Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-05 / 286. szám

Nosztalgia helyett büszke visszapillantás Múltra épít jövőt az ember Két felnagyított pecsét: az egyik 1855-ből, a másik 1878- ból való. Az előbbi a me­zőváros, az utóbbi a kaszi­nó bélyegzőlenyomata. De még mielőtt szemébe tűnne az embernek ez a két régi, forrás értékű dokumentum, egy névsort olvashatunk a díszes tablón: hatvan név szerepel rajta és szíves kö­szönet, ösztönző buzdítás. Valami új kezdődött az egykori mezővárosban, Ta­bán. A krónikásnak az ju­tott eszébe, hogy az eléggé kétes értékű, mostanában di­vatos „nosztalgia-őrület'’ he­lyett értókalkotóan is lehet visszatekinteni a múltra, hogy ki-ki megismerje, ma­gáénak érezze szűkebb kör­nyezetét, és erőt, ösztönzést merítsen belőle ahhoz, hogy cselekedni tudjon további fel emelkedéséért Nos hát, egy rokonszen­ves kezdeményezés megva­lósulásának első állomását láttuk Ta.ban, és nem vélet­lenül a nagyközség felszaba­dulásának évfordulóján. A „bábák” a központi könyv­tár és a művelődési központ hivatott népművelői voltak, de nevét adta e figyelemre méltó kiállításhoz a helyi népfront is, amelynek elnö­ke szép szavakkal, biztatás­sal nyitotta meg a kiállí­tást a nagy számú közön­ség előtt... Az előzmények legalább olyan izgalmasak, mint a megvalósulás, hiszen gyűj- töszanvedélyről és adakozó­kedvről, a tiszta szándék megértéséről és támogatásá- rói tett 'hitet Tab lakossá­ga Az ügy szempontjából nem lényeges, hogy mikor kezdődött: tény, hogy a szervezők régi fényképeket, elfekvő képeslapokat, írásos és nyomtatott dokumentu­mokat kértek őrökbe vagy kölcsön a település lakóitól. Ezek az emlékek épp oly értékesek a falutörténet megismeréséhez, . feldolgo­zásához, mint mondjuk a régi cserépedények, mező- gazdasági eszközök vagy a viseletanyag a néprajzkuta­tók számára. Az egyérfi adományok sora önmagában is a szülőföld, a lakóhely megbecsülésének bizonyítéka. Még inkább az ezek nyilvános bemutatása, rendszerbe foglalása és to­vábbfejlesztésiének igénye. Egy kiterjedt mozgalomról van tehát sző (nem állítjuk, hogy Tab lakói az elsők az effajta megmozdulásban), amely előtt képletesen és a valóságban sem illik, nem szabad tisztelettudó meghaj­lás nélkül elmenni. Mi mindennel találkozha­tott a húsz, nagyméretű tab­lót áttekintve a látogató. A több mint 500 (!) fotó Lát­képek sorát mutatja be a gyönyörű fekvésű, dombok között meghúzódó faluról. Az első — ha jól emlék­szünk — 1912-ból való. Osz­lopos, tornácos, rég elpusz­tult parasztházak, tékervé- nyes, domboldalakra kapasz­kodó utcák, belső udvarok, életképek. Látjuk a Keserű kastélyt 1930-ból, ahol meg­gyötörték 1919 kommunistá­it, azután visszafelé kanya­rodva 1874-ből a tabi céh alapszabályát, holott mind­eddig egyetlen hivatalos „do- kumentumörzőben’’ sem fe­deztek föl, hogy egyáltalán volt céh e településen! B'öid- birtökperek iratai, a 19-es járási párttitkárság és pe­csétje — de hiszen úgysem tudjuk felsorolni a doku­mentumokat. Megismerked­hetünk a társadalmi ünne­pekkel a baptista keresztelő- tőd a május elsejei felvonu­lásig, tabd hírla polckai és hirdetésekkel, az iskolákkal, a színjátszás, a zenekarok, a Csipkerózsika H A baletükectvelők jól is­merik a Szovjetunióban Je- katyerina Makszimovát, a Nagyszínház Állami-díjas, világhírű magántáncosnöjét. Az utóbbi évek — szá­mira — legemlékezetesebb eseményeiről és terveiről beszélt a művésznő. — Ha egy előadóművész­től megkérdezik, hogyan telt. az év, a válasz mindig at­tól függ. milyen szakmai él­menyekben bővelkedett, S ha nem volt' érdekes mun­kája, akkor az az idő si­kertelennek számit. 1981—82 sokáig emlékeze­tes marad számomra: voltak vendégjátékok, új emberek­kel, színházakkal, városok­kal és országokkal . ismer­kedtem meg. A Nagyszínházban érde­kes munkám, volt a moszk­vai klasszikus-balett együt­tese által bemutatott ..Ró­meó és Júlia” című balett­ben, amelynek koreográfiá­ját a neves Kaszatkina-Va- sziljev páros készítette. Melyik a legkedvesebb szerepem ? Némigen tudok erre válaszolni. Mindenféle szerepet szívesen táncolok ... Számtalan sikerélmé­nyem volt az utóbbi évek­ben. Táncoltam, a „Ga- lathea" és a „Régi tangó” című filmekben, és a moszk­vai klasszikus-balett együt­tesével a francia koreográ­fiával készült „Nathalie" cí­mű balettben. Nagy öröm­mel tölt el, hogy ezek a produkciók általános elis­merésben részesültek. tűzoltótestület munkájával, életével, Nagy Ferenc nép művész munkásságéval, a sportélettel, a vasút, a tég­lagyár munkájával — vagy­is dióhéjban Tab történeté­vel. Külön tablókon mutat­kozik be a település fellen­dült ipara, és természetesen a nagyközség mai (amelyen szinte csak a - dombok ré­giek) új emeletes házaival, köz- és lakóépületeivel, gyártelepeivel madártávlat­ból és közvetlen közelről. Több ez keresztmetsze-tnél.- több, mintsem hogy javas­latok. bíráló észrevételek nélkül mehetnénk el mel­lettük. hiszen a mozgalom — értékénél fogva — to­vábbfejlesztésre méltó. A képek egytől egyig le­velezőlap nagyságúak. A rendezők így is elpanaszol- tálk: a reprodukálás több mint tízezer forintba került! Óriási pénz ez egy hattagú munkáscsalád tárcajaoan. ha van. De egy — csaknem öt­ezres — falu büdzséjéből jó­val többet lehet és kell ál­dozni eg.v ilyen hallatlan érték fennmaradására, nagy méretű, szemtéltetöbb és sokatmondóbb bemutatásá­ra! A rendezőknek nem art jobban figyelembe venni az időrendet. További kutatás­sal talán elérhető, hogy a tablócímekan és néhány év- számon kívül megtudjuk: kik, mikor, hol, miért sze­repelnek a kepeken. Ez kü­lönösen fontos, mert sze­rintünk ez a gazdag anyag valamikor egy vaskos kötet illusztrációja lehet. És még egy: a múlt kepeit emberek sokasaga népesíti be. Az új élet, a mai képek sora többnyire „embertelen”, azaz épületleltár. (Legújabb korunk gyermekbetegsége !) így is nyilvánvaló, hogy. minden ay. emberért, a fa­luért épül, szépül, de fo­tográfusaink miért kénysze­rítik „befelé fordulásra", visszahúzódásra az értéket teremtö-élvezö embert? Üre­sek az utcák, a házak, a közintézmények, és belső világuk teljesen hiányzik .. Egyébként ugyanez voi.az észrevételünk Tab — már a dél-dunántúli fesztviálon is elismert — fiatal ama'örfil- mes klubjának Tabi képek c'mű, színes, izga’mas, a falu történetére is hite ssen visszapillantó, hatperc*.