Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

Gerard Philipe Az egyik nagy francia kritikus, miközben arról írt, hogy vannak színészek, akik mindent el tudnak játszani, szinte magátólértetödően, meggyőző példaként éppen Gérard Phüipe-t említi. Azit a/, örök komédiást, aki — csak' minimális sminkkel, a próbb gesztusokkal, taka­rékos mimikával — olyan feladatokat oldott meg. mint Corneille Cid-je vagy a stemdhali Fabrizzio del Don­gd. Jean Vilar annak idején hősszabb tanulmányban igyekezett megfejteni a zse­niális ifjú kolléga titkát, de lényegében csak addig ju­tott, hogy szinte nincs is ti­tok, Gérard Philipe olyany- nyina sajátosan bújik, hősei bőrébe. Minden alkalommal újként állt a közönség elé, úgy alakult azonban lelki­leg, fizikailag szerepről sze­repre, hogy közben mind­végig önmaga maradt. Vagyis Philipe az a filmszánész, akit képtelenség bármiféle skatu­lyába begyömö­szölni, aki maga alkotja a törvé­nyeket, amelyek alól egyszersmind ő maga a kivétel is. A színházitól jött a filmhez — Musset, Corneille, Camus, Lorca, Giraudoux darab­jaiban alakított sikerekkel a háta mögött —, de úgy, hogy semmit sem hozott magával a mesterkélt dikció akkoriban, majd­nem kötelező emelkedettségé­ből, a túlkomplikált gesztu­sokból. Huszonöt évesen már teljesen kiforrt művészként hódította meg nemcsak a nagyközönséget, de a kriti­kát is, A színpadihoz mind­végig’ ragaszkodott, nemcsak a megtisztelő meghívások miatt, de azért is, mert sze­rinte a színész —‘ mindenes, minden ■ műfajban ki keil szolgálja a művészet-ked­velőket. Ez a soha igazán fel nem nőtt kamasz a tra­gikus férfi -seen vedéi y, a nemes pátosz vagy éppen a bűbájos esetlenség maszk­jában mégis a filmben men­tette át tehetségét az örök­kévalóságnak. Szerencsés indulása is vcflt, az egyik legjobb Dosztojevszkij­fiilmben, A félkegyelműiben i gazán n ek i való fel,a dartot kapott, s ez a törékeny, kapkodó Miskin herceg egy­szerre világhíressé tette. A következő évben forgatott, botrány-árnyék oita A test ördöge csak fokozta népsze­rűségét. Egycsapásina sztár lett. A gimnazista fiú sze­relmi drámáját A pármai kolostor követte, majd Az ördög szépsége, s 1952-ben a ma is friss Királylány a feleségem, amely egy nálunk akkoriban feltűnő szépre­ményű színésznő. Gina Lol- lobrigida mennybemenetele is volt. Könyvet írtak róla, s még azt is megbocsátották neki. hogy mindenkinek hátat fordított, amint feljebb és feljebb lépdelt a siker lét­rafokain. „Mindent önma­gáimnak köszönhetek” — nyilatkozta az elbűvölő zsarnok, akinek a népszerű­ség egyik pillanatról a má­sikra hullt az öíébe, olyan viharos sebességgel, hogy még csak értékelni sem tudta. Oriana Faliad termé­szetesen azonnal felkereste, és róla szőlő riportjában alig tudta türtőztetni lelke­sedését: „...Hát hogy le­hetne megállni, hogy ne tapsoljunk ennek a félszeg, pimasz fiatalembernek ? Csak rá kell nézni, máris gyöngédség fogja el az em­bert Talán szenvedő, elké-, nyeztetstt gyermekhez ha­sonló külseje az oka, talán ragyogó szeme amely hol világfájdaimas, hol meg ri­deg, kíméletlen, akár egy ítéletvégrehajtóé, talán fa­nyar, elkényeztetett arisz­tokrata megjelenése... Re- rvé Clair azt állítja: — Gé- rard Philipe az intelligen­cia csodája”. Több mint húsz éve nincs közöttünk. Pedig még csak most lenne hatvanesztendős. N. Gy. Az 5rd5g szépsége című filmben • A hogy az út elhagyja a várost, erő* ka­nyart vessz jobbra, rögtön utana balra farduL Szelíd emelkedő után kettős bukkanó következik, ezek után jön a „Célegyenesnek” nevezett több kilométernyi sima útszakasz. Itt nem múlik el nap karambol nél- .iüL Futó doktor napjában két­szer teszi meg az utat. Már ahogy a kórház előtt vára­kozik, hogy kihajthasson a tóútvonalra, fogadásokat köt magában az elrobogó gép­kocsikra : melyik melyikkel fog „találkozni”, melyik fog a „maga erejéből” a szán­tásban „landolni”. Koránt­sem cinizmus ez nála, leg­följebb enyhe szakmai ár­talom. Futó doktor ugyan­is a megyei kórház ideg­gyógyásza, és legjobban faj - alja, hogy még senki sem kert tőle tanácsot: beüljöin-e a volán mögé. Megesett már, hogy hordágyon látta vi­szont, akiié fogadott. Nem érzett ilyenkor diadalt. Még csak elégtételt sem. Egyszó­val egészséges indulaté em­ber vol t. Csakhát napjában kétszer neki is be kellett állnia a sorba. ' Gondterheltebb volt annál, mintsem rendszámo­kat matricákat és ablakban fityegő mütyüröket, jegyez­zen meg — néhány állandó ..útitársat” mégis ismert már. Előzéseikről, fékezéseikről, vá nszorgá sukról, kiszámít­ható kiszámíthatatlansá­gokról, vagy éppen, kürt- hangjükről. Mert olyanok js voltak, akik ügyességük he­lyett a kürtjüket használ­ták. Tisztelte ő az ügyességet, a merészséget is — ha a kettő találkozott Maga is szerette a lendületet. Ugyan­akkor szigorúan ügyelt a sportszerűségre. Több száz­ezer kilométert futott le koccanás nélkül, és eddig mindenhová időben ért. Er­re volt büszke, nem a ko­csimárkájára. Harmadik Wartburgját taposta. Ma korábban végzett a kórházban. Át akarta még egyszer gondolni másnapi bírósági szakvéleményét — Az apagyilkos, aki „tudat­zavarban” kapja elő a bor- iúkötelet! Agyrém! De az ügyvéd bevághat huszon­egyre! Vagy sikerül, vagy nem! A felelősség úgyis az elmeszakértőé!... Végre kikanyarodott a kórház elől, és besorolhatott a többiek közé, akik már magánéletük felé robogtak. Pillanatok alatt kiszálltak fejéből a „borjúköteles” ügy részletei. Nem a vezetés kö­tötte le. Ezen már régen túl volt. Diákkorában elkezdett még egy játékot, a vonaton* amikor szünidőkre haza utazgatott. Először csak fog­lalkozásukat próbálta kita­lálni útitársainak. Aztán iellemükre következtetett. Otthoni, munkahelyi visel­kedésüket igyekezett elkép­zelni. Játszotta ezt akkor is, amikor már kocsival járt, és hivatásból Jcellett emberek tucatjait kifaggatni legbeü­Natalja Gracseva Egy modern asszony vallomása Ahhoz, hogy valaki mo­dem asszony légyen, kevés az, hogy a húszadik század vegén él és az önkiszolgáló boltban vásárol. Ehhez még a képességek, ügyességek és szokások egész tárháza szükséges, amelyeket én ugyanúgy elsajátítottam, mint a hajbesütés módoza­tait! , Reggel pont nyolckor éb­redek. Nem azért, mert a vekker, csörög, hanem mert a szervezetemet este fi­gyelmesen beprogramoztam, és azt az utasítást adtam neki, hogy pont nyolckor ébredjen föl. (A pontos inst­rukciókat lásd a Babetta cí­mű folyóirat 9. számában.) 8.05-kor lefekszem a földre, jógagyakorlatokat végzek a kezemmel, a lábammal és a fülemmel. (Lásd a Health című folyóirat 5—9. számát..) Azután arcomra tápláló maszkot helyezek, a kezem­re tápláló krémet dörzsölök, es tápláló zabkását foflyasz- tok (lásd a Porridge című folyóiratot). A táplálkozást befejezve a külsőségekkel törődöm. A „Léda"■ krém, a „Louis Phi­lippe” tus és a „Láncomé” krém igazolja reklámját, s ugyaniakkor korszerűsített maqúülage technikával (lásd a Külső folyamatos karban­tartásának módszereit) rno- sakszom. A blézer színével összhangban levő cipőm szolid külsőt kölcsönöz. A cipő színével összhangban levő szemek valahol az orr- nyereg körül, úgy hatnak, mintha kizárólag kokettá- lásból lennének ott, és ikész­nek látszanak arra, hogy bármely pillanatban lepke­ként fölrebben jenek, isme­retlen irányba elröpüljemek. Mély lélegzetet veszek, és elmerülök az utca minden­napos forgatagában. Kilépek a kapun, és tar­tózkodóan rámosalygok a szomszédasszonyra, aki az orrom előtt csapta be ft ka­put. Zsúfolt buszon utazom, és tan ósíkodoam rásmosoly- gok a férfira, aki a világos beige színű cipőmön áll. Ebédszünetben futok a var­rónőhöz, de csak hanyagul megrándítom a vállam, rá­nézve az elrontott ruhára — nem érdemes bosszankodni miatta. Félóra múlva vidá­man kacagok bélé a tele­fonkagylóba, amikor megtu­dom, hogy az, akinek a kedvéért a ruhát varrattam, a napokban indul nászúira. Nem érdemes minden sem­miségért lehangolódni. Munka után nyugodtan bemegyek a péküzletbe és könnyedén mosolygok. mi­közben végighallgatom mindazt, amit egy penztá- rosnő el tud mondani este nyolckor, ha kivárom a visz- szajáró öt kopejkát. Belépek.a kapun. A poko­li sötétségben elvergődöm a kapcsolótábláig, és benyo­mom a számomra jól is­mert gombot. Az egész ház­ban kigyúl a fény. Egy ajtó mögül kinéz a szomszéd (a technikai tudományok kan­didátusa), hosszasan és tisz­telettel megszemlél, majd visszasiet búgni kezdő tele­víziójához. Nyugodtan és magabizto­san belépek a szobámba, és én is bekapcsolom a tele­víziót. Végigfekszem a dí­ványon (fej lent, a láb két párnán, a kezek a mellre helyezve). Egy e modem asz- szonynak semmilyen kelle­metlenség sem szörnyű! — Zivatar, jégeső •— hal­lom a bemondó fölerősödő hangját —; a hőmérséklet... És hirtelen elborzadva érzem, hogy valami halálo­san szorongatja a torkomat. — Úristen, eső! — sutto­gom. — Minő szerencsétlen­ség. S az esetleges eső miatt bőgök egy félórát. Aztán eszembe jut, hogy nekem még van víztaszító perme- tem a szempillámra, és van egy új japán ernyőm. Ekkor megnyugszorú. Kikapcsolom a televíziót, és megparan­csolom magamnak, hogy holnap is pont nyolckor éb­redjek. Migray Ernőd fordítása sőbb dolgaikról. Annyiban módosult a játék, hogy egy­két másodperces, elsuhand benyomásokból rajzolta meg az arcképeket. — Vadbarom, így toposod a munkatársaidat is ?! — nézett egy keskeny szájú akarnak után, aki csaknem árokba saorította az előtte haladó motorost. — Te meg inkább marad­tál volna alkoholista — pil­lantott be egy vadonatúj Polski ablakán, melynek tempója és nyomvonala az ökröt juttatta eszébe. Félórája sodródott már az araszoló-tekargő szörnyeteg kénye szerint. Néha már- már úgy érezite, ki kellene vágódnia, bőgetni a motort, nyomni a kürtöt, aztán lesz, ami lesz... — Türelem, Trencsényi Imre Cél­egyenes doktor úr, türelem, ki mu­tasson jól példát ennek a kezdő népségnek?!... .Egyszer csak észrevette, hogy már jó ideje nem nyúlt a sebességváltóhoz. A kocsisor lassan, de egyenle­tesen gördül előre. Mintha még növekedne is a tempó! — Hisz ez már a „Célegye­nes!” — Mégsem érez meg­könnyebbülést, amikor el­halad az akadály mellett. Nem volt még meg a mai karambol. Csak egy kátyút kerülgették. A piros Opel és a szürke Volga szinte egyazon pilla­natban ugrott ki a sorból. Dühös kürtkoncert zendül fel a nyomukban. — Éa is vagyok olyan Qkostóni — gondolta a többi vezető —, hogy kivágok a vakvilógba, aztán majd csak beendeg valaki! Futó doktor maga sem tudta volna megmondani, melyik fajtát gyűlöli jobban. Az elkényeztetett „menőt”, aki visszaél a többiek em­berségével, vagy azt a be­húzott nyakú puhányt, aki szarvat ad a „menőknek”. — Ne eresszétek! — viny­nyogta magában, és ráta­padt az előtte haladó Zsiga lökhárítójára. Felvillant benne a remény: lesz annyi tartás a többiekben (is, hogy szarosabbra ^ zárkózzanak. Jobb lábfeje úgy feszült előre, mintha saját akaratát akarná az egész oszlopba préselni. — Emberek, ura-4 im, barátaim! Ez a pofás kandúr legalább háromszor gázolt, ő se tudja, hányszor ütközött, mindig megúszta! Verekszik is! Ha baj van, ügy dorombol, „Főnök így, főnök úgy!...” Legalább egyszer, könyörgöm. leg­alább egyszer hadd törje ősszé a pofáját!... Maga sem vette észre, ho­gyan került a baloldali sor­ba, de már vagy öten-hatan hajtottak a két vadorzó nyomában. Már csak azt bánta: nem elsőnek ugrott utánuk. A Volgának közben sikerült a törvényes sor ele­jére állnia. — Mindegy — bondolta Futó doktor. — Ezzel a Vigyorgója,nival kár is huzakodni. Most a másik vadorzó nyomta a kürtöt. Az opeies muksó önelégült ábrázata, mint valami céltábla, lebe­gett elűzhetetlenül áz or­vos előtt. .Annál inkább bő­szí tette, mert távolról is megérezte' gőgös tő etetése mögött a gyávaságot. Nyom­ta Futó doktor is, a gázpe­dált. Agya lázasan kombi­nált. — Ha előttem ez a ~ sertés jobban menne, meg­előzhetném ezt a furgont itt mellettem, aztán jobbról le­lépném ezt itt, de nem megy, az istennek sem megy, egyik sem megy, pe­dig- akkor már csak három szemétláda választana el a piros Opeltól! Megkérdez­ném az ápolt kezű bárher­ceget, hová siet, mikor nyitnak még?!... De ez itt nem megy előttem!... A rohadt vámcsaló meg más pofátlanul jobbra villog, mert tudja, hogy a motoros inkább az árokba megy... De ez a vén trabantos is engedi, mert nincs benne emberi tartás! Lennék csak én. a helyében, majd bela­pítanám a szép, fényes ol­dalát !... De ez a hólyag­fejű itt előttem... Most emberedre találtál!... — Futó doktor előre ’dőlt, mint a tévé előtt, mikor a mi csatárunk tör előre. — De hiszen ez a Volga! Nem en­gedi, hiába tülköl! Ez az, fiú! Így kell ezt, biaomyis- tan, ha egyszer én is safőrt fogadnék!... Ekkor tűnt fel szemből a teherautó. — Bárcsak nefci- menne! — villant át az or­vos agyán, de rögtön meg is hökkent: — Ilyen rövid az-út a borjúkötélig?... Mint a bőm Kirobbanás, úgy világította be vörössel az esti szürkületben kanyar­gó utat a féklámpák hirte­len felvillanó fénye. A Vol­ga fékezett elsőnek, hogy maga elé engedje a halálra rémült opelos muksót A jobboldali sor enyhén meg­rándult, majd tovább hú­zott. Aki azonban eddig az Opelt követte, most várat­lanul találta szemben ma­gát a teherautóval és hirte­len taposott . a fékbe. Futó doktor két ülést érzett. Egyiket élőiről', a másikat hátulról. Rögtön utána gép- puskasorozatot hallott. Szempillantás alatt eljutott a tudatáig, hogy ez a saját motorja — leszakadt a hangtompító. A motor kö­vetelőén porolt, a sor pe­dig egymásba csúszott, mint a befagyott. folyón a jégtáb­lák. A vadorzók és a behú­zott nyakúak tovább iszkol- tak, hogy aprócska ponttá váljanak, majd teljesen el­tűnjenek a „Célegyenesben”, a Wartburg pedig itt reme­gett, befalazva, tehetetlenül F utó doktor hátrafelé próbálkozott Dühös - kürtölést kiáltozást hallott — Mindennek ez a series az oka itt előttem! — hördült fel, és ő is meg­nyomta a kürtöt. — Észnél van, ember? — vágódott ki sápadtan aa előtte álló kocsiból egy re­megő szájú alak. A doktor gázt adott, hogy elsöpörj« — maga elől az akadály«^ kát. Egyre többen kiálloe- tak be az ablakán, rángat­ták a kipattant ajtókat. El­torzult aggyal ugrott az út­testre. „— Elismeri, vagy hívjunk rendőrt? — kérdezte a re­megő szájú. Ököllel akart nekinaerml. Lefogták. — Ha ideges, apám, vizs­gáltassa meg magát — dör- mögte a tagbaszakadt bá­nyász, aki hátulról szaladt belé azután legyintett, és nekifeszült, hogy szétvá­lassza a Zaporozsec elejét a Wartburg hátuljától. Fűtő doktor alvajáróként nyújtotta át a betétlapot Mikor kissé magához tért, egyedül volt az országúton. Bevert orrú Wartburgja pi­ronkodva állt a jobboldali útpadkán. A szélvédőn, az ablaktörlő lapátok alatt há­rom cédula. Egyik karosszé­riajavítást ajánlott a Kos­suth utcában, másik vissza­pillantó tükröket, a harma­dik pedig autórádiók szak­szerű beszerelését. Vallató Géza EGYETLEN CSILLAG Októberi délibáb: ragyognak még a birsillatú füstarany kupolák. A parton térdelek, amely őrzi drága lábad nyomát, s döbbenve nézem, Hogy oson mögém a tolvaj-léptű, hogy fakul­nak ki a színek, hogy folynak szét a formák, s hallgatom, mint némulnak el a nád- s vízi­liliom-fuvolák ... hogy szitálja fekete havát a csend... Ezüst harangját ‘nem kon- dítja,, a tündérek szárnyát ma nem szövi meg a Hold... s ahol térdelek, az éj állóvizén egyetlen csillag ring, s ragyog. / Gérard Philipe a Királylány a feleségem című filmben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom