Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-12 / 239. szám
r rr KÉNYSZERŰ M KEZIVEZERLES yy A ‘ napi gond-ok igen szorítják vállalatainkat. A gazdasági szabályozok év közben megváltoztak, csökkentve a jövedelemképződést, s így korlátozzák a vállalati alapo-k képződését is. Az év során már két alkalommal felemelték a kamatlábat, összesen három százalékkal, a hitelfeltételek is szigorúbbak lettek. Az operatív irányítás is erőteljesebbé vált, megnehezült ' az ' importbeszerzés, gyakoribb lett az előre nem tervezett szállítási igények teljesítésének kényszere, és így tovább. Egy vállalati vezető keserűen jegyezte meg: „Az egyik napról a másikra élünk, éves terv, középtávú vállalati terv, hosszúlejáratú vállalati stratégia ma már csak legfeljebb a szak- könyvekben található, s nem a mindennapi tevékenységben. Miért nem látta ezt előre a gazdaságirányítás? Miért nem teremtették meg a folyamatos fejlődés feítéteiei-t?” A népgazdaság terv ösz- szeáHítasánák alapjait szolgáló információik, elmejelzések 1981-ben szinte egységesen a fejlett tőkésorezá- gok szerény gazdasági növekedését fejtételezték, a válság kimerülését valószínűsítették. De a vállalatainkhoz intézett körkérdések alapján is ilyen információk álltak" a gazdaságirányítás rendelkezésére. Éne épültek az 1982. évi gazda- ' sági szabályozók. A külgazdasági feltételek olyan arányú romlására, mint amilyen ebben az évben bekövetkezett, még a legpesszimistább előrejelzések sem számítottak. A kialakult helyzetre való reagálásunk még mindig viszonylag lassú. Az év első két hónapjaiban már erőteljesen tapasztalt jelenségekre a szabályozó rendszerben csak az év közepén vontuk le a szükséges, és a vállalatok számára gyakran igen fájó következtetéseket Mennyire teld nthető tartósnak a jelenlegi, 6zigorú intézkedéseket is követelő világgazdasági helyzet? A vállalatoktól nagyobb telje- . sitményeket követelő, a belföldi fogyasztást szűkítő világgazdasági feltételek nem múlnak el 1982-ben, sőt 1983-ban sem enyhül e szorítás. A világgazdasági válság eddigi tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a krízist azok a vállalatok tudják átvészelni a legköny- nvebben, amelyek hosszú távú stratégiával rendelkeznek és a piacot új gyártmányokkal tudják ..meglepni", illetve amelyek a beszűkült vásárlóerőt vonzó módszereket alkalmaznak. A szakemberek — különösen a fejlesztésben érdekeltek — gyakran felvetik, hogy a vállalati stratégia megalapozásához anyagi tartalékokra es jelentős fejlesztési összegekre volna szükség, mert ilyen körülmények között az innovációra — amely minden hosszabb távú vállalati elképzelés kulcsa — alig van mód. Mindez — noha több részigazságot tartalmaz — vitatható. Az egyik ellenvetés, hogy az exportbővítő fejlesztések talán soha nem kaptak olyan előnyöket, mint napjainkban. E vállalatoknál igenis jelentős kihasználatlan szellemi és anyagi kapacitások vannak, amelyek tartalékok, lehetnek az innováció folytatásálhoz. Nem beszelve arról, hogy a bőséges, beruházási lehetőségek időszakában sem alakultak ki a vállalatoknál olyan stratégiák, amelyek nyomán új és versenyképes termékek sora került volna a piacokra. Az innováció ellen a jó konjunktúra szinte igazolást adott. hiszen értékesítési gondok nem voltak. A nemzetközi verseny kiéleződése bebizonyította, hogy az innovációt nélkülöző. tradicionálisan gondolkodó vállalati vezetés már nem «kihatja meg a gondokat. Nyilvánvalóan nehéz épp moe<!, a legnehezebb időszakban megteremteni az alig belátható jövő stratégiáját. De ez a feiadat. A vállalatoknak eppen ezekben a nehéz napokban keil mind nagyobb erőt összpontosíta- aiok a piackutatásra, a piaci és műszaki prognózisok kialakítására. Ezeare alapozva ugvarus olyan vállalati fejieszíesi alternatívák ke- szúinetnek, amelyek a vállalatokat a világpiaci váito- zásoKhoz vaio joóo reagálásra készítik eiő. Minderre természetesen nincs csodaszer, de bizonyos. hogy élni es a jövőt megalapozni egyszerre kell, s ebben a vállalatoknak jórészt a saját erejükre kell támaszkodniuk. W I. I erménytárolót építenek A ta La j el 6 k észi rés ben legalább ötven százalékos lemaradást okozott a balaton- Sizentgyörgyi Dél-Balaton Termelőszövetkezetben egy K—700-as traktor kiesése. A gép dugattyúgyűrűje még július 7-én, meghibásodott. A nem egészen ötszáz forintos alkatrészt hónapokon át keresték — felsorolni szinte lehetetlen, hány helyre és hová kopogtatott be a szövetkezet nyomasztó gondja megoldása érdekében. Az alkatrészt végül is devizáért beszerezhető japán gyűrűvel sikerült pótolni, A szent- gyórgyi eset nem egyedüli; a nehéz őszidőben egyetlen nagy gép kiesése súlyos zavarókat okozhat. Az őszi munkálatokkal — leszámítva , ezt a gondot — a tervezett ü lemben haladnak. A repcével már szeptember 2-án végeztek, az őszi árpát az októberi hónapkezdés a földben találta. A búzavetést október huszonötödikére szeretnék befejezni. Magas termést ígér a cukorrépa. növényvédelme jól sikerült. október hetedikén kezdték szedni. Az őszi üzem képéhez természetesen hozzátartozik a kukorica törése, a műtrágyázás. — A saentgyörgyi tsz az elsők között alkalmazta a folyékony műtrágyázást, most mégis visszatérnek a hagyományos módszerhez. Miért? — kérdeztem dr. Knoll László tsz-einököt — Főként közgazdasági okok miatt. Köztudottan emelkedtek a mütrágvaárak és technikailag is gazdaságtalannak bizonyult az a gyakorlat. A folyékony műtrágya szállítása 50—60 káló- méteres körzetig nyereséges. Tőlünk pedig a gyártó • • Örömök és gondok, között Hányszor halljuk, főként pályakezdő értelmiségiektől, hogy égy-egy kutatóintézet almuk teteje? Ám azt sem kevésszer, hogy a laboratóriumi körülmények gyakorlat nélkül nem érnek sokat. Az ideális az, ha mindkettőben részűk lehet. Ilyen szerencsések közé sorolhatja magat Pintér János, a Mezögep vállalat fejlesztési üzemenek vezetője. — Tavaly év vége felé jött létre ez az üzem — mondja —, a kísérleti és a szerszámműhely összevonása réven. A két említett helyen szintén foglalkoztak hasonló munkákkal, csak az a szervezeti fölállás nem felelt meg a mai követelményeknek. Az összevonás révén jobban összehangolható tevékenységük, s meg embereket is at tudtunk irányítani a termelésbe. — Gondolom, a munka szépsége mellett itt megismeri a gazdasági nehezsegeket is. — Fokozottabban érezzük az anyagellátási nehézségeket. Legnagyobb gondunk a sok „beugró” munka. Ha a termélés úgy kívánja, abba is be kell segítenünk. Rendszeresen javítunk nagygépeket is, amiket a tars- gyáregységektől küldenek ide. Két legnagyobb munkájuk most az Uni- rak 400-as és a forgótornyos rakodógép előállítása. Emellett természetesen jó nehány kisebb fejlesztés is foglalkoztatja őket. — Több félig vagy teljesen automatizált, elektronikus irányítású hegesztőberendezésen dolgozunk. Nemrég fejeztük be egy ra- kodóberendezés szerelését az erdőgazdaság Tatra gépkocsijára. Ehhez szinte az egész alapkonstrukciót at kellett alakítani ... Amikor jöttünk az udvaron, mutattam egv meglehetősen súlyos acélszerkezetet: több embernek scdr napi hiábavaló aaunkaja. Aki a fejlesztés területén dolgozik, annak vállalnia kell a kockázatot, csak úgy számíthat sikerre. ^ — Önöknél a*i a gyakorlat: a legjobb szakmunkások kerülnek-e a íejlesztouzem- be'! — Nemrég olvastam ezzel kapcsolatban egy erdes.es újságcikket: Japan ban az even- te iegtooo újítást benyújtó szakmunkasok fejlesztési területen tevékenykedhetnek tovább; — sajnos, nálunk ez még csak alom. Hiszen akkor ki „húzna” a termelésben, kire lehetne ott alapozni? Nem is beszélve arról, hogy van szép számmal olyan jó szakember, aki azt mondja: én keresni akarok, s lehetőleg minél többet... A tapasztalatok viszont azt mutatják: a segédmunkásoknak is lehet jó ötletük, tőlük is szármáznak megszívlelendő javaslatok. Ezekre nagyon kei! figyelni, hiszen az elismerés, a sikerélmény úgy földobhat embereket,, hogy gyökeresen megváltozik a munkához való hozzáállásuk. — Manapság sokat beszélünk az ösztönzésről. Hogyan valósul meg ez önöknél? — Nem tudunk receptet mondani ma a holnapra. Mindig a munka jeiiege határozza meg, hogyan lehet a lehető legjobban ösztönözni az embereket. Abszolút igazságosnak lenni nem könnyű feladat. Két művezetőmmel közösen nagyjából tudjuk, kik a húzó emberek, kittre lehet mmdig számítani, — Nemrég alakult meg az üzemben egy vállalati gazdasági munkaközösség. Milyenek az első tapasztalatok? — Kedvezőek: mind a gyár, mind a dolgozók szempontjából. Csökkent a fluktuáció, elégedettek az emberek, K. Z& péti nitrogénmű több mint száz kilométer. Végül azt is megemlítem, hogy a kijuttatása sem teljesen kiforrott még. Ezért döntöttünk újból a szilárd műtrágya mellett. — Az iroda mellett gos építőket láttunk. — Üj terménytárolót készítünk. Eddig mintegy 250 vagon búzát kénytelenek voltunk a ' szabad ég alatt tartani. Most házilagos kivitelezésben 150 vagon tárolásai. oldjuk meg ezzel az új létesí Lmé nyűnkkel. B. J. Társulásból milliárdos vállalat Jórészt a véletleneknek köszönhető, hogy' a Termelő- szövetkezetek Értékesítő, Beszerző es Szolgáltató Közös Vállalkozásának, egyik területi központja Nagyatádra került A múltat Szabó István igazgatóval idézzük. — Ha ragaszkodni akarunk a dátumokhoz, akkor 1968. augusztus nyolcadikam aiaKult meg a Tszker jogelődje, a Balaton- és Dráva- mentl Termelőszövetkezetek Áruértékfesítési, Beszerzési Közös vállalkozása, mely néhány fővel Fonyódra helyezte a központját. Személyi okok is közrejátszottak abban, hogy az irodát Nagyatádra hozták, a területi szövetség akkori irodájába. Múlt az idő, változtak a rendelkezések, s a társulásból tszker lett... — Egymilliárdos cég. — Megannyi foglalatoskodással az évek során valóban milliárdosok lettünk. A jogelődnek tizennégy tagja volt. Az igazgatói iroda falára függesztett térkép tanúsága szerint ma csupán két szövetkezeti gazdaság van, amely nincs kapcsolatban velük, összeszámolni is nehéz, lenne, hogy mennyi társulásnak, közös vállalkozásnak a részesei. Kétségkívül megérdemelten lettek nagyvállalat, bizonyíték erre a kiváló címük is. Ám felmerül a kérdés: mit jelent a városnak, hogy van egy ilyen gazdálkodó szerve is. Az igazgató nem lepődik meg a kérdésen, hisz nem is olvan régen a járás, a város és a vállalkozás vezetőivel enpem hasonlókról tárgyaltak. — El kell Ismernünk, hogy gazdaságilag mérhető haszna nem nagyon van. A magunk módján megtesszük, amit tudunk, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nálunk tized annyian dolgoznak, mint a cérnagyárban, vagy a konzervgyárban, illetve a Danuviá- ban. Létszámban kevesen vagyunk. Éhhez mérten segítjük az óvodákat, á sportkört, s erőnkhöz mérten társadalmi munkát is végzünk. Ha arányokat nézünk, akkor legalább annyit adunk . a városnak, mint a többiek. — Irodájuk túlságosan is eldugott helyen van. Lehet, sokan nem is tudják, itt van a tszker egyik területi központja. — Nem hiszem. Egyre többen ismerkednek meg a tevékenységünkkel mar csak azért is, mert a város testületéi napirendi pontként foglalkoznak munkánkkal, ugyanakkor mi is teszünk azért, hogy megismerkedjenek velünk. Nézze meg a Széchenyi tér legnagyobb reklám festményét! Ott a nevünk. — Kézzelfoghatóan még- sincs ott a tszker a varos vérkeringésében. — Éppen ezért határoztuk el, hogy a Kossuth Lajos utca keleti oldalának beépítése swan, a majdan ott levő lakóházak fogadószintjén az állami gazdaságok mintaboltjának példájára létrehozzuk a termelőszövetkezetek mintaboltját, ahol kizm rólag a tagszövetkezeteimk legszebb termékeit árusítjuk majd. A város vezetői elfogadták az ajánlatunkat. — Mi újat terveznek még • városban? — Rövidesen megkezdjük az ipartelepen egy új központ létrehozását. Mintegy másfél hektáros területen, várhatóan húsz-harrnincmii- lió forintért hozzuk létre új műhelyeinket, irodáinkat. Az építkezéseket jövőre szeretnénk megkezdeni. N. J. Harmincszázalékos megtakarítás Az ország csaknem kétmillió lakásának utólagos hőszigetelésevel. négyzet- méterenként 300—700 forint költséggel 30 százaléknyi fűtési energiát lehet megtakarítani évente — hangoztatták tegnap a Székesfehérváron megnyitott II. országos építőipari energiaracionalizálási kollokviumon. A háromnapos tanácskozáson Szabó János építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár megnyitó előadásában kiemelte, hogy az ÉVM energiaracio- nalizálási célprogramjának végrehajtása során szervezték a hőszigetelő épületszerkezetek, nyilas-zárók és tömi tő anyagok gyártását. Most már 54 millió protron és 60 millió thenmotron téglát állít elő évente a hazai ipar, továbbá egymillió négyzetméternyi , hőszigetelő homlokzati ablakot és 70 ezer tonna hazai tgyapotot, illetve finom üveggyapot szigetelőanyagot. Bejelentették: már az idén 23 ezer uj lakás központi fűtése belső hőszabályozással készül, s megkezdték a lakótelepi távfűtő-, melegvíz- eüLlátó renoszeces karszei'ű- futeset. Verjék dobra! Fülembe jutott az egyik szakszervezeti titkár véleménye: „Mi is teszünk eny- nyit' a tagság érdekében. Csak nem verjük dobra ...” Azonnal megjegyeztem, hogy ezzel nem lehet egyetérteni, hiszen a tagok joggal elvárják a tájékoztatást, s az sem baj, ha egy-egy szakmai tanácskozáson is közhírré teszik eredményeiket, gondjaikat. Evek óta szó van arról, hogy minden területen bontakozzon ki a szak- szervezeti demokrácia. A döntések legyenek nyíltak, megfogalmazásuk előtt gyűjtsék össze a tagok véleményét. Amikor pedig a szakszervezeti bizottság, a bizalmi testület eldönt valamit, akkor minél gyorsabban tegyék közhírre, jusson el a műhelyekbe, a munka- padokhoz. Sokszor álszemérmesség gátolja a jó hírek terjedését. „Mi intéztük el a műn-’ kakörülmények javítását, de minek mondjuk meg. hiszen ez csak természetes!" Egyáltalán nem az! A bizalom erősítése azon áll vagy bukik, mennyire teszik társukká a szakszervezeti tagokat a döntésekben. Senki sem kér olyat, hogy a mindenkire tartozó ügyekben bármelyik tisztségviselő lakatot tegyen a szájára, hiszen nem titkokról van szó. Két példát hoznék föl arra., milyen jó hatású a gyors tájékoztatás. Néhány hónappal ezelőtt hosszan beszélgettem a vasút szakszer vezeti titkárával. Eldicsekedett mennyire megnövelte a bizalmiak tekintélyét, hogy a béremeléskor nem „fejbólogató Jánosként”, hanem minden fillért megfontolva osztó partnerként vettek részt. Amikor pedig nem tudtak érvényt szerezni a véleményüknek, bátran, egy fórummal magasabban keresték ez igazságot. Mikor ennek elterjedt a hire — természetesen a döntéssel együtt —, érezhető volt a vasutasok körében, hogy szívesebben keresik föl a bizalmiakat, kérnek tanácsot, mondanak véleményt. Ott voltam Kaposvár város tanácsülésén is, mikor elfogadták az öt évre szóló társadalmi-gazdasági programot. Sok tanácstag vieg- üepődött, hogy az SZMT egyik titkára szót kért s olyanokat mondott el, amiket nem mindenki tudott. A szakszervezetek 'és 'a tanács között szoros az együttműködés: kölcsönösen meghívják a vezetőket olyan ülésekre, amelyeken a szak- szervezeti tagság, a lakosság , szempontjából fontos döntéseket készítenek elő. Így a -szakszervezetek előzetesen is véleményt mondtak erről a programról. S mikor már végleges, örömmel veszik tudomásul, hogy benne vannak a javaslataik a munkáslakás-építés meggyorsításával, a lakáselosztással kapcsolatban. Egész biztos, hogy a tanácstagok továbbadták a körzetükben, miként védi a szak- szervezet a dolgozók érdekeit. Ami fent igaz, lent sem lehet más. Minden szakszervezeti tisztségviselő kötelessége, hogy „bátran” hi- resztelje, miben döntöttek, mit értek el, esetleg miben volt vitájuk a gazdasági vezetőkkel. Ez kiteljesiti a szakszer'vezeti demokráciát, növeli a testületek tekintélyét. S intsék le, aki továbbra «s azon a véleményen van: ne verjük dobra ezt! L. G. SOMOGYI NÉPLAP mal kommentárunk
