Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
Kiss Attila rajza Gabriel Garda Marquez* Egy ilyen nap Csattády fónos apám Apám « fórban, föld alatt, felette zengő madarak vagy téli fénylő hópihe, vagy véres őszi rozsdafolt. T)e rég vált. de rég volt: A tutbalbpályán ő védte azt. a szakadt-hálós kapni Hottnadrágban. s ha elkapott egy labdái, kezét meglengette . .. T.méékezem « tavaszi fényre, es a vasalt ruha gőzére, egy volt lakása, műhelye, otthonának is hűlt helye ma már. ahol romlik, szakad fal és tető — az ég alatt lösz maholnap a csöppnyi folt; álltam-e Apám helyibe? Nem mondja meg, csak az • ige, de éttok kt, hoi vám remény, s még nem dadog a költemény, V tűbe-húzott pontos sorok varrják versbe süppedt sírod, Apám. S ha rád hasonlítok sorsod és sorsunk áldassék. Új könyvekről Kiss János emlékezete A szellemi néprajziban fontos szerepet töltenek be a meseK. A mesek világa nemcsak különös és gazdag, de a nép életének, vágyainak egyik legkifejezőbb megfogalmazása is. A magyar népmesék gyűjtésé, kutatass a múlt század közepén indult meg. A modern folklórkuta- tas előfutára és hazai atyja Kriza Janos volt, aki gyűj- tötarsai segítségévéi bejárta Erdély legeldugottabb fal- vait is, hogy az addig majdhogynem tel jesem ismeretien kincset honfitársaival és a tudományos világgal megismertesse. Halálának centenáriumán, 1975-ben, rendezett tanácskozás adott alkalmat arra, hogy munkásságát es korának eszmeáramlatait újabb szempontból megvizsgáljak. E tanácsk<jzás anyagát adta ki az Akadémiai Kiadó Kriza János és a kortársi eszmeáramlatok címmel. A kötet nemcsak részletesen tárgyalja az úgynevezett „Vadrózsa-pörtf’, feldolgozza a székely népmesék gyűjtésének történetét is. Langyos és esötlen volt a hétfő hajnal. Don Aureliano Escovar — diploma nélküli fogorvos és jó korán kelő ember — hatkor kinyitotta rendelőjét. Kivett az üveg- szekrényből egy műfog sort, amely még benne állt a gipszmintában, és kirakott az asztalra egy marókra való műszert, amelyeket nagyság szerint elrendezett, mint egy kiállításon. Gallér néi- teü'B csíkos inget viselt, felül egy aranyozott gomb zárta ÖBfjze, és a nadrágját gumi nadrágtartó tartotta. Szigorú, szikár ember volt; tekintete ritkán alkalmazkodott a helyzethez, mint a siketek tekintete. Miután elrendezte a tárgyakat az asztalon, a csiszolókorongot, a kést a forgószékhez fordította, és nekiült megcsisaoini a műfogsort. Ügy látszott, nem gondol arra, amit csinál, de makacsul dolgozott, még akkor is nyomva a pedált a marókésen, amikor néma használta. Nyolc óra után egy kis szünetet tartott, hogy az ablakon át kinézzen az égre, es meglátott két magába merült hoi 1 ok.es eiy üt: a szomszéd ház tetőgerincén szárífkoztak a napon. Tovább dolgozott, arra gondolva, hogy ebed előtt még egyszer esni fog az eső Tizenegy esztendős kas fia kellemetlen, mutáló hangja razta föl a gondolataiból: — Papa. — Mi az? — Azt kérdi a polgármester, hogy kihúzod-e a fogát. — Mondd meg neki, hogy nem vagyok itthon. Éppen egy aranyfogat csiszolt. Kar távolságra emelte, s a szemeit félig lehunyva megvizsgálta. A váróteremből! újból kiáltott a fia: — Azt mondja, hogy igenis itthon vagy, ment hail téged. A fogorvos tovább vizsgálta a fogat. Csak miután letette az asztalra a befejezett munkadarabok méláé, akkor szólalt meg: — Még jobb. Űjtool a csiszolőkororrghoz nyúlt. Egy kis kartondobozból, amelyben az elkészítésre váró dolgokat tartotta, kivett egy többtagú hidat, és csiszolni kezdte az aranyat — Papa! — Mi az? — Még nem változott meg az arckáfeje- zése. — Azt mondja, hogy ha nem húzod ki a bölcsesség- fogát, agyonlő leged. • Gabriel Garcia Márque* kolumbiai író. akinek Száz év ma- zanv című rekenve hazánkban is na«y sikert aratott, kapta meg az igen az irodalmi Nobei- ■ dijat. Sietség nélkül, rendkívül nyugodt mozdulatokkal abbahagyta a pedálozást a marókésen. eltolta a gépet a karosszéktői, és teljesen kihúzta az asztal alsó fiókját Ott volt a revolver. — Jól van — mondta — Mondd meg neki. hogy jöjjön, és lőjön agyon. Elforgatta a széket, amíg az ajtóval szembe került; kezét a fiók szélére támasztotta. A polgármester megjelent a küszöbón. A bal orcáját megborotválta, de a másik, foldagadt és fájós arcán ötnapos szakálla volt. A fogorvos sok-sok elkeseredett éjszaka nyomát' látta a polgármester fénytelen szeméiben. Ujjai hegyével be- lökte a fiókot, és szelíden mondta: — Üljön le. — Jó napot! — mondta a polgármester. — Jó napot! — mondta a fogorvos. Amíg a műszerek kiforrtak, a polgármester a szék fejtámlájára támasztotta a fejét, s máris jobban érezte magát. Jeges illatot lélegzett be. Szegényes rendelő volt ez: egy öreg faszék, a pedálos csiszolóko- rong és egy üvegszekrény állt benne, porcelán üvegcsékkel. A székkel szemben egy ablak volt, embermagasságig vaszonfüggönnyel eltakarva. Amikor hallotta, hogy jön a fogorvos, a polgármester megvetette a lábát, es kitátotta a száját. Don Aureliano Escovar a fény felé fordította a beteg arcát. Miután megnézte a rossz zápíogat, ujjaival óvatosan megnyomva beigazította az állkapcsot — Érzéstelenítő nélkül kell csinálni — mondta. — Miért? — Mert tályog «tu rajta. A polgármester a szemébe nezett — Jói van — mondta, és mosolyogni próbált A fogorvos nem mosolygott vissza rá. A munkaasztalhoz vitte a tepsit a ki- f orr azott műszerezkel, s egy hideg csipesszel kiemelte őket a vsából, még mindig sietség nélkül. Aztán a cipője orrává! odatolta a köpőcsészét, és a mos dótálhoz Szergej Hazanov Te és én Orvosnak lenni — és nem fogadni el semmit. Sem a parfümöt, sem a bonbont, sem a borítékot. Elejét venni még a próbálkozásnak is! Fájdalmai alig éreztetem rántottál ki egy fájós fogat — kíntól szabadítottad meg a pácienst. Ez az igazi elismerés! És ennél több nem is kell. Legföljebb pár szál virág. De az is csak ékkor, amikor a beteg már teljesen felgyógyult, s maga hozta ela virágot.... . Vezetni a gépkocsijavító részleget — és nem fogadni él sem a jattot, sem a kemény valutát, sem a hazai bankot. Nem fogadni el sem ment kezet mosni. Mindent úgy csinált, hogy köziben nem nézett a polgármesterre. De a polgármester nem vette le róla a szemét. Alsó bölcsességfog volt. A fogorvos szétterpesztette a lábát, s a meleg fogóval megragadta a bölcsességfogat. A polgármester megkapaszkodott a szék karfáiban, minden erejét a lábaiba vetette. Jeges űrt érzett a veséjében, de még csak nem is sóhajtott. A fogorvos csak a csuklóját mozgatta. Harag nélkül, in kább keserű szeli őséggel mondta: — Itt most húsé halottunkért fizet meg, hadnagy úr. A polgármester érezte a «ont reccsenését az állkapcsában, és szeme könnybe lábadt. De nem sóhajtott amíg nem érezte, hogy kijött a zápfoga. Akkor meglátta, a könnyein át Ügy rémlett neki, hogy annak a fognak annyira nincs semmi köze a fájdalmához, hogy képtelen volt megérteni az elmúlt öt éjszaka kínszenvedéseit. A köpőcsésze fölé hajolt, izzadva, lihegve kigombolta a zubbonyát, és tapogatózva keresgélte a zsebkendőt a nadrágja zsebében. A fogorvos adott neki egy tiszta rongyot — Törölje le a könnyeit! — mondta. A polgármester letörölte Remegett. Amíg a fogorvos kezet mosott, ó a lyukas mennyezetet és a mennyezeten függő poros, pókterjásókkal meg döglött bogarakkal teli pókhálót nézte. A fogoi-vos a kezét szopogatva visszajött. — Feküdjön le — mondta —; és öblögesse sós vízzel. A polgármester fölállt; hanyagul tisztelegve elköszönt, és a lábait nyújtogatva az ajtóhoz ment, be sem gombolva a zubbonyát. — Majd küldje át a számlát — mondta. — Magának vagy a községházának? A polgármester nem nézett rá. Becsukta az ajtót, és a dróthálón keresztül mondta: — Egykutya. a fölajánló kisember, sem a nagyfőnök, sem a fogorvos vagy lángossütő meg hentes- né vagy a Válópere« bíró lányának az ajándékát — legföljebb a virágot. És azt is csak akkor, ha a garancia lejárta után hozták ... Tagja vagy az eüt egyetem felvételi bizottságának — de nem fogadsz el. semmit. Nem! Sem összeköttetések révén, sem •hízelgő könyv be csúsztatásként, sem közönségesen kézből. Az élet útjai kifürkészhe- tetlenek. Jön a következő év. És ismét egy regi ismerős. Nem, ezt nem szabad! Legföljebb csak virágot, és azt is csak akkor, ha a pártfogolt már élvégezte az egyetemet. Ember vált belőle, és eszébe is jutottál... A konyhafőnökség is hálás foglalkozás. De csak akkor maradsz „talpon”, ha nem fogadsz el semmit. Sem a friss gyümölcsöt, se a halat, se-w félbe hasított malacot. Jóízű a káposztás bableves? örülj neki! Finom a töltött palacsinta? Kívánj hozzá, jó étvágyat! A pénz ne csábítson! Csőik a virágot fogadd el, de azt is csak Bármelyik Kölcsey-kötetbe lapozzunk bele, azonnal szavak és kérdéseik sokasodnak. Egyéniségét illetően ilyenek: szerénység, éleslátás, tudás, megalapozott ítélet, jobbító szándék és tettek. S ezzel már olyan gondolatkörnél vagyonHe ami a múlt század, harmincas éveiben sok mindent meghatározott. Például azt, hogy Kölcsey és a hozná hason- lök a köz érdeket mindenek fölé emelték. De milyenek voltak az egyéni érdekei ? Tett értük valamit? Tülekedett? Hangoskodott? Jellemző az alábbi történet. A reformországgyűléseken a nádor előszobája szinte mindig zsúfolva volt követekkel. Legtöbbjük elsőnek vagy legfeljebb másodiknak akart belépni a fo- gadóteremtoe. Nem volt méltányosság, nem volt elv, hogy az menjen, aki előbb érkezett. Az önérdek- diktált. Kölcsey néhány társával szerényen hátrahúzódott és várt. Meg röstelkedett. Azok helyett, akik utána jöttek, és már beléptek a fogadó- helyisegtoe. S egyre csak tülekedtek. „Miért taszigálód- nak?” — kérdezné már, de Antonovics Albert, a robosztus termetű bácskai követ, aki ve4e várakozott, megunta a dolgot és a dulakodókhoz lépett: — Urak, jobb lesz, h« sort vártok, mert ha taszi- gálásra kerül a sor, éa mindenkit félrelökök Kölcsey csak ezzei a segítséggel jutott be a nádorhoz. Döbrentei Gábor lapindítási terveit például pesszi- misztikusan fogadta 1814- ben. S volt is miért... A szétküldött íveket mindössze 390 előfizető- írta alá. Az ország lakosságához, de még az értelmiséghez képest is elenyészően kis szám. Növekedett kétkedése, hogy a magyar nyelv és irodalom ügye zátonyra fut. Kétség- beeséssel kérdezte önmagát: miért áldozzuk fel időnket, életünket? ... Jutalmat nem kívülről várt, hanem ön-érzésétől, a tett utáni nyugalomtól. Ezért szólt D obren- teiihez így: „Sokszor keserű leszek temperamentumomnak ellenére; s megvallom, gyakran teszek, olyat, milyenre csak azon gyermek vetemedik, lei haragjaiban legkedvesto játékait pontja széjjel.” • * • Tesétnécémek gyermekeit látogatta meg egyszer a debreceni iskolában. Forgatta a könyveket s kérdezett, de unokaöcc6ei nem tudtak válaszolná. Obernyilc Károly, a nevelőjük ott szégyenkezett, A fiúk kimentek. Kölcsey mély szomorúsággal fordult a nevelőhöz: — Kedves öcsém, velük van mindig? — Egy percig sem megyek el tőlük. azután, mikor a kedves vendég már túl van az emésztésen ... Általában ne légy kapzsi, mohó; ne törtess. Ne nyomakodj előre semmi előnyért; se a törvényesség megsértéséért, se emberi méltóságod megalázásáért, mert csak igy maradhatsz becsületes ... Ha « helyt főnökség tagja lettél — akkor is maradj meg szerénynek, és ne fogadj el semmit! Se lakást se szolgálati gépkocsit, és még csak üdülési beutalót se. Szóval: állj be a sor végére, és ha rád kerül a sor, akikor szerencséd van. Akkor prérrviümot annyit kapsz, amennyi megillet vagy ne tóm kevesebbet. Munkába érkezz elsőnek, és távozz a munkahelyedről utolsónak. Mondami pedig mindig azt mondd, amit gondolsz. Tenni meg azt. tedd. amit « lelkiismereted és nem a szá mitó eszed diktál. Soha ne a kétes értékű karrier háti som, hanem a becsület! Mas ként ezt nem csinálhatod. Te nem! De én igen. Fordította; Sigér Imre lakov Kozlovszkij Bagration herceg búcsúimája „Istenem, engedj át végzetemnek engem — Haiiattszott a herceg imasuttogása — Eddig négy csatát megnyertem — s most kéziemben Oroszország sorsa — vagy pusztulása. S ott is. hol a torlódó évek tarajé«* Keményen dübörgő lovasság nyargafi, A>. aranv vállrojtnál s a dicsőség szaván 'Túl stzé r.szor fontosabb, ki amit tapasztal. . istenem, meg ne ítélj engem, bűnöst, Zúgolódás helyett hozzád fohászkodom, Rendelésed szándékaid szerint tűröm, i-e hadd győzzön a harcban tapasztalatom?” Szirmai Endre fordítása Nagy Mátyás fordítása Kölcseyt olvasva — Magyarázza nekik a tudnivalókat ? — Tüdőszakadtig, emberségemre mondhatom — felelt Obernyik meggyőződéssel. Kölcsey látta, hogy igazat szólt, s feddés helyett szelíden kérdezte. — De látja ön, hogy semmit sem tudnak? — Fájdalom, igazi — Mi lehet estnek az oka? — Én nem tehetek róla tekintetes uram» — válaszolt a nevelő —, ha az egész Kölcsey famíliának esze mind önbe szállt. Az írót e felelet úgy meglepte, hogy ritka dolog történt vele; elpirult. .. S tán innen eredt a gondolat, hogy öccseinek szánt tanácsait rendszerbe foglalja. Parainezisébea írta a tudásról: „Az, ki életében sokat érzett és gondolkozott, s érze- ményit és gondolatit nyom nélkül elreppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálatot nyújt lelkének. Sok szépet írának a bölcsek, s gyakran a nem bölcsek is; gazdag forrást nyilának fel, honnan jó sorsban intést, balban vigasztalást, mindkettőben maga sóra emelkedést, szív- és ész- nemesülést meríthetünk, de azok is úgy hatnak reánk, ha érzés és gondolkozás által sajátunkká tevők, ha saját magunkban kiforrva lényünkhöz kapcsolódtak, mint esti szélhez a virágillat, melyben megfürdött." • • • Két bejegyzés országgyűlési naplójából: „Január 27-én 1833. Ma és tegnap szobámban ültem? s míg mások a múlt éjjel száz lámpa csillogásánál a táncolok sorai közt bolvongának; én nyomorult betűket írék, miknek hasznát talán könyvárusom sem fogja venni. Uraim, nélküle®»! valóba* héroszi szó; ■ jaj nektek, ha azt csak a »zótárból ismeritek! De nélkülözzetek több haszonért, mint én! azaz, a gyönyörtől elvont órában me csak nyomorult betűt írjatok; de tegyetek valamit, ami tett ne csak legyen, de maradjon. Február 3-án 1833. Tizenegykor kerületi ülés; elölülők Liptó és Gömor; napirend: a tegnap kezdett vtszonüzenet. Ezt látjátok és olvassátok. miképpen elég rendben va* ide fölírva; de ne gondoljátok, mintha e rend a kerületi ülés rendének szimbóluma lenne. Mert az üléa ugyan egyike vala a legzajosabbaknak. A ins zon üzeneten ugyan végigmentünk: holmit megigazítsa trui rendeltünk; de egyszersmind a lárma miatt kábult fővel jövőnk ki; s minthogy magunkat hibásoknak természetesen nem ismerjük, az elölülőket kárhoztatok. ■ Hiszen, uraim, nem mondom én, hogy minden elölülő Niczky és Deák; de hát oly gyűles, mely az ország választottadból áll, nem tudna magát magában is rendben tartani? Nem! S ha merem kérdezni: miért? Mert látja, táraságod, szemeivel, és hallja füleivel, hogy nem! No, no! az okoskodás ugyan, a logika szabályai szerinti hibás; de mindenesetté kézzelfogható. Ajánlom magamat.” • * * Sokszor ül magányosa*, szemben a papírral. Meditációját egyszer muzsika hangjai szakították felibe. Több ifjúnak feltűnt szomorúsága, s zenészekkel akartak egy kis vigalmat szerezni neki... Sikerült? Csak egy bizonyos, hogy a meditáció nem szakadt meg, mert belső hangja ezeket mondta: „Köszönöm uraim; de ha az e* beszédeim is ily csikorgók, mint a ti cigányaitok vono- jai alól jövő nangok; úgy én és ők szerencsétlen művészek vagyunk” Laczko András
