Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-09 / 237. szám
Emlékkiállítás nyílt a Budapesti Történeti Múzeumban: része a Kodály-centenáriumi megemlékezéseknek. Látványos zenetörteneti emlékeket vonultat föl; a látogatok itt megismerkedhetnek azzal a korral, amelyben a Kodály -életmű született. (MTl-fotó — Tóth István felvételei — KS) D. Farkas József Magánútvonal A íelsőbbség értetlenül foGőbölös Sándor Alszik az Isten Alszik az Isten jobbján fiával együtt!), nem hallja, mennyi ima és átok száll felé. Gyermekei itt, a földön bombákat robbogatnak, es a zajára nem riad föl. Mélyem alszik a Teremtő, nyájában egyre több a kerge; hiába őriző pásztorunk, nincs hasznunk belőle. Istenem, én hittem tebenned, sokszor elmondtam gyermekiméin; „Sndstenem, jóistenem lecsukódik már a szemem, de a tied nyitva, atyám.” Pilláidon mély álom időzik, pihenj, pihenj csak, jó uram, s amíg te alszol, mi éljátszadozunk itt, a földön; és ha az elevenek mind holtakká válnak tatán fölébredsz majd a csöndre. Scdc dolgod lesz, jó uram. Járhatsz a néma földön új Ádámot és Évát keresve. favágó. Marisa István kisplasztikája. C soportunk régóta birkózott a város meg- növekedett gépjárműforgalmának átszervezésével. A dolgok menetébe fordulatot hozott, hogy új főnököt kantunk, aki a múlt örökségének felszámolását a/, akták külsejének — pontosabban: fizikai megjelenítésének — alapos megváltoztatásával kezdte. Az olcsó, hamar sárguló géppapír helyett — mivel úgyis takarékoskodni kell — szép, egyformára vágott lenvá- szon-daraokakra. szellós kongre-, sőt csillogó napszövetre hímeztette a tervezeteket. Az egyszerű, ke- resztszemes római számokat nem sokáig tűrte, vásznainkon csaknamar láncölitéses számoszlopok emelkedtek, s záródíszül kék nefelejcset, sárga kikericset, bordópiros rózsát hímzett, akinek jutott rá ideje. Az új munkastílus ugyanis nem honosodott meg zökkenőmentesen. Szó sem lehetett többé félötös hazamenetelről; késő estig, sót éjszakába nyúlóan hímeztük az iratokat. Állandóan a Fürge ujjak című kiadványon tartottuk a szemünket, így is sokszor föl kellett fejteni egy-egy elfuserált ösz- szesítést. A kipróbált munkaerők, akikre mindig bizton számíthat a vezetés, kézimunka-szakkörbe próbállak bejutni, masok himzőgépek beszerzésén törték á fejüket. Jellemző, hogy a harmincon aluli korosztály — például Szikara Péter — gyes-en levő feleségével végeztette a nagy felelősséggel járó munkáló- I lyaimatot. Tótszegi Tibor Halott tanya visszafelé kondit miniden harang temetni indulnak a levelek az ösvényt régen benőtte a fű földre zuhannak a vályogfafcik temetni indulnak a levelek földre zuhannak a vályogfalak romjaikon a&árcsak csíráznak visszafelé kandit minden harang gadta főnökünk erőfeszítéseit. Eredményt szerettek volna látni, mégpedig azonnal. A buszok azonban továbbra is zsúfoltak voltak, a megállók egymástól távol. S ki ne undorodnék a so- tétes őszi reggelek csuromvizes tülekedéseitől? Az ilyen mozzanatok dacot váltanak ki az emberekből. Csoda-e hát, ha föiöttes szerveink beszámoló jelentés írására szólították föl főnökünk ed? A méltánytalanság miatt fakadt keserű dühében főnökünk: egyenesen a főutcára. szaladt, kitépte helyerői a megálló jelző táblát, s a föiöttes szerv irodaháza előtt tűzte le. S erdd sere mert szólni neki. A buszvezetők sem, akik jókora vargabetűket írva kerestek járművükkel a megállót, míg végre rátaláltak két utcával odébb. S folytatódott a forgalom, mint előtte. Főnökünk kissé csillapodott, bar korántsem vakította el a szerény részeredmény, sőt némi zavairt érzett, mikor megtudta, melyik jelentős elvtárs lakásától került messzebb ilyenformán az új megálló, s az most ugyanúgy caplat sár- ban-vizben, mint a legutolsó beosztott. Mi van, ha nincs kalocsaija? Vagy — ne adj isten — visszeres a lába? Még aznap kitépte a második táblát, s az említett elvtárs háza elé szúrta Ettől fogva elég cikkcakkos útvonalon közlekedtek a csuklós buszok, s a íelsőbbség kezdett figyelni hímzett aktáink újszerűségeire. Főnökünket ' hamarosan kinevezték a számítógépesekhez. Kemény dió volt gatyába rázni a számítógépeseket a lyukkártyahínazés terén. A parányi lyukak — szakmai szóval: madeira — si inge lése nem kevés ellenállást váltott ki a maradi szemléletű programozókból. Végül beadták derekukat. Közben följelentés érkezett a főnök ellen, s a harmadik jelzőtábla átültetése vált szükségessé, nehogy fegyelmi legyen a dologból. A negyedik táblát olyan szerencsés kézzel ültette át, hogy főnökünk egyenesen a város élére kér-ült, A buszok már követhetetlen labirintus nyomvonalán közlekedtek, s nem volt messze az idő, hogy egyáltalán vissza sem térnek a fővonalra, ha főnökünk nem kap szolgálati kocsit Magas beosztásában jog szerint járt neki. Hírlik, hogy apparátusában a buzsákj rátétest és a szűrmintát is keresztülvitte, vasakarattal. Egy cseppet sem volt meglepő, hogy jelölték országgyűlési képviselőnek. Megválasztásához kétség sem férhetett. A sűrűsödő forgalom, a motorizáció kellemetlen velejárói azonban — lassú haladás, zsúfolt útvonalak — városunkat sem kímélték meg. Nem öröm a közlekedés azok számára, akiket sofőr hordoz. Mióta főnökünk képviselő lett, kijelöltette az első maga mítv on ajat — fekete luxusgépkocsi kmak. Sofőr Attila Rekedtes válasz Nyílt lázadás, hogy élek? Jól van. Neandervölgyi csontokért bomoltam, s szoknyákért, csípőben engedelmes övékért — ó, napsütés, kegyelmezz! Eső felejtett itt. A leverhető lestet nem védi törvény, se tető — s tartozása némi történelemhez: ersem sipirc, mert ólomgőzös est lesz — Dimitar Kerelezov A nadrágtartó Valaki csöngetett. Ifjabb Rialtó úr épp a jégkockákat eregette a whiskyjébe. Ki keresheti őt?I Nagyon gyűlölte az ilyen vétkeket, mint amilyen a csöngőé is. Már régóta készült, hogy eltávolítja ezt a készüléket, amely igazán felesleges a lakásban, de mindig elfeledte. Csak azokban a ritka pillanatokban jutott az eszébe, amikor a csöngő felhívta magára a figyelmet. A csángó csökönyösen szőtt. Ifjabb Rialtó figyelemesen belehörpintett a whtskybe, és fölállt. Az ajtóban egy öregember áth, setabottal és sapkával a kezében. A kérdésé egeszen váratlan volt. — ön ifjabb Rialtó úr? — Igen! — felelt a házigazda anélkül, hogy csodálkozását véka ala rejtette volna — a sapkás és pálcás ember ismerte a nevét!... — Idesebb Rialtó vagyok — folytatta az öreg. A következő pillanatban, ki tudja miért, fejébe csapta a sapkáját, majd egy elegáns mozdulattal újra levetette. — Aha, tehát ön az — mondta ifjabb Rialtó, és egy mozdulatot tett, amelyet kéznyújtásnak is föl lehetett fogni. Az öreg nem fogadta el — mindkét keze foglalt volt, csupán előrébb lépett. A házigazda előbb elhelyezte még az utolsó jégkoc.- kát is a whiskybe, azután azon igyekezett, hogy itt az ajtóban befejezhesse a beszélgetést, és ne kelljen a vendéget behívni a hallba. — Pénzre vám szüksége'' kérdezte. — Nem — felelte az atya, és újabb lépést tett befelé. Ez megnyugtatta a fiút. MÚZEUMOK ÜNNEPE Október — a múzeumok és a műemlékek ünnepe. Ilyenkor szinte kitárulkoznak a kiállítási intézmények, a műemlék objektumok — eseményeikkel, rendezvényeikkel kikövetelve a közvélemény fokozottabb figyelmét, érdeklődését. A múzeumi és műemléki hónap — amely egykor kampányként indult — napjainkra „beérett”, közművelődési tényező lett. A hajdani propagandadömpingbő! a múzeumok lényegét bemutató sorozattá érlelődött A múzeumok alapvető feladatának, a kutatásnak, a megőrzésnek és a bemutatásnak ugyanis egyszerre van tudományos és közművelődési oldala. Ez utóbbi — a múzeumi anyagnak a nagyközönséghez való eljuttatása — a szocialista társadalom nevelésében egyre nagyobb súlyt kap. A fiO-as—70-es években a magyar múzeumok útkeresésre kényszerültek. Nem válság volt ez, sokkal inkább azon igyekezetből fakadt, hogy a múzeumok megfeleljenek a szocialista társadalom igényeinek. S ahogy országunk múzeumi hálózata nagykorúvá vált, egyre inkább képes kielégíteni azt a társadalmi szükségletet, amely irányában megnyitván*!!. A növekvő társadalmi szerep követeli meg a múzeumi munka tökéletesítését, korszerűsítését — személyi és intézményi feltételei szélesítését. Noha a múzeumi és műemléki hónap eredményessége nem az új kiállítások számával, ax áj intézmények átadásával mérhető — mégis számos új kiállítóterem és tárlat reprezentálja az ünnepi alkalmai Tatán, az újonnan helyreállított Nepomucentn malomban képzőművészeti gyűjteményt helyeznek el, Zsám- bokon faluműzemn, Szaká- lyon tájíház nyílik, felújítva adják át a tiszavasvári, az isasaegi múzeumokat A zengővárkonyi tájházat, azt a mosonmagyaróvári középkori barokk épületet amely a Hansági Múzeum kiállítóhelye lesz, a feldehrői 11. századi templomot, egy győri copf lakóhazat a műemlékvédelem adja át ezekben a napokban. A kiállítások irrirrt a múzeumi munka leglátványosabb, a közönséghez legközvetlenebbül szóló részei természetesen most is hamg— Csak nem valami Örökségről szóló írást akar átadni nekem? — kérdezte ironikusan. — Merni — felelte az atya. anélkül, hogy továbblépett volna. — Az istenért, akkor mit akar? Ilyen alkalmatlan időben csöngetni1 __ — Csupán azért, mert az én arteriszklerózisom ... — Ha nem tévedek, ezelőtt harminc évvel semmiféle szklerózisa nem volt, mégis csak egyszer csöngetett. Fejezzük be, mát akar mondani? — Tulajdonképpen, igen, azért csengettem, hogy egy nadrágtartót kérjek. Emlékszem, kölyökkorában nadrágtartót viselt. Fel akarom akasztani magam. „ A fiú fölnevetett. — Micsoda pechje várni ... Sajnálom, de nem szolgálhatok vele ... Az ifjabb Rialtó őszinte volt — két nappal ezelőtt ugyanezzel a kéréssel az anyja járt nála, és ö odaadta neki az utolsó gyermekkori nadrágtartóját. Fordította: Migray Emid sú3yt kapnak. Már an Országos Múzeumi és Műemléki Hónap hivatalos ünnepségsorozata is olyan nagy jelentőségű tárlat megnyitásával kezdődik, mint a Tájak, városok, települések el- mű természettudományi és régészeti állandó bemutató, Szombathelyen, a Savaria Múzeumban. A Magyar Nemzeti Galéria fennállásának 25. évfordulójára kerül a közönség elé a Trónteremben a Középkori szárnyasai tárok című tárlat, art ugyancsak 25 éves Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban a Papok, katonák, polgárok után című kiállítás. Nyíregyházán a Jósa András Múzeumban a Szaibolcs- Szatmár megye forradalmi, katonai hagyományai című bemutató és Karcagon, a Kántor Sándor gyűjteményes kiállítás. Az időszaki kiállítások közöl a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatot, a székesfehérvári Művészet I. Lajos korában, a Szépművészeti Múzeum Vasareáy-tki állítását vagy a salgótarjáni L országos rajzibiennálét lile« kiemelt figyelem. Tudományos tanácskozásokban sem lesz hiány — említsük meg a Magyarországi végvárak - a X VI— XVII. században címmel rendezett országos torté- nészkonferenciát Egeiben. Olyan események is színesítik a múzeumi hónap palettáját, mint a Nagykőrösi Múzeum rendezte kiállítás és országos szavalóverseny Arany János halálának 100. évfordulója kapcsán. Vagy a Mátészalkán a Közlekedés, teherszállítás Kelet- Magyarországom címmel megrendezett néprajzi tudományos ülésszak. A közönségkapcsol átok szélesítését, a múzeumok közművelődési munkáját olyan kezdeményezések jelzik. mint a Tájak, korok múzeumok akció új formájának bevezetése, a Múzeumról múzeumra címmé! meghirdetett s egy esztendeig tartó művelődéstörténeti játék vagy a Magyar Nemzeti Múzeumnak a vakok számára tervezett tárlatvezetése, előadássorozata. Számos helyi kezdeményezés, előadás, hangverseny, gyenmekfoglalkoztatás, filmvetítés, műemléki séta gazdagítja a múzeumi és műemléki hónap rendezvényét S ha ilyenkor, amikor reflektorfényben van a múzeum és a műemlékűgy — sikerül újabb híveket, barátokat szerezni a közművelődés e fontos bázisának — elérte célját a múzeumi hónap. K. M. . (Czinder Antal rajza)
