Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

HAZAI TÁJAKON A Cserhát keleti oldalán Mátraverebély a nevében matrai, ám a valóságban a Cserhát keleti oldalán testéi környezetbe ékelt község, es környéke változatos érdekes­ségekkel szolgál látogatóinak. Megközelítése a Hatvan— Pásztó—Salgótarján vonalon igen egyszerű, de remek sé­taalkalom azok számára is, akik kedvelik az, erdei túrá­kat: a cserháti oldalon Holló­kő felől, a Mátra felől pedig Ágasvár irányából vagy a Zagyva iíientén Szúpatakot érintve. A változatos környezet az,onban távolról sem meríti ki az. érdekességeik kőiét. A község házai közül büszkén emelkedik ki a XIV—XV. században Verebi Péter erdé­lyi alvajda által építtetett templom. Helyén már a fő­Horgásztanácsadó Szezonvég? Beszéljünk a vizekről Elterjedt horgászhiedelem: a november a legrosszabb hó­nap, mivel a szokásos halfo­gási „szezonidőknek” már vé­ge, a vizeken pedig általában meg nincs olyan jég, hogy ér­demes lenne próbálkozni lék­ről. A néhány eroművi me­leg víz (Bánhida, Oroszlány, Lőrinci) és a két folyó menti hőerőmű (Leninváros és Száz­halombatta) kivételével in­kább hagyjuk abba a horgá­szást ... És a meleg vizeken is csak pontyot lehet fogni, azért az 1—2 engedélyezett pontyért meg annyit utaz­ni... Nos, mint minden babona, ez sem igaz. Kezdjük a meleg vizekkel: amikor es ahol a te­lepítési tilalom véget er, ne csak pontyozm induljunk el. Lőrinciben és Banhidan sül­lő is van; nem is kevés, es nem is kicsi. Bánhidán a ki­tartó pergetőhorgász lepődhet meg igazan: november végén is lehet harcsát fogni. Szabá­lyosan. Oroszlányban pedig a ponty mellett amur, érzéke­nyebb szerelésre dévér és ezüstkárasz, pergetve pedig épp télen igen nagy balinok foghatók a meleg vizű kifo­lyótól néhány száz meterre — végig, ahol partról lehet hor­gászni. Százhalombattán a dunai részen november végén márnát is lehet fogni — úsz­tatva, gilisztával —, s néhol még es/.ik a paduc is. Nemcsak a meleg vizek horgászhatok azonban no­vemberben. A Tisza II. víztá­rolót ilyenkor engedik le. és a holtágakban sok a csuka. Meg a „villongás” horgász és halőr között. Mert a halőr ra­gaszkodik hozzá: három csu­ka lógható csak. utana a csu- kázást abba kell hagyni. A horgász meg 100-—200 kilomé­terről ideautózott, egy óra alatt lógott három csukát, s most menjen haza ... Ideje volna fölvetni a kér­dést: nem kellene mindezen változtatni? Például a tiha­nyi Belső-tó mintájára nyílt horgászversenyeket kiírni, csukára, az alábbi feltételek­kel: 100 forint nevezési díjjal minden horgász annyi csukát fog, amennyit csak akar — de csak a három legnagyobba» ■ i hétí el. A többit, amelj él (márpedig a csuka .szívós hal), tartálykocsikba Kell ten­ni, és a csukaszegeny hor­gászvizekbe telepíteni, ame­lyik elpusztul, azt a Halért útján értékesíteni lehetne. Jól járna a horgász, jól jár­nának a rablóhalban á'/.egény egyesületek, s jól járna a rendező horgászszerv is. Min­denesetre jobb megoldás, mint ugyanezeket a csukákat az ágasbogas kubikökból, holtágakból kínlódva leha­lászni ... Beszéljünk más vizekről! A Tisza es a Kórós zsilipjeinél ilyenkor kezd összegyűlni az ívásra vonuló menyhal. Hal­darabbal a legnagyobbak épp november végén foghatók. A Dunán még minden gátnál eszik a süllő, jó néhány is­mert helyen a paduc és főleg a jász is táplálkozik meg. Azokban a horgásztavakban, ahol bodorka van, érdemes keszegezni, mert a nagyobb bodorkák előszeretettel esz­nek te’en is — azután esetleg meglepődhetünk, ha a finom keszegezőre egy-egy még el nem vermelt potyka is rá­akad ... És a legmeglepőbb, hogy a harcsa vemnelőhelyein ilyen­kor is eszik! Kákafokról, a Körös-holtágról, Dunaföld- várról, a solti holtágról, és a Ráckevei-Duna néhány pont­járól évek óta jönnek a hírek: a villantózók vagy a kishallal mártogatók novem­berben jutottak szép harcsa­zsákmányhoz. Van tehát mire és hol hor­gászni, Csak meg kell pró­bálni. Jó fogást! 