Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

A világ Össass női prak­tikáját férfiirők ta­lálták ki. Ezt akár olvadhattam is volna vala- íh*. de nem ... valami za­varos szerelmi történetei néztem a televízióban, így jutott eszembe. Szép, keTek, végleges mondat. Csoda-e, ha magam ,is megkísérlők elmondani egyet? Valaha sokat jártaim vi­dékre, s talán azért, mert elégséges időm volt, össze­akadtam Annával. Mint ha­marosan kiderült, Anna el­vált asszony, egy fiúcskát nevel, akit klarinétozni ta­níttat. Erről beszélt a leg­szívesebben. Zajos hangszer, próbálkoztam az azonnali visszavonulással, de Anna, egészséges gömbölydedsé- gével és beígért tánkányos bablevesével e 1 len á ?! hatat- lannak látszott Tudta, hogy nős vagyok, hogy két fiam van, de ez valahogy inkább ártatlanságomat juttatta eszébe, nem a bűneimet. Kisó erejével sütött ránk a nap, tekeregtünk a buszpá­lyaudvar és a vasútállomás közti hosszú fasorban. A gyerek klarinétórán volt. Nagyon szép lakásom van, mondta Anna egy egészem zavarosra sikeredett monda- torma válaszolva. Akkor jó, mondtam, mert arra nincs pénzem, hogy órákon át ül­jek a presszóban, az étte­remben. Nálam is van pénz, nevetett Anna. És boldogan mesélt tovább az életéről, a kisfiáról, a klarinét csodá­latos hangzásáról, és hogy milyen sokat fejlődött a já­tékban a kisfia. Lám, egy elvált asszony. Gondozott, ápolt, mértéktar­tóéin összeszedett lelkületű. Geaztemyebama. dús haja, szeretekre szomjas lénye, és e lény lakása együtt hatott meg. A férje hagyta rá a lakást, a férjek pompás fic­kók, a férjek akármit ott­hagynak egy otthagyható fe­leségért A gyerekről beszél­tünk. Igen, hiányzik neki az apja, az a drágalátos, de néha eljön, megjelenik, mint térítőn a folt és elviszi Zsolü&át egy másik város­ba. És miért váltatok ei? Okos kis kérdés. Hogy sza­badon kóricá Ihassak veled, örökösen féltékenykedett, nem ülhettem le egy kávéra a barátnőimmel se. Se? Én hűséges vagyok. És így jobb ? Sokkal jobb. Talán még a gyereknek is. Nincse­nek veszekedések, több ide­je jut a tanulásra, a külön­órákra, énrám. m gy beszélgettünk a szép tavaszi fényben, * a fű elegánsan zöl- étellt egészséghozó nyár Ígérkezett. Séta közben kö­zösen bevásároltunk, meg­vettük a bableveshez illő füstölt húst tejet a gyerek­nek, kenyeret, sort, még egy kis üvegcse tömény is kerüli a kosárba. Kevesebbe ke­rült mint egy éttermi va­csora ital nélkül. Anna, jó lenne hazamenni, te főznél, én olvasgatnék, esetleg alud­nék is egyet, amíg megjön a gyerek. Zsolti miatt ne aggódj, nagyon megértő fiú. Gyakran lót idegenekkel? Vannak barátaim. Olyanok is, akik... nálad alszanak? Nem, mondta Anna, ilyenek nincsenek. Nem is tudtam, hogy féltékenykedéssel kez­ded, tette hozzá keményen, szinte ellenségesein. A bableves lágy volt, hár­masban költöttük el. A tár­kony Vásárhelyről való, mondta büszkén Anna. Ro­mán? Zsolti kuncogva kér­dezett, szerette saját kis vicceit, tízéves, ha lehetett. Nem mondom, hogy azonnal összébarátkoztumk, de leg­alább beszélgettünk. Meg­kérdette, elég hamar, hogy itt alszom-e? Nem tudom, valószínűleg nem, hajnaliban indul a vonatom,' magyaráz­tam. Te nem ebben a vá­rosiban laksz? El kellett me­séljem az apró férfinak, hogy milyen a metró, meg a mozgólépcső, s hogy iga­zán olyan szépek-e a hidak meg a hajók meg a Duna. mint a képeken. Röviden összefoglaltam Budapest legérdekesebb látnivalóit, s a fiaimat is belekevertem valahogy, talán az állatkert­tel vagy a Vidám Parkkal * Apáti Miklós novellája ;j Központi Sajtószolgálat 1982. évi novella- és tárcapályázatán no­vella kategóriában l. díjat nyert. kapcsolatban. Anna kibon­totta a sört, Zsoltika limo­nádét kapott. Most egészen olyan, mint mikor még apu is velünk volt Fészkelődtem a konyhaszéken, lelkese­dés nélkül bólogattam, bá­mészkodtam. Mindenütt rend és tisztaság, kéznél tar­tott fűszerék, tálak, tiszta terítő és ráadásul a frissen pörgő, sürgölődő asszonytest, hátulnézetből. Elszívnék egy cigarettát mondtam, és Zsolti.ka már ugrott is, ho­zok szávarat, és befutott a szobába. Honnan tud a gye­rek ilyen szép szavakat. Ro­mániából, emnan. Mikor fek­szik le a gyerek? Anna le- heletszerűen a nyakamba pusziit Egy óra múlva, mondta különleges gyengéd­séggel, érthettem akár a gyerek iránt érzett majom- szenetetnek is. Zsolti, kérdeztem már benn a nagyszobában, jársz klarinétórákra? Igen, mond­ta Zsolti. És? Milyen? Sa­Apáti Miklós nyarú. Nagyon nehéz. Talán nem is ez a hangszer való nekem, mondta a zenetanár néni. öt hogy hívják? Aran­ka. Aranka néni. Milyen. Blága. Nem így gondoltam. Ja ? Szigorú. És könnyen főifújja magát Az kell is a kiartoétosnak, mondtam, ezen nevettünk. Sakkozni szeretsz? Art igen. És van itthon? Van hát, mondta Zsolti, és már ugrott is föl a* ágyra, fölnyúlt a polcra, és lekapta a sakkdoiboizt Ék­telenül zsörögtek benne a bábuk. Szerencsébe épp öt­kor kezdtek harangozni. Harangzúgásban állítottuk fia a táblát. Hét óra volt, körülbelül Már túl voltunk az ötötök lépéspárxxn, mikor fájdalma­san. de mégis ércesen szóló klarméthang ütötte meg a házat, aztán belépett az ab­lakon át, körbejárta a szo­bát Talán a szomszédiban játszottak. Te mikor gyako­rolsz, kérdeztem Zsoltit Épp ilyenkor. Jól van, Zsol- tikám, játsszál csak, hallat­szott Anna kiáltó hangja a konyhából Kuncogtunk. Te tényleg nem alszol itt? Hall­gattam, töprengtem, aztán art mondtam a hosszú csöndben, hogy elmegyek haza, a fiaimhoz. Lehet hogy ők is épp gyakorolnak. Zsolti nem mosolygott, hall­gatott nézte a sakktáblát Edénycsorömpölés jelez­te!, hogy Anna mosogat Az­tán még a konyhát és az előszobát is felmossa, mond­ta Zsolt Mindig? Mindig. Nagyon jó anyukád van. És te sohasem hazudtál még? De, igen, mondtam, de ak­koriban kisebb voltam, mint te. Én is akkor kezdtem, mi­kor még kisebb voltam. A klarinét miatt? Igen, Mert nem megy. De anyut meg­nyugtatja. Mi lenne ha egy kicsit igazán gyakorolnál... csak néhány taktust? Ha neked annyira hiányzik, mondta Zsolt, és elővette a hangsze­rét Játszott néhány tak­tust, köziben hallgatózott. A kinti klarinétos egyszerű dallamba kezdett, Zsolti ment vele. Később a sakkot is befejeztük, jól játszott a gyerek, ele nem kegyelmez­tem neki. Megyék fürdeni, mondta, Az jó, az jó, hogy ilyen önálló vagy. Csak mióta apu elment Nem akarom, hogy anyu sírjon vagy veszeked­jen velem. Olyankor én is sírok. Inkább elmegyek für­deni, mert anyu szereti a szappanszagot és ha meg­mosom az összes fogamat Egyedül maradtam a szobá­ban, s azcui kaptam magam, hogy Zsoltiért sokkal többet is vállalhatnék, mint egy­két ittakvást Aztán a saját fiaimra gondoltam. Igaz, azok nem ilyen kedvesek és fegyelmezettek, de mitől is lennének azok? Anna már főzte a kávét. Szépnek és vonzónak láttam, őt is, a konyháját is. Meg ahogy dolgozik. Begyakor­lott mozdulatokkal töltötte sziét a kávét. Hegyes mellei ágaskodtak, érezte Anna is, hogy nem 6t, hanem a mel­leit nézem. Magamhoz ölel­tem, a cipzárját lejjebb húz­tam puha háziruháján, elő- ugrottak a mellei. Bronzsö­tét ágyékszőrzetét is láttam egy pillanatra, ahogy fölé- hajoltam. De megállított. Most nem lehet... majd ha Zsoltika elaludt. H irtelen, kívülről és ímesszáröi láttam magam hogyan nyú­lok át a meztelen Anna ha­sán cigarettáért. És meghal­lottam Zsoltika klarinétjá­nak hangját is, fájdalmasan, reménytelenül úszkált körü­löttünk. Elszégyelitem ma­gam. El keH mennem. De mi­ért? kérdezte többször is Anna. Mert names itt nekem semmi keresnivalóm. Hát akikor menj! Menj csak! Anna sírt, a fürdőszobá­ból Zsolti hangja hallatszott: Anya __ . .. Csöndesen csuktam be magam mögött az ajtót Tisztelet a szülőföldnek Külföldön élő magyar származású művészek tárlata Immár második alkalom­mal nyílt a Műcsarnokban seregszemle a külföldön élő magyar származású művé­szek alkotásaiból. A nagy­szabású kiállításra 23 euró­pai és tengerentúli ország­ból 287 művész jelentkezett, mintegy ötszáz műtárggyal, zömében festők, égyharma- duk szobrász, fotóművész és építész Vannak köztük a képzőművészet határmezs­gyéjén álló, kísérleti műsze­rekkel alkotó művészek. Ilyen a video-performance- szal dolgozó Kuohta Klára vagy a Zürichben élő Bállá Péter, aki Metamorphozis címmel állandóan cserélődő fénytruiktúrákat mutat be programozott vetítőlemezzel úgy, hogy a látogató a te­rembe lépve árnyékával és a saját maga vetítette ké­pekkel változtatja a fényje­lenségek mozgását így ré­szese, kiváltója és formálója a művészi émlénynek. A közönség árnyalt, sok­oldalú képet kap a külföl­dön élő magyar művészek tevékenységéről, érzékelteti, hogy mi .foglalkoztatja a ha­tárainktól távol élő alkotó­kat akik többen a világ mű­vészeti arculatát is formál­ták, mint körtük Vasarely vagy Schöffer Miklós. A kül­földi kultúrák gyümölcsöző kölcsönhatásait mutatja a reprezentatív kiállítás, amely három generáció munkássá­gából ad ízelítőt A műveket az alkotók maguk válogat­ták, maguk határozták meg, mit tartanak fontosnak munkásságukban, mit akar­nak a szülő­hazában élők­nek bemutat­ni. így egymás mellé került a világban szét­szórtan élő Sok művész alko­tása, különbö­ző stílusirány­zatok széles skáláján. Az ismert és eddig itthon még nem ismert al­kotók a jelen művészetének pillanatképét villantják fel. Semmilyen irányzat nincs túlsúlyban, a hiperrealiz- mus éppoly fontos szere­pet játszik, mint a legel- vontabb abszt­rakció, de a pop art, con­cept art és más törekvé­seknek- épp­úgy akad kép­viselője, minit a naiv művé­szetnek. Jólesik üd­vözölni a má­sodik világ­háború előtti törekvések si­keres hazai képviselőit, és meglepődve ta­nulmányozhatjuk, hogy mennyire hűek marad tak önmagukhoz utolsó al Schöffer Miklós: Mobt Jakovits József: Mózes kotásaSkfoan Is, mint Beck András, A. Borbereky Kovács Zoltán. Szalay Lajos, Jakovics József. Egyes magyar művé­szeknek már a nemzetközi lexikonokban szereplő mű­vei is láthatók a kiállításon, mint Pierre Székelynek, Ké­pes Györgynek, Bartha La­josnak, Amerigo Tot-nak, Etienne Vágónak, Pierre Vágónak. A kiállítás legöregebb mestere, a kilencvennyolc éves Orbán Dezső, a ma már itthon is klasszikussá vált Nyolcak csoportjának tagja.' Zúzmarás idő című 1975-ben készült munkája földrésze­ken túli rokonságban _áB Bartha László balatoni ria-; násos tájképeivel. Sok művész stílusát már az idegen környezet formál-; Nemes Endre: Kompozíció ta, mint a Venezuelában élő Fircsa László monumentális Szépen magyarul — szépen emberül Bényei József indián tárgyú képeit Az ÜSA-ban élő Faragó Miklós 1982-es Tisztelet a szülőföld­Szűkszavú betűk Árnyékok Széthajtom mind a nádat, vizen járok utánad. nek . című képét viszont Szász Endre ifjonti szürreá­lis stílusa ihlette, & felhő­karcolókon átködlő Magyar­Egy ismerősömtől hallot­tam a következő történetet Munkahelyén néhány éve sürgősein kellett elintézniük egy ügyet, főnökük és ye- zetőhelyettesük .távollété­ben.. Gépírójuk őt kérte meg a hivatalos irat aláírására, mivel az irodában éppen ő tartózkodott. Habozva, de az ügy fontosságára gondol­va megtette. A vezető szó mellé azonban, odaírta: h — értvén.: (a vezető) he­lyett. Munkatársai — miután értesültek a dologról — el­kezdték ugratni: vezető ál­lásra törekszik, karrierista. Rosszul esett neki, hiszen sohasem álmodozott vezető beosztásról. „Ilyen gondot okozhat egy kis betű?” — fejezte be feleletre nem vá­ró, de kissé feszült kérdés­sel a történetet. Ilyen gondot okozhat egy kis betű, ha nem a neki szánt szerepet tölti be. Vagyis: az illető panasza jóllehet jogos, de a fejlemé­nyek alakulásában 5 sem vétlen. Miért? Lapozzuk föl a h betűnél a Rövidítések könyvét! Ezt látjuk: „h hek­tó; h hora-óra; h helyet­tesi ej". Eszerint közkeletű rövidítésként a ponttal együtt írt h utal a helyettes­re. A pont nélküli h viszont az átlagos műveltségűek kö­rében. nem a helyett névutót helyettesíti. (Némely munka­helyen persze ilyen össze­függésben is használják egy­ségesen.) / Efféle rövidítés beli hason­lóságokkal, sőt egybeesések­kel mindnyájan találkozhat­tunk már. Például a c. egy­szer a című, másszor a cím­zetes szó helyén áll; az L hol a lap, hol iveidig a lásd szót jelöli. A már említett könyv szerint pedig egiészen távoli fogalmak is kerülhet­nek egymás mellé azonos rövidítésük révén: vh, azaz világháború vagy városi há­zak; megh., vagyis megha­talmazott, illetőleg meghalt. Önmagukban nézve nyilván szűkszavúak ezek. a külön­féle szóikat egyféleképpen rövidítő betűk, mert nem mondják meg, melyik jelen­tésük kerül elő az adott pil­lanatban. Legtöbbször azon­ban a szövegösszefüggés, a nyelvi közeg kiemeli a meg­felelő jelentéstartalmait. Visszatérve a bevezető történetre: mit kellett volna tennie hát ismerősünknek? A hivatali nyelvhasználat­ban elsősorban a terjen­gős, terpeszkedő kifejezé­seket szoktuk kifogásolni. Ügyeljünk azonban a fordí­tottjára, a túlzott tömörítés veszélyére is. Előrejelzés nélkül ne használjunk egye­di vagy néhány embertől, rétegtől ismert rövidítést szélesebb körben! Az a több­letfáradság, amelyet alkal­manként a lerövidíteni szánt kifejezés teljes kiírása igé­nyel, megtérül a közlésfo- lyaimatlban. Mert nem okoz félreértést, sértődést, áská- lódást, megbánást, azaz nyelvhasználati, egyúttal magatartásbeli zavart az emberi kapcsolatokban.. Másfelől persze nemcsak arra illik figyelnünk, hogy ki mit mond, ír, hogyan fog­lal állást, hanem arra is,, hogy miként cselekszik. Ugyanis ha valaki más he­lyett megtesz valamit, mert szükség van rá, attól nem lesz a helyettese. Csak he­lyettesíti. ML ZL M, Ne félj. Nád feje reszket. Nem üldözlek, — kereslek. Huszonöt éve járok nyomodban — vén zarándok, és két árnyék fehéren lobog a lassú szélben, sohase közelednek, csak mennek, egyre mennek, suhogva kergetőznek partjain az időnek. Bencze fózsef Holies Mari Holies Mari hű pajtásom bölcsőben s a réten, keltegetö durchs angyal félted öröklétem. Jólesett a birkózás is heves szénaboglyán, lábad között a csillagot féltve eltitkolnád. Éreztem a derekadon már a heves ringást, s kereste az én álmom is azt az ágyék-nyílást. Betöltötte még álmunkat tanulás és játék, hemperegve a gyepágyon csók lett az ajándék. Kis blúzodon már a kebled tornyosulni látszott, ha néztelek, szégyenkeztél, a szemérem bántott országot tej jel-mézzel folyó Kánaánként ábrázolja nosz­talgikus látomásával. Egy- egy utazás emléke vagy a távolban élők nosztalgiája is megjelenik műveiben mint például a Rómában élő Dal- los Marika tihanyi levendu- lásokat idéző képén, külön­leges élmény Rapaics Ri­chard mélyértelmű szimboli­káid Attila-gobelinje a kon-, ttnenseket szétszaggató nyíl­lal. Igen nagy a fotóművé­szek aránya, és meglepően sok a külföldön munkálkodó építőművész, akikről eddig keveset tudtunk. Nemzeti kötelességünk számon tartani és időnként számba venni a magyar te­hetségek kibontakoztatását, alkotómunkájuk eredményét seregszemléken bemutatni. & I. SOMOGYI NÉPLAP ß klarinét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom