Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-28 / 280. szám
Barát a könyv „így vettem részt a világban...” Mesehősök Neringában Algisz Kulesz szobrász az utolsó simításokat Litván mesehősök a „Boszorkány” hegyé« végzi a falusi muzsikus szobrán Az osztopáni Sztarasin- esícs Józsefné a mindenes szerepet látja el a faluban. Könyvtárossága mellett a falu minden művelődési mozgalmának aktívája. Lehet vöröskeresztes rendezvény, bál vagy nőbizottsági program, ő ott van a szervezők között. Most épp a tanfolyamon levő férjét helyettesítette, benzint és olajat adott ki a tsz-majorban. A beszélgetés a szépen berendezett lakásban folytatódott. — A lakás minden helyiségében láttam könyvet — említem meg neki. — Náiunk a rendetlenséget is a könyv okozza. Ha- zahordom a könyvtár új szerzeményeit, legtöbbször itt végzem el az admiiniszt- rá.ciót, s hajt a kíváncsiság egy-egy csomag fölbontása után, hogy mi jött, érdek- li-e majd az olvasókat. fin futam át legelőször ...-— Mikor kezdődött a kölcsönzőmunkája? — Tizenhat éve vagyok a falu könyvtárosa, kisebb megszakítással. Egy szekrényben talán 300 kötetnyi könyvet találtam kezdetben. Moßt ötezer kötet és kétszáz olvasó van a nyilvánA szocialista ember fontos erkölcsi tulajdonsága, hogy szereti hazáját, népét. Ezért gyermekeinket is hazaszerető fiatalokká kell nevetnünk. Az iskola ilyen trá»yú munkáját jelentősen segítheti a szülői ház. A szocialista hazafiság a szülőföld, a hazai táj szere te tét, az érte való munkálkodást jelenti elsősorban. Ezért helyes, ha a szülök előmozdítják az iskolának azt' a törekvését, hogy tanulóink minél jobban megismerjek szülőföldjüket, a szőkébb pátriát, majd az egész országot. Közös sétáké kirándulások során figyeltessék meg gyermekei K kel hazánk szépségéit, változatos növény- és állatvilágát, építészeti értékeit. Kívánatos, hogy a szülők rendszeresen kiránduljanak gyermekeikkel olyan helyekre, ahoA hazánk történelmének, fcuMiúrajának jeles emlékei megtekinthetők: Szigetvárra éppúgy, mint Soíxronba, Debrecenbe vagy Sárospatakra. Újra utalunk itt arra a helytelen „divatra”, szemléletre, hogy sok család előbb eljut Párizsba, Prágába vagy Rómába, mint teszem azt Egerbe vagy Esztergomba. Nagyon fontos lenne, hegy tanulóink és mi, felnőttek is előbb ismerjük meg ennek a kicsiny hazának szépséges tájait, nevezetes történelmi és kulturális emlékeit, amit a hozzánk jövő külföldiek megcsodálnak, és ezek után törekedjünk csak a nagyvilág megismeréséré hogy saját értékeink ismeretében csodáljuk a másokét. Mai haza fi Ságunk lényegre eleme hazánk társadalmi és gazdaságii rendjének a megismerése, becsülése. A divatos öltözködés, a néha túlságosan is gazdag étkezés, a családi ajándékozás, az üdülés, a világjárás, az egyre magasodó házak és a bennük kialakított otthonok — színes tévével, új bútorokkal, a különböző, már megszokott technikai eszközökkel — mind mutatják megváltozott életünket. A szülők vagy nagyszülők beszéljenek arról is gyermekeiknek, hogy milyen volt saját gyermekkoruk, a dolgozó emberek — munkások, parasztok, kistisztviselők — élete régen. Sok jó példa kínálkozik a változás bemutatására ma országunkban, így tudatosítsuk gyermekeinkben azt a nagy vívmányt, hogy nálunk mindenkinek tartásban Nem is számítva a családtagokat, akik egy- egy könyvet a könyvtárba já"oktol elkérnek. Ezekből a zugolvasók bői kellene rendszeres olvasókat nevelnünk. — Mennyi pénzből gazdálkodik a könyvtáros'? — Az idén tízezer forintból — mosolyog. — Na, meg amivel túllépem. — Szombat, vasárnap négytől hatig: ez áll a kölcsönzési táblán. A könyvtárosnak így a szabadidejéből kell áldoznia. — A alakok, a fiatalok, a KISZ-tagok amúgy is szívesen jönnek, a középkorosztály;-;,.;«: kellett ezzei a könyvtárba járását segíteni. Elmondhatom: szépen kamatozik. / — A faluban több helyen is hallottuk, mazgokönyvtá- rosságot is vállal. — Azokat az idős, olvasni vágyó embereket látogatom meg, akik járásukban akadályoztatva vannaK. Az én fizetségem nem is az a három-négyszáz forint tiszteletdíj, hanem a köszönetét mondó meleg, öreg szemük. Közülük egy Papp Lajos, a tsz rokkantnyugdíjasa. 1961-ben rokkantosították le, ötvenhárom évesen. va munkája, hogy a dolgozó ember, a család boldogul, s becsületesen meg tud élni keresetéből, gyermekeit mindennel el tudja látni. Nem fenyegeti a létbizonytalanság; mint a legtöbb kapitalista országban a sok százezernyi munkanélkülit Arra is sziiikség van, hogy a szülők, megismertessék gyermek ed kik el saját munkájukat Ha lehet vigyék el őket munkahelyükre. Beszélgiesseinek el olykor azokról az emberekről — vezérekről és közkatonákról —, akik népünk szabadságáért, a haladásért harcoltak — a 48 as szabadságharcban résztvevőkről ugyanúgy, mint a Magyar Tanácsköztársaság katonáiról, az ellenállási mozgalomban küzdőkről, akikre mind büszkék vagyunk, őszinte tiszteletet es szeretetet alakítsunk ki irántuk és hasonló nemes erkölcsi jellemvonások megszerzésére serkentsük gyermekeinket, a jövő felnőttéit Népünk kultúrájának megismerésére és megbecsülésére is nevelnünk kell tanulóinkat mivel ez a ha- zafiság szerves része. A szülők ezt támogathatják a szabad idő jó szervezésével, amelyben helyet kell kapnia a múzeumlátogatásnak, a kiállítások megtekintésének csakúgy, mint egy-egy jó színdarab vagy film közős megnézésének. A legeredményesebben személyes peldamu tatással nevelhetünk sokoldalú érdeklődésre a magyar kultúra kánt hogy pl. a tánczetnén kívül a népzenének gazdag világa is érdekelje őket, hogy a krimi mellett a mai modem íróink és klasszikus költőink műveit is kézbe vegyék, s gyönyörködni tudjanak a képzőművészeti alkotásokban. És ahhoz, hogy jól ismerjék és használják anyanyelvűnket, ne az elszegényítő és eldurvító divatokat kövessék, ugyancsak nélkülözhetetlen a szülői jó példa. Hazánk, népünk szeretet« elválaszthatatlan a más népek megbecsülésétől, az in- ternacionalizmustóL Meg kell értetnünk gyermekeinkkel, hogy népünk sorsa ösz- szefonódik a szocialista országokéval. Együttérzést kell kialakítani tanulóinkban mipden nép iránt, amely békét, szabadsagot akar. Ez a család és az iskola közös ügye. Sok útja— Kevés a vendégem, ezért is örülök maguknak. Tizenkettőn voltunk testvérek. de csak hatan értük meg a felnőttkort. Bejártam cselédként az egész megyét, közben éppen hogy megtanultam a betűvetést. Benne voltam én a világ nagy zűrzavarában. Uradalom, cse- lédáors. háború, a Don-ka- nyar. Egyszer, még legényfejjel többen összeálltunk, meghozattuk Rózsa Sándor, Patkó Bandi meg más betyárok kalandjait. Ezzel kezdődött az olvasás, amikor aztán lerokkantam. akkor több idő jutott rá. Radio, újság, könyvek, így vettem részt a világban, mert a járásom elhagyott. — Mit olvasott a Lajos bácsi utoljára? — Solohov hosszú háborús könyvét. Bele-be!eiapoz,ga- tok ebbe, abba, de mostanában, már csak az újságot olvasom inkább. Már itt a ház körül sem érek annyit. Megemlítjük, hogy üdvözli a könyvtáros, szeretné, ha megint úgy 'olvasgatna, mint regen. — Hiszen, ha megint eleljárna — érzékenyül el a szeme —, nem bánnék egy- egy könyvet. B. J. módja van a nemzetközi megertesre, barátságra nevelésnek. Így a levelezés a gyerekek között a kölcsönös latogatásoK mind egyéni, mind csoportos formában, a nyelvtanulás, amely a mi kis országunk fiai-lányai számára elengedhetetlen. Ne sajnáljuk a külföldi utakkal kapcsolatos kiadásokat, a levelezés, a cserelátogatás költségeit, mert mindez sokat kamatozhat gyermekünk fejlődésében. Ha sokat lát, hall, tapasztal, sokkal jobban megbecsülheti kis országunk eredményeit, a lakosság életkörülményeit. Gyermekeink szocialista hazaszeretetre való nevelésének legfőbb eszköze: az őszinteség, a személyes példamutatás, amellyel a szülők napról napra kiállnak szocialista rendszerünk mellett, mellyel értékesnek tartják nemzeti kultúránkat, védik és gyarapítják a szőkébb pátriát és az országot. Ha saját életükkel példázzák a tettekben megnyilvánuló hazafiságot, melyet Kölcsey így fogalmazott meg: „Hass, alkoss, gyara- píts, s a haza fényre derül”. Dr. Szelénül Gábor Szürke kupac a járdán, pár lépésre a közeli vendéglőtől. Egy ember. Talán csak részeg, de lehet, hogy komolyabb a baj és segíteni kellene. Ki lép oda az igyekvők néma menetéből? Ki vállalja a kockázatot? A járókelők közül egy középkorú, barna kabátos férfi most hirtelen lehajol hozzá.. — Rosszul van? — kérdi, és választ sem várva felülteti az eszméletlen embert, majd nekitámasztja a falnak. Paskolni kezdi a csukott szemű ember borostás arcát. i A lassan felnyíló, táskás szemhéjak alól vizenyős tekintet néz rá. Az érthetetlen, bugyborékoló szófoszlányokkal pálínkabüzös lehelet csapja meg az arcát. Ez az ember részeg. Akkor is segíteni kell rajta; nem fekhet itt az utca kövén. De hogyan? Érzi, hogy most valamilyen kellemetlen, be nem tervezett doHáram egymás utáni nyáron érkeztek népi fafaragó művészek a litvániai Kurs-fél- szigetre. A Litván Népművészek Szövetsége és Nerin- ga Város Tanácsának kezdeményezésére a tengerparti dűnéken művésztelepet hoztak létre. A „Boszorkány”- hegyet találták legalkalmasabbnak erre a célra. Különlegesen szép itt a táj, a meredek hegyoldalakat fenyveserdőik borítják, közöttük mély horhosok húzódnak. A csúcsokról festői kilátás nyílik, keleten a Kursi-öbölre, nyugaton a Balti-tengerre. A. művészjtelep számára az alapanyagot a helybéli erdőgazdaság biztosította. A népművészek főleg népmeséi fiHuszonegy múzeumi bemutató látogatottságáról készített összesítést a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága. Az év elejétől október 31-ig 199 931-en fordultak meg e helyeken. Mindjárt szemünkbe tűnik, hogy a vidéki kiállítások, múzeumok mennyire keresettek, közülük is a legnépszerűbb a szennai néprajzi gyűjtemény, ahol huszonhárom- ezernél többen fordultak meg. Ettől ugyan messze elmarad a marcali, a balaton- szárszói, a barcsi, a siófoki múzeumok látogatottsága, ám mégis az állapítható meg, hogy vonzóak. A bala- tanszemesi postamúzeumot logba keveredik, pedig sietnie kellene. Talán jobb volna, ha továbbmenne. Föláll, tétován körülnéz, öten-ha- tan állnak körülötte, fürkésző szempárok merednek rá. Most már ha akarna sem mehetne tovább. Döntött. Fölnyalábolja a részeg embert < — Jöjjön, visszakísérem a vendéglőbe. Ott melegebb van... Tud járni? — Rosszul vagyok, de menni tudok — hangzik a rekedt, de érthető válasz. Elindulnak. Már ő is im- bolyog, a ránehezedő ember súlyától. Társa hirtelen megcsúszik, s elvágódnak az esőtől nyálkás kövön. Ketten fekszenek a járda kövén. Zavartan néz föl. Megdöbben. Bámészkodó embergyürű veszi őket körül. — Nézd, milyen ocsmány részegek! Es milyen sáros a ruhájuk — szól egy éleme- delt hölgy mellette húmmö- gö férjéhez. gurákat faragtak ki. Az elkészült szobrokat hivatásos szobrászok segítségével egységes kompozíciókká formálták. Tavaly nyáron befejeződött a munka, közel 60 szobor (némelyik meghaladja a 8 métert) készült el. A faragott hősök a litván népmesék ismert alakjai, a jó es rossz allegóriái, kissé humoros megfogalmazásban. A főhelyet a Kurs-féisziget történetéből ismert alakok, elsősorban Neringa óriás foglalják el, A hagyomány szerint ő teremtette az itteni dűnéket. Mellette a vasgyüró Naglisz, boszorkányok, és ördögök, hős lovagok, egyszerű halászok, bátor sárkányölők. csaknem tizenegyezren keresték föl, a balaíonszárszói József Attila Emlékmúzeumot huszonháromezer-öt- százan, a siófoki Kálmán Imre emlékkiállítást több mint tízezren. Barcson és Marcaliban a kilencezret haladta meg a látogatók száma. A Balaton-part, illetve a tóhoz közel eső községek vonzó kiállításai az idegen- forgalom 'áramkörebe kerültek — bizonyítják az adatok. A Zichy Mihály Emlékmúzeumot Zalában tizenegy- ezer-ötszázan nézték meg. Kaposvár múzeumainak, kiállításainak a látogatottsága nagyon megoszlik. A legEbből elég — gondolja magában barátunk Föl akar állni, de társa erősen beléje csimpaszkodik. Le kell fejteni a karját. Sajnálja. — Ne hagyj itt, testvér — motyogja a részeg. — Miért bántja azt a szegény embert? — hasít a levegőtje egy fiatal női hang, és zúgni kezd a tömeg. — Rendőrt kell hívni — harsa n egy kiáltás. Menekülnie kell — villan föl benne a felismerés. Durva rántással kiszabadítja magát a részeg ölelésből, visszalöki a járdára, majd futva elmenekül. Néhányan utána lépnek a tömegből, aztán megállnak. Miért keveredjenek bele valamilyen kiszámíthatatlan kimenetelű, kellemetlen dologba? A részeg ismét elszende- redik. Sietős léptű emberek rohannak el mellette. A szürke kupac láttán megdöbbennek, majd gyorsan megnyugtatják magukat, és továbbmennek.., M. L Láthatjuk a „Boszorkányok nyelvét”, a „Békaesőt”, • tengerek és szelek kegyetlen isteneit ugyanakkor realisztikus alkotásokat, a favágót, a muzsikust, a szerencsés halászt. A hegyen lévő csodatevő boszorkány fülébe súgott kívánság a hagyományok szerint mindig teljesül, és aki elüldögél a varázskövön, minden nyavalyájából kigyógyul. A „Boszorkány-hegy" kedvelt kirándulóhely, szívesen keresik fel a nyaralók és a turisták, felnőttek és gyerekek egyaránt. A szabadtéri múzeum a köztársaság legnagyobb totlgyszobor- gyüjteménye. többen a Somogyi Képtárra voltak kíváncsiak. A szinte havonta változó, megújuló kiállítás iránt jelentős az igény. Huszonháromezer látogatót fogadott a képtár. Csaknem annyit mint a szennai szabadtéri gyűjtemény. Ám a Rippl-Rónai Múzeumban csak tizenhat- ezer-öiszazan járták, meg kevesebben — hatezren — a Rippl-Rónai villában. Hétezer-ötszáznál alig többen keresték föl a kaposszentja- kabi bencés apátságot, nem egészen négyezren a Ber- náth-kiáiiítást Kaposváron, ezret sem érte el a nézők szama a Latinca Emlékmúzeumban. A vidéki múzeumok látogatottsága elsősorban a nyári hónapokban „ugrik” meg, az idegenforgalmi főszezonban. Kaposvár jelentős gyűjteményei aligha a Balatontól való távolság miatt maradnak ki az idegenforgalomból. Rippl-Rónai emlékmúzeumára bizonyára többen lennének kíváncsiak, ha nagyobb propagandát fejtenének ki mellette. 'És nem is csak az idegenforgalom adós a kaposvári múzeumok látogatottságával. A megye, a város lakossága is! A megye történeti múltját bemutató állandó kiállítás a Rippl-Rónai Múzeumban több figyelmet érdemel. Elgondolkodtató persze az is, hogy kevésbé látogatott megyeszékhelyi gyűjtemények iránti szerényebb érdeklődés mögött nincs-e elfogadható érv. Bizonyára ilyennel is találkoznánk, ha a közvélemény felé fordulnánk. H. B. SOMOGYI „NÉPLAP NEVELÉSRŐL A hazafias nevelés a családban Hétköznapi látványosság SZENNA A LEGNÉPSZERŰBB Múzeumaink látogatottságáról
