Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-10 / 264. szám
KAPOSVÁRRÓL ILLYÉSNEK Aki ellen a halálnak sincs fegyvere „ az én országom nemcsak a tízmilliós Magyarország, hanem az enyémnek érzem azokat a magyarokat is. akik másutt élnek. Számuk az itthoni magyarokkal együtt a tizenötmilliót is meghaladja. Az én országomból való az a New Yorki magányos néni is, aki hónaposszobában tengeti életét és magyarul olvas." (Gách Marianne beszélgetése Illyés Gyulával.) Illyés mindnyájunké, mert mindnyájunkat vállal, egesz nép gondjával volt viselő« mindig, de úgy, hogy integritásunkat szem előtt tartva kontinensnyi érdekeket sem hagy figyelmen kívül. A Gondolkodó nyolcvanéves. Tisztelgő szándékkal gyűltek össze hétfőn este írók, költők, irodalomlbaráto-k a könyv kaposvári palotájában. hogy hosszú életet kívánjanak a halhatatlannak. Talán nem csak én voltam, aki a tiszta szándékú eseményre haladtában arra a soraira gondolt, melyek a Magyarokban olvashatok a Kapós-völgyről és egy utazásról: „A vonaton Dombóvár és Kaposvár között, ahol oly szelíd es lágy a vidék, mintha Corot tájképein utazna az ember, francia szürrealistákat olvasok, egyiktől épp a hazafiságról." Ez a táj emiekezett meg most róla. A vendégeket — írókat, hallgatókat — Szita Ferenc, a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár igazgatója köszöntötte, ezúttal talán a szokásosnál is melegebben. S ebben a Fodor András által szerkesztett műsorban milyen öromtüzek gyúltak bennünk, ahogy dr. Kanyar J ozsef bevezetőjében olyan szenvedelvesen, olyan latta~ toam idezte meg az ünnepeltet előttünk, aki — mint mondta — szálfaként áll egyedül, mert nincs már Bartókunk, Kodályunk, NéKárpáti Új Szó Újság és költők Nemrég jelent meg Ukrajna Kárpáton túli területen — a József Attila nevet viselő irodalmi stúdió könyvtára sorozatban — a kárpátontúli fiatal magyar költő, Horváth Sándor Itt es most című kötete. Sok új költő jelentkezett az utóbbi években. A kiadóvállalatok túlterheltsége azonban megnehezíti a fiatal útját — amíg eljut az első kötetig. Olvsor több évet is kell várnia, hogy az olvasók elé léphessen. A * Kárpáton túli területen most lehetőség nyílt arra, hogy alaposan megrövidítsék ezt az időt: hét kezdő költő — Horvath Gyula, Fmta Éva, Ferenczi Tihamér, Dupka György, Imre Sándor, Balogh Miklós és Horváth Sándor — művei egy esztendő leforgása alatt . kerültek a nagyközönség elé. A lapnak sem gond már, honnan vegyen elbeszéléseket, verseket, novellákat. Vasárnaponként a Karpáti Igaz Szobán külön irodalmi melléklet jelenik meg, havonta egyszer pedig a hasábokon teljes egészében kezdő tehetségek publikálnak. Második esztendeje adjuk ki azt a sorozatot, amelyről már a bevezetőben említést tettem. Ebben a sorozatban olyan költők, írok műveit adjuk közre, akiknek már érett, kiforrott művészetük van. saját hanggal, stílussal rendelkeznek . A könyvecskék mindegyikét más és más művészeti stílus, valamint tematika jellemzi. Ami közös bennük: az az ifjú irodalmárok elkötelezettsege. a társadalom érdekeit szolgálni hivatott elhivatottsága. Ralla László a Karpáti Igaz Szó szerkesztője APN—KS meth Lászlónk... A példa- adót állította élénk, a tizenötmillió magyarban gondolkodót, a világ dolgaiban felelősséget. vállalót. A személyes találkozások Illyését elevenítette meg: munkájukat a Nemzeti Parasztpártban,. a Magyar Népi Művelődési Egyesületben, a költő pécsi és kaposvári látogatásait. „Mindig büszke voltam rá, ha veie lehettem, s minden alkalom ünnep volt számomra.'' Ünnepi pállana tónak itt is lehettünk részesei, például amikor a két versnvandó — Gaál Zsuzsanna is Szíva Csaba — föllépése között Fodor András idézte meg Illyést. Amit már majdnem elfeledtél című versét elmondva, értelmezve, tanítva ... S milyen szívesen hallgattuk Takats Gyula verstáviratát — Beceről Illyés Gyulának Tihanyba —, amelyben metaforával világit rá ennek az emberi életkornak gazdagságara. arra a kiérlelt - értékre, melynek gyümölcsét nemcsak a gazda élvezi. Csanády János szinten verssel köszöntötte az ünnepeltet, a Somogy legutolsó számában megjelent A példaadóval: „kincseid zuhatagában én csak / dadogok, mikor — méltatlan — szülni akarok”. Domokos Mátyás kisesszéje a Koldusok című Ulyés- versbe kapaszkodott, abba az 1934 júliusában írottba, amely nagyjából A puszták riepe születésekor látott nap- vnagot. A közöst mutatta ki bennük az esszéista. A történelmi leckét ünnepelte a műben, de feltett egy nyugtalanító kérdést is: a könyv állja az időt, de utókora is meg tud-e felelni a könyvnek. Nem. A puszták nepe v korrodálódhat, hanem a lélek, mondta, s álljon ez itt is figyelmeztetésképpen! Csányi László személyében egy másik esszéíró a szű- kebb pátriából. Tolnából hozott üzenetet. Fölelevenítette irodalmunknak azt a korszakai, amelyben író és olvaso testvériségben élt. S egy későbbit is. amikor Ily- lyés. Veres Péter, Szabó Pál, a „vi'harsarkos” Féja, Németh László „napa szükséglét” volt az eligazodni kívánó olvasónak. Illyésben a nemzet mesterét, az idősebb Emmike sírva fakadt. Ágota néni kiabálná kezdett, ekkor lepett oda a szomszéd asztalnál ülő társaságból az ügyvéd. ö mentette meg a helyzetet- megjelenése, nyugodt fellépése lecsillapította a kedélyeket. Nyomban felajánlotta hogy Emmáikét hazaviszi a kocsiján, mert hát nem mehet végig az utcán így, ilyen ruhában. Aztán mégse ültek autóba. megvárták, amíg a pincér sűrű bocsanatkeiesek között kihozza a másik fagylaltot. Elszopogatták, és gyalogosan indultak haza.. Nagy László elkísérte őkét természetesen- és Ágota néni invitálására fel is ment a lakásba, ahol hideg sörrel és aprósüteménnyel kínálták. mert más nem volt éppen otthon. Az ügyved dicsérte a lakast, és nagyon testvért egyaránt tisztelik a mai olvasók: S ahogy egykor egy öreg zsellér emlegette neki Sándorként, bizalmasan. Petőfit, úgy van s lesz jelen. Illyés is a köz- ludatban, családtagként. Pákolitz István Fölvállaltad című versével köszöntötte a csak testi valója-ban távol levőt. Berták László, a közülünk való A jóslat kampóján című, a Tárgyak ideje köteteben is különleges helyet elfoglaló költeményével adózott' a próféta költőnek. Az est — melyhez zongo- rajatékaval stílusosan Kodály- es Bartök-művekkel kapcsolódott Kardos Kálmán — Csoon Sándor hatásos, nagyszerű üzenetevei folytatódott; azt az irat ünnepelte, aki nem az áldozat szerepére készült, hanem a gyógyítóéra; azt, aKi nem rohant fejjel a falinak, hanem atlepte vagy elhordta téglámként. ha az aKadáiyoz- ta. . . Tornai József triss verssel örvendeztetett meg Illyés-tiszteiOKet. Gergely Agnes új regenvenek részletet olvasta fői. Dr. Laczko András 1967 februárját elevenítette meg nekünk. amikor Illyéstől egy kis somogyi faiu, Somogy ja a — egy tanar: StarrUer Imre a i tál — előadható müvet kért, választ a kételyre, a megmaradás esélyét illetően. Az eden elvesztesenek születését köszönheti a Somogy jádiaknak az irodalom. Kelemen Lajos Kaposváron élő költő Lenézek rátok című versével tisztelgett Ily- lyes Gyula előtt. Tóth Bahnt és Csorba Győző egyaránt jo pásztornák látja az ünnepeltet, az utóbbi költeményéből való ez a prófétai sor: „s ellene a halálnak sincs fegyvere". Orbán. Ottó es Ágh István szinten versben vallott a költőről, emberről. Ághgal valahogy mintha a báty i« üzent volna, onnan túlról ... Fodor András Pusztai szél című versében a rokont ereztük meg! Hirt kaptunk egy kéziratról, mely Illyés munkásságát elemzi, méltatja majd kónyvalakban' egy er múlva. Tüskés Tibor, a szerző ebből olvasott fel egy szép resziétet. azt a folytonosságot érzékeltetve, mely mindig is jelen volt irodalmunkban, a ba bérkoszorú - sok segítő, baráti kéznyújtását a még ismeretlen tehetsegek felé. Illyés is őrzi elődök kézmeiegét, mint ahogy az ő bátorító szorítása is költészetbe emelt sok kortársunkát a fiatalabb nemzedékekből. belemelegedett a beszélgetésbe. — Te ez .szerelmes lett beléd! -— ölelte meg Bmí- mitoért Ágota néni. amikor a Vendég végire eltávozott. — Komolyan gondolod ? Belém éppen? Hiszen annyi a szép asszony meg a szép lány Szegeden- hogy Tiszát lehet velük rekeszt eni. — De neki pont te tét szel. Mert van ízlese. Tudod. hogy milyen kívánatos vagy? Jaj. különösen- ha így elpirulsz. Ma mar kevesen tudnak pirulni. Emmáké még tudott- leiekben falusi volt. egyszerű asztalos lánya- akinek gátlásai voltak jobb társaságban, s nem tudta- mit kezdjen a kezével, nagyokat nyelt, és gyakran elpirult. A harmadik találkozás után azonban már feloldódott, benne a görcs; tréfálkozott. Új galéria Óbudán Oj színfolttal gazdagodott a főváros; Óbudán a Lajos utca 153. sz. alatt — az egykori piactérén — galériává alakították a régi sörhazat. Az emeletes epület egyik fele gótikus, a másik barokk stílusú, s eredeti állapotába állítottak helyre. Kiallí tóterem ben szegény fővárosunk jelentős kulturális esemenve a Lajos utcai galéria megnyitása Az epület egyik szintjen változó kiállításokat rendesnek, elsőül Hagyomány címmel a Fiatal Műveszek Stúdiójának bemutatóját láthatja a közönség. A másik szinten állandó kiállítás nyílt Pátzay Pál, Bernáth Aurél es Szőnyi István műveiből. A feLső képen: Az új galéria homlokzata, alul: Bakos Ildikó „Jelenet” című szobra Koncertteremben Fuvolisták parádéja Tartalmas, erdekes hangversenyt adott vegre a Kaposvári Szimfonikus Zenekar hétfőn a La unka Sándor Művelődési Központban, a nagyzenekari bérletsorozat idenynyitó estjen. A közönségnek az a rétege, amely jobbára a hagyományok világában él, Schubert meseszep ötödik szimfónia janak előadásában lelhetett élvezetet, a korszerűbb hangzásokat kedvelőknek Benjamin Britten eklektikus Simple Simphonyját és Szunyogh Balázs Piccolo Divertimento című, sok Bartók es Gershwin hatásáról tanúskodó, de kévés egyéni elképzelést, ötletet bizonyító darabját nyújtotta át az együttes — a művet, egyébként maga a fiatal szerző vezényelte Merényi György helyett — s a fölfedezések megszállottainak sem kellett lógó orral távozniuk: nekik Domenico Cimarosa kettős fuvolaver— Haliam, hogy a rózsákat jobban szereti. Ezt illett volna tudnom — mondotta kézcsók közben. — Honnan illett volna tudnia? — csipkelődött Ágota néni. — Egy szép asszony minden kívánságát illik tudni — nevetett Bmmíkére. Az elpirult, s nem szólt; nem tudta, hogy erre mit válaszoljon. — A férjem a múltkor, amikor itt járt, orgonát hozott. — Gyönyörű virafg az orgona. De azt csak férjék hozhatják. Eieinte velük tartott Ágota nem is. aztan a harmadik látogatásnál azt mondta durcásan: — Tudod, mit? Menjetek senye jutott ajándékként Csupor László es Drahos Béla interpretálásában. Egyszóval: mindenki jól járt. Szerencsére nemcsak a musorv a las ztassa 1, hanem a koncert esztétikai szinvona iával is. Részint a sok fiatal muzsikus gyors betllesz- kedesenek hála, részint tálán a most bemutatkozott uj hangversenymester, Fröhlich Lajos erdeme is: a vonóskar hangzását minden egyes műben pontosság, gondosság, csiszoltsag jellemezte — és ami a legfőbb meglepetést okozta: szingazdagsag —; helytálltak a faíúvósok, s a rézfú- vosok korábban megszokott bögese is elmaradt ezúttal. Kar azonban — és ebből a szempontból a Schubert- és a Britten-darab előadása hozott kínos pillanatokat —, hogy a ritmikai megvalósításban kevés hely jutott a rugalmasságnak, a spontaneitásnak, a zene „lélegezNagy doktor iga a gavallér volt. Leste minden kívánságát, közben a szépségéről a radozott, célzásokat tett,, hogy neki egy ilyen asszonyra lenne éppen szükségé, s ha lenne egy ilyen bajos, aranyos „asz- szonya”, akkor ö volna a legboldogabb ember a világon. Mert mit ér a pénz, a hírnév, ha az ember egyedül van? — Ezt maga se gondolja komolyan, Lackó! — karolt bele Emmike. — Csak mondja, mondja, mintha felhúztak volna. És nem gondol arra, hogy én esetleg komolyan veszem, készpénznek tekintem, s akkor mi lesz? (Tolyimtjuk.) tetésének”, annál több a merevségnek, az iskolássag- nak, a görcsös es otiettejen precizitásnak. Pedig — úgy tetszik — \ zenekar jelenlegi összeailítasa. tagjainak hangszeres képzettsége lehetőséget adna az érzékenyebb, igényesebb, az inle- tettebb muzsikálásra. Nagy élményt nyújtott Csupor László es uranos Béla produkciója Cimarosa kettős íuvolaversenyeDen. Gyönyörű jutaiomjaieaa volt ez a kaposvári zeneiskola nemzetközi hírű tanara na«, aki mar huszonöt esziende- je boldogítja tanítványait es megyerik egész zenei közvéleményét rendkívüli szakmai tudásával es szívósságával, s jutalom játéka egyszersmind a világjáró, világhírű nagy művessze vált egykori növendéknek. Közös muzsikálasuk művészét volt a javából. Mert nem egyszerűen megszólaltattak, nem egyszerűen hibátlanul előadta« az olaszosan arado melódiákat, a nehéz futamokat es a meg nehezebb ka- denciákat: játszottak is, nemcsak eljátszották. Szinte mókáztak, szinte íürödtek maguk is abban a hangára- datban, amelyet a tizennyolcadik század kalandos eietű itáliai komponistája vetett papírra, mókáztak olyan élvezettel, es — legalább látszatra — olyan ösztönösseggel, mintha nem is színpadon állottak volna, hanem például egy testa romaira kellős középén valahol a Tévére partján vagy a Riviéra, homokján. Elbűvölően szép hangszereiken a csalogány trillázásától a párját hívogató galamb bugásáig minden árnyalat megszólalt, olyan édesen, ékesen es pontosan, ahogyan maga a szerző sem kívánhatta volna. A részletszépségekben gazdag, mégis átlagos hétfői hangversenyt ez a produkció, a jubiláló tanár és a neves tanítvány együttműködése tette igazán emlékezetessé. L A. vidám volt, és ugratta az ügyvedet. Nagy Laci. vagy ahogy 6 nevezte: Laczkó! — mindennap jelentkezett Ágota néninél. Az eisö nap nagy csokor szegfűvel állított be. — Elmaradt az eisö látogatásommal, mert akkor kísérőiként erkeztera. Elnézést. Másnap rózsacsokrot hozott. egyedül egy kicsit sétálni. rád fér a levegőzés, tegnap egesz nap takarítottál. Vacsoránál majd találkozunk... Egy kicsit mintha megsértődött volna. Ügy érezte, hogy Bmimikét elragadják tőle, az asszony külön életet kezd élni, s szinte szemlátomást kivirágzik? Szerelmes? Vagy csak tetszik neki az ügy ved széptevése?
