Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-23 / 301. szám
Ax idős emberek Gázosabbak, mint az életerős nemzedék tagjai. Melegre »ágynak, s nem csak a tűzhely hősugprai- ra: a figyelmesség, a törődés apró jeleire, amelyekből érzik, hogy nem felejtették el őket. A ma gas kort megértek egy része abban a szerencsés helyzetben »an, hogy szerető család »eszi körül, nyújt számára biztonságot; mások azonban — mily sokan »annak! - gyerme keik, unokáik körében él »e is szenvednek a fagyot lehelő ridegségtől. És a magányosok? Akik szomszédok, hivatásos gondo zók segítségére szorulnak? ök érzik csak igazán, mit jelent a rendszeres meleg étel. a napközi barátságos szobája, a szociális segély, a hazaszállított tüzelő, az elvégzett mosás, takarítás. És persze a jó szó. az érdeklődés, a figyelmesség gesztusai, akár szocialista brigád, akár ápolónő »agy néhány úttörő személyében. Az elmúlt években a tanácsok, a munkahelyek mind több törődést mutatnak a munkában megfáradt idős emberek iránt Összeállításunkban erről adunk képet Tagjai maradtak a nagy családnak Kilenc hónap alatt mintegy 110 ezer forintot fizetett ki különféle segélyekre szociális alapjából a siófoki November 7. Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet; hetvenen kaptak különböző címen támogatást — például egyszeri rendkívüli segélyt. Mindez azonban korántsem tükrözi azt a segítőkés/.séget. amellyel a Balaton menti közös gazdaság igyekszik enyhíteni egykori aktív tagjainak gondjain. Nem minden nyugdíjas, járadékos igényli a kiegészítő támogatást, s a téesz vezetői ezt figyelembe is vették, amikor úgy döntöttek: minden lehetséges módon kifejezésre juttatják, hogy száKocsival - helybe Déltájt gépkocsi áll meg a sávoiyi napközi otthon konyhája előtt Megrakott éthordóikat raknak be. A jármű a társ-községekbe — Fényedre, Szőkedencsire, Szegerdőre — megy, s viszi a mindennapi ebédet a magányos, idős embereknek. Mindhárom községben kijelölitek egy-egy helyet, ahol az ételt átadják. De aki már annyira idős vagy beteg, hogy nem tud érte menni, annak helybe viszik. A kocsi nem sokat Időzik: fordul vissza, s megy SomogysámSzoeiáUs étkeztetést biztosit a tanács sontaa; ott újabb éthordókat raknak be, s hamarosan So- mogyzsitfa és Csákány idős emberei is átvehetik ebédjüket. — Ha azt mondom, hogy igen eredményes évet zártunk, akikor elsősorban ez az étel szállítására vonatkozik — mondta Bide János, a sávoiyi tanácselnök. — Éveken át szóvá tették társközségeink idős lakói, hogy a széfcheiyiközségfoen, Sávolyon élők kedvezőbb helyzetben varrnak, mint ők; aki nem tud főzni, csak elsétál a napköziig, s viszi haza az ebédet Ezt ők nem tudják megtenni. A két tanács fejlesztési alapjából százezer forintért gépkocsit vásárolt. így kaphat naponta a Sávolyhoz és Somogvs árasomhoz tartozó településeken élő csaknem száz idős ember jóízű, meleg ételt. Érthető, hogy a nemrég tartott falugyűléseken, a tanácstagokkal folytatott beszélgetés alkalmával több idős ember is elismerően szólt az intézkedésről. mos tartják az egykori alapítókat, évekig vagy évtizedekig végzett szorgos munkájukat A rendszeres nyugdíjastalálkozók nem merülnek ki a vendéglátásban; részletes tájékoztatók is elhangzanak a gazdaságban végzett munkáról, a tervekről, az eredményekről és a kudarcokról egyaránt. S az utóbbi években az őszi mezőgazdasági munkák befejeztével sort kerítenek arra is, hogy üzemlátogatásra vigyék nyugdíjasaikat, járadékosaikat: hadd lássák, milyen a határ, sértés- es szarvasmarhatelep, a gépműhely, a dózsamajori szőlőültetvény. A szövetkezet központi Irodájába az üzemlátogatást követően egyre-másra érkeznek a levelek az öregektől: élményeiket, benyomásaikat vetik papírra mindarról, amit tapasztaltak, Kiss József nyugdíjas például azt írta meg, mennyire tetszett neki a főietek gondos megmunkálása es az, bogy még a villanyoszlopok töve is tiszta, onnan is eltűnt a gaz. „Nagy dolognak tartom, hogy a szövetkezet vezetői a nyugdíjas tagoknak évente megszervezik ezt a gazdaságlátogatást. ezzel azt jelzik: nem engedik, hogy sokeves munkánk után elszakadjunk a nagy családtól” — olvasható Simonies Ferenc levelében. Majd így folytatja: „Savbői örülök azoknak az eredményeknek, amelyeket a téesz az elmúlt huszonkét évben elért. Megnyugvással tölt el idős koromban, hogy megélhetem és láthatom régi vágyam teljesülését.. Megszépített évek — Minek az már nekem, édes fiam? Eléldegélek én így is — mondta az idős néni, mikor értesült a fiatalok jövetelének céljáról. A dolog azonban nem maradt annyiban. Az történt, hogy Kaposváron jelzést kapott a városi tanács egészségügyi osztálya: egy néni a donneri városrészben nagyon rossz körülmények között él. Az udvarban derékig ér a gaz, kidőlt-bedőlt a kerítés; még a kút is beomlott, nem tud honnan vizet hozni. A szociálpolitikai előadó elment a megadott címre, s úgy találta, hogy sürgős segítségre van szükség. Értesült minderről a Kiosz Régóta ismerem az tdös nénit. Kaposváron lakik, az Április 4. utca 29. szám alatt, özvegy IÍLés Lászlóné egyedül él, hetvenéves, az utóbbi időben mind gyakrabban szorítja négy fal közé a betegsege. Ha mégis kimerészkedik az utcára, botját hívja segítségül az apró, madárcsontú asszony. Valahányszor találkozunk, és szót váltunk erről-arról, az egészség vissza-visszaté- rő téma. Szerény nyugdíjat kap, beosztva költi forintjait, mert az egészség fenntartása is költségekkel jár... A minap levelet hoztak tóié. A szálkás betűket go- lyóstollal rótta papírra — egy neki címzett, fölszabdalt boríték belsejére. Azt kérte: hozzuk nyilvánosságra köszönő sorait, mert — szerint — megérdemli volt munkahelye, hogy mások is értesüljenek róla. miként Gondoskodnak egykori do! go. ójukról. Ezt írta: „1968. május 10-én mentem nyugdíjba és szeretném megköszönni a KPM Somogy megyei Közúti Igazgatóság vezetőinek és szakszervezeti bizottságának, hogy azóta is törődnek velem. Minden karácsony előtt jutalmat kapok tőlük, és ezzel nagy örömet szereznek nekem. Köszönöm, hogy gondolnak rám, és én is jó egészséget kívánok az igazgatóság minden dolgozójának. Illés néni.” A tizenöt éve beteg és majdnem ugyanennyi ideje nyugdíjban levő idős asz- szomy jutalmat említ. Ezzel arra utal, hogy a szakszervezeti bizottságtól évente ilyentájt kapott segélyt — amit egyébként nem pocstán küldtek el neki és nem is munkahelyi „De rende!es.sel" adtak at, hanem az igazgatóság egyik dolgozója vitte ki s nyújtotta át a lakáséin! — akkori jó munkája későbbi ég folyamatos elismerésének tekinti... Az ezer forinttal „bélelt” boríték ..feladója” Bajzik Miklósné, az igazgatóság szakszervezeti bizottságának elnöke. Tőle kérdeztük: vajo« hányán vannak hasonló sorsban, akikről a munkahelyi szb ilyen formában is gondoskodik? — A közelmúltban negyvenezer forintot fizettünk ki így harminchat nyugdíjasunknak. Azokmaik, akiknek a nyugdíja ezerötszáz forint körül van — négy ilyen volt dolgozónkat tartjuk számon — ezerötszáz forintot adtunk, akiké pedig ennél több, de nem éri el a háromezer-ötszázat, ezret kaptak most. A segélyezettek többsége mar több mint öt éve ment nyugdíjba... Segítik a rászorulókat évközben is, különféle módon. A központi irodában például lebonyolítják a nyugdíjasok hivatalos levelezését — ha ezt kérik —, a négy üzemmérnökség pedig Nagyatádom, Marcaliban, Szántódon és Kaposváron ingyen hazaszállítja a tüzelőjüket. Évi meghatározott számú utazásnál megtérítik az útiköltség felét, üdülőjegyeket is adnak nekik, s átvállalják üdülési kiadásaik egy részét. megyei titkársága, s Bilako- vics Szigfrid szervezéseben rövidesen megalakult a „brigád”. A tagok helyreállították az összeomlott kutat. De jöttek a városi-járási közegészség- es járványügyi felügyelet fiataljai is, megjavították a kerítést, a betört és csorba ablakokat, eltüntették a méteres gazt. Az egészség- ügyi osztály gazdálkodási csoportja bútort szerzett. Mikor mindezzel végeztek, elhatározták, hogy a jövőben is segítenek. Naponta kis furgon áll meg az idős asszony háza előtt, s meleg étel kerül az asztalra. Nem kell érte fizetni. Jön a postás is, hosza a szociális segélyt — hogy ne legyenek megélhetési gondjai. S bekopogtat néhány fiatal is. hogy édességgel kedveskedjem a néninek. Egy példa ez a sóik közül. Mikor intézmények fognak össze azért, hogy emberi körülményeket teremtsenek ellenszolgáltatás nélkül, ott, ahol az hiányzik. ■ a Öregek fája Hatalmas dobozok, bennük. apró csomagok — a bö- hönyei tanács egyik irodájában. A kérdő tekintetet látva Sipőez Ferencné szociálpolitikád előadó megjegyzi: — Községünk idős emberedé. Hatszáz csomagot készítettünk, s meghívtuk ma délutánra községünk valamennyi 55 év fölötti Lakóját. Az úttörők köszöntik őket műsorral, Ronga László igazgatási csoportvezető, a tanács, a népfront és a vöröskereszt nevében üdvözli az idős embereket. Akik nem tudnak eljönni, azokat fölkeressük otthonukban, s ott adjuk át nekik az ajándékot A művelődési háziban már az ünnepség előtt két nappal feldíszítették a szép karácsonyfát és alá rakták az ajándékcsomagokat. A műsornak, az üdvözlő szavaknak, és a kis csomagnak valamennyien ' nagyon örültek, hiszen ez is kifejezi: a község tanácsi, párt- és társadalmi vezetői nem feledkeznek meg az idős emberekről. Ez a törődés nem csupán a karácsony előtti bensőséges-, közös ünnepségben jut kifejezésre, hanem a következetes szociálpolitikai munkában is. Figyelemmel kísérik az egyedülálló, beteges, a segítségre másoknál jobban rászorulók sorsát. — Én is gyakorta járom a községet.. A Vöröskereszt aktívái Sashegyei Jánosné titkárral az élen, a gondozók, aztán az úttörők rendszeresen fölkeresik községünk magányos lakóit. Segítünk a bevásárlásban, a gyógyszerek beszerzésében, a gondozónők elviszik nekik az ebédet, a gyerekek közreműködnek az udvar takarításában. Ahol azt tapasztaljuk — vagy ezt jelzik a Vöröskereszt aktívái, meg a gondozónők —, hogy anyagi segítségre van szükség, ott kérelem nélkül is intézkedünk. A legjobban rászorulóknak — méltányos- sági alapon — magasabb segélyt adunk, mint másoknak — mondja Kiss Valéria tanácstitkár. Két esztendeje a tanács 240 ezer, az idén viszont már 408 ezer forint segéiy- lyel gazdálkodott. Ebből 300—1500 forint között kaptak a rászorulók, de tizennyolc esetben az összeg elérte a 2000 forintot. • A nyolcvanadik életévéhez közel álló Nagy Katalinnak, az idős Nagy Vendemének, Gál Józsefnek, Teller Editnek és másoknak nemcsak a segely esett jól: az is, hogy a tanács vezetői, a Vöröskereszt aktívái, a gondozók beszélgetnek velük életükről , meghall ga tj ák panaszu - kát, kérelmüket, s amiben tudtak, segítettek. — Községünk vaiameny- nyi lakója, a tanacs, a part és a társadalmi szervezetek név eben kívánok kellemes ünnepeket; azt hogy az itt lakó idós emberek meg sok boldog és békés karácsonyt erjenek meg — hangzik el ma délután a böhönyei művelődési otthonban a jókívánság. Mindannyiuknak szóL Pártfogoló brigádok A balatonszentgyörgyi tanácsnak a székhely községben és Balatonberényben van napközi otthona. A székhely községben a látogatottság a kezdett nagy érdeklődés után jelentősen visszaesett: mindössze 12— 14 ember jár oda. Berény- ben viszont épp az ellenkezőjét tapasztalják! Kezdetben nehezen mentek az öregek otthonába, ma viszont csaknem negyven a rendszeres látogató... Hét tiszteletdíjas gondozónőt foglalkoztatnak. Ök rendszeresen meglátogatják az idős, magányos embereket, s továbbítják igényeiket. A szantgyörgyi téglagyár és a Dél-Baiaton Tsz egy-egy szocialista brigádja pártfogolja az öregek két napközi otthonát; rendszeresen látogatják őket, ünnepkor ajándékokkal kedveskednek nekik. Az idén például zalakaro6i kirándulásra, fürdőzésre is elvitték őket. Ba :a tons zen tgyörgyön, Balatonberényben, Vörsön, Tikoson, Holládon minden évben megrendezik a társadalmi szervezetek az öregek napját, köszöntük az idős embereket, es közös vacsorát, utána pedig bált rendeznek részükre. A művészeti csoportok mindenütt műsorral köszöntik az öregeket. A gondozónő naponta látogatja a rászorulókat SOMOGYI NÉPLAP EMBERI MELEGSÉG „Bélelt” boríték