« kis- íilmjérőJ, amelyet ugyan­csak nagy érdeklődés „mel­lett és sikerrel mutattak be azon az estén. Nemcsak a szándék, hanem a szerkesz­tői, az operatőri munka is figyelemre méltó. Mivel a film „vágható” is, okvetle­nül javasoljuk kiegészíteni belső és élettel teli snittek­kel, képsorokkal. Büszke és jogos büszke­séggel visszapillantó mozga­lom eredményeit szem léi tűk Tabon. S mert aiap, azaz a múlt ismerete, tisztelete es megbecsülése nélkül nem építhet jövőt az ember, egy­re világosabban látszik a korábbam kétségbeesetten borúlátó felfogás végső ku­darca a település jövőjét il­letően. ELJŐ A REVIZOR Vidék iség-szindróma „A »vidékiség•» magatartásmodelljének, úgy látom, két alapmotívuma van. Az egyik: minél konfliktusmente­sebben. békésen, nyugodtan élni... A másik: kapcsolato­kat építeni és ápolni, melyek — mert megjelelő módon el­helyezik az egyent a város viszonylatrendszerében — tlyen vagy olyan előnyökkel járnak.” (Bánlaky Pál: A vi- dékiség tünetei.) Egy 1979-ben megjelent ta- nulmánykönyvből idéztem. Nyikolaj Vasziljevics Gogol már 13-,6-ban ugyanezekre a következtetesekre jutott, és elvégzett egy kísérletét: a kisváro$-iombik enyhen bű­zös vegyületébe kémiai reak­ciót indukáló eleven elemet dobott. A kísérlet eredménye A revizor című tragikomédia, melyet penteken este a ka­posvári Csiky Gergely Szín­ház is műsorára tűzött, fenn­állása óta másodízben. A té­ma egyébként a múlt század harmincas éveinek Pétervá- rán közismert volt: Szvinyjin lektor — Gogol elbeszélései­nek szerkesztője, közlője — mesélte fűnek-fának, milyen kalandokba keveredett vidé­ken. ahol fócsinovnyiknak nérték, s hasonló eset meg­történt masokkal is. például Puskinnal, sőt magával Go­gollal. Egy ukrán író, Kvitka- Osznovjanyenko 1827-ben .4 fővárosból érkézét t címmel darabot is írt egy féireértés- helyzétről, 1834-ben Veltman Vidéki színészek című komé­diája is feldolgoz egy hasonló esetet, es Puskin szintén ka­cérkodott a témával. Ha hin­ni lehet az írásbeli bizonyíté­kot nélkülöző szóbeszédnek, éppen Puskin ajánlotta Go­gol figyelmébe a vígjátéki le­hetőséget. S valóban, nagy sansz volt a halhatatlanságra, hiszen a revizortól való rette­gés ezekben az álmos por­fészkekben már-má:^ beteges­sé fajult, ezt ábrázolni gogoli tehetséget kívánt. Nem vélet­len, hogy egyik rendezeseben a revizor óriássá nőtt, fenye­gető árnyként érkezett. . . Az orosz kritikai realizipus első ásza tényleg nyerő dara­bot írt; színpadi művében már ott van mindaz, amit majd tovább motivál egesz sor honfitársa'— ki a kisem­ber szinte paranoiává növő rettegését ábrázolta, ki az ál­mos orosz életet peüéngérez- te ki —, s ott lelhető a gogo­li műben a majdani Szép Er­nő. Móricz Zsigmond, Koszto­lányi Dezső kisvárosképe is. Mert az idő próbáját sajnos állja a gogoli kisváros-szind­róma, az a tünetcsoport, me­lyet a kis méret, a zártság hoz létre: a helyi értékrend abszolutizálása, az elkényel­mesedés. a szervilizmus, a be­szűkülés Azt hiszem, á gogoli tragikomédia fogadtatása bi­zonyította leginkább azt az igazságot, melyet A revizor­ban országnak-világnak el­kiabált: az előadás vegén der­medt csend honolt, s csak ak­kor verődtek tapsra a tenye­rek. amikor minden oroszok cárja. I. Miklós kegyeskedett fehér kesztyűs kézzel tapsot mímelni. Egy 18ü2-es A revizor elő­adás előtt véleményem sze­rint három út nyílik: a) elját­szani a darabot korhű jelme­zekben, díszletvilágban. a né­ző asszociációs készségében bízni, b) kortalan jelmezek­ben érzékeltetni a gogoli kép érvényességét, c) mai viselet­ben színre vinni, hogy az ak­tualitásra még az is kénytelen Legyen ráébredni, aki hajla­mos csak az erényeket észre­venni saját korában. Tovszto- nogov nemzed színházi ven­dégrendezése „korhű” volt, Szőke István 1979-es kecske­méti A revizora „kortalan”. Gothár Péter