8* J. I. mán korban is állt egy kis fa­lusi templom, amely idővel erősen megrongálódott, de ki­tűnő fekvését Kinasznaiva ide építtette új templomát Verebi Péter. Ez a templom nap­jainkra nem csupán Nógrád megye, hanem az ország egyiK jelentős gótikus emlé­ke. bár a lemplom belsejét barokk stílusban erősen át­alakították. Eredeti szépsé­gükben élvezhetők viszont a sekrestye gótikus videkies ia- ragású fejei, illetve növénydi- szei. valamint a két, igen jel­legzetes üiőfülke. Mátraverebély házait el­hagyva a Kanyargó ösvénye­ken szinte , aratlanul tűnik eienk Szemkutpuszta. Termé­szetesen szó sincs hagyomá­nyos értelemben vett „pusztá­nk”, a hegyvidéki szemmel azonban érthető, hogy ezt a lanxas-domoos. sziklás helyek közt megouvo romantikus — kicsit nagyobb méretű — tisztást így kereszteltek el. Ami pedig a Szentkút elneve­zést illeti, az alighanem at­tól a csodatevőnek tartott forrástól ered, mely a „pusz­ta” ékessegenek tekinthető templom-kolostor együttestől néhány lépésnyire csörgede­zik. Nine« tudomásunk arról, hogy a XVIII. szazadban ide épített templom-kolostor épü­letegyüttes helyen mar ko­ra boán is tempiom állott vol­na. Építői mindenesetre jó ér­zékkel tedeaték fel a kivéte­lesen szép környezetben azo­kat az előnyöket, melyeket középkori vallási hagyomá­nyok tettek ismertté. A temp­lom mögötti domb oldalában a mai napig megtekinthetők azok a íametebanangok, me­lyeket a kora középkortól vájták a hegyoldaliba. Kikép­zésük némiképp hasonlít a ti­hanyi barlangöKhoz. Megkö­zelítésükre mindenesetre csak a bátrabb hegymászók vállal­kozzanak, nyilasaik ugyanis némiképp rejtettek, ezáltal védelmet nyújtottak az eset­leges betolakodók vagy feles­legesen kíváncsiskodók ellen. A templom-kolostor együt­tes barokk stílusban épült, melyhez igen szép és vi­szonylag tágas, kényelmes kolostor épült. Napjainkban szociális otthont helyeztek el benne. A templom belsejének erdekessege a főoltár Maria kegyszobra, mely Pásztóról került ide. mégpedig a török időkben: akkor menekítettek a katolikus hit védelmezői az ismert kegyhelyre. Szentkútpusztát elhagyva a szintén csak neveben matrai község. Mátraszőlős felé in­dulhatunk, akár több olyan kirándulóhelyet is érintve, melyek méltán népszerűek a vidéken: például a Garabi- hegy vagy a Macska-hegy vo­nalában. Mátraszőlős szép. igen gondosan apóit kertjei kozott haladunk tovább, egé­szen a XIII—XIV. századból származtatható — természe­tesen többször átalakított — templom felé. A XIII. száza­di őstemplom fal- es szen­télyrészleiét már feltárták, sőt. korabeli freskótöredékek­ben is gyönyörködhet az ér­deklődő; Krisztus a pokol tornácán, valamint a Szent Erzsébetet ábrázoló fá'á fes­tett oltárképe értékét nü- kincs. ív Az 6sök emlékezet© „Valamit átörökítek a múltból' A tízemeletes bérház lom­tárajtajának két oldalán mí­ves lószerszámok fogadják az érkezőt. A parányi kis helyi­ség felét betölti a satupad, másik felét pedig a mennye­zetig érő polcrendszer, ami az anyagok tárolására szolgál. — Elnézést, bogy hellyel nemigen tudom kínálni, meg a rend sem a legnagyobb — mentegetőzik házigazdám —, de így is nagyon örülök en­nek a ki6 lyuknak. Hiszen fönt a kilencedik emeleten, ötven négyzetmeteren, két gyerek mellett képtelenség dolgozni — kezdi a beszélge­tést Horváth István üzemgaz­dász. — Honnan ez a szemet gyönyörködtető hobbi, amely egy feledesbe merülő ősi mesterség folytatása? S hon­nan hozzá a szaktudás? — Petőfi végtelen rónájá­nak közeipén, a híres kilenc- lyukú hídtól és a betyárcsár­dától alig három kilométerre van az én szülőhelyem. A családi szájhagyomány úgy tartja: őseim Jókai Sárga ró­zsa című regényében is sze­repelnék, persze ez szerintem nem biztos, hiszen nagyapám — a pásztorok, csikósok közt ritkaság — nagyot mondó ember hírében állt. Apám megtagadta apját. Nem tud­ta elviselni bizonytalan lét­formáját, máról, holnapra élő, népes családját sokszor a tönk szélére sodró életvitelét. Nem emlékszem a pusztára, gyerekkoromban nem láttam délibábot. Apám döntésé, Debrecenbe költözésünk, ez a pár kilométeres ugrás, az ipa­ri munkássá válás szakítás volt az „ezeréves” múlttal. Édesanyám elbeszéléseiből tudom; nagyapám meg akkor sem hitte el. hogy költözünk, amikor a szekérnyi motyó már össze volt készítve az út­ra. Úgy mondják: az oieg ki­állt a pusztai útra, s nem mozdult onnan, fel napig. Az asszonyok sírtak, két csikó megdöglött aznap, s mi elpo- roszkaltunk a város felé..'. Én még láttam egyszer nagyapámat, szüleim azonban soha többet. Tel nőtt voltam már, amikor nyomát kutat­tam az öregeknek. Nagy­anyám nem élt már. A papa túl volt. a kilencvenen. s leg- kisebbik lányával élt. Lovat tartott pipázott és bőszárú gatyában járt. Persze nem is­mert meg. én meg nem akar­tam föltépni a régi sebeket. — Miért kereste meg? — Ügy éreztem, kötelessé­gem valamit átörökítenem a múltból, hiszen én vagyok az. aki még megteheti. Nem fed­tem fel magam. Azt mond­tam. nepraj/x* vagyok, é.s minden pénzt megadok azért, ha mesél a ’régi időkről. Be­tyárokról. pandúrokról. És a íószerszámkeszitesről, a szíj- gyártásról, amelynek valaha hires mestere volt. Két napig voltam sála. Apám nevet egyetlen egyszer sem ejtette ki a száján, s ha mégis a téma közelébe ér­tünk, könnyes lett a szeme. Láttam, megbocsátott, érez­tem. azért el meg, hogy édes­apám egyszer eljöjjön es azt mondja: nincs harag apam. Ekkor azonban már csak a párás szemű dreg zarándokol­hatott volna el fia sírjához a debreceni temetőbe ... Amikor estenként időm van, lejövök ide. a kis mű­helybe. Nem azt mondom, hogy mesteri fokon, de becsü­lettel űzöm az ősi mestersé­get. amúgy kedvteieskent Csengőket, forgókat, ostor- nyeleket díszítek, s ha meg­felelő nyersanyaghoz jutok, türelemmel megcsinálok egy szép lószerszámot is. A nagy •alföldi vásárokra ma azért járok, hogy megkeressem azt a néhány embert, aki meg gyakorolja ezt a mesterséget. Segítenek, tanácsot adnak, s néha nagy ajándékokat is: egy-egy szép, de általuk már kiselejtezett szerszámot, di­ri b-da rab alapanyagot, amit én még nagyon jól. tudok hasznosítani. Tudja, öregapám azt mond­ta, s ez volt eddigi életemben a legnagyobb dicsérete: — Piám. te deí’ék gyerek vagy, nyugodtan halok meg, mert úgy hiszem, te vagy az én unokám, a múlt folytatója. Furdalt a lelkiisméretasze- rettem volna megmondimi az igazat neki. Néhány hónap múlva újra elmentem a ta­nyára Velem szemben ^gy hullaszállító kocsi küszködött a mély sárral. A debreceni temetőbe tartott. K. fc A magyar lap- 6a könyvkiadás történetéből TOLNAI VILÁGLAPJA A millenáris évforduló lá­zában égett az ország. Lapki­adói tervekkel fejeben gyalog indult el egy fiatalember, Tolnai Simon Nagyvaradról a fővárosba. Elsőként a Képes Családi Lapok nyugalmat bolygatta fel terveivel, ahol csak előfizetők szazai voltak. Olyan lapról álmodott, mely ezrek kezebe jut el. Két évig jarta az országot vasszorga­lommal, előfizetőket — es a jövendő olvasok igényéit — gyűjtve. Az ezredforduló küszöbén — 1895-ben — jegyezte első évfolyamát a magáról elneve­zett Tolnai Világlapja. A megjelenés első éveiben ké­zikocsikon szállították a pél­dányokat a lőportára. A nö­vekvő népszerűség következ­tében azonban szűknek bizo­nyultak a terjesztési es nyom­dai lehetőségek. Megszületett Tolnai új, kor­szakalkotó elképzelése: nyomdakombinátot keld ala­pítani. A Dohány utca 12—14 alatt épült fei 1912—13-ban az ötemeletes újságpalota, amely negyven éven át ott­hont adott Tolnai Simon szel­lemi es nyomdaipari tevé­kenységének. A fővárai ak­kori legjobb műépítészéi ter­vezték es építettek a sajtópa­lotát. Újnak számított akkor a saját villamos áramfejlesz­tő telep, a gőzfűtés es meleg­vízszolgáltatás. És a hatalmas szuteréntoen a Wörner-féle nyomdagépek (köztük az első mélynyomó rotaciosgep. a vá­gó-, hajtogató- és fűzőgépek), melyek óránként négyezer példányt, állítottak elő. Érthető módon Tolnaihoz gyülekeztek a legjobb nyom­dászok a biztos megélhetés reményébe^ Közreműködé­sük, szakértelmük meg , is látszott a lapon, s a magyar művelődéstörténet termékei közé joggal sorolható. 120 ezer példányban készült Tol­nai Világlexikonon es a Tol­nai Világtörténelmén. A lap es kiadványai (szépirodalmi és tudományos munkák, szín­házi hetilap, divatlap) nép­szerűségét a közérthető stílus, a világos és könnyed nyelv biztosította. Szerzői közre­működésével (Rákosi Jenő, Karinthy Frigyes, Nagy La­jos, Tensánezky J. Jenő. Kosz­tolányi Dezső, hogy csak né­hányat említsünk) lépest tar­tott lapja az idővel, s friss maradt. A 30. évforduló* Móricz Zsigmood írta a jubileumi számban: „Harminc év óta látom, hogy ez a lap a ... magyar világot tiszta, becsü­letes és jó írásokkal látja el. Az alföldi tanyakon, a kazlak alatt, a kedves kis műhelyek­ben s a kúriákban ... ez a lap a legkedvesebb szórakoz­tató és tanító fórum, amely harminc éve fáradhatatlanul hordja a tudás és az öröm igéit.” Beleforgatv* a bekötött év­folyam példányaiba, ötven év távlatából a történelem bon­BALATONNAGYBEREKI ÁLLAMI GAZDASÁG A KŐOLAJ- ÉS FÖLDGAZBANYASZATI VALL A LAT NAGYKANIZSAI ÜZEM fölvesz kutvrasgaiati üzemegység iszapszervíz szolgálatához bclovaglókat, lóápolókat és fogatotokat ménesének istállójába, Balatonfeny vesre. fölvesz Fizetés megegyezés szerint. terepi munkára, változó munkahelyre vegyipari vagy olajipari szakközépiskolai „ Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban végzett férfi dolgozót. személyzeti osztályvezetőnél, a gazdaság központjában. lm; 8646 Balatontenyvés, Nimrod u. 1. Jelentkezés: Vándor Péter, Nagjékamzaa, Vár u. ». (221822) (87581) takozik ki a mai búvárkodó előtt mar a címekből is: Ér- zsebet királynő halála (1808), Az angol—búr háború (1898), Munkácsy Mihály halála (ISOO), A Nobel-díj el6Ö nyer­tesei (HMM), A Wright testvé­rek sikeres repülésé (190®, Jókai Mór a ravatalon (1904), Az orosz—japán • háború (1906), Rákóczi hamvainak hazahozatala (1906), Gróf Zeppelin léghajójának nagy sikerei (1907), Blériot átre­pülte a La Manche csatornát (1909). Mikszáth Kálmán ha­lála (1910). Tötök—olasz há­ború Tripoliszért (1911), A Ti­tanic katasztrófája (1912), Szerb—török—bolgár háború (1913), A világba ború kitö lé­se (1914). I. Ferenc József ha­lála (1916), Gróf Tisza István halála (1918). aztán a Tanács- köztársaság, Horthy bevonu­lása Budapestre, es így to­vább. Mussolini 1923-as fasiz­musénak jelentkezeseig, a né­metországi fasizmus megjele­néséig. A gépek ontottak a lapok százezreit. A Tolnai megál­modta technika egyre jobban a háborús hisztéria szolgála­tába került. Tolnai ekkorra már megöregedett. Nem vette eszre. hogy az Europa egén gyülekező viharfelhők az ő életművét is veszélyeztetik. Magyarország 1944 márciu­si német megszállása után a nyilasok kezébe került, majd a Gestapo deportálta. Utolsó útját hasonlóan tet­te meg az elsőhöz: 1944-ben gyalog ment a mauthauseni gázkamrába. B. K. SOMOGYI NÉPLAP A mátrav^rebélyi templom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom