Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-06 / 261. szám

I Két egymásba kulcsolódó kés jelzi a testvérmegyéral szóló összeállítást a Kali- nyinszkaja Pravdában. Ezen- kívül a druzsba szó mellett magyarul is ott van az, hogy barátság. Most, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulóján - a Szovjet­unió megalakulásának kö­zelgő 60. évfordulója előtt - jelképes ez: Somogy és Ku­linyin megye gazdag tartal­mú testvérkapcsolatát két évtizeddel ezelőtt alapozták meg. Húsz év alatt sokat megtudtunk egymásról, s egyre közvetlenebb a ba­rátság a két megye lakos­sága között. A Moszkva és Leningrád kö­zött elterülő testvérmegyénk nevezetes forradalmi és munkásmozgalmi hagyomá­nyairól, Aki már járt kint, sokat láthatott ebből a mú zeumokban, az emlékhelye­ken. Az e tájon élő emberek hozzájárultak az ország gaz­dasági, kúlturális gyarapo­dásához is. Bizonyítják az ebben az összeállításban ol­vasható cikkek is, amelyek október szellemének őrzésén kívül a jubileumi készülő­désről is beszámolnak. BARÁTOK KÉZFOGÁSA I iirraÉlniI bapmányoli nyemában Gazdag tapasztalatokkal érkezett haza a somogyi pártküldöttség szovjet test­vér-megyénkből egy héttel ezelőtt. A delegáció elsősor­ban a tanácsovs pártirányí­tásának elveit és gyakoria­rat tanulmányozta, aztan a szocialista demokrácia fej­lesztésének főbb formáival ismerkedett, valamint, a ta­nácsok te ven e ny ségevel. Természetesen emellett a testver megye mindennapjai­val is. Dr. Túri Imre. a megyei pártbizottság köz- igazgatási és adminisztratív osztályának vezetője tagja volt a küldöttségnek. Arról beszélgettünk vele, miként készültek Ka'.inyin területen az októberi forradalom, a Szovjetunió megalakulásá­nak évfordulójára. — Amerre csak jártunk, Sokat látogatott, régi ház Novinki kicsiny falu a dimbes- dombos tájon, 'Kalinyin közelé­ben. Szélén magá­nyos, fából ké­szült, régi, jelleg­zetes orosz ház; erinek köszönhe­tő, hogy nemcsak Kalinyin megyé­ből, hanem az orosz köztársa­ság távolabbi vi­dékeiről is any- myian. látogatnak ide Szervezett kirándulások so­rán és egyéni ér­deklődéstől ve­zetve. Tisztelgés ez a kezdeményező, bátor elődök em­léke előtt. Kbfcten, az idők során mélyszürke színű­re érett íaházban működött 1905-ben Oroszország első járási tanácsa. A háznak mind a három szobája mú­zeum, s íölbecs u Ihetetlen ér­tékű dokumentumokat őriz. Az elsárgult lapokat, fényképeket, iratokat nezve megszóial a múlt. Eszközök, ruhák, berendezési tárgyak idézik itt a hajdani parasz­tok elképzelhetetlenül nyo­morúságos, nehez életét. So­kan elmenekültek innen a létminimum előteremtése érdekében; Tverben (Kali- nyim akkori neve) és Péter- va.ro rt vállaltak munkát. Ezek az emberek váltak az­tán az új hordozóivá, kisza­badulva a nyomorúságos röghözkötöttségből, a nagy­városok munkásai közt meg­ismerkedve a forradalmi eszmékkel. Közülük egy volt Dimitrij Mihajtovi -s Szklisz- kov, aki mikor hazatért, a iorrada loan égjük itteni ve­zetője lett. A múzeum egyik szobája őrzi az első tanács gyűlés- termének berendezési tár­gyait, az egyszerű asztalt, a székeket — ahol népük ér. dekeben 1905-ben harminc tanácstag szót emelt. Novinki csendes, békés, hangulatos orosz falucska. De alig van nap, hogy en­nek a háznak ne volnának látogatói Es minden évben az első tanács megalakulásá­nak évfordulóján a hajdani — eredeti tárgyakkal beren­dezett — gyűlésteremben megemlékeznek a mai ta­nácstagok ünnepélyesen a legelsők hősi tetteiről. mindenfelé láttuk a transz­parenseken a két éviocau- iora ulalo számot; ú.i — túl. Négytagú küldöttségünk, öt napot tóilött a testverme- gyeben. A tanácsok munká­jának tanulmányozásán kí­vül lehetőséget teremtett arra is, hogy bepillantsunk a napjaink szovjet társadal­mának eiecébe. Jártunk pel- oaul Vernnyaja Troicáoan, Mihail Ivaauvics Kalinyin szülőfalujában, s megtekin­tettük a szülőházából kiala­kított emiskjn u ze u mot. Na­gyon megnalo volt sza­munkra, ahogy őrizlek Le­nin kiemeiKeao harcostársá­nak, a magas part- es álla­mi tisztségeket betöltő ka- linyinnak az emiektargyait, s milyen szeretettel, büszke- seggei mutatták meg. Meg- emluem, hogy az ősi Tver 1931. november 20-án vette föl M. I. Kalinyin nevet. Egyébként mindenütt ta­pasztaltuk. nemcsak itt, mi­lyen büszkék az emberek a forradalmi hagyományokra. Most, hogy a Szovjetunió megalakulásának 60. évfor­dulójára készülnék, minden­felé szó esik a szovjet ál­lam fejlődéséről. A nehez időszakokról is. Nagy büsz- keseggel mondták el ne­künk, hogy milyen sok par­tizáncsoport működött itt a ÍI. világháború idejen; ak­kor is folyamatosan teve- kenykedtek az illegális já­rási part bizottságok, szervez­tek az ellenállást. Óriási pusztítást okozott a háború, így nagy feladatot jelentett az újjáépítés a part- és. ál­lami szervek irányításával. E helytállásért kaptak meg a Lenan-rendet. Most kiadták kicsinyített mását jelvényen az ünnepekre, mi szintén kaptunk belőle. — Ügy tudjuk, hogy egész megyét átfogó szocialista mukaverseny bontakozott ki a jubileum tiszteletére. — Ügy van. Küldöttsé­günk három termelőüzem­ben járt: a kalinyim textil- kombinátban, az építőipari kombinátban és egy szjOV- hozban. A két ünnepre Való készülődést jól mutatta a , szocialista munkaverseny mozgalom. Amerre csak megfordultunk az üzemek­ben, mindenütt láthattuk a folyamatos értékelést, azok­nak ' a fényképét, akik ki­emelkedő eredményt értek el a versenyben. S hogy milyen tisztelet övezi azt, aki a szocialista munka hm se. meg a tanácsokon kapott tájékoztatókból is kitűnt: külön elmondták ugyanis, hány ilyen tanácstagjuk van. — Hogyan ápolják a két nép barátságát testvérme­gyénk bem? — Lépten-nyomon tapasz­taltuk jeleit. Két példát em­lítek. Ünnepi gyűlés volt a textilkombinát művelődési otthonában a magyar párt- küldöttség tiszteletére. A me­gyei pártbizottság titkára köszöntő beszédében kitért a forradalom és polgárhá­ború magyar vonatkozásaira. Kun Bélát és Szamuely Ti­bort Tverben választották meg az internacionalista hadifoglyok I. moszkvai kongresszusára. Elmondta milyen nagy számban har­coltak magyar internaciona­listák a polgárháború idejen. A textilkombinát házi mú­zeumában pedig a testvér­megyei barátság emlékeit láthattuk: újságok, fényké­pek. emléktárgyak idézik föl kapcsolatukat a kaposvári textilművekkel. Azt a fotót is láttuk, amely a két gyár szocialista mumkaverseny- szerződesenek aláírásán ké­szült Akikkel beszéltünk, jó ismerősökként emlegették a kaposváriakat, érdeklődtek irántuk. A TÁJ IHLETE Az egész ország figyelmét fölkeltette az a képzőművé­szeti kiállítás, amely nemré­gen nyílt meg Kalinyinban. A képtár találó címet adott e tárlatnak: Az ihletet adó táj. Nyolcvan neves szovjet képzőművész küldte el alko­tásait a Szovjetunió megala­kulásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett kiállí­tásra. Mi köti ezeket az al­kotókat ehhez a tájhoz? Az, hogy rendszeresen idé láto­gatnak, a Repinről elneve­zett alkotóházba, amely a terület egyik büszkesége. Amikor Repin hajdan megérkezett erre a csodála­tosan szép tájra, így kiáltott föl: „Ez a tájképfestő para­dicsoma! Ez az igazi Orosz- orszáa: benne van a lelke a. szépsége. Olyan, mint a népdal . . Így aztán nem csoda, hogy nem messze Visnyij- Voiocsoktól csaknem száz eve tanyáznak festők, ba­rangolnak mindenfajta áll­ványukkal, palettájukkal, ecsetjeikkel. Ihletet adott ez a táj a régi mestereknek, s 1948 óta a maiaknak is. Ek­kor nyílt meg ugyanis újra az alkoloház. A testvermegye nagy mű­vészeti eseménye a kiállítás megnyitása. A műveszek örömmel fogadták a hírt, hogy ezután rendszeresen lesz ilyen tárlat. Szükség is van rá, hiszen a kiállított művek egy része ugyan a moszkvai Tretyakov Képtár­ban is látható, ott azonban a látogató nem tudja e táj­hoz kapcsolni. A Killián György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Központban Kaposváron 1982. november 8-án 19 órakor MINI együttes koncertje Jegyek a Rendezvény­irodában és a helyszínen válthatók. A Kaposvári Tejüzem azonnali belépéssel FÖLVESZ pénztáros­I • » k r a B Jelentkezés: az ii/.em gazdasági vezetőjénél. Izzó u. 2, Hétköznapi forgalom testvér városban, a Kaposvár téren. Diszőrség a győzelem terén Amikor Kalinyin a terüle­ti székhely íölszabadulásá- nak 40. évfordulójára ké­szült, G. A. Zolátih, akit öt­ször tüntettek ki a Vörös Zászló Érdemrenddel, leve­let írt testverlapunknak, a Kalinyinszka ja Pravdának. Nagy visszhangot váltott ki az újságban megjelent írás, amelyben azt javasolta: komszomoiistak es úttörők álljanak díszőrséget a győ­zelem obeliszkje előtt. Tömegével érkeztek a le­velek a szerkesztőségbe. ír­tak veteránok és fiatalok, s egytől egyig egyetértettek a díszőrseg felállításának gon­dolatával, mondván, nagyon szép, ha az ifjúság képvise­lői így fejezik ki tiszteletü­ket, megbecsü lés ükét. A városi pártbizottság fölkarolta a kezdemenyezést, a Komszomol városi szeiv vezete pedig hamarosan megszervezte a díszőrséget. — Gyermekeink boldogsá ­gáért ezer es ezer föld ink áldozta életét. Sok hős nevét az egesz országban ismerik, mások azonban névtelenül estek eL A halás utódok mégis megőrzik emléküket — örökre. Több tízezer em­lékmű es obeliszk hirdeti az országban a szovjet nép példa nélkül álló hősiességet a Nagy Honvédő Háború­ban; sok varosban adnak a komszomoiistak. es az úttö­rők diszőrséget. Most már Kalinyinban is van ilyen díszőrhely — mondta A. Vol­kov, a Komszomoil városi bizottságának első titkára. — Ennél az ooenszknél, amelyet földijeink iránt tiszteletből emeltünk, akik az utánunk következő nem- zedekeK. békéjéért, boldog­ságáért adták életüket, itt fiatalok allnak majd dísz- őrseget — így beszélt G. A. Kulikov, a városi pártbi­zottság első titkára. A kalin.yini fiatalok meg­tiszteltetésnek veszik, ha méltónak tartják őket a diszőrsegjre. Elsősorban az. számíthat erre. aki kitűnően tanul, a legjobb komszomo. lista. úttörő, tevexenven részt vesz, a hősök em leke­nek kutatásában. Meghatóan szép. ahogy az ooeliszknel. az örök. láng­nál ott allnak, s meg szebb az őrségváltás. — Nem tudom megha­tottság nélkül nezni a dísz- őrseget — így vélekedett A. N. Manohtn, a Szovjet­unió hőse, az ide rendsze­resen kijáró veteiánok egyi­ke — Ez különösen ne­künk. frontot megjártaknak esak jól . . . Hatvan év eredményeinek szimbóluma az emlékmű a díszórseggel. Azért keresik föl a testvervarosba eljutó somogyiak is. A munka adja a becsületet Külföldön nem egyszer azt mondjak a Szovjetunió­ról, hogy Oroszország. Pedig az csak az egyiik, bár a legnagyobb, a tizenöt egyen­rangú test veri Köztársaság közül. Tegyük hozza, hogy a Szovjetunióban elő embe­rek százharminc nyelven beszelnek, ötfele ábécét h aszn a inak! Ez azon ba n nem gátolja őket. abban, hogy megértsék egymást. A Szovjetunió megalakulá­sának 60. évfordulójára ké­szülve sok cikk, összeállítás jelenik meg a köztársaságok életéről a Kalinyinszkaja Pravdában. Az újság szinte mindennap ír a jubileumi munka verseny újabb ered­ményeiről. Különféle beszél­getéseken elevenítik föl. mi­lyen utat tett meg a Szov­jetunió megalakulása óta. Ki-ki a sa.iat életével bizo­nyítja, hogy minden nemze­tiségi ugyanazokat a jogo­kat élvezi, minden ajtó nyit­va áll előtte az érvényesü­léshez. Érdemes néhány véle­ményt idézni. F. A. Kulijev azerbajdzsán; munkásként dolgozik a Kalinyini Mű­anyaggyárban. — Nekem személyesen is sokat jelent ez a jubileum. A Kaukázusban születtem, s itt, a Volga partján talál­tam meg második hazamat. F. K. Sagabejeva tatar asszony, a Beruházási Bank városi részlegvezetője. A férje, Eldoc Falahovics szin­ten tatár; mezőgazdasági mérnök. Sok társadalmi munkát vegeznek, mindket­ten tanácstagok. — Sok tapasztalatot s» reztam, amikor három évre kiküldtek Jakutföldre. Csak­nem harminc nemzetiség dolgozott ott, Ajhol telepü­lésen: osszetek, grúzok, ör­mények, ukránok, beloru­szok es mások. Mi azonban nem e szerint különböztettük meg egymást: nem az szá­mított, hogy ki hol született, hanem az, ki hogyan dol­gozott. Aki lusta volt, az bi­zony egy hétig se maradha­tott meg kűztünk. Az igazi barátság réven pedig minden nehézséget leküzdöttünk ... L. L. Papunova ukrán. Sza­kácsnőként dolgozik az egyik étteremben. — Gyermekkorom Ukraj­nában telt el. Ott élnek a rokonaim, gyakran eluta­zunk hozzájuk a családdal. Biztos, hogy csodalatos ér­zés; az ukrán és kozák, az örmény és orosz, bárhol szé­pén elhet hazánkban, akar a Volga, akar a Dnyeper pártján. Három gyermekük meg ta­nul. Szép, negyszobas lakást kaptak, s ott együtt élnék Papunova édesanyjával. — Mi természetesnek vesz- szük mindezt a jót. Édes­anyám azonban gyakran el­mondja, milyen volt régen az ő gyermekkora, aztán a mienk . . . Ilyen beszélgetések na­ponta vannak testvérme­gyénkben A múlt megisme­rése nélkül ugyanis nem le­het igazan értékelni a je­lent.

Next

/
Oldalképek
Tartalom