kaposvári ren­dezése a huisumi revizor, azaz Az eltört korsó alapján ..korhű" Gogolt ígért. Nem lett az. S nem ez a gondom ezzel az egyébként rendkívül szó­rakoztató — bár az ötfelvona- sos műiét két hosszú résszé „terjengősitő” — előadással, hanem az, hogy olyan, mint a mesebeli okos leány, aki visz is ajándékot a királynak, meg nem is. Gothár ugyanis ked­venc korában — lásd a Meg­áll az idő című filmjét — játszatja A revizort; erre utalnak Szakács Györgyi — egyébként remek — jelmezei, a műbőr szoknyák, műszőr­més bekecsek, a rosszul sza­bott konfekcióöltönyök, az öt­venes évtekböl átcsúszott pol­gármesteri lódén, a hölgyek jellegzetes hajkölteményei. Ez itt és most kevesebb, mint kellene. (Az már persze dra­maturg után is kiált, hogy ha egy darab ezt a kort állítja elénk, akkor r.e pereljen vele a polgármesteri disztőr. me­lyet ráadásul kardnak mon­danak!) Mert egyébként ..na­gyon ki van tálalva" ez az előadás, sőt olykor az az ér­zése az embernek — méhraj­jelenet! —. hogy rendezésileg már túl is tárgyalt a darab. (Élünk a hivatali zsargonnal, stílszerűen.) Ugyanez az ér­zés bujkált bennem a hossza­dalmas első finálé láttán, Hlesztakov teníéztetésekor. Mintha néha a zene paran­csolna a rendezőnek. A zene. mely rendszer nélkül lep be az. előadásba, sót az első rész­ben még csak egy-egv sornyi szöveggel, a másodikban már dalbetétekké szemtelenedre. Mintha Kurt Weilt el-elszun- dikált volna Brecht egyik da­rabjának előadása közben, s amikor felriad, akkor kezde­ne muzsikálni, song helyett tangót. A „kitaláltság” zavar a díszletben is: nagyszerű az az áttetsző körfuggöny, melynek ajtói mögött látjuk a hallgatózó csinovnylkokat, de az a teknőszerű peremresz — mely a harmincadik elő­adásra tönkre teszi a színé­szek lábát — az égvilágon semmiféle képzettársításokat nem kelt bennem. Gothár Péter — nekem úgy tetszik — valahonnan Brecht es Kajka felől közelített Go­go.hoz, ez természetesen nem idegen A revizor szellemétől, h.szen Kafka is abbóL a bizo­nyos Köpönyegből bújt ki. Szinte degenerálódott kisvá­rosi elit kel itt életre. Egy túlcentralizált, bürokrata bi­rodalom végvidékének torz lényei, akik csak fizimiská­jukban különböznek egymás­tól, de egyetlen szürke masz- szát alkotnak S nem kivétel ez alól a szemétdomb kakasa, a polgármester sem. Hleszta­kov, az álrevizor is poros fe­kete karakter; Pétervárott bohém senki, úgy, mit ezek itt — hm — Máienykijgórod- ban. Hazudozik, mert ezt vár­jak el tőle, kurizal. mert így il­lik. A többi: 'helyenként bri­liáns koreográfia, remek hiesztakovi—oszipi zabáiás­duett, végletekig hegyezett kokettéria, jc\ rendezői ötlet­tel megvalósított alom-hinta- palinta, két fajankó kurtane­mes főszereplővé avanzsáiása stb. Vagyis: kifogásaim eile- nére szórakoztató, megszen­vedett előadás, melyben a kö­zösségi játék dominál. Nem is illene talán kiemelni senkit, hogy mégis megteszem, annak • több olyan — a közösségi já­tékon beiül — kiemelkedően jó színészi alakítás az oka, mint Bezerédy Zoltán és Lu- káts Andor párosa, Spindler Béla postamestere, Lázár Kati a korba pompásán bele­talált kotiósa, Csákányi Esz­ter áiszemérmetes Marja bak­fisa Serf Egyed Miska inasa, melyhez Markos György rá­dióparódiája adta a mintát. Kollai Róbert és Máté Gábor nagyon megdolgozik a sike­rért, érzésem szerint azonban kicsit áldozatai a masszásítás- nak. Ersko Iőszló Vigyázó szemmel A határainkon túl élő ma­gyar nyelvű irodalmak kö­zül legkésőbben talán a csehszlovákiai kezdte meg öntörvényű eletet. Ma az önálló Madách Kiadó látja el a nemzetiségi kiadó fe­lelősségteljes tisztét Cseh­szlovákiában. A csehszlovákiai magyar irodalom kétségtelenül má­ig legismertebb és legna­gyobb alakja Fábry Zoltán. A „vox humana” írója tevé­kenységét az 1920-as évek végén kezdte mint újságíró s ekkor vált következetes antifasisztává s harcos kommunistává. Az egy éle­ten át egy kis faluban lakó író méltán vált példaképpé; l életét, műveit megbecsülés­Új fiúk — régi idők Ma már bizonyos: hiába a sok-sok elolvasott könyv, irodalmi élmény, a történe-, lem megszobrosult nagyjai, példaképnek megmarad mint legelső és egyetlenegy bálvány: Albert Flórián. Gyermeki öntudatomat át­formálni ő rendeltetett, hogy rádöbbenjek, kit és mit is képviselnek a nemze- tiszín-mezesek, hogy meg­tudjam : Brazíliát is le lehet győzni, csak furfang és nagy szakmai tudás szükséges hozzá. Mert szakmai tudás már az, ahogy ‘— most is felidézve látom — a labdák mind célba érnek, s a tár­sak, (• regi játszótársak!) szintén szivükben hordják a jókor érkezés alázatát. Azt a 3:l-es mérkőzést játszottuk mi évekig a grun- don. mindig akadt közülünk egy-egy önfeláldozó, aki a fenegyerek Garinchát igye­kezett semlegesíteni, persze mindig sikerrel. Aztán a gr undo t Molnár Ferenc-i ih­letés közparkká változtatta, hol ndpjaink nemecsekjei már kikérik maguknak a nagybetű használatát. És másfajta játékok vonnak el energiát a tanulástól is. A foci túlságosan fárasztó lett, a viszonylag égy hely­ben végezhető lábtenisz köz­ben elgurult labda után pe­dig sok köbcentis motorját sem rest elindítani az unot­tan játszó srác. s valószínű nevet apján, aki még ma is — negyven körül — jobb időt fut tízezer méteren, mint az Edzett Ifjúságért- mozgalom győztese, Kényel­mesebb időket élünk — hallom, a nagy futkarozások ideje lejárt, rohangálni ide- oda nem kifizetődő. , Csoda-e, ha hiányoznák a nagy gólok? — gondolom, miközben félek (csak ne rá­bírni ármányos nosztalgiát fújjak itt én is), és észre sem veszem, ahogy elhúz mellettem a crosszozó nem­zedék. V. I. sei s a nagy embereknek kijáró tisztelettel fogadtak, s fogadják kortársai, kriti­kusai. Fábry cikkei a Ko­runkban, a/. Útban, a Kor­parancsban jelentek meg — gyorsan reagálva a világtör­ténelmi eseményekre az éb­redező fasizmus időszaká­ban. Fábry már ebben az időben tisztán látja az egész Európát fenyegető veszélyt, a fasizmust, s az ezzel járó új világháborút. Mindig és minden helyzetben a hala­dást, az elnyomott osztá­lyok érdekeit képvisele s éles, figyelő szemét semmi nem kerülte el. 1930-ban el­ismerően ír Thomas Mann kiáltványáról, Solohov Csen­des Donjáról, Illés Béláról, Balázs Béláról s Remarque haborúellenes filmjéről. Ez időben írt cikkei jórészt poli­tikai tárgyúak, csak itt-ott foglalkozik irodalommal, mert számara fontosabb volt a nemeskosúti rendőrsortűz vagy az, hogy Tamás Ala­dár Horthy börtönébe ke­rült. Ugyanakkor figyelem­mel kíséri a Nyugat folyó­irat új arcát is, Kassáik Ma című lapjának progresszív jellegiét is. Fábry vigyázó szemmel állt a strázsán, mi­ként Ady, s írásainak kér­lelhetetlen igazsága iránytű volt a nehéz időkben is. Jó néhány cikke most jelenik meg először csonkitatlan formában. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom