendszeres ellenőrzésére van szükség. Ezt a oeit szolgálja a szabadalmaztatott műszer, amelynek alkalmazására az eisö hasznosítási szerződést a Termelőszövetkezetek Veszprém megyei Szövetsége kötötte meg a kuLatóíntezetteí. ezt követte a hevesi, majd pedig a Tolna megyei Ten- mei óiszöv e (kezetek Területi Szövetségével kötött megái- lapodás.

A számítások szerint a százhúsz üzemben az idén ezer tonna kenőolajat takarítottak meg.

Üjitó főmérnök

Nem voltok „falak"

Csajághy Károly, a Kaposvári Cukorgyár főmért nöke nemrég lett aranyjelvényes újító — másodszor, mert egy ilyen kitüntetést valamint korábbi bronz és ezüst fokozatokat már őriz otthon. A főmérnöki poszton sem régóta dolgozik, s a két tény összevetéséből könnyen kiszámítható: nem élete legkönnyebb időszakában „gyűjtötte be” a második aranyat Erről így beszélt:

mindenütt a „felsőbb osztályba”. Épp azok érdekében, akiket ma még akarva- akaratlan megbántunk az iiven óvatossági szabályokkal, akiknek már ma sem a hivatali poszt ad tekintélyt hanem a szaktudás, a teljesítmény. De térjünk vissza e kis kitérő után a cukorgyártáshoz!

— Melyek voltak a legfontosabb újítások, amelyekben ön is részt vett?

— Egy régebbi volt a

— A mostani elismerést jórészt még korábbi újítói munkámért kaptam, s azonnal hozzá kell tennem, hogy nem egyedül, mert nálunk majdnem minden újítás csapatmunka eredménye. Uj beosztásom sok új feladattal is jár, de nem hagytam ott ezért csapot-papot, egy néhány tagú társasaggal' jelenleg is dolgozunk, igyekszünk egypár használható újdonságot kitalálni. Viszont egy kicsit a társaim dolgát is megnehezítettem, akaratlanul lassítom a munkát, mert azokat az újításokat, amelyek kidolgozásában részt veszek, nem itt a gyárban minősítik, hanem a minisztériumban. Ez így van rendjén, hadd ne részletezzem, hogy miféle bajokat okozhat, ha egy „főnököt” kapun belül bírálnak el.

Nem kell részletezni. Bár hozzáteendő: valamelyest

bizalmatlanságot is tükröz ez, ■ jó lemre már eljutni

szörptárolási technológia kidolgozása. Természetesen ezt is többen csináltuk. A gyár fejlesztésekor a nyersgyártási kapacitás növekedett elsősorban. A „cukoroldal” kevésbé- fejlődött. Olyan anyagra volt szükség, amilyen minőségi romlás nélkül hosszab ideig eltartható. Sokat kísérleteztünk vele annak annak idején, és több kudarc után jutottunk el a megoldásig. Végül sikereit egy „közbülső állapotban” álló anyagot létrehozni és ezzel egyenletesebbé tenni, s meggyorsítani a répafeldolgozást. Van egy másik komolyabb eredményünk is. Régebben a kampány végén hosszabb utóüzemre volt szükség. Ezt sikerült új megoldásokkal a minimálisra csökkenteni. Nem sorolom, hogy miként, mert aki nem ebben a szakmában dolgozik, annak az ilyesmi úgyis többé-kevésbé érthetetlen. Inkább a következő célról néhány szót; a

mészkemencénk' kicsi, nem tudja ellátni a gyárat. Ennek megújítását próbáljuk megoldani. Reméljük, a következő kampányban mar alkalmazhatjuk az újítást.

'— A hivatalos elismerésen kívül kapott-e néhány jó szót itt a szűkebb környezetében?

— Az utóüzem-rövidítés- nek mindenki örült. Ezt jó volt látni. Általában a legidegesebb abban a pár napban volt a légkör a gyárban. A kampány után fáradt embereket fölcukkolta a felemás állapot, a „dolgozunk, de ez már neun az igazi” hangulat. Ennél jobban nem tudom megmagyarázni; azt hiszem, mindenki ismer ehhez hasonló érzést, amikor túljutott valami nagyon nehéz feladaton, de az utórezgések még nem hagyják nyugodni ... Egyszóval vezetőnek és munkásnak a legkeservesebb időszak volt az utoüzem. Ez megszűnt S mintha vidámabban köszöntek volna nekünk, , újítóknak is az emberek.

— Újításokkal, találmányokkal előállni nem mindig a leghalasabb feladat. Tagadhatatlan, hogy létezik még irifoykedés, akad, aki betart az újítóknak .,.

— Megelőzöm . a kérdést. A cukorgyárban sem angyalok dolgoznak. Viszont öi-dögökkel sem találkoztam. Meg kell tanulni türelmesnek lenni. Ez persze nem alapvető újítói képessege sót... Mégis begyakorolható. S ha sikerül szert tenni erre a tulajdonságra, akkor a kisebb akadályokat át lehet ugrani. A nagyobbakat? Itt egyszer sem > találtuk szemben magunkat olyan áthatolhatatlan, rosszindulatból fölépített falakkal, amilyenekről innen-annan hallani. De ha találkoztunk volna... Huszonkét éve dolgozom a cukorgyárban. Közben végeztem el az egyetemet. Mindig is vonzottak a műszaki problémák megoldásai. Szerelem a gyárat. Tudom, hogy vannak olyan automata cukor— csináló üzemek, amilyenekhez ezt hasonlítani sem lehet ... De jobbítani igen..;

SOMOGYI

NÉPLAP