Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-14 / 293. szám

Tengerek földjén Észt Szocialista Szovjet Köztársaság A három balti köztársaság közül a legészakibb Észtor­szág — a tengerek földje. Ezért láthatók kék' hullám­vonalaik az. Észt SZSZK zászlaján. A 45 ezer 100 négyzetki lcwnéter terület egy- tízedét szigetek alkotják, számuk több mint 1500. Az egyik legkisebb szövetségi köztársaság, lakóinak száma mindössze egymillió 438 ezer. Észak-déli kiterjedése 240 kilométer, kelet-nyugati 350. Gépkocsival néhány óra alatt át lehet jutni rajta. A köztársaság közötti munka- megosztásiban többek között a mezőgazdasági gépek vil­lanymotorjainak gyártására szakosodott Cserébe trakto­rokat, vetőgépeket teherau­tókat kap. Különösen fejlet­tek Észtországiban a tudomá­nyos-műszaki haladást meg­határozó iparágak: az ener­getika. a gépgyártás, a mű­szergyártás. Az egy főre jutó elektromos energia .termelé­sében például a köztársaság a harmadik helyen áll a vi­lágon. Az az ország, amely régen túlnyomórészt burgo- nya termesztéssel foglalko­zott, ma 80 országba expor­tál villamossági cikkeket, exkavátorokat és precíziós műszereket. A tizenegyedik ötéves terv éveiben óriási ütemben fejlődik a vegyipar. Az olajpala-kitermelés eléri az évi 30 millió tonnát. Az olajpalából több mint 50 féle vegyipari terméket állí­tanak elő. Tallinn, az észt főváros nemcsak a Baltikum, de az egész Szovjetunió egyik leg­patinásabb városa. Kiemelt műemlékváros, ahol a kö­zépkori építészeti emlékek tisztán, erede.ti egységükben maradtak fenn. Nem csoda. hogy a régi Tallinn, az észt fii város ősi része szinte vonz­za a turistákat. Az építésze­ti emlékek megőrzéséért és restaurálásáért a várost Eu- rópa-éremmel tüntették ki. Észtország tengeri kapuja — a tall inni kereskedelmi kikötő. A hajók részt vesz­nek a sarkiköri szállítások­ban. árut visznek a nehezen megközelíthető vidékekre, a világ számos országába. Az észt tengerhajózási, vállalat 56 állammal tart fenn kap­csolatot. A, Szovjetunióból 250 kikötőibe Taílinnon át szállítják a személygépkocsi­kat, a szerszámgépeket és a hengerelt árut. A köztársa­ságban több halászati szö­vetkezet is működik. Energiagazdálkodás a Baltikumban HalisikikSM Tallinnban A Szovjetunió északnyu­gati egyesített energiarend­szere, amely az ország egy­séges energiarendszerének része, 94S ezer négyzetkilo­méternyi területet ölel fel. Ezen 26 millió ember él. Ehhez a rendszerhez tarto­zik a balti köztársaságokon kívül Belorusszia és Orosz­ország északnyugati körzete is. A villamosenergia ter­melése itt meghaladja a 130 milliárd kilowattórát — ez a Szovjetunióban előállított­nak körülbelül tíz százalé­ka. Az energiarendszer ener­giaforrásokat, energiaátvé­teli és -elosztó eszközöket foglal magában. Mivel egy nap során az energiaigény — különösen az ipari körzetek­ben — észrevehetően inga­dozik, így három erőműtí­pusra van szükség: az alap- erőművek veszik magukra az állandó terhelést, a csúcs- erőműveket az energiafo­gyasztás ugrásszerű növeke­dése esetén kapcsolják be, a félcsúcserőművek naponta legfeljebb 16 órát üzemel­nek a nagyobb, de nyugod- tabb terhelések idején. Csúcsidőben üzemelnek Lettországban a Daugava fo­lyón épült vízerőművek. Csúcserőmú lesz a Litvániá­ban épülő 1,6 millió• kW-os kajsiadori víztározás erőmű is. Az energiarendszerben alaperőműként üzemel töb­bek között a Szovjetunió leg­nagyobb atomerőműve — a 4 millió kW-os leningrádi, Litvániában épül az ignalini atomerőmű, amelyben a kö­zeljövőben kezdi meg műkö­dését a Szovjetunió legna­gyobb teljesítményű, 1,5 millió kW-os atomenergia­blokkja. A vidék természeti energiakészlete viszonylag csekély, az energiaigény vi­szont . növekszik. Emiatt cél­szerű itt az atomerőművek létesítése. Észtország északkeleti ré­szén a leningrádi atomerőmű szükségtelenné tette az olaj­pala tüzelöanyagu villamos erőmüvek alapüzemmódját, igy azokat félcsúcserőműként üzemeltetik. Ez pedig éjsza­kai szünetelést jelent, követ­kezésképp kevesebb fűtő­anyagot fogyasztanak el. A kitermelt olajpala jelen­tős részét (23 •százalékát) Észtországban termikus úton feldolgozzák: gázt és szur­kot nyernek belőle. A szurok szolgál folyékony fűtőanyag és más értékes anyagok — cserzőanyagok, ragasztó­gyanták, elektródkoksz elő­állításához. i A hőerőművek félcsúcs- üzemmódban kevesebb fű­tőanyagot fogyasztanak, ez pedig annyit jeleni, hogy ke­vesebb szennyeződés jut a légkörbe. Folyik a régi erő­müvek felújítása, ezeknél hatékonyabb elektrosztati­kus szűrőket alkalmaznak — mindez csökkenti a hőerő­művek környezetszennyező hatását. Sikeresen oldják meg a hőerőműveknek a fűtőanyag elégetése során ' keletkezett olajpala hamu —, ami ko­rábban a meddőhányóra ke­rült — hasznosításának prob­lémáját is. Ma ennek jelen­tős részét a mezőgazdaság­ban a termőföld mésztrágyá- eására vagy építőanyagok, jó minőségű cementek gyár­tására használják. Pintér István dokumentum riportja A legvalószínűbb, hogy magyar „bizalmi embereik” — értsd: besúgóik — tájé­koztatása alapján a gestapó- sok a letartóztatottak köz­reműködése nélkül is el tudták készíteni azokat a jegyzőkönyveket, amelyek tökéletesen megfeleltek a tényeknek, s foglyaik azok után már valóban nem ta­gadhattak tovább. Űjszászy István vezérőr- nagv, az Államvédelmi Köz­pont vezetője, Kádár Gyula ezredes, a VKF 2. feje és Kern Károly őrnagy, a Def- fenzív osztály , irányítója 1944. március 19-én az or­szág hitlerista megszállása­kor is a helyén maradt. Ed­mund Veesemmayer, Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja — diktátora — a német megszállás első napjaiban semmi kifogást nem emelt ellenük, viszont április 10-én már többször szóba hozta, egyebek mellett a kormányzónál is, hogy ezek az uraik nem marad­hatnak a helyükön. Az ügy nyilvánvalóan összefüggött a Veréb-akcióval, az ameri­kai tisztek ügyével. Érdekes módon azonban Sztójay Dö­me miniszterelnök, aki egyébként vakon és enge­delmesen követte a meg­szállók minden utasítását, ha nem is mondott kategori­kusan nemet, kitért az ügy előL Más szempontból, de hasonlóképpen érdekes, hogy Űjszászy István és Kádár Gyula nem értesült a néme­tek részéről őket fenyegető veszélyről. Pedig mindketten közvetlen kapcsolatban áll­tak a budai VátnraL Ifjú Horthy Miklós, a kormány­zó fia és bizalmasa — ha az emlékiratok e tekintetben nem túloznak — Kádár Gyula baráti köréhez tarto­zott. Horthy, akinek sejte­nie kellett az elkövetkező­ket, mégsem figyelmeztette Kádár Gyulát, és ő otthon maradt, nem bújt el. Letartóztatására — ugyan­azokban az órákban vitték el Űjszászy Istvánt és Kern Károlyt is — az április 17- ről 18-ra virradó éjszaka került sor. Nem nyitott aj­tót a lakása ajtaján előbb csengető, majd dörömbölő gestapósoknak. Telefonon — két készüléké is volt — egy- s zerre hívta ifjú Horthy Miklóst és Szombathelyi Fe­rencet, a hivatalban levő vezérkari főnököt Ígéretet kapott, hogy magyar tiszte­ket küldenek a védelmére. Mielőtt azonban azok meg­érkezhettek volna, a tucat­nyi hitlerista titkosrendőr már betörte az ajtót, és el­hurcolta a magyar hírszer­zés és kémelhárítás hivatal­ban levő főnöket Másnap Vessenmayer 99,110 186—87. számú titkos A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola kórusa a pódiumon Kodály — karácsonyra Hangverseny a Munkácsy gimnázium aulájában Sajnos, Kaposváron sem aréna. sem sportcsarnok nem épült eddig, mert bizo­nyára az is zsúfolásig meg­telt volna vasárnap este a Karácsonyi muzsika címmel hirdetett egyszersmind azonban Kodály Zoltán em­lékének is szentelt nagysza­bású hangversenyre, Hat és fél száz „fizető néző", azaz hallgató, s legalább három­száz énekkari tag 'szorongott a Munkácsy gimnázium tá­gas aulájában, mint a herin- gek a pléhdobozban, s a me­gyei művelődési központnak a rendezésért felelős munka­társa szerint még legalább két-háromszáz jegyet elad­hattak volna. örülhettünk az aulában felállított hatalmas fenyőfá­nak, a vendéglátó iskola diákjai és tanárai által lét­rehozott szép kis Kodály-ki­állításnak, s ismét — ki tud­ja, hányadszor már — an­nak, hogy megyeszékhelyün­kön ennyi kitűnő énekkar és hangszeres együttes műkö­dik. Elsősorban az szerezhet megnyugvást, amire a száz esztendeje született Mester oly érzékeny volt: az után­pótlás. A véletlen malőr okán késéssel érkezett kró­nikás ugyan ezúttal a tár­gyilagos szakemberek véle­ményére kénytelen hagyat­kozni, amikor a Tóth Lajos és a II. Rákóczi Ferenc Ál­talános Iskola kórusának ki­egyensúlyozottan szép és színes hangzását, az ének­táviratában jelentette Rib- bentrop külügyminiszternek: „Winkelmann obergruppen- führerrel (az SS és a biro­dalmi rendőrség legmaga­sabb magyarországi főnöke — a szerk.) előzetes megál­lapodásunk alapján ma éjjel letartóztatták Kádár ezre­dest és Űjszászy vezérőrna­gyot. Én már nyolc nappal ezelőtt kértem Sztójayt, hogy bocsássa el Kádár Gyulát, amire elvileg ígére­tet is kaptam, de az intéz­kedést akkor akarták végre­hajtani, amikor az új vezér­kari főnök *átvette a hivata­lát. További várakozás egyébként nem látszott ta­nácsosnak, és Winkelmann közlése szerint a két letar­tóztatott eddigi vallomásai is már kellően igazolják az intézkedés helyességét. Sztó­jay ma szóba hozta előttem az ügyet, és arra utalt, a kormányzót fájdalmasan érinti, hogy egy még szol­gálatban levő tisztet német szerv letartóztatott. Azt vá­laszoltam, a megfelelő idő­pontban be fogjuk bizonyí­tani a kormányzónak és a magyar kormánynak, hogy hálával tartoznak nekünk., amiért ebben az esetben ké­sedelem nélkül és példamu­tatóan közbeléptünk”. (Folytatjuk.) lés stílusosságát említi erényként, s természetesen a két karnagy, Zákányi Zsolt és Kardos Kálmánná gondos munkáját, ám — saját élmé­nyei alapján — ugyanezek­kel a jelzőkkel kell méltat­nia a Munkácsy gimnázium és a helyi tanítóképző főis­kola leánykarának Dorogi István, illetve Klausz Róbert által vezényelt Kodály- és Bárdos-interpretálását. An­nak ellenére is, hogy az előbbiből olykor a tiszta in­tonációt, az utóbbiból az éneklés 'spontán vitalitását hiányolhattuk. ' A SÁÉV munkáskórusa egy viszonylag kései, gyö­nyörű Liszt-kompozíció, a Rosario műsorra tűzésével szerzett érdemeket. Előadás­módjuk túlzott visszafogott­ságára az elmúlt napok hangszálakat gyötrő, párás időjárása az egyik lehetsé­ges -magyarázat. A Somogy megyei Pedagógus Férfikar­nak — melynek élén Heisz Károly dirigált egy-egy Mendelssohn- és Viadana- művet — úgy tetszik, a kli­matikus viszontagságok sem ártottak: hangerejük, preci­zitásuk és kulturáltságuk a régi, s nyilván egészen ma­gasrendű produkciókra lesz­nek képesek ismét, ha te­norjuk hajlékonysága meg­felelő érccel is párosul majd. A Vikár Béla Vegyeskar — Zákányi Zsolt irányításával — szokásos formájában nyújtott kifogástalan zenei élményt két szépséges Ko- dály-alkotás, az Adventi ének és a Békességóhajtás előadásával. A nehéz dara­bok dinamika kidolgozottsá­ga egyenesen az ízlés és a zenei szenzibilitás iskolapél­dája volt. Ha másért nem, akkor ezért a nyolc-tíz per­cért is megérte volna jegyet váltani a hangversenyre. No meg az összkari produkció élményéért. Vajon mikor volt legutóbb oly sajnálato­san időszerű Berzsenyi és Kodály lehangoló, mégis föl­Több mint húszezren te­kintették meg egy hónapos nyitvatartás alatt a Pécsett megrendezett „Nő—82” című nemzetközi fotókiállítást, amely vasárnap fogadta utoljára látogatóit. A Me­cseki Fotóklub megalakulá­sának negyedszázados jubi­leuma alkalmából összeállí­tott fotóművészeti tárlat né­zőszám-rekordot hozott a Pécs belvárosában levő pin­cegalériában, eddig ugyanis egyetlen kiállítás sem von­zott ennyi érdeklődőt. A ki­állításon harminckét ország hatszáz fotósának több mint kétezer alkotásából váloga­tott. anyag — összesen két­száznyolcvan mű — szere­pelt. Az „örök” témát fel­emelő próféciája a világ forrongásáról és az ádáz erinnüszekről? Régen. De a gondolatok zenei tolmácso­lása is régen sikerült ilyen erőteljesre, tisztára és hatá­sosra. A magasztosság szférájá­ba a fiatal kaposvári muzsi­kusokból álló Tinctoris Ré- gizene-együttes féllépése ho­zott igazán változatosságot Középkori táncokból ..össze­állított rövid műsoruk, az előadás bája és lendülete a mélázókat is felvidította egy pillanat alatt. Beválogatásuk a csapatba már e hangulati kontraszt miatt is remek öt­let volt a szervezőktől. A napsütötté földről a túlvilág rútságába vezetett el ben­nünket a kaposvári Barokk Együttes, félreértés ne es­sék: nem a produkció szín­vonalával — Csupor László fuvolaszólóját csak igen ma­gas mércével mérhetjük, a többiekre sem lehet panasz — csak egyszerűen a boldog lelkek táncainak műsorra tűzésével Gluck Orfeusz cí­mű operájából. Külön méltatást érdemelne az a finom -ízlés és hangsze­res tudás, az a csiszoltság, mellyel Bogáthy József, ez a gránátos termete ellenére is galamblelkű fiatalember szólaltatta meg kürtjét két szólószámban, s külöp érté­kelést a ritmikának az az eleganciája, a hangzásnak az a színpoimpája, s az a szó legnemesebb értelemben vett nyersesége, mellyel a szelíd Kardos Kálmán ját­szotta zongorán Kodály ne­vezetes Marosszéki táncait. Nem volt kevésbé méltó a harmadik Karácsonyi mu­zsika színvonalához Bezeré- dy Zoltánnak a Csiky Ger­gely Színház művészéinek versmondása sem. Már csak az a kérdés, a jövő decem­berben kell-e majd falat bontani a Munkácsy gimná­zium aulájában. dolgozó legszebb képekből katalógust szerkesztettek a rendezők, amelynek vala­mennyi példánya már a zá­rónap előtt elfogyott. A nemzetközi fotókiállítás két fődíját a belga Georges Biom „Pythia” című alkotá­sa és a francia René Cam- bot „Erzsébet” című képe nyerte, plakettdíjjal jutal­maztak hét művészt — ar­gentin, csehszlovák, finn, skót, spanyol és szovjet fo­tósokat. s MAäxmi äti NÉPLAP ELI Bezárult Pécsett a „Nő-82” nemzetközi fotókiállítás Jt Veréb is aiteió a

Next

/
Oldalképek
Tartalom