Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-29 / 304. szám

Vizsgálat a kenyérről Kettőn áll a vásár Egymás munkájáért vállalt felelősség Vitába keveredett a sütő­ipar és a kereskedelem. Nem először, és tartunk tőle, hogy nem is utoljára. A mostani nézeteltérés oka az volt, hogy az ipar állítja: jobbította a munkát, a kereskedelem pe­dig visszaesést észleli A dolgok tisztázásában ezúttal a megyei tanács két illeté­kes osztálya, a mezőgazda- sági és a kereskedelmi is segített, mégpedig azzal, hogy vizsgálatot tartott a megyében, a termelőüze­mekben és a boltokban. Negyvenhat településen öt- venhét üzletet néztek meg, s 12 kenyérsütő üzemben járták. Mindenütt azt firtat­ták: jó-e, friss-e mindenna­pi kenyerünk. Giczi Frigyes, a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának főmunkatársa kéré­sünkre a többi érintett je­lenlétében így foglalta össze a vizsgálat eredményeit. — Azt hiszem, az a cél­szerű, ha a gondokról szó­lok, mert kenyérügyben ha minden jól menne, az volna a természetes. Elsősorban Kaposváron és ellátási kör- zetőben van még több tenni­való. El kell ismernünk, hogy sokat tett a sütőipar: több a minőségi kenyér, mint ré­gebben, és a .sima” kenyér Sokan beszéltek a takaré­kosságról, a minőségről, a beszámoló taggyűléseken. Oj vonása volt ezeknek a fel­szólalásoknak, hogy az or­szágos követélmények fé­nyében sokkal szélesebb kör­ben vizsgálták a teendőket, A kommunisták — így mond­ta az egyik felszólaló — a takarékos6ag, a minőség el­ső számú őrei mindenhol A példamutatásnak már abban is meg kell mutatkoznia, hogy a döntések minél ue- mokratikusatobak legyenek a gyárban, a gazdaságban, az intézményben — mindenütt. Különösen nagy werepük van ebben azoknak a kom­munistáknak, akiknek az a pártmegbízatásuk, bogy a szakszervezetben, a KISZ- ben, a népírontaaozgaiona- ban, a tanácsiban tevékeny­kedjenek. A beszámoló tag­gyűlések előtt minden párt- csoport mérlegelte, ki ho­gyan tesz eleget feladatának. A párttaggyűiés már az ösz- szesitett tapasztalatokat tár­ta a kommunisták elé. Jó kezdeményezésnek tartom például, hogy a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság pártvezetősége még a beszá­moló taggyűlések előtt meg­tárgyalta a szakszervezetben tevékenykedő kommunisták helytállását. Alakítottak egy bizottságot, s az körültekin­tően megvizsgálta ki mint teljesíti a pártmegoizatasa t. A gazdasági körülmények olyanok, hogy a takarékos­ság nem merülhet ki a „vil- .anyleoitásban”. Ez kevés az előrehaladáshoz! A taggyű­léseken felszólaló kommunis­ták amellett szálltak síkra, hogy mérlegeljék minden in­tézkedés hatását, mégpedig összefüggésben más vállala­tok, gazdaságok tevékenysé­gével Előfordulhat ugyanis — volt rá példa —; hogy ami az egyik helyen meg­takarítás, az a másik űzőm­ben többletkiadást okoz, s ezáltal a népgazdaság veszít a hibás döntés miatt. Ugyanez vonatkozik a mi­nőségre is. A part politiká­ja megkívánja, hogy min­denki sokkal nagyoob fele- losséget erezzen például az ellátásért, a szolgáltatás ja­vításáért. A falusi lakosság különösen érzékeny arra, ha s.esve kap a bott alapvető élelmiszereket, nincs olyan cink, amely máshol bőven kapható. Ez a közhangulatot is befolyásolhatja. Épp ezért nem lehet fontosabb párt- megbizatása a kereskedelmi vállalatoknál, a fogyasztási szövetkezetekben dolgoz«, kommunistáknak, mint az, hogy ezeket a hibákat meg szüntessék. A munkások szervát a ta­is jobb most hogy kétkiló- sat sütnek a kaposvári gyár­ban. De az igények még min­dig nagyabbak, mint ameny- nyi krumplis és csemege ke­nyeret szállítanak a boltok­nak. A hatnegyvenes ke­nyérrel ott nincs gond, ahol megoldották a konténeres szállítást Ezt jó volna to­vább terjeszteni. Az ipar és a kereskedelem közös gond­ja, hogy megtaláljak a meg­oldást Kapós varon nincs baj a kenyér frisseségével, a környező kisebb-nagyoób te­lepülések viszont már nin­csenek ilyen jó helyzetben. A hét végétől a kővetkező hét elejéig sok helyütt több­napos kenyeret kénytelenek enni. Marcaliban varrnak még nagyobb bajok Uj, kor­szerű a gyár, jó a technoló­gia, mégis sok panaszt hal­lunk A marcali gyár és a kereskedők együttműködése nem jó. A megye többi terü­leten azonban észrevehető a javulás; a Balaton -partom is jobb volt a kenyér minősé­ge a szezonban, mint régeb­ben, s a mennyiségi igénye­ket is sikerült kielégíteni. Viszont a kenyér minősege mkndemütt — ott is, ahol jó az átlagos színvonal — változó. karékosság, a minőség sok esetben azoktól függ, akik az irodákban üknek A köve­telmények egyoldalúak, ha mindig csak tőlük kérik szá­mon, mi hogyan sikerült Az előrehaladás érdekében nagyon fontos megfordítani a sorrendet: azt is nézzék meg, időben megrendelik-e az anyagot, milyen állapot­ban szállítják a gyárba, az építkezésre. Nem mellékes, hogy jók-e a tervek, ame­lyeknek aia|pjan építenek, összeá ll tanait egy-egy bo­nyolult terméket Ha ugyan­is csapnivalóan gyenge a rajz, el sem tudnak rajta igazodni, megfeszülhet a munkás, és akkor sem tudja valóra váltani a minőség ja­vítása érdekében tett föl­ajánlását. A mostani beszámoló tag­gyűlések hangulata azt mu­tatja, hogy a kommunisták értik a kor követelményeit, s ennek megfelelően kíván­nak kiáillm! a különféle fó­rumokon, ahol döntenek. Most különösen fontos ez, hiszen a tervezés időszaká­ban vagyunk; most dől majd el, mi épül, mire jut pénz, milyen új termék készül a gyártván. A Központi Bizott­ság határozatának szellemé­ben az országgyűlés is elfo­gadta, hogy csak az átgon­dolt, takarékosabb, jó minő­ségre irányuló helyi törek­vések lendíthetik előre a népgazdaság székeiét A kommunisták mindenütt sokat segíthetnek a megva­lósításban. Lajos Géza laJó természetesen nem tér­het ki minden részletre, az alapképlet bemutatására vi­szont ez is alkalmas. Banga János, a Somogy megyei Sü­tőipari Vállalat főmérnöke is végighallgatta, s ezt mondta: ,— Nem állíthatjuk, hogy nincsenek bajok. Viszont van néhány tőlünk független té­nyező, amin nem tudunk se­gíteni. A liszt minősége rendkívül változó, eszerint változik a kenyér is. A fris­seséghez pvedig annyit: ez attól is függ, hogy a keres­kedők fogaaják-e a hét vé­gén sütőit kenyeret, ünne­pek előtt, hétvége előtt, saj­nos, szúxség van elősütésre is, mert üzemeink kapacitá­sa olyan, hogy csak így tud­juk szállítani a kért meny- nyiséget... Ezeket a ténye­zőket is javítjuk majd, az pvedig bizonyos, hogy a szaib- jektív minőségrontó okokat még hamarabb igyekszünk megszüntetni. Ebben azon­ban a kereskedőknek is kell segíteniük. Marcaliról csak annyit, hogy ott nekünk kell változhatnunk, mégpedig gyorsan. Csíki Istvánná, a tanács kereskedelmi osztályának képviselőije a partnerkap­csolatokról ezt mondta: — Sok esetben a kereske­dőktől okkal vár több jóin­dulatot az ipar. Viszont ez fordítva is így van. Nem hiszem, hogy előbbre ju­tunk, ha egymásra mutoga­tunk; jobb szállítási készsé­get várunk, s néha frissebb kenyeret is. Kettőn áll a vásár... Végül Bánkúit Béla, a sü­tőipari vállalat igazgatója mondta el véleményét a je­lenlegi állapotról, beszélt az ipar terveiről: — Nem akarunk tündököl­ni; nem is tudnánk. Na­gyon bánt azonban, hogy sok­szor olyan hibákért is min­ket marasztalnak el, ame­lyekért nem bennünket ter­hei felelősség. Igyekeztünk javítani a kenyér minősé­gét, több a kézzel formázott jobb kenyer, a szállttásszer- vezest is jobbítottuk... Azt hiszem, most mar a keres­kedelemmel keU az eddigi­nél is kellemesebb párbeszé­det kezdenünk. Ebben is van javítanivalónk, de ők is lép­hetnének. A fejlődő együtt­működés jelenleg is hozhat haladást. A körülmények viszont javulnak a közeljö­vőben. Megkezdődik a ka­posvári gyár rekonstrukció­ja, s a barcsi és az atádi helyzet is jobb lesz. A me­gyeszékhelyen Május 1. ut­cai két sütödénket állítjuk rá a minőségi kenyérre. Az egyik alfele kismamaüzem lesz egy műszakkal, a má­sikat kisvállalkozásiban mű­ködtetik majd dolgozóink. Mi is szeretnénk véget vet­ni a íolöbieges vitáknak — úgyis van elég, ami nem fölösleges —, es a nyugod- taíbb légkörnek, azt hiszem, Somogy lakói látják maja hasznát. L. P. Két kitüntetést vettek át Amikor a vízvári terme­lőszövetkezet elnökének; Vi­da Imrének megemlítem, hogy az egyik tsz-brigádról szeretnék írni, rögtön ráfelel. — Tudom, a Határőr bri- gáóról: Nem is kellett mon­dania a nevüket, sejtettem. Ezzel a brigádunkkal méltán léphetünk a nyilvánosság elé. Ha valami történik Víz­váron vagy Bélaváron, ne­kik részük van benne. Mun­kájukat nem minősítem kü­lön, mind a gazdasági, mind a társadalmi tevékenysé­gükért megtette helyettünk az országos fórum. Nem is mondok többet, mert vala­hogy dicsérgetésnek hang­zana, egy elfogult ember szájából. Keresse meg a Le- hőcz Pistát, mindjárt telefo­nozunk. Határszélen vagyunk. így hát szükséges az érkezési előrejelzés. Lehőcz István megrak még egy Nagyatádra irányuló te­herautót, aztán, mint mond­ja, tényleg csak rövid idő­re, a rendelkezésünk re álL — 11 éves a brigádunk, de ügy érzem, hogy az utóbbi években rázódtumk össze. Mindössze 9-en vagyunk, valamennyien itt a bányánál dolgozunk. Van, aki kavi­csot emel ki, van, aki rakó­dik, egyetlen nőtagunk fje­dig számlázásit végez. Talán ha állandóan itt dolgoznánk, nem is lenne olyan a bri­gád, mint most — Milyen munkát végzett még a brigád az itteni mel­léküzemági tevékenység mel­lett? — Felsorolhat« tlanuP rné­les körűt Ott dolgozunk, ahol éppen szükség van ránk. A kavicskotrás mellett, fákat döntöttünk az erdé­szetnél, részt vettünk a trá­gyázásban, a vegyszenezés­Nem gok olyan szerveset van, amely alakulásától kezdve annyi viszóntagsá- gon ment keresztül, mint a mezőgazdasági építőipari szövetkezeti vállalatok, ko­rábbi nevükön: tóválók. Éppúgy igaz ez, mint az, hogy a gondjaik ellenére történelmi küldetésnek tet­tek eleget, főként a harma­dik és a negyedik ötéves terv időszakában az ágazat épü­letben! húzásainak kilenc­ven százalékát ők valósítot­tak meg; olyan felada tokát oldottak meg, amelyekre a termetószövetkezetek saját erejéből nem futotta volna, a nagy építőipari szerveze­tek pedig nem vállalták ezeket a munkákat. A versenyt, a szinte kn5­ben. a betakarításban, a be- . került búza és kukorica megmozgatásában. — A tavalyi év munkájá­ért két országos kitüntetést is átvehettek. — Büszkék vagyunk mind­kettőre, a MÉM-tői A Szak­ma Kiváló Brigádja kitün­tetést, a TOT-tóí fjedig a békiemozgalom aranypla­kettjét kaptuk. Ez utóbbit a két községben kifejtett társadalmi munkáért érde­meltük ki. Bélaváron a ját­szótér építéséiben vettünk részt, most pedig az autós­pihenő készítését tervezzük. — A brigádvezető, ahogy mondták, ez esetben is a brigád lelke. — A faluban a népfront- rmrnk.it szervezem, mellette önkéntes határőr is vagyok. Ügy érzem, hogy nekem kell példával elöl járnom a bri­gád előtt, ha azt akarom, adjanak a szavamra az em­nákus pénzügyi gondokat a kezdeti hétből csak három közös vállalat élte túl. Hely­zetükből viszont arra k<>- vetkeztethetünk, hogy a két évvel ezelőtti mélypont után megtalálták helyüket, sze­repüket. Feltétlenül közre­játszott ebben, hogy 1981. január 1-től nem a mező­gazdasági szabályozórend­szer feltételei szerint gaz­dálkodnak, hanem azonos elbírálás alá esnek az építő­ipari vállalatokkal. A közelmúltban a megyei tanács mezőgazdasági bi­zottsága oly szempontból elemezte helyzetüket, hogy a csökkenő mezögazdasagi beruházások között hogyan áfákul a siófoki, a nagyatá­di és a barcsi közős vállalat jövője. Az egyre szűkülő fejlesztési lehetőségek miatt a nagyüzemekben előtérbe került a rekonstrukció, a ter- melesixmtő beruhazasoKat azonban főként saját épí tő - brigáddal oldják meg a teeszek. Jelzi ezt, hogy az idén a szövetkezeti brigádok termelési értéke várhatóan kétszázai lene ven mi Mió fo­rint iesz, míg a három kö­zös vailalate a mezőgazda­sági ágazatban összesen csak ötvennyolc és fél milliót. Ugyanakkor, alapvető szö­vetkezeti érdek fűződik ah­hoz hogy a közös vállala­tok hatékonyan és nyere­séggel működjenek, ellenke­ző esetben a vállalatokat alapító termelőszövetkeze­teket terheli a veszteség rendezése. Könnyű belátni, hogy egy vagy két ered­ménytelen év pénzügyileg megrendítheti az alapító ter­melőszövetkezetet. Az érdek tehát azonos: az ágazat mér­séklődő beruházási lehetősé­gei között is eredményesen kell működniük a szövetke­zeti építőipari vteiaiatok- 1 nak. juk a legfontosabbnak és az egymás munkájáért is vál­lalt felelősséget. Ezzel elköszön a brigád­vezető, és már emeli is a. vizes kavicsot a várakozó teherautók platójára. A brigádnak anyja i* van Bencsik Vendelné személyé­ben. — 22 év <5ta vagyok tsz- tag, 3 év óta pedig tagja a Határőr brigádnak. Szívesen dolgozom együtt ezekkel a fiatalokkal, megpróbálunk egymás gondjain segíteni, i évem van vissza, de már sokszor mondják tréfásan: ugye, mami, nem hagy itt bennünket ? A kis kuckójában gondo­san őrzött kitüntetésekre is vetünk egy pillantást. — Be-bejönnek a gyere­kek, megmelegszünk kicsit, mondják: de látom: a sze­mük közben az okleveleken jár. A közös vállalatok vezetői egyetertenek aoban, hogy az őket létrehozó szövetkeze­tek igényeinek kielégítése az első minden körülmények között. Ezen túl azonban — a nagyüzemekkel való egyetértésben — olyan vál­lalkozáspolitikát kell foly­tatniuk, ahol kizárólag az eredményesség a mérce. A barcsi közös vallalat pelda- ul előtérbe helyezi a fejújí­tási munkákat, s az építő­iparhoz kapcsolódó, előnyö­sebb nyereségű ipari tevé­kenységet (napkolieatór, kontémergyártás stb). A nagyatádi közös vállalat a múlt évi 2,8-cal szemben az idén 5,5 millió forint nyere­ségre számít — részben a szabadáras munkák arányá-' nak “növelésével, részben az úgynevezett bituiax tetőszi­getelő technológia bevezeté­se révén. A siófoki válla­latnak területi eihelyezkede- séből adódóan kedvezőek a feltételei: túlnyomórészt sza­bad árturmaoa tartozó mun­kákat végez, s emellett ke­resi az eredménynövelés új lehetőségeit is. Az idén már foglalkoznak itt üvegragasz­tással, vegyi falszigeteléssel, ,s a koráboi negyvenről het­ven százalékra emelkedett a felújítási munkainak ará­nya. A mezőgazdasági bizottság úgy ítélte meg a helyzetet. az alapítók érdekével össz­hangban megszilárdul a há­rom szövetkezeti építőipari szervezet tevékenysége. Fon­tos, hogy e tendencia az ön­álló vállalkozáspolitikai szempontok érvényesülésé­vel tovább folytatódjék. V. M. ' , V Miskolcon a Pamutfonó ipari Vállalat fonodájában hufladékfeldolgozó üzemrészt építet­tek, ahol évente UóO tonna jó minőségű fonalat készítenek olyan alapanyagokból, ame­lyeket korábban nem tudtak hasznosítani Egy ilye» rövid összefog­ni takarékosság őrei berek, A )ó közösséget tart­Békés József A mérce az eredményesség Építőipari szervezetek a mezőgazdaságban

Next

/
Oldalképek
Tartalom