Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-19 / 298. szám

Jelképe a borostyán Litván Szocialista Szovjet Köztársaság láttiatöÜBjg 1990-ne Litvániái ­bain már egyáltalán nem lesznek tanyák. Az új falvak szépek, ké­nyelmesek, alkalmasak ar­ra, hogy a falusi lakosság jó munkakörülményeket, pihe­nési lehetőségieket találjon bennük. A jelenlegi terv­időszakban mintegy 37 eaaer családi ház és lakás épül a Egy litvániai falu látképe — új családi házakkal falvakban, túlnyomó több­ségük egylakásos kertes ház, gazdasági ép ületekkel. Az utóbbi időben ezért a fiatalság szívesebben választ szakmát otthon, a falu gaz­daságában. Van jövőjük a litván fal­vakban ! A Balti-tenger partvidé­kének egyik csodálatos fek­vésű köztársasága Litvánia. Területe 65 ezer 200 négy­zetkilométer. Szimbóluma — Lettországhoz hasonlóan — ősidők óta a borostyán. A tenger ajándékának érté­ke az évek során sem csök­kent, sőt egyre keresettebb lett. A mindössze három­millió 460 ezer lakosú Lit­vánia azonban ma már nem­csak a borostyánról híres: világszerte ismerik elektro­nikus számítógepeit, radio­es televizióalkatreszeit, vil­lanymotorjait, vegyipari ter­mekéit is. Készül itt nagy pontosságú fémmegmunkáló- gep, építőipari berendezés es sok száz élelmiszeripari termek, amely nemcsak a Szovjetunióban, hanem kül­földön is híres. A litván ipar 80 ország­ba exportálja termeseit. Itt épül a hatmillió kilowatt teljesítményű iginaiini atom­erőmű 1 másfélirrüllios reakto­raival, és számos más ipari létesítmény. Litvánia dombokra épült fővárosa, Vilniusz jövőre ünnepli fennállásának 660. születésnapját. A hajdani kisvaios húsz év alatt két és félszeresére nőtt; 1980- ban született féimilliomodik lakosa. Tavaly fogadták ed a 2000-ig szóló táviad vá­rosfej les z tési t érvét. A litván építészek sike­res munkáját bizonyítja, hogy a Zsirmunáj lakóne­gyed tervezéséért a Szovjet­unió állaimi díjával tüntet­ték ki őket, Iazxiináj építé­séért pedig Leniin-dí jat kap­tak. V iim usz műam lékeire féltő gonddal vigyáztak, de büszkék az új létesítmé­nyekre — a Forradalmi Mú­zeumra, a sportpalotára, az Operaházira és a Kiállítások Palotájára is. ViLniusz egye­temi és tudományos közipont, s hat felsőfokú tanintézmé­nyében harmincöt ezer diák tanul. A város egyeteme 1979-ben ünnepelte fenn­állásának 400. évfordulóját. A köztársaság második legnagyobb városa Kaunas?.. Itt műegyetem, orvosi egye­tem, mezőgazdasági es test­nevelés! főiskola is műkö­dik. Klapeda pedag a Balitá- tenger partján fontos ten­gőn és folyami kikötő, va­lamint halászati központ, amely hajógyártásáról, tex­tiliparáról és borostyái, dístamügyárárói híres. Uj falvak épülnek Litvánia faival híven tük­rözik azokat a változásokat, amelyek az elmúlt évtize­dekben végbementek ebben a baltikumi köztársaság­ban. A nagyfokú szocialista átalakulás folytán évente mintegy öt-hatezer paraszt települ át az elszórt tanyák­ról. jól fölszerelt kolhoz- és szovhoz településekre. Mi váltotta ki ezt a fo­lyamatot? Litvániáiban csakúgy, mint a többi balti köztársaságiban a parasztok régtől fogva ta­nyákon éltek. 1940-ben ösz- szesen 250 ezer tanya volt Litvániában. A mezőgazda­ság kollektivizálása után azonban a tanyavilág nagy­mértékben akadályozta az olyan munkákat, mint a ta­lajjavítás, a gepek haszná­lata stb. Az elszórt tanyák­ról körülményes eljutni a munkahelyre, a kereskedel­mi és kulturális központok­ba, az iskolába. Ráadásul a több évtizeddel ezelőtt épült tanyák fölszereltségében is sok a kívánnivaló. A 60-as evek végétől a litván tervezőintézetek fej­lesztési terveket készítette« a települések építéséhez. Ilyen tervek alapján épült föl az új falvak hatvan szá­zaléka. A tanyákról a települések­re költözés költségeit az ál­lam vállalja magára. Így például a tanya gazdájának teljes kártérítést fizetnek a tanyan hagyott gazdasági épületekért, a kertért. A te­lepüléseken építendő új la­kásokra az állam hosszú le­járatú kölcsönöket folyósít, sót, a hitel fele térítés nél­küli. Az elmúlt másfél évti­zedben a parasztok kártérí­tés és hitel formájában több mint felmilliárd rubelt kap­tát. Ez idő alatt kilencven­ezer tanyáról költöztek el az uj településekre. Előre­GYÉMÁNTFOGLALAT A puli ugrándozva és na­gyokat vakkantva juttatta Kifejezésre örömét, hogy vendég érkezett a házhoz. A gazdinak előbb a hangja — Ne féljenek tőle. szeret ját­szani ! — ért el hozzánk, át a kerten, majd megpillan­tottuk az ajtóban nyárfa- egyenes alakját is. Barna orkánt viselt, fehér hajába nem tudott belekapni a decemberi szél, mivel rö­vidre nyírt kefefrizurát vi­sel Vörös István nyugalma­zott tanító. Egy híján ki­lencvenéves. Hetven éve szerzett diplomát Csáktor­nyán, hogy egy életre elje­gyezze magat „a nemzet napszamasa"-nak sorsává. Bent teljes hangerővel szólt a rádió. Gyerekkórus énekelt; még a beszélgetés idejére sem kapcsolta ki a készülékét vendéglátónk. Talán egész nap szol a rá­dió — míg a lánya nem érkezik haza. Am az is le­het, hogy épp ezt akarta hallgatni. A gyerekeket ... A szobában hűvös van. — Elő van készítve a gyújtós, de most csak be­szélgessünk — mondja. S alighogy megtelik nehány oldal a noteszom ban, meg­jegyzi: — Hogyan lehet eny- nyit összef irka Lni ? Aztán egyre sűrűbben tesz megjegyzést, hogy nem lesz-e sok az írásból, Meg egyáltalán kell-e ... Vörös István 1913. decem­ber 1-én állt először kated­rára a tapsonyi iskolában, s 1962-ig ott tanított. Húsz éve nyugdíjas. Nemrég vette át a hetven éve szerzett okle­vél emlékére a gyémánt- diplomát. Ha leszámítjuk azt a négy évet, amit nem a gyerekek között, hanem Taskentban töltött fogoly társai között, akikor is nagyon sok évet tesz ki tanítói működése. Versek, regények a fa alá Az ember a hoiocénban jelenik meg Karácsony este majd oda­kerül a könyv is a feldíszí­tett fa alá. Most még csak válogatunk. S van miből, hi­szen sok szép új verses kö­tet, prózai mű jelent meg a napokban. Baranyi Ferenc például 1979 és 1981 között írt költeményeit tette közzé a Magvető Kiadó segítségé­vel. A címe: Hétköznapi is­ten hozzád. Mottója lehetne ez a vallomásrészlet: ,.A for­radalom még javában zajlik az agyakban és az idegek­ben — miért lenne hát ide­jétmúlt a forradalmi líra?” összegző kötet Benjámin Lászlóé. A könyv lapjain — összegyűjtőtt versek címmel — az 1938 és 1976 között született költemények rajT zolnak markáns képet Kos- suth-díjas alkotónkról. Ez is a Magvetőnél jelent meg. A Kozmosz a fiatalokat fogja kézen. Első kötettel segíti az új költők indulását. Most egyszerre három kezdőt röp­tét. Debreczeny György El­lentétpárhuzamok című kö­tetében a fiatalos szenve­dély, az önemésztó kiáb­rándultság, az igazi emberi kapcsolatokra vágyás jelent­kezik verssé válva. Pszabó István — szinész is — A toronykalapos fiú címmel publikálta első könyvét; a folklór ihlette, eleven ösz­tönzést máig is a szülővi­déktől kap. Bókkon Gábor Néhány szó a tigrisekről cí­mű kötete a népdal tiszta­ságú versekkel kapcsolódik Ószabóéhoz, Ez azonban „több nyelvű”, több szólamú verees könyv, melyben a groteszkig tágítja körét. Néhány fontos prózai mun­ka is most látott napvilágot. Így Heinrich Böll Nobel-dí- jas német író Egy bohóc né­zetei című, két évtizede szü­letett műve a Magvető Vi­lágkönyvtárban. Bor Ambrus a Böil-regények avatott for­dítója tolmácsolja ezt az író életművében oly fontos helyet elfoglaló munkát. Nein kevesebb izgalommal vesszük kézbe Max Frisch svájci író kisregényét, Az ember a hoiocénban jelenik meg címmel. A nálunk fő­ként drámáiról ismert szer­ző hosszabb-rövidebb ré­szekből építi fel prózáját, sót rajzokat, újságcikk-resz- leteket, lexikon idézeteket is közbeiktat. Ez a látszólag egymáshoz alig kapcsolódó szerkezeti elemsor azonban végül is feszes ívét adja a kisregénynek, melyet Györ- ffy Miklós fordított. Már be­számoltunk arról, hogy a Nagyvilágban megjelent Gabriel Garcia Márquez kis­regénye, az Egy előre beje­lentett gyilkosság krónikája könyvaiaKban is napvilágot lát. A Magvető népszerű ra-re sorozatában most ke­rült a könyvesboltokba az új Nobel-dijas kolumbiai író műve Székács Vera fordítá­sában. (A Stúdió ’82 tévé­magazinban kedden este lát­hattuk, amint Márquez át­vette a riportertől.) Sikeríró nálunk is Robert Merle. Minden könyve több kiadást ér meg. így lesz ez a Fran­cia históriával is? Minden­esetre papír- és vászonkö­tésben is megjelent az Euró­pa Kiadó jóvoltából. A hu­genották századában játszó­dó történet egy családre­gény része, melynek fősze­replője egy fiatalember, aki varúr apjának „vegyes há­zasságát” beszéli el. Görög Lívia fordította. — Az ember nemcsak gyűjt, hanem felejt is — hu­nyorog újra. Am ahogy sza­vait hallgatom, nagyokat dobban a szívem. Tanítvá­nyai — vajon hány lehe­tett belőlük ennyi éven át? — szép emlékeket idéznek benne. — Ügy éreztem, mindig hallgattak rám. Szívesen dolgoztunk együtt. Es nem­csak az iskola volt ott ne­kem. ami munkát adott, hanem az olvasókör, a szín­játszócsoport is. Minden év­ben bemutattunk egy-két darabot. A falu rosszával kezdtük ... A puli rendes házőrző, ám szívesen latja gazdija mellett a vendegeket is. A tapsonyi tantestület tagjai be-bekopogtatnak hozzá. — Nem vagyunk idegenek egymásnak. Mindig is jó munkások voltak a falusi tanítók, most sem hallok rájuk panaszt. Tudják, mi­re valók. Tudják, mit vál­laltak, mit kell tenniük. — Elégedett ember? — Sosem voltak túlzott kívánságaim. Éltem az em­berekkel együtt. Megbecsü­lésnek vettem, hogy hall­gatnak rám. Ez volt szá­momra a legfontosabb, amit kaphattam. Az asztalon kömyvhegyeík. Egyet leemelek, Dénes Zsó­fia a szerzője. Mondom Vörös Istvánnak; — Csak néhány évvel idő­sebb. mint Pista bácsi. Nem­régen láttuk a televízióban.. Rabé Unt. Tamási Áron egyik köny­ve kandikál ki még a ha­lómból. — Válogatás nélkül olva­sok. Mindegyikben van va­lami fontos üzenet, amit érdemes megszívlelni. Hat gyerexe kozüL négy pedagógus, egy orvos. Egy pedig a helyi takarékszö-. vetkezőiben dolgozik. Vele él együtt. — Ha meg akarom láto­gatni a gyerekeimet, bejár­hatom az egész Dunántúlt... A puli a kapuig kikísér bennünket. Házigazdánk az ajtóból integet. — Nyugodtan kiengedhe­tik a pulit, hadd szaladgál­jon egyet — halljuk a hang­ját elmenőben. Horányi Barna Száz év szabadi levegőn Cseh Anna születésnapja Hol vagytok öregek? Aki­ket a kis Anna. a három- négy esztendős Cseh Annus látott a halásecsónakokban, a Sió kiöntésein a nádasok között? El-e még egy akkori arc, egy mozdulat, egy szem- villanás a százesztendős ük­anya tudatában? Akik oly régen elvegyítették porai­kat az anyalölddel, akiknek egykor volt eletüket mar fej fára vesett név sem em­líti (mert a fejfa is eilkor- hia/dt, kidőlt), jelentkezhet- nek-e még néhanapján em­lékezetében ? Óregapök, anyókáik, bajuszos és ke­mény karú férfiak vagy kendős, lesütött szemű fe- hénnépek, akik a gyerekkor vidám ha las/bogr acsait vet­ték körül; elmentek, szépen, lassan, szinte eszrevet lenül vagy — háborúk, járványok idején — csoportosain, égre csapó langszmű jajongasotk között. Elmen teki... Es el­süllyedt a Lapvilag is. Köz­ben lecsapoltak a Siót, a haiaszdereglyék szomorúfu- zeuc toveben romgyolodtak. özvegy Ratter Elekne szü­letett Cseh Anna balaton- szahadi lakos százesztendős. Töpörödött kis öregasszony. Leszármazottai és az egyko­ri leánypajtások, ingerkedő legények ivadékai között ül- üot/;j az uiuiepies bódulatá­ban. Szegfűk lobognák, tor­ták es szendvicsek sorakoz­nak, s az üvegekben jól ke­zelt bor sárgái lók. A fiatal vb-titkár, Tóth Lajos beszé­det mond, meghatja az asz- szonyokat, majd a különböze szervezetek képviselői já­rulnak a fekete kemdós anyóka elé. Óvodások és út­törők hajóinak meg, s ver­set mondanak, énekelnek. Annus néni figyelmesen nézi a beszélőt, es egy kis idegenkedést látok a szemé­ben. — Nem szokta meg az ün­neplést — mondja az unc kaja. aki már maga is nagy­mama. öregamyám — ejti puháin a szót a versmondó kislány Kosztolányi Dezsővel. Kosz­tolányi? A fiatal Cseh An­na, bizony, találkozhatott volna a fiatal költővel az Üllő« úti fák alatt. Sőt, mi­vel három esztendővel idő­sebb Ki szto.anv inál, nővé­réként ovodaba kísérhette volna Szabadiban. .. hyen- k<ir a képzelet aaboiazihalat- lan ... — Anna néni, mikor ment férjhez? — Tizenkilenc éves ko­romban álltam az oltár elé. Az ura bognár volt az uradalomban. Fiatalon — j2 eves korában — vitték temetőbe. Az idősebbik fiát, Eleket 30 évesen pusztította el a tüdővész. Lajcs fia, unokája, déd- és ükunokája a fővárosiban. Anna nenn 97 éves koráig eLlátta magat. Három esztendeje gondozó­ja van. — Lajos bácsi már har­minc évvel ezelőtt Pesitre akarta vinni, ae hiaba — mondja a nagymamává lett unoka. — Hiaba volt mun­den sző, a nagymama nem tudott megválna Szabadi tó L Végül megtudom, hogy az elmúlt két évtizedben Annus néni a második százeves ju­biláns a faluban. — A Matyiikó néni 102 évet élt — jegyezi meg vala­ki. — Ezt teszi a szabadi le­vegő — nevet, és koccint az ünneplő közönség.. 8z. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom