Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-09 / 237. szám

Emlékkiállítás nyílt a Budapesti Történeti Múzeumban: része a Kodály-centenáriumi megemlékezéseknek. Látványos zenetörteneti emlékeket vonultat föl; a látogatok itt megismerkedhetnek azzal a korral, amelyben a Kodály -életmű szü­letett. (MTl-fotó — Tóth István felvételei — KS) D. Farkas József Magánútvonal A íelsőbbség értetlenül fo­Gőbölös Sándor Alszik az Isten Alszik az Isten jobbján fiával együtt!), nem hallja, mennyi ima és átok száll felé. Gyermekei itt, a földön bombákat robbogatnak, es a zajára nem riad föl. Mélyem alszik a Teremtő, nyájában egyre több a kerge; hiába őriző pásztorunk, nincs hasznunk belőle. Istenem, én hittem tebenned, sokszor elmondtam gyermekiméin; „Sndstenem, jóistenem lecsukódik már a szemem, de a tied nyitva, atyám.” Pilláidon mély álom időzik, pihenj, pihenj csak, jó uram, s amíg te alszol, mi éljátszadozunk itt, a földön; és ha az elevenek mind holtakká válnak tatán fölébredsz majd a csöndre. Scdc dolgod lesz, jó uram. Járhatsz a néma földön új Ádámot és Évát keresve. favágó. Marisa István kis­plasztikája. C soportunk régóta bir­kózott a város meg- növekedett gépjár­műforgalmának átszervezé­sével. A dolgok menetébe fordulatot hozott, hogy új főnököt kantunk, aki a múlt örökségének felszámo­lását a/, akták külsejének — pontosabban: fizikai megje­lenítésének — alapos meg­változtatásával kezdte. Az olcsó, hamar sárguló gép­papír helyett — mivel úgyis takarékoskodni kell — szép, egyformára vágott lenvá- szon-daraokakra. szellós kongre-, sőt csillogó nap­szövetre hímeztette a terve­zeteket. Az egyszerű, ke- resztszemes római számokat nem sokáig tűrte, vásznain­kon csaknamar láncölitéses számoszlopok emelkedtek, s záródíszül kék nefelejcset, sárga kikericset, bordópiros rózsát hímzett, akinek jutott rá ideje. Az új munkastílus ugyan­is nem honosodott meg zök­kenőmentesen. Szó sem le­hetett többé félötös haza­menetelről; késő estig, sót éjszakába nyúlóan hímeztük az iratokat. Állandóan a Fürge ujjak című kiadvá­nyon tartottuk a szemünket, így is sokszor föl kellett fej­teni egy-egy elfuserált ösz- szesítést. A kipróbált munka­erők, akikre mindig bizton számíthat a vezetés, kézimunka-szakkör­be próbállak bejutni, masok himzőgépek beszerzésén tör­ték á fejüket. Jellemző, hogy a harmincon aluli kor­osztály — például Szikara Péter — gyes-en levő fele­ségével végeztette a nagy felelősséggel járó munkáló- I lyaimatot. Tótszegi Tibor Halott tanya visszafelé kondit miniden harang temetni indulnak a levelek az ösvényt régen benőtte a fű földre zuhannak a vályogfafcik temetni indulnak a levelek földre zuhannak a vályogfalak romjaikon a&árcsak csíráznak visszafelé kandit minden harang gadta főnökünk erőfeszíté­seit. Eredményt szerettek volna látni, mégpedig azon­nal. A buszok azonban to­vábbra is zsúfoltak voltak, a megállók egymástól távol. S ki ne undorodnék a so- tétes őszi reggelek csurom­vizes tülekedéseitől? Az ilyen mozzanatok dacot vál­tanak ki az emberekből. Csoda-e hát, ha föiöttes szerveink beszámoló jelentés írására szólították föl főnö­künk ed? A méltánytalanság miatt fakadt keserű dühében fő­nökünk: egyenesen a főutcá­ra. szaladt, kitépte helyerői a megálló jelző táblát, s a föiöttes szerv irodaháza előtt tűzte le. S erdd sere mert szólni neki. A buszvezetők sem, akik jókora vargabetűket írva kerestek járművükkel a megállót, míg végre rátaláltak két utcával odébb. S folytató­dott a forgalom, mint előtte. Főnökünk kissé csillapo­dott, bar korántsem vakí­totta el a szerény részered­mény, sőt némi zavairt ér­zett, mikor megtudta, me­lyik jelentős elvtárs lakásá­tól került messzebb ilyen­formán az új megálló, s az most ugyanúgy caplat sár- ban-vizben, mint a legutol­só beosztott. Mi van, ha nincs kalocsaija? Vagy — ne adj isten — visszeres a lába? Még aznap kitépte a má­sodik táblát, s az említett elvtárs háza elé szúrta Et­től fogva elég cikkcakkos útvonalon közlekedtek a csuklós buszok, s a íelsőbb­ség kezdett figyelni hímzett aktáink újszerűségeire. Fő­nökünket ' hamarosan kine­vezték a számítógépesekhez. Kemény dió volt gatyába rázni a számítógépeseket a lyukkártyahínazés terén. A parányi lyukak — szakmai szóval: madeira — si inge lé­se nem kevés ellenállást váltott ki a maradi szemlé­letű programozókból. Végül beadták derekukat. Közben följelentés érkezett a főnök ellen, s a harmadik jelző­tábla átültetése vált szüksé­gessé, nehogy fegyelmi le­gyen a dologból. A negyedik táblát olyan szerencsés kézzel ültette át, hogy főnökünk egyenesen a város élére kér-ült, A buszok már követhetetlen labirin­tus nyomvonalán közleked­tek, s nem volt messze az idő, hogy egyáltalán vissza sem térnek a fővonalra, ha főnökünk nem kap szolgá­lati kocsit Magas beosztá­sában jog szerint járt neki. Hírlik, hogy apparátusá­ban a buzsákj rátétest és a szűrmintát is keresztül­vitte, vasakarattal. Egy csep­pet sem volt meglepő, hogy jelölték országgyűlési kép­viselőnek. Megválasztásá­hoz kétség sem férhetett. A sűrűsödő forgalom, a motorizáció kel­lemetlen velejárói azonban — lassú haladás, zsúfolt útvonalak — váro­sunkat sem kímélték meg. Nem öröm a közlekedés azok számára, akiket sofőr hordoz. Mióta főnökünk képviselő lett, kijelöltette az első ma­ga mítv on ajat — fekete luxusgépkocsi kmak. Sofőr Attila Rekedtes válasz Nyílt lázadás, hogy élek? Jól van. Neandervölgyi csontokért bomoltam, s szoknyákért, csípőben engedelmes övékért — ó, napsütés, kegyelmezz! Eső felejtett itt. A leverhető lestet nem védi törvény, se tető — s tartozása némi történelemhez: ersem sipirc, mert ólomgőzös est lesz — Dimitar Kerelezov A nadrágtartó Valaki csöngetett. Ifjabb Rialtó úr épp a jégkockákat eregette a whiskyjébe. Ki keresheti őt?I Nagyon gyű­lölte az ilyen vétkeket, mint amilyen a csöngőé is. Már régóta készült, hogy eltávo­lítja ezt a készüléket, amely igazán felesleges a lakás­ban, de mindig elfeledte. Csak azokban a ritka pilla­natokban jutott az eszébe, amikor a csöngő felhívta magára a figyelmet. A csángó csökönyösen szőtt. Ifjabb Rialtó figyelemesen belehörpintett a whtskybe, és fölállt. Az ajtóban egy öregem­ber áth, setabottal és sap­kával a kezében. A kérdé­sé egeszen váratlan volt. — ön ifjabb Rialtó úr? — Igen! — felelt a há­zigazda anélkül, hogy cso­dálkozását véka ala rejtette volna — a sapkás és pálcás ember ismerte a nevét!... — Idesebb Rialtó vagyok — folytatta az öreg. A következő pillanatban, ki tudja miért, fejébe csap­ta a sapkáját, majd egy elegáns mozdulattal újra le­vetette. — Aha, tehát ön az — mondta ifjabb Rialtó, és egy mozdulatot tett, amelyet kéznyújtásnak is föl lehetett fogni. Az öreg nem fogadta el — mindkét keze foglalt volt, csupán előrébb lépett. A házigazda előbb elhe­lyezte még az utolsó jégkoc.- kát is a whiskybe, azután azon igyekezett, hogy itt az ajtóban befejezhesse a be­szélgetést, és ne kelljen a vendéget behívni a hallba. — Pénzre vám szüksége'' kérdezte. — Nem — felelte az atya, és újabb lépést tett befelé. Ez megnyugtatta a fiút. MÚZEUMOK ÜNNEPE Október — a múzeumok és a műemlékek ünnepe. Ilyenkor szinte kitárulkoz­nak a kiállítási intézmé­nyek, a műemlék objektu­mok — eseményeikkel, ren­dezvényeikkel kikövetelve a közvélemény fokozottabb figyelmét, érdeklődését. A múzeumi és műemléki hónap — amely egykor kam­pányként indult — napja­inkra „beérett”, közműve­lődési tényező lett. A hajda­ni propagandadömpingbő! a múzeumok lényegét be­mutató sorozattá érlelődött A múzeumok alapvető fel­adatának, a kutatásnak, a megőrzésnek és a bemuta­tásnak ugyanis egyszerre van tudományos és közmű­velődési oldala. Ez utóbbi — a múzeumi anyagnak a nagyközönséghez való eljut­tatása — a szocialista tár­sadalom nevelésében egyre nagyobb súlyt kap. A fiO-as—70-es években a magyar múzeumok útkere­sésre kényszerültek. Nem válság volt ez, sokkal in­kább azon igyekezetből fa­kadt, hogy a múzeumok megfeleljenek a szocialista társadalom igényeinek. S ahogy országunk múzeumi hálózata nagykorúvá vált, egyre inkább képes kielégí­teni azt a társadalmi szük­ségletet, amely irányában megnyitván*!!. A növekvő társadalmi szerep követeli meg a múzeumi munka tö­kéletesítését, korszerűsíté­sét — személyi és intézmé­nyi feltételei szélesítését. Noha a múzeumi és mű­emléki hónap eredményessé­ge nem az új kiállítások számával, ax áj intézmények átadásával mérhető — mégis számos új kiállítóte­rem és tárlat reprezentálja az ünnepi alkalmai Tatán, az újonnan helyreállított Nepomucentn malomban képzőművészeti gyűjte­ményt helyeznek el, Zsám- bokon faluműzemn, Szaká- lyon tájíház nyílik, felújítva adják át a tiszavasvári, az isasaegi múzeumokat A zengővárkonyi tájházat, azt a mosonmagyaróvári közép­kori barokk épületet amely a Hansági Múzeum kiállí­tóhelye lesz, a feldehrői 11. századi templomot, egy győ­ri copf lakóhazat a műem­lékvédelem adja át ezekben a napokban. A kiállítások irrirrt a mú­zeumi munka leglátványo­sabb, a közönséghez legköz­vetlenebbül szóló részei ter­mészetesen most is hamg­— Csak nem valami Örök­ségről szóló írást akar átad­ni nekem? — kérdezte iro­nikusan. — Merni — felelte az atya. anélkül, hogy tovább­lépett volna. — Az istenért, akkor mit akar? Ilyen alkalmatlan időben csöngetni1 __ — Csupán azért, mert az én arteriszklerózisom ... — Ha nem tévedek, ez­előtt harminc évvel semmi­féle szklerózisa nem volt, mégis csak egyszer csönge­tett. Fejezzük be, mát akar mondani? — Tulajdonképpen, igen, azért csengettem, hogy egy nadrágtartót kérjek. Emlék­szem, kölyökkorában nad­rágtartót viselt. Fel akarom akasztani magam. „ A fiú fölnevetett. — Micsoda pechje várni ... Sajnálom, de nem szolgál­hatok vele ... Az ifjabb Rialtó őszinte volt — két nappal ezelőtt ugyanezzel a kéréssel az anyja járt nála, és ö odaad­ta neki az utolsó gyermek­kori nadrágtartóját. Fordította: Migray Emid sú3yt kapnak. Már an Or­szágos Múzeumi és Műem­léki Hónap hivatalos ünnep­ségsorozata is olyan nagy jelentőségű tárlat megnyitá­sával kezdődik, mint a Tá­jak, városok, települések el- mű természettudományi és régészeti állandó bemutató, Szombathelyen, a Savaria Múzeumban. A Magyar Nemzeti Galéria fennállásá­nak 25. évfordulójára kerül a közönség elé a Trónte­remben a Középkori szár­nyasai tárok című tárlat, art ugyancsak 25 éves Magyar Munkásmozgalmi Múzeum­ban a Papok, katonák, pol­gárok után című kiállítás. Nyíregyházán a Jósa And­rás Múzeumban a Szaibolcs- Szatmár megye forradalmi, katonai hagyományai című bemutató és Karcagon, a Kántor Sándor gyűjtemé­nyes kiállítás. Az időszaki kiállítások kö­zöl a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatot, a székesfehér­vári Művészet I. Lajos ko­rában, a Szépművészeti Mú­zeum Vasareáy-tki állítását vagy a salgótarjáni L or­szágos rajzibiennálét lile« kiemelt figyelem. Tudományos tanácsko­zásokban sem lesz hiány — említsük meg a Magyaror­szági végvárak - a X VI— XVII. században címmel rendezett országos torté- nészkonferenciát Egeiben. Olyan események is szí­nesítik a múzeumi hónap palettáját, mint a Nagykő­rösi Múzeum rendezte kiál­lítás és országos szavalóver­seny Arany János halálának 100. évfordulója kapcsán. Vagy a Mátészalkán a Köz­lekedés, teherszállítás Kelet- Magyarországom címmel megrendezett néprajzi tu­dományos ülésszak. A közönségkapcsol átok szélesítését, a múzeumok közművelődési munkáját olyan kezdeményezések jel­zik. mint a Tájak, korok múzeumok akció új formá­jának bevezetése, a Múze­umról múzeumra címmé! meghirdetett s egy eszten­deig tartó művelődéstörténe­ti játék vagy a Magyar Nemzeti Múzeumnak a va­kok számára tervezett tár­latvezetése, előadássoro­zata. Számos helyi kezdeménye­zés, előadás, hangverseny, gyenmekfoglalkoztatás, film­vetítés, műemléki séta gaz­dagítja a múzeumi és mű­emléki hónap rendezvényét S ha ilyenkor, amikor ref­lektorfényben van a múze­um és a műemlékűgy — si­kerül újabb híveket, baráto­kat szerezni a közművelő­dés e fontos bázisának — elérte célját a múzeumi hó­nap. K. M. . (Czinder Antal rